Uj Szó, 1954. március (7. évfolyam, 52-78.szám)

1954-03-18 / 67. szám, csütörtök

1954. március 18. 7 Munkások, katonák és diákok a Szovjetunió jelenkori képzőművészetének kiállításán Valahányszor szovjet művészek látogatnak el hozzánk, dolgozóink nagy érdeklődéssel kísérik fellépésüket, ját-kukat. táncukat. Ma a szovjet képszállt őrá is. Hüchl elvtárs nem igen járt azelőtt kiállításokra Mikor is lett volna ideje rá! — Meg aztán nem !s értek én úgy Diákjaink élénk érdeklődéssel figyelik a szovjet festők alkotásait. foglalását" eredetiben láthassák. Hallgassuk csak meg, hogyan hat rájuk a kép. — Em'ékszel, mit mondtak a szovjet katonák, amikor itt voltak 1945 áprilisában? „Berlinbe megyünk", mondták. Emlékezetes nap lehetett számukra, amikor ezt a nagy céljukat elérték. És hatalmas munka lehetett ezt a pillanatot megörökíteni. — Nézd ezt a lovasrohamot — mutat egy másik képre. — Ezek aztán minden erődöt meg tudnak dönteni, — mondja felelet helyett a másik katona. Iskolák tanulói is ellátogatnak a kiállításra. Brnák tanár vezetésével az első tizenegyéves iskola 11. osztálya nézi éppen gyönyörködve a kiállítást. Mindnyájan érettségi előtt állnak. Egy diákleány lelkesen fordul barátnőjéhez. „Az élet elé" oímű képet nézik. — Vájjon így hagyjuk el mi is majd érettségi után az iskolát? zoművészet remekei jutottak el hozzánk, és dolgozóink nagy tömegei látogatják Bratislavába

n a Szlovák Egyetem épületében rendezett kiállítást Délután és estefelé, amikor a legtöbb dolgozó már befejezte munkáját, megélénkülnek a kiállítás termei. Rövid időn belül kis csoportok alakulnak egy-egy vezető mellett. A vezetők mindenkinek érthető módon elmagyarázzák az egyes képek és szobrok mondanivalóját, művészi felfogását és lebiiincselően beszélnek az egyes művészek munkamódszeréről is. Az első két-három képnél csak a vezető magyaráz és beszél a csoport élén, csakhamar azonban a látogatók is bekapcsolódnak hozzászólásaikkal és kérdéseikkel. Kisvártatva élénken vitatkozó csoportok állnak az egyes képek vagy szobrok előtt. Ilyenkor a vezető örömmel látja, hogy a ir.űvész értékes szava termékeny talajra t«X. N. Jablonszkája: „Tavasz". ahhoz — mondja — de ha egyszer már a szovjet festők képei itt vannak, akkor megnézem őket, gondoltam és eljöttem. Crigorjevl ,,A kapus". Iáit a látogatóban — alkotása elérte küldetését. Ha ilyen vezetőt látunk a vitázó csoportok élén, nem a régi típusú múzeumvezetők jutnak eszünkbe. Torán, Kučerová, Luxová, Didov, Vesely elvtársak vezetik a látogatókat; szívesen magyaráznak, körültekintően felelnek a látogatók kérdéseire, meg akarják ismertetni mindenkivel a művész célját és a formát, amellyel az illető alkotó gondolatát kifejezte Ezek a fiatal és képzett vezetők munkájukkal minél több látogatónak hozzák közelebb azt a művészetet, amely a dolgozó emberről szól és szívéhez beszél. • Jablonskája „Tavasz" című képe előtt megá'l az egyik csoport. Egy idősebb munkásember, mielőtt a kép címét megtudná, egyszer csak megszólal: — Virágok! Pedig virágokat, de még zöld falevelet sem látni a képen. Néhány koratavaszi csupasz fa, alatta gyermekek játszóserege. A mosolygó gyermekek és boldog anyák a virágokat juttatták a néző eszébe. Itt is elérte küldetését a