Uj Szó, 1954. január (7. évfolyam, 1-27.szám)

1954-01-13 / 10. szám, szerda

1954. január 13. ÖJ5Z0 3 Széniparunk további sikeres fejlesztéséért Josef Jonáš elvtárs beszámolója a CsKP Központi Bizottságának 1954. január 11-én tartott ülésén Elvtársak! Néhány naippal ezelőtt befejeztük első ötéves tervünket, amely meg­határozta az ipar építésének és át­építésének és népgazdaságunk fej lesztésének fő irányvonalát szocia­lizmushoz vezető utunk ezen sza­kaszán. Gazdaságunk építésének és át­építésének fő irányvonalát, melyet az ötéves terv tűzött ki, egészben véve sikerrel megvalósítottuk és gazdaságunk az elmúlt öt év alatt nem is sejtett fellendülésnek in­dult. A gazdaságunk építésében és át építésében elért sikerek országunk építésének további fejlődése szem pontjából történelmi jelentőségűek. Iparunk termelési térfogata az elmúlt öt év alatt több mint két­szeresére növekedett, emellett a gépipari termelés több mint há­romszorosára növekedett Egyúttal a termelési eszközök termelésének gyorsabb fejlesztése, a nehézipar és iparunk nyersanyag­alapja fejlesztésének meggyorsítása céljából megváltoztattuk iparunk összetételét. A Szovjetunió nagy lelkű segítségével iparunk építése és átépítése útján elért sikereink­nek, a termelőerők gyors és állan­dó növekedésének eredményeképpen leráztuk a kapitalista államoktól való függést, kiküszöböltük a mun­kanélküliséget, iparunkból megte­remtettük népünk életszínvonala további emelkedésének szilárd alap­ját, megteremtettük üj, születő szocialista társadalmunk növekvő anyagi és kulturális szükségletei egyre jobb kielégítésének előfelté­teleit. Népgazdaságunk ma államunk ön­állóságának és függetlenségének, gazdasági hatalmának és védelmi képességének biztos és rendíthetet­len alapjárt; alkotja. Népgazdaságunknak azonban nem minden ága fejlődött egyenlően és a kívánt kölcsönös arányban. Fő­leg nyersamyagalapunk fejlődése maradt él a többi ágak mögött. A nyersanyagtermelő alapágak ezen elmaradását, amely részben még a tőkés múlt öröksége, és amelyben nagy része volt az áruló Slánský­banda tevékenységének is, jelentős mértékben a vezető gazdasági szer. veink, minisztériumaink, fő ügyo.sz tályaink és a kombinátok irányi tásában mutatkozó következetlen­ség és hiányosságok okozták és ez ma nagy nehézségeket okoz nép­gazdaságunknak. A párt és a kormány — nép­gazdaságunk eddigi sikereinek alap ján — azt a feladatot tűzi elénk, hogy a lakosság személyes fogyasz­tásának növekedésére való tekin­tettel fokozzuk a dolgozók élet­színvonala emelkedésének lendüle tét. Egyúttal azonban nagyon ko­molyan hangsúlyozza, hogy a ne­hézipar fejlesztése továbbra is a szocialista iparosítás alapja és a népgazdaság fejlesztésének, az or­szág felvirágozásánák, népünk jó­létének és kultúrájának előfeltétele marad. Népgazdaságunk egyenletes fej­lesztése, tehát a mult év szeptem­beri kormánynyilatkozatban kitű­zött feladatok teljesítése is, attól függ, milyen gyorsan tudjuk ki küszöbölni azokat az aránytalan­ságokat, amelyek népgazdaságunk alapágainak, főleg népgazdaságunk nyersanyagalapjának elmaradása okoz. Ebben a pillanatban a legfonto­sabb elem, amelytől népgazdasá­gunk további gyors fejlődése függ. — a szénfejtés. Fontos, hogy biztosítsuk a tervs-zerinti fejtést, a megfelelő fejtési alapot és a fej tés jövőbeli gyors fejlesztését. A szénipar az első ötéves terv idején jelentős mértékben hozzájá­rult népgazdaságunk fejlesztéséhez. A szénfejtés 1948-hoz viszonyítva 1953-ban 13 és negyed millió ton nával növekedett, ami kétségtele­nül bányászaink és műszaki dol­gozóink jelentős sikere. E sikerek ellenére azonban a szénipar már néhány év óta lemarad a népgaz­daság fejlődése mögött. Míg az ipari termelés az első ötéves terv­ben több mint kétszeresére növe­kedett, a kőszénfejtés 13.8 száza­lékkal, a barnaszénfejtés 45.5 szá­zalékkal növekedett. Ennek követ keztében komoly aránytalanság ke­letkezett a fűtöanyagalap és nép­gazdiaság-unk szükségletei között. Ez az aránytalanság lassítja az ipari termelés növekedésének üte­mét. Nyilvánvaló, hogy a szénfejtés növelésének üteme ma nem felel meg a népgazdaság többi ágai fejlődési ütemének. Lényegesen fo­koznunk kell a szénfejtés fejlesz­tésének lendületét, hogy a szén­ipar ne váljék népgazdaságunk fej­lődésének fékezöjévé. Ezért fontos, hogy a fűtőanyag­alap és a népgazdaság szükségle­tei közötti veszedelmes aránytalan ság kiküszöbölését elsőrendű fel­adatnak tekintsük, hazánk szocia­lista építése feladatainak teljesíté­sében a szénfejtés tervének é s a szénipar fejlesztésének biztosítását az első helyre állítsuk. Javítsuk meg a munka irányítását és szervezését a széniparban A szénipar fejlesztésében sok akadályt könnyebben leküzdenénk és sok fölösleges hibát elkerülnénk, ha az egész irányító apparátus, a minisztériumtól kezdve az üzeme, kig, politikailag és szakmailag fel­adatainak magaslatán állna. Ez azonban még távolról sinctsen így. A jó irányítás széniparunk egyik íegsarkalatosabb problémája. A széniipar fejlesztésének nagy feladatai megkövetelik, hogy min­den felelősségteljes helyet betöltő dolgozó az állammal, a párttal és a munkásosztállyal szemben érzett legnagyobbfokú felelősség tudatával töltse be funkcióit. Az alacsony politikai és szakmai színvonal kö­vetkeztében ehelyett azt látjuk, hogy sok dolgozó igyekszik a reá­bízott feladatokért járó személyes felelősség alól ldbújni és azt más­ra hárítani, vagy a felsőbb szer vekre, vagy gyakran a szakszerve­zetre vagy a pártszervezetre. Ezzel együtt még mindig talál­kozunk a személyes felelősség rend­szere megszegésének jelenségeivel és a régi funkcióskod ás csökévé, nyelvel, ami abban áll, hogy az alapvető feladatokat és irányelve ket az irányítás egyik fokáról má. sik alsóbb fokára funkciós cso­portok útján, a felelős vezető tu­domása nélkül küldik le, akik ez­által mentesülnek a felelősségtől és kötelességüktől, hogy irányítsanak és döntsenek az alapvető dolgok ban. A fűtőanyag- és energetikaipari minisztérium nem foglalkozott kel­lőképpen a szénfejtés fejlesztésé­nek alapvető problémáival. Ehelyett a kombinátok és trösztök apró rész. létproblémáiba való beavatkozásá val gyakran magára vállalta a fe­lelősséget. E problémákat azután gyakran a bányák igazi helyzeté­nek elégtelen ismeretéből kifolyólag felületesen oldotta meg. A szénfejtés irányításának ezt a rendszerét a minisztériumtól átvet­ték a kombinátok és trösztök, ame­lyek nem tartottak fenn mindig eleven napi kapcsolatot a vállala tokkal, nem ismerték a bányák Iga­zi helyzetét, nem segítettek a ter­melési-műszaki problémák megöl, dásában, nem küszöbölték ki ope ratív módon a hiányosságokat és a jó tapasztalatokat nem adták át a többj bányáknak. Ez az eljárás a szénipar irányí­tásában összefügg az irányítás ösz­szes fokainak elégtelen ellenőrzésé, vei és ez okozta a minisztérium, a kombinátok, trösztök é s vállala­tok által a terv teljesítésének biz tosítására kiadott utasítások nem­teljesítését. Egyúttai ez az irányítási eljárás és az a törekvés, hogy minden döntést a felső - szervekben össz­pontosítsanak, magával hozta az igazgatási, főleg az adminisztratív apparátus túlburjánzását a minisz. tériumtól kezdve a trösztökig. A bányák emellett szakképzett mű­szaki és adminisztratív dolgozók el­vesztése következtében gyöngültek és vezetőségük mentesült attól a kötelességtől, valamint gyakran an­nak lehetőségétől is, hogy kezde­ményező és operatív módon előké­szítse a bányákat a szénfejtés újabb további nagyobb feladataira Nyil­vánvaló, hogy ez az állapot nem vezetett a rugalmasabb és opera tívabb irányításhoz, a bürokratiz­mus jelenségeinek elfojtásához, ha­nem éppen ellenkezőleg, nehézkes, sé, merevvé tette az irányítást és elősegítette a bürokratizmus meg­nyüvánulásainak elburjánzását az intézkedésekben Ezek a tapasztalatok azt mutat ják, hogy iparunk átszervezését 1951_ben, amelynek ki kellett volna küszöbölnie e hiányosságok okait, nem mindenütt valósították meg teljesen és a gazdasági appa­rátus egyes dolgozói azzal, hogy ezt formáli s ügynek tekintik és to­vább hivataloskodnak a régi módon, a minisztériumok, a fő ügyosztályok és az üzemek vezetőségének i rányi­tó munkájába régi rendetlenségeket visznek be. Ezek a tapasztalatok egyúttal arra serkentenek bennünket, hogy az irányításban mutatkozó helyte­len módszereket, a funkcióskodást és a bürokratizmust a végrehajtott átszervezés után ne tekintsük ki­küszöböltnek, hanem hogy főleg gazdasági apparátusunkban állandó és szívós ^küzdelmet folytassunk el­lenük. A szénipar fejlesztésének növek­vő feladatai megkövetelik. hogy számoljuk fel ezeket a nagy hiá­nyosságokat és lényegesen javítsuk meg az irányító munkát felülről lefelé. Ezért fontos, hogy a fő ügyosztá­lyok jogait é s kötelességeit átru­házzuk az ostravai és mosti kom­binátokra és a többi szénmeden­cék számára fő ügyosztályt létesít­sünk a fűtőanyag, és energetika­iparj minisztérium mellett. Egyidejűleg azonban meg kell kezdenünk ezen irányítószervek al­kalmazottai számának határozott csökkentését, am| kétségtelenül ké­pességeik fejlődésére, a szénipar irányítása, rugékonyságának és operatívszerüségének fokozására vezet. A szervezési intézkedések önma­gukban nem elegendők. Egyidejűleg nagy súlyt kell fek­tetnünk az irányító munka módsze reiben mutatkozó hiányosságok ki­küszöbölésére a' minisztériumtól kezdve a tárnákig: ki kell küszö. bölnünk a felületességet és formai­asságot a kötelességek teljesítésé­bőfl: be kel] vezetnünk a tárgyis­meret alapján való döntést a prob­lémákról: be keld vezetnünk a ki­adott irányelvek és utasítások telje­sítésének rendszeres ellenőrzését; el kell fojtanunk minden olyan tö­rekvést, amely a felelősség alól va­ló kibúvásra irányulna és mindenütt támogatnunk kell a felelős dolgo­zók tekintélyét. Az állami és munkafegyelem meg­szilárdításának ügye, a küzdelem a felelősség fokozásáért az irányí­tásban és a bürokratizmus meg­nyilvánulásainak elfojtásában ne csak a vezető dolgozók ügyévé, hanem minden egyes dolgozó és főleg a szénipar irányító szervei­ben doigozó kommunisták ügyévé váljon. Javítsuk meg a munka megszervezését a tárnákban A munka megszervezésében sok tárnában és külszíni bányában nagy hiányosságok mutatkoznak. Ha az irányítás régi formáival n«jn tel­jesíthetjük a szénfejtés fejleszté­sével kapcsolatos nagy feladatokat, annál kevésbbé teljesíthetjük a fej tés és a munkaszervezés régi, el­maradt módszereivel az egyre nö­vekvő fejtési terveket. A munka jó megszervezésének egyik alapfeltétele a bányákban a ciklusos grafikon szerint végzett munka következetes bevezetése, amely a munkatermelékenység nö­velésének és a fejtési terv rend­szeres teljesítésének alapfeltétele. A munka ciklusos megszervezé. sének nagy jelentőségét a teljesít­mények fokozásában és a fejtési terv teljesítésében az alábbi példa igazolja: Az oétrava.karvini szénmedencé­ben 1953. januárjában 201 vájatban vezették be a ciklusos grafikon szerint végzett munkát, a ciklus előirányzatát csak 103 vájat tel­jesítette és a pillérnél a szénmeden­ce valamennyi vájatában 6588 tonna teljesítményt értek el műszakon­ként. Novemberben 218 . ciklusos grafikont bevezetett vájat közül 154 vájat teljesítette az előirány­zatot és az elért teljesítmény mű. szakonként 7159 tonnára növeke­dett. A ciklusos grafikont bevezetett vájatokban a többi vájatokhoz vi­szonyítva januárban 34.3 százalék kai, novemberben 25.1 százalékkal növelték a teljesítményt. Ezek az eredmények természetesen a terv­teljesítésben ig kedvezően mutat, koztak meg. Ez az összehasonlítás világosan bizonyítja, hogy a munka ciklusos megszervezésének következetes be­vezetése és a ciklusos előirányzat teljesítése feltételeinek megterem­tése a fejtés tervének teljesítésé­re és a teljesítmény növelésére ve­zet. Ezért nemcsak az ostrava.kar­viní szénmedencében, hanem a töb­bi mély- ós külszíni bányákban is valamennyi bányamunkás, főleg azonban a vezető műszaki káderek a ciklusos grafikon bevezetésére és következetes betartására összponto­sítsák figyelmüket. A mély bányákban, ahol eddig el­avult módszerekkél, kamara, vagy pillérmódszerrel dolgoznak, legjobb műszaki dolgozóink' segítségévei té­továzás nélkül meg kell kezdeni a feltételek kivizsgálását és a ha­ladó fejtési módszerek folyamatos bevezetése tervének kidolgozását. Biztosítsuk és bővítsük ki a fejtési alapot A fejtési terv és a többj mu­tatószámok rendszeres teljesítése a kellőképpen előkészített fejtési alaptól függ. A szénfejtést azonban gyakran a támanyitó és előkészítő munkálatok rovására végezték, ami a fejtésre előkészített szénkészle­tek csökkentésére vezetett. Az ostrava.karvini szénmedencé ben például 1948-től 1952-ig az előkészített széntartalékok 25 szá­zalékkal csökkentek, noha a fejtés ugyanazon időiben 20 százalékkal növekedett. Ennek következtében a bányák egész sora küzdött a vá jatfrontok csökkenő kapacitásával és nem teljesítette a tervet, mert nem volt meg a szilárd üzemi fej. tésí alapja. A barnaszénfejtésben ez a hely­zet mindenekelőtt azokban ,<t bá­nyákban mutaitkozott, ahol nem érték el kellő időbeli előnyt a kő­zet eltakarításában a szénfejtés megkezdése előtt. Ez az időbeli előny a mosti szénmedence bányái ban ma körülbelül 65 napot tesz ki és megmaradt az 1952. évi szín­vonalon. Mindezek a hiányosságok, vala­mint az előkészítő és tárnanyitó munkálatok rossz teljesítése, vagy a támanyitásokban szükséges idö­beü előny megrövidítése veszélyez­tetik a fejtési terv folyamatos tel jesltését és lényegesen növelik egy tonna szén termelési költségeit. Az 1954.es és a további években a rendszeres fejtés biztosításának fontos feladata marad tehát az üzemben levő vájatfrontok megfe­lelő termelési képességének meg­teremtése, a készenlétben levő tar talékvájatok létesítése, a bányák ban pedig a tárnanyltó gépek, a szállítás és a szénlerakás teljesí­tőképességének összhangba hozása úgy, hogy elérjék a gépesítés mn ximális kihasználását. A bányák gépesítése és villamosítása Bányáink gépesítése és villamo­sítása nélkül nem teljesíthetjük a szénfejtés egyre növekvő feladatait. A haladó fejtési módszerek széles­körű alkalmazásának és a bánya­munkák megszervezése javításának feltétele a gépesítés és villamosí­tás, amely megkíméli a bányászo­kat a legnehezebb fizikai munkától és a munkatermelékenység rend­szeres fokozásának és az önkölt­ségek csökkentésének alapvető esz­köze. A gépesítés mindenütt, aiiol bevezették, segíti a terv teljesí­tését, emeli a bányamunka kultú­ráját és szükségszerűen magával hozza a bányászok szakképzettsé­gének, műszaki képességeinek és keresetének növekedését Is. így például az ostrava karvini szénmedence ostravai kombinátja orlovai trösztjének bányáiban 1963­ban éppen azért sikerült 102.5 szá­zalékra teljesíteni a fejtési tervet, mert ott teljesen kihasználták a gépesítési eszközöket. Azoktól a gazdasági v előnyöktől eltekintve, amelyeket a villamosítás és gépe­sítés mind a tervteljesítésben, mind a bányászok munkájának megköny­nyítésében eredményez — a gépe­sítés fejlődése a mélybányákban korántsem folyt le olyan ütemben, ahogyan ezt a fejtési terv megkö­veteli. A gépesítési berendezések fejlesz­tésében és termelésében, valamint a pótalkatrészek biztosításában a fűtőanyag, és energetikaipari mi­nisztériumnak • a kohászati és érc­bányaügyi minisztérium és a gép­iparügyi minisztérium segítségével sok mindent kell pótolnia. Minde­nekelőtt fontos azonban, hogy a tárnák vezető dolgozóinak viszo­nyát a gépesítéshez alapjában meg. változtassák. Nehezen érthető, ho­gyan tűrhetik például a kladnói tröszt vezető dolgozói, hogy niálluk tizenhat réselőgép közül tizennégy kihasználatlanul heverjen. Nem gon­doltak arra, hogy hatékonyabb fej­tési módszerre való áttéréssel lehe­tővé tennék e nagy teljesítőképes­ségű gépek kihasználását a terme­lés fokozására, amelynek tervét a tröszt nem teljesítette. Komoly hiányosságok vannak a szénfejtés gépesítésében a bányák­ban is, főleg a vájógépek, nagy gépezetek és rakodógépek beveze­tésében és kihasználásában. . A gépesítés fejlesztésében az 1954. évi terv sok olyan feladatot tűz ki, amelyek a gépesítési esz. közök számának növelésével és ki­használásával segítik a munkater­melékenység fokozását. Az orlovai, karvini tröszt és a rosicei szénmedence bányáinak si­kerei, a mosti szénmedence Ján Šverma-bányája bányászainak és műszaki dolgozóinak sikerei utat mutatnak és igazolják a gépesítés fölényét a régj fejtési módszerek fölött. Ezért a gépesítés és villamosítás bevezetésének, fokozásának és ki­használásának kérdése váljék ne csak minden műszaki dolgozó és bányász, hanem a pártszervezetek, a szakszervezetek és a Csehszlová­kiai Ifjúsági Szövetség ügyévé. Sok termelési szervezőnk nem ér­tette meg, — a párt- és szakszer­vezetek nem tudták őket erről meg­győzni — hogy a termelést új módszerrel irányítani, az egyre nö­vekvő tervek teljesítését biztosíta­ni csak a dolgozók alkotókezde­ményezésének széleskörű fejleszté­sével és érvényesítésével lehet és terveinkben és a fejtés megszerve­zésében számítanunk keli erre a kezdeményezésre. Az ostrava-karvini szénmedence Ludvik., Václav., Žofie és más bá­nyáinak példái, ahol éppen a szo­cialista munkaverseny tette lehető, vé a munka ciklusos megszervezé sének alkalmazását, megmutatják, milyen jelentősége van a szocialis­ta munkaversenynek az új fejtési módszerek bevezetésében, a bánya­munkák rendes megszervezésében. /

Next

/
Oldalképek
Tartalom