Uj Szó, 1954. január (7. évfolyam, 1-27.szám)

1954-01-26 / 22. szám, kedd

1954. január 26. yi s m rr rr FEJLŐDŐ, VIRÁGZÓ SZOVETKEZETEKERT A mult hit szombatján és vasárnap megkezdődtek Szlovákiában is az EFSz-ek járási konferenciái. Eredmé­nyekben és eseményekben gazdag esztendő után össze­jönnek a szövetkezetek tagjai, hogy elmondják eddigi si­kereiket és megtegyék azokat az intézkedésekel, amelyek, kel sokat segíthetnek a mezőgazdasági termelés fellendí­tésén. Nagy napok ezek szövetkezeteink életében azért is, merf az eredmények mellett felszínre kerülnek a fogyaté­kosságok és hiányosságok is. Azt pedig mindenki tudja. hogy a hibák csak addig hibák, amíg takargatjuk és el­kendőzzük őket, de ha már napvilágra kerültek, könnyen kiküszöbölhetők. Az érsekül várt járás szövetkezetelnek konferenciáján Is gazdag volt a vita Értékelték az EFSz-ek I. országos kongresszusa óta elteli időszak munkált, s megjelölték azokat a feladatokat, amelyek a mezőgazdasági'termelés fejlesztésébe y a szövetkezetekre hárulnak. Az érsekújvári járás EFSz-einek konferenciája újabb sikerekre ösztönzi a szövetkezeti tagokat A Szokol nagytermében gyűltek össze a járás szövetkezeteinek tag. jai. Régén készült ez az épület. A múltról beszélnek az ódon falak, s a falakra rajzolt minták. Az épület belseje azonban új, friss szellemmel ivódik át. A terem zsúfolt. Három­száznál több küldött szegezi szemét: a színpadra, amelyen a surányi me­zögazdasági iskola színe-java ropja a tánoot. A parasztember minden apróiságnak, még az elvétett mozdu latnak is örülni tud. Boldogságot sugároz a szeme, hogy most itt ül­het, népi öltözetben táncoló pá­rokat láthat. Másképpen, jobban tud örülni most a parasztság, mint néhány évvel ezelőtt A magatartása is más, emberibb lett. Nincs kenyérgondja, nincs any. nyi álmatlan éjtszakája, mint a végrehajtók világában volt. Közben felsorakoznak a vendégek és a já. rási vezetők az emelvényhez. Tom­pa csend lesz a teremben. Majd a himnusz szárnyaló hangjaira fel­állnak a szövetkezeti parasztok. Suman elvtárs, a IX. ügyosztály vezetője üdvözölte a vendégeket és előszavában leszögezte, hogy a kon­ferenciának a kritika és az önkri­tika jegyében kell folynia. Megtör, tént a bizottságba való választás és Szadovszky eľvtárs, a járás! Nem­zeti Bizottság elnöke a mikrofon elé lépett. A beszámoló első részében a gott. waldi ötéves terv győzelmes befeje­zésével foglalkozott. Rövid áttekin­tést kaptunk arról, hogyan alakult a járásban szebbé, örömtelibbé az élet. Szadovszky elnök beszélt, buggyant belőle a vallomás. Szavai nyomán feltárult előttünk egy kép s a képben az érsekújvári környék szorgalmas népe. Andódról, Csúz­ról, Udvardról és Jászfaluról hal­lottunk, a szocialista falu úttörőiről­Azok, akiket ezekből a falvakból küldtek a konferenciára, most büsz­kén feszengtek helyükön, hogy ma­gukra vonják a figyelmet. Mintha csak azt mondták volna: „Igen, mi vagyunk az úttörők." Az érsekújvári járás tettre kész parasztsága •razdagon aratott az 1953-as évben. Sokkal gazdagabban mint a magán gazdálkodók. Elég csupán néhány adat ennek bizonyítására. A szövet­kezetek átlagtermése gabonából hektáronként 19 01 mázsa volt, míg a magángazdáké csak 16.7 mázsa. Ez is fényesen bizonyítja, mire ké. pes a nagyüzemi gazdálkodás. Mert Hát az magától értetődik, hogy a gépek segítségével a nagytábla föl­deken könnyebben, többet lehet ter­melni, mint az elaprózott egyéni gazdaságokban. A jól dolgozó szövetkezeti ta­goknak az évvégi zárszámadáskor bőven jutott az osztalékból is. Az andódi Cucor Sándor például 59.8 mázsa gabonát, 14 mázsa burgo­nyát, 4 mázsa takarmányrépát ka pott. Tizenháromezerhatszáznégy korona pénzbeli jutalomban része­sült. Az udvardi Körmendi János meg 41 mázsa gabonát és 9.954 ko­ronát kapott. Morvái Gyulának 58.6 mázsa gabonát miért ki és készpénzben 19-554 koronát számolt kezébe az érsekújvári 2. számú szövetkezet. Azok a szövetkezetek, amelyek betartották a mintaalapszabályzatot, — mondotta. Szadovszky elnök — szép eredményeket értek el. Túltel­jesítették beadási kötelezettségüket és a munkaegységek értéke is na­gyobb volt a tervezettnél. Csúzon az előirányzott 3.18 kg gabona he­lyett 4 kg gabonát osztottak ki a tagoknak. Rabany, Jató, Udvard és Kamocsa is szépen biztosította az osztalékot. Ám ahol a mintaalapszabályza­tot figyelembe se vették ég nem tartották be irányelveit, ott a ter­vezett termelési tervet csak hiá­nyosan tudták teljesíteni. Ez Palá­rikovón, Kürtön, Tardoakedden és Koltán történt meg. Itt a háztáji gazdálkodásra többet hagytak meg a tagoknak a megengedettnél. Ter­mészetes, hogy a szövetkezet tag­jai nem a közösben, hanem a ház­táji földekben látták fő jövedelmi forrásukat. Szó volt a beszámolókban a gép­állomások munkájáról és arról is, hogy a tavalyi mélyszántást nem tudták százszázalékosan elvégezni. Kétezernyolcszázhatvanhat hektár föld fel szántatlan maradt. Ez súlyos hiba, mert csak az őszi mélyszán­tás hiánytalan elvégzése biztosíthat ja a magasabb hektárhozamot. A szövetkezetek vezetősége és a járás tegyenek lépést annak érdekében, hogy a gépállomás megjavítsa mun­káját. Az osztályharc kérdéséről azon. ban kevés szó esett a beszámolóban. Szadovszky elvtárs említést tett arról, hogy a kürti Sánta kulákot kizárták a szövetkezetből. De a be­számoló szerint nem azért, mert osztályellenség volt, hanem mert a szövetkezetbe csak egyedül járt dol­gozni. Ettől eltekintve az előadó beszámolója általában jó volt, s még értékesebb lett voľna, ha meg mutatja a kulák igazi arcát. Tet­szett a küldötteknek. A vitafelszó lalókra nem kellett várni. Jöttek sorba a mikrofon elé. A kis zsibongás, amely csaknem minden beszámoló után követke­zett, elcsendesült, amikor Smida elvtárs, a csúzi szövetkezet elnöke lépett a mikrofonhoz. A szövetke­zetről beszélt. Mindenki figyelmesen hallgatta. Smida elvtárs büszkén jelentette a küldötteknek, hogy tavaly gabo­nafélékből jóval többet takarítottak be a tervezettnél. Jó eredményt ér­tek el az állatállomány fejlesztése terén is. De a sikerek mellett nehéz­ségek is voltak. Olyan nehézségek, amelyeken sem a tagság, sem a ve­zetőség nem segíthet. Nem tudnak például kovácspatkóra szert ten. ni. Pedig az üzletben van vas, csak hát még mindig úgy van, hogy „kené3 nélkül" nem eladó. 1950-től a faanyag beszervezésével is hadi. lAbon állnak. A járás könnyíthetne a kovácsvas és a faanyag beszerzé­sén. Arról is említést tett, hogy tavaly Csúzon 64 vagon dinnye ter­mett, Piacra akarták dobni, de nem tehették idejében, mert az állomás nem biztosította a vagonokat. így rengeteg dinnye tönkrement. Ványa elvtárs a tardoskeddi szö vetkezetről szólt. A kezdeti nehéz­ségekről beszélt Ezeket a veze, tőség nemtörődömsége okozta. A tagok nagyrésze meggyőződés nél kül állt be a közösbe és most kö­zömbös f l szövetkezeti munka iránt. A szövetkezet törvényeit nem is, merik. A helyi pártszervezet nem támogatja őket. A faluban szlovák és magyar dolgozók élnek és a szlovák pártelnök nem törődik az EPSzel. így fejezte ki magát Vá­nya elvtárs. De kérdjük tőle: »Ha a pártelnök magyar lenne és ugyan­olyan rosszul látná el feladatát, kire kenné a hibáit ?« Nem ott a baj, Ványa elvtárs, hogy a pártel nök szlovák vagy magyar. Azt kell nézni, elvégzi-e a feladatát vagy nem. Jandák elvtárs az andódi szövet­kezet építöcsoportjáról beszélt. Megemlítette, hogy olyan csoport, tal kezdte az építkezést, amelynek tagjai tanulatlanok voltak. De mun­Kájukat meg tudta szervezni. Ná­lunk anyaghiány nem volt, bár az építési anyagot sohasem pihentet­nék. Két tehénis'állót, három hizlaldát és tyúkfarmokat építettek. A régj világban távolról sem láthatták el úgy a családot ke. nyérrel, mint möst a szövetkezet­ben. A szímői Nagy Gyula súlygya­rapodás és a munka utáni helyes jutalmazás bevezetéséről beszélt. Örömmel jelentette a küldötteknek, hogy az őszi munkák elvégzésében és az állati termékek beadásában elsők voltak. Oaban elvtárs kifogásolta, hogy a küldöttek keveset beszélnek a mintaalapszabályzatról Kellemetle­nül érintette, hogy a beszámolók­ban az andódi szövetkezetet azért érte bírálat, mert a tagok részére nem tudták rendesen biztosítani az osztalékot. No, de Andódon nagy takarmányhiány volt a mult év­ben és a felvásárlás sok pénzt fel­emésztett. amit a tagok kaphattak volna kézhez. Caban elvtárs kifo­gásolta, hogy nem esik szó az olyan traktorosakról, akik ahelyett, hogy a munkát rendesen elvégeznék, »üdülni« járnak a földekre. Ez ed dig rendjén volna. De Cabán elv­társ |elszólalásáiban elfelejtett ezek­ről a hiányosságokról konkréten be szélni. Mun k István elmondotta, hogy mióta az udvardi traktorosokat munkaegység szerint fizetik, nagy­ban javult a munkához való vi szonyuk. Ezen felbuzdulva bejelen­tette, hogy 1954-ben Csúzzal lép versenyre az udvardi szövetkezet. Az udvardi EFSz élretört az utol­só időben, ezt bizonyítja az a tény is, hogy a tagoknak 70 vagon gabonát és 1,990.300 koronát osztottak szét. Jirout elvtárs, a CsKP Központi Bizottsága nevében üdvözölte a konferencia részvevőit. Elmondotta, hogy a párt megmutatta a mun­kás-paraszt szövertség elmélyítésé nek útját, szükséges tehát, hogy a konferencia részvevői sohase tér­jenek le erről az útról. Jirout elv­társ hangsúlyozta, hogy a nyitrai kerületben szlovák és magyar dol­gozók élnek együtt. Egy cél fűti őket, a szocialista falu felépítése. Komolyan kell foglalkoznunk a szlovák és magyar dolgozók barát­ságának elmélyítésével is, hogy kö zelebb juthassunk a célhoz. A konferencia az esti órákban ért véget. Nagyjelentőségű volt, mert megmutatta az érsekújvári járás szövetkezeteinek eredményeit és hibáit 1 S- A felszólalásokból azt látjuk, hogy a szövetkezetek tagjai bátran feltárták a fogyatékosságo­kat és tudják, hogy csakis a hibák kiküszöbölésével javíthatják meg munkájukat, s teremthetik meg jobb életfeltételeiket. Mács József Az állattenyésztés kiváló dolgozóinak tapasztalatcseréje Az eímúlt héten Prágában össze­gyülttek az állattenyésztés kiváló dolgozói a prágai kerületből, • hogy kicseréljék tapasztalataikat. A meg. beiszélésen, amelyen az állattenyész­tés és takarmányízesités új mód­szerével foglalkoztak, a sertésóipolók é s a marha, és baromfitenyésztők vettek részt. A vitában felszólalt Barbora Va­reáová, a Prága melletti krástani szövetkezet tagja. Feiszól'aläsában a sertéstenyésztés terén szerzett ta­pasztalatairól és eredményeiről be. szélt. A takarmány ízesítésével több mint 60 dkg napi gyarapodást ért el. Nagy gondot fordít a malacokra. Egy ellésből 11 malacot is felnevei. Jozef Moravec a tinicei EFSz-ből beszámolt arról, hogyan biztosítja, hogy a tyúkok télen is tojjanak. A baromfifarmon ellenőrzik a hőmér sékletet, etetés közben mozgásra kés2tetik a tyúkokat és téien csak melegvizet adnak nekik inni. Az év elejétől kezdve a rábízott 499 tojós. tyúk már 1.300 tojást tojott. Gyarapszik, fejlődik az ékeli szövetkezet Elindulunk a Fő-utcán. A környék téli csendjét csak a kerítésen ülő borzas verebek síró csiripelése zavar­ja. A szövetkezeti iroda épületének kéményéből feltörő sötét füstjcarikák elárulják, hogy odabenn zavartalanul folyik az élet a megszokottt meder­ben. Belépünk a szövetkezet irodájába. A jobb sarokban a vígan duruzsoló kis kályha körül emberek ülnek, be­szélgetnek A szoba meleg levegőjét valami megfoghatatlan érzés teszi kellemessé. Ezt azonnal észreveszi a belépő, s pár nerc múlva már ottho­nosan érzi magát a kis csoportban. Az itt beszélge " elvtársakból a kö­zösség szeretetének édes melege árad. Vájjon mit csinálnak itt ezek az emberek Amint végigtekintünk a füstkarikákat eregető embereken, aka­ratlanul egy régi emlék jut eszünkbe: a szoba sarkában ülő parasztbácsi, amint a gyermekek visítása, hancu­rozása közepette feltolja nehéz bá­ránybőr sapkáját, homlokán összefut­nak az élet keservének ráncai, s gon­dolkodik kétségbeesve a jövő felöl. Ma. már az ilyennel nem találkozunk. Megváltozott az oly sokat emlegetett paraszti „okoskodás", gondolkozás Ma Ekelen a szövetkezet irodája az a hely, ami húzza, ellenállhatatlanul vonzza az embereket, összejönnek, közösen megbeszélik problémáikat. Ezért ülnek most is itt. A szomszéd szobából időnként hang­foszlányok szűrödnek át. Az írógép zakatolását meg-megszakítja egy ér­ces hang. A szomszéd szobában lázas munka folyik Készül a szövetkezet zárszámadása és termelési terve. Be. nézünk kicsit a papírok közé, s ki­bontakozik előttünk az ékeli szövet­kezet é\ete, fejlődése. 1950-ben tizenöt minden áldozatra kész harcos 570 hektár földterületen megalakította a szövetkezetet. Állat, állományuk mindösszé hat tehénből állott. A kezdeti akadályok nem riasz­tották vissza. Sok áldozatot kellett hozníok a szövetkezetért. A ISO hek­tár búzát elvetették, pedig jól tudták, senki sem fizeti meg munkájukat, — Majd megfizet a jövő év — biztat­ták egymást. Ebben nem is csalódtak Az 1951-en évben 12 taggal sza­porodott a szövetkezet. Megkezdték a tehénistálló építését. A szövetkezet szép jövedelemre tett szert. Felépí­tették a két és félmillió korona értékű dohányszárítót. Állatállományuk nö­vekedett, A kis. és középparasztok látva az eredményeket, gondolkodni kezdtek, majd döntöttek: beálltak a szövetkezetbe Az EFSz gazdasága az 1952.es évben már 1025 hektárra nö­vekedett. Megkezdődött az igazi nagy­üzemi gazdálkodás. Még nagyobb ütemben kezdtek építeni. A sikerek mellett kemény csapások is érték a szövetkezetet. Tyúkfarmjuk telje:"n kipusztult. A hirtelen megszaporodott állatállománynak nem volt takarmá­nya. j Ilyen nehéz körülmények között kezdődött meg az 1953-as esztendő, de a szövetkezeti tagok lelkesedése le­győzött minden akadályt. Rövid időn belül újból tele volt a baromfifarm. A szárnyas jószágot a tagok adták össze, kettőt-hármat, kitől mi tellett. A szövetkezet állatállománya számá­ra 150.000 koronáért takarmányt, szalmát vettek. A tavaszi és nyári munkáknál bizony szükség volt min­den dolgos kézre. Még így is kétszer kellett brigádot kérni, hogy idejében be tudják fejezni a fontos munkát. A szövetkezet vezetősége leleményes volt. A kapásnövények gondozását felosz­totta a tagok között. Ezzel elérték, hogy mindenki szorgalmasan, idejé­ben megdolgozta a maga részét. A jó munkának szép is az ered­ménye. Eg-y munkaegység után 3 kg búzát, 1 kg árpát, burgonyát, répát és még több apróságot kaptak a ta­gok. Az előlegként kifizetett 6 koro­nához pedig még több mint 3 korona osztalékot kapnak munkaegység&n­ként. A szövetkezeti tagok a ledolgozott munkaegységek után bőséges termé­szetbeni jutalomban részesedtek. Ma­dó Sándor, aki négygyermekes csa­ládapa, 28 mázsa búzát, több mint 9 mázsa árpát, s egyéb terményt vitt haza A nők is kivették részüket a szövetkezet munkájából. Kac Piroska, Szilágyi Irén, Kovács Júlia, Simon Olga egyenként 13—14 mázsa búzát kaotak munkájuk után. A szövetkezet sikeréi legjobban az bizonyítja, hogy új tagok jelentkeztek a szövetkezetbe. Ami a legjelentősebb, van közöttük 4—5 fiatal egyedülálló fiú, s leány, akiknek szülei még nincsenek az EFSz-ben. Vannak olyanok is, akik nem rendelkeznek földdel, mégis beáll­tak, ott akarnak dolgozni. Vonzza őket a közösség, az elért eredmények. A szövetkezet tagsága elégedett, de nem elbizakodott: Az EFSz vezetősége előrelátó. Tanult a mult év hibáiból. A m u nkanormák megállapításánál min­denre kiterjedt figyelme. Látta azt, hogy az állatgondozók 900 munka­egységet megkerestek egy év alatt, a köcsísok már kevesebbet, a mezei munkacsoportban dolgozók vedig nem értékkel az ötszázat. Ebből indult ki az EFSz vezetősége, mikor megálla­pította az új munkanormákat. Az ál­lattenyésztők sem úgy kapják már a jutalmazást mint eddig, hogy 1 5—2 munkaegység egy napra. hanem a tej mennyisége és az állatok súlygya­rapodása után. Az EFSz vezetőségének nagy tervei vannak. Még sokat akarnak építeni. A magtár építéséhez már a téglát is hordják Tavaszra megindul a nagy munkn — mondja az elnök helyettese. — Tavasszal akarják kezdeni a nagy munkát, az építést. CSETŰ JÁNOS, Bratislava^ i »

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom