Uj Szó, 1954. március (7. évfolyam, 52-78.szám)

1954-03-04 / 54. szám, csütörtök

I 1954. március 4. mwtl 3 Az áj törvények és a nemzeti bizottságokba való választások megszilárdítják népi demokratikus rendszerünket mának fölemelése. Módosítottuk . Bratislava város központi nemzeti bizottsága tagjainak számát is. El- ! töröltük a kerületi nemzeti bizottsá- \ gok tagjai számának felső határát. Mindezekkel a változtatásokkal a nemzeti bizottságoknak a néppel való még jobb és szorosabb kapcso­latát akarjuk elérni. Továbbá fel­emeltük a nemzeti bizottságok ta­nácstagjainak számát és páros szá­mok helyett a tagok páratlan szá­mát állapítottuk meg. Az állandó albizottságokról szóló újonnan megfogalmazott intézkedé­sekben hangsúlyoztuk a nemzeti bi­zottságok fő feladatát, ezeknek az állandó albizottságoknak közvetí­tésével bekapcsolni az állami igazga­tásba a polgárok legszélesebb töme­geit és a nemzeti bizottságok mun­kájába minden egyes tagjukat. A nemzeti bizottságok tagjainak kötelességeire és jogaira vonatkozó hozzászólásokban leggyakrabban azt kifogásolták, hogy a törvényes ren­delkezésekben a nemzeti bizottsá­gok tagjainak csupán kötelességei foglaltatnak, jogaik nem. Ezért a kormány a törvénybe különleges ha­tározatot vett be, amely magában foglalja a nemzeti bizottságok tag­jainak legjelentősebb jogait, még­pedig a nemzeti bizottságokkal, az ügyosztályokkal és a nemzeti bizott­ságok vezetőségével és az állami igazgatás többi szerveivel szemben is a nemzeti bizottságok területén. Az eredeti törvényjavaslat intéz­kedése, amely a kormányt járási nemzeti bizottságok hatáskörével bíró városi nemzeti bizottságok ala­kítására hatalmazza fel, számos hozzászólásra és ezeknek a városi nemzeti bizottságoknak alakítására vonatkozó közvetlen követelmények érvényesítésére adott indítékot. Megfontolás után a kormány elha­tározta, hogy a járási nemzeti bi­zottságok jogkörével bíró városi,nem­zeti bizottságokat egyelőre csak ke­rületi városokban alakítsanak. A kormány nem tartja helyesnek, hogy az eddigi járásokból még to­vábbi városokat is kizárjanak, mi­vel ennek kényszerű következménye lenne a munkások és parasztok szö­vetségének meggyengülése. A Magas-Tátra területének, mint országos jelentőségű fürdöközpjnt­na.k, különleges helyzetére való te­kintettel a kormány elhatározta, hogy a Magas-Tátra területén váro­si nemzeti bizottságot alakít, ame­lyet közvetlen a Megbízottak Tes­tületnek rendel alá. E járási nem­zeti bizottság szervezésének és mű­ködésének módosítása és a Magas­Tátra területének körülhatárolása megmarad a Szlovák Nemzeti Ta­nács törvényes hatáskörében. A kormány fontolóra vette kü­lönleges módosítások lehetőségét Karlové Vary fürdővárosra nézve is. De Karlové Vary városa kerületi nemzeti bizottság székhelye és nem volná előnyös, ha Karlové Varyban a városi nemzeti bizottságot köz­vetlenül a kormány alá rendelnék. Nagyon gyakran követelték, hogy a közös helyi nemzeti bizottságok alakításánál néhány község részére A nemzeti bizottságok választásairól szóló törvény tartalma és jelentősége A nemzeti bizottságokba való vá­lasztás végrehajtását a kormány az előterjesztett választási törvényter­vezet alapján javasolja. A választá­si törvény tervezetét következetes demokratizmus jellemzi Ez elsősor­ban a választási jogra vonatkozik. A választási jpndszer az általános, egyenlő és közvetlen választójog el­véből indul ki, titkos szavazás alap­ján. A választójogot nem korlátozza semilyen feltétel és joga van vá­lasztani minden egyes polgárnak, aki betöltötte 18. életévét, kivéve azokat a személyeket, akiket bíró­sági ítélettel megfosztottak polgári jogaiktól, vagy pedig bírósági íté­lettel elmebetegségük miatt meg­fosztottak önrendelkezési joguktól. A