Uj Szó, 1954. február (7. évfolyam, 28-51.szám)

1954-02-05 / 31. szám, péntek

1954. február 5 U J SZO 5 Harminc évvel ezelőtt S7ALAJ (JVŕVRGV harminc évvel m

0s bármikor változtathatta heLátogatásom /á pálfalvi szövetkezetben Csípős hideg voit amikor elindultam az állomás felé azz,! e céllal, hogy meglátogassam a pálfalvi szövetkezetet. Útközben azon g< ndnlkoa tam, hogyan lett ez a szövetkezet szlovákiai méretben az etoő. Amikor megérkezett a vonat az állomásra, már látni lehetett * Ws faiut. Útközben arra lettem figyelmes, hogy a helyi rádió ropogós csár dásokat játszik Amikor beléptem a szövetkezet irodáji'.lba, fiatal mo solygósarcú elvtársak fogadtak akikről kiderült, hogy 'ők a szövetke2et vezetői. Ott volt az elnök könyvelő, az agronómtís is Már az első pil Iftnatban megállapítottam és a beszélgetésünk folyamán teljesen meggyő ződtem arról, hogy a pálfalva k nagyon i ól kiválogatták aaokait az em bereket. akiket a szövetkezet élére. állítanék Rövid beszélgetés után a szövetkezet vezetőivel elindultunk, hogy egy kicsit, széjjel nézzünk a gazdaságban Először az istállókat tekintet tfik meg. Itt is az első ami megragadt" figyelmemet, az volt. hogy az istállóban dolgozó szövetkezeti tagok vidámak és kérdésünkre örömmel válaszolnak. Arcukon lelhetett látni, bogv büszkék a szövetkezetükre Büszkék a jól gondozott állóitokra és arra. hogy az állam iránti kötelezett ségüknek mindenbői' eleget tettek FJnnek köszfVnlietilk azt is. hogy moat az év végén minden ledolgozott munkaegységre 6 koronát fizetnek kl így kap most Kamenszki Gyuta 932.89 ledolgozott munkaegység után 5 597.34 koronát Macsali Ferenc Ö35 munkaegység után 5.612.40 koronát Iflap most az év végén. • Azf. hogy most az év végéi

1! m ép- fi koromé tudnók kifizetni munka. errvs^<rre Üffv <rték eV, mint Német Eerenc elvtár= is mondja, hogy becsületesen dolgoztak egész éven keresztül a szövetkezetben. /Vem így van ez nálunk a ruagyľégi szövetkezetben. Először ls arra kell rámutatnom, hogy az elmúlt évben nálunk ls javult valamit, a hely. zet. de még messze járunk a iWU-Mvl szövetkezétől Nálunk még hlárvzik az, hogy a szövetkezeti tagok a szövetkezetet sajátjuknak tekintsék. A jövőben nekünk, a nagvlégieknek is arra kel] törekednünk hogy R mun. kafegyeimet mepszilárditsuk és olyan helvzetet teremtsünk a szövetkezetben, hogy m'nden tag a szövetkezetet sajátjának tekintse és a szövetkezeti tagok megélhetése biztosítva legyen. Varga Péter, Nagyiég Valóra váltják adott szavukat ezelőtt 19 évet volt. Az egyik zsíros parasztnál szolgált. A gazda minden reggel pontosan öt órakor kizavarta az ágyból. — Kelj fel Gyuri, hisz hasadra süt a nap. Megkezdődött a napi robot: etetés, itatás, tisztítás, utána trágya hordás ki a földekre, majd a ta karmányelökészítés és végül este ismét az etetés, amely bizony hét óráig is eltartott. A gazda nem ismert megállást. Még a legroszszabb időben is foglalkoztatni tudta a szolgát. A vacsor-'va' hamarosan végeztek. Utána újabb pa. rancsot adott ki. — Nos hát, Gyurka öcsém, kezdjük csak el a morzsolást. És morzsolta Gyurka a kukoricát egészen este 11 óráig ls. Persze, a gazda egyetlen egy kukorica csövet sem morzsolt le, mert barátai ilyenkor már a kocsmában várták. Itt poharazgattak és verték a kártyát a késő éjtszakai órákig így töltötte a telet a fiatal Szálai Gyu k

a vagy harminc évvel ezelőtt. Amikor kitavaszodott, akkor jött ám csak a hadd- el hadd Vetés, kapálás, aratás, cséplés. Ilyenkor aztán a végtelenségig űzte, hajtotta őt a gazda. _ Hiszen jól megfizetek én ne ked a munkáért! — mondogatta. Gyurka ilyenkor mindig csak bű. san lehajtotta a fejét, mert jól tudta, mit is jelent valójában ez a nagyképű kijelentés.. A neki járó évi ezer koronát ls csak »öt« koronánként tudta nagynehezen kicsikarni a gazdától, mert az mindig csak azt hajtogatta előtte, hogy most ezért, most azért nincs pénze. A következő évben be ls vonult. Itt aztán lassan elfelejtette a szol ga életet Azonban amikor leszerelt, újra két út előtt állt. Vagy Ismét szolgalegény lesz, vagy napszámos. Csupán annyi volt kettő között a különbség, hogy amíg a szolga-legény egész éven át egy helyhez van kötve, addig a napszályét, ha ugyan kapott újból mun kát. Gyurka mégis a kettő közül a napszámos életét választotta. Kőművesek mellett dolgozott és részaratást vállalt. SORSA, A NAPSZAMOS élet Idején ls csak csupa küszködés volt. Az aratást a tizenkettedik részért végezte Marokszedőt, kötözőt, persze neki kellett fogadnia, mert így szólt az egyezség. A hosszú nyári napokon csak úgy csorgott róla a verejték, ahogy egymásután vágta a rendet. Nem gondolt ilyenkor semmj másra, csak arra, hogy ha vége lesz az aratásnak és a cséplésnek, hát lesz legalább kenyere a téli hónapokra és nem kell majd kuncsorognia valamelyik gazdánál, hogy adjon valamilyen munkát. .4m mikor bevégezte a nagy munkát, mindig csak csaló.dás érte. A részesedést szépen elosztotta Eny nyit a marokszedőnek, ennyit a kötözőnek. Mikor aztán elosztotta, akkor jött csak rá, hogy alig maradt valamije. Sokszor még öt mázsa gabon

a sem jutott neki pedig ekkor már felesége és kisfia is volt. Bizony rendszerint csak annyi ke nyérnekvalója maradt, hogy karácsonyig valahogy szűkösen kitár tott vele Ilyenkor aztán az előleg felvétel következett, ami annyit jelentett, hogy újra lekötelezte may gát valamelyik zsíros parasztnál. De ez még nem volt minden. Azért, hogy arathasson, hat napot ingyen kellett dolgoznia, mégpedig a legnagyobb dologidőben, amikor pár koronát talán kereshetett volna. Na, de ez volt a szegény ember sorsa az akkori világban. Hallgatnia kellett, mert ha szólni merészelt, csakhamar a hűvösre került mint lázító. A pénz Szalaiéknál nagyon ritka vendég volt. Sokszor még a negyedkiló sór

a se került. Hiszen ha egy évben három teljes hónapot tudott dolgozni, akkor az már nagyon jó volt, Ilyenkor tél. időben, mikor már sehogy sem bírták a nyomort, akkor az ő szemét is 10 koronás blokkal szúrta ki a — és ma jegyző úr. De azt sem adták csak úgy, dolgozni kellett érte. EZEK AZ IDŐK felejthetetlenül mélyen benne élnek az alacsonytermetű, szőkebajuszú Szalai

1 Györgyben. Soha nem fogja elfelejteni, milyen nehéz, megalázó sorsból, milyen isszonyatos nyomorból szabadította fel őt az új szabad életet hozó Szovjet Hadsereg, mely nek katonái csodálatos bátorsággal űzték hajtották nyugat felé nemcsak a fasiszta csapatokat, hanem velük együtt mindazokat a népn/úzókat, akik évszázadokon át pióca módjára szívták a dolgozó nép vérét. M

a Szálai György a csilizradványt egységes földművesszövetkezet tagja. Még 1952-ben belépett a szövetkezetbe. mert tudta hogy itt megtalálja élete célját Nem i

s csa lód ott. Ami harminc éven keresztül csak álom volt száméra, azt most három év alatt megvalósítja A múlt év őszén új családiház épi tésébe kezdett. A falak máris állnak, márcsak a tető hiányzik de rövidesen az i

s meglesz mert erre is megvan már a pénzük. Mindezt s saját erejéből építi, abból a jövedelemből, amit munkájáért kapott. A szövetkezetben fiával, a 17 éves Ernővel dolgozik. Az apa a kertészetben, a fia pedig a növény termelésben. A mult évben 787 munkaegységet kerestek, ezért készpénzben 7.870 koronát, termé szetbeniekben pedig 20 mázsa búzát, 275 kg rozsot, 4 mázsa árpát, 4 kg rizst, 4 mázsa burgonyát, ugyanennyi kukoricát és 12 mázsa szénát kaptak Ahogy minden szövetkezeti tag Csllizradványon, ők is jó kétmázsás disznót vágtak. Tehenet ls tartanak, • így tejben sincs hiány náluk. AZ ELMŰLT ÉVTIZEDEK nyomorára, márcsak mint rossz álom ra tekintenek vissza Szalaiék. Sze mük előtt a további jólét megteremtése lebeg, amihez most minden lehetőségük meg is van. F. K. Nemrégiben arrói adtunk hirt la punk hasábjain, hogy a nánai állami gazdaság sertésápolói és tehenészei közül többen derekasan megállják helyüket Bizony nem kis dolog az áOlattenyéjztés felvirágoztatása a ná. naa gazdaságban sem Ahhoz, hogy naponta szép eredményeket érjenek el, hiogy mind a tehenészetben, mind a sertésállományban egyre magasabb számú szaporulat legyen. ahhoz olyan dolgozók kellenek, mint Van kő János, Cimmerman János. Bábel Jánoa, Krizsan József és így sorol hatnánk tovább. Mert a nániaí Mami gaadaiság tehenészei és scrté-ápolói nem ismernek fáradságot, nem ismerik munkahelyükön a tunya ságot. Egyet ismeritek csalt: a munka néldás elvégzését és az állat állomány szakszerű ápoiálsát. Ezek a dolgozók jó néhány hete felajánlották, hogy az 1954-es évre előirányzott tervet száz százaiékon felül teljesitik Gondolkozzunk csak el egy cseppe

t ezen a szép elhatározáson. Érdemeis foglalkozni az el. határozásukkal, mert a nánai doi. gozóknál nem sealmaláng volt a kötelezettségvállalás, nem is pillanatnyi megrészegedés az eddigi sikerek, tői, hanem a további előrehaladás biztosítéka. S ami mifidenné] fanto sabb, a dolgozók előtt világos, hogy ez évi jó tervteljesítésük sikerének a titka, hogy valóra tudják-e váltani adott szavukat, Nos, a következőkből e

2 la kitűnik. A nánai dolgozók — nagy fontosságot tulajdonítva felajánlásuknak — gyönyörű eredményeke

t értek el januárban. E hónapi beadási tervüket sertéshúsból 115, marhahúsból 131, tojásból 139 és tejből 116 százalékra teljesítették. Az ülésen felszólalt jugoszüáv vezetők elismerték, hogy Gyilasz arról is beszélt cikkeiben, amiről ök maguk szükkörben nem egyszer beszéltek. „Tito, Kardelj éa Gyilasz nézetei kőzt voltaikép nincs nagy különbség — jelenítette ki az ülésen Dedier. — Csupán az a különbség, hogy Gyilasz rendszerezni próbálta a jugoszláv elméleti gondolkodást". Tito elismerte, hogy Gyilasz tanácskozott vele cikkeiről, s hogy Gyilasz „azt ls kifejtette cikkelben, amiről mi és sokan mások már beszéltünk vagy gondolkodtunk". Ezt Gyilasz is megerősítette, amikor a központi bizottság ülésén kijelentette, hogy a cikkeiben kifejtett „eszmék" kilencven százalékban Tito, Kardelj és Piade eszméi. A jugoszláv vezetők terveik teljes lelepleződésének elkerülése végett mégis elhatározták, hogy „feláldozzák" Gyilaszt A központi bizottságülésének határozata kizárta Gyilaszt a központi bizottság tagjai közül, s megfosztotta a „JuKSz"-ban betöltött valamennyi tisztségétől. Milyen következtetéseket kell levonnunk ezekből az eseményekből? A Gyilasz-,,ügy" elsősorban azt bizonyítja, hogy Jugoszlávia uralkodó felső rétege mélyreható belső válságban szenved. Ez a válság öszszefügg az úgynevezett „kommunisták szövetségéinek bomlási folyamatával. Mindez annak közvetlen következménve. hogy nöttön nő a tömegek elégedetlensége a belgrádi vezetők nemzetellenes népellenes politikájával szemben, mert a tömegek mindinkább ráeszmélnek, hogy a belgrádi vezetők a nemzeti katasztrófa szélére sodorták az országot Jugos .iávia kormánykörei szak i tótra k a demokrácia és a szocializmus t<v-r,r<val leíc--i-i" szerződések révén a. Amerikai mgol és nyugatnémetországi ipari pénzügyi monopóliumokhoz láncolták az "országot, lehetőséget adtak ezeknek, hogy szabadon rendelkezzenek a Jugoszláv gazdaság döntőfontosságú ágaival, s óriási nyereségeket szipolyozzanak ki Jugoszláviából. A Jugoszlávia gazdaságába befektetett dollárok ma — az amerikai sajtó beismerése szerint — kétszeres profitot hajtanak az amerikai monopóliumoknak Ezt a jugoszláv sajtó sem tagadja. Mint a TANJUG hírügynökség jelentette, Jugoszlávia csupán 1954-ben 20 milliárd dinárt köteles fizetni a külföldi országoknak a tőlük kapott kölosönök kamatai és törlesztése címén. Az Imperialista monopóliumok Jugoszláviai uraskodása elválaszthatatlanul összefügg az ország gazdaságának militarlzálásával. A Borba már 1952. őszén közölte, hogy a haditermelés általános volumene 1948 óta nyolcszorosára növekedett A háborús előkészületekre előirányzott összegek állandóan emel ködnek. Ezek 1950-ben az állami költségvetés 51.7 százalékát, 1953ban pedig már 78 százalékát emésztették föl. A legutóbbi öt év alatt Jugoszlávia több mint 3 milliárd dollárt költött a fegyverkezési hajszára. Ez hatszorosa azok nak a dolláradományoknak, amelyeket Jugoszlávia összesen kapott. A mértéktelenül földuzzasztott katona' kiadások a békeiparágak és a mezőgazdaság hanyatlását okozzák. A mezőgazdaság már évek őta nem tud kikecmeregni a súlyos válságból. Állandóan csökken a Közszükségleti cikkek termelése Például 1952-ben a textilipar csak 69 szá '.alékig, a bőr- és cipőipar 60 százalékig, a famegmunkálóípar 44 százalékig használta ki termelési kapacitását Hasonló volt a hely'.e, 1953-ba> is A bőr és cipőj ipai termelése 16 százalékkal, a I textiliparé 26, a famegmunkáló i iparé 27 százalékkal csökkent. A aollár-3>segély«-nek nem a jugoszláv kormánykörök, hanem a 'dolgozók adják meg az árát: 'életük egyre elviselhetetlenebbé válik. Az élelmiszerek és az iparcikkek ára emelkedik, az adók növekednek, a legutóbbi években többször emelkedtek a lakbérek, a gyógykezelési díjak, a közüzemi szolgáltatások és a közlekedés díjszabása. A NIN című belgrádi lap nemrég elismerte, hogy a munkások nagy többsége havonta 8—10.000 dinárral kevesebbet keres, mint amennyi a legminimálisabb szükségleteinek fedezéséhez elégséges volna. A jugoszláv dolgozók gazdasági leigazásával párhuzamosan fokozó dik politikai jogfosztottságuk ls. Az országban a törvénytelenség uralkodik; ezt egyebek közt Gyilasz is kénytelen volt elismerni cikkelben. A hazafiakat üldözik, s kegyetlen terrort alkalmaznak velük szemben. A Goli-Otokban, Szveti Grgurban és Sztara Gradlskában levő koncentrációs táborok Jugoszlávia legjobb hazafiai kegyetlen elpusztításának színhelyeivé váltak. A skuipocsina 1953 szeptemberi ülésén nyilvánosságra került adatok szerint 1948 óta, vagy. is amióta a Kommunista és Munkáspártok Tájékoztató Irodájának »A JuKP helyzetéről* szóló közleménye megjÉlent, politika) okokból több mint 111.000 embert tar tőztattak le. mutatták, mi történik az úgynevezett „Jugoszláv Kommunisták Szö vetségében" éa felső vezető körei ben. Ezt az állápotot mindinkább fokozódó bomlásnak jellemezhetjük. A dolognak az a lényege, hogy a titóista vézetôk a legutóbbi években szélesre tárták e »szövetség« kapuit a nem dolgozó elemek, a kulákság, a városi burzsoázia előtt. az usztasák és a csetnikek előtt, akik a német megszállás idején a nép ellen harcoltak. E kategória arányszáma a »JuKSz* ban hamarosan két és félszeresre növe. kŕSett. A »JuKSz« sok egyszerű tagja, aki Gyilasz szavai szerint hü maradt a »régi eszmékhez*, nyíltan elégedetlenségét hangoztatja a »szövetségben« uralkodó helyzettel. Most a »szövetség* vezetöj a helyi szervezetekben elrendelték a Gyilasz-»ügy* megvitatását: Így pró bálják más mederbe terelni az elé. gedetlenséget, s visszaszerezni a tömegek bizalmát. ' Közvetlenül az 1953. novemberi szkupscsina-választások előtt a ^kommunisták szövetségében* tisztogatás zajlott le. A tisztogatás során rendszerint munkásokat zártak kl a pártból. Csupán Zenica, Foca és Tuzl

a megyékben, valamint Zágráb városában 5.128 embert zártak kl a ószövetségből*, s ezek 80 százaléka munkás volt. A bukina; bányákban a munkások 40 százalékát zárták ki. nemzeti függetlenségének elvesztésével, a dolgozó tömegek még nagyobb szenvedéseivel, az ország gazdasági és kulturális életének további hanyatlásával Jár. Tehát meg kell találni

a azt a másik utat, amely megfelel nemzeti érdekeinek és valamennyi népe vágyainak. Ez az egyetlen helyes üt: Jugo. szlávia nemzeti önállóságának t* függetlenségének útja. A nemzeti önállóság és függetlenség pedig összeegyeztethetetlen a nyugati imperialisták diktátumának való alávetettséggel, a szomszédállamokkal szemben folytatott agreszlv politikával. Ez az üit a jelenlegi katonai kötelezettségek megszüntetésének útja és az összes demokratikus országokkal folytatott békés és egyenjogú együttműködés polltiká. jához való visszatérés útja Ez az út a népi demokratikus országok testvéri népetvei és azzal a nagy orosz néppel való kapcsolatok hely. reállításának útja, amely hozzásegítette a balkáni népeket, hogy fölszabaduljanak az ötévszárados török iga alól, hozzásegítette a délszlávokat nemzeti függetlensé. gük kivívásához. Jugoszlávia népei nem felejthetik ej s nem is fogják soha elfelejteni azt a történelmi tényt, hogy a szovjet nép, n szovjet hadsereg segített nekik a német fasiszta rabságból való felszabadulásban. Ha Jugoszlávia helyreállítja test véri kapcsolatait a béke és a demokrácia táborához tartozó népekkel, a nemzeti újjászületés, a gazdasági fölemelkedés és a kulturális virágzás széles útjára léphet Nem kétséges, hogy Jugoszlávia néptömegei mind állhatatosabban ég elszántabban küzdenek ezért az egyetlen helyes kivezető űtért. (Megjelent a »Tartós békéért, népi dem okrácláértc címfl lap 1954. január 314 számában.) A Gyilasz-»Uggyel« kapcsolatos események világosan bizonyítják, hogy zsákutcába jutott a belgrádi kormány bel. és külpolitikája, a kapitalista Nyugat felé fordulása és az a kísérlete, hogy leigázó kölcsönök és tőkebehozatal segítségével kerülje el a gazdasági katasztrófát. Máskép ez nem ÍS történhetett A legutóbbi belgrádi események föllebbentették a függönyt, meg- j A jugoszláv vezetők szívesebben hallgatnak ezekről a dolgokról, nemigen beszélnek azokról az objektív, törvényszerű okokról, amelyek az országot mélyreható belső válságba sodorták. Gondosan elhallgatják azt is, hogyan juthatna ki Jugoszlávia ebből a válságból? S vájjon mi Jugoszlávia népei menekvésének útja? Ha Jugoszlávia továbbra is megmarad a külföldi monopóliumok igájában, ez