Uj Szó, 1954. január (7. évfolyam, 1-27.szám)

1954-01-13 / 10. szám, szerda

Mim 1964. január 13. Széniparunk további sikeres fejlesztéséért A roslcei szénmedencében a szo­cialista munkaverseny elősegítette azt, hogy áttérhettek a falíejtési módszerre. A mostl szénmedence Ján Sver­ma-bányájában a szocialista mun­kaverseny eredményeképpen kibon­takozódott a Lunyin-féle újítómoz­galom. Nem véletlen, hogy éppen ezek a szénmedencék és bányák tar­toznak legjobb bányáink közé és tel­jesítik a fejtési tervet. Az új fejtési módszereknek, a bá. nyamunkák jobb megszervezésének és a gépesítésnek bevezetése tehát, ha a szocialista munkaversenyre, a bányászok kezdeményező, alkotó részvételére fog támaszkodni, sike. resen fog előre haladni. Vezető gazdasági szerveink, a Forradalmi Szakszervezeti Mozga­lom és a pártszervek feladata úgy nevelni és vezetni a termelés szerve­zőit, a mérnököket és műszaki dol­gozókat, hogy a szocialista munka­versenyben, a dolgozók alkotó kez­deményezésének fejlesztésében, a bányászok és műszaki dolgozók elv­társi együttműködésében a bánya, munka irányítása és szervezése szo­cialista módszerének egyik alapkö­vét lássák. A szocialista munkaveraeny fejlő, dése bányáinkban és az új, haladó fejtési módszerek bevezetése egy úttal megszilárdítja a bányászok és műszaki-mérnöki káderek elvtársi együttműködésének és bizalmának viszonyát, segíti a tárnák bányá­szainak és műszaki dolgozóinak tö­mörülését egy szilárd kollektívába. A külföldi reakció és hazai kiszól, gálói nagy igyekezetet fejtettek és fejtenek ki abban, hogy válaszfalat állítsanak a munkásosztály és az értelmiség és természetesen a bá­nyászok és a műszaki-mérnöki dol­gozók közé a bányákban. Segítik a reakciót ebben a munkásosztály nem öntudatos tagjai és gyakran azok a párttagok is, akik a műszaki értel­miséget és főleg a pártonkívüli mű­szaki dolgozókat egy kalap alá von­ják a burzsoáziával. A párt mindig harcolt az ilyen magatartás ellen. Ezek a nézetek — és ezt állandóan hangsúlyoznunk kell — szöges • ellentétben állnak a párt tanításával. Bányáink párt­szervezetei azonban nem mindig tudtak kellőképpen védekezni ezek ellen az elmaradott nézetek ellen, megtalálni az utat és a helyes vi­szonyt a pártonkívüli műszaki dol­gozókhoz, megnyerni és a munkás­osztállyal alkotó együttműködésre nevelni őket a szocializmus építésé­ben. Műszaki értelmiségünk nagy több fjége — a bányászértelmiség is — ma a népgazdaságunk építésében el. ért sikerek alapján meggyőződött a párt és a kormány politikájának helyességéről, megértette, hogy he­lye a munkásosztály mellett van, minden erejét és ismeretét arra használja fel, hogy az ország terme, lő erőinek fejlődése gyorsabban ha­ladjon előre. Tisztelnünk és segítenünk kell eze­ket a műszaki dolgozókat és mérnö­köket, el kell fojtanunk a vélUk szemben táplált bizalmatlanság ár­talmas megnyilvánulásait, a fiatal műszaki dolgozókat és bányászokat arra kell késztetnünk, hogy tanul­janak tőlük és merítsenek tapaszta­lataikból. Sok becsületes és tisztességes műszaki dolgozó még ingadozik. Ezeket türelmesen meg kell győz­nünk és megnyernünk a munkás­osztály ügyének. Egyúttal azonban nagy gondot kell fordítani a fiatal müszaki­márnöki káderek, a munkásosztály soraiból származó fiatal bányász­értelmiség nevelésére, amely telje sen megérti a munkásosztály poli tikáját és képes azt megvalósíta­ni. A széniparban sok esetben fiatal mérnökökre és a bányászok soraiból kitűnt tehetséges szervezőkre bíz­tuk a vezető funkciókat. Nagy ré szük jól megállja helyét munkájá­ban, elszántan küzd a nehézségek­kel és sikerrel leküzdi őket Be kell azonban ismernünk, hogy sokban