kép. De vannak, akik vezető nélkül, egymagukban járják a termekeket. Hüchl Pál vasutas most lép a csarnokba. Megáll Kitajev képe előtt, és felvidul az arca. A vidáman életbe induló leányok öröme a képről át-. kérdi, azután maga felel. — Csakis így! Kulha tanuló figyelmét Kukrinikszi ,,Zoja" című festménye foglalja le. Ezt a jelenetet jól ismeri már olvasmányaiból. — Igy képzeltem el én is, amikor olvastam — mondja. Azután az „Ifjú* gárda" képét kezdi tanulmányozni. A kép minden alakját szintén jól ismeri. Most a képről úgy szólnak hozzá a fiatal hősök, mint Fagyejev könyvéből, amikor először olvasta. Brnák tanár őrül. hogy tanulóinak tetszik a kiállítás. — Azt hiszem ez a kiállítás újabb erőt ad a tanuláshoz. Hiszen jómagam is új erőt merítettem belőle. Nagyon tetszik a kiállítás és gondolom, mindenkinek megadja azt, anr.it a szovjet művészektől vár. r*

! Slovák elvtárs, a bratisíavai Dimitrov üzem dolgozója elmenőben van. Felfigyel, amikor a látogatók a kijáratnál egy könyvbe beírják vélemé. nyeiket- Szeme előtt gyorsan lepergetik mindazt, amit ma látott. Bizonyára a fia jutott eszébe, hogyan védte a kaput, amikor egy üres telken rúgták a múltkor a labdát. Slovák elvtárs visszafordul, bemegy újra az oldalterembe, hogy megnézze, kl is festette „A kapus" című képet. Azután beírja a könyvbe: —' A mi gyermekeinket láttam Grigorjev képén. A kiállítástól azt kaptam, amit vártam. É letörőmet és Két katona felhasználta kimenő- újabb erőt a munkához, j ét, hogy a jól ismert „Reichs

tag el- I Vilesek Géza KULTÜRHIREK Látni, hogy öröme telik a képekben. Hát még amikor meglátja a szakmájába vagó „Vasutastanulók"-at. Ez igen, ez egyenesen hozzá szól. Mielőtt elmegy, még visszatér Kitajev képéhez. Jól megnézi, hogy magával vigye a mosolygó leányok őrömét. —' Nagyon tetszett a kiállítás == mondja, amikor hazafelé indul. — Azért tetszett, mert örömmel töltött el. És nagy erő van azokban az emberekben, akiket a képeken láttam. SZTÁLIN MÜVEI tizenhatkötetes szovjet kiadásának 14, 15. éis 16. kötete ebben az évben jelenik meg először. A Szovjetunió Állami Politikai Kiadója ugyancsak ez évben miáisodik kiadásban jelenteti meg az eisö hét kötetetARISTOPHANES — kommunista. Legalábbis ezzel a váddal tiltották le a 2400 évvel ezelőtt élt nagy görög komódiairó egyes müveit az Egyesült Államok színpadairól- McCarthy. ék cenzúrája már az antik kor tár. sadalmának bírálatától is retteg, s ezért Robin Hood utá,n Aristoplhanesra is rásütötték a tiltott művek bélyegét: komédiáinak egyes jelenetei „kommunista eszméket" árasztanak. THOMAS MANN nemrégiben új elbeszéléssel lepte meg olvasóit- Az elbeszélés címe ,,Die Betrogene" — „A megcsalt nő" — egy ötvenéves asszony utolsó fellobbanását ábrázolja, amely azonban nem a megjfjfílést, hanem egy halálos betegség kezdetét jelenti. Az ifjúság éa barátság, a szenvedély és lemondás motívumai gazdagítják az elbeszélést. A könyv a kritika szerint Thomas Mann legjobb novelláira, a „Tonio Kröger" re, a ,,H

