Uj Szó, 1953. december (6. évfolyam, 290-315.szám)

1953-12-08 / 296. szám, kedd

v 1053. december 8. UJSZO A KET ESZTERHAJI VISSZALÉP Szeptember utolsó napjaiban történt. Nagy volt a kavarodás a nagykaposi szövetkezetben. Egy napon több mint 63 tag levélben jelentette be a kilépést. Az a hír járta ugyanis, hogy a szövetkezet feloszlik, a földet átveszi az állam és az év végén úgy sem lesz semmi részesedés A bujtogatok és a kilépni akaró tagak között általában a lógósok és a kulákok neve szerepelt mégis komoly volt a helyzet, mert több volt kisés középparasztot is megingatott ez a hír, a reakció hamis propagandája. Ezek a becsületes tagok nem gondoltak jövöjükre, tanácstalanok lettek, visszariadtak a kezdeti nehéz, ségektől és ök is bejelentették kilépésüketA vezetőségnek minden tudását össze kellett szednie, hogy helyes útra térítse a megtévesztett embereket A szövetkezetben dolgozó kommunisták ebbe

n a nagy zűrzavarban sem vesztették el a fejüket, idejében közbeléptek és a legválságosabb napokban egyéni meggyőzőmunkával sofc tagot újra megnyertek fl szövetkezetnek. így győzte meg a népnevelés legjobb módszerével Köblös János zootechnikus a két Eszterhaji testvért, akik aztán maguk kérték a szövetkezet vezetőségét, hogy tekintsék semmisnek a kilépési nyilatkozatot. Fejét kezére támasztva ül az asztalnál /I takaros kis szobában barátságos meleg van. Pisti, a kis legény állandóan ott lóg a copfos, szökehajú £va nyakán Játszani szeretne. Amaz 'mintha né

m is hallaná Pistike ked' ves hangját, a könyv fölé hajol. Elmerülve olvas. Az asszony a tűzhely körű] tesz-vesz, készül a vacsora. • Az ember előtt fehér papír toll, tintatartó: Mini egy kisdiák a számtanpéldán, töri a fejét. No, nem könnyű ám a feladat. Az ember maga se tudja mitévő legyen Azt is beszélik, hogy feloszlik .. Mindenki kilép Hogy miért, a jófene tudja . . • Pillaj>.atnyilag talán nem is tudja mit csinál és azt sem hallja, hogy már serceg a toll

: „Alulírott Eszterhaji Kálmán azzal a kéréssel fordul a nagykaposi EFSz vezetőségéhez, hogy szíveskedjenek engem és családomat c szövetkezet kebeléből elbocsájtaní azzal az indokkal, hogy három gyermekemet ellátni és iskoláztatni, illetve öttagú családot a keresetemből eltartani nem 1 tudok Maradok tiszteélettel Eszterhaji Kálmán." Félhangosan olvasni kezdte a kuszált sorokat. Erre az asszony is felfigyelt — Az isten szerelméért Kálmán' — No mi történt veled? — Csak ne

m lépünk ki a szövetkezetből? — Kilépünk! — Oszt miért? — Hát érdemes akkor ott dolgozni, ho a földet átveszi az állam és így aztán nem kapunk részesedést sem. — Dehát ki beszél ilyent? érdeklődik az asszony. — Nem kéne igy elhamarkodni a dolgot. Gondolhatnál arra. hogy eddig is milyen szépen kerestünk. A másik félévre is megkapjuk majd a gabonát. Gondolhatnál Matildra. Hát mi lesz most a lányoddal szövetkezeti könyvelőnek tanul és éppen most akarsz kilépni a szövetkezetből? — Hát valahogy csak lesz! Ügy ahogy eddia éltünk, megélünk továbbra is — Mégis szeretném tudni hol szedted, hogy nem lesz részesedéi? — Tudom is én. beszélik Az ember összehajtogatta u papirost, s átment a szomszédba Jánosékhoz. Egy házba

v lakifc a két testvér. Eszterhaji Kálmán és János. Kálmán, a fiatalabb, alacsony, különben eröscsontú férfi. Nyírott kis fekete bajsza illik arcának sötétbarna színéhez János, az idősebb szikártermetű de amolyan fogdmeg gyereh. Beszédesebb mint az öccse. Igaz. ő világot próbált ember. Akkoriban, amikor az ilyen középparaszt élete is csaknem hasonlított a földnélküli szegényéhez, Amerikába ment munka mán. Ott sem volt arany az élet. Ní'ha annyit se keresett, hogy abból jóllakjék. Pedig' mennyi búza termeti ott. A sokezer szegénynek nem jutott belőle, de a mozdonyokat azzal fűtötték. Búza volt elég, csak pénz nem, hogy megvegyék, igy hát soká nem maradt abban n nagy Amerikában. Hazajött, s újra gazdálkodtak. A két, testvér mindenben megérzette egymást. Sohasem torzsalkodtak, s nem irigykedtek egymásra. Ha rosszabb esztendő volt, nagy szárazs&g, vagy a jég elverte János gabonáját, Kálmán segített. Ha Kálmánt érték - a természet csapásai, János mint jó testvér, megosztotta pele a gondokat. Akkcn is így volt, amikor az apju^ földjét, házát és az egész vagyonát dobraverték. Isten a megmondhatója, hogyan keveredtek a tizenhárom hektár föld mellett adósságba. De a két testvér összefogott, ér, megmentették az egész vagyont Igaz,- gyalázatosan becsapták őket, mert hát saját vagyonukat vásárolták meg. Ahogyan megosztottá

k egymás gondjait, épp olyan őszintén tudtak örülni egymás sikereinek. Sohasem irigyelte János, ha Kálmán cséplés után 5—6 mázsa búzával többet vitt a magtárba. Megdolgozott érte, mondotta ilyenkor, csupán! kissé úgy érezte, mintha a tekintélyén csorba esett volna, ha Kálmánnak a négy hektárján húsz—huszonöt mázsával több termett, mint neki az öt hektárján De ez csak olyan versengés, parasztvirtus féle, különben örülhet annak, hogy az öccse jó gazda. Viszont Kálmánt is büszkeség töltötte el akkor, amikor János a példás beadásért 1950ben — csupán búzából több mint tizenöt mázsát adott terven felül az országnak — elnyerte a járás beadási versenyzászlaját. Ilyen nagy öröm régen érte az Eszterhaji portát• Ügy járt Kapós utcáján, emelt fővel, mintha ő volna az első gazda az országban. Mert mi tagadás, hadd mondják az emberek, hogy ő annak az Eszterhajinak dz öccse, akit kitüntetett a járás. Egy napon a szövetkezet elnöke, Papp Sándor találkozott az utcán Jánossal — Közénk jöhetnél, jó gazda vagy. Megoszthatnád a tudásodat velünk yt. Szívesen látunk sorainkban. Oszt említsd meg Kálmánnak, őt is várjuk. — Hát ellene éppen nem vagyok. De úgy látom, sok még a hiba nálatok, Sándor. Segíteni kéne rajta. — Éppen ezért van szükségünk ilyen gyakorlott, jó gazdákra mint ti vagytok, hogy segítsetek nekünk• Hazamenet Jánost egyenest Kálmánékho

i vitte az útja. Meghánytákvetették a belépés ügyét és rá nemsokára ezerkilencszázötvenkettő őszén mindketten tagok lettek. Jószággondozók a tehénisitállóban Hasonlóan történt akkor is, mikor Kálmán megírta levelét és felolvasta bátyjának. Mintha egymás tekintetéből kivették volna mi a gondolatuk János is elővette a tollat, reszkető, öregedő kezével" 'emásolta Kálmán levelének tartalmát. Így történt, hogy a két Eszterhaji testvér együtt kérte, hogy engedjék ki őket a szövetkezetből, A szövetkezet vezetősége nem tudta elképzelni, mi baja lehet a két Eszterhajinak. Becsületesek, jól gondozzák a jószágot, mégis ki akarnak léprp. A két testvér ugyanolyan lelkiismeretesen gondozta tovább az állatokat, csakhogy mintha valami nyugtalanította volna őket: — Az ördög bújt beléd Kálmán abban a percben, amikor kezedbe fogtad a totlat — kezdte János az öccsét korholni — meggondolhattuk volna jobban is a dolgot. — Hiszen tudunk mi gazdálkodni magunk is. — Tudunk, tudunk, — bóllogatott János — de most kezdhetjük újra. Jószág, vetőmag nélkül. Mi bajunk volt nekünk a szövetkezetben? Megmondom kereken, szégyenletes dolgot cselekedtünk Becsaptuk a szövetkezetet Hát a havi hétszázkoronából nem lehet megélni?, Azonkívül még mennyi sok mindent kaptunk. Majdnem 15 mázsa életet, rizst, krumplit, kukoricát. Borunk is termett az idén. Ott a háztáji föld. Mennyi-sok kukoricánk volt. Lesz miből kövérre hízni a disznónak. Hát még a másik fele a munkaegységeinknek. És mi ezt a sok jót el akarjuk dobni magunktól. Kálmán hosszan hallgat, végül bűnbánóan megszólal: — Csak hallgattam volna akkor az asszonyra. A lányomra is gondolhattam volna. Majd hogy tönkretettem a jövőjét De mi inkább hallgattunk az olyan Csengeri György-félére. aki a negyvennyolc hektárját mindig mással dolgoztatta. Persze, az ilyeneknek a szövetkezetben is büdös a munka Elsőnek vinnék a keresztet a munka temetésén! Hajnalodik. A hold egyre sápadtabban szórja fényét a szövetkezeti istállóépületekre Kelet felé vöröses az ég. Hat óra lehet. Köblös, a szövetkezet zootechnikusa szapora léptekkel megy végig a kaposi Fő-utcán. A közös istálló felé tart. A mult esti röpgyűlés egyes mondatai cikkázna]p a fejében. „Az ellenség arra törekszik, hogy elősző* is megvegye a jószággondozókat. De a szövetkezet felbomlasztására kieszelt tervüket keresztül kell húzni". Nem könnyű feladat előtt áll. A két Eszterhaji is jelentette a kilépést. Nehéz napok jönnének, ha a jószág gondozók nélkül maradna. Pedig ez a két Eszterhaji nagyon becsületesen gondozza a jószágot. Rend tisztaság, kövér, egészséges állatok dicsérik ügyes kezük munkáját. Együtt vannak a jószággal hétkönap-vasárnap. Szeretik őket, ,s mindent beléjük tömnének, a lóherét, korpát, darát. Olyan ember ez a két Eszterhaji, hogy nehéz volna párjukat találni. De hogy miért akarnak kilépni, hiszen sohasem panaszkodtak. Igy az ember nem tudja, mi nyomja a szívüket. Nyomós oka lehet ennek ... No, majd kivallatjuk őket. Észre sem veszi, hogy már a te— hénistálló tisztára felsöpört placcán a csámcsogó állatok között jár. Eszterhajiék úgy tesznek, mintha nem is látnák Köblöst. Az meg a megszokott kedvességgel vidáman üdvözlj őket. — Pálinkás jóreggelt! — Hát a jó kisüstön főtt éppenséggel nem rossz — feleli az idősebb Eszterhaji. Tréfás az üdvözlés, mégis nyomasztó a csend Máskor nem így szokott lenni. Köblös észreveszi, hogy ezeket az embereket valami bántja. Most hogy kezdje? Várjon-e, míg valamelyik előhozakodik a kérdéssel. No de nincs értelme kerülgetni a dolgot, mint a macska a forró kását Közelebb lép Jánoshoz, s nyugodtan kezdi: — Nem is hinném János bátyám ha tegnap nem olvastam volna r.. Ugye magu

k is mind a ketten .. kilépnek. Eszterhaji János elfordítja fejét és halkan felel• — Bizony öcsém, bár ne írtuk volna azokat a leveleket. De az ember néha olyan, mint egy szerelmes lány, akinek könnyen elcsavarják a fejét. Kálmánból' is kikívánkozott a szö: — Ha most agyonütnének is Köblös öcsém, akkor sem tudnám megmondani az okát... Az a sok szóbeszéd elcsavarta a fejemet. De szavamra mondom, amióta elküldtük a levelet, nem volt egy nyugodt percünk sem. Ugye, János? — Ogy bizony! .. Amikor Kálmán •átjött hozzám a cédulával, nem soíat teketóriáztam. Arra nerrf is gondoltunk. mi lesz majd az állatokkal a földekkel. Szégyenlem magam 'mint egy kutya... Nem valók vagyunk már mi tiközétek .., — Ugyan miket beszél János bátyám. Nem ítéljük el mi az olyanokat, akikkel szót érthetünk. — Elhamarkodtuk a dolgot no. — Azt igen . •. Kiszámították János bátyám, hogy a közös gazdaság minde

n nehézség ellenére is szépen gyarapodott és jó lesz ha tnaradnak — Számolgattuk, mi tagadás. Számolgattuk, hogy a jószággal is jobban állunk, mint a mult esztendőben. Sokat árultunk belőlük az idén. Jön a pénz a közösbe. A föld is jól fizetett, a kormány is segít rajtunk, hogy emelte a gabonaárat. Igy is bevettünk jó pár ezret— No lám, nincs akkor semmi hiba, ha olyan szépen tudják •. Annyi ez, hogy az év végén osztalék is jut, Egy -fia szá sem igaz mindabból, amivei telifecsegték a fejüket. — Hát ez igaz, — bológat erre Kálmán. — Hogy erre akkor nem gondoltunk. Csaknem fejjel mentünk neki a falnak. Alapos lecke volt ez számunkra. No de az embert csak egyszer lehet félrevezetni. Szavamra mondom, ugye János tekint bátyjára — nincs a világon az a kincs, amiért mégegyszer ilyent cselekednénk. Rendes emberek voltunk a múltban, azok vagyunk most is. azok akarunk lenni a jövőben is. t A két testvér összenéz A siemük ősszevülan és a tekintetük azt mondja, hogy egyet gondolnak János most felveti fejét és odalép Köblöshöz. — Köblös öcsém, akarom mondani Köblös eltárs! Nem vagyunk rongyemberek, vegyetek vissza közétek A becsületemre mondom, amíg megvagyok és Eszterhaji a nevem, tiem csap be engem száz kulák sem többé. Köblös erre szótlanul csak átölelte őket úgy-úgy boldogságában. ^ MÉR

Y FERENC. A háji szövetkezetbö! tízen mennek üdülni a Magas Tátrába A háji EFSz ez év őszén tért át a III. típusú szövetkezeti gazdálkodás, ra. A község parasztjainak már csaknem fele tagja az EFSz-nek. Egységes és kitartó munkájuknak megvan a gyümölcse. Az őszieket idejében elvetették. A munkacsoportok között állandóan verseny folyik Az őszön felszedtek 1 hektár takarmányrépát és 12 vagor. elsören dü takarmányt biztosítottak állatái lományuk részére Eddig 148 kői méter'silótakarmányt készi'éttek. A mélyszántással lemaradtak. Ez ideig csak 60 százalékban végezték el, azért minden alkalmas időt meg kell ragadniok, hogy a fagy beállta előtt elvégezhessék a mélyszán tást Húsbeadási kötelezettségüknek már 100 százalékosan eleget tettek, sőt az év végéig 30 mázsa sertéshúst és 70 mázsa marhahúst adnak be terven felül) A télen a szövetkezet legjobb tíz tagja egyhct> üdülésre megy a Ma gas Tátrába hogy kipihenve magu kat, . újabb eröve) láthassanak a munkához. Farkas Irén, Csécs. Vásár Szepsiben A szepsi járás székhelyén az idén tartottak először vásárt. Ezen a vásáron sok kis. és középparaszt vett részt, sok áruval, de kivált négy EFSz, a szepsi, a perényi, a tornai és háji gazdagították termésfeleslegeikkel a piacot különösen sertéshússal, zsírral, szalonnával, s külön böző hústermékekkel. Az egyénileg gazdálkodó parasztok pedig baromfit és különféle zöldségféléket hoztak eladásra. Ezek a szövetkezeti tagok, kis és középparasztok megértették a mezőgazdasági tesmékek szabadpiaci áron való eladásának jelentőségét. A piacon részt vettek az állami és a szövetkezeti kiskereskedelem, valamint a közüzemek dolgozni és így a szövetkezeti tagok, a kis és középparasztok eladott termésfeleslegeikért iparcikkeket és különféle közszükségleti árukat vásárolhattak. Poliák J., Szepsi. Mezőgazdaságunk hírei Hároméves szövetkezeti iskola a nagymegyeri ' járásban Járásunkban december elején csaknem minden szövetkezetben f megnyíltak az esti szövetikezeti iskolák, amelyekein elsősorban az EFSz-ek mintaalapszabályzatát ismertetjük a szövetkezeti tagokkal. A hallgatók alaposan megismerkednek az állandó munkacsoportok szervezésének kérdéseivel, az állattenyésztés és növénytermesztés fontos irányelveivel is. Ebbe az akcióba bekapcsolódtak a járás szövetkezetei, csak a gelléri szövetkezet tagjai húzódoznak az iskolától. A hároméves szövetkezeti oktatáson rendszeresen részt vesznek a hyárasdi, nagymegyeri, balonyi és a nemesócsaj EFSz tagjai, akik megértették pártunk és kormányunk felhívását, hogy milyen fontos szövetkezeti tagjaink oktatása. Rácz Jenő, Nagymegyer. Tavaszra csaknem 2.000 szárnyasa lesz a csécse' „Győzelmes Február" EFSz-nek A csécsei „Győzelmes Február"szövetkezet baromfitenyésztése figyelemreméltó. Jelenleg 1525 szárnyasjószáguk van és a tojásbeadásban szép éredményeket értek el. Egész évi tojásbeadási kötelezettségüknek már eleget tettek, Bábás Irén, a tyúkfarm vezetője nagy gondot fordít az állatok gondozására. Tavaszra kétezerre emelik a tyúkok létszámát, amelyek részére még biztosítaniok kell az ólakat. Szalai János, Csécs. Határidő előtt teljesítették a tervet A nagymegyeri állami gazdaság december 3-án 100 százalékra teljesítette évi húsbeadási kötelezettségét. Ez a szép eredmény annak köszönhető, hogy a hizlaldákban a ser. tésetetök az etetésnél és a gondozásnál tervszerűen felhasználták a szovjej módszereket. Közös megértéssel minden " dolgozó fáradságot nem ismerve igyekezett, hogy tervfeladatát idő előtt teljesíthesse. Ezt jó munkaszervezéssel és a szocialista munkaverseny fejlesztésével el is érték. A sertéshizlalda dolgozói a jövő évi terv sikeres végrehajtása érdekében már most biztosítják a sertésállományt. Gondos ápolásssal akarják megelőzni az elhullást. , A dunaszerdahelyi járás élenjár a silózási terv teljesítéseben A dunaszerdáhelyi járásban az EFSz-ek eddig több mint 50.000 köbméter takarmányt silóztak le és igy a silózási versenyben az első heiyre kerültek. A silózási tervet 207 százalékra teljesítették. A járásban az első lett a bősi szövetke. zet, amely 9000 köbméter takarmányt silózott'le. A nagyabonyi, síkabonyi, hódosi, # várkonyi és a diősförgepatonyi szövetkezet is nagyon jól teljesítette a silózási tervet. Ellenben nagyon lemaradtak a bakai, kürti, aibán és a dercsikai szövetkezetek. A ervet az eperjesi EFSz teljesítette a leghanyagabbui. mert 99 köbméter helyett csak. 3« köbméter takarmányt silóztak le. Krajcsovics Ferdinánd, Dunaszerdahely j /