Uj Szó, 1954. január (7. évfolyam, 1-27.szám)

1954-01-30 / 26. szám, szombat

im fenm&r 30. uifzq 3 A négy nagy fiatalom külügyminisztereinek berlini értekezlete Január 28-án a négy nagyhatalom külügyminisztereinek ülésén V. M. Molotov elnökölt. Folytatták a vitát az első napirendi pontról „A nemzetközi feszültség enyhítésére szolgáló intézkedésekről, valamint Franciaország, Anglia, az USA, a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság külügyminisztered értekezletének összehívásáról". Amint ismeretes, V. M. Molotov a szerdai ülésen részletes elemzés alá vette Dulles, Bidault fes Eden beszédeit és bebizonyította mindazon érvelések teljes alaptalanságát, amelyeket az öt nagyhatalom értekezletének a Kínai Népköztársaság részvételével való összehívása ellen felhoztak. Mindez nyilvánvalóan kihozta Dullest a sodrából, aki csütörtöki beszédében a legkisebb érvet sem hozta fel, hanem csupán a Szovjetunió és Kína politikája elleni kirohanásokra szorítkozott az átlagos és' elcsépelt amerikai propaganda szellemében. Dulles különösen illetlen kirohanásokat intézett a Kínai Népköztársaság külügyminisztere ellen. Az ENSz alapokmánya és más nemzetközi egyezmények különböző cikkelyeivel való önkényes mesterkedései alapján Dulles sikertelenül igyekezett védelmezni a Kínai Népköztársaság azon nemzetközi problémák megtárgyalásában való részvételének elutasítását, amelyek feszültséget okoznak az államok közötti viszonyokban. Végezetül Dulles javasolta, hogy térjenek át a napirend többi pontjainak megtárgyalására. Dulles után Bidault szólalt fel. Ö ugyan ismét elismerte, hogy az ENSz alapokmánya az öt nagyhatalomra, tehát a Kínai Népköztársaságra is rendkívüli felelősséget ró a béke és biztonság megőrzéséért, azonban megismételte azt a régen megcáfolt állítást, amely szerint a Kínai Népköztársaság politikája nem felel meg az ENSz alapokmánya elveinek. Azzal foglalkozva, hosfy a potsdami értekezleten határozatot hoztak az öt nagyhatalom külügyminiszterei tanácsának létesítéséről, Bidault kijelentette, hogy ez a tanács pontosan meghatározott feladatok teljesítésére alakult és hogy összetételét aszerint kellett megváltoztatni, amilyen feladatokat kell megoldania. Bidault a meggyőzéseivel nyilvánvalóan ie akarta fokozni a nagy Kínai Népköztársaság jogait és jelentőségét a nemzetközi problémák megoldására és az öt nagyhatalom értekezlete összehívásának szükségét. Beszédének második felében Bidault megkísérelte bebiábnyitani, hogy aizokait a konkrét kérdéseket, amelyeket a Szovjetunió küldöttségének nézete alapján az öthatalmi értekezleten kellene megtárgyalni, meg lehet oldani Kína részvétele nélkül is. Bidault nem mutatott rá semilyen komoly indokolással ezen állítások jogosultságára. Például, amikor a leszerelés kérdéséről beszélt, csak kategorikusan kijelentette: „Nagyon furcsa volna azt kérni, hogy Kína a mai feltételek és körülmények mellett részt vegyen e kérdés megtárgyalásán" (vagyis a leszerelés kérdésének megtárgyalásán). A gazdasági kérdésekről beszélve, amelyeket az öt nagyhatalom értekezletén kellene megtárgyalni, Bidault beismerte, hogy az egységes világpiac felújításának nagy fontossága volna az életszínvonal emelésére az összes országokban. Azonban megtagadta annak beismerését, hogy ezt az időszerű problémát Kína részvételével kell megtárgyalni és azt állította, hogy Kína szerinte maga hibás a kereskedelmi kapcsolatok megzavarásában. Bidault azt állította, hogy Kínát nem lehet meghívni a politikai problémák megtárgyalására azért, mert szerinte fegyveres erőket vet be az indokínai háborúba. Ennek ellenére — mondotta Bidault — a francia kormány kész felhasználni már ma az alkalmat az Indokínai béke helyreállítására a „csatolt államok"-kal való teljes megegyezés alapján. Mindjárt ezután azonban Indokolatlanul azt állította újból, hogy szerinte Kina nem mutat jóakaratot a béke helyreállítására. Az ázsiai problémák Végezetül Bidault az ázsiai problémákkal foglalkozott. Megismételte azokat az érveket, amelyeket m&r szerdán használt és Igyekezett bebizonyítani, hogy az ázsiai problémák békés megoldását el lehet érni az öt nagyhatalom értekezte nélkül is. Bidault beszédét azzal a kijelentéssel fejezte be, hogy a Szovjetunió és az értekezlet többi részvevői "közötti nézeteltérések ellenére nincs ok arra, — amint ezt az első napirendi pontról szóló vita megmutatta — hogy lehetetlennek tartsuk az álláspontok egybehangolását néhány kérdésben. Utána Eden szólalt fel. Szembehelyezkedett a V. M. Molotov által hangoztatott nézettel, amely szerint az öt nagyhatalom értekezletén megtárgyalhatnák az alapvető fontosságú nemzetközi kérdéseket, valamint a különlegesen az ázsiai helyzetet érintő kérdéseket is. Eden azt állította, hogy az ilyen javaslat „nem gyakorlati". Továbbá kijelentette, hogy az olyan kérdések, mint a fegyverkezés csökkentése és a nemzetközi kereskedelem fejlesztése nagyszámú országot érintenek és ezért e kérdéseket az Egyesült Nemzetek szervezetének, nem pedig az öt nagyhatalom értekezletének kell megtárgyalnia. Továbbá rámutatott, hogy nem hiszi, hogy az öthatalmi értekezlet megtalálná a helyes utat a nemzetközi kereskedelem fejlesztéséhez. Eden kijelentette, hogy egyetért Bidault nézetével a koreai és az indokinai problémák megtárgyalásának módját illetően. Ha ezeket a problémákat fogjuk tárgyalni — mondotta Eden — meg vagyok győződve, hogy ez az értekezlet gyakorlati haszonnal járhat. Azonban mindnyájunknak jól át kell gondolnunk ezeket a kérdéseket. Ezért azt javasolom kartársaimnak, hogy e beszédsorozat végén halasszuk el az első napirendi pontról szóló további vitát és térjünk át a specifikusan európai problémákra, vagyis a második és harmadik napirendi pontra. Ezáltal , időt nyerünk további véleménycserére, amely remélem — termékeny lesz. Később visszatérhetnénk az első napirendi pontról szóló tárgyalásokra. Remélem, hogy a többi pontban haladást érünk el és azután előbb juthatunk eredményre az első pont tekintetében is. Eden után V. M. Molotov szólalt fel. Rámutatott arra, hogy a jelenlegi véleménycsere folyamán nem szenteltek elég figyelmet az első napirendi pont tárgyalásának, amelyet a szovjet küldöttség javaslatára fogadtak el. A nemzetközi feszültség enyhítéséről van itt szó és éppen azért, mert ez a kérdés valamennyi országnak — amely a konferencián részt vesz — fontos, söt nemcsak az értekezlet részvevőd szempontjából nagyfontosságú: a szovjet küldöttség célszerűnek tartotta, hogy az értekezlet figyelmét elsősorban erre a kérdésre összpontosítsa. V. M. Molotov bebizonyította, hogy indokolatlanok azok a kísérletek, amelyekkel az öt nagyhatalom értekezletének összehívására tett szovjet javaslatokat az ENSz alapokmányának megsértéseként, valamint az Egyesült Nemzetek Szervezetének öt nagyhatalmi értekezlettel való felcseréléseként akartak feltüntetni. Dulles úr azt mondotta, hogy ma reggel olvasta az Egyesült Nemzetek Szervezetének alapokmányát — mondotta V. M. Molotov. Bizonyára közülünk mindenki nagyon figyelmesen tanulmányozza ezt az alapokmányt, reggel, söt néha este is, fta szükséges. Éppen azért, mert az Egyesült Nemzetek Szervezetének alapokmánya jó, mert azt hasznos elolvasni, a Szovjetunió kitart amellett, hogy ne változtassák meg. Reméljük, hogy az Amerikai - Egyesült Államok, ha az alapokmányt olyan nagyra becsüli, szintén támogatni fogja azt a nézetünket, hogy az alapokmányt meg kell valósítani, nem pedig megváltoztatni. V. M. Molotov továbbá emlékeztetett arra, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetének alapokmányán kívül fennállanak még a közgyűlés határozatai is, többek között a közgyűlés 1948. évi III. ülésszakán hozott határozata, amelynek címe „Felhívás a nagyhatalmakhoz, hogy újítsák meg ellentéteik megoldására és a tartós béke felállítására irányuló törekvésüket". A közgyűlés V. ülésszakán a nagyhatalmakhoz intézett e felhívásra való hivatkozással elhatározták, ajánlják azt, hogy „a biztonsági tanács állandó tagjai üljenek össze együttesen vagy másképp, és ha szüksége mutatkozik, a többi érdekelt államokkal is és tárgyalják meg mindazokat a kérdéseket, amelyek veszélyeztethetnék a nemzetközi békét és megakadályozhatnák az Egyesült Nemzetek Szervezetének munkáját. E tárgyalások célja az volna, hogy elsimítsák az alapvető ellentéteket és hogy megegyezést érjenek el az alapokmány szellemének és szövegének megfelelően." V. M. Molotov emlékeztetett arra, hogy ezt a határozatot 1950. november 3-án fogadták el, tehát már egy évvel a Kínai Népköztársaság megalakítása után és hogy egyhangúlag fogadták el. Azután hozzátette: „És éppen a szovjet küldöttségnek az öthatalom értekezlete összehívására tett javaslata felel meg főleg e két közgyűlési határozatnak." Nehezen tagadható — folytatta Molotov — áz ilyen értekezlet hasznossága. Ám tekintsük nem az öthatalmi értekezletet, hanem a három külügyminiszter — az USA, Franciaország és Anglia külügyminisztereinek értekezletét. Ezeken az értekezleteken — jó egynéhányat tartottak belőlük — európai, ázsiai és afrikai ügyeket tárgyaltak, de valamilyen okból nem tárgyaltait amerikai ügyekről. Lehet, hogy ez csak ideiglenes jelenség, azonban határozottan senki sem korlátozta a három hatalom értekezletének napirendjét Tehát az öthatalom értekezletének napirendjét miért korlátoznák a világnak egy vagy két részére? Ami az öt nagyhatalom külügyminiszterei értekezletének céljait és lehetőségeit illeti, a nagy politikai és gazdasági horderejű kérdések megoldásában, a lehetőségek nem kisebbek, mint a hármak értekezleténél. Nem kétséges, hogy az öthatalrry értekezlet nagy hasznot jelentene a lázas fegyverkezés megszüntetése, a fegyverkezés csökkentése kérdéseiben, valamint az atomkérdésben is. Molotov megjegyezte, hogy természetesen nem szükséges, hogy az öt nagyhatalom értekezlete egyidejűleg tárgyalja meg az összes fontos politikai, gazdasági és katonai kérdéseket, jóllehet ez elvben helyes volna. Azonban az olyan közgazdasági jellegű kérdés megtárgyalása például, mint a nemzetközi kereskedelem fejlesztése, a Kinai Népköztársaság részvételével folytatandó tanácskozáson nagy jelentőséggel bírna. Ez a tárgyalás hozzájárulna az államok közötti kapcsolatokban fennálló feszültség enyhítéséhez és természetesen lehetővé tenné, hogy véget vessenek olyan szégyenletes jelenségeknek, mint a Kína elleni embargó. Az ilyen értekezleten természetesen nehéz volna védelmezni a megkülönböztetést és a korlátozást, valamint a normális nemzetközi kereskedelem megsértésének politikáját. Ezzel szemben lehetséges volna elősegíteni a nagy- és kisállamok közötti kereskedelem fejlesztését, amelyek ezt óhajtják. Ha tehát valamelyik állam ezt a kereskedelmet nem óhajtja, ez az ő dölga. Fontos azonban csak az, hogy ne akadályozzák a más államokkal való kereskedelmet. • Azzal az állítással kapcsolatban, hogy a fegyverkezés csökkentésének kérdése az Egyesült Nemzetek Szervezetének, nempedig az öt nagyhatalomnak hatáskörébe tartozik, V. M. Molotov megjegyezte, hogy a valóságban az említett kérdés megtárgyalása mind az Egyesült Nemzetek Szervezetének, mind pedig a nagyhatalmaknak kötelességei közé tartozik, amelyeknek szem előtt kell tartaniok felelősségüket a fegyverkezés csökkentéséért és a kérdés megoldásában tetterőt és kezdeményezést kell kifejteniök. Ennek bizonyítékául V. M. Molotov rámutatott arra a javaslatra, amelyet Anglia, az USA és Franciaország 1952. május 28-án nyújtott be az ENSz leszerelési bizottságához és amely a Szovjetunió, az USA, Kína, valamint Anglia és Franciaország fegyveres erői állományának számsizerü korlátozásáról szóló intézkedéseket tartalmaz. Az említett dokumentum beterjesztése alkalmából Anglia képviselője kijelentette: a javaslat intézkedést tervez arra, hogy egyességet létesítenek a jelentékeny \ fegyveres erőkkel rendelkező összes többi állam fegyveres erőinek maximális méreteire nézve, emellett ezeket a méreteket az öt nagyhatalom számára megállapított méretekkel arányban kell "megállapítani. Jogosan állítjuk tehát — mondotta Molotov — hogy az öt nagyhatalom fegyverkezése csökkentésének kérdése Kínát is érdekli, amennyiben Kínáról közvetlenül szó van az ENSz leszerelési bizottságában előterjesztett említett javaslatban Vájjon nem járulhatnánk-e hozzá — hangsúlyozta Molotov — az öt nagyhatalom értekezletén e kérdés megoldásához? A szovjet küldöttség a négy nagyhatalomnak ezen az értekezletén javaslatot szándékozik benyújtani a fegyverkezés csökkentésének kérdésében. Dullesnak a Kínai Népköztársaság ellen és főleg annak külügyminisztere. Csu En-laj ellen intézett támadásaival foglalkozva, V. M. Molotov a következőket mondotta: Sajnos, a Kínai Népköztársaság képviselői nincsenek közöttünk. Nem kételkedem benne, hogy méltó választ adnának ezekre a szavakra. Ügy vélem, hogy a Kínai Népköztársaságról mondott éles szavak nem nyernek sem jogosultságban, sem pedig meggyőző erőben azzal mit sem, hogy a kínai képviselők távollétében mondották ki őket. Molotov megcáfolta azokat a vádakat, a,melyeket Dulles és Bidault hangoztatott a Kínai Népköztársaság ellen, amelyek szerint a Kínai Népköztársaság agressziót követett el. Ha Dulles és Bidault — mondotta Molotov — megvizsgálnák a valódi tényeket, ha megismernék a dolgok igazi állását, kétségtelenül arra a következtetésre jutnának, hogy Kína maga vált az agresszió áldozatává, hogy Kína határai mellett biztonságának reális veszélye keletkezett. Nincs ok arra, hogy agieszszióval vádolják a Kínai Népköztársaságot, amelynek megalakulása a kínai nép legnagyobb vívmánya. Hosszú évszázadok óta a kínai nép első ízben egyesült egysége^ államban, amelyre büszke. A Kínai Népköztársaságnak van kit vádolnia, van kire panaszkodnia, mert némelyik állam számos jogtalanságot követ el a Kínai Népköztársasággal való kapcsolataiban. Ami magát Kínát illeti, ez az ország normális politikai és gazdasági kapcsolatokat óhajt fenntartani minden más országgal és ezeket a kapcsolatokat az egyenjogúság alapján akarja kifejleszteni. Végezetül Molotov rámutatott arra, hogy az értekezleten lefolyt vita ugyan nem merítette ki kellőképpen az összes kitűzött kérdéseket, de ennek ellenére néhány következtetést lehet belőle levonni. Megállapíthatjuk — mondotta Molotov —• hogy az öt nagyhatalom értekezletének összehívására tett javaslatot senki sem utasította el. Ezzei szemben különböző nézeteket nyilvánítottak ez értekezlet céljaival kapcsolatban. Nem állíthatjuk, hogy ez irányban egyességet értünk ®1. Helyesebb volna azt mondani, hogy az öt nagyhatalom értekezletét nem utasítják el, jóllehet • az értekezlet céljait illetőleg nem egyeztek meg és ezért e kérdés további vizsgálatot igényel Ha csupán megközelítőleg megegyezést érnénk el ezen az alapon, akkor úgy vélem, hogy ez további lépést jelentene előre munkánkban. Csak ajc a feladat maradna számunkra hátra, hogy ezt a kérdést pontosabban körvonalazzuk, ami ellen, természetesen nem lehet kifogás. Dulles, aki ezután szólalt fel azt m9ndotta, hogy az USA nem ért egyet azzal az elvvel, hogy összehívják az öt nagyhatalom értekezletét a Kínai Népköztársaság részvételével, azonban nem ellenzi azt, hogy összeüljenek a Kínai Népköztársaság képviselőivel azon kérdések megtárgyalására, amelyekről tárgyalni kell, például a koreai kérdésről. Ez az értekezlet azonban nem lehet az öt nagyhatalom értekezlete. Dulles javasolta, hogy e kérdés megtárgyalását ideiglenesen halasszák el azzal, hogy amennyiben lehetséges a vitát újítsák meg később és addig is térjenek át a napirend többi kérdéseinek megtárgyalására. Bidault azonban kijelentette, hogy helyes volna elfogadni az ázsiai problémákról szóló megbeszélések elvét az összes országok részvételével, amelyek bizonyos kérdésekben érdekeltek. Ami e megbeszélések jellegét és részvevőit illeti, továbbá a kérdéseket, amelyekről tárgyalni kell, erről továbbra is beszélni kellene és időt engedni további megfontolásukra. V. M. Molotov megjegyezte, hogy egyrészt még nem értek el semiiven megegyezést a megtárgyalt kérdésben, de másrészt az az óhaj nyilvánul meg, hogy folytassák a megegyezésre irányuló kísérleteket. Ezért megkérdezte: „Nem jelentene ebben segítséget valamilyen bizottság, amelyet a mai ülésen létesítenénk? Akkor a miniszterek további kérdésekkel foglalkozhatnának és megfelelő időben meghallgathatnák e bizottság tárgyalásainak eredményét." Eden megismételte javaslatát: az első napirendi pont ideiglenes megtárgyalását halasszák el, térjenek át a második és harmadik pont megtárgyalására és az első pontról szóló tárgyalásokra valamivel később térjenek vissza. Az USA, Franciaország és Anglia külügyminiszterei a bizottság létesítése ellen Az USA, Franciaország és Anglia külügyminiszterei a bizottság felállítása ellen foglaltak állást. Kijelentették, hogy inkább szeretnék az öt nagyhatalom értekezletének öszszehívása kérdéséről szóló tárgyalások folytatását maguk a miniszterek között. Ennek alapján Dulles javasolta,' hogy a miniszterek a jövő héten üljenek össze szükkörü zárt ülésen. A bizottság létesítését illetőleg javasolta, hogy e kérdés eldöntését halasszák arra az időre, míg elvi megegyezés jön létre. Dullest Bidault és Eden támogatta. V M. Molotov kijelentette, hogy mivel kétség merül fel azzal kapcsolatban vájjon jelenleg szükséges-e bizottságot létesíteni, a szovjet küldöttség fenntartja magának a jogot, hogy e kérdést az ülés elé terjessze, amelyről Dulles, Eden és Bidault beszélnek. Ezt a miniszterek elfogadták, ^.z ülés végén V. M. Molotov az USA, Anglia és Franciaország külügyminiszterei elé terjesztette a Szovjet küldöttségnek a fegyverkezés csökkentéséről szóló javaslatának szövegét. A javaslat szövege a következő: „Világértekezlet összehívása a fegyverkezés általános csökkentéséről." i „Az USA, Anglia, Franciaország és a Szovjetunió kormányai attól a szándéktól vezettetve, hogy megszilárdítsák a békét és enyhítsék a nemzetközi feszültséget, szükségesnek tartják intézíkedéseket tenni a háborús kiadások súlyos terhének könnyítésére, amelyet a nemzetek a lázas fegyverkezés következtében viselnek, elhatározták, hogy a Szovjetunió, az Amerikai Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország az Egyesült Nemzetek Szervezetének keretében intézkedéseket tesznek a fegyverkezés általános csökkentéséről tartandó világkonferencia összehívására az 1954-es évben, amelyen ré^zt vennének az Egyesült Nemzetek Szervezetének tagállamai, valamint azok az államok is, amelyek nem tagjai e szervezetnek. Ugyancsak teljes megegyezést értek el abban, hogy a fegyverkezés általános csökkentésére szolgáló intézkedések tervét összhangba kell hozni az atomfegyverek kérdésének egyidejű megoldásával."