Uj Szó, 1954. január (7. évfolyam, 1-27.szám)

1954-01-28 / 24. szám, csütörtök

/ 1954. január 28. A négy nagyhatalom külügyminisztereinek ber tni ériekizíete háborút, hogy ne robbantson ki új j dékaihoz. Ellenkezőleg, Dulles úr, világháborút. : barátságot akarunk és barátságra Ügy vélem, hogy ez maguknak a ' fogunk törekedni, nemcsak Francianémeteknek, magának Németországnak az érdeke, mert ha Németország nem fog ezen az úton haladni, véleményünk szerint a nemzeti öngyilkosság útjára lép. Természetesen Megértjük, hogy a potsdami egyezménybe iktatott számos pont elvesztette jelentőségét, mivel ideiglenes jellegűek voltak. A potsdami egyezmény fő céljai azonban — államainktól a Németországnak, a német népnek nyújtott segítség, a német nép fejlődése demokratikus és békeszerető úton — ezek a célok, nemcsak nem vesztet- , . , ,,,,,, , , . , . , ... . . hétnek vagy szembe kell helyezkedtek jelentőségükből, hanem, ha valő- ..." . ... , . ., . ban arra fogunk törekedni, hogy Németország helyes úton fejlődjék, és hogy a többi békeszerető európai hatalmakkal együtt az európai nagyhatalmak között foglaljon helyet, ha valóban akarni fogjuk az európai biztonság biztosítását, azaz az európai nagy. és kisállamok biztonságának biztosítását is, nem is veszthetik el jelentőségüket. Ezért véleményem szerint természetesen igen kritikai álláspontot kelP elfoglalni az általunk közösen elért megegyezésekhez való olyan komolytalan viszonnyal szemben, mint amilyet Dulles úr foglalt el akkor, midőn a jaltai és potsdami egyezményekről beszélt. ország és Németország, nemcsak Franciaország és a Szovjetunió között, hanem barátságra fogunk törekedni az európai nagyhatalmak — Franciaország, Németország és ' a Szovjetunió között. Természetesen nehéz feladat a tartós barátság elérése, a legfőbb európai szárazföldi nagyhatalmak — Franciaország, Németország és a Szovjetunió között, de ez nemes feladat. Semmiképpen sem jelenti azt, hogy ezek az országok bármilyen mértékben is szembehelyezkedniök Angliával vagy az Amerikai Egyesült Államokkal. Ellenkezőleg, úgy véljük, hogy ez az ügy nem kisebb érdeke Angliának, mint nekünk, vagy Franciaországnak és magának Németországnak. Feltételezzük, hogy ebben az ügyben ^pz Amerikai Egyesült Államok is íraekeltek és azt is feltételezzük, hogy közös munkánk alapját a mindnyájunk által aláírt, csak Németország által alá nem írt jaltai és potsdami egyezmények adták meg. Azt hiszem, ha felhasználjuk ezt az általunk elfogadott alapot, amely a béke és a demokrácia alapja Németországban, a magunk oldalára nyerjük meg a német népet, a németek Ezzel kapcsolatban azt mondják j többségét azon németekkel szembei}, nekünk, hogy a Szovjetunió Francia- ! akik nem akarják a tartós békét és országot és Németországot tovább akik revansiszta szándékokat táphajtja a kölcsönös ellenségeskedés útjára. Az ilyen kijelentésnek semmi köze sincs a valósághoz és a Iáinak. Ügy vélem, hogy munkánknak ez irányban egyesítenie kell bennünket és segítenie kell bennünSzovjetunió politikájának igazi szán- ket e feladat megoldásában. A kínai Népköztársaság léte nagy történelmi jelentőségű tény, amit az államok többsége elismert Néhány szót szeretnék mondani Kína kérdéséről. Kell-e bizonyítanom, hogy Kína nagy állam? Kell-e bizonyítanom, hogy a Kínában lakó 500 millió ember megérdemli, hogy úgy bánjanak Kínával mint nagyhatalommal ? Kell-e talán bizonyítanom, hogy a Kínai Népköztársaság megalakulása nagyjelentőségű történelmi esemény? Lehet el nem ismerni tényt és történelmi eseményeket, de ha az ember ilyen helyzetbe kerül, kitűnik, hogy ez egyáltalában nem kedvező helyzet Azokat, akik ilyen helyzetbe kerülnek, kedvezőtlen állapotba hozza és lehetséges, hogy konferenciánk segíthetne, hogy legalább bizonyos mértékben, bizonyos terjedelemben megtalálják a kiutat ebből a helyzetből. Hisz az Amerikai Egyesült Államok, Anglia, Franciaország és az egyesült nemzetek más képviselői Semleges bizottságot választottak a koreai kérdés elintézésére. A koreai és kínai fél részéről a bizottság tagjai Csehszlovákia és Lengyelország, az USA részéről Anglia és Franciaország, Svédország és Svájc. A hadifoglyok kérdésének elintézésére e négy állam képviselőiből alakult semleges bizottság ötödik tagja India. Ki kell jelentenem, hogy mind az öt állam elismerte Kínát. Senki jobbat nem találtak, akit beválaszthattak volna ebbe a semleges bizottságba. Mondhatjuk-e talán, hogy Svédország vagy Svájc helyesli az ázsiai agreszsciót, hogy olyan államok ezek, amelyek a Kínai Népköztársaság létének vagy nemlétének kérdésében, abban a kérdésben, támogassák-e vagy ne támogassák az agressziót, olyan álláspontot foglalnak el, amely nem mond ellent az Amerikai Egyesült Államok vagy ehhez az állásponthoz ragaszkodó más államok állásfoglalásának? Ugyanez vonatkozik azokra az államokra is, amelyek tagadják a Kínai Népköztársaságot mint új rendszert, azonban elismerik, és három, sőt már négy évvel ezelőtt (1950 elején) felvették vele a kapcsolatokat. Tény azonban, hogy ez a rendszer nem tetszik nekik, a Kínai Népköztársaság léte azonban nagy történelmi jelentőségű tény is. Az államok többsége ezt elismeri. Nem volna-e itt talán az ideje annak, hogy tudomásul vegyék a helyzetet úgy, ahogyan a történelem diktálja, ahogyan a legnagyobb nemzet életében lejátszódó események diktálják és hogy ebből a tényből, ezekből az eseményekből, mint világtörténelmi jelentőségű eseményekből induljanak ki? Azt mondják, hogy a Kínai Népköztársaságot támadónak nyilvánították. Természetesen emlékszünk arra a határozatra, amelyet az Egyesült Nemzetek .Szervezete elfogadott. A szovjet kormány kitart ama álláspontja mellett, melyet küldöttsége az Egyesült Nemzetek Szervezetében nyilvánított. Az ENSz elfogadta ezt a határozatot és úgy véljük, hogy ez nem válik az Egye sült Nemzetek Szervezetéhek becsületére. Ellenkezőleg, azt hisszük, hogy ez a határozat megalázta az Egyesült Nemzetek Szervezetét Semmiesetre sem feledkezhetünk meg arról sem. hogy a kínai önkéntesek akkor avatkoztak bele a koreai eseményekbe, midőn más államok csapatai a kínai határhoz, a Jalu folyóhoz értek, midőn veszélyeztették a Kínai Népköztársa ság határait. Ezt ne

m állíthatjuk az Amerikai Egyesült Államokról. E hadiesemények az USA határai-, tó] 7000—8000 kilométer távolságban történtek és csak néhány kilométer választotta el színhelyüket a Kínai Népköztársaság határaitól. Ezért érthető, hogy a két baráti állam — a Kínai Népköztársaság és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság a barátság, az önvédelem érzésében közös megegyezés re talált Tehát egyáltalán helytelen agresszióról beszélni, nem is szőfva arról, hogy az a valóságban sem felpl meg a helyzetnek. Végül Kína kérdésével kapcsolatban meg szeretném említeni azt, amiben nincs köztünk semilyen kétség_ Egy tényt említek, éspedig azt, hogy a koreai háború meg szüntetése a Kínai Népköztársaság és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kezdeményezésének az eredménye. A koreai háború csalt Csu Enlajnak, a kínai kormány elnökének és Kim Ir Szen-nek, a koreai népi demokratikus kormány elnökének beszéde után május végén ért véget és az amerikai, angol, kínai és koreai katonák hazatérhettek otthonukba. Azt hiszem, ha a Kínai Népköztársaságról és szerepéről a béke megszilárdításában beszélünk, mindenesetre tekintetbe kell ven nünk ezt a tényt. "Engedjék meg, hogy rátérjek az öt nagyhatalom értekezletének kérdésére. Dulles úr itt arról beszél, hogy az öt nagyhatalom értekezlete ab.bói a szempotnból is kétségeket vált kí benne, hogy semilyen öt állam nem parancsolhat más államoknak, hogy ez sem az ENSz alapokmányának, sem a nemzetek jogainak nem felél meg, mivel minden nemzetnek joga van arra, hogy maga döntsön saját ügyében. Ezzel egyet kell értenünk, ez teljesen helyes. Meg akarom azonban jegyezni, hogy a négy nagyhatalom jelenlegi értekezlete nem azért jött össze, hogy parancsolni akarunk más államoknak, hanem azért, hogy valamiképpen hozzá akarunk járul ni a bennünket és a többi népeket segítő kérdések megoldásához. Úgy, abogy a négy állam értekezlete törvényes, ugyanúgy az öt nagyhatalom értekezlete is törvényes lesz a Kínai Népköztársaság részvételével. Mint ismeretes, ezenkívül az Egyesült Nemzetek Szer vezotének ala.pokms'nya szerint létezik a biztonsági tanács, melybe öt államnak, éspedig az USA-nak. Franciaországnak, Angliának, a Szovjetuniónak és Kínának van szavazati joga. Kínát pedig a Kínai Népköztársaságon kívül senki má

s nem képviselheti Ennek ér telmében ez az öt állaim a nemzetközi kapcsolatokban felelősséget visel a béke és a biztonság biztosításáért, és azt hiszem, e szempont bői is oda kell hatnunk és hozzá kell járulnunk ahhoz, hogy egy iilyen értekezletet minél előbb öszszehívjanak. A szovjet küldöttség, amely arra törekszik, hogy értekezletünk hozzáfogjon konkrét kérdések megtárgyalásához, első hozzájárulása ként a következő javaslatot terjeszti elő az első napirendi ponttal kapcsolatban: »A nemzetközi kapcsolatokban lévő feszültség enyhítésére és az öt nagyhatalom miniszterei értekezletének összehívására teendő intéz kedésekről.« A Szovjetunió küldöttségének javaslata A világbéke és a nemzetek biztonsága megszilárdításának, az új háború veszélye elhárításának szükségéből, valamint az államok közötti politikai és gazdasági kapcsolatok fejlődése kedvezőbb feltételeinek megteremtése szükségéből kiindulva, amint ez az Egyesült Nemzetek Szervezete alapokmány

a el veinek megfelel, célszerűnek látjuk Franciaország, Anglia, az USA, a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság külügyminiszterei értekezle ténak összehívását 1954. májusra júniusra, amely értekezlet megtárgyalná a nemzetközi kapcsolatokban lévő feszültség enyhítésére teendő halaszthatatlan intézkedése ket. V. M. Molotov beszéde után J. F. Dulles megkérdezte, jóváhagyták-e a napirendet. V. M. Molo-" tov megállapította, hogy nem volt ellenvetés a szovjet küldöttség által javasolt napirend ellen. G. Bidault kijelentette, hogyha Szovjetunió külügyminiszterének napirendi javaslata sok kifogást kelt, mivel — Bidault szavai sze rint — első helyre a »legáltalánolabb problémát^ állítja. Bidault Kijelentette azonban, hogy kész elfogadni a napirendi javaslatot, mint megtárgyalásra váró kérdések jegyzékét. A. Eden kijelentette, hogy más, a szovjet küldöttség javaslatától eltérő napirendi pontokat ja vasolna és főleg, hogy a' tárgyalást Németország és Ausztria kérdésével kezdené. Eden azonban kijelentette, hogy Bidaulthoz hasonlóan kész elfogadni a napirendre tett szovjet javaslatot. Megegyeztek abban, hogy a következő ülésen a minisztere'.; meg kezdik az első napirendi pont tár gyalását, amelyet elfogadtak. V. M. Molotov, a Szovjetunió külügyminisztere fogadást rendezett G. Bidault francia külügyminiszter tiszteletére Január 26-án este V. M. Molo tov, a Szovjetunió külgyminisztere fogadást rendezett G Bidault francia külügyminiszter tiszteletére. A fogadáson részt vett még L. Joxe, Franciaország szovjetunióbeli nagykövete, A. Parodi, Franciaország külügyminisztériumának főtitkára, A. Francois-Poncst, németországi francia föbizto

s és a francia külügyminisztérium felelős tisztviselői, F. Seydoux és J. Laloy. Szovjet részről a fogadáson A. A. Gromiko, S. A. Vtnogradov, V. S. Semjonov, G. M. Puskin, D. A. Zsukov és V. J. Jecofejev vettek részt. A fogadás barátságos légkörben zajlqit le. A »Pravda« különtudósííója a külügyminiszterek konferenciája megnyitásáról O. Oresztov, a Pravda különtudősítója a Szovjetunió, USA, An glia é

s Franciaország külügyminisztere; konferenciájának megkezdésével kapcsolatos berlini kommentárjában írja, hogy mindazok az újságírók, akik az egész világból összegyűltek itt, a legnagyobb fi gyelemmel követték a Szovjetunió külügyminiszterének, V. M. Molo tovnak beszédét. V. M. Molotov beszédében megvilágította azt a programmot, amely valóban biztosíthatná a nemzetközi feszültség enyhítését és megszilárdíthatná a békét y Első é

s legfontosabb kérdés kétségkívül a nemzetközi kapcsolatokban fennálló feszültség enyhítésének kérdése. Ez a kérdés szorosan összefügg az öt nagyhátalom kül ügyminiszterei konferenciája összehívásának kérdésével, mivel a nagy Kínai Népköztársaság részvétele döntő hozzájárulás lehetne az időszerű nemzetközi kérdések sikeres megoldásával és megtárgyalásával kapcsolatban. Szembetűnő, — folytatja a *udósító hogy a nyugati küldöttségek képviselői rögtön a gyűlés •után siettek az újságírók előtt ki jelentéseket tenni, amelyekben kitérnek a szovjet nyilatkozat legfontosabb cikkelyeinek magyarázata vagy elemzése elöl és igyekeztek az egész dolgot úgy magyarázni, hogy ebben a nyilatkozatban »nincs sem mí új«. Fölhasználták az amerikai propaganda standard, módszereit, amely a szovjet külpolitikát ha mi

s megvilágításban és kiforgatott formájában mutatja. De számos újságíró, amikor megismerte V. M. Molotov beszédéttel jes szövegében, melyet a szovjet sajtószolgálat ismertetett a sajtó képviselőivel, magánbeszélgetések keretében nagy érdeklődést mutatott azok iránt a konkrét javaslatok iránt, amelyek a szovjet kül döttség által beterjesztett tárgya lási programmra vonatkoztak. Az újságírók ezekke; a javaslatokkal kapcsolatban megállapították, hogy a Szovjetunió álláspontját kétségkívül a világbéke ügye és az általánog biztonság érdekei diktálták. Számog tudósító magánbeszélgetések keretében leszögezte, hogy a fő kérdéseknek a béke és a nem zetek biztonság^ megőrzésének sikeres megoldása nagyon sokban függ attól, hogy ezeknek megtárgyalásában részt vesz-e mind az öt nagyhatalom, tehát a Kínai Népköztársaság is, amelynek kormánya a nagy kínai nép érdekeit védi. Ezzel a vitathatatlan ténnyel már régen egyetértettek a jóakaratú emberek nyugaton és keleten is, akik érdekelve vannak a. béke megszilárdításában. Erre a következtetésre jutnak a nyugati hatalmak más politikai tényezői is azokban az esetekben, amikor elhagyják az illúziók világát é

s rálépnek a valóság szilárd talajára. A »Sajtóliáz« folyosóin, ahol a külügyminiszterek konferenciájára kiküldött újságírók dolgoznak, január 25 én megemlítették Gladwyn Jebb angol képviselő nemrégi nyilatkozatát, amelyet az ENSz-ben mondott, hogy Kínát a legrövidebb időn belül be kell venni az ENSzbe. Az Economist londonj hetilap, amely — amint ismeretes — nem angol, hanem amerikai érdekeket tolmácsol — vitát kezdstt Jebbel és nehéz helyzetbe került, mivel minden igyekezete ellenére sem talált semmiféle nyomóg érvet a Kínai Népköztársaság nagyhatalmi jogának elismerése ellen. Az Economist című lap először igyekezett bebizonyítani Jribb állításinak •jogi« alapta'anságát, de végül kénytelen volt elismerni, hogy le'.leteť.en elérni az égető nemzetközi problémák megoldását és még inkább az ázsiai és a csendeeóceáni problémát a Kínai Népköztársaság részvétele nélkül. Or»szt.ov további megállapítja, hogy Nyugat Európa, főleg pedig Franciaország közvéleménye nagyon szimpatizál az öt nagyhatalom konferenciája össre'iívásáoak gondolatával. Befejezésül pedig ezeket írja: »A közeljövő megmutatja, hogy a nyugati hatalmak küldöttei milyen mértékben ébrednek tudatára azoknak a nagy történelmi eseményeknek és alapvető változásoknak, amelyek Ázsiában bekövetkeztek és milyen mértékben veszik figyelembe a nemzeteknek igazságos követelményeit az időszerű nemzetközi kérdések megoldásával és a nemzetközi feszültség enyhítésével kapcsolatban^ A szovjet küldöttség sajtófogadása a berlini konferencián Január 26-án este Berlin demokratikus övezetében, a »Sajtóházban« tartották meg a sajtófoga dást a német és a külföldi tudósítókkal, akik eljöttek a külügy miniszterek berlini konferenciájára L. F. Iljicsev, a Szovjetunió külügyminisztériuma sajtóügyosztályának főnöke megismertette a tudósítókat V. M. Molotov beszédének tartalmával, melyet a külügyminiszterek konferenciája január 26-i gyűlésén mondott. Továbbá felolvasták a szovjet javaslat tartalmát a megegyezett tárgyalási programm első pontjával kapcsolatban nemzetköz; kapcsolatokban fennálló feszültség enyhítésére vonatkozó intézkedésekről és az öt hatalom miniszteri konferenciájának összehívásáról^ Amint ismeretes, a szovjet javaslat alapján 1954. május—júniusában kellene összehívni Franciaország, Anglia, az USA, Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság külügymin

1 sztereinek konferenciáját, hogy megtárgyalja a halaszthatatlan intézkedéseket a nemzetközi feszültség enyhítésére. Külföldi hírek A fegyveregyezményt megszegve ismét 13 alkalommal repültek be amerikai katonai repülőgépek a de militarizált övezet északi része és a koreai-kínai fél térsége fölé. Üjabb ágyúkat vásárolt a bonni kormány az elmúlt év decemberében Svájcban Tájékozott körök rámutat nak, hogy A.denauerék a felállítandó nyugatnémet zsoidoshadlsereg részé re vásárolták ezeket a fegyvereket. Az Indiai Országos Béketanács elhatározta, hogy február 14-ét az „amerikai pakisztáni háborús szerződés elleni nap"-hak nyilvánítja. \ * Megkezdődött az olasz dolgozó nők országos konferenciája.. A konferencián megvitatják a nők munkaproblémáit és a dolgozó nők életviszonyainak megjavítását célzó javaslatokat. Olaszország minden részéből több mint 600 küldött érkezett a konferenciára.