Uj Szó, 1954. március (7. évfolyam, 52-78.szám)

1954-03-21 / 70. szám, vasárnap

<^J-ctÍu a kegyek közi Az új Szlovákia egyik döntő forgótengelye és ' próbatétje: a falu. Hogy élte, mint fogadta és miként realizálta a változást: mindennél fontosabb tény és tanulság. A hegyek közé ékelt völgyekben szunynyadó és sokszor istenhátamögötti szlovák falu egyhelyben topogó változatlansága, a fasizmust legyűrő erők csak embert, és földetrázóan törhetnek be. Ezt a történelmi for. dulatot jelentő folyamatot tárja elénk Hečko FrantiSek „Drevená d«dina« című regénye, mely Tóth Tibor tökéletesnek mondható fordításában most jelent meg magyarul 3.Falu a hegyek közt címmel a Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadónál. Egy árvái faluban vagyunk, ahol az osztályharc tudata majanem egyenlő a semmivel. Pedig adottsága teljes: minden háza fából épült, az egyetlen kőépület az iskola mely ténylegesen is ketté osztj

a a falut a felvég módos gazdái és az alvég kisebb dohányú földművesei, meg a »Rongyos* szegénye

1 közt Ennek a falunak a zsírosai a Karmasin—

Mach éra természetes haszonélvezői lehettek, de a szlovák fasizmus aránylagos jólétének ég kivételezettségének az árát végeredményben itt is a szegénység fizette. A nácik futás közben nem a felvég házait gyújtották fel, hanem a »Rongyos« viskókból füstöl, ték ki a legszegényebbeket. Itt, ezen a ponton kapcsolódik az események menetébe a regény. A »Rongyos, lakói hajléktalanok lettek, »tüzkárosultak«, de a felvég templombuzgó lakóit ez nem zavarja: »Bárcsak ott sültek volna meg mindnyájan a Rongyoson.« A hatvánötéves Puplava Péter, aki a nácik kltakarodása után a felszabadultság igézetében intézi a falu ügyeit, az új élet első napirendi pontjaként a Rongyos felépí. tését tűz; ki. A gazdák morgását Puplava, »a káplár«, kemény rendelkezésekkel, milíciával hatálytalanítja és amikor az egyik gazda vétót mond: »Az efajta rendért, amit a faluba be akartak vezetni, én nem vállalom a felelősséget*, a »káplár« felhorkan. — Micsoda »én«? Jegyezd meg, hogy ennek a te »én«-ednek már vége. Most a »mi« van uralmon.« A „ml" forradalma és lázadása, a harácsolás önzése és zsugorisága ellen ott, ahol eddig emberek csak a vagyonért marakodtak és elszántott mezsgyékért viaskod. tak, ahój csupán gyűlölet és irigység lehettek a mozgató erők: áfából faragott emberek, fából épült faluja«. Puplava, a regénynek ez a nagyszerűen megfogott alakja szinte egyedül csinálja a dolgát, csak amikor az egyik gazda német fogságban meggyötört és lesoványodott fia — Pavló Pavő — haza. kerül nyitott és látó szemekkel, kap társat és utódot, a falu nagy csodálkozására, hisz Pavó gazdacsemete és így lényegében szökevény. A gazdák nem tudják megérteni, hogy miért ^nyavalyog azokkal a tüzkárosultakkal, mintha az ô háza égett volna le«. Puplava és Pavó nem mint kommunisták kezdik a "harcot, de kommunistává vál. nak a harc logikájából. Nem ismerik a marxizmust, de amikor e tan könyvei és brosúrái a kezükbe kerülnek, igazolást kapnak és további útmutatást. Puplava a Rongyosra szűkített lényeget így fogja össze: »Ha a szegénység kezében tudja tartani a kormányt, akkor a Ron-' gyos felépül. De ha az urak kerekednek felül, akkor ítélet napjáig Itt éktelenkednek majd ezek az üszkös romok.« A Rongyos felépül és február nyomában sok minden más, ami a külsőleg és belsőleg a felismerhetetlenségig megváltoztatja a falu képét A közelben levő fürésztelep egyre bővül: Üzemi tanács, üzemi konyha, majd pártszervezet jelz k a dolgozók frontáttörését a régi rezsim képviselőivel szemben. A hegyek »vadembereit« autóbusz hozza a lekvárfözdébe. Végűi megalakul a ül. típusú EFSz is. És ez mind harcot jelent. Az ellenfél — ez František Hečko regénye esetben a demokrata párt álarcában — nem hagyja magát: intrikákés vesztegetések, népbírósági tárgyalások és választási küzdelmek, vallási gátlások és meztelen földéhség, parcellazsugoriság és családi háború: az egész felvég hangosan és suttogóan. nyíltan és titokban, imával és káromkodással feszül a változás ellen. Puplava rég meghalt, de ő »a jövő kapujában álló* jövőt teljes egészében a fiatalokra , testálta, akiket, egy másik öreg, Sehnár na^apó figyelmeztet: »A fiataloké a világ. De vigyázzatok, sokat kaptatok és sokat is várnak tőletek.« Az ítéletet, mely végszó ts egyúttal, ugyancsak az öreg Síhnár mondja, amikor az el. ső közös szántásnál a hegyoldalról nézi a völgyet, ahoi már a traktorok zakatolnak: »Nincs Itt fából más, csak a falu, a völgy fenekén* ... Mindig az is marad — dünnyögi és járás közben vonogatja a vállát. Azután hozzá teszi, mintha önmagát akarná nyugtatni: »De csak kívülről... béviilről nincs többé fából.« Ilyen előlegezett nyugtával zárul le a regény: a szlovák falu színváltozása. Hečko regénye hasznos könyv: útmutató, útkönnyítö. Példatár, érvek és ellenérvek praktikuma: mit, hogyan kell és miért nem szabad, hogy a falu változása a jövőt jelentse. Fontos könyv, mozgalmi haszna kétségrtelen, politikuma reális adottságokon alapuló feladat: a falu beillesztése az új történelmi folyamatbal A regény a változás legfontosabb témáját, a falu új problematikáját vetíti elénk. A pontosságnak megfelelően oly előkelő, díszes, illusztrált kiállításban és olyan terjedelemben jelent meg, amire nincs példa tájainkon. Jelentőségét városi és falusi hirdető táblákon, rajzos plakátok húzták alá: a tárgy, a tém,a elsődleges fontossága vitán felüli és tagadha. tatlain. A kérdés most már az, mennyiben bírja el a könyv azt a nagy apparátust, mennyiben igazolja belsőleg tehát mint regény a kívánalmakat? Nem nyomja-e el a terjedelem a tartalmat és a túlméretezés nem bosszul ja.e meg magát. Amikor aggályainkban kimondottuk a szót: túlméretezés, már meg is adtuk a feleletet. Hečko regénye nem bírja végig az iramot, .a nagy keretet nebi tudja egyenletesen kitölteni: ür keletkezik, hézagok és zökkenők, melyek aztán visszahatnak az egészre. A regény műalkotás. A regényíró a maga módján teremt és ai. kot. Minden teremtés az idő és tér viszonyait hozza új vonatkozásba. És e viszony éltetője, összekötő kapcsa az ember A regényíró az idő, tér, embervonatkozás elfolyó, adottságaiból új láthatóbb, érzékelhetőbb, koncentráltabb képet formál. E folyamatban az idő ée tér viszonya átalakul és az emberlét új síkon megnyilatkozássá érik: teremtéssé, alkotássá, eseménnyé, kinyilatkoztatássá. Egy óriásr

