Uj Szó, 1954. január (7. évfolyam, 1-27.szám)
1954-01-07 / 5. szám, csütörtök
1954. január 7. III57IÍ 5 Két suzsí egy szive i. Véletlenül éppen Bratislavában voltam tanúja a következő jelenetnek. Megtörténhetett volna ez másutt is. Az egyik csendes kávéházban reggeliztem. Egyszerre csak belibbent egy elegánsan öltözött nő, alig ötéves kislányt tuszkolt maga előtt, filénk szőkére festett, magasra tcrnyoitott haja szalmaknzlat juttatott az eszembe. Arcbőrén, mint ráolvasztott kiváló zománc ragyogott, zsírosan fénylett a drogériák legfinomabb kenőcseinek s sz'ntkölcsónző parancsainak keveréke Reggelenként bizonyára hosszú ideig bíbelődhet a maga szépítgetésével: a leborotvált szemöldök helyének elvékonyuló ívvonalban váló klkormosításával S mindezek a csodálatos szerek még sem tudják elkendőzni a szem és az ajak körüli ráncokat, amelyek úgy hatnak az agyonkent arcbőrön, mint a repedések az ablaküvegen. Hosszúra növesztett körmei vérvörösen csillantak meg az ablakon beomló napsugarakban. Közel ültem hozzájuk. Rajtunk kívül, közvetlenül a szomszédságomban két férfi kávézott. A pincérnő az újonnan érkezettekhez sietett. — Kezét csókohm! — köszönti mosolyogva, halkan az asszonyt, mint ahogy a törzsxiendégeket szokás üdvözölni és megsimogatja a kislány hosszú, hullámos haját. A leányka egyszerre csak a pincérnőre néz, csöppnyi ajka körül mosoly bujkál. — Česť práci — mondja boldogan. Az anya megrökönyödik. Arcáról iszáll a megszokott magabiztos moholy. Elvörösödik. Talán a pincérnő '"lőtt szégyelli magát? — Hogy mondhatsz ilyet, Zsuzsika? — pirít a leányára. — Ki tanított erre? — Senki! — Akkor honnan veszed ezt a köszöntést? A fehérbóbítás pincérnő az anyához hajol és csillapítja. A szőke „szépség" körülnéz. Feszélyezve érzi magát. Kávét és két tejszínhabot rendel. A pincérnő titkos mosollyal magukra hagyja őket. Az asszony rágyújt. Mérgében messzire fúja a kékes füstöt. Nem tud megnyugodni. — Mondd. Zsuzsika, hol hallottad ezt a česí práci-t? — fogja most még halkabbra hangját az anya. De a csvknem üres kávéházban a suttogó leckéztetést is jól hallani. Zsuzsi az anyjára emeli értelmes, nagy szemét. — Mindenki így köszön, Icuka apja. a pék bácsi, a tejes néni... feleli megszeppenve. Az anya jól tudja, hogy csínján kell bánni az ilyen apró emberkevei, nem veréssel, sem dühös szavakkal ki nem verheti belőle azt a két szót. — És tudod, kik azok az emberek? Zsuzsi furcsán néz maga elé, még ilyen kérdést sem hallott rövid életében. — Hát emberek, anyuci, olyanok. mint mi: — Azok nem olyanok, — oktatja tovább az anya — tudod kislányom, azoknak nincs szivük, azok gonosz errt'eek, elvették mindenünket. . tönkretették a gyárunkat. Zsuzsi kétkedő pillantást vet az anyjára Ogy lát szik, élénkeszi i lányka lehet, mert csak azt hiszi, amit lát. Gyorsan az anyja kezére mutat. — De a gyűrűk megvannak? — ujjong örömében és vágyakozva néz a konyha felé. hogy mikor is hozza már az a pincérnő azt az édes tejszínhabot. Az anya újra elvörösödik Négy gyűrű is szikrázik az ujján — Ha nagy leszek, ugye nekem adod őket? — Jut neked is, bőven van belőlük — és mosoly kényszeredik az ajkára •— De sohase felejtsd el, Zsuzsikám, hogy a nagyavánnk gyára volt ' az most a miénk lehetne, az enyém, és a tiéd, ha nem vették volrw el tőlünk azok a gonosz emberek. — Miénk lenne az a gyárt — kérdi felcsattanó hangon, kissé csodálkozva a lányka. — Csitt! Ne kiabálj! — inti az anyja. — A bácsik rosszak és elvisznek. Zsuzsi félénken körülnéz. Három mosolygós „bácsit" lát maga körül. Hogy is vihetnék el őket ezek a „bácsik", amikor oly kedvesen viszonozzák tekintetét és magukban az anya hiábavaló kínlódásán nevetnek. A leányka felélénkül. — Anyuka, te azt mondtad, hogy leukáék pékségét is elvették De a véle bácsi azt nem bánja. Most is sok kiflit süt... — Az asszony türelmetlenül másra, a nagymamára tereli a szót. Délután ellátogatnak' hozzá. Pár pillanat múlva a pincérnő mosolyogva az asz L talukra teszi a kávét, a tejszínhabot. Zsuzsi mohó kanalazásba kezd. Fizetnek. A pincérnő nyájasan búcsúzik. — Kezét csókolom! A kis Zsuzsi arcára mosoly szökken. Kifelé menet visszanéz és őrömmel, teli torokkal kiáltja: — Cesť práci! Zsuzsi nem enged a magáéból. Aztán az anyja kezébe kapaszkodik és így mondja: — De a gyár kéményei most is füstölnek! A kikent-kifent szőke asszonyság arcán tüzrózsák gyulladnak ki. Melege lett egyszerre. Zsebkendőjével gxjorsan letörli arcáról a kőnnycseppenként kigyöngyöző zsiradékot és az ajkába harapva kíviharzik a kávéházból. A pincérnő alig tudja visszatartani kacagását. — Régi vendégünk — fordul hozzánk magyarázólag. — De a gyermek már új! — feleli a szomszédságomban ülő vendég. II. Jeseník-fürdö kürsétányán ballagtam és a bennünket körülölelő pompás, havas tájban gyönyörködtem A hegykoszorút, az enyhén lejtő magas Pragyedot és a hozzánk közelebb eső, kurtábbra nőtt Serákot még kékes pára takarja A napsugarak csakhamar felrántják ezt az áttetsző leplet és tisztán tárul majd elénk az egész láthatár. A szép napos idő kicsalogatja az egymáshoz közel fekvő szanatóriumokból a gyógyulásukat kereső embereket, hogy jólesően füröszthessék a csípős téli szélben gyorsan kipiruló arcukat a melegítő fényözönben. Az ember áhítattal nézi ezt a nyugalmas tájat. Csupa fenyvesek veszik körül a fürdőt és milyen szép rajtuk a haragos zöldjüket ékesítő hó! A sétány szélén lombjukat vesztett bükk- és jávorfák és elvétve fehértörzsű nyírfák szomorkodnak. Egyszerre csak ismerős hangot hallok mögöttem. Kardosé volt, a szobatársamé "üleki munkás. Egy asszonnyal jött karonfogva, két gyerek kullogott utánuk. — A feleségem! — mutatta be Kardos az asszonyt. — Ezek meg a gyermekeim. Karcsi és Jsuzsi. — Látogatóba jöttek: tette még hozzá nem kis büszkeséggel — Ugye szép itt? — kérdsztem az asszonytól. — Gyönyörű! — Csupa jóleső örömet sugárzott az asszony szava. Együtt mentünk tovább A férj egyszerűen, a maga módjón tréfálkozva mesélte el asszonyának milyen érzéseket vált ki belőle az itteni különös kezelési módszer, a forró zuhany után a jéghideg víz zuhataga. És közben dörzsölte kezét hogy innen felfrissülve kerül haza és üzemében újult erővel folytathatja murtkaját. — Anyuka, anyuka! — állít meg bsnnünket a kis hétéves Karcsi hívása és a húgára mutat. — Zsuzsi bolondságokat beszél. — Nem beszélek bólondságokatl — védi magát az ötéves szöszlce lányka és kezében úgy forgatja a hosszúkás fenyőtobozt, mintha kisbabával játszadozna. — Zsuzsi azt mondja, ha háború lenne, engem bizony nem engedne Icatonának! A lányka arca elhalványul, könnyel telik meg a szeme. — Bizony nem engedném, mert szeretem Karcsit! Mondd anyuka, ha az egész világon minden lány így tenne, ugye akkor nem lenne soha többé háború? Megdöbbent a gyermek-bölcseség. Az anya szemében nedvesség csillan, jól tudja, hogy a háború nem gyermekkacaj, hanem anyák könnytengere. — Zsuzsikám édes, — öleli magához kislányát az anya — és mit csinálnál, ha mint a koreai gyermekekre, úgg törne ránk is az ellenség és azt mondanák, nincs itt mit keresnie apukádnak, itt nem gyógyíthatják, sem Tóni bácsit, aki faluból jött, és mi sem lehetnénk akkor itt... i Zsuzsi riadtan nézett szét, kicsiny eszével néhány pillanatig fel sem tudta fogni anyja szavainak értelmét. Először csak nyögdécselt, de hirtelen felderült az arca és megragadta bátyja kezét. — Akkor, anyuka, mi mind a ketten katonák leszünk és nem engedjük őket ide! Nagyot dobbant erre a szívünkZsuzsi helyettünk, a nagyok helyett is kimondta az egyedüli helyes szót. Ekkor, mint hü tükörkép, elémvetödött a kávéházi jelenet és úgy éreztem. hogy a két Zsuzsinak egy szíve van. Petrőci Bálint Felveszi a munkAsruhát, »proletár ő« — azt mondja I)e a munka hősi frontját ahol bírja, ott bontja. Csupán azért, hogv te mindig nyugtalankodj, kiabálj, s munka közbem átkozódva céltalanul meg tnegftllj. Ha tanácsot kérnél tfils, rövid 'esz a felelet A fillrdbe lúgja csendben: »Kz a felsőbb rendelet!« Pedig hogyha tudnád, éppen csak ö tudja senki más. Felelősség terhe alól ez a legjobb kicsúszás. 0Nyárspolgár Néha még a pártjelvényt is nagy ügyesen megszerzi, rftt szándékát eltakarva a. mellére helyezi. Gyűlésre ha hívod öt, soha nincsen ideje, Az átkozott sok »munkába« fAJ szegénynek b feje. Azt lest, hogy hol, mit adnai hol mit lehet szerezni. Más embernek Mája elől »ti-..rtalékba« eltenni. ""olyton zabái mégis éhes. cm kap sohn eleget. Mesrfoszt.aná ha lehetne, csillagoktól az eget. Szeme van, de nem lát semmit, füle van. de nagyot hall, régi idők szerelmese, minden szava arra vall. Mint a féreg, úgy enyészti munkánk édes gyümölcsét. Ezért elvtárs, ahol éred. taposd hát el a fejét. Ideje már régen lejárt, hatalmának vége már. Ve tűrd, hogy még most ls nyúzzon 'vtáraam. « nyárspolgár! Szúkenylk La. j o bányász, Ostráv; / Ui oelések Hal kar luruzsoló szellő lebegteu szárnyát a csöndben. Kelet felől piros felhő mosolyt hullat a terhes rögre. 4 És fényes rézszilánkjait szórja szerte a felkelő nap, melyek, mint tenger babjain ezüstös Icaiak, úgy villognak. S látom a táblák tengerén — min' Nmodó felhők az égen, úgy lerengnek s intnek felém zöM szigetek — az új vetések. Se mezsgye, se választókő nem állít gátat nyílt szememnek, s szívemben harsány dala nő a szabadságnak s szerelemnek. Petrik József. Fraöo Krá f: Kérés Ha az éj kelyhe elnyel? tÖréke®y árnyam, a elsorvad majd s testem lf emésztő láziban, vigyázzatok, barátaim, fáklyánkra: el nem alhat, s köszöntsétek helyettem is. ha felvirrad a nagy nap Fordította: FUgedi Elek A Csemadok munkája a nyitrai kerületben Végetért a Csehszlovák-Szovjet Barátság Hónapja, de végetért az 1953as esztendő .£. Kettős alkalom ahhoz, hogy megvizsgáljuk néhány számadatban a Csemadok munkáját a nyitrai kerületben. Mindjárt bevezetésként meg ketl állapítanunk, hogy a Csemadok munkája, melyet a nyitrai -kerü'etben gyakran kísértek kritikai hangok, a Csehszlovák-Szovjet Barátság Hónapjában erősen feljavult. A Csemadok a Barátság Hónapjápban sok értékes eredményt tudott felmutatni. A Csemadok képviselői részt vettek a Barátság Hónapiénak előkészítő és ellenőrző bizottságában. A szervezési munkát a Csemadok azzal tette élénkebbé, hogy a Csemadok járási vezetősége és a helyi csoportok agítkettősöket állítottak fel, hogy még jobb munkára mozgosítsák a nyitrai magyar dolgozókat. A nyitrai kerületben az eddig beérkezett adatok szerint 262 agitkettős működött, ezekből a zselízi járásban 90, a párkányiban 64, Se'lyén 35, a lévai járásban 17, az újvári járásban 17, a verebélyiben 17, az ógyallaiban ifi. a surányí járásban pedig 10. Az ag'tkettősök nemcsak nagy számban működtek a nyitrai kerületben, hanem felvilágosító munkájuk általában színvona'as is volt és agitációs útjuk proSrammjába bekapcsolták a koreai újjáépítési akciót is. Ezen a téren a legszebb eredményeket a bátorkeszj hely, csoport érte el. melynek agitkettősei megszervezték a faluban az orosz nyelvtan foVamot és a CsSzBSz számára új taíokjjt szereztek Nasv feladat hárult a nvítrai Csemadokra azzal ís hogv előadásokat rendezett. Az előadások cé'Ja az volt, hogy a magyar dolgozókat még jobban megismertessék a szovjet nép hata'mas munkaeredményeivel, mind a mezőgazdaság és Ipari termelés, mind a ku'túra terén A nyitrai kerületben a Csemadok 102 előadást tartott. Igen szép eredmónnye' végződött a nánai előadás melyet Kovács Flórián elvtárs tartott a kommunizmus nagy építkezéseiről A zse1 ízi járás Zalaba községében a Csemadok a Barátság Hónapiéban három előadást is redezett. „Hogyan él a parasztság a Szovjetunióban" témakörrel. Az orosz nyelvtanfolyamokat helyenk.nt a Csemadok önál'óan szervezte meg A nyitrai Csemadok igyekezett a szovjet könwet. a szocialista irodalmat és sajtót is terjeszteni, noha bizonyos akvJA'yokat jelentett hogy az esyes járásokban kezdetben nem volt e'egendŕ. magyar könyv és néhány ..Jednota" üzleti cé'okból régi könyveket hozott a kiállításra. A könyvkiállításban a legjobbak a zselízi, ógyallai, verebélyi és lévai járások voltak. A párkányi járás 10.000 ko rona értékben adott el magyar nyelvi szocialista irodalmat. A Csemadok jelentős mértékben bekapcsolódott a békestaféta megszervezésébe is, me'y dolgozóink meler szeretetét továbbította a Szovjetunó felé. A zselfz) járásban minden faluból staféta futott be a Járás, székhelyre. A stafétaakc.óban 29 hely csoport vett részt. A Csemadok nyitrai titkársága de cemberi kerületi aktívára meghívta a kerület azon értelmiségi do'gozó't is, akik edd.g még nem kapcsolódtak be a Csemadok munkájába Az ak tíván Juhász elvtárs, a Csemadok nyitrai kerületi vezetőségének kultúrelöadója mondott beszámoló', az évi munka eredményeiről, Az egész 1953. év fo'yamán a Csemadok közreműködésével a ny'trai kerületben 223 tudományos előadást rendeztek, de nem minden előadás érte el a megfelelő színvonalat. A legelterjedtebb kultúrmunka a kerületben a színjátszás. A kerület városi éss falusi csoportjai szívesen szerveznek kultúrbrigádokat. Ezek ötvenszer léptek fel a kerületben. A városi ku'túrbrigádok között legjobb a lévai, újvári és komáromi kultúrbrigád. A fa 1 us i csoportok között az oroszi, füzesgyarmati és tardoskeddi csoportok szerepeltek sikerrel a vidám jelenetekből, csasztuskákból, szavalatokból, táncokból és népi szokásokból álló műsorral. A Csemadok az elmúlt évfolyamán 203 kultúrelöadást tartott a kerületben. Az aktíván sok értékes felszólalás hangzott el, melyek kózül sok bírálta a Csemadok működését. A felszólalók rámutattak arra, hogy a Csemadok nem igyekezett m.ndenütt bekapcsolni munkájába a haladó értei miséget, melynek beszervezése a szo cialista ku'túrmunkába szintén a Csemadok feladata volna. Sok felszólalc rámutatott arra, hogy pártunk nyitrai kerületi választmánya régen megszavazta a magyar kerületi sajtó szükségességét és a Csemadok még nem tette meg a szükséges lépéseket ahhoz, hogy ez az elvben már megszavazott magyar kerületi sajtó megvalósuljon Az akt.vát, mely főbb vonalakban ér tékelte a kerület évi munkáját, Sebők vezető titkár zárta le. rámutatván arra, hogy a Csemadok valóban nem mindenben teljesítette a kitűzött fe'adaíokat a nyitrai kerületbein, de elhatáiwzta, hogy a hiányokat miné' előbb pótolja. A Csemadok javuló munkája a nyitrai kerületben reménnyel tölti el » kerület magyar do gozó.t hogy a Csettt-idok az Idei ^ során Valóban a széles doigozi tömegeket nevelő «so cialista kultúrszervé válik. Mártonvölgyi László.
