Uj Szó, 1954. február (7. évfolyam, 28-51.szám)

1954-02-13 / 38. szám, szombat

) 1954, február 13. UJSZ0 Összeesett az éhségtől IRTA: JÚLIUS FUClK A Köztársaság-téren, néhány lépésnyire a pazarul berendezett prágai Reprezentációs háztól, összeesett egy ember. Szombatról vasárnapra virradóra, kevéssel éjfél előtt történt, a gyalogjárón emberek siettek színházból vendéglőbe, kávéházbői bárba. Az eszméletlenül fekvő test körül tucatnyi ember csődült össze, az egyik letérdelt, felemelte az ájult férfi fejét, tanácstalanul támogatta kezével és mentők után kiáltozott. Az utcasarkon két rendőr fordult be az egyik méltóságteljesen, a másik zavart pillantással mered a magatehetetlen testre és — szétkergették az ácsorgókat, akik gyáva tiltakozásként néhány pénzdarabot dobtak az elesett ember kalapjába. — Hívják a mentőket! — Mi baja? — Valószínűleg.., éhes... — Ezeket a mentők nem szállítják be a kórházba. — Hát akkor mi legyen vele? — A kalapjában összegyűlt egy kis pénz... az orvosa meg amott van: a virsliárus... A kövezeten heverő férfi sóhajtott és magához tért. — Keljen fel! Nem volt hozzá ereje. — Éhes vagyok! — Bevisszük az őrszobára. Reggelig magához tér. Oszolni, urak, oszolni! Felemelték, bódultan, félig öntudatlanul, inkább vitték mint ment, — reggel majd felkel a priccsről, hogy holnap vagy holnapután megint összeessen. MINDENNAPOS jelenség már ez. Naponta esnek ájultan a városi utcák kövére az éhes emberek Az újságírók szinte tudomást sem vesznek már róluk, a rendőrségi értesítő nem veszteget szót rájuk, mégis a legutóbbi két hét alatt a különböző prágai lapok, szemtanuk szűkszavú jelmtése alapján TIZENHÉT ilyen esetről számoltak be. És ha végigmentek Csshszbvákia nagy ipari központjainak utcáin, szinte naponta tanúi lehettek, amint két rendőr szétzavar egy összeverődött csődületet és karonfogva vezet az őrszobára egy megtört testű, éhező férfit vagy nőt. Akadtak nálunk emberek, akik a nyomor minden jelenségére azzal válaszoltak: „Ebben az országban még senki sem halt éhen!" Már régóta nem olvastam ezt a gyalázatos, kihívó mondatot, de tudom hogy mindmáig itt él köztünk Él a gyávák aggodalmainak elaltatására. azoknak a megnyugtatására, akik szemükre ellenzőt rakva járnak a világban, azok jólétének a biztosítására, akik csak addig élhetnek, amíg az emberek millióinak nem nyílik ki a szemük A fizikai éhhalál könyörtelen példái már hazugnak bélyegezték ezt a mondatot. De hazugság volna akkor is, ha az ellenkezőjét nem tanúsítanák a halottak Ez a mondat ugyanis azt a hatást akarja kelteni, mintha a meglévő társadalomnak és törvényeinek érdeméül tudhatnánk be, hogy a munkanélküliek milliói még mm es• tek áldozatul az éhezésnek. Nemrég bizonyítottam, hogy a munkanélküliek óriási többsége éppen ellenkezőleg, csakis azért él, mert megsértette ennek a társadalomnak a törvényeit, rendjét. A munkanélküliek óriási többsége a szó szoros értelmében a törvények ellenére él, engedély nélkül kupsckedik. fekete tárnákat nyit. árukat csempész a határon át; megsértik a törvényt, mert koldulnak lopnak, engedélyhez kötött munkák vállalásából élnek, egyszóval mindazt amit tesznek és tehetnek, hogy ne haljanak éhen, az érvényes társadalmi rend által létrehozott törvényes előírások megsértését jelenti. És a hetek, hónapok vagy évek, amelyeket börtönben töltenek, ha életüket védve rendőrkézre kerülnek — ezek a hetek, hónapok és évek az egyetlen időszak, amelyet a fennálló rend szabta törvényekhez alkalmazkodva tölthetnek. A támogatást nem élvező munkanélküli (és ők alkotják ma a túlnyomó többséget) élete csakis a fogházban felelhet meg a törvényeknek. A munkanélküliek életének min den más megnyilvánulása törvényei lenes. De a halál, a nyomor •okozta halál, az éhség okozta halál — semmiképpen sem áll ellentétben e rend törvényeivel. Ebben a társadalomban a munkanélkülinek törvényesen biztosított joga van az éhenhalásra. Ezért áll a törvény őre mindig tanácstalanul az olyan ember fölött, aki az éhségtől erejét vesztve rogy az utca kövére. Mihez kezdjen vele? Nem követett el lem.mi rosszat A rend törvényei nem tiltják az éhenhalást Sőt. még csak nem is helytelenítik. Ezért nem hívják a mentőket, ezért nincs helyük a kórházakban az éhezőknek Az éhség — nem betegség, amelyet p rend gyógyítana, nem is bűn. atnely ellen e rend harcolna. Ha aztán az utcán összeesett éhező körül csoportba verődnek az emberek — az • már más, erre már különféle előírások vonatkoznak, amelyek szerint el lehetne járni, mert az előre be nem jelentett gyülekezést a törvény tiltja, — de moga az éhező ember csak tanácstalanságot ébreszt. Az éhségtől haldokolva ugyanis csak polgári jogát érvényesíti, amely minden munkanélkülit megillet. Ezt a jogot néha furcsa elkeseredettséggel értelmezik az olyan emberek. akiknek már öt napja nem volt egy falat a szájukban. A Köztársaság-térről hivalkodó, pompás utca vezet a Vencel-tér felé. Itt alig huszonnégy órával azelőtt, hogy egy munkanélküli a Reprezentációs ház előtt aléltan a földre rogyott, egy másik munkanélküli fejével nekirontott egy kirakatnak, betörte az üveget és pusztítani kezdte a közszemlére kitett árut Ez természetesen az idegen vagyon rosszindulatú megrongálása volt, amelyet büntet a törvény éi a rend őre nem maradhatott, tétlen. A munkanélkülit letartóztatták, és az őrszobán kiderült; őrültséget tetetett, hogy bolondokházába kerüljön. De nem mutatott csalódást akkor sem amikor közölték vele. Jiogy tettéért csak börtönbe zárják. Bolondok háza vagy börtön ~ mindkettő megváltást, néhány hónap törvényes életet jeleni az olyan embernek, aki két éven keresztül űzött vadnak érezte magát, mert a világ rendje megfosztotta öt a munkától. Bobndok háza vagy börtön — nem jelkép már, hanem a fennálló helyzet hűséges kifejezője. És ti? Tegnapelőtt, tegnap éhező ember esett össze az utcán Ma, holnap megint ős*zeesnek. Emberek! Ti. n kiknek borzong a testetek a rendre gondolva, amely efféle esetekkel terhén és akik mégis becsukjátok a szemeteket, hogy ne lássátok az okait — ti azt hiszitek, hogy nem vagytok felelősek? Ti. akik hiszitek, hogy van egy szemernyi jó ebben a rendszerben, ti, akik engedelmeskedtek és nem jöttök rá. hogy egy szemernyi érdeketek sem fűződik hozzá — ti azt gondoljátok, hogy nem vagytok e rendszer védelmezői? Nem. nincs erő, amely megtarthatná, csak a ti mkságtok. Nincs erő, amely megtarthatja, ha kinyitjátok szemeteket. (Tvorba, 1934. május 31.) Fordította: Tóth Tibor Miért szüntetjük meg a nemzeti bizottságok referensi rendszerét ? A nemzeti bizottságokról szóló törvényjavaslat országos vitája során meg kell magyarázni a nemzeti bízottságok tanácsai munka szervezésében beálló lényeges változást ls. Ez a változás az eddigi referensi rendszer megszüntetését jelenti. Mi ez a referensi rendszer és milyen fejlődési folyamatokon ment keresztül ? Az 1948-ban létesített kerületi rendszer bevezetéséig az egyes nemzeti bizottságoknak jogában állott a tanács működését saját belátása szerint egyes ügyosztályok ra felosztani. Emellett a referensi rendszer mellett a nemzeti bizottság tanácsa szükség szerint bízta meg egyes tagjait az általa létesített ügyosztályok vezetésével. A kerületi rendszerről 1948 végén kiadott törvény a KNB tanácsainak munkáját 11 ügyosztályra osztotta fel é

s egyben meghatározta a KNB egyes ügyosztályainak hatáskörét. Ez akkor nagy fejlő dést jelentett. Azonban a kerületi rendszerről hozott törvény még egy változást jelentett a referensi rendszerben. Egészen addig a tanác

s egyes tag. jaj a rájuk bízott ügyosztályt csak igazgatták és előkészítették a tanács részére a határozatot. Az űj törvény életbeléptetése után azonban a járási és kerületi nemzeti bizottság tanácsának egyes tagjai határozathozatali jogot kaptak. Ezt a jogot 1950 márciusában megkapták a nagyobb helyi nemzeti bizottságok tanácsának tagjai is. A tanács, mint testület, csak nagyobb jelentőségű, az egye

s ügyosztályok' hatáskörét meghaladó ügyekről döntött. A referensi rendszer feladata a népi közigazgatás építése során Meg kell mondanunk, hogy a referensi rendszer teljesítette feladatát új, népj államigazgatásunk építése terén. A megszállók kiűzése után komoly' feladat állt előttünk, melynek végrehajtása népi demokrá ciánk építésének egyik feltétele volt: megsemmisíteni a burzsoá állami apparátust és újjal pótolni, mely teljesen a népet szolgálja. A nemzeti bizottságok tanácsainak és tagjainak, mint a rájuk bízott ügyosztályok Irányítóinak és később vezetőinek, mint a dolgozó népképviselőinek, biztosítaniok kellett, hogy ezek az ügyosztályok és azok hivatalnoki kara valóban a nép akaratát hajtsák végre, hogy a lehető leghatásosabban segítsenek köztársaságunk és új rendszerünk építésében. Hiszen nem lehet egyszerre átnevelni vagy kicserélni a nemzeti bizottságok azon alkalma, zottait. akik a múltban rászoktak a bürokratizmusra. Az egyes ügyosztályokba foko zatosan, de főleg 1948 feburárja után a munkások, parasztok és a dolgozó értelmiség soraiból új alkalmazottakat vettek fel, akik politikailag és — megfelelő átképzés után — szaktudásukkal is felülmúlták a burzsoá rendszerből átvett alkalmazottakat. Ez a folyamat ma már alapjában véve be fejeződött. A nemzeti bizottságok végrehajtó szerveiben új, a népnek é

s az új rendszemek odaadó dolgozók nőttek fel és munkájukban be is váltak. Miért szüntetjük meg a referensi rendszert? Ma már nem célszerű, hogy a nemzeti bizottságok tanácsainak egyes tagja? közvetlenül irányítsák az ügyosztályok minden lépését, minden határozatát. Ez az állapot nem nyújt lehetőséget arra. hogy az ügyosztályok és azok munkatár sal kezdeményező képességüket teljes mértékben kifejthessék. De nemcsak erről van sző. Ez az állapof a nemzeti bizottságok tanácsainak tagjait akadályozza abban, hogy mint a nép vezetői és képviselői kötelességeiket rendesen tefljesítitoessék. Az idők folyamán ugyanis, a tanácsok tagja'inak — a referenseknek — funkciójára, mint foglalkozásra -tekintettek és gyak ran megtörtént, hogy a referens az adminisztrációs munkákkal többet foglalkozott, mint a politikai munkával. Miután felelős volt az ügyosztályért és aláirta a határozatok nagy részét, kénytelen volt az Íratok tömkelegé^ elolvasni és a lakossággal való kapcsolata megteremtésére gyakran alig maradt ideje. így elvesztette közvetlen kapcsolatát az élettel és felmerült a népj igazgatás elbürokratizálódásának veszélye. Ezenkívül az eddigi rendszer olykor nem tette lehetővé, hogy a referensek kívánatos minő sítést és szakismeretet érjenek el, mert beosztásuk gyakran változott. Milyen lesz az új elrendezés? lektíven határozhatnak a2 ügyosztályok munkájának alapvető é3 fontos kérdéseiről. A kerületi, járási és városi nemzett bizottságokban és a prágai körzeti nemzeti bizottságok, ban, a törvényjavaslat szerint, szakképzett alkalmozattakből elöA törvényjavaslat elsősorban a nemzeti bizottságok végrehajtószervének — a tanácsnak — kollektív határozathozatalát, kollektív vezetését biztosítja. A tanács és tagjai, anélkül, hogy részletesen kellene foglalkozniok az ügyosztályok minden intézkedésével és ha. tározatával, most már valóban kol adóik éö közigazgatási ügyosztályok létesülnek. Az élükön ve. zető — szintén alkalmazott — lesz, bizonyos határozati és intézkedést jogkörrel, Az előadói és közigazgatást ügyosztályok vezetőit a nemzeti bi. zottság nevezi ki és menti fel. A nemzetj bizottságnak és tanácsának, egyben a magasabbfokú nemzeti bizottság illetékes előadói a közigazgatási ügyosztályának és az 11. letékes minisztériumnak tartoznak felelősséggel, A nemzeti bizottság és a tanács határozata a végrehajtó apparátus részére kötelező. Az intézkedéseket rugalmasan, bürokratizmus nélkül keli végrehajtaniok. Éppen ezzel kapcsolatban nagy feladatok várnak a nemzeti bizottságokra és a tanácsokra. A nemzeti bizottságok tagjai, akik szoros kapcsolatban lesznek a választóikkal, a nemzeti bizottságok appará. tusának munkáját figyelemmel fogják kísérni és a bürokratizmus minden megnyilvánulását a nemzeti bizottságok ülésein kritizálni fogják. Felkérik a tanácsot, hogy gondoskodjon a bürokratizmus tüneteinek kiküszöböléséről. Hiszen az alkalmazotti apparátus munkájáért a választók előtt nemcsak a nemzeti bizottság tanácsa vagy a tanács, nak az Illetékes ügyosztályt Irányító tagja a felelős, ahogy eddig volt, hanem a nemzeti bizottság többi tagja is és jogukban lesz ax apparátus összeállításán változtatni. Végül, hogyan szervezik meg a helyi nemzeti bizottság munkáját azokban a községekben, ahoi nem lesznek városi nemzeti bizottságok? — Ott nem lesznek előadói és közigazgatási ügyosztályok sem. Azt a munkát, amelyet a felsőbb fokú nemzeti bizottságok előadói és közigazgatási ügyosztályai végeznek a helyi nemzeti bizottságok tanácstagjai és aktív polgárai önkén tea alapon végzik majd el —, amenynyiben a nemzeti bizottságnak nem lesz saját alkalmazottja. A kis nemzeti bizottságoknál a mostani állapottal szemben nem lesz nagy változás Ott mostanáig i

s a ta. nács egy tagjához tartozott né hány ügyosztály; ez a tanácstag készítette elő a tanács számára a javaslatot, melyről aztán a tanács határozott. A referensi rendszer megszüntetése a nemzetj bizottságok végrehajtó szerveinek munkaszervezésében lényeges változást jelent. Ügy, ahogy a referensi rendszer az el. múlt fejlődési időszakban a nemze. ti bizottságok működésében nagy és érdemteljes munka volt, mert segített a régi burzsoá apparátust megsemmisíteni és új népj appará tust létrehozni, a nemzeti bizottságok újonnan létesített szervei előtt i

8 nagy feladatok állnak: a népi igazgatás munkáját megjavítani, még jobban szolgálni a népet és a szocializmus építését hazánkban, V. Lelbner, a prágai KNB munkatársa. Az öröm és boldogság otthona lett Podkriváň A nemzet) bizottságok a dolgozók államhatalmának helyi szervei. Természetes, hogy ezek a népi szervek az egész társadalom akarata é

s követelményei szerint töltik be funkciójukat. Jól tudjuk, nem Így volt ez a kapitalista rendszerben. Az államhatalom képviselője a mi falunkban is a bíró volt, aki a parasztok és a munkások érdekeit semmibevéve, a sajátmaga hasznára töltötte be hivatását Az akkori bíró pl- csalással 40 hektár erdő höz jutott. A kapitalista rendszer csak azokat segítette, akik hűségesen kiszolgálták é

s a dolgozó emberek kizsákmányolók voltak. A kapitalista rendszer idején községünk összlakosságának csak 10 százaléka volt alkalmazásban. Ez meg is látszott az akikori életszín. vonalon. A családok sorozatosan eladósodtak. Évente a falunkban csaknem 25—30 esetben árvereztek. Ilyen körülmények között nem is csoda, hogy a munkások és a parasztok a fogukhoz verték a garast. Amikor a városba, Losoncra kellett mennlök, gyalog mentek s ha volt is valamilyen cipőjük, a vállukon cipelték és csak a város végében húzták fel lábukra. A vasút drága volt, más közlekedési eszköz pedig nem állt rendelkezésükre. M

a más a helyzet. A mi rendszerünkben. a népi demokráciában pártunk és kormányunk legfőbb tö-ekvése az emberről való gondos kodás. Falunk minden dolgozójának munkát biztosítottunk. Községünket bekapcsolták az autóbuszközlekedés hálózatába. Az autóbusz naponta négyszer közlekedik Utat építettünk a,z eddig elszigetelt Dolná Bzovára. Üj hidat, új posta, épületet, a helyi nemzeti bizottsá? részére is új székhelyet éoíte*tüTik Két mintakutat fúrtunk, jelentősen kiterjesztettük az áramszoigálta tást. Életszínvonalunk emelkedését világosan mutatja a közszükségleti cikkek fogyasztása is. Míg a kapitalista rendszer idején a faluban négy üzérkedő kereskedő gazdagodott a lakosok kárára, most az állami és szövetkezeti üzletek a dol. gozók érdekeit, jobb elátását szol gálják. Vegyük csak például a cukorfogyasztást. Mosit évente 90 mázsa cukor fogy el a faluban, az elmúlt köztársaság idején alig 20 mázaa cukrot vásároltak a lakosok, ami azt jelentette, hogy egy pol- gár átlagosan egy év alatt csak egy kiló cukrot fogyasztott. A felszabadulás óta a falunkban 34 kétszobás családi ház épült. A kapitalista rendszer Idején csak egv I iskolái* volt, most négy működik, i és ebbői egy középiskola Az első ' köztársaság idején a faiunkhói i csak négyen-öten jártak középiskolába és 40 ív alatt csak nésrypn kerültek a főiskolára. Most 85-en járnak középiskolába és öt év alat. nyolcan fejezték be tanulmányaik®.* a főiskolákon. Az öröm és boldogság otthona lett a múltban elmaradott ktg falu, Podkriváň is. Minden lépésünknél érezzük pártunk és kormányunk segítő kezét. Csak így tudtunk ilyen szép eredményeket elérni. Ebből a nagy társadalmi törekvésből, az országépltésből tevékenyen kivették és kiveszik részüket a nemzeti bizottságok, amelyek működé, sük kezdete óta alapos és értékes munkát végeztek a szocializmus építésében. A nemzeti bizottságok. r6] szóló törvényjavaslatok újabb, még nagyobb fejlődés határkövét jelentik életünkben. Stefan Danko, a podkriváňi helyi nemzeti bizottság elnöke.