a duzzasztott regény időtartama lehet huszonnégyóra, mint Joyce Ulysses-sze és mégis átfoghatja az egész életet és annak egész területét. A fontos és döntő az idő—tér—emberviszony új megformálása. A teremtésnek ízét, varázsát keli megérezntlnk: enélkiil nincs igaz alkotás. A naturalizmus megfutamodott e nehézség elfll, lényegében nem volt más, mint csődbevallás és menekülés a könynyltésbe: a pontos utánzásba. A teremtés neheze és ténye itt kellett, hogy elmaradjon: naturalizmus soha és sehol nem lehet ki. nyilatkoztatás, . csupán dokumentáció, adattár, statisztika, szóban elbeszélve. A regényíró fejlődési folyamatot rögzít: növést, levést. A regényíró eseményeket teremt, tehát olyasmit, ahol az idő — tér és emberviszony plasztikus mondanivalóvá érik. Hečko, noha regénye érdekes és flgyelemlekötö. énp ezzel az esemény plasztícitással maradt adós Nagyon odaragadt, odatapadt a témához, anyagához; hiányzik az a távlat, az az egy lépés, mellyel a festő időmként eltávolodik képétől és összevont szemmel vlzsgálgatja» hogy azután a képhez visszatérve most már egyetlen egy vonással plasztikussá tegye. Ez a döntő, mindent űj viszonylatban láttató, egyberántó vonás hiányzik a regényből. A kompozíciós távlat elmaradt: nincsenek hegyvonulatai és hullámvölgyei. Így egysíkúvá válik: az ütem vontatott lesz és minél jobban közeledünk a végéhez, anná] inkább ellaposodik. Amikor a traktorok feldübörögnek és a változás a győzelem tetőpontjához ér: a színek már elkoptak, az ' eseményábrázolás elszürkül és Pavó hitvallása a vezércikk frazeológián nem jut túl. Éz annál feltűnőbb és sajnálatosabb, mert írónk eddig épp ezt a veszélyt kerülte el sikerrel. Hečko regényének egyik plusszá hiteles emberábrázolása, az a képessége, hogy a politikumot mindenki a maga módján tudja elmondani, annak ellenére, hogy a regényben sok a gyűlés. A plakátstílus, a mozgalmi regényeknek ez a rákfenéje, sehol sem rontja a reális hatást. De ugyanakkor vannak alakok, akik egy nyelven beszélnek: egyformán, Hečko nyelvén. Amit például a

z immár dédnagyapává vált öreg Sehnár szájába ad, azt a valóságban ez az ember sohse íhondotta volna el így. A regény: teljesség, de kompozícióvá érett teljesség. Heöko is teljességre törekszik, de keretteljességre: regényébe — akár egy kezdő író — mindent bele akar zsúfolni, amj a tárgykörre vonatkozik. Ez aztán visszahat a stílusra és a regényíró elkezd regisztrálni, magyarázni: »Hisz elég volt...* a napnál is világosabba vagy: »ezért feltesz; magában Pavó, hogy különösen sokat foglalkozik majd a feleségével*: regényíró így nem beszél! »A fürésztelepen a lágy normák helyére fokozatosan a szilárd normák lépnek és fellendül a mun. kaverseny«: egyszerű bejelentés, mint idegen mondat a regény testében! Ezek azonban csak helyi elsiklások és ha fentebb le ls szögeztük a regény ellaposodásának tényét, a könyv egészében mégis jó példája a szocialista realizmusnak; az adottságokat sohse lépi túl, mértéktartó és ezzel elkerüli a demagógia veszélyét olyan kényes téma tárgyalásánál, mint a szlovák falu vallási begyökerezettsége, a kulákot sem torz!tj

a karikatúrává és nem nagyítja démonná vagy ördöggé, regényében nem hajszol pozitív hőst. Heöko stílusa érett, képel erede. tiek, vonzók: í Amikor Zuza megtörli arcát piros szoknyájába, szeme a szemközti Kicserára téved, ahol a nap éppen a reggeli takarítást végzi. Sugarai aranyfésüként tisztítják meg az erdő buj

a üstökét a beléragadt ködrongyoktól. Az asszony bemegy a szobába, kibontja már erősen őszülő haját és ö is megfésülködik!" Vagy: „A nap délelőtt tlz óra tájt hatalmas lyukat rágott a borús szürke égbolton és délután háromig legelt a jeges felhötéren, mint valami tüzes ökör.« E két példa egyformán dicséri az író és a fordító művészetét. A stílus dicséretét sajnos nem terjeszthetjük kl ily mértékben e könyv megformálásának harmadik tényezőjére: az illusztrátorra. Ludevit Ilečko képej egyenetlen értékűek. Vannak teljes dicséretet érdemlök és vannak, melyek egyenesen kiprovokálják az ellenvetést, sőt elvetést. Mintha ez a kétfajta egymásnak teljesen ellentmondó megnyilatkozás nem is egy kéz munkája lenne. Amilyen kifejező a borítólap, amilyen üdék a í

eí

ezetkezdő fejlécek, ezek az élő hangulatot árasztó levegős és lélekző kis tájjegyzetek, olyan lehetetlenek az egész oldalas figurális és színes képek, felolvadni nem tudó merev sémiikben. A % emberre ^élettelen panoptikumfigurák merednek. Ileč ko elfelejti, hogy az illusztráci lényegében nem más, mint kísérő zene, aláfestés. Fábry Zoltán A nemzeti bizottságokba va!ó választások előkészületeiben részt vesznek a tanítók is Pénteken, március 19-én ült össze az iskolaügyi megbízotti hivatal helyiségeiben az iskolaügyi dolgozók bővített kollégiuma, amely a tanítóknak és az iskolaügyi dolgozóknak a nemzeti bizottságokba való választások előkészítéséből eredő feladatairól tárgyalt. Az ülésen részt vettek Ernest Sykora, Iskolaügyi megbízott és Gusztáv Čech, az Iskolaügyi Alkalmazottak Szövetsége Szlovákiai Bizottságának elnöke. A bevezető beszámolót Ján Kotoč, az iskolaügyi megbízott első helyettese tartotta, aki kitűzte a fő feladatokat, amelyek az iskolaügyi dolgozókra várnak a választások előkészítésében. Hangsúlyozta, hogy tanítóinknak ki kell használniuk a választások elCtti kampányt arra, hogy a nevelő munka és tanítás keretében megismertessék a tanulókat és az ifjúságot a nemzeti bizottságokról szóló törvénnyel és a választási törvénnyel. Az iskolaigazgatók feladata, hogy a helyi nemzeti bizottsággal szorosan együttműködve anyagot gyűjtsenek a nemzeti bizotságoknak az ötéves terv idején végzett építő munkái eredményéről. A jelenlévők élénk vita keretében cserélték ki a nemzeti bizottságokba való választások előkészítésének időszakában szerzett tapasztalataikat és ismertették az egyes konkrét hozzászólásokat, amelyek főleg a választásokkal kapcsolatban a falvakon végzett munka megjavítására vonatkoztak. A vitát és a tanácskozást Ernest j Sykora iskolaügyi megbízott érté; kelte, aki többek között kérte a tanítókat és az iskolaügyi dolgozókat, hogy teljes mértékben kapcsolódjanak be a választások előtti kampányba, mivel a választások sikeres megvalósítása, valamennyiünk Ugye. A begyűjtési minisztérium felhívása a földművesekhez Az 1954-es gazdasági évre megállapították az egyénileg gazdálkodó parasztok tejbeadási kötelezettségét is. A terven felül beadott tejmennyiség után a magasabb típusú szövetkezetek 100 kg malomtakarmányra vagy 50 kg olajospogácsára, az egyénileg gazdálkodó parasztok 75 kg malomtakarmányra vagy 35 kg olajostakarmányra jogosultak minden 100 liter tej után. A tejmennyiséget 3.5 százalékos zsírtartalom szerint számítják. Ezeket a takarmányféléket, amelyeket a tejbeadás ellenszolgáltatásaként adnak, mindig a hónap letelte után kapják meg a földművesek. A takarmányféléket a begyűjtési üzemek utalványok alapján adják ki, amelyet a mezőgazdasági üzemek a tejüzemektől a tejbeadás elszámolása után kapnak. Ezek az utalványok egy negyedévig érvényesek, mégpedig abban a negyedévben, amelyben kiállították őket Tekintettel arra, hogy több tejet szolgáltattak be az év elejétől kezdve, maiit ahogy számították, az egyes begyűjtési üzemeknél, amelyek takarmányféléket adtak, egyéb mezőgazdasági termékekért is. — takarmányhiány állott be. Minden utalványt, amelyet eddig nem váltottak be, a takarmányfélék kiadásánál, március végéig, legkésőbb április közepéig beváltják. A begyűjtési minisztérium ezúttal értesíti a szövetkezeteket és az egyénileg gazdálkodó parasztokat, akik eddig nem vették ki a beadott tej ellenszolgáltatásaként a takarmányt, hogy a kiadott utalványok érvényességét május 31-ig meghoszszabbítja. A szakiskolákra és főiskolákra jelentkezők figyelmébe Ezekben a napokban az iskolaügyi minisztérium elrendelte a közép- és szakiskolák összes igazgatóinak és tanítóinak, hogy helyesen és Igazságosan hajtsák végre a tanulóknak a szakiskolákra és főiskolákra való kiválasztását, valamint azt, hogy győzzék meg a munkás- és földmüvesszülöket arról, hogy tegyék lehetővé tehetséges gyermekeik számára a magasabb fokú műveltség megszerzését. A középiskolai tanulóknak szakiskolákba való kiválasztását az egész tanítói testület végzi és az egyes esetekről is az dönt az igazgató személyes felelőssége mellett, aki a jelentkezők kötelezettséggel járó jelentkezési lapját legkésőbb április 30-ig elküldi a szakiskola igazgatóságához. Utána a jelentkező a szakiskolán június 28-án és 29-én felvételi vizsgát tesz szóban és írásban. A felvételi vizsga tárgya a tanítási nyelv és a matematika. A szóbeli vizsgákat a nyolcéves középiskolák tananyagából teszik. A felvételi vizsga eredményét három fokban állapítják meg: 1. Kiválóan megfelelt, 2. Megfelelt, 3. Nem felelt meg. A vizsgákat a vizsgáztató bizottság irányítja és a jelentkező felvételéről is dönt. A bizottság elnöke a szakiskola igazgatója. Továľbbi két tagot a kerületi nemzeti bizottság nevez ki az iskola tanítói közül, egy tag pedig az iskolai igazgatóságot képviseli. A tizenegyéves középiskolákban a 6—8. osztály tanítói közül való lesz ez a tag. A szakiskolákban, ahol még külön szak vizsgát is kell tenni, a felvételi bizottság még egy taggal bővül az illetékes iskola tanitói köréből, egy szakemberrel. A technikai és művészi irányzatú főiskolák, valamint a mezőgazdasági főiskolák és a testnevelési és sporttanintézetek első évfolyamaiba rendes tanulókként azokat a jelentkezőket veszik fel, akik a tizenegyéves középiskolában, vagy a négyéves szakiskolában az érettségi vizsgát sikerrel letették, és akik sikerrel végzik el a főiskolán is a felvételi vizsgát. Felvételi vizsgát nem kell tenniük azoknak a jelentkezőknek, akiknek utolsó évfolyambeli bizonyítványukban az összes jegyek elsőfokúak. A jelentkezők kiválasztását a tanítótestület az < igazgató személyes felelőssége mellett, is megvalósíthatja. A végleges értékelést az igazgatók legkésőbb május 5-ig végzik el. A kötelezettséggel járó jelentkező lapot május 10-ig küldik el a fakultásra, azokét a jelentkezőkét pedig, akik munkaviszonyban vannak, május 5-ig. A munkaviszonyban lévő jelentkezők esetében a kiválasztást a' főiskola végzi. Az összes jelentkezőket, akiket a tizenegyéves iskola, vagy a négyéves szakiskola ajánlott főiskolai tanulmányra, és a munkahelyekről javasolt jelentkezőket, az egyes fakultások dékáni hivatala július 1 tői 30-ig terjedő időszakban szólítja fel a felvételi vizsga letételére. A felvételi vizsga cseh, vagy szlovák nyelvből lesz, még pedig írásbeli, a többi tantárgyakból, amelyeknek maghatározása a választott szak alapján történik, szóbeli lesz. A felvételi vizsgákat az a bizottság irányítja, amely a jelentkező felvételéről ls dönt. A bizottság elnöke a fakultás dékánja. Helyreigazítás Lapunk tegnapi, 1954. március 20-i számában „A Megbízottak Testületének a kerületi választási bizottságok és a Magas Tátra választási bizottsága tagjainak jóváhagyásáról szóló határozata" című közleményünkben technikai hiba következtében a kassal kerületi választási bizottság elnökének nevé; tévesen közöltük. Az elnök neve helyesen: Fábry István, Szlovákia Kommunista Pártja kerületi bizottságának dolgozója.