Uj Szó, 1954. január (7. évfolyam, 1-27.szám)

1954-01-01 / 1. szám, péntek

1954. január 1. w %w 5 AZ UJ SZÓ POSTÁJÁBÓL Ä nagymegyeri és ipolysági járás tanítóihal együttműködése Áz iskolai téli szünet kezdete előtt néhány nappal kedves vendégei voltak Ipolyságnak, az ,polysági járás tanítóinak. A nagymegyeri járás harminc tanítója látogatott el Ipolyságra, hogy a járás tanítóival kölcsönösen kicseréljék az iskolai és az iskolán kívüli munkában szerzett tapasztalataikat. E hasznos és értékes akc^ó Köteles János, járási tanfelügyelő kezdeményezésére, a járási pedagógiai testület szakszervezeti csoportja irányításával valósult meg A járási tanítói értekezleten, amelyen részt vettek mint vendégek a nagymegyeri járás tanító, is, mindkét járás tanítói beszámoltak a munkájukban elért eredményekről, sikerekről vagy a tapasztalt hiányokról. • A nagymegyeri járás tanítóinak beszámoló.ból kiviláglott, hogy az iskolánkívül ; munkával az EFSz kiépítése terén is szép sikereket értek el. Ugyanúgy az ipolysági járás tanítói is ismertették elért eredményeiket és azokat a nehézségeket, amelyekkel meg kell küzdeniök. A értekezleten elhangzott beszámolók és tapasztalatcsere lehetővé tette a felmerült problémák megoldását. A két iárás tanítói elhatározták, hogy együttműködésüket továbbra ,s e

1 mélyítik és munkájukban egymással versenyezni fognak. A nagymegyeri tanítókkal eljöttek a járás iskoláinak legjobb pioníregyüttesei is. Fellépésükkel megnyerték az ipolysági közönség szívét és tetszését. Örvendetes tény, hogy a nagymegyen és ipolysági járás tanítói szép elhatározással szövetségre léptek, hogy ezzel munkájukat tökéletesítsék. Rajtunk, ipolysági tanítókon áll, hogy a tervbevett nagymegyeri látogatásunkon és bemutatkozásunkon mi sem valljunk szégyent. Tóth Tibor, Ipolyság. Jön a% ellenőr A levelezők küldetése és célja A sajtó, a rádióvá' és a filmmel együtt igen fontos szerepet játszik a jelenkor társadalmában. Hatása nagyszámú emberre terjed ki, ezért azt lehet mondani, hogy ez az agitáció, a propaganda és a kultúra fejlesztésének legelterjedtebb eszköze. Amikor e sorokat írom, előttem egy cél lebeg. Július Fučík. a kommunista sajtó, az újságírók legjobbja, példaképe ... Fučík megmondta: „Egy szép napon a ma múlttá válik .." és ez a szép nap beköszöntött

1 A februári győzelem után a sajtónk, amely a szovjet sajtó tapasztalataira támaszkodik, biztos fegyverré vált. a párt és a munkásosztály kezében. Miben van a pártsajtó ereje? Abban, hogy szoros kapcsolatban van a dolgozókkal és az nyelvükön beszél, hogy csak a dolgozók érdekeit tartja szem előtt, hogy a párt lapjait nem csak egy szűkkörű újságíró-káder szerkeszti, hanem a munkások, parasztok és az értelmiségi dolgozók százai. A kommunista sajtó ereje abban van, hogy ezernyi szállal egybekapcsolódik a tömegekkel, tanítja őket és tanul tőlük. Ezt a kapcsolatot szilárdítani és erősíteni kell, ezért írok most is, hogy ezt a célt szolgáljam. Oroszország olyan ütemben vált írni-olvasni tudóvá, ami másutt ismeretlen. A tudás és a fejlődés minden vonalon olyan elementáris fellendülésre vezetett, amilyent a Szovjetunión kívül még aligha tapasztalt más ország. Ilyen erős a szovjet irodalom, a szovjet sajtó. És a mi' sajtónknak is épp ily szilárddá, kell tennie kapcsolatát a levelezőkkel s a dolgozó tömegekkel. Nálunk is ma már széles látókörű, gazdag szókincsű, tehetséges levelezőink és újságíróink vannak. írásaikat az egész ország dolgozói olvassák és. mJliók szívják magukba azOjkat a szavakat, azokat az igazságokat, amelyeket a szocialista haza és kultúra építése közben átélnek, kifejeznekEz új és új feladatok vállalására kell, hogy serjkentse levelezőinket, hogy nemes és hazafias feladatot lássanak ebben a minkában. Segíteni kelj pártunkat és államunkat a szocialista nemzet kiformálásának nagy céljában. Az új nemzedéket korszerű ^meretekkel kell felfegyverezni, ki kell formálni magunkban és bennük a kommunista erkölcs és jellem új, nemes vonásait. Leve'ezőink túlnyomó többségükben világosan látják már, hogy népünk szocialista nemzetté formálásában milyen hatalmas feladat hárul rájuk, Munkájuk egyre növekvő megbecsülése hatalmas erőt kölcsönöz tovább, munkájukhoz, valamint az is serkenti őket, hogy a fejlődés és az életszínvonal soha nem látott, nem hitt arányait látják kibontakozni, mert nem mindegy és nem közömbös, hogy munkájukat milyen eredménnyel tudják végezni. A szocialista ismeretek által, a legnemesebb emberi tulajdonságok magvait kell elhinteniök, hogy a széles tömegek soraiban kifejleszszék a tudás szeretetét. Nem szabad egyetlen tehetséget sem elkallódni hagyni, mert csak így lehetünk a nemes emberi tulajdonságok építőivé. Ezen az úton segítünk kifejleszteni a népoktatást, hogy az országban fel legyen azámodva teljesen az elmaradottság. Levelezőinknek e törekvésüket összeköthetik az ország időszerű feladataival. Gyárakban, üzemekben, a falun közvetlenül megismerkedhetnek a munkások, parasztok életével, a látottaktól lenyűgözve, valósággal újjászületve beszélnek és írnak, sokszorosára nö a munkakedvük, hiszen közvetlen közelről láthatják azokat, akikről és akiknek írásaik készülnek. Felejthetetlen élményekkel gazdagodnak és fejlődnek e találkozások következtében, nemcsak mint levelezők, hanem mint emberek is, hisz mindannyian munkás- vagy parasztszár mazásúak. Nem kis mértékben hozzájárul ahhoz is, hogy aki azelőtt nem értette meg a munkásmozgalom célját, önkritikát gyakorol és feltárja téves nézeteit és kifejezi a levelezővel való találkozáskor azon óhaját, hogy megváltozik. így válik a nép felemelkedésének egyik fontos eszközévé a levelezőn keresztül a sajtó. Az óriási országépítő feladatokkal együtt halad a szociális felemelkedés is, mert az ezen a téren elért eredmények jelentős hozzájárulást adnak. Levelezőink önfeláldozóan és buzgón munkálkodnak, hogy szavakba fűzzék és megteremtsék a világ népeivel is az együttműködést ugyanakkor írásaikban harcolnak az egész világ békéjéért és szabadságáért, mert éltető elemük a teremtő béke, amely végtelen időre vezérlő fogalommá vált dolgozóink széles rétegének szívében is. Ez kell, hogy átterjedjen a világ összes dolgozóira, mert a nagyszerű igazságok, amelyeket a szocialista sajtó hasábjain hirdetünk, meghozzák a gyümölcsüket, ezt a történelem egymást követő fordulata: bizonyítják. Mert mi építkezünk, az alkotás vágya ihleti meg lelkünket- Tegnap a máért és ma a holnapért, — hogy a holnap gyümölcse gazdagítsa és boldogítsa népünket. Építjük a kültúránkat, azt a kultúrát, amely hivatva van a nagyváros értelmiségétől a legegyszerűbb falu legegyszerűbb dolgozójának is a tudás legjavát és lényegét adni. Mi a békét akarjuk, a béke építői vagyunk. Szánkat és tollúnkat nem hagyja el háborúra uszító szó. Mi azt a kultúrát szolgáljuk, ame

