Uj Szó, 1954. március (7. évfolyam, 52-78.szám)

1954-03-21 / 70. szám, vasárnap

1954. március 20. U J SZO 5 PÁRTÉLET Irányítsuk rendszeresen az aktíva munkáját A rozsnyói járási pártkonferencia beszámolójában, amit Černaj elvtárs, a járási pártbizottság vezetötitkára olvasott fel, nagy eredményekről hal­lottunk, az életszínvonal hatalmas arányú emelkedéséről és az egyre növekvő igényekről. A járásban 1949-hez viszonyítva a hús fogyasz­tása 105, a húskonzerveké 540, a sertészsíré 172 százalékkal emelke­dett. A kenyérfogyasztás 1951-hez viszonyítva 220, a' vajfogyasztás 660 százalékkal emelkedett 1953 ban. A járási pártválasztmány munká­ját értékelve azonban megállapít­hatjuk, hogy nem követett el min­dent az ideológiai munka hiányos­ságainak kiküszöbölésére. A hiányos­ságok főleg abban gyökereznek, hogy a vezetők egy része lebecsüli az ideológiai munka jelentőségét, és elméleti színvonala növelésére nagy elfoglaltságaira hivatkozva — ke­vés gondot fordít. Az ötödik párt­oktatási év, habár az előző évhez ké­pest lényeges javulást mutat is, még­is hiányos, főleg az egyéni tanulás terén. Az egyénileg tanulókbél csak felének van kidolgozott tanulmányi terve. Hiányos volt az ellenőrzés is. Az SzKP történetét tanulmányozó kör, amelyet Bočársky elvtárs vezet, példásan működik. A járási esti is­kola magyar tagozatán gyenge volt a látogatottság, átlagosan 60 száza­lékos. Az SzKP történetét tanulmá­nyozó körök közül 27 magyar nyel­vű. A negyedik pártoktatási évhez viszonyítva ez lényeges emelkedést jelent. Ennek az emelkedésnek nem­csak számbeli jelentősége van, ha­nem főleg az — ahogy a beszámo­lóból is megállapíthatjuk — hogy e körök hallgatóinak politikai színvo­nala is fejlődik, amit a nacionalista súrlódások egyre nagyobbarányú ki­küszöbölése is igazol. Egyes párt­szervezetek, mint a rekenyei, pacsai, kobeliarovói, alsósajói, henckovcei és GŽB alsósajói pártszervezet üze­I mi szervezete eléggé felületesen fog­; lalkoztak a pártoktatás feladataival. A pártbizottságok e helyeken meg­elégedtek azzal, hogy megállapítot­ták a hiányosságokat, de a pártok­tatás megjavítására egyetlen hatá­rozatot sem hoztak. Ezáel szemben dicséretet érdemelnek a dobsinai he­lyi szervezet, további a rozložnai, ! szlabosi, betléri, feketelehotai, a szi­licei és vlachovói helyi szervezetek. Az üzemi szervezetek közül a Hyd­rostav, Energotrust, a szlabosi pa­pírgyár és a ČSAD rozsnyói szerve­zete azok, ahol megértették a párt­oktatás fontosságát, mint a szocia­lista épités elengedhetetlen feltéte­lét. Hogy megvalósíthassuk mindazo­kat a feladatokat, amelyeket a párt a szocializmus építése, a dolgozó nép ér. dekében elénk tűz, szükséges, hogy állandóan fejlesszük, javítsuk és irányítsuk a pártaktíva munkáját. A járási pártbizottság e téren nem végzett kielégítő munkát. Főleg azért — ahogy ezt a beszámolóból is hallottuk, továbbá a vita is iga­zolta — hogy e munka nem volt céltudatos. A járási pártbizottság az aktíva elé ugyan tűzött ki fel­adatokat, de nem ellenőrizte azok teljesítését. \ Nagy vezéreink mindig arra taní­tanak bennünket, hogy végső fokon minden eredmény a káderek munká­ján múlik. E téren figyelembe kell venni egy tényt, ami a további fej­lődés szempontjából rendkívüli jelen­tőségű, mégpedig a pártszervezetek összetételét. E téren hatalmas neve­lőmunkát kell végezni, elsősorban a párttagság között, hogy a kommu­nisták tisztában legyenek feladataik­kal, hogy megértsék: miért vannak nehézségeink, megértsék a tervtel­jesítés fontosságát, azt, hogy a terv­teljesítés számunkra, a béketábor számára létkérdést jelent. De nem csak ezt. Elsősorban a kommunis­táknak kell értékelniök azokat az eredményeket, amelyeket a rozsnyói járásban és az egész országban az első ötéves terv folyamán elértünk. Hogy csak egy párat említsünk: felépült 2 bányászinternátus 1580 ta­nuló számára. Jóformán minden üzemben és a járás községeinek tűi­nyomó részében van helyi híradóbe­rendezés és villany. Sok volna fel­sorolni mindazt, amink már van és azt is, amit még építeni fogunk. Er­ről azonban a dolgozók között be­szélni kell. Közéjük menni, nem szé­gyenkezni előttük, mint azt egyesek teszik, hisz minden az ö kezük munkájából fakad. Erről beszélt Hlaváč elvtárs is Rakovnicáról és Kováčik elvtárs a Mária-bányából. Több felszólaló, köztük Horváth elvtárs is, a Gömöri Vasércbányák dernöi üzemi szervezetének küldötte arról beszélt, hogy a dolgozók a ve­zető funkcionáriusokat többször szeretnék látni munkahelyeiken. Ez nagy bizalmat jelent, de egyben kö­telez is. Kötelez, mégpedig arra, hogy az emberekkel gyakrabban el kell beszélgetni munkahelyeiken, meg kell látogatni őket, nemcsak száraz utasitásokat küldözgetni ne­kik. A tényeket a helyszínen kell megismerni s akkor nem történnek meg' olyan esetek,' mint Rejdován is, ahol Slivka elvtárs küldött szavai szerint 30 tagjelöltet kizártak a pártból. Ha már a helyi pártszerve­zet saját ereiéből nem tudta az elv­társakat meggyőzni, feltétlenül szük­séges lett volna a járási pártbizott­ság segítsége e téren. Ez a tény a gyeng e politikai tömegmunkáról ta­núskodik. A járási pártbizottság in­struktorai nem álltak feladatuk ma­gaslatán. Nem tanították meg az alapszervezetek bizottságait önál­lóan dolgozni s így azok minden legkisebb ügyben a járási pártbi­zottsághoz fordultak segítségért. Gérecz Árpád Szilárdítsuk meg a munkás-parasztszövetséget Az elmúlt évben a kommunisták irányításával és szorosan együtt, működve a helyi nemzeti bizottsá. gokkal, forradalmi fejlődésen ment keresztül a királyhelmeci járás Az 1953-as évben Csernőn szülészeti otthon létesült. A járás területén 4 bölcsődét rendeztek be az iparban és szövetkezetben dolgozó asszonyok munkájának megkönnyítése céljá­ból. A múlt évben a járás tenüle­tén 11 nyolcéves és egy 11 éves középiskolát nyitottak meg. A já­rás területén hat község kapott autóbuszt, hogy a közlekedést meg­könnyítsék, hogy ne kelljen a dol­gozóknak, a szövetkezeti tagoknak az egyik községből a jnásikba gya­log járniok, hogy ügyes-bajos dol­gaikat elintézzék. Vécsen és Bács­kán a múlt évben kigyulladt a vil­lany és Zemplén helyi hangszórót kapott. Bodrogszerdaíhelyen mező. gazdasági kísérleti ' telepet létesí­tettek. A párt irányításával a múlt év­ben a járás dolgozóinak életszín­vonala lényegesen emelkedett. En­nek fényes bizonyítéka, hogy a já­rás területén, különösen a múlt év szeptember 15-i kormányhatározat következtében többszáz új családi ház épült. A szövetkezetekben és az állami gazdaságokon egész sor új istállót é s dohányszáritót épí­tettek. k Ezen eredmények mellett azonban hiányosságok is voltak. A járási pártbizottság nem volt elég szoros kapcsolatban az alapszervezetekkel. A nemzeti bizottságokba való vá­lasztásokról szóló törvények meg­vitatásakor kiderült az is, hogy a helyi nemzeti bizottságok súlyos hi­bákat követtek el egyes falvakon. Az elkövetett hibákért felelős a já­rásj pártbizottság és minden egyes kommunista, mivel nem irányítot­ták a helyi nemzeti bizottságok munkáját és nem segítették őket az egyes feladatok megoldásában. A királyhelmeci járás mezőgaz­dasági jellegű járás. A járási párt­bizottságnak és a helyi szerveze­teknek különösen a mezőgazdaság terén kellett voln a a nehéz felada­tokkal többet foglalkozniok. A múlt évben a járás 35 községe közül 32­ben alakult meg a szövetkezet. A járási pártbizottság és a tömeg­szervezetekben dolgozó kommunis­ták nem támogatták és nem irá­nyították kellőképpen a fiatal szö­vetkezeteket. Mondhatnánk azt is, hogy a kommunisták megrészeged­tek a sikerektől. Azt hitték, mivel a járás földterületének 98 százaié, kán megalakult a közös gazdálko­dás, már túl vannak a dolgok ne­hezén. A további feladatok, amit meg kellett volna valósitaniok, sok­kal nagyobbak voltak, mint ahbgy ezt a királyhelmeci járá s kommu­nistái gondolták. Feladatuk lett volna, hogy a szövetkezetekét meg­szilárdítsák, s hogy személyes pél­damutatással serkentsék a szövet­kezetek dolgozóit a magasabb hek­tárhozamok elérésére. Bátran mond­hatjuk, hogy a falusi pártszerveze­tek nagyon keveset tettek azért, hogy a szövetkezeti tagokkal meg­ismertessék a szovjet tapasztalatok alkalmazásának fontosságát. A já­rási pártbizottságnak elsőrendű kö­telessége lett volna a helyi párt­szervezetek útján biztosítani, hogy a szövetkezetek alkalmazzák és léptessék életbe az EFSz-ek minta­alapszabályzatában lefektetett pon. tokát. Ezt azonban nagyon sok községben elmulasztották. A helyi pártszervezetek tűrték, hogy az egyes szövetkezeti tagok az alap­szabályzatban megállapított állatál­lománynál többet hagyjanak meg személyi tulajdonukban. Különösen a lóállománynál mutatkoztak ilyen egészségtelen jelenségek. Egyes szövetkezeti tagok nem adták át lovaikat közös használatra, hanem saját tulajdonukban tartották meg és a legsürgősebb munkaidőben fu­varoztak, nem pedig a szövetke­zetben dolgoztak. A járási pártbizottság és a helyi szervezetek megfeledkeztek Lenin elvtárs kővetkező tanításáról: s>Tá­maszkodj a kisparasztra, lépj szö­vetségre a középparaszttal és foly­tas kíméletlen harcot a kulák el­lene Az egyes pártszervezetek nem voltak eléggé éberek, hagyták, hogy kulákok furakodjanak be a szövet­kezetekbe és ott romboló munkát végezzenek. Konkrét példa erre a szinyéri eset, ahoi a kulákok min­den akadály nélkül besétáltak a szövetkezetbe és minden háborgatás nélkül végezhették romboló tcvéy kenységüket. Mivei a kommunisták nem voltak eléggé éberek, a szö­vetkezetet fel is bomlasztották. Szentesen is talajra talált a kulá­kok hazug propagandája, s csak a járási pártbizottság beavatkozásával tudták megmenteni a szövetkeze­tet a felbomlástól. Megtörtént az is, hogy a közép­gazdákat is ellenségnek tartották, mivel egyesek nem akartak belépni a szövetkezetbe. Ez is annak a jele, hogy a kommunisták nem helyez­nek kellő súlyt elméleti tudásuk fejlesztésére. Nem sajátították el még kellőképpen a marxista tano­kat, hogy a gyakorlatban ezeknek alapján állást tudjanak foglalni az egyes esetekben. 1953 nyarán több EFSz-tag ki­lépett. De miért volt ez? Azért, mert elsősorban is a járási funk. cionáriusok megsértették a szövet­kezetek alapításánál az önkéntes­ség elvét. Olyan ígéreteket tettek, amit nem tudtak és nem is tud­hattak megvalósítani. Előfordultak például olyan esetek is, mint mond­jdk Bacskában, hogy a kulákok he. lyett a kisgazdákat akarták a szö­vetkezetből kizárni. Mindezek a hi­bák arra vezethetők vissza, hogy vezető funkcionáriusaink és kom­munistáink nagy része még nincs eléggé felfegyverkezvé a marxlenini tanokkal. Sokkal több eredményt mutatha­tunk fel az állami gazdaságokon, ahol a pártszervezet aprólékosain foglalkozott a termelési kérdések­kel is. Az állami gazdaságok párt­bizottságai hetenként rendszeresen üléseztek s foglalkoztak az elért eredményekkel és a hiányosságok okaival is. Segítették a gazdaságok vezetőit, hogy minél magasabb hek­tárhozamokat érhessenek el é s a szovjet tapasztalatok alkalmazásá­val fokozatosan növelhessék az ál­latok hasznosságát is. A pártbizott. ságok irányításával az állami gaz­daságok szép eredményeket értek el. Szarka István Fogadás a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság moszkvai nagykövetségén A Szovjetunió és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság közötti gazdasági és kulturális együttmű­ködési egyezmény aláírásának 5. év­fordulója alkalmából Li He, a Köz­társaság v moszkvai rendkívüli és meghatalmazott nagykövete foga­dást rendezett.' A fogadáson szovjet részről részt vettek: V. M. Molotov, a Szovjet­unió Minisztertanácsának első el­nökhelyettese és a Szovjetunió külügyminisztere, A. I. Mikojan, a Szovjetunió minisztertanácsának el­nökhelyettese és a Szovjetunió ke­reskedelmi minisztere, valamint a Szovjetunió kormányának több más tagja, közéleti személyiségek, a hadsereg, a társadalmi élet, a tudo­mány, irodalom, művészet és a saj­tó képviselői. A fogadáson a baráti országok diplomáciai képviselői is megjelen­tek. Beszédét mondott Li He, a Ko­reai Népi Demokratikus Köztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagy­követe, és V. M. Molotov. Nam Ir, a Koreai Népi Demokra­tikus Köztársaság külügyminisztere a Koreai Népi Demokratikus Köz­társaság és a Szovjetunió közötti gazdasági és kulturális együttmű­ködési egyezmény aláírásának 5. évfordulója alkalmából fogadást adott Phenjanban. Nagib tábornok egyiptomi elnök nyilatkozata Az Egyptian Gazette című lap közölte Nsgib elnök március 18-i nyilatkozatát, amelyet külföldi új­ságírók egy csoportja előtt tett. Nagib, tábornok az angol-egyip­tomi tárgyalásokról beszélt és ismét megerősítette, hogy Egyiptomnak már nincs szándékában Angliával bármilyen egyezményt is kötni, és a tárgyalások újrafelvételébe ' csak azon feltétel alatt egyezik bele, hogy Anglia Egyiptomnak ú j javaslato­kat terjeszt elő, amelyeket Egyip­tom „kielégítőnek"' fog minősíteni. Az angol-egyiptomi kapcsolatok­ban alapvető tényezőnek kell lennie annak a ténynek — mondotta Na­gib — hogy Anglia elismeri Egyip­tom teljes szuverenitását. Csak e feltétel alatt lehetséges a meg­egyezés Angliával. Az angolok azon követeléseiről beszélve, hogy az angol „szakértők" akik az angol csapatok visszahívá­sa után a Szuezi-csatorna öveze­téből a támaszponton maradnak, angol egyenruháit hordjanak, Nagib kijelentette: * „Ezeket á szakértőket vendé­geinknek akarjuk tekmteni... ide­gen katönai^egyenruha viselése ide­gen országban azonban ezen ország szuverenitásának megsértését je­lenti". Nagib azokkal az angol-egyiptomi ellentétekkel kapcsolatban, ame'yek abban a kérdésben keletkeztek, hogy az angol csapatok milyen fel­tételek mellett térhetnek vissza a Szuezi-csatorna övezetében levő tá­maszpontra, megjegyezte, hogy Egyiptom beleegyezik az angol csa­patoknak a csatorna övezetébe való visszatérésébe abban az esetben, ha agressziót követ eí valaki az arab országok ligájának tagállamai el­len. Nem fogadhatjuk el azonban azt, hogy ez a feltétel vonatkozzék Törökországra is és hogy így a tö­rök külpolitika befolyási térségébe kerüljünk. Egyiptomnak a nyugati országok tömbjeiben vaió részvételéről Nagib a következőket mondotta: „Elutasítjuk azt, hogy kötelezzük magunkat bármilyen egyezményben való részvételre mindaddig, mig el nem érjük szabadságunkat. Csak azután kezdjük mérlegelni azt, ho­gyan védhetjük meg szabadságun­kat a legjobban ..." A Lordok Házának hadügyi vitája A Lordok Ház a hadügyi vitájában Lord Alexander, volt munkáspárti hadügyminiszter á többi között eze­ket mondotta: Anglia irtózatos katonai terheket visel. A kiadások megfelelnek az összes előirányzott állami kiadások egyharmadának. Ez az arányszám békeidőben valóban példátlan. A fegyverkezési kiadások felemésztik az ország legbőségesebb jövedelmi forrásának, a kereseti adóknak tel­jas hozadékát. Ez elviselhetetlen te­her, sokkal súlyosabb, mint amit a 4700 millió font összegű három­éves felfegyverzési programm elő­irányzott. A nép túlnyomó része a terhek csökkentését várja és széles körök­ben keserű csalódást okozott, hogy a kormány Fehér Könyve nem tel­jesítette ezeket a reményeket. Általában azt léhet hallani, hogy a háború veszedelme csökkent, de a kormány még mindig nem hajlandó megmondani, mi a határa a fegyver­kezési kiadásoknak, amelyeket fel­tétlenül szükségesnek tart. A mi­niszterelnök azt mondta. hogy „fegyverkezünk erőnk végső hatá­ráig". De mikor érjük el ezt a ha­tárt? A szónok átfogó, független és leg­magasabb fokú vizsgálatot sürge­tett Anglia fegyverkezési költségei ügyében. Az olasz minisztertanács súlyos intézkedésekre készül lament elé terjesztik az „európai vé­delmi közösség" ratifikálásával kap­csolatos törvényjavaslatot, egy másik törvénnyel viszont meg akarják til­tani. hogy állami alkalmazottak szak­szervezetek tagjai lehessenek. Csütörtökön délelőtt az olasz mi­nisztertanács ülést tartott. A minisz­tertanács üléséről még nem adtak ki hivatalos jelentést, de értesülések sze­rint ezen az ülésen két fontos ha­tározatot hoztak: a jövő héten a pap­(Újsághír: Spellman bíboros biztosította McCarthyt támogatásáról és üdvözölte „a szabadságért folytatott jó harcát") Spellman: Dicsőség a felebaráti szeretet nagy képviselőjének, a sza­badság védelmezőjének... McCarthy: Jól van, öregem-őszentsége, de azért csak add ide az ujj­lenyomatodat is. (Szabad Nép)' t

Next

/
Oldalképek
Tartalom