jelölteket a Nemzeti Arcvonal javasolja az üzemekben, hivatalok­ban és falvakon tartott gyűléseken megtárgyalt javaslatok alapján. Nagy fontosságot kell tulajdonítani a jelöltek kiválasztásánál, hogy a nemzeti bizottságokba a legjobb dolgozók kerüljenek a gyárakból, az egységes földmüvesszövetkezetekből, a dolgozó parasztok és az értelmi­ség sorából. A választóknak lehető­séget kell adni, hogy a jelöltekkel már a választási kampány folya­mán megismerkedjenek, véleményü­ket nyilvánítsák a jelölés iránt és a jelöltekkel megtárgyalják a nem­zeti bizottság jövő tevékenységének valamennyi kérdését így biztosítják azt, hogy valóban a legjobb jelöltet válasszák ki. Ez a demokratikus eljárás a jelöltek kiválasztásánál le­hetővé teszi a választók számára, hogy szabadon válasszanak ki je­löltet és hogy meggyőződésük alap­ján a titkos szavazásnál bizalmukat nyilvánítsák a kiválasztott jelölt iránt. A jelöltek lelkiismeretes ki­választása ahhoz vezet, hogy a ja­vasolt jelöltek a választások folya­mán szavazattöbbséget nyerjenek és valóban körzetük valamennyi polgárának igazi képviselői lesznek. és a községek és városi körzetek területi változásainál kérjék ki az érdekelt községek vagy városi kör­zetek beleegyezését vagy legalább i állásfoglalását. Annak ellenére, hogy ez az alapelv egészen természetes, a sürü hozzászólásokra való tekin­tettel bevették a törvénybe. Ezzel biztosítva lesz, hogy ezt az alapel­vet a gyakorlatban érvényesítik A nemzeti bizottságok tevékeny­ségéről és feladatairól szóló határo­zatokkal kapcsolatos számos hoz­zászólásból a kormány szükségesnek ismerte el, hogy a nemzeti bizott­ságoknak a dolgozók egészségére fordított gondoskodására és a test­nevelés és sport fejlesztésére, vala­mint a köztársaság védelmi képessé­geinek megszilárdítására vonatko­zó feladatok számát kiegészítse. Azokba a feladatokba, amelyek ki­zárólag a nemzeti bizottság ülésé­nek vannak fenntartva, belefoglal­tak egy további jelentős feladatot, azon terület gazdasági fejlődési tervének jóváhagyását, amelyre az illetékes nemzeti bizottság hatás­köre vonatkozik. A nemzeti bizottságokról szóló törvényekkel kapcsolatos némely hozzászólásoknak és indítványoknak a kormány nem tehet eleget. Itt például azokról a hozzászólásokról van szó amelyekben azt követelték, hogy a felsőbb hatalmi és végrehaj­tó szerveknek az a joga, hogy meg­változtathatják vagy megsemmisít­hetik az alsóbbfokú szervek dönté­sét, pontosan megszabott feltételek­hez és határidőkhöz legyen kötve Aggodalmak merültek fel, hogy máskülönben ez a feljogosítás egyes esetekben a nemzeti bizottságok munkája stabilitásának vészé .vez tetésére és a népi demokratikus jog­biztonság megrendülésére vezethet­ne. Ezek a hozzászólások nem tart­ják tiszteletben megfelelő módon a demokratikus centralizmus alapel­veit. A gyakorlatban elsősorban a törvénytelen intézkedések kiküszöbö­lésére kell ügyelnünk. A kormány nem tartotta lehet­ségesnek, hogy a magasabb szervek­nek az ilyen intézkedések eltörlésé­re vonatkozó jogosultságát határidő­höz, vagy más feltételekhez kösse és utóvégre már a törvényből folyik a magasabb szerveknek az a köteles­sége és felelőssége, hogy ne tűrjék a bizonytalanságot vagy a haloga­tásokat. ha egy alsóbbfokú szerv döntését meg kell semmisíteni. A nemzeti bizottságokról szóló törvényekre vonatkozó néhány to­vábbi hozzászólás és indítvány azok­ra a részletekre vonatkozik, amelye­ket nem lehet célszerűen közvetle­nül törvény útján megoldani. Fel­használják őket az e törvényekre vonatkozó végrehajtó előírások elő­készítésénél. Az országos vita teljesítette fel­adatát. Értékes indítványaival segí­tett átdolgozni, megjavítani és ki­egészíteni mindkét törvényjavaslat tot. Hozzájárult és hozzájárul a nemzeti bizottságok munkájának megjavításához. Jó eredményei so­kat ígérő kezdetet jelentenek a vá­lasztások előtti kampányban. A választókkal való szoros kap­csolat szempontjából nagy jelentősé­gű az az intézkedés, hogy a válasz­tásokat kis választási körzetek sze­rint tartják és hogy minden válasz­tási körzetben egy jelöltet választa­nak. A választási rendszer követke­zetes demokratizmusa megnyilvánul a választóknak abban a jogában is, hogy bármikor visszahívhatják a nemzeti bizottságnak azt a tagját, aki visszaél bizalmukkal. Az új választási rendszer, ame­lyet a kormány a nemzetgyűlés elé terjeszt, népi demokratikus álla­munk erejéről és szilárdságáról ta­núskodik. A kormány nem tartja szükségesnek, hogy az aktív vagy passzív választójogot bármilyen kor­látozásnak vesse alá és meg van győződve arról, hogy a választások még jobban megszilárdítják a dol­gozók egységét, még szorosabban tömörítik a Nemzeti Arcvonalba őket és hogy a dolgozók nem enge­dik, hogy a nemzeti bizottságokba befurakodjanak a népi demokratikus rendszer ellenségei, akik megzavar­hatnák a nemzeti bizottság építő tevékenységét. Következetes, demokratikus vá­lasztási rendszer törvényesítését kérjük abban az időben, amikor a kapitalista államokban a választó­jogot egyre jobban megnyirbálják és a dolgozók számára lehetetlen­né teszik, hogy azokat a jelölteket válasszák, akik iránt bizalmuk van. Természetes, a burzsoáziának nem elegendő a választójog korlátozása sem és fokozott terrorral és elnyo­mással igyekszik megakadályozni azt, hogy a választásokban a nép igazi akarata megnyilvánulhasson. Erről az utóbbi időben meggyőződ­hettünk néhány tőkés államban, ahol a választások lefolyása egye­nesen a demokrácia elemi alapelvei­nek kigúnyolása volt. Ezért nagyon [ furcsán hangzik, amikor a külföldi burzsoá reakció különféle képviselői Csehszlovákia számára szabad vá­lasztásokat követelnek. Ne féljenek ezek az urak, Csehszlovákiában olyan szabad választások lesznek, amilyenek a burzsoá rendszer alatt soha sem voltak. A kapitalista or­szágoktól eltérően, ahol a választá­sokat az amerikai monopolisták ügy­nökei irányították, minket nem fe­nyeget semilyen beavatkozás a vá­lasztások lefolytatásában. Kíván­nánk, hogy azok, akik oly megható­an törődnek a szabad választások­kal hazánkban, saját hazájuk pol­gárai számára oly szabad választá­sokat és olyan választójogokat és demokratikus eljárást biztosítsanak a jelöltek kiválasztásában, mint amilyenben polgárainknak lesz ré­szük. Ma, amikor a nemzetgyűlésben a demokrácia további elmélyítéséről és kifejlesztéséről tárgyalunk ha­zánkban, helyes visszaemlékezni ar­ra, hogyan festettek a demokrácia és a nép demokratikus jogai a Mün­chen előtti burzsoá köztársaságban, az úgynevezett Masaryk-féle demo­krácia idején. Ismeretes, hogy a bur­zsoá Csehszlovákia képviselői, Masarykkal és Benešsel az élükön, nagyon sokat adtak „demokrata" hírnevükre és valóban minden alka­lommal bizonygatták népünk és a világ közvéleménye előtt is, hogy rendíthetetlenül hűek a demokra­tikus eszményekhez. Azonban egé­szen más volt a helyzet a demokra­tikus eszményeknek a gyakorlatban való érvényesítésénél, mert a való­ságban a dolgozók demokratikus jo­gai nagyon korlátozottak voltak. Már maga a választójog annyira megnyirbált volt, hogy a proletár választók jelentős részének nem volt lehetősége választani. A hirhedt ag­rárpárt, mint a finánctőke vezető pártja és az ö példája nyomán az összes többi burzsoá pártok, bele­számítva a szociáldemokrata pártot is, a körmönfont csalások és mes­terkedések egész rendszerét dolgoz­ták ki, hogy biztosítsák a választási sikert maguknak és a választók nagy részének lehetetlenné tegyék, hogy kifejezzék igazi akaratukat. Nem tartott sokáig és a fiatal