Uj Szó, 1954. február (7. évfolyam, 28-51.szám)

1954-02-12 / 37. szám, péntek

\ UJSZO 1954. február 12. Üj minisztériumok a Szovjetunióban A Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnökségéneik határozataiból a kohóipari minisztérium üzemeiből és szervezeteiből, a Szovjetunió szövetségi-köztársasági vaskohászati minisztériumát és a Szovjetunió szövetségi köztársasági színesfém kohászati minisztériumát alakítottak. A Szovjetunió Legfelső Taiiácsának elnöksége Anatolij Kuzmint, a Szovjetunió vaskohászati miniszterévé és Peter Lomaikot, a Szovjetunió színesfémkohászati miniszterévé nevezte ki. A. A. Gromiko meglátogatta Ottó Grotewohlt Február 9-én A. A. Gromiko, a Szovjetunió külügyminiszterének eisö helyettese meglátogatta Ottó Grotewohlt, a Német Demokratikus Köztársaság miniszterelnökét és tájékoztatta őt a német kérdés megtárgyalásának lefolyásáról a négy nagyhatalom külügyminisztereinek berlini értekezletén. A beszélgetésen részt vett Walter Ulbricht, az NDK miniszterelnökhelyettese. dr. Lothar Bolz, az NDK külügyminisztere és V. Sz. Szemjonov, a Szovjetunió NDK-beli nagykövete is. Osztrák kormányküldöttség érkezett Berlinbe Figl külügyminiszter vezetésével osztrák kormányküldöttség érkezett Berlinbe. A küldöttség — Figl külügyminiszter szavai szerint — reméli, hogy bevonják az osztrák kérdésről tartandó négyhatalmi tanácskozásba. Szovjet tengerészek meleg fogadtatása egy francia kikötőben Nemrég érkezett meg a boulogne-i kikötőbe a „Sztavropol" nevü szovjet teherhajó, amely 5000 hordó heringet hozott a Román Népköztársaságból. A szovjet teherhajó tengerészeit Boulogne város lakossága szeretettel fogadta és a város vezetősége a városházán fogadást rendezett tiszteletükre. A fogadás során a város szocialistapárti polgármestere azt a meg. gyözödését fejezte ki, hogy a Szovjetunióval és a népi demokráciákkal való kereskedelmi forgalom kiszélesítése valamennyi nép és az egész emberiség javát szolgálja. Kulturális és idegenforgalmi egyezmények a Szovjetunió és Olaszország között Orazio Barbieri, az Olasz-Szovjet Társaság titkára, aki nemrég tért haza a Szovjetunióban tett útjáról, sajtóértekezletet tartott, amelyen beszámplt arról, hogy a Szovjetunió és Olaszország közötti kulturális és idegenforgalmi kapcsolatok kérdésében több egyezmény jött létre. A létrejött megegyezések értelmében a milanói Scala együttese 1954. ben többször fellép Moszkvában, Olaszországba pedig ellátogat a két legnagyobb szovjet táncegyüttes és több szovjet zeneművész ad hangversenyt. A szovjet-olasz tárgyalásokon élénk érdeklődés nyilvánult meg közösen gyártandó olasz-szovjet filmek iránt. Olasz filmszakértök a közelmúltban egyezményt írtak alá Moszkvában arról, hogy a két ország évente 5—15 filmet cserél ki. A közeljövőben a modern olasz festőművészek kiállítást rende-znek Moszkvában, amelyen több mint száz olasz művész vehet részt. A ,„Roma" sportegyesület labdarúgói 1954 júniusában több mérkőzést játszanak a Szovjetunióban. Vendégszereplésüket valamelyik szovjet csapat még 1954-ben viszonozza. Az egyik egyezmény lehetővé teszi azt, hogy olasz hegymászók megmásszák a Kaukázus legmagasabb csúcsát. Kölcsönjegyzés a Bolgár Népköztársaságban A Bolgár Népköztársaságban 400 millió leva összegű kölcsön jegyzését kezdték meg. A kölcsön visszafizetési ideje húsz év. Az új kölcsön elnevezése „Második ötéves kölcsön 1954". A kölcsönjegyzést Kiril Lazarov, pénzügyminiszter jelentette be a szófiai rádióban. Lazarov hangsúlyozta, hogy az új kölcsönjegyzésböl származó erőforrásokat kizárólag a dolgozók anyagi és kulturális jólétének megjavítására fordítják. Az ENSz jelentése a Kínai Népköztársaság és a Nyugat közötti kereskedelemről Mint a londoni rádió közli, az ENSz jelentést adott ki a KeletNyugat közötti kereskedelem helyzetéről. A jelentésből ldtünik, hogy az nr"" Skalj embargo ellenére növeks ; , kereskedelmi forgalom a Ki nai Népköztársaság és a nyugati oi'szágok között. A jelentés szerint »Kína kereskedelme a nem-kommunista világgal erős emelkedést mutat. Kína kivitele a nem-kommunista országokba több mint húszmillió fonttal emelkedett. A kínai behozatal ezek bői az országokból tizenhatmillió font növekedést mutat.« Scelba a miniszteri tárcák elosztásáról tárgyal Mario Scelba, az új kijelölt olasz miniszterelnök a kisebb pártok vezetőivel tárgyalt kormánya összetételéről és a miniszteri tárcák elosztásáról. Végleges megegyezés azonban még nem jött létre. Különböző politikai csoportok hevesen ellenzik Scelba jelölését. A Keresztény Demokrata Párt egyes irányzatai közös nyilatkozatot adtak ki arról, hogy nem értenek egyet a négypárti koalíció felélesztésével. A Keresztény Demokrata Párt vezetősége bizottságot nevezett ki, amely fegyelmi vizsgálatot indít mindazon keresztényde. mokrata képviselők ellen, akik nem fogadják el a vezető szervek döntését. Az egész olasz sajtó rámutat arra, hogy a kormány csak igen kis többségre számíthat és így sorsa Igen bizonytalan. A demokratikus olasz sajtó Scelba jelölését »a választókkal szembeni kihívásnak és a demokrácia elleni merényletnek« minősíti és emlékeztet arra, hogy Scelbát, a csaló választójogi törvény egyik megalkotóját terheli a felelősség a De Gasperi-féle kormány rendőri terrorjáért, a mbdenai és melissai munkás., illetve parasz/gyilkosságokért, végül kiemeli, hogy Scelbát sötét szálak fűzik a szicíliai banditavilághoz is. • Firenze, Milano, Bologna, Fer rara, Genova, Reggio nell Emília, Modena, Padova és Treviso ipari üzemeiben sztrájkok és tiltakozó gyűlések zajlottak le. amelyeken tiltakoztak < az *ellen. hbgy a köztársasági elnök a hírhedt Scelbát bízta meg az új kormány megalakításával. Szlovákiai napló Petőfi Zoltán éleiéről A Petőfi-irodalom tengerében sok forrásmű emlékezik a nagy költő egyetlen fiáról, Zoltánról s arról ís beszámol, mit jelentett életében fiának megszületése, — ám annál kevesebb kútfő foglalkozik Petőfi Zoltán sorsával. Egy szlovákiai orvosnak naplója hézagpótló jelentőségűvé vált tehát abban a Petőfiirodalomban, amely részletesebben kitér Petőfi Zoltán sorsára is. A Tapolcsány-környéki Felsöbodog község körorvosa, dr. Kicsák Emil 1847-ben. született Nagyszelezsényben és Szarvason végezte középiskoláit, minthogy apja a szarvasa gimnázium tanára volt. A Szarvas közelében levý Csákó-pusztán volt tiszttartó Petőfi öccse, István. Petőfi fiát, Zoltánt a csákói tiszttartó nevelte, mert hiszen a költő felesége, Szendrrey Júlia még a gyászév letelte előtt férjhezment Horváth Árpád egyetemi tanárhoz s így fia nevelését Petőfi István vette át. De hadd idézzük saószerint a naplót. »1865 június hó első felében délelőtt 11 és 12 óra között három úr lépett be szarvasi tanulószobám, ba. Éppen az érettségi vizsgárakészültem. Az egyiket jól ismertem, Horváth Károly néptanító volt. Ez mutatta be a másik kettőt: — Petőfi István csákói tiszttartó és unokaöccse, Petőfi Zoltán. Nagyot bámultam. Mit kereshet a nagy költő öccse és fia nálam, a szegény diáknál. Petőfj István azonban csakhamar felvilágosított: — Zoltán öcsém egy évvel ezelőtt Pesten végezte a gimnázium hatodik osztályát, de több tárgyból elbukott. Erre családi tanács kozást tartottunk s abban állapod, tunk meg, hogy Zoltánt nem erőltetjük többé olyasmire, amihez sem. mi kedve sincsen, hanem a gazdasági pályán próbálunk vele szerencsét. Azonnal le is hoztam magam mai Csákóra, — gazdasági gyakornoknak. Egy év alatt azonban arról győződtem meg, hogy Zoltán bői sohse lesz jó gazda . . . Elhatároztam, hogy még egy utolsó próbát teszek. Itt Szarvason akarom vele a gimnáziumot végeztetni. Éppen most jöttünk Tatai István igazgató úrtól, aki megígérte, hogy szeptemberben felveszi Zoltánt a VII, osztályba, ha legalább latin ból és számtanból leteszi a vizsgát Önt ajánlotta korrepetitorul, azért vezetett bennünket ide Horváth Károly jó barátom és egykori tanulőtársam. Elvállalja a korrepetitorságot ? Hogyne vállaltam volna el. — Akkor vhát július 1-én behozom ide Zoltánt a pusztáról. Hor váth Károly barátomnál fog lakni. Ezzel eltávoztak. Zoltánnal akkor egy szót sem váltottam. Július 1-én, egy vasárnapon ismét beállítottak hozzám mind a hárman. — Elhoztam a tanítványát, — mondta Petőfi István — s csak airra kérem, tartsa őt jól pórázon. Horváth Károly hozzáfűzte: — Önöknél is, nálam is sok az apró gyerek. Ezek hátráltatják önöket a tanulásban. Azt ajánl a nám, sétáljanak ki reggelemként macóéri kertembe, ott van egy ház, benne egy barátságos szobáeska. Senki sem fogja ott önöket a tanulásban háborgatni. Ezzel ismét eltávoztak. Én elki sértem őket. Az úton megbarátkoztam Zoltánnal és Zoltán e szavakkal vett tőlem búcsút lakása előtt: — Kedves barátom, igen kellemesen csalódtam- benned. Első találkozásunk óta azt képzeltem, hogy mogorva ember vagy, akinek nem lesz hozzám egy jó szava. Már attól tartottam, hogy ismét megeső könyösödöm és nem tanulok tőled semmit De most szentül fogadom, hogy igen engedelmes és szorgalmas tanítványod leszek. Petőfi Zoltán meg is tartotta fogadalmát. Dr. Kieska ezután részletesen leírta naplójában, hogy és mint készítette elö tanítványát, mint tanultak és ezek az adatok korántsem tüntetik fel Petőfi Zoltánt léh

a színekben, amint öt a Petőfi-irodalom egy része beállította. Zoltán komoly, jófejű és élesfelfogású gyereknek bizonyult, de ugyanakkor makacsnak és kalandvágyónak is. Á szarvasi nevelés időszakát a napló így fejezi be: ^Szorgalmas tanulás közben megérkezett végre a vizsga napja, augusztus 20-a, mely Petőfi Istvánnak és Tatai Istvánnak nevenapja volt. Zoltán nagybátyja jelenlétében kitűnően megállta a vizsgát. Petőfi István .két papirosforintba tekert négy arannyal jutalmazta fáradságamait és meghívott Csákóra, hogy az iskolaév kezdetéig töltsem az időt Zoltánnal együtt.* A szarvasi korrepetálással azonban Petőfi Istvánnak és a későbbi nyitramegyei 1 orvosnak barátsága nem ért véget. Pesten, majd ismét Bécsben találkoznak, ahol Kicsák az egyetemet végezte. Zoltán közben megszökött a szarvasi gimnáziumból, felcsapott színésznek, s a nagykörösi társulatnál, meg egye bütt színészkedett. Ezekről a találkozásokról így számol be a szlovákiai napló: »1868 októberében, amikor a szünet után ismét Bécsbe utaztam, leszálltam Pesten a vonatról, hogy felkeressem Zoltánt, akiről időközben megtudtam, hogy néhány hó nap óta ott tartózkodik. Ráakadtam a Cukor-utcában, egy földszintes házban. Elég csinos lakása volt, meg ls háltam nála, ő a díványon aludt, nekem ágyát engedte át. Beszélgetés közben elmondta, hogy hosszas kóborlás után ismét tanulásra szánta el magát. Szerettem volna hallani tőle, hogy merre kó borolt, de az erre való emlékezés kellemetlen volt nelá, csak any. nyit mondott, hogy Debrecenben és másutt is színészkedett. Nem faggattam tovább Ekkor már köhécselt, de azt hittem, hogy csak meghűlt az utóbbi napokban. Ezután ismét nem láttam öt s nem is hallottam róla semmit 1810 május haváig. Ebben az időben Bécsben a Lau don.Gasse 33 sz. házában laktam a III. emeleten Bíró Lajos jóbarátommal együtt. Valamelyik este úgy 9 óra tájban felszaladtam lakásomba, minden harmadik lépcsőfokot ériintve lábammal. Az első emeleten elsuhantam egy fiatalember mellett, aki útitáskát tartván a kezében, pihenni látszott. Erősen rám szegezte szemét, de én siettem és így jóformán rá se néztem. Már. jóideje tartózkodtam a szobámban, mikor megnyílt az ajtaja és belépett rajta — Petőfi Zoltán ... — Szervusz Zoltán, hol jársz itt, ahoi a madár sem jár? Nem te néztél rám az első emeleten, amint az imént' feljöttem? , — Én, de olyan gyorsain szaladtál, hogy mire szóhoz tudtam volna jutni, te már hetedhét országon túl voltál. — De hiszen annak már egy fertály órája, hol voltál azalatt? — Lassan másztam felfelé, mert olyan gyönge vagyok, hogy minden grádicson pihennem kellett egy kicsit. Csak akkor néztem meg jobban s láttam, hogy arca az előrehaladt gümökór képét mutatja. — Honnan kerültél ide? — kérdeztem tovább. — Meránból. ahol a telet töltöttem Visszautazóbain vagyok Pestre, de csak Bécsig telt pénzemből vasútijegyre. Nem maradit többem ennél a 20 krajcárnál. — Talán még nem is vacsoráztál? — Se nem vacsoráztam, se nem ebédeltem. — Hát akkor együnk valamit. Az éjtszaka Zoltán ismét sokat köhögött. Vagy egy hete laktunk már együtt, mikor megkérdeztem tőle, mi szándékai vannak a jövőre nézve. — Én ugyanis szívesen látlak, de az a kérdés, meddig fogom győzni pénzzel. Én is szegény ember vagyok. — Honnan vegyek én pénzt? Mikor Meránba küldtek, azt mondták, itt van az utolsó 600 forint, de töb. bet nem kapsz ... — Dehogy nemi kapsz. Csak írj egy szép levelet gyámodnak, Pista bácsinak, majd küld az pénzt neked. — Rosszul ismered te Pista bácsit, ha azt hiszed, nem tartja meg szavát! — Micsoda szavát ? — Az volt az utolsó szava, többé egy krajcárt sem költ rám. — Majd írok én neki . . . Írtam tehát gyámjának. Válaszolt, de pénzt nem küldött. Ekkor már azt hittem, nekem keli Zoltánt eltartanom. Szívesen megtettem volna, ha lett voln

a miből. De csoda történt. Néhány nap múlva egy pénzeslevél érkezett Zoltán részére. Gyulai Pál küldött benne 50 forintot. Másnap már az állomásra kísértem Zoltánt. Elbúcsúztunk és a vonat elrobogott vele. Szomorúan ballagtam hazafelé, mert nagyon szerettem a fiút és tudtam, hogy utoljára láttam öt.« Kicsaik Emil, a szigorló orvos nem tévedett. Petőfi Zoltán legyengült szervezete nem sokáig tudott ellenállni a tüdővésznek s 1870 november 5-én 22 éves korában meghalt a nagy költő fia. Igy gondoskodott a kapitalista társadalmi rend a legnagyobb magyar poéta egyet, len fiáról. A szlovákiai orvos naplóját életébein nem hozta nyilvánosságra. Halála után bukkantak rá hagya tékában az örökösök erre a forrás, munkára, amely új és ismeretlen adatokkal egészíti ki a Petőfi-irodai miat. Mártonvölgyi László / A Magyar Területi Színház vendégjátéka megnyerte az ipolysági dolgozók szívét A napokban ellátogatott» Ipolyságra a komáromi Magyar Területi Színház együttese és bemutat ta Gogol »Leánynéző«.jét. Az előadás rég nem látott sikert aratott az ipolysági dolgozók körében, akik nagy megelégedéssel vették tudomásul, hogy az állandó magyar színház színészgárdája jeles munkát végez és méltó képviselője a haladószellemü csehszlovákiai magyar színjátszásnak. Az a körülmény, hogy mindkét előadáson zsúfolásig megtelt az ipolysági Kultúrotthon színháztér me, azt bizonyítja, hogy az ipolysági magyar dolgozók érdeklődnek a szocialista színjátszás iránt és szívesen vesznek részt színvonalas előadásokon. Ez a nagy érdeklődés egyben figyelmeztetés: Ipolyság magyar dolgozój szívesen néznék meg a Magyar Területi Színház műsorának többi darabját is, hogv jól és tanulságosan szórakozzanak és tanuljanak hivatásos színészektől. Ipolyságon ugyanis az utóbbi időben szépen fejlődik a népi színjátszás is. elsősorban a Csemadok és az állami birtok színjátszóinak körében Az igolysági népi színját szók szívesen tanulnának hivatásos színészektől* ? kiknek játéka , va lóban művészi színvonalú. Az ipolysági magyar dolgozó' örömmel vennék, ha a Magyar Területi Színház színészegyüttese gyakrabban látogatna el Ipolyságra s érdeklődéssel fogadná a magyar Faluszínház szereplését is, amely ez ideig szintén csak egy előadást tartott Ipolyságon. A tanulóifjúság is nagy lelkesedéssel fogadta a Magyar Területi Színház ipoly sági bemutatkozását. A nyolcéves magyar középiskola felsőbb osztályainak csaknem valamennyi tanuiója részt " vett a számukra külön rendezett előadáson. Tóth Tibor, Ipolyság