Uj Szó, 1954. február (7. évfolyam, 28-51.szám)

1954-02-12 / 37. szám, péntek

\ UJSZO 1954. február 12. Üj minisztériumok a Szovjetunióban A Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnökségéneik határozataiból a ko­hóipari minisztérium üzemeiből és szervezeteiből, a Szovjetunió szövet­ségi-köztársasági vaskohászati mi­nisztériumát és a Szovjetunió szö­vetségi köztársasági színesfém ko­hászati minisztériumát alakítottak. A Szovjetunió Legfelső Taiiácsá­nak elnöksége Anatolij Kuzmint, a Szovjetunió vaskohászati miniszte­révé és Peter Lomaikot, a Szovjet­unió színesfémkohászati miniszteré­vé nevezte ki. A. A. Gromiko meglátogatta Ottó Grotewohlt Február 9-én A. A. Gromiko, a Szovjetunió külügyminiszterének eisö helyettese meglátogatta Ottó Grotewohlt, a Német Demokratikus Köztársaság miniszterelnökét és tá­jékoztatta őt a német kérdés meg­tárgyalásának lefolyásáról a négy nagyhatalom külügyminisztereinek berlini értekezletén. A beszélgetésen részt vett Walter Ulbricht, az NDK miniszterelnökhe­lyettese. dr. Lothar Bolz, az NDK külügyminisztere és V. Sz. Szemjo­nov, a Szovjetunió NDK-beli nagy­követe is. Osztrák kormányküldöttség érkezett Berlinbe Figl külügyminiszter vezetésével osztrák kormányküldöttség érkezett Berlinbe. A küldöttség — Figl kül­ügyminiszter szavai szerint — re­méli, hogy bevonják az osztrák kér­désről tartandó négyhatalmi tanács­kozásba. Szovjet tengerészek meleg fogadtatása egy francia kikötőben Nemrég érkezett meg a boulog­ne-i kikötőbe a „Sztavropol" nevü szovjet teherhajó, amely 5000 hor­dó heringet hozott a Román Nép­köztársaságból. A szovjet teherhajó tengerészeit Boulogne város lakos­sága szeretettel fogadta és a város vezetősége a városházán fogadást rendezett tiszteletükre. A fogadás során a város szocia­listapárti polgármestere azt a meg. gyözödését fejezte ki, hogy a Szov­jetunióval és a népi demokráciák­kal való kereskedelmi forgalom ki­szélesítése valamennyi nép és az egész emberiség javát szolgálja. Kulturális és idegenforgalmi egyezmények a Szovjetunió és Olaszország között Orazio Barbieri, az Olasz-Szovjet Társaság titkára, aki nemrég tért haza a Szovjetunióban tett útjáról, sajtóértekezletet tartott, amelyen beszámplt arról, hogy a Szovjet­unió és Olaszország közötti kultu­rális és idegenforgalmi kapcsolatok kérdésében több egyezmény jött létre. A létrejött megegyezések értelmé­ben a milanói Scala együttese 1954. ben többször fellép Moszkvában, Olaszországba pedig ellátogat a két legnagyobb szovjet táncegyüt­tes és több szovjet zeneművész ad hangversenyt. A szovjet-olasz tárgyalásokon élénk érdeklődés nyilvánult meg közösen gyártandó olasz-szovjet filmek iránt. Olasz filmszakértök a közelmúltban egyezményt írtak alá Moszkvában arról, hogy a két or­szág évente 5—15 filmet cserél ki. A közeljövőben a modern olasz festőművészek kiállítást rende-znek Moszkvában, amelyen több mint száz olasz művész vehet részt. A ,„Roma" sportegyesület labda­rúgói 1954 júniusában több mérkő­zést játszanak a Szovjetunióban. Vendégszereplésüket valamelyik szovjet csapat még 1954-ben viszo­nozza. Az egyik egyezmény lehetővé te­szi azt, hogy olasz hegymászók megmásszák a Kaukázus legmaga­sabb csúcsát. Kölcsönjegyzés a Bolgár Népköztársaságban A Bolgár Népköztársaságban 400 millió leva összegű kölcsön jegyzé­sét kezdték meg. A kölcsön vissza­fizetési ideje húsz év. Az új kölcsön elnevezése „Második ötéves kölcsön 1954". A kölcsönjegyzést Kiril Lazarov, pénzügyminiszter jelentette be a szófiai rádióban. Lazarov hangsú­lyozta, hogy az új kölcsönjegyzés­böl származó erőforrásokat kizáró­lag a dolgozók anyagi és kulturális jólétének megjavítására fordítják. Az ENSz jelentése a Kínai Népköztársaság és a Nyugat közötti kereskedelemről Mint a londoni rádió közli, az ENSz jelentést adott ki a Kelet­Nyugat közötti kereskedelem hely­zetéről. A jelentésből ldtünik, hogy az nr"" Skalj embargo ellenére növek­s ; , kereskedelmi forgalom a Ki nai Népköztársaság és a nyugati oi'szágok között. A jelentés szerint »Kína keres­kedelme a nem-kommunista világ­gal erős emelkedést mutat. Kína kivitele a nem-kommunista orszá­gokba több mint húszmillió fonttal emelkedett. A kínai behozatal ezek bői az országokból tizenhatmillió font növekedést mutat.« Scelba a miniszteri tárcák elosztásáról tárgyal Mario Scelba, az új kijelölt olasz miniszterelnök a kisebb pártok ve­zetőivel tárgyalt kormánya össze­tételéről és a miniszteri tárcák el­osztásáról. Végleges megegyezés azonban még nem jött létre. Különböző politikai csoportok he­vesen ellenzik Scelba jelölését. A Keresztény Demokrata Párt egyes irányzatai közös nyilatkozatot ad­tak ki arról, hogy nem értenek egyet a négypárti koalíció felélesz­tésével. A Keresztény Demokrata Párt vezetősége bizottságot neve­zett ki, amely fegyelmi vizsgála­tot indít mindazon keresztényde. mokrata képviselők ellen, akik nem fogadják el a vezető szervek dön­tését. Az egész olasz sajtó rámutat ar­ra, hogy a kormány csak igen kis többségre számíthat és így sorsa Igen bizonytalan. A demokratikus olasz sajtó Scel­ba jelölését »a választókkal szem­beni kihívásnak és a demokrácia elleni merényletnek« minősíti és emlékeztet arra, hogy Scelbát, a csaló választójogi törvény egyik megalkotóját terheli a felelősség a De Gasperi-féle kormány rendőri terrorjáért, a mbdenai és melissai munkás., illetve parasz/gyilkossá­gokért, végül kiemeli, hogy Scel­bát sötét szálak fűzik a szicíliai banditavilághoz is. • Firenze, Milano, Bologna, Fer rara, Genova, Reggio nell Emília, Modena, Padova és Treviso ipari üzemeiben sztrájkok és tiltakozó gyűlések zajlottak le. amelyeken tiltakoztak < az *ellen. hbgy a köz­társasági elnök a hírhedt Scelbát bízta meg az új kormány meg­alakításával. Szlovákiai napló Petőfi Zoltán éleiéről A Petőfi-irodalom tengerében sok forrásmű emlékezik a nagy költő egyetlen fiáról, Zoltánról s arról ís beszámol, mit jelentett életében fiának megszületése, — ám annál kevesebb kútfő foglalkozik Petőfi Zoltán sorsával. Egy szlovákiai or­vosnak naplója hézagpótló jelentő­ségűvé vált tehát abban a Petőfi­irodalomban, amely részletesebben kitér Petőfi Zoltán sorsára is. A Tapolcsány-környéki Felsöbo­dog község körorvosa, dr. Kicsák Emil 1847-ben. született Nagysze­lezsényben és Szarvason végezte középiskoláit, minthogy apja a szarvasa gimnázium tanára volt. A Szarvas közelében levý Csákó-pusz­tán volt tiszttartó Petőfi öccse, István. Petőfi fiát, Zoltánt a csá­kói tiszttartó nevelte, mert hiszen a költő felesége, Szendrrey Júlia még a gyászév letelte előtt férjhez­ment Horváth Árpád egyetemi ta­nárhoz s így fia nevelését Petőfi István vette át. De hadd idézzük saószerint a naplót. »1865 június hó első felében dél­előtt 11 és 12 óra között három úr lépett be szarvasi tanulószobám, ba. Éppen az érettségi vizsgáraké­szültem. Az egyiket jól ismertem, Horváth Károly néptanító volt. Ez mutatta be a másik kettőt: — Petőfi István csákói tiszttar­tó és unokaöccse, Petőfi Zoltán. Nagyot bámultam. Mit kereshet a nagy költő öccse és fia nálam, a szegény diáknál. Petőfj István azonban csakhamar felvilágosított: — Zoltán öcsém egy évvel ez­előtt Pesten végezte a gimnázium hatodik osztályát, de több tárgy­ból elbukott. Erre családi tanács kozást tartottunk s abban állapod, tunk meg, hogy Zoltánt nem eről­tetjük többé olyasmire, amihez sem. mi kedve sincsen, hanem a gazda­sági pályán próbálunk vele szeren­csét. Azonnal le is hoztam magam mai Csákóra, — gazdasági gya­kornoknak. Egy év alatt azonban arról győződtem meg, hogy Zoltán bői sohse lesz jó gazda . . . Elhatá­roztam, hogy még egy utolsó pró­bát teszek. Itt Szarvason akarom vele a gimnáziumot végeztetni. Ép­pen most jöttünk Tatai István igazgató úrtól, aki megígérte, hogy szeptemberben felveszi Zoltánt a VII, osztályba, ha legalább latin ból és számtanból leteszi a vizs­gát Önt ajánlotta korrepetitorul, azért vezetett bennünket ide Hor­váth Károly jó barátom és egykori tanulőtársam. Elvállalja a korrepe­titorságot ? Hogyne vállaltam volna el. — Akkor vhát július 1-én beho­zom ide Zoltánt a pusztáról. Hor váth Károly barátomnál fog lakni. Ezzel eltávoztak. Zoltánnal ak­kor egy szót sem váltottam. Július 1-én, egy vasárnapon is­mét beállítottak hozzám mind a hárman. — Elhoztam a tanítványát, — mondta Petőfi István — s csak airra kérem, tartsa őt jól pórázon. Horváth Károly hozzáfűzte: — Önöknél is, nálam is sok az apró gyerek. Ezek hátráltatják önöket a tanulásban. Azt ajánl a nám, sétáljanak ki reggelemként macóéri kertembe, ott van egy ház, benne egy barátságos szobáeska. Senki sem fogja ott önöket a ta­nulásban háborgatni. Ezzel ismét eltávoztak. Én elki sértem őket. Az úton megbarát­koztam Zoltánnal és Zoltán e sza­vakkal vett tőlem búcsút lakása előtt: — Kedves barátom, igen kelle­mesen csalódtam- benned. Első ta­lálkozásunk óta azt képzeltem, hogy mogorva ember vagy, akinek nem lesz hozzám egy jó szava. Már at­tól tartottam, hogy ismét megeső könyösödöm és nem tanulok tőled semmit De most szentül fogadom, hogy igen engedelmes és szorgal­mas tanítványod leszek. Petőfi Zoltán meg is tartotta fo­gadalmát. Dr. Kieska ezután rész­letesen leírta naplójában, hogy és mint készítette elö tanítványát, mint tanultak és ezek az adatok korántsem tüntetik fel Petőfi Zol­tánt léh a színekben, amint öt a Petőfi-irodalom egy része beállítot­ta. Zoltán komoly, jófejű és éles­felfogású gyereknek bizonyult, de ugyanakkor makacsnak és kaland­vágyónak is. Á szarvasi nevelés időszakát a napló így fejezi be: ^Szorgalmas tanulás közben meg­érkezett végre a vizsga napja, au­gusztus 20-a, mely Petőfi István­nak és Tatai Istvánnak nevenapja volt. Zoltán nagybátyja jelenlétében kitűnően megállta a vizsgát. Petőfi István .két papirosforintba tekert négy arannyal jutalmazta fáradsá­gamait és meghívott Csákóra, hogy az iskolaév kezdetéig töltsem az időt Zoltánnal együtt.* A szarvasi korrepetálással azon­ban Petőfi Istvánnak és a későbbi nyitramegyei 1 orvosnak barátsága nem ért véget. Pesten, majd ismét Bécsben találkoznak, ahol Kicsák az egyetemet végezte. Zoltán köz­ben megszökött a szarvasi gimná­ziumból, felcsapott színésznek, s a nagykörösi társulatnál, meg egye bütt színészkedett. Ezekről a ta­lálkozásokról így számol be a szlo­vákiai napló: »1868 októberében, amikor a szü­net után ismét Bécsbe utaztam, le­szálltam Pesten a vonatról, hogy felkeressem Zoltánt, akiről időköz­ben megtudtam, hogy néhány hó nap óta ott tartózkodik. Ráakad­tam a Cukor-utcában, egy földszin­tes házban. Elég csinos lakása volt, meg ls háltam nála, ő a díványon aludt, nekem ágyát engedte át. Be­szélgetés közben elmondta, hogy hosszas kóborlás után ismét tanu­lásra szánta el magát. Szerettem volna hallani tőle, hogy merre kó borolt, de az erre való emlékezés kellemetlen volt nelá, csak any. nyit mondott, hogy Debrecenben és másutt is színészkedett. Nem fag­gattam tovább Ekkor már köhé­cselt, de azt hittem, hogy csak meghűlt az utóbbi napokban. Ez­után ismét nem láttam öt s nem is hallottam róla semmit 1810 má­jus haváig. Ebben az időben Bécsben a Lau don.Gasse 33 sz. házában laktam a III. emeleten Bíró Lajos jóbará­tommal együtt. Valamelyik este úgy 9 óra tájban felszaladtam lakásom­ba, minden harmadik lépcsőfokot ériintve lábammal. Az első emele­ten elsuhantam egy fiatalember mellett, aki útitáskát tartván a ke­zében, pihenni látszott. Erősen rám szegezte szemét, de én siettem és így jóformán rá se néztem. Már. jóideje tartózkodtam a szobámban, mikor megnyílt az ajtaja és belé­pett rajta — Petőfi Zoltán ... — Szervusz Zoltán, hol jársz itt, ahoi a madár sem jár? Nem te néztél rám az első emeleten, amint az imént' feljöttem? , — Én, de olyan gyorsain szalad­tál, hogy mire szóhoz tudtam volna jutni, te már hetedhét országon túl voltál. — De hiszen annak már egy fer­tály órája, hol voltál azalatt? — Lassan másztam felfelé, mert olyan gyönge vagyok, hogy minden grádicson pihennem kellett egy ki­csit. Csak akkor néztem meg jobban s láttam, hogy arca az előrehaladt gümökór képét mutatja. — Honnan kerültél ide? — kér­deztem tovább. — Meránból. ahol a telet töltöt­tem Visszautazóbain vagyok Pest­re, de csak Bécsig telt pénzemből vasútijegyre. Nem maradit többem ennél a 20 krajcárnál. — Talán még nem is vacsoráz­tál? — Se nem vacsoráztam, se nem ebédeltem. — Hát akkor együnk valamit. Az éjtszaka Zoltán ismét sokat köhögött. Vagy egy hete laktunk már együtt, mikor megkérdeztem tőle, mi szándékai vannak a jövő­re nézve. — Én ugyanis szívesen látlak, de az a kérdés, meddig fogom győzni pénzzel. Én is szegény ember va­gyok. — Honnan vegyek én pénzt? Mi­kor Meránba küldtek, azt mondták, itt van az utolsó 600 forint, de töb. bet nem kapsz ... — Dehogy nemi kapsz. Csak írj egy szép levelet gyámodnak, Pista bácsinak, majd küld az pénzt ne­ked. — Rosszul ismered te Pista bá­csit, ha azt hiszed, nem tartja meg szavát! — Micsoda szavát ? — Az volt az utolsó szava, töb­bé egy krajcárt sem költ rám. — Majd írok én neki . . . Írtam tehát gyámjának. Vála­szolt, de pénzt nem küldött. Ekkor már azt hittem, nekem keli Zoltánt eltartanom. Szívesen megtettem volna, ha lett voln a mi­ből. De csoda történt. Néhány nap múlva egy pénzeslevél érkezett Zol­tán részére. Gyulai Pál küldött ben­ne 50 forintot. Másnap már az ál­lomásra kísértem Zoltánt. Elbú­csúztunk és a vonat elrobogott ve­le. Szomorúan ballagtam hazafelé, mert nagyon szerettem a fiút és tudtam, hogy utoljára láttam öt.« Kicsaik Emil, a szigorló orvos nem tévedett. Petőfi Zoltán legyengült szervezete nem sokáig tudott ellen­állni a tüdővésznek s 1870 novem­ber 5-én 22 éves korában meghalt a nagy költő fia. Igy gondosko­dott a kapitalista társadalmi rend a legnagyobb magyar poéta egyet, len fiáról. A szlovákiai orvos naplóját éle­tébein nem hozta nyilvánosságra. Halála után bukkantak rá hagya tékában az örökösök erre a forrás, munkára, amely új és ismeretlen adatokkal egészíti ki a Petőfi-iro­dai miat. Mártonvölgyi László / A Magyar Területi Színház vendégjátéka megnyerte az ipolysági dolgozók szívét A napokban ellátogatott» Ipoly­ságra a komáromi Magyar Terü­leti Színház együttese és bemutat ta Gogol »Leánynéző«.jét. Az elő­adás rég nem látott sikert aratott az ipolysági dolgozók körében, akik nagy megelégedéssel vették tudo­másul, hogy az állandó magyar színház színészgárdája jeles mun­kát végez és méltó képviselője a haladószellemü csehszlovákiai ma­gyar színjátszásnak. Az a körülmény, hogy mindkét előadáson zsúfolásig megtelt az ipolysági Kultúrotthon színháztér me, azt bizonyítja, hogy az ipoly­sági magyar dolgozók érdeklődnek a szocialista színjátszás iránt és szívesen vesznek részt színvonalas előadásokon. Ez a nagy érdeklődés egyben figyelmeztetés: Ipolyság magyar dolgozój szívesen néznék meg a Magyar Területi Színház műsorának többi darabját is, hogv jól és tanulságosan szórakozzanak és tanuljanak hivatásos színészek­től. Ipolyságon ugyanis az utóbbi időben szépen fejlődik a népi szín­játszás is. elsősorban a Csemadok és az állami birtok színjátszóinak körében Az igolysági népi színját szók szívesen tanulnának hivatásos színészektől* ? kiknek játéka , va lóban művészi színvonalú. Az ipolysági magyar dolgozó' örömmel vennék, ha a Magyar Te­rületi Színház színészegyüttese gyakrabban látogatna el Ipolyság­ra s érdeklődéssel fogadná a ma­gyar Faluszínház szereplését is, amely ez ideig szintén csak egy elő­adást tartott Ipolyságon. A tanuló­ifjúság is nagy lelkesedéssel fogad­ta a Magyar Területi Színház ipoly sági bemutatkozását. A nyolcéves magyar középiskola felsőbb osztá­lyainak csaknem valamennyi tanu­iója részt " vett a számukra külön rendezett előadáson. Tóth Tibor, Ipolyság

Next

/
Oldalképek
Tartalom