Csehszlovák Köztársaság politikai pártjainak és azok kormánybeli, parlamenti és az önkormányzat szerveiben levő képviselőinek meg­vesztegethetősége, aljassága és a po­litikai élet posványsága utolérte a burzsoá parlamentarizmus klasszi­kus országait. A demokráciáról és a humanitásról szóló álszent frá­zisok nem leplezhették el azt a tényt, hogy a politikai élet a bur­zsoá Csehszlovákiában szennyes csa­lások és megvesztegetési afférek porondjává vált, amelyen a politi­kusok szennyes falkája egymás kö­zött dühödt konkurrenciás harcot vívott a nyereségtöbbletért és a szinekurákért. Ez azonban nem aka­dályozta meg őket abban, hogy bár­mikor közös hajtóvadászatot rendez­zenek a kommunisták ellen, akik egyedül nevelték a dolgozó tömege­ket politikai öntudatra. A burzsoá demokratikus rendszer minden erő­feszítése arra irányul, hogy a tö­megeket passzivitásban tartsa, fi­gyelmüket eltérítse a politikai és ál­lami élet alapvető kérdéseiről, hogy e rendszer képviselői gazdag jutal­mazásáért zavartalanul eleget te­hessenek a különféle tőkés csopor­tok kívánalmainak és érdekeinek a nép és a nép életérdekei kárára. És amikor a butítás és a csalás esz­közei felmondták a szolgálatot, a tömegek politikai aktivitásának el­fojtására csendőrkarabélyokat és szu­ronyokat vonultattak fel. Az álla­mi és hatalmi apparátus, amelyet az uralkodó burzsoázia a Masaryk­féle demokrácia hamis dicsfénye alatt épített ki, tökéletesen bürokra­tizált volt és a néptől elidegenített. A valóságban a csehszlovákiai bur­zsoá-demokratikus rendszert demo­krataellenes szellem hatotta át és a gazdagok, a politikai kalandorok és üzérek számára jelentett de­mokráciát. Amikor a gazdasági világválság időszakában a forradalmi hullám nőtt és a munkások és parasztok tömegei kenyeret és munkát köve­teltek, a burzsoá politikusok szegre akasztották burzsoá-demokratikus eszményeik utolsó maradványait is és a fasiszta elnyomás módszereivel Igyekeztek megrendült uralmukat fenntartani. Csehszlovákia Kommunista Párt­jára, a dolgozó nép egyetlen védel­mezőjére jutott az a feladat, hogy szívós harcot vezessen a polgárok alkotmányosan biztosított demokra­tikus jogaiért és szabadságáért, és visszaverje a polgárok alapvető pol­gári jogai elleni aljas támadásokat. A dolgozók a Masaryk-féle demo­krácia által nagyhangúan dicsért hivataloknál hiába kerestek védel­met a hazai és a külföldi tőkések önkénye és durva kizsákmányolási módszerei ellen. Csupán kigúnyolás­ban volt részük, kidobták őket mun­kájukból, kitették lakásaikból, meg­fosztották vagyonuktól és koldusok­ként nyomorúságos alamizsnáért kel­lett folyamodniok. A prágai prole­tárok számára Zenkl által kiadott kolduscédulák és a munkanélküliek­re nyitott csendőrsortüz annak az álszent, áldemokráciának jelképévé váltak, amely a valóságban a dol­gozók minden kezdeményezését el­fojtotta és kiszolgáltatta őket a pénzoligarchia kizsákmányoló érde­keinek kénye-kedvére. Jellemző volt a csehszlovák bur­zsoázia állásfoglalása az úgyneve­zett községi önkormányzat dolgá­ban. A Masaryk- és Benes-féle de­mokraták nem hittek a nép képvi­selőinek, csupán saját bürokratáik­nak, a járási főnököknek és jegy­zőknek és a gyakorlatban az önkor­mányzati szervek tevékenységét e bürokraták alá rendelték. A járási főnökök és jegyzők gondoskodtak arról, hogy a községi képviselőtes­tületek tevékenysége ne lépje túl megnyirbált hatáskörük kereteit, vagyis, hogy ne fejthessenek ki se­milyen kezdeményező tevékenységet a dolgozók érdekében. A járási és területi képviselőtestületek engedel­mességét a burzsoázia egyebeken kívül azza] biztosította, hogy a t a- . gok egyharmada, úgynevezett szak­értőkből, vagyis a kapitalista rend­szer megbízható híveiből állott. Azoknak a községeknek, amelyek nem voltak engedelmesek és főleg azoknak, ahol a kommunisták több­séget vagy nagyobbszámú mandá­tumot nyertek, minden módon kelle­metlenkedtek. Minden téren rosszabb viszonyok uralkodtak Szlovákiában, ahol a dolgozók demokratikus jogait és szabadságát még cinikusabban és kö­nyörtelenebbüi elnyomták és elfoj­tották, ahol az államapparátus a nemzetiségi elnyomás eszköze volt és ahol a ssehszlovák burzsoázia semmiképpen sem szégyelte érvény­ben hagyni a félfeudális magyaror­szági rendszer számos népellenes törvényét és rendeletét. Ilyen volt / a burzsoá Csehszlovák Köztársaság demokráciájának és ön­kormányzatának igazi arculata. És a háború előtti utolsó években a bur­zsoá politikusok nyíltan a fasiszta diktatúra felállítására törekedtek és ezt a törekvésüket betetőzte az aljas müncheni árulás, amikor a parlament megkerülésével az alkot­mány alapvető intézkedéseit meg­sértve, aláírták a kapitulációt és beleegyeztek Csehszlovákia feldara­bolásába. A burzsoá politikusoknak nem si­került a dolgozók széles tömegeit sem áldemokratikus frázisokkal megtéveszteniök, sem pedig eltérí­teniök az igazi demokratikus rend­szer felállításáért vívott harctól. A demokratizmus, mint az államrend­szer elve, méiyen nemzeteink tuda­tában gyökerezik. A csehek és szlo­vákok történetét a társadalmi élet demokratikus elvekért való győze­lemért folytatott hosszú évszázados harcok jellemzik. A husziták föld­jén Ján Amos Komenský, Karel Havliček Borovský, Ľudovít Štúr or­szágában a demokratizmus gondola­ta élő gondolat és a nép világosan látja e gondolat létfontosságát sza­badsága, hazája gazdasági és kultu­rális felvirágzása szempontjából. A burzsoáziának számolnia kellett né­pünk demokratikus ideológiájával és ezért demokratikus jelszavak alatt lépett fel. Azonban demokratikus jelszavakat hajtogatva demokrata­ellenes és népellenes politikát foly­tatott, míg végül szégyenteljesen lábbal tiporta a demokratikus jogok és szabadságjogok zászlaját. Cseh­szlovákia példája is megmutatta, hogy a kapitalista kizsákmányolás körülményei között nem lehet meg­valósítani a nagy demokratikus el­veket, amelyekért hazánkban a for­radalmi demokraták egész sora har­colt. Nemzeteink demokratikus ha­gyományainak törvényes örököse a mi munkásosztályunk, \ amely a kommunista párttal az élén magas­ra emelte a demokrácia zászlaját és a dolgozó néppel szilárd szövet­ségben azt végső győzelemre vezeti. A választási kampány és feladataink A választási kampány gazdasági és kulturális felépítésünk aktuális kérdéseivel szoros kapcsolatban fog lefolyni. Elvárjuk, hogy hozzájá­rul a feladatok jobb teljesítéséhez az ipari termelés, a mezőgazdaság, a begyűjtés és a kultúra valameny­nyi szakaszán. Nem lépünk a választók elé vá­lasztási ígéretekkel. Gazdasági és kultúrális építésünk terve megvan és nyíltan megmondjuk dolgozóink­nak: mennél jobban dolgozunk, mi­nél több olyan üzemünk, egységes földmüvesszövetkezetűnk és paraszt­gazdaságunk lesz, amelyek teljesítik feladataikat, amelyek a gazdaságos­ság elvét követik és becsülettel tel­jesítik kötelességüket az állam iránt, és minél kevesebb olyan üzem és egységes földmüvesszövetkezet lesz, amelyek feladataikat nem teljesítik, annál gyorsabban emelkedik a dolgo zók életszínvonala, annál hatható­sabban lehet leszállítani a kiskeres­kedelmi árakat, annál gyorsabban valósíthatjuk meg lakásépítésünk nagy programmját. A dolgozók kö­telezettségvállalásai, hogy jobban fognak dolgozni és hathatósabban kiküszöbölik a hiányosságokat a gazdasági és kulturális építés külön­böző szakaszain, a legjobb és legér­tékesebb hozzájárulás a választási kampányhoz. A választási kampány során a nemzeti bizottságok is unkájuk megjavítására törekszenek. Bevált

Next

/
Oldalképek
Tartalom