adósak maradtunk ezeknek a fiatal, tehetséges mérnököknek és a bá­nyászok soraiból eredő vezető dol gozóknak. Keveset törődünk azzal, fejlesztik-e és hogyan fejlesztik tovább szakmai, műszaki, gaz­dasági és politikai ismeretei­ket. Az esetek nagy része, midőn az így kiemelt dolgozók nem váltak be funkcióikban, ennek az elégtelen gondoskodásnak tudható be. A jö­vőben helyre kell hoznunk ezt a hi­bát, műszaki dolgozóink és a bá nyászok soraiból kiemelt vezető dol­gozók számára pótoktatást és tan­folyamokat kell szervezni, segíte­nünk kell őket és tanulmányaik fo­lyamán lehetővé kell tennünk szá­mukra a konzultációt, hogy rend. szeresen gyarapíthassák műszaki és gazdasági ismereteiket. Egyedül ez biztosítja számunkra, hogy politikailag és szakmailag fo­kozatosan a szénipar előtt álló fel­adatok színvonalára emeljük az irányitómunka színvonalát. Biztosítsuk az állandó dolgozó kádereket — javítsuk meg a gondos­kodást a dolgozókról A szénfejtés tervének teljesítésé­ben felmerülő nehézségek egyik fő és közvetlen oka az állandó dolgo­zók hiánya, a nagy munkaeröhul­lámzás és a munkaidő elégtelen ki­használása. A párt, a kormány és a Forradal mi Szakszervezeti Mozgalom az el­múlt évben nagy erőfeszítést tettek, hogy biztosítsák kellőszámú dolgo­zó özönlését a bányákba. Ennek eredményeképpen a munkaerők helyzete bányáinkban lényegesen Jobb, mint az elmúlt években. Ami az állandó dolgozókat illeti, a hely­zet tavaly nem javult, hanem rósz­szabbodott. Bányáink nem kapják meg azt, amit más, főleg gépipari üzemek — azt, ami a legnagyobb kincs — tapasztalt bányászok állan­dó munkaerökádereit. Az átmeneti dolgozók része 1953. október l-ig az egész széniparban 25.4 százalékot, az ostrava-karvini szénmedencében 33 százalékot tett ki. A dolgozók nagy részének állandó kicserélődése a termelési feladatok teljesítésének egyik legnagyobb aka. dálya. Szervezetlenséget okoz a munkában és az üzemi fegyelemben, megnehezíti a munka rendszeres megjavítását minden egyes bányá­ban, fékezi a munka termelékenysé. gének növekedését, a gépesítésnek és a ciklusos munkának bevezetését Mi ennek az oka? Az, hogy a dolgozók helyzete ma lényegesen más, mint a tőkés rendszerben. A kapitalista termelés akkor válságban volt. A munkanélküli bányászok hiába álldogáltak a bányakapuk előtt Azok, akik dolgoztak, hetente csak néhány műszakra korlátoziva dolgoztak. Ma nincs elég munka­erő a bányahelyeken. Nincs munka, nélküliség, a dolgozók választhat­nak, hol és milyen feltételek mellett akarnak dolgozni. A nagyobb kere­setek lehetősége a bányahivatásban nem ellensúlyozza az egyetlen fő hiányosságot, amit a lakáshiány okoz azoknak, akik más területről jönnek bányába dolgozni. Nem elég csak megnyerni a dolgozókat a bá­nyamunkára meg is kell őket tar­tani. A más vidékről bányamunkára jelentkezett dolgozók közül nagyon sokan szívesen maradnának, elége­dettek a munkafeltételekkel és fi­zetéssel, ahhoz azonban, hogy lete­lepedhessenek, meg kell teremte, nünk annak feltételét lehetőségét, hogy magukkal hozhassák család­jukat. Mindezeket a feltételeket még nem tudtuk megteremteni, noha az országban épült lakásegységek nagy részét éppen erre a célra adtuk át rendeltetésének. Oj bányászlakások építésének ter vét nem kielégítően teljesítik, mivel az építőiparügyi minisztérium, va­lamint a fűtőanyag, és energetikai minisztérium nem teremtetnék meg idejében a lakásépítés teljesítésének tervezett előfeltételeit. Ezért fontos mindenekelőtt, hogy, az idén ós e legközelebbi években állandó munkaerők szerzésére bá nyáinkba az eddiginél sokkal gyor sabban fejlesszük a bányászok szá mára készülő lakások, kulturális és szociális intézmények építését. Míg tavaly november végéig 5322 lakásegys,éget adtunk át a bányá­szoknak, és ezenkívül 2620 fekvőhe­lyet a közös szállásokon és a Ha- tal bányászok otthonaiban, az idén 8231 lak á s egységet kell átadnunk és ezenfelül további 6305 lakásegy. séget kell építenünk. Ebben benn­foglaltatik 6166 személy elszálláso­lására alkalmas munkásszállók épí­tése is. E lakóhelyeken kívül 79 fa. építményt létesítünk 4740 fekvőhely, lyel. Űj lakásoknak ez a nagyméretű építése további bizonyítéka annak, hogyan gondoskodik pártunk és kor­mányunk a bányászokról. Legyen az építésben részvevő min. den szervezet bec&ülefctigye, hogy e feladat százszázalékos teljesítésével elősegítsék állandó dolgozók szerzé­se előfeltételeinek megteremtését bá. tiyáink számára. Az átmeneti dolgozók száma az állandó dolgozókhoz viszonyítva azt mutatja, hogy nem teremthetjük meg egyszerre az ideiglenes köte­lezettséget vállalt dolgozók állandó dolgozókkal való felváltásának elő­feltételeit. A kombinátok, trösztök és bá nyák vezető dolgozói azonban több­nyire kevés gondot fordítottak ar­ra, hogy a bányászok segítségére jövő dolgozókat a bányákban rende­sen elszállásolják, képességeiknek megfelelő munkahelyre osszák be őket és főleg, hogy minél előbb megteremtsék a bányamunkások kollektívájához való csatlakozásuk feltételeit. Nem kevésbbé hiba az is, hogy a bányák párt- és szakszervezetei is kevés gondot fordítottak erre a kérdésre. Tanulnunk kell ezekből a hibák­ból és nem szabad hagynunk, hogy megismétlődjenek. , Több gondot kell fordítanunk azon fiatal bányászok ezreire, akik az állami munkaerőtartalékok taninté zeteiből jönnek évről évre a bá­nyákba. Bányáink vezetői kötelességük teljesítésében itt is sokkal adósak maradtak. A fiatal bányászokról való gondoskodásban mutatkozó hiányosságokat bányaigazgatósá­gainknak helyre kell hozniok és az eddiginél so likai jobban kell szer­vezniök beosztásukat a munkahe­lyekre, szakmai és általános isme­reteik növelését elszállásolásukat a munka utáni kultúr, és társadalmi életüket. Ezért fontos, hogy a fia­tal bányászok .otthonai nevelőmun­kásainak kiválasztására is több gondot fordítsanak, hogy politikai, pedagógiai és szakmai ismereteik megfeleljenek a velük szemben tá. masztott követelményeknek. Hasonlóképpen pártszervezeteink, nek, a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalomban és főleg a CsISz-ben dolgozó kommunistáknak politikai fel adatukat kell látniok abban, hogy a tárnákban, a munkahelyeken és a munkaidő után Is megteremtsék a fiatal bányászok további szakmai fejlődésének feltételeit. A tárnák pártszervezetei, a CsISz­ben és a Forradalmi Szakszerveze­ti Mozgalomban dolgozó kommunis­ták politikai fő feladatukat lássák abban, hogy a fiatal bányászokat tárnáink szakmailag nagyképességü és öntudatos jövő gazdáivá nevel­jék. Mindenekelőtt bányáink és tröszt­jeink vezető dolgozóinak és velük együtt a párt- és szakszervezeti funkcionáriusoknak kell tudatosíta­niok, hogy elsősorban az ö kezükben van annak a lehetősége és ők a fe­lelősek azért, hogy fokozatosan ki küszöbölödjenek a hiányosságok a dolgozókról való gondoskodásból és hogy létrejöjjenek a dolgozók állan­dó, a munkában tömör és öntudatos kádere megnyerésének, megteremté sének és megtartásának elengedhe­tetlenül szükséges gazdasági, szoeiá. lis és kulturális feltételet, amely káder együttérez és együttél üze­mével, bányája tervét saját ügyévé teszi és ennek teljesítésében saját becsülete ügyét látja, hogy ezzel sikerrel teljesítsük a munkaerők biztosításának és a dolgozók állan­dó kádere megteremtésének felada­tát bányáink számára. Fokoizzuk a munkabizton­ságot a bányákban A dolgozókról való gondoskodás megjavításával kapcsolatban fokoz­ni kel] a balesetek elleni harcot is a bányákban. Az ember és az ember egészsége népi demokratikus rendszerünk leg­értékesebb tőkéje. A dolgozók egész­ségéről való gondoskodásnak a párt és a kormány nagy figyelmet szen­tel, erről tanúskodik azon összegek növekedése, amelyeket az állam költségvetéséből évente erre a cél­ra fordít. A munkabiztonság feltételei meg­teremtésének a tárnákban a dol­gozókról való gondoskodásunk egyik alapvető részévé kell válnia. Az a tény, hogy a ledolgozott műszakra eső balesetek száma 1953 utolsó három negyedében az 1952 e s év hasonló időszakával összeha­sonlítva csupán 7.7 százalékkal csökkent, azt bizonyítja, hogy a munka biztonságának kérdése még eddig nem vált az igazgatók, fő­mérnökök, szakaszvezetök és kör­zetvezetök elsőrendű és mindenna. pi feladatává. Gyakran maguk a bányászok is elhanyagolják saját biztonságukat. A balesetek ellen) harcért és a munkabiztonság megjavításáért a bányákban a bányavezetőségek vi selik a teljes felelősséget. Műkö­désüknek ezen a szakaszon döntő fordulatot kel] hoznia. Meg kell állapítanunk, hogy a mostani biztonsági előírások, ame­lyeket valaha úgy állapítottak meg, hogy megfeleljenek a kapita­listáknak, egyáltalán nem felelnek meg a bánytechnika jelenlegi ál lapotának és nem felelnek meg a párt és a kormány irány­elveinek, amelyekben az ember egészségéről való gondoskodás az első helyen áll. Ezért új, haladó biztonsági és feltárási előírásokat dolgoznak ki valamennyi szénkör zetünk számára a Szovjetunióban érvényes előírások mintájára. Hogy a balesetek elleni harc si­kere s legyen, szakszervezetünknek a bányákban, a bányaigazgatósá­gok, valamint az állami bányaellen­őrző szervek valóban aktív segítő­társává kell válniok a dolgozók vé delmének, biztonságának és egész ségének biztosításánál, a bányalgaz­gatóságoktól a hiányosságok kikü­szöbölését kell követelnie és a dol. gozókat arra kell vezetnie, hogy a biztonsági intézkedéseket betartsák. Érvényesítsük helyesen a munka igazságos jutalmazásának elvét A, szénipar további fejlesztésének és a szénfejtés terve teljesítésének biztosításánál egyik legfontosabb tényezőnk a bér, amely a jutalma­zás szocialista elve alapján az el végzett munka mennyisége és mi­nősége szerint alakul Az eddigi rendezések, amelyeket a kormány az ostrava-karvtnj kör. zetben foganatosított az 1951. évi rendeletével s a többi körzetekben a mult év folyamán, lényegesen megjavították a bér és fizetési fel­tételeket a széniparban. A bányászbérek és fizetések rend szerében további intézkedések meg­tétele mutatkozik célszerűnek Emelkedik a közlekedési, karban, tartási és segédmunkákban a mun­kások jutalmazása a fejtési terv teljesítéséért és túlteljesítéséért, ha­csak nem f vesznek résZf a progresszív jutalmazásában, vagy a ciklusosságért adott jutalmakban. A ciklusos munkáért adott jutal makat ügy állapítják meg, hogy nagyobb Jutalmat lehessen elismer­ni ott ahol a Jutalom elismerésé, nek feltételei nehezebbek. Ezzel egyidejűleg a ciklusosságért adott jutalmakat kiterjesztik a trösztök és kombinátok termelési szakaszai­nak mérnöki-műszaki dolgozóira ls, hogy érdekelve legyenek e haladó fejtési módszer gyorsabb beveze tésében. Az akna mélyítése, a vá. gások és keresztjei rátok előhajtá. sán dolgozók keresete — alacso nyabb. mint a vájatokban dolgo zőké, úgy hogy a szakképzett bá. nyászok nem szívesen dolgoznak az előkészítő é s nyitó munkákon. Ezt a bajt ki kell küszöbölni azzal, hogy e munkákat a progresszív bérek első csoportjába kell áthe­lyezni. Az ostrava-karvini körzet­ben és a többi körzetekben is új­ból meg kell állapítani a progresz­szív jutalmak díjszabását, hogy ha­tásosabb ösztönzővé váljék a terv túlteljesítésére. A progresszív ju­talmak új díjszabásait azonban fo. kozatosan kell bevezetni csak azok­ban a körzetekben, ahol elsősorban biztosítva van a teljesítményi nor­mák helyes érvényesítése, mivel a teljesítményi normák Jelenlegi át­lagos teljesítése az egyes körzetek­ben jelentős különbségeket mutat Egy év tapasztalata) után igaz. ságoának bizonyul, hogy megkezd­jük az osztályozókban, a szénmo­sókban és többi segédmunkahelye­ken végzett munkák tarifabérsza­básának rendezését az egyes kör. zetekben, kivéve az ostrava-karvini körzetet. Ezekben a körzetekben egyidejű­leg emelni kell a körzetvezetők és a mérnöki-műszaki dolgozók alap­fizetéseit a bányaüzemekben és így ki kell küszöbölni a középtechni. kusok és bányászok fizetései kö­zölt fennálló egyenlőtlenséget. A hüségpótlék, amelynek az állandó mukaerők biztosítását kellett szol­gálnia, valamint a távolmaradások és a munkaerőhullámzások csök­kentését, nem teljesíti ezt a funk­cióját. Ezért a hüségpótlékról szó. ló érvényes rendelkezéseket felül kell vizsgálni és meg kell javítani. A folyamatban lévő bér. és fize­tésrendezéseknek az a célja, hogy kiküszöböljék az érvényes bérrend­szerben előforduló helytelenségeket és méltánytalanságokat. Egyidejű­leg némelyik jutalomredszer rende. zésével lehetővé keli tenni a szén ipari dolgozók igazságos jutalma­zását érdemeik szerint hogy ez ösztönzésül szolgáljon a munka­megszervezés további javítására főleg a ciklusokban- a haladó fej­tési módszerek bevezetésére, és en­nek egészben véve a munkaterme­lékenység további fokozását kell meghoznia és segítenie kell a szén­fejtési terv teljesítésének biztosi­sításában. Hogy ezek az intézke­dések teljesítsék feladatukat a bányászok és technikusok keresetét illetőleg és főleg a munkatermelé­kenység fokozását illetőleg, bá nyáink vezetőségei, az igazgatósá­gok, a trösztök és kombinátok kell, hogy alapvetően megváltoztassák viszonyukat a bérpolitika elveinek érvényesítéséhez. Számos bánya­igazgató azon a nézeten van, hogy a bér- és fizetési, valamint Juta­lomrendszerek érvényesítéséért nem ők felelősek, hanem valaki más, vagy a szakszervezet, vagy a mi­nisztérium Történtek olyan .esetek, hogy a kombinátok, trösztök és bá­nyák igazgatói, főleg a SHR-ről, a minisztérium kollégiumán azzal indokolták meg, hogy a fejtés nem halad előre, hogy a bányászok keveset keresnek. A valóságban a dolog sokszor úgy fest, hogy a bá. nyászok, amint mondják, a tárná­ban ülnek és nem tudnak tovább fejteni, mert nincsen biztosítva a kifejtett szén elszállítása, máskor meg nincsen biztosítva a kifejtett térségek feldúcolásához szükséges anyag, stb. A valóság tehát űgy fest, hogy a bányászok az ilyen bányákban azért keresnek keveset, mert a fej té s nem halad előre, mivel a bá­nya vezetősége nem teremtette meg a bányában a folyamatos ciklusos munkának műszaki előfeltételeit. A végzett munkáért való igaz­ságos jutalmazás elve helyes ér­vényesítésének meg nem értéséről tanúskodik többek között az ls, hogy például a mosti körzetben a mélybányákban a munkásoknak még mindig 43 százaléka dolgozik idő­bérért, a sokolovi körzetben 54 százaléka, Novákyban pedig a mun­kások 53 százaléka. A Jutalmak, amelyeket be kellene vezetni, szintén nincsenek teljes mér­tékben érvényben. Tehát gondoskodni kell arról, hogy a bányákban a lehető legnagyobb mértékben érvényesüljön az akkord­ban és jutalmakért folyó munka. Helyesen kell megszervezni az egész szénfejtést úgy, hogy a fejté­/

Next

/
Oldalképek
Tartalom