Uj Szó, 1954. január (7. évfolyam, 1-27.szám)

1954-01-01 / 1. szám, péntek

II

J £70 1954. január 1. Az amerikai dolgozók sztrájkküzdelme New Yorkban nemrégen fejeződött be az a hatalmas sztrájk, amelyet az amerikai szakszervezeti sajtó a legutóbbi idők egyik legjellegzetesebb sztrájkjaként emleget. A sztrájk jelentőségét nem a sztrájkolók száma és időbeli terjedelme jelenti. Mindössze 11 napig tartott és formálisan csak 400 munkás vett benne részt. Ennek ellenére a sztrájk magára vonta az egész ország figyelmét. Hogy megértsük a sztrájk jelentőségét, meg kell világítanunk néhány körülményt, melyek közepette a sztrájk kezdődött és lezajlott. Az USA számos termelési alapelv szerint szervezett kis szakszerveze. teinek körében, amelyek felzárkóznak az Amerikai Munkaszövetséghez, fontos szerepe van a fényképészek szakszervezetének. A szakszervezet néhányszáz newyorki munkást tömörít magában, akik a hat legelterjedtebb lap számára készítenek fotokliséket. Nemrégen telt le a fényképészek szakszervezetének a lapkiadóválla. latokkal kötött szerződésének határideje. Az árak érezhető növekedésével kapcsolatban a szakszervezet vezetősége a munkáisok nyomására kénytelen volt azzal a követeléssel fellépni a laptulajdonosoknál, hogy emeljék a fizetéseket. Az újságkonszernek megtagadták e kívánság teljesítését. A fényképészek ekkor egyhangúlag a sztrájk mellett szavaztak. A sztrájk november 28-án kezdődött. Ezen a napon kora reggél óta sztrájkőrök állottak a legnagyobb newyorki lapszerkesztőségek előtt. A nyomdaipari munkások és a szerkesztőségek alkalmazottai nem voltak hajlandók keresztülmenni a sztrájkőrségeken és megkezdeni a munkát. A nap végével úgy látszott, hogy körülbeiül 20.000 más szakszervezetbe tömörült nyomdaipari munkás csatlakozott a fényképészek sztrájkjához. Newyorkban ezen a napon nem jelent meg a hat legnagyobb újság. Több mint száz év óta először történt, hogy nem jelent meg a Newyork Times. Nem jelentek meg a Newyork Post, Newyork World, Telegram and Sun, Daily Mirror, Daily News, Newyork Journal-American című lapok sem. A nap folyamán abbahagyták a Newyork Herald Tribúne nyomását. A sztrájk több mint 5 millió példányszámú lapok megjelenését akadályozta meg. Newyork a 11 napig tartó sztrájk ideje alatt újság nélkül maradt. A sztráj kólók kivívták követeléseik részbeni teljesítését. A sztráijjk jelentősége azonban messze felülmúlja ezeket a közvetlen eredményeket. A sztrájk folyamán erősen kitűnt az amerikai dolgozók akcióegységre irányuló törekvése az életérdekeiikért vívott küzdelemben. Kiemeli ezt az a tény, hogy 20.000 nyomdaipari munkás, noha különböző szakszerve, zethez tartoznak, támogatták fényképész elvtársaikat. Az USA haladó sajtója rámutat arra, hogy az akcióegységnek ilyen megnyilvánulása nemrégen még nem volt lehetséges. A dolgozók testvéri szolidaritása, akcióegységre irányuló törekvése a monopóliumok fokozódó uralma eUeni küzdelemben az USA-ban a legutóbbi hónapok folyamán végbement számos sztrájknak egyik legjellegzetesebb vonása. A napokban ért véget a „North American Aviatiion" repülőtársaság munkásainak sztrájkja, amely az év egyik legnagyobb sztrájkja volt. Több mint 33.000 repülő- és gépkocsiipari munkás vett részt a sztrájk, ban Kalifornia és Ohio államokban. A sztrájk 7 hétig tartott. A munkások munkabérük felemelését és a munkafeltételek megjavítását követelték. A társaság a sztrájk letörésére törekedve minden eszközt megragadott, — a sztrájktörők felhasználásától kezdve egészen a sztrájkolók ellen indított terrorig. A társaság képviselői kérdőre vontak minden egyes munkást, aki részt vett a vállalatok sztrájkőrségében: felbérelt lakájaik lefényképezték a sztrájkőröket és családjaikat a „fekete listára'" tették. A társaság, a lapok és a rádió uszítására üldözést indítottak a szfrájkörök ellen, állásukból való elbocsátással és megtorlással igyekeztek őket megfélemlíteni. Több sztréjkört bíróság elé idéztek és megbüntettek azon a címen, hogy megszegték a kormány által meghatározott sztrájkőrség szabályait. A gépkocsüpari munkások szakszervezete helyi szervezeteinek vezetőit ilyen hamis vádak alapján a sztrájk irányítása miatt sokezer dollár pénzbüntetéssel sújtották. Az említett repülőgépipari társaság ügynöksége „munkába vette'' a munkások asszonyait, igyekezett őket rábeszélni arra. hassanak férjeikre, hogy visszatérjenek a munkába. A vállalkozók arra számítottak, hogy a növekvő nyomor és éh. ség a sztrájkolókat a sztrájk beszüntetésére kényszeríti majd. Számításuk azonban nem vált be. Más vállalatok munkásai is a sztrájkolók segítségére siettek. A gépkocsiipari munkásak, acélipari munkások szak. szervezetének számos helyi szervezete és más szakszervezetek egyöntetű határozatot hoztak, hogy pénzalapom létesítenek a sztrájkolók megsegítésére. Los Angelesben és Kalifornia más városaiban a vállalatok dolgozói közül sokan akadtak, akik önkéntes pénz-, élelmiszer, és ruhagyűjtést indítottak a segély, alapra. A gépkocsüpari munkások és a fényképészek szakszervezeti szövetségeiben egyesült munkások részéről nyújtott testvéri támogatás, valamint a független szakszervezetek segítsége lehetővé tette, hogy a „North American Aviation" társaság munkásai folytathatták nehéz sztrájkküzdelmüket és két hónap után kivívták követeléseik részbeni kielégítését. A dolgozók akcióegységre irányú, ló fokozódó törekvése igen kifejezően jellemzi az amerikai dolgozók 1953-ban kifejtett sztrájkkiisdelmét Az ország sztrájkmozgalmának 1953. évi kibontakozásáról képet nyerhetünk az Associated Press sajtóügynökség december 24.én közölt adataiból. A sajtóügynökség a munkaügyi minisztérium adataira támaszkodva rtlmutat arra, hogy az idén 5100 sztrájk zajlott le az USAban, amelyekben 2 millió mumikáis és alkalmazott vett részt. A sztrájkok száma 1953-ban jelentősen nagyobb volt, mint 1950-ben és 1951-ben és csak 17 sztrájkkal volt kevesebb, mint 1952-ben, amely a sztrájkok rekordéve volt. Ez év szeptemberében a „Betlehem Steel" társaság üzemében 15.000 acélipari munkás, Chicagóban 17.000 húsipari alkalmazott, a „Cheesapíc and Potomac" távbeszélő társaságnál Virginia államban 7000 munkás sztrájkolt. Októberben Arcansas, Virginia, Hlionis, Newyork és Kalifornia államok bútorváUalatainak munkásai, naftahajtású hajók tengerészei sztrájkoltak a keleti tengerpart kikötőiben. December első felében általános tömegsztrájkba léptek a konzervdobozt gyártó vállalatok munkásai. Az elmúlt hónapokban lezajlott sztrájkok közül két sztrájk emelkedik ki, amelyek a dolgozók polgári jogainak védelmét célozták. A sztrájk a nyugati tengerpart dokkmunkásai szakszervezetének kezdeményezésére tört ki. Június végén a Havai-szigeteken többezer kikfitőmumkás és mezőgazdasági dolgozó négy napig sztrájkolt és ezzel tiltakozott Jack Hall helyi szakszervezeti tényező fölött hozott bírósági ítélet ellen. December 3-án San Franciskóban 6000 kikötőmunkás egynapos tiltakozó sztrájkba lépett, mivel a városba érkezett az USA képviselőházának amenkiaellenes tevékenységet vizsgáló bizottsága. A sztrájkoló kikötőmunkások hatalmas összejövetelt rendeztek, amelyen Kalifornia más városainak szakszervezeti küldöttségei is részt vettek. Az összejövetelen határozottan tiltakoztak az ellen, hogy az amerikaellenes tevékenységet vizsgáló bizottság keresztkérdések alá vette San Francisko haladó szak szervezeti és más _ közéleti tényezőit. Az amerikai munkásosztály sztrájkmozgalma egyre nagyobb méreteket ölt, annak ellenére, hogy az USA szakszervezeteinek reakciós vezetői nagy akadályokat hárítanak útjukba. A gépkocsiipari munkások szakszervezetének vezetősége pél. dául Walter Reiterrel az élén a gépkocsiipari monopoliumokkal 1950-ben megkötött munkaszerződés értelmében öt éven keresztül eltiltotta a gépkocsiipari munkásokat a sztrájkoktól. A női szabók szakszervezetének vezetősége is akadályokat gördít a sztrájkok útjába. E szakszervezet élén Dávid Dubinsky, a munkásosztály érdekeinek régi megrögzött árulója áll. • Dubinsky az elmúlt évek folyamán elvetetette az alsóbb szakszervezetek javaslatait sztrájkok kezdésére a munkabérek emeléséért és a szabóipari munkások munkafeltételeinek megjavításéért. Ennek ellenére a monopolisták szakszervezetekben működő bérenceinek egyre nehezebbé válik visszatartani a dolgozókat az életérdekeikért vívott harctól. Az idén lezajlott sztrájkok közül sok sztrájkot „vad"' sztrájknak neveznek, azaz olyannak, amilyent a helyi szakszervezetek indítottak annak ellenére, hogy a gépkocsiipari munkások és a fényképészek szakszer, vezetének reakciós vezérei elvetették a sztrájk gondolatát. Az acéliparban egyedül októberben néhány ilyen „vad" sztrájk zajlott le. A sztrájkokban sokezer munkás vett részt. Az amerikai monopoliumok az orszagban növekvő sztrájkmozgalomtól megrémülve követelik a miunkásellenes törvényhozás fokozott aktivitását. Az előzetes jelekből ítélve a kongresszus arra készül, hogy eleget tegyen az amerikai monopolisták akaratának és úijabb törvényhozói intézkedéseket tesz a sztrájkok ellen. Nem kétséges azonban, hogy még a drákói törvényhozás sesegítségévei se.m sikerül az amerikai monopoliumoknak elfojtani a jogaik és életérdekeik védelmére síkraszállt dolgozók sztrájkküzdelmét. (Filippovnak, a moszkai „Pravda" newyorki tudósítójának cikke) Az angol gyarmatosítók kegyetlenkedései Kéniában Mac Carty és egy XIII. századbeli szobrász Egyes amerikaiak úgy vélik, hogy ha korunk technikája lehetővé tenné, Mac Carty szenátor hírhedt amerikaellenes tevékenységet vizsgáló bizottságának működését áttenné a Marsra és lehet, hogy a földtől még sokkal távolabb eső bolygókra is... Amint látjuk azonban, ez még a jövő zenéje. Az első számú »boszorkányvadász« a jelennel és a régmúlttal foglalkozik. Jelenleg Vít Sztoss XIII. századbeli kiváló lengyel szobrászt szemelte ki áldozatnak. Milyen »bünt« követett el ez a régi szobrász, hogy Mac Carty híveit arra kényszerítette, hogy »kom_ munista propagandával« vádolják? A »Svjat« című lengyel lap szerint ennek története a következő: Krakkó ősrégi lengyei városban ismeretes a Mária-templom. A templom híres építészeti remekmű. Oltárán különösen figyelemre mél-' tó munkát végzett Vít Sztoss. Lengyelország hitleri megszállása idején a fasiszták szétszedték az oltárt és Németországba szállították. A szovjet csapatok az egyik német városban megtalálták a lengyel kultúrának ezt az emlékmüvét és visszaszállították hazájába. A népi Lengyelországban restaurálták az oltárt és Krakkóban közszemlére állították ki. A lengyel filmgyártás munkatársai megörökítették ezt és így alkották meg a »Vít Sztoss« című tudományos népszerűsítő filmet. Ez az a film, amely felkeltette Mae Carty szenátor haragját. Miutáln a Vít Sztoss filmet bemutatták a washingtoni »Georgestown«-moziban, a mozi tulajdonosát nyomban kérették Mac Cartyhoz, hogy adjon további felvilágosítást. Azzal vádolták, hogy »illegális kommunista tevékenységet« fejtett ki. Noha a film vallási jeleneteket áb rázol, amelyeket a középkori művész kőben örökített meg. kitiltották az USA-ból, mert a filmet a szabad Lengyelországban gyártót ták. Az amerikai szenátor nem tud megbékülni azzal, hogy az új Lengyelország népe tiszteli nemzeti kultúrája hagyományait. Az angol imperialisták folytatják szégyenletes gyarmati háborújukat Kénia szabadságszerető népe ellen. A büntető hadműveletek során szörnyen kegyetlenkednek a kéniai lakossággal. Igen jellemző, hogy még a fiatal angol katonák is mindinkább szégyenlik és sajnálják, hogy a kapott pararícsok végrehajtásával gaztettek elkövetésére kényszerülnek. A londoni Daily Worker december 12.

j száma leleplezi a gyarmatosítók gaztetteit: beszélgetést közöl Larder alhadnaggyal, egy angol építőmunkás fiával. Larder néhány őrszolgálat során részt vett az angolok büntető- expedíciójában. Lelkiismeretfurdalástól gyötörtén elhatározta, hogy lemossa magáról a szégyenfoltot, azért megtagadta '•>• parancsnokság újabb parancsának teljesítését. Emiatt Lardert katonai törvényszék elé állították s elbocsátották a hadseregből. ^Mérhetetlenül szégyenkezem, mert részt vettem a bestialitásban« — írja Larder a Daily Workerben. •'•Ez valóságos hitlerizmus. Hogyan moshatnám le magamról ezt a szégyenfoltot ?« Mindennapos jelenséggé vált: levágják a meggyilkolt négerek karját, így vesznek fel ujjlenyomatot » Megszokott látvány, hogy katonai táborokban kutyák falják föl a négerek levágott kezeit.« Vájjon miért kellett ilyen kannibáli módon megcsonkítani a meggyilkolt holttestét ? Nyilván a gyarmatügyi miniszté rium rendőrkapóinak van szükségük a négerek ujjlenyomatára, elevenekére és holtakéra ... Larder még elmondja a Daily Workerben, hogy egy tiszttársa sakáloknak szánt méreggel mérgezte meg a húst azon a vidéken, ahol tudomása szerint négerek rejtőz tek. Mindenki vénhasban pusztult el, aki evett ebből a húsból. Larder közli, hogy ez év április 24 én megrohanták a koriobangi települést s 6000 négert elüitek viskójából, a települést pedig buldo zérekkel földig lerombolták. Egyúttal 700 >gyanús személyt« is letartóztattak, vasketrecbe zártak, »akárcsak a cirkuszi állatokat«. E támadás idején Larder méltatlankodva kifqg-ásolta a vezető rendőrtiszt előtt, hogy az embereket elűzik hajlékukból. Ezt a választ kapta: >Ezek nem emberek, hanem disznók! Ne sajnálja őket!* Larder Karantinában látta, hogy nyolcvan meztelen négert fegyveres kísérettel hajszoltak. Larder megerősítette azokat a híreket, hogy »angoi csaipategységek aljasul, versengve gyilkolják a négereket®. Larder elmondta, hogy az egyik tiszt pénzjutalmat igért annak, aki elsőnek öl meg négert. Larder arról is szól, hogy kéniai angol törzstisztek négerellenes faji propagandát folytatnak a katonák közt. Larder kijelentette: »A katonákba igyekeznek belenevelni, hogy a fehérek magasabbrendűek, mint a feketék, s minden áron el akarják velük hitetni, hogy a négerek egyáltalán nem emberek.« Láthatjuk, hogy en a fajelmélet és az angol gyarmati csapatok közt megszokottá vált könyörtelen négerirtás megdöbbentően emlékeztet a hitleristák faji propagandájára és állatiasságára. Az angolok fölháborodva és megrendülten fogadják a kéniaj gaztettek hírét g mind többen követelik a tömeggyilkosságok és az afrikai lakossággal szemben alkalmazott terror haladéktalan megszüntetését. A Daily Worker december 10-i közleménye szerint egy 490 ezer angolt, köztük 35 munkapárti szervezet tagjait képviselő küldöttség tiltakozott a gyarmatügyi minisztériumban. Angolok, négerek és hinduk hor^rták végig London utcáin a következő szövegű plakátokat: »Tiltakozunk a kéniaj négerek legyilkolása ellen!« »Angolok, többé ne gyilkoljatok négereket !« Világszerte minden becsületes, ha" ladószellemü ember határozottan támogatja ezeket az igazságos követeléseket. Az emberiség lelkiismerete nem nyugodhat bele, hogy az angol gyarmatosítók folytassák állati kegyetlenkedéseiket Kéniában. (Jan Marek cikke a Tartós békéért, népi demokráciáért című lapból.) A közoktatás csődje Jugoszláviában A gazdaság militarizálása és a fegyverkezési hajsza fölemészti Jugoszlávia állami költségvetésének legnagyobb részét. Ezért nem csoda, hogy a kormány rendkívül csekély összegeket szán a lakosság szociális és kulturális szükségleteinek kielégítésére. Különösen rossz a közoktatás helyzete. Iskola- és tanerőhiány miatt igen sok jugoszláv dolgozó gyermeke egyáltalán nem tanulhat. A Borba oímű belgrádi lap nemrég közölte, hogy a horvátországi iskolák csupán az iskolaköteles gyermekek egy részét tudják befogadni. Például a belovári iskolákból helyszűke miatt 4677 iskolaköteles gyermek szorult ki, Gracsácban 2901 iskolaköteles közül csak 1262 tanulhat, állapítja meg a lap. A spliti járás iskolaköteles gyermekeinek száma 13.042, de az iskolákban csak 5283 részére van hely. Drnisben 5Í88 iskolaköteles gyermek nem járhat iskolába. A boszniai és hercegovinai hatóságok még kevésbbé törődnek a dolgozók gyermekeinek iskolai nevelésével. Ugyancsak a Borba című lap közli, hogy Boszniában és Hercegovinában körülbelül 70.000 iskoláskorú gyermeket nem vettek föl az iskolákba. 400 faluban egyáltalán nincs iskola s az ottani gyermekek közül egy sem tanul. Az ország' legtöbb iskolájában a tanítás három négy, hallatlanul zsúfolt váltásban folyik, igen rossz egészségügyi viszonyok közt. Például Zmajevácban egyetlen tanteremben több mint 200 gyermeket zsúfoltak össze. Az ország iskolaépületeinek jelentős része sürgős javításra szorul, sok iskolaépület pedig teljesen hasznájheta.tlanná vált. Á.z Oszlobodzsene című jugoszláv lap megírja, hogy a sabáci járás 21 elemi iskolája közül valamennyire is csak 9 használható. Ebben a járásban sok gyermek egyáltalában nem tanul. Jugoszlávia dolgozóinak százezrei maradnak írástudatlanok. Még a Vijesznik című jugoszláv lap is kénytelen-kelletlen elismerni, hogy csupán Horvátországban körülbelül 400.000 az írástudatlan. Horvátországban, az ország más vidékeihez hasonlóan, a nők nagyobb része nem tud írni-olvasni. Például a szenjei járás 2400 analfabétája közül 2200 a nő. Rendkívül súlyos helyzetben vannak a jugoszláviai elemi iskolai tanítók és középiskolai tanárok. Ezek rendszerint havi 6000 dinár fizetést kapnak, pedig a legszerényebb élelmezés havi 5500 dinárba, a lakás 1500 dinárba kerül, stb. Nyilvánvaló tehát, hogy a pedagógusok nem keresik meg a létminimumot s nyomorúságban tengődnek. \