Uj Szó, 1953. december (6. évfolyam, 290-315.szám)

1953-12-08 / 296. szám, kedd

6 III SZO 1953. december 8. tviténet a t e he tant ó falói él a fötdiinyÍMÍH Az emberek érdekes természeti tüneménynek tartják az északi fényt meg a földrengést, a sejtek osztódását és a napfoltokat. Én i:s tanúja voltam egy ilyen érdekes tüneménynek. Hadd mondom el, hogy is történt. Az építkezés északi részlegéről egy ZISz tehergépkocsi robog a nyugati részleg felé, a nyugati részlegről ugyanakkor egy Skoda tehergépkocsi indul az északi részlegre; valahol a két részleg között találkoznak és mivelhogy az út meglehetősen keskeny, kénytelenek lassítani, alig-alig férnek el egy más mellett, néha szinte összekoc can az oldaluk, a sofőrök a kabin ablakán kinyúlva akár kezet is szoríthatnának. Ezt ugyan nem te szik, de az egyik odaszól a másiknak: — Adjisten Ferenc, mit viszel? — Előgyártott vasbetongerendá. kat. lehet az egész vagy három és fél tonna. Tudod, olyan ablak fölé valókat. Te meg mivel rakodtál > meg ? _ Elögyártott, ablak fölé való vasbetongerendákkal, negyedfél ton" na súlyban. Ezt nevezem véletlen neli .. . — Ügy bizony ... Hát \ó szerencsét. Alfonz! — Jó szerencsét! A motorok felbúgnak, a két te hergépkocsi egyre jobban eltávolo dik egymástól, mögöttük vastagon száll az út pora. Ferenc sofőr fütyörészik, mialatt a motor nyolc hengere szorgalmasan duruzsol, a zsebében mindenféle Mm-lom között ott az igazolás, ennyi és ennyi\ elő gyártott vasbetongerenda leszállításáról; Alfonz sofőr is véletlenül ugyanazt a nótát dúdolja és az aktatáskájában, franciakulcsok és Csavarhúzók között pontosan ugyan olyan igazolás szemérmeteskedik. ennyi és ennyi darab előregyártott vasbetongerenda leszá llltásáról. Mindkét legénynek jó a kedve. *es tére találkozót beszéltek meg a kedvesükkel, az idő is -szép. meleg, őszies, a nap fényéiben ragyog a fák tarka lombja. Csodálatos módon éppen Ferenc sofőr autóját állítottam meg és vele jutottam el a nyugati épít kezési részlegre. Már búcsút akar tam venni a mosolygóképü jóked vü legénytől, amikor véletlenül el mondta, mi történt vele az úton hogyan találkozott a barátjával és így akaratlanul is, közvetve tanúj lettem ennek az érdekes termesze ti tüneménynek, amelynek ugyan semmi köze a földrengéshez, vagy a napfoltokhoz. — Hogy j

s mondta? — kérdez tem értetlenül — A másik is elő gyártott gerendákat vitt. ö innen oda. maga pedig onnan ide? — Hát igen. _ bólintott Ferenc, aztán otthagyott, ment megkeres ni a pallért, hogy minél előbb lerakják a kocsijáról aV. gerendákat mert szakmányban fuvaroz. Nekem azonban szöget ütött fe jembe az eset és futva nyomon követtem a sofőrt, miközben az építkezési viszonyokhoz nem szokott lábam meg-megbotlott a kábelek ben előkészített 'deszkákban és gerendákban és majd belepottyantam egy frissen ásott árokba. — Sofőr elvtárs, -r szegeztem neki sürgetően a kérdést, — te olyan természetesnek tartod, hogy ugyan azt a holmit innen oda, onnan meg ide kocsikáztatjátok hét kilométe res úton, fölrakjátok az autóra, aztán megint lerakjátok, benzint fbgyaszttok, csak azért. hogy a gerendák világot lássanak? — Hát tulajdonképpen igazad van, — jegyzi meg Ferenc bizo nyos • elismeréssel a hangjában. — a fene se látott ennél nagyobb os tobaságot. dehát — nem az én dol gom törődni vele . . . Gondoltam, vele megyek, megke resém a pallért. Türelmesen vár tam amíg hivatalosan átvette a szállítmányt. odabiggyesztette ne vét az igazoló papirosra, aztán megszólítottam: — Pallér elvtárs, egész véletlenül egy csodálatos tünemény tanúja lettem Erről meg erről van sző ... Ue mit szólsz hozzá? Irta: PETER KARVAS. • — Te meg ki vagy? Ellenőr a központból ? — meregette rám bizalmatlanul szemét a pallér. — Engem az írószövetség küldött az építkezésre, — válaszol tam. — No azért, — legyintett a pallér és faképnél^ hagyott. Én azonban nem hagytam annyi ban a dolgot. Nyomon követtem öt, létrákon másztam, nyaktörő .áll ványokon, a mélység fölött himbá lődzó deszkákon mentem végig és rázott a hideg, ha lepillantottam a földire, amelyet tejfehéren burkolt a köd. Végre egy semmibe nyúló gerenda végén sikerült elcsípnem. Elálltam a visszavezető utat. Legföljebb ejtőernyővel szökhetett volna meg előlem. — Pallér elvtárs — mondtam tőlem telhetőleg barátságosan, — maguk össze-vissza kocsikáztatják a gerendákat, innen oda, onnan ide anyagot, munkát pazarolnak, ma gyárán mondva, meglopják az álla mot. Hát szabad ezt? — Tárgyilagosan beismerem, hogy nem szabad, — adta be derekát a pallér, — de gyerünk innen mert még eltörik alattunk a gerenda és ha maga úgy véli. hogy nálunk sok az író, pallér azonban kevés van. « No, most a kezemben vagy, gon doltam, egy tapodtat se hátráltam é