1'' a békének áldoz és nem hagyjuk magunkat ettől eltántorítan.. Mi azt a népet szolpáljuk, amelyik az alkotás és teremtés ihlében él, amely az új világot építi. Gyumbier László, Komárom. A teremtésit ennek a sok irkafirka papírnak — tette erős öklét az asztalra. Dühösen tolta félre maga elől a nagy papírhalmazt. Pipáját keményen az asztalra dobta, s mérges szitkok csúsztak ki szája szögletéből- Dohányzástói megsár gult nagy fogai olykor-olykor kísértetiesen villantak meg szájában a petróleumlámpa halvány fényében. Közben nagyokat sóhajtott, de akkorákat, hogy a máskor lelógó kajla bajusza most felborzolódott és néha-néha olyan- egyenesen állt ég felé, mint a magyar ökör szarva. — Hát még mi a mennydörgős istennyilát nem raknának az ember nyakára. Hogy a magasságos... — s a végét cikornyázva úgy elcifrázta, mint az ezredkürtös a takarodót. Jó ideig csak morfondírozott magában .. _ Mit akarnak vele ? Elvégre ö a faluban az állam képviselője, a község feje, a jog, a rend védelmezője. Ki lehet nála több, s »nagyobb« a faluban. Ö nemcsak egyszerűen a helyi nemzeti bizottság elnöke, ő duplán az állam embere, amióta nincs titkár a bizott•ság'ban... No de amit ez a tejbegjr'jtő központ cselekszik, ez már mégis csak sok. Hogy vizes a tej ? örüljenek a városiak, hogy tejet ihatnak. Most mennyire igényesek lettek, de mit kaptak a múltban? Kit vontak akkor felelősségre? Hej, pedig mennyi vizes tejet megvettek. Mosolyra görbült a szája. Igen, most azt akarják, talán azt szeretnék, hogy tej helyett tejfelt ad,junk nekik. Még mi a fittyegös ... és szokása szerint elcifrázta. Dirmegett-dörmögött magában, mint a medve. Majd előkotorászta az asztalfiókból a jelentésektől duzzadt dossziékat. Forgatta lapozgatta az iratokat. A szeme megakadt a tejbegyüjtö központból kapott októberi jelentésen. Összevonta bozontos szemöldökét, félhangosan mormolta: ^Tudatjuk a helyi nemzeti bizottság vezetőségével, hogy a községből egyre rosszab tejet kapunk. A tej gyenge, a zsírtartalma nem felel meg a követelményeknek, söt az utóbbi hónapokban egyre inkább csökken. Ezért az ügyben határozott intézkedéseket kell foganatosítani. Jórészt az elvtársakon múlik a szóbanforgó dolog megjavítása. Ezért ismételten kérjük az elvtársakat, tegyék meg ebben az ügyben a szükséges intézkedéseket, beszéljenek a dolgozó parasztokkal, hogy jó tejet adjanak a városi dolgozók asztalára. Kijelentjük, hogyha a helyi nemzeti bizottság sürgősen nem intézkedik, akkor kénytelenek leszünk lekülden; üzemünk ellenőrét, hogy _ a helyszínen meggyőződjék a tej körüli hiányosságok okáról.« A helyzet a jelentés után sem változott. Reszkető Péter, az elnök, ugyan egyszer vagy kétszer elballagott a helyi tejbegyüjtőhöz megtapasztalni, hogy Kovácsné nem önt-e vizet a tejeskannákba. Mikor ott járt, az a huncut asszony meg sem locsolta a tejet. Ugyan a parasztasszonyokat is meg kellett volna néznie, mert többnyire fejés után szokták »fokozni«, hígítani a tejet, de üsse kö, ez már nem az ö dolga. Az pedig esze ágában sem volt, hogy szép szóval beszélgessen a parasztasszonyokkal a tej ügyében. Nem maradt más hátra, a tejbegyüjtö központnak ki kellett vizsgálnia a helyzetet, s ezt vehette k; Reszkető az előtte heverő jelentésből is. Kétszer-háromszor lassan, tagolva olvasta. Nem akar hinni szemének. Orra tövéhez illeszti feketekeretes pápaszemét Már-már úgy vélte, hogy az októberi jelentés került a kezébe, mert a szöveg csaknem egyezett. Azonban ezen a jelentésen egy utóirat is volt, amelyben ez állt: »Hol nap a reggeli tejbegyüjtésnél ott lesz az ellenőrünk. Kömény Simon néven jelentkezik a helyi nemzeti bizottság irodájában. Megkérjük az elvtársakat, hogy az ellenőrt szolgálata teljesítésében a követelményeknek megfelelően támogassák.« Pecsét. Olvashatntlan aláírás. — Hü, az áldóját! — horkant fei az elnök. Az arca hol fehér, hol vörös lett. Szeme szikrákat szórt, úgy világított, mint az éjjeli vadászatra induló macskának. Felvonta szemöldökét, s a villogó két szem kitágult annyira, hogy a pápaszem az orrahegyére csúszott. i — Ebből aztán nem esztek. Mig j én vagyok az elnök és Reszkető Péter a nevem, nem mocskoljátok be a falu »becsü1etét«. Hogy a mennydörgős istennyila ... valahány ellenőr ig van a világon. Félt, reszketett az ellenőrzéstől. Hogy is ne. Ki mer olyan embert háborgatni, mint Reszkető Pétert. Hát nem jó elnök ő? Mindig ked vében jár a falu népének. Sokszor kidoboltatta már azt is, hogy ne vigyen a gyűjtőbe senki rossz te jet. S ha valamj jelentés jött a járástól, azt sem hanyagolták el, mert a kisbíró tüstént szaladt a dobbal és közhírré tette. Mégis azt beszélik, hogy nem törődünk a falu népével ? ... Csavaros eszű, s a hivatali munkákban jártas ember ez a Reszkető Péter. A felszabadulás előtti években sok irat, papír keresztül ment a kezén. Három falunak hordta a postát. Kézbesítő volt. A pecsétet úgy megtanulta odanyomni a levelekre, hogy szebbet még a festőművész sem pingálhatott volna. Szóval kitanulta az efféle fiskális mesterség csinját-binyját. Ismerte őt a faluban mindenki. Ismerték jő, rossz szokásait. Csak egyet nem tudtak róla, s még ma sem tudnák, ha az egyik táncmulatságon borgőzös fejjel el nem dicsekszi. Furfangos eszével többször megcselekedte, hogyha nem kapott valamelyik háznál a hegy levéből toroköblítst, vagy ha foghegyről beszéltek vele, az illető címzett levelei a süllyesztőbe kerültek. Hány ifjú szerelmes aggódva, türelmetlenül leste szíve választottjának kedves sorait, de bizony hiába várt, mert levél hetekig hónapokig sem jött. De hát ki a jó fene tudta volna ellenőrizni, hogy azok az egyszerű üdvözlő lapok, vagy a pirosrózsás borítékok hol késnek, hol tűnnek el? Mert soha senkise tudott a dologról, csupán a felesége, aki nem egy szerelmes levél tüzénél melegítette férje-ura reggelijét. Negyvenöt után, amikor megszervezték a helyi nemzeti bizottságot a faluban, nem igen találtak a faluban elnöknek való embert Ez azért nem jó, mert nem ért a papírokhoz, Az azért nem, mert gyanús a múltja, amaz nem állja meg a helyét, tanakodott a falu népe. Hömölyi Károly, Reszkető egyik kebelbarátja, elkiáltotta magát a gyűlésen: — Legyen Reszkető az elnök, ö mégis csak ért a hivataloskodáshoz és munkáskáder. — Ügy van! Éljem Reszkető Péter! — Azóta ő az elnök és titkár egy személyben. No, de térjünk vissza a tárgyra. Este van. Holnap itt az ellenőr. Reszkető Péter fejében cikáznak a gondolatok. — Már mégsem engedhetjük, hogy ország-világ elé tárják, hogy mi rossz tejet adunk a dolgozó népnek. Szavamra mondom, itt aztán nem lesz sok munkája az ellenőrnek. Ezt én mondom, Reszkető Péter. Sebtiben került-fordult az irodában. Átszólt a szomszéd szobába a kisbírónak: — János! Szaladd körül a falut. Hívd ide az irodába Sümegi Károly bácsit, Gerelye Istvánt, az idősebbiket..., no meg kit is még ? — A tanító elvtársat is elhívhatnánk — mondja a kisbíró. — ö is a tanács tagja. — Nem! Nincs olyan nagy ügyről szó. Elég lesz, ha hárman megbeszéljük. Sümegiék a harmadik szomszédban, idős Gerelye Istvánék pedig egy jó kőhajításnyira laktak az Irodától. így a kisbíró szaporán összehozta a, gyülésezőket. Fél óra sem telt bele s megjelent az ajtóban Sümegi báránybőrbekecsben. Kucsma a fején, nagyokat pöfög hosszúszárú pipájából. Gerelye sem várakoztatta őket. Mint a vadászkutya, loholt az irodába. Reszkető szerint ezek azok a tanácstagok, akikkel okosan lehet beszélni- Már hogyne lehetne. Sümegi az első republika alatt 5 évig bíró volt a faluban. Gerelye sem éppen utolsó ember. Leventeoktató volt, ő is tudja, mitől döglik a légy. Megkezdték a röpgyülést. Cuppogtak, szortyogtak a pipák. Izzadtak a homlokok. Mert hát nem éppen kis dolog ez, tenni valamit a falü becsülete érdekében. Összedugták a fejüket, hogy valamit kiokoskodjanak. Majd a gyűlés egyik részvevője, Sümegi, szólásra jelentkezett. — Télefonáljunk a begyüjtőközpontba, hogy halasszák el az ellenőrzést. ' — Mivel indokoljuk a d'olgôt ? — vetette közbe Gerelye. — Mivel, mivel? — töprengett az elnök. — Hát megmondjuk, hogy a parasztok most fogták a jószágot téli takarmányozásra, korpát meg ne

m kaptak, s a csupasz törekitől, ha ellenőrzik, ha nem, a tejnek nincs zsírtartalma. — Éppenséggel nem volna rossz, de nem is jó — veti közbe Sümegi. — Nem azért nincs zsírtartalma a tejnek, mert nincsen v. korpa. — Majd halkabbra fogta a szavát. — Köztünk maradjon, vizezik itt a tejet. Többször láttam, hogy az asszony is oda-odalöttyint fejés után 2—3 litert. Kifizetődik, mert a kút ad annyi vizet, amennyit csak akarunk, — s kajánul nevetett. — Akkor az én feleségem sem lehet különb — szól közbe Gerelye — csak dirmeg-dörmög, hogy roszszul etetem a jószágot, hogy elapad a tehén teje, s hogy kevesebb a tej. Hónap végén mégis azzal dicsekszik, hogy ennyit, meg annyit kaptam a tejért. Hát honnan a csudából van a több pénz, ha kevesebbet fej. — Volna egy ötletem, — ugrik fel az asztaltól Sümegi. — No mi az? — Reggelit adunk az ellenőrnek. — És? — És pálinkát is hozzá. — Attól még az asszonyok vizezhetik a tejet. — Jó, jó, de ha sikerül rászedni és kicsit beszeszel, csak azokét fogja ellenőrizni, akikét mi akarjuk. — Emmár jó gondolat! — Eh, nem ér az semmit, — legyint kezével Gerelye, aki eddig hallgatott. — Ismerem én azt az ellenőrt, nem fogad el semmit, s annyira lelkiismeretes, hogy azzal ilyenformán semmire sem megyünk. — Hát akkor ez sem jó — mondja lehangoltan Sümegi. Egy ideig síri csend, majd az elnök áll elő javaslattal. Az én ötletem, az volna, hogy János, a kisbíró korán reggel fogja a dobot, kihirdeti, hogy jön az ellenőr és mindenki ehhez - tartsa magát. Azt hiszem, ez lesz a legjobb. Elvégre kötelességünk, hogy a falu dolgozóit ilyen nagyjelentőségű eseményről értesítsük. — FejSn találtad a szöget — hangzott lelkendezve. — A megoldás világos — mondta olyan hangsúllyal az elnök, mint aki tudatában van ötlete roppant horderejének. A furfangos javaslat általános tetszést keltett. Megfogalmazták a hirdetés szövegét, átadták a kisbírónak, s a tanácskozás részvevői elégedetten távoztak az értekezlet színhelyéről. Reggel, alig hogy virradni kezdett, a kisbíró nyakába akasztotta a dobot s elindult. Pár perc múlva már harsogott a kemény, éles hangja a faluban. „Felhívjuk a lakosság figyelmét, hogy mindenki friss tejet vigyen be a gyűjtőhelyre. Nem tűrhetjük tovább, hogy dolgozóink részére savanyú vagy vizes tejet adjanak be. Aki ezen felhívásnak nem tesz eleget, viseli a következményeket. A tejbegyüjtö központból kijön, az ellenőr, s .minden beadott tejet lefokoz. Ismételten felhívjuk a lakosság figyelmét, hogy jó tejet adjanak be, mert akinek az ellenőrzéskor vizes a teje, azt megbüntetik." Az ellenőr a vizsgálat után azt sem tudta, fiú-e vagy lány. Talán tévedés történt a központban. Fene tudja. Hisz eztek a parasztasszonyok' elsőrendű tejet vittek a gyűjtőbe. Méry Ferenc