Uj Szó, 1954. február (7. évfolyam, 28-51.szám)

1954-02-21 / 45. szám, vasárnap

FEGYVERREL ES TOLLAL / A. P. Gajdar születésének 50. évfordulójára Arkagyij Petrovics Gajdai (családi néven Golikov) 1904-ben született egy Ljgov melletti cukorgyár munkástelepén. Apja néptanító volt, a Bolsevik Párt harcos szervezője. A fiata] Gajdar az arzamaszi reáliskolában folytatta tanulmányait és még tizennegyedik életévét sem töltötte be, amikor Petrográdba ment, ahol átélte a nagy Októberi Forradalmat. Kevéssel ezután a frontra indult, hogy apjától örö. költ forradalmi lelkesedéssel kivegye részét a veszélyeztetett szovjet haza megvédésében. Mint önkéntes hősiesen harcolt a polgárháború számos ütközetében. Gajdar lángoló hazaszeretettei és hősiességgel eltelve küzd a szocialista haza megteremtéséért és nem egy harcban tesz tanúságot önfeláldozó magatartásáról, akár Nyikoláj Osztrovszkij,- »Az acélt megedzik« írója. A polgárháború viharos éveiben a sorsuk ig sokban rokon. Gajdar is a Párt neveltje, acélos jellemét, a biztos győzelembe vetett tudatot neki is a Párt suggallja. Ez a lángoló szívű fiatal, akinek egyetlen gondja és egyetlen célja a szocialista haza megvédése, tizenhét esztendős korában egy ezredet vezetett rohamra a fehér ellenforradalmárok ellen. Családjának tekintette a Vörös Hadsereget, ám az a vágya, hogy egész életében tagja lehessen, nem teljesülhetett. Az egyik ütközetben fejsebet kapott. 1923 ban komolyan megbetegszik, régi belső fejsérülése újból kiújul, gyógykezelésre szorui és 1924 áprilisában, 20 éves korában ezredparancsnoki rangban ' tartalékba kerül. És Gajdar, akár Nyikoláj Osztrovszkij, írni kezd. A húszas évek elején, a polgárháború győzedelmes befejezése után a Szovjetunió hoz. Éálátott a háború ütötte sebek és az intervenció folytán szétrombolt gazdaságának helyreállításához. Ezekben az esztendőkben a szovjet írók, akik alkotásaikban híven köpették társadalmuk fejlődésének minden szakaszát, a forradalmat és a polgárháborút ábrázoló müvekkel segítették a szovjet nepet építő munkájában-. Köztük a fiatal Gajdar is először próbálkozik azzal a nehéz feladattal, hogy a szovjet hazát védő hősök példáit tárja a fiatalság elé. Maga Gajdar így vall életének erről a szakaszáról: » . .. már mint tizennégyéves fiú a hadsereghez tartoztam és szerettem volna elmondani a mai fiúknak és leányoknak, milyen is volt az az élet, hogyan kezdődtek és fejlődtek az események, mert hiszen volt alkalmam sokat látni.« Gajdar a szerzője a szpvjet ifjúsági irodalom egyik legszebb alkotásának, az s>Iskola« című önéletrajzi regénynek, melynek első kiadása 3>Életrajz« címmel látott napvilágot. Ebben a könyvében Gajdar örök emléket állit az ifjú forradalmi nemzedéknek, amely »az" idők perzselő viharában« vállalta a legsúlyosabb megpróbáltatásokat egy örömteli hajnalhasadás, a győzelem reményében. Az Iskola« főhőse maga Arkagyij Gajdar. Igaz és szép, bensőséges hangú, őszinte vallomás ez a regény, mely évtizedek multán sem vesztette el hitelét és igazságát. (Itt nálunk 1952-ben jelent meg magyarul Ľudovít Hečko illusztrációival a Magyar Könyv, tár kiadásában.) De ugyanilyen kedvelt olvasmánya lett a fiatalságnak többi könyve is, köztük az írónak legtöbb dicsőséget és hírnevet szerzett »Timur és csapata« és a »Csuk és Gek«. Életrajzából megtudjuk, hogy Gajdar a második világháború kitörésekor a Komszomolszkaja Pravda külön tudósítójaként a harctérre ment és a frontról küldött tudósításaival és cikkeivel lelkesítette a szovjet fiatalságot. Ezek a cikkek különggen azzal tűntek ki, hogy nemcsák az eséiAények lefolyását ragadták meg lényegükben, hanem mélyen megvilágították a harcoló katonák lelkivilágát is. 1941 őszén Gajdar a Vörös Hadj sereg visszavonultával az ellenság I hátában maradt a dnyeperi erdői ségek partizánjaival. »Nem egyszer I kínáltak neki repülőgépet, hogy az arcvonalon átrepülve övéihez jusson, ám Gajdar nem volt hajlandó elhagyni szakaszát. Később egy nagy é

s erős alakulat kereste az áttöi 'és lehetőségét és magával hívta Gajdart. Ezt az ajánlatot is elutasította, nem akarta elhagyni partizán elvtársait«, írja róla élet. rajzi tanulmányában Lev Kassil. A fegyverrel a kezében harcoló író megosztotta a. partizánokkal a fasiszták hátában harcolók minden gondját és állandó életveszélyben i

s naplót vezetett osztagáról. A feleségéhez és Timur fiához írt levelek formájában írt naplóját fel. olvasta a partizánoknak és ezek. kel az írásokkal is buzdította, lelkesítette őket1941. október 26-án Gajdar felderítő útra indult és ekkor a né. metek törbecsalták és megtámadták. Maroknyi csapata élén, fegy. verreľ a kezében esett el Gajdar a fasiszták gépfegyvertüzében, halálával is hitet téve annyiszor leírt elvei mellett. Gajdar írásmüvészetének lcgjel. lemzőbb vonása mély eszmeisége Valamennyi könyvében a valósás élethű ábrázolására törekedett és fiatal hőseinek élettől duzzadó ábrázolásával példát mutatott. Munkában, küzdelmekben és harcban festette le a fiatalságot, nem kendőzve hibáit "és tévedéseit. Ezért van ma is minden írásának oly/ nagy nevelő ereje. A kommunizmus győzelmébe vetett hite és sallangtói mentes mély és őszinte szovjet hazafisága nemcsak a fiatalságnak, hanem a felnőtteknek is utat mutat. És emellett Gajdar nagy írásmüvész is volt', stílusa egysze rü. pontos, olykor szinte katonásan szófukar, de mindig világos, és művészi, mesemondása pedig az ifjúság képzeletét hol drámaiságával, hol meg lírájává] lebilincselő. A szocializmus megvalósulásáért vívott küzdelemben Gajdar egész élete, egész írásmüvészete tele van azokkal az erkölcsi erőkkel, amelyei; mai fiatalságunkat hatásosan nevelhetik jó hazafiakká ós derék építőkké. Egri Viktor <Dóz y iá ozsa leszamoiasa Egy alkonyon az árnyak nagyra nőttek és piros, nagy tűzben égett a f oly o. A dühök és vitézek készülődtek és kezdődött hős, szürnyű sorakozó. Piros árnyak s véres kuszák suhantak dobbant a föld és messze megremegett. Kastély-kapukra szekercék zuhantak, az úr is tudja meg: fájnak a sebek! A sebek, mit az éhes, szegény népen a zsarnokságnak botjai ütöttek. — Lánghegyek nyaldostak a sötét égen s a szablyák úri vérben megfürödtek. „Nézd csak, komám, hisz piros ez is, nem kék!" — szólt bocskoros paraszt a harc hevében társához. Vígan lélekzett a vidék! A nép ült győzelmi tort úr kertjében! S a vasizmú és lángharagú sereg hős vezérével bátram tovaömlött. * A néperő, mitől inognak hegyek, * , a kényuralom hátán végigdöngött. VERES JÁNOS. • * • f&éhe A hideg téli éjben fölöttem nehéz, vattás hófelhő gomolyog. Pár perce hogy a színházból jöttem v és félszívvel még mindig ott vagyok. Don Jósénak szép érces hangja még itt berniem, a fülemben muzsikál„ Carmen két szeme gyujtogatón ég és lágyan csengő áriája száll. Fehéren álmodik most a város és halk neszezéssel szállong a hó. Már a tündérmesével határos ez a nagy szépség. És mégis való. Oly elbűvölő az est varázsa, a békének érzem áldott melegét s a villamos jeges ablakára felkarcolom "a kedvesem nevét. Ordódy Katalin. iiiiiii!i!iiiiiiiiiiiii:iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiisiiiiiMiiitiiiiiiiii!iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii!II!ii!H!iiiii!iiiiiii niii!iiiiiiiii!iiiiiiiu:iiiii:iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii!iiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiii:iiiiiniiiiii minin M mi MIM mim imn Kultúrmunkánkban is harcoljunk a burzsoa-nacionalizrnus ellen Dolgozó népünk a szocialista építésben napról napra nagyobb eredményeket ér el. A kifejtett munka velejárója kulturális életünk fellen. dülése. Lehet-e eredményes kultúrmunkát végezni, ha gazdasági életünk termelési színvonala nem segíti ezt elö? A felelet kézenfekvő: enéliiíil még elképzelni sem lehet kulturális életünk színvonalának emelését. Hogy jelenleg falvainkon sokszáz kultúrfellépés alkalmával táncolnak, dalolnak, vagy a műkedvelő szín ját. szócsoportok bemutatókat tartanak, ez mind annak a bizonyítéka, hogy életünk színesebb, gazdagabb, mint az elmúlt rendszerben volt. Mégis akad valami a kultúrmunka örömteljes fejlődésében, ami zavarja a teljes kibontakozást. Ami gátolja a magyar és szlovák dolgozók közös kulturális fejlődésének elmélyítését. Ez pedig a nemzetiségi súr. lódás. Ezzel a nyugtalanító méreggel a burzosázia fertőzte meg a do'gozók hiszékenyebb részét. Egyes jóhiszemű magyar kultúrmunkásokat ez könnyen megtéveszt A ixírzsoa-nacionalizmus a burzsoázia egyik fegyvere, amely éppen olyan káros a dolgozókra, mint a kizsákmányolás, mert éppen énnek érdekében használják fel. Hogyan nyilvánul rtieg egyes helyi csoportjainknál a burzsoá-nacionalizmus? Megnyilvánul a helytelen álnemzeti viseletben, termek álnemzeti díszítésében, bizonyos esetekben a kul túrféllépések, műsorában is. Legutóbb Párkányban voltunk tanúi egy Petöfi-éstr.ek, amelyet a-Csemadok helyi csoportja rendezett. A műsor első részében Petőfi szerelmi, másik részében tájleíró költészetét méltatták De, hogy Petőfi fórra dal mái költő volt, azt nem tükrözte vissza a kultúrest. Ez azonban ©lyan hiba. amit könnyűszerrel helyre lehet hozni, mert hiszen Petőfi tájleíró és szerelmi költészetében éppen úgy tudunk gyönyörködni, mint ahogy lelkesedni tudunk akkor, ha forradalmi költészetét mutatják be. Nagyobb hiba a kultúrműsor szereplőinél, illetve a táncosok öltözetében mutatkozott. A táncosok piros pruszlikban, fehér szoknyában, zöld kötényben, a szoknyán körben .piros-fehér-zöld díszítéssel és még ráadásul hajukban is piros-fehér zöld szalaggal táncoltak. Ez nem nemzeti viselet. A párkányi kultúrmunkásoknak komolyabban kell foglalkozniok a népművészettel, a népi kultúra ta-. nulmányozásával. Ha a bírálatot nem akarják elfogadni, hogy ez a ruha nem népviselet, mert ezt soha, sehol, semi'lyen nép nem viselte (eset. leg a Horthy Turul-madaránál áll tak benne díszörséget a falu gazdag lányai), akkor kutassák a párkányi kultúrmunkások a történelmet és rájönnek arra, hogy a burzsoázia húzta a nép egy-két fiáira ezt az álnemzeti viseletet. A kapitalisták ma nem képviselik és nem is tudják képviselni a nemzetet. A nemzet nagy többsége a dolgozó nép, ennek a dolgozó népnek pedig sémikor sem felelt meg ez az álnemzeti viselet. A párkányi kultúrmun kások nézzenek körül saját járásukban, vagy a szomszédos járá sokban. Nem kell messzire men. niök. Ha Bajtán, Leléden, Kémén den, Bényben. Paláston, Pereszlény ben, Izsán, Gerencséren, Zséren, Martoson járnak, akkor látni fogják, milyen gazdag és kifejező az itteni magyar népviselet. Visszatérve a műsorra, szükségesnek tartjuk megjegyezni, hogy milyen kevesen voltak ezen a Petőfi-esten. N Sok kis faluban tartottak már helyi csoportjaink Petőfi-estet és majdnem' mindig kicsinek bizonyult az előadóterem. Mit bizonyít a párkányi Petőfi-est kevés részvevője? Azt bizonyítja, hogy olyan irányú kultúrmunkát, amilyet a párkányi Csemadok-csoport végez, nem szívesen látogat dolgozó népünk. Dolgozóink szeretik Petőfit. De népünk maga elfordul az ilyen álmagyaroskodástól. A párkányi kultúrmunkások jó úton jártak, amikor a ,.Mélyek a gyökerek'' cimü haladó szinriiüvel Párkányon kívül, Léván, Ipolyságon és másutt szerepeltek. Nem tudjuk megérteni, miért nem folytatják a párkányi kultúrmunkások ezt a megkezdett utat. Hasonló jelenség mutatkozott meg az elmúlt hónapban a somorjai járásban rendezett kul túrszemlén. A csákányi színjátszóé soport a „Gyanú" című kétestartalimú színdarabbal lépett fel és a Színpadon szereplő kulák! ány hajából földig érö piros -fehér-zöld szalag lógott. A magyar és szlovák dolgozó nép barátságának, együttműködésének útjában áll még az olyan jelenség is, amilyen Kassán játszódott le nemrégen. A magyar tannyelvű felsöipari iskola rendezett egy Petőfi-estet. Ez nagyon helyes. Mi minél jobban akarjuk megismerni Petőfit. De azt is akarjuk, hogy mindenki megismerje. Megismerje a szlovák, a cseh, az ukrán dolgozó is. Mint ahogy mi is ismerjük az ö köl tőiket. A' kassai felsöipari iskola ezt nem szorgalmazza, mert a Petőfi estet csak 'magyar nyelven hirdette. A műsorban pedig nem hangzott el egy szlovák szó sem. noha az estnek voltak szlovák hallgatói is. Ha valahol hatással volt egymásra a magyar és a szlovák kultúra, akkoi ez Kelet-Szlovákiában különösen megnyilvánult. A két nép közös kulturális kapcsolatainak itt ma is gyönyörű bizonyítékai vannak. Petőfi nemcsak a kassaiaké, nemcsak a magyarságé. Petőfi az egész ha ladó világé. Forradalmi költészeté bői tanulhatunk mi, szabad drszágok fiai és tanulnak a kapitalistáid által elnyomott dolgozók milliói is. Azzal, hogv mi a Petőfi-iínnefp ség'eken csak magyaros díszítések kel, a magyar nemzeti színek felhasználásával akarjuk megmutatni, hogy magyarok vagyunk, sem Petőfi emlékének, sem pedig hta zánkmak, C&ehsz'ovákiánaik szolgálatot nem teszünk. Párkányban, Csákányon ' vagy Kassán nem tudunk jó szocialista hazafiakat nevelni, ha nem tartjuk szem előtt kultúrmunkánkban azt. amit Bacilek elvtárs nemrég elhangzott beszámolójában mondott: „Csehszlovákia egész dolgozó né pének, cseheknek, szlovákoknak, magyaroknak és ukránoknak zászlaja a fehér-kék-piros zászló és a proletárharc zászlaja, a nagy szocialista állam zászlaja — a vörös zászló." A harmadik jelenlegi problémánk szintén sürgős megoldásra vár. Lő rincz Gyula elvtárs, a Csemadok országos elnöke, a Fáklya februári számában írja: .,A magyar dolgozóknak nem elégséges csak a Csemadok ke rétén belül dolgozniok." Nagyon időszerű ez a figyelmeztetés, a Ose. m ad ok kultúrmunkásainak ez-, komolyan meg kell szívlelniök. Ma arról van szó. hogy egységesen kultúré'etet teremtsünk falvainkon, nemzetiségre való tekintet "nélkül, hogy a magyar és szlovák ne csak együtt dolgozzék, hanem olyan kultúrmun kát fejtsen ki, amely összeköt. Falvainkon most építik ki a kui ; •úrott.honokat. A Csemadok-csopori vezetőinek és tagijainak, mint kul j túrmunkásoknak elsőrendű kötelesI ségük a kultúrotthon keretén belül közös munkát végezni a többi tömegszervezetekkel. a szlovák dolgozókkal. Ha megszűnik az e. helytelen felfogás, amely rokon e burzsoá-nacionalizmussal. hogy Csemadok itt, a kultúrotthon me? a v

: >tt, vagy, hogy ,,mii vagyunk a C se. madok, ti vagytok a CsISz' . akkor az eddigi eredményeinket messze túlszárnyaljuk. A magyar dolgozók egyenjogúságának abban is kifejezésre kell jutnia, hogy államunk intézményeinek egyforma építői és birtokosai vagyunk a szlovák dolgozókkal együtt. Ahol idegenkednek ettől a közös baráti munkától, ott • elöbb-utőbb felüti a fejét a nemzetiségi torzsai, kodás, amelyből már elege van minden becsületes magyar dolgozónak. A magyar dolgozóknak nincs okuk aggodalomra A burzsoá nacionalizmusnak csak rövid történeimi múltja van. a kizsákmányolás, a kapitalizmus keltette életre. Ahol megszűnt a kapitalizmus, oti "övid idő multán meg kell szűnnie a burzsoa-nacionalizmusnak is. Ez történelmi szükségszerűség. És hogy a mi hanzánkbar, megvannak az előfeltételek arra hogy eredményes harcot tudjunk folytatni a burzsoázia e káros maradványa ellen, erre biztosíték a magyar dolgozók egyenlő jogai hazánkban A magyar és »z

lovák dolgozó nép közös sorsa szenvedése a múltban mindig eggyé kovácsolta népeinket. Most hogy híc-ňnkban_ a szocializmust építjük, gazdasági 'ejlödésünk. a munkához «aló jog Vztositék arra ^ hogy ez a barátság még szorosabb egyen.Éppen ezért kulUirmunkánküt meg kell ti«'fanunk mindattő H káros befő y^- 'ól, amely éket szeretne verni a két nép kulturális fejlődésének és együttműködésének eredményei közé., Vajda Jó/séf.