s elméletileg boncolgatni kezdtem a kérdést. — Tehát beismered, pallér elv társ. hogy ugyanezzel az eredmény nyel mindkét sofőr autójával visz szatérhetett volna oda ahonnan el indult, illetve, el se kellett volna indulnia, vagy más szóval, az északi részlegen nyugodtan felhasznál hatták volna a nyugati részlegre szállított vasbetongerendákat és vi szont ? Beismerem én szívesen, — re begte készségesen a pallér és gondterhelt pillantásokat vetett a ge rendára, amely időnként vésztjős lőan meg-megreccsent — beismerem, hogy gyalázatosan rossz a munkaszervezés de konkréten meg állapítom, hogy ez nem az én dol gom hanem az építésvezetőé. Az építésvezetőt irodájában találtam. előbb tizenkilenc réteg irat csomót kellett félreihárogatnom. amíg előbukkant feje az íróasztal mögül. — Mutassa az engedélyét .. Ho gýan került az építkezésre! ? — reccsent rám. Képe bánatosra bo rult amikor megálllapította hogy minden iratom rendiben van. Rosszkedvűen végighallgatta a mondó kámat. aztán megjegyezte: — Maga meg miért jött? Cikket írni, vagy takarékoskodni' — és érdeklődve várta, mit felelek a fo gas kérdésre. Kérem, én mint kötelességül dó polgár... — védekeztem, — úgy képzelem, az alúlról jövő kri tika ... Tessék csak elgondolni, a nyugati részlegről elindul egy Ško. da teherautó . .. — Mondja csak, barátom, — sza kítot't félbe az építésvezető, — nem volna kedve ideülni a helyemre?... Nem akar ? Kár. . . Akkor értse meg legalább, amit mondok! Én csak a nyugati részleget vezetem. Az északi részlegen egy másik építésvezető sáfárkodik! Az űjjamból szopjam ki talán, hogy mire van szüksége? Aztán meg, v^a magá nak fogalma arról, hány autó megy végig naponta azon a hét kilómé teres úton?... Na látja! Erre a nagyszerű magyarázatra annyira elképedtem, hogy majd bo csánatot kértem tőle az alkalmatlankodásért Annyi erőm azonban még maradt, hogy megkérdeztem: Létezik egyáltalában valaki akinek áttekintése van az egész építkezésről ? — Hogyne volna, hát a főmér nők! A főmérnök vidám, ió] öltözött gondosan simára borotvált képű fiatalember volt, mihelyt bemutat koztam. azonnal lelkesen biztosított az irodaiam iránti nagy megbecsii léséről és forró szeretetéről és mint viseltetett a magamfajta túlfeszített idegzetű értelmiségek beteges érzékenysége iránt. Megveregette a vállamat és jóakaratúan, elnéző hangon magyarázni kezdte: — Dé drága mester, csak nem képzeli, hogy pontosan tudok minden egyes autóról, minden egyes sofőrről hogy fejben tartom, hol mennyi és milyen fajta vasbeton gerenda hever és hogy gondosan végigolvasom azt a äokezer szállí tólevelet, amely naponta ide-oda vándorol az építkezés egyik végé ről a másikra .. . ? Bánatosan mentem el tőle. De mivel nem akarom, hogy bánatom ráragadjon az olvasókra is, sietek kijelenteni logy az egész történe tet csak kitaláltam. Építkezéseinken nincsenek többé olyan főmérnökök, akik nem tud ják, mi történik a telepen, olyan építkezésvezetők, akik mordulnak egyet, ha alulró' kritikát hallanak, olyan pallérok akik a látogatók közül csak az ellenőröket veszik komolyan . . . Építkezéseinken általában nincsenek többé begyepesedett agyú, állandóan ingerült, nem törődöm emberek. Nincsenek, vagy legalább is gyorsan fogy ez a fajta és hamarosan írmagja se marad. Becsