Uj Szó, 1954. március (7. évfolyam, 52-78.szám)

1954-03-21 / 70. szám, vasárnap

4 U J SZO 1954. március 21. Megnyílt a lenini KomszosnoS XII. kongresszusa Március 19-én a moszkvai nagy Kreml, palotában meginyilt az Összszövetségi Lenini Kommunista Ifjú. sági Szövetségnek — a Szovjetunió legnagyobb ifjúsági tömegszervezetének — XII. kongresszusa. A Komszomol soraiban több mint 18 millió fiú és leány van beszervezve. A kongresszusra több mint 1300 kiiWöt.t érkezett, a szovjet ifjúság virága, termelési újítók, élenjáró mezőgazdaság; dolgozók, az értelmi, ség képviselői. A kongresszuson 34 országból érkezett fiúk és leányok vesznek részt. A küldöttek és a vendégek viharos ünnepléssel üdvözölték a Kommunista Párt -és a szovjet kormány vezető dolgozóit, akik a kormánypáholyban foglaltak helyet: G. M. Malenkovot, V. M. Moiotovot, G. J. Vorosilovot, N. A. Bulganyin t, A. I. Mikoj

ant, M. Z. Szaburovot, M. G. Pervuhint, M. A. Szuszlovat, P. N. Koszpelovot, N. N. Satalint. A kongresszust a Komszomol Központi Bizottságának tHkára, Aiekszandr Seljepin nyitotta meg. A kongresszus vezető szerveinek megválasztása után M. A. Szuszlov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságánlak titkára szólalt fel, aki felolvasta * a központi' pártbizottságnak a kongreszszus küldötteihez intézett üdvözlő levelét. Az üdvözlet rámutat arra a mérhetetlenül fontos • feladatra, amely a szovjet ifjúságra hárul a kommunista társadalom építésében. Az SzKP KB azon meggyőződésének ad kifejezést, hogy a Szovjetunió ifjúsága amely a proletár internacionalizmus szellemében nevelkedik, mindig a demokratikus ifjúság élcsapata lesz az egész világ békéjéért folytatott nemes harcban. A Komszomol Központi Bizottságán nak beszámolóját Alekszandr Seljepin olvasta fel. A kongresszus küldöttei összefoglalják a Komszomol tevékenységének eredményeit a mult kongresszus óta elteit időszakban és megtárgyalják azokat a feladatokat, amelyek a Komszomol előtt a szovjet ország fejlesztésének jelenlegi időszakában állanak és kijelölik az utat r faladatok sikeres megoldásához. A Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első plenáris ülése / ' Március 17-én a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága, amelyet a II. pártkongresszusán választottak meg, elsö plenáris ülését tartotta. A plenáris ülés megválasztottá a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi bizottságának politikai irodáját a következő összetételben: Boleslaw Bierut, Alekszander Zawadszkl, Jozof -Cyrankiewicz,

1 Hilary Minc, Zenon Nowak, Konsztanty Rokossowski, Edward Ochab, Jakub Berman, Franciszek Nazur, Franciszek Józwiak; Stani.<jlaw Radkiewicz, Wladyslaw Dworakowski és Roman Zambrowski. A Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága politikai irodájának póttagjaivá Adam Rapatozkit és Hilar Chalchowskit választották meg. A Központi Bizottság plenáris ülése a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkárává Boleslaw Bierutot választotta meg. A Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságánalt titkárságába Edward Ochabot, FranciSzek Mažurt, és Wladyslav Dworakowsktt választották, A plenáris ülés megválasztotta a központi pártellenőrző bizottságot is. A párteljenőrzés Központi Bizottságának elnökévé Franciszek Józwiakot választották meg. Mivel a Központi Bizottság Boleslaw Bierutot megválasztotta a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárává és mivel B. Bierutnak jelenleg erejét elsősorban a pártmunkára kell összpontosítania, a Lengyel Népköztársaság Államtanácsa B. Bierutot saját javaslatára felmentette a Lengyel Népköztársaság minisztertanácsa elnökének tisztsége alól. Az Államtanács Jozef Cyrankiewiczet nevezte ki a minisztertanács elnökévé. A minisztertanács eláő elnökhelyetteseivé Hilary Mincet," és Ženon Nowal^t nevezték ki. A minisztertanács elnökhelyettesévé Jakub Bermant. A Lengyel „ Egyesült Munkáspárt Központi revíziós bizottsága is ülést tartott. A központi revíziós bizottság elnökévé Stefan Mátuszewskit választották. Csu En-laj fogadási rendezett a koreai nép: küldöttség tiszteletére Amint az Űj Kína sajtóiroda jelenti, Csu En-laj miniszterelnök március 19.én este fogadást rendezett a koreai népi küldöttség és a koreai művészegyüttesek tiszteletére, amelyek látogatóban vannak a' Kínai Népköztársaságban. A fogadáson megjelentek a Kim In Gi által vezetett küldöttség tagjai, Cso Ir, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság pekingi nagykövete, P. F. Jugyin akadémikus, kíňai-szovjet nagykövet és a népi demokratikus országok diplomáciai képviselői. Az amerikaiak továbbra is megsértik a koreai fegyverszüneti egyezményt Az Űj Kína aajtóiroda tudósítója jelenti Keszonból hogy a fegyverszüneti katonai bizottság titkárának március 19—

i ülésén tiltakozott az ellen, hogy az amerikai félhez tartozó két katonai személy március 17-.én átlépte a katonai demarkációs vonalat és behatolt a demilitarizált övezet északi részébe és ezáltal megsértették a fegyverszüneti egyezményt. A koreai és kínai fél képviselője ezen az ülésen határozottan figyelmeztette az amerikai felet'arra, hogy az utóbbi idbben amerikai katonai repülőgépek tíz esetbe

n provokációs repüTést végeztek a koreai és kínai fé; ellenőrzése alatt álló terület felett. Követelte,' hogy az amerikai fél tegye,n lépéseket az ehhez hqsonló incidensek megakadályozására, amelyek - megsértik a fegyverszüneti egyezményt. \z ENSz európai gazdasági bizottságának • • i r r rŕ• uleserol A március 19-i ülésen az ENSz európai gazdasági bizottságában Lengyelország és az USA képviselői szólaltak fel. Katz-Suchy lengyel képviselő megállapította, hogy az európai gazdasági helyzet áttekintésében a keA moszkvai „Pravda" Dulles kijelentéseiről... Dulles, az Egyesült Államok külügyminisztere március 16-án Washingtonban sajtóértekezletet tartott. Dulles a sajtóértekezleten a genfi tanácskozás összehívásáról szólva kijelentette, hogy az amerikai külügyminisztériumnak vannak „bizonyos adatai, amelyek arról tanúskodnak, hogy Moszkva a tanácskozás összehívásával kapcsolatöS" gya. korlati intézkedések terén halogató taktikát folytat". A moszkvai „Pravda" a kijelentést kommentálva a többi között így ír: / Ha sutba dobjuk Duli'es sajátos logikáját, amely ilyen furcsa „következtetésekre" vezet és a tényeket nézzük, ezek egészen mást mutatnak. Mint tudjuk, a berlini tanácskozáson megegyezés jött létre arról, hogy április 26-ára összehívják az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország, a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság képviselőinek tanácskozását más érdekelt áliamok képviselőinek részvételével. E döntés szerint tehát a Kínai Népköztársaság képviselői a többi nagyhatalom — az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország és a Szovjetunió — képviseiöivel együtt részt vesznek mind a koreai, mind pedig az indokínai kérdés megtárgyalásában. Ezenkívül a Szovjetunió külügyminisztériuma 'már március 3-án értesítette az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország kormányát, hogy a Kínai Népköztársaság kormánya hajlandó részt venni a genfi tanácskozáson. Mindezek tények és nem szolgáltatnak alapot semmiféle oiyan „következtetésre'', amilyenre Dulles jutott. Feltétlenül' meg kell említeni, hogy nincs semmi alapjuk Dulles azon állításainak sem, amelyek a Szovjetunió valamiféle „halogató taktikáját" emlegetik. Ellenkezőleg, a Szovjetuniónak az a véleménye, hogy semmiféle akadálynak sem szabad megnehezítenie a genfi tanácskozás szervezési és technikai ^ előkészítését. Ismeretes, hogy a szovjet kormány nyilvánosságra hozta véleményét a genfi tanácskozás előkészítésével kapcsolatos gyakorlati intézkedéleteurópai országok helyzete tendenciózusan van beállítva. A felszólaló foglalkozott a nyugateurópai országok helyzetével és azt mondotta, hogy ezen országok militarizálása és az USA-tól való függősége a nyugateurópai országokat gazdasági válságba sodorják, így például Belgiumban a kohóipart termelés 1953-ban az 1952-es évvel szemben 8 százalékkal, Angliában 4 százalékkal, Franciaországban 10 százalékkal csökkent, a fémfeldolgozó ipar termelése ugyanezen időszak alatt Belgiumban 5 százalékkal, Franciaországban 7 százalékkal, Ausztriában 15 százalékkal, Svédországban 9 százalékkál stb. csőkkent. Az ipari árucikkek fogyasztása is tovább hanyatlik. A munkanélküliség az iparban magasabb volt mint 1950-ben. Mindez az áruforgalom jelentős csökkenéséhez vezetett. A nyugateurópai országok kereskedelmének hanyatlására befolyással volt a keleteurópai országokkal való kereskedelem korlátozásának politikája. Katz-Suchy ezután azokkal a sikerekkel foglalkozott, amelyekkel Lengyelország a szocializmus építésekre vonatkozó több kérdésben, j sének útján ért el. A Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 35. évfordulója Harmincöt évvel ezelőtt, 1919. március 21-én az államhatalom Magyarországon átkerült a proletariátus kezébe és megszületett a Magyar Tanácsköztársaság, melynek a proletárdiktatúra felépítésére irányuló erőfeszítései, győzelmei és kudarcai egyaránt hasznos tanulsággal szolgáltak a nemzetközi munkásmozgalom harcos stratégiájának és taktikájának kidolgozásánál s a proletárnemzetköziség elvén alapuló tevékeny segítsége a csehszlovákiai munkásmozgalomra különösen erős hatásit gyakorolt. Ha ma, harmincöt év távlatából visszatekintünk a magyar munkásmozgalom" történelmének e dicsősé' ges szakaszára, úgy elsősorban azt kutatjuk, ami a csehszlovák és magyar dolgozó nép közös harcára emlékeztet, ami népeink barátságát és a Szovjetunió által vezetett béketábor egységét és szilárdságát erősíti. Az 1918-aa magyar burzsoá forradalom eltávolította ugyan a nagybirtokosok, a pénzarisztokrácia és a nagyiparosok koalíoiójának dik. tatúráját, de nem oldotta meg a magyar társadalom legégetőbb kérdéseit, mert e kérdések megoldásá\ ra a burzsoázia nem volt képes. E kérdések közé tartozott a szomszédos nemzetek, köztük a szlovákokkal való megállapodás problémája, a földművesek és az ipari proletariátus követeléseinek kielégítése és a nemzeti élet önállóságának problémája. E kérdések megoldásának előfeltétele a kapitalizmus eltávolítása volt A megoldást tehát csakis az erre hivatott munkásosztály vállalhatta. A burzsoázia természetesen ilyen megoldásra jószántából soha el nem határozza magát. A vesz. tett háborúval járó új viszonyoknak is csak színleg vetette alá magát és a reá kényszerített köztársasági államformáit és liberális kormányzatot csak átmeneti megoldásnak tekintette.. Tervszerűen készítette elö az ellenforradalmat, azzal számolva hogy megfelelő időben, a békeszerződés aláírása után visszaállítja a háború előtti viszonyokat. A magyar szociáldemokrata párt jól látta a burzsoázia szándékait és előkészületeit, de áruló szerepéhez méltóan nem szakadt el tőle, sőt ellenkezőleg, mindenben támogatta a burzsoázia népellenes és nemzetrantó politikáját. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatása alatt megalakult Kommunisták Magyarország gl Pártja gyökerében megváltoztat, ta a politikai helyzetet és keresztülhúzta a burzsoázia és a szociáldemokrácia számításait. A kommunista párt Magyarországon azért alakulhatott meg már 1918. végén, mert az Októberi Forradalom hatása ott különösen erős volt. Lenin elvtárs már 1913-ban rámu. tátott arra, hogy a reakciós földesurak hatalma tekintetében Magyarország legközelebb áll Oroszországhoz. Hasonlatosság állott i fenn továbbá a szociális ellentétek sokrétűségében, a nemzeti ellentétekben, az ország félgyarmati füg. gő helyzetében, az erősen koncentrált nagyipari munkásság kizsákmányoltságában. Ez volt a fő oka nemcsak a kommunista párt megalakulásának, hanem annak is, hogy a kommunisták igen r«vid idő alatt hatalmas befolyásra tettek szert a tömegek közt. Összehasonlítva a magyar munkásság helyzetét a szlovák proletariátus helyzetével, szembeöltő az a tény, hogy a szlovák proletariá. tus 1918 végéig Magyarországon kétszeres elnyomás alatt sínylődött: a feudális kapitalista kizsákmányolás és a nemzeti elnyomás alatt. A Csehszlovák Köztársaság megalakulásával a nemzeti önállóság kérdése megoldást nyert s így az önálló állami élet első hónapjai elhomályosították a kizsákmányolás szociális gyökerét. Bizonyos idő kellett ahhoz, hogy a proletariátus felismerje az elnyomás gyökereit, felismerje saját burzsoáziájában legfőbb osztályellenségét és a szociáldemokrácia árulását. Osztályhelyzetének felismeréséhez sokban segítették azok a cseh, morva, magyar és szlovák katonák, akik az orosz Vörös Hadseregben harcoltak és hazatérve magukkal hozták a lenini eszméket és a forradalmi harcok tapasztalatait. A Magyar Tanácsköztársaság megalakulása után meggyorsul a fejlődés üteme. A szociáldemokraták és a burzsoá soviniszták üres ígéretei helyett új hangok hallat, szottak a déli határok felől. »A magyar kommunisták — mondotta Rákosi elvtárs — az orosz fórra- f dalom tapasztalatai alapján helyesen követelték, hogy adják át a nagybirtokosok földjét annak, aki ezer éve verejtékével öntözte, a parasztnak. — a gyárat a dolgozók államának. A nemzeti kérdésben a Szovjetunió teljes nemzeti önren. deikezést biztosító példájára hivatkoztak, a nemzetközi kérdésekben, főleg a béke kérdésében rámutattak arra, hogy az osztrák iga alól felszabadult magyar nép a nyugati imperialistáktól semmi megértést nem várhat és csak a szovjet forradalomra támaszkodhatik.« Ez volt a veszedelmes »magyar propaganda«, amelytől rettegett a cseh és szlovák burzsoázia, amelyet azonban nem lehetett elhallgatni a szlovák dolgozók előtt. Ezért likvidálták Szlovákiában a munkásés katonatanácsokat, üldöztek min. denkit, aki xkommunistagyanus volt® és ezért nem engedték be Szlovákiába a magyar kommunista sajtót. Az illegálisan becsempészett s>VÍ>rös Üjság«-ból a szlovák dolgozók mégis megismerték az igazságot, a szlovák éhező proletár nagyon jól megértette cikkeit, amelyekben például 1918. december 14.én így írtak: j>Ébezni és tűrni a világ felszabadításáért, erre volt készen a proletariátus és ehelyett azt kívánják tőle, hogy ..éhezzen és tűrjön a burzsoázia megerősödéséért, az új kizsákmányolás erőrekapásáért, az ellenforradalom szer. vezkedésének lehetőségéért.® A Kommunisták Magyarországi Pártja illegalitásba kényszerült ugyan, de ott is rohamosan erősödött. Amikor az antanthatalmak az úgynevezett második Vyx-jegy. zékkel átadták Kárpát-Ukrajnát a cšehsžiovák burzsoáziának és a román határt kitolták a Tisza vonalára, a magyar burzsoá kormány helyzete tarthatatlanná vállott és arra kényszerült, hogy az államhatalmat átadja a szociáldemokrata pártnak. A szociáldemokrata párt azonban már nem vállalhatta egymagában a kormányzatot, miután elszakadt a tömegektől. Kénytelen volt a baloldali szocialisták nyomására megállapodni a kommunísV y tákkal és Így került át a hatalom a proletariátus kezébe. Nyilvánvaló volt, hogy az új pro, letárállam nagy befolyást fog gya. koralni a szomszédos nemzetek proletariátusára. A Magyar Tanácsköztársaság már elsö felhívásában, 1919. március 22-én ^fegyveres szövetségre hívta fel Csehország, Románia és Szerbia, meg Horvátország munkásait és földműveseit a burzso