alái Vetemcében"-re és a „Félix Krulľ'.ra emlékeztet. Ifjú bányász vallomása Hegy rejt el' előlem; ilyen "vallomást. fekete város Fekete szénvirágok mélyen vágsz utat felém. hullanak halomba le. Fekete kövek —; Izmos karod kibontja velük üzened, a múltból a jelent. hogy ott is Izmos karod kigyújtja eszedbe jutok én. a fényt, az életet, Millió virág Izmos karod így vallja sok ezer éven át forró szerelmedet, nem hallott soha hü szerelmedet. Szabó Mária. Rimszkij-Korszakov, az orosz zene titánja (1844—1908) 110 évvel ezelőtt született Rimszkij-Korszakov, az orosz zeneirodalom legkimagaslóbb alakjainak egyike. Tizenöt dalmüve, szimfóniái, szimfónikus költeményei, a „Spanyol capriccio, a „Saherezade", zongorakoncertje, hegedűre írt fantáziája, Puskin, Miczkievicz és Homer témáira írt kantátái, számos énekkari kompozíciója, fúgái, Bach-témáirft írt variációi, kamarazene müvei, gazdag népdalgyűjteménye még' megközelítihetőleg sem nyújtanak áttekintést hatalmas alkotó munkásságáról. Tevékenysége kiterjedt az orosz klasszikusok müveinek színpadra alkalmazására, azok müveinek korrigálására és hangszerelésére. Segédkezet nyújtott kimagasló kortársainak, többek között Musszorgszkijnak és Borodinnak. Saját alkotó munkájával egyidejűleg befejezi az orosz klasszikus zene olyan gigantikus müveit, mint Musszorgszkij „Borisz Godunov" — a „Hovancsina" cimü dalmüvei és Borodin „Igor herceg"-e. Gazdag tudását és tapasztalatait a hangszerelés művészetéről szóló könyvében fektette le, melynek zeneirodalmi jelentőségéről többek között Hubert Clifford, a londoni zeneakadémia tanára tesz tanúságot. Levelében azt írja, hogy a fiatal angol zeneszerzői nemzedélt nagyon le van kötelezve Rimszkij-Korszakovnak azért, hogy ebben a müvében megismertette velük a modern hangszerelés művészetét. 1 Rimszkij-Korszakov zenei stilusa folytatása az orosz romantikusok, Glinka és Dargomirszkij nemzeti hagyományának. Ez a zenei irány az új romanticizmus felvirágzásának idejében fejlődött ki, melynek képviselői nyugaton főleg Berlioz, Liszt és Wagner voltak. Rimszkij-Korszakov utolsó alkotó periódusának termékel már az impresszionizmusba csaptak át. Befolyása külföldön Franciaországban, de főleg Olaszországban, nevezetesen a modern szerzőkre volt nagy hatással, Így Respighire, aki tanítványa volt. Nikolaj Andrejevics RimszkijKorszakov 1844 március 18-án született a Novgorod tartomány Tihnive városkájában. Régi nemesi családból származott. Apja a haladás híve, közismert ellensége volt a hűbéri rendszernek. Jóval a hűbéri reform előtt önként szabadította fel jobbágyait. A fiatail Rimszkij-Korszakov 12 évig élt az aipal b&z patriarchális környezetében. Zenei haj. lamai korán megmutatkoztak. A családi tradíciókhoz híven a pétervári tengerészeti iskolába iratkozott, tanulmányai azonban nem csökkentették a zene iránti szenvedélyéit. Szorgalmasan látogatta az operaház előadásait, főleg azokat, melyekhez gyermekkori emlékek fűzték és amelyeknek nyitányait otthon játszotta. Mély nyomot hagytak benne és későbbi zenei fejlődésére döntő befolyással voltak Beethoven zongoraszonátái, Glinka „Iván Szuszanin" című operája. Habár zeneelméleti tudása eléggé fogyatékos volt, kisebb kompozíciókkal próbálkozott. 1861-ben megismerkedett Balakírewel és /belekerült a fiatal orosz zeneszerzők ama körébe, mely célul tűzte ki az orosz nemzeti zenének felvirágoztatását szoros eszmei kapcsolatban azokkal a forradalmi-demokratikus irányzatokkal, melyek az orosz népet akkor áthatották. Hasonlóan, ahogy Prágában ugyanabban az időben Smetana-köre propagálta az idegen befolyástól mentes nemzeti zenei irányt, Pétervárott Balakirev állt azoknak a törekvéseknek az élén, amelyek az orosz zenei életet az idegen befolyástól mentesíteni akarták. Ehhez a körhöz tartozott Borodin, Musszorszkij és Rimszkij-Korszakov is. A Balakirev-kör eszméi és törekvései serkentőleg hatottak RimszkijKorszakovra és művészi fejlődését új irányba terelték. 1862 áprilisában a tengerészeti gárdához kapott behívást. Tengerésztiszti rangban földkörüli útra indult, melyről 1865 őszén tért vissza. Habár zenei tanulmányait félbe kellett szakítania, az utazásnak hasznos oldala is volt: szélesítette látókörét és megacélozta jellemét. Megismerkedett az idegen népek életével és kultúrájával. Esztétikai felfogásával együtt formálódnak politikai nézetei is, demokratikus meggyőződése megszilárdul. Visszatértekor befejezi első szimfóniáját, mely egyúttal az első orosz szimfónia és amely egy csapásra ismertté teszi nevét. Pétervárra való visszatérte után a Balakirev-körben fokozott tevékenységet fejt ki. 1871 őszén elvállalja a pétervári konzervatóriumában felajánlott tanári állást, egyidejűleg benyújtja lemondását mint tengerésztiszt, hogy kizárólag a zenének szentelhess magát. Sikerei ellenére úgy érzi, hogy zenei felkészültsége fogyatékos, elméleti tudása hézagos, ezért fanatikus szorgalommal pótolja hiányos ismereteit. 1878-ban egymás után jelennek meg kamarazenei szerzeményei, elkészül „Májusi éjszaka" cimü dalmüve, közvetlen utána legnépszerűbb operája, a „Hópehely". E tavaszi meseoperában eléri fejlődésének tetőpontját és zenéjének legszebb tulajdonságai jutnak kifejezésre benne. Maga büszkén írja róla, hogy nemcsak legjobb dalmüvének tekinti, hanem a korabeli operák legjobbjának tartja. Erre a szerzői időszakra esnek a „Spanyol capriccio" és a „Seherezade" című szimfónikus költeményei. Spanyol rapszódiájában, mely csupa temperamentum és szenvedélyes pátosz, a délszaki természet szépségeit énekli meg. Rimszkij-Korszakov legtermékenyebb időszaka a kilencvenes évek közepével kezdődik. Ekkor írta a ,,Karácsony"-t, a „Szadko"-t, a népi opera eszményét. Az a tény, hogy Rimszkij-Korszakov rokonszenvezett az egyszerű orosz néppel és kritikusan figyelte az uralkodó körök túlkapásait, ismeretes volt a cári hivatalok előtt. 1905-ben a forradalmi áramlatokira' való leplezetlen rokonszenve miatt felmentik állásától. Sorsában osztoznak Glazunov és Ljadov tanártársai is. Habár az egész orosz közvélemény az ö oldalán volt, a méltatlan bánásmód annyira elkedvtelenítette, hogy külföldön akart érvényesülést keresni. Betegsége megakadályozta terve kivitelében. 1908. június 8-án, dicsősége tetőpontján halt meg. Rimszkij-Korszakov jelentősége az orosz klasszikus zene terén igen nagy. Nemcsak müveinek nagy számával gazdagította az orosz zeneirodalmat, hanem új elemeket is vitt az orosz klasszikus zenébe. Muzsikája híven tükrözi a nép életét, küzdelmét és vágyait. Magas erkölcsi eszmeiség jellemzi egész művészi ténykedését. Zenei nyelvezetének eredetisége, üdesége, hangfestésének színes pompája nemcsak az orosz, hanem az egész zenevilág legnagyobbjainak sorába emeli. (—y—á.)