a bojárok, a nagybirtokosok és a dinasztiák ellen«. A magyar forradalmi kormányzótanács politikájának ismeretében, Kirov elvtár

s néhány nappal a Tanácsiközt á reas ág kihirdetése után mondotta egyik bésžédében: »Nem kételkedünk abban, hogy Magyarország legközelebbi szomszédainak is, akik ma még a burzsoá] járom alatt nyögnek és úgylátszik, mintha a fiatal szocialista köztársaság nyakába hurkot készülnének vetni — ma vagy holnap kinyilik a szeme és a mi szocialista családunk órá. ről órára, percről percre szaporodni ťog.« A csehszlovák burzsoázia - széleskörű propagandahadjáratot indított a magyarországi események elködösítése céljából. Légionista agitátorok járták a falvakat, hogy »meggyözzék« a népet arról, hogy a bolsevikok elleni harc elkerülhetetlen és a nyugati hatalmak segítsége ssiik&éges. A cseh és szlovák proletariátus egyre inkább szembe fordult a szociáldemokrata párt opportunista vezetőségével. Ez a tény bizto

s jele volt annak, hogy a proletariátus egyre jobban érette a forradalmi vezetés hiányát és hogy ennek folytán a munkástömegek a szociáldemokráciáról* leszakadva a prágai baloldali ellenzékhez és ezen keresztül a III. Inter. nacionáléhoz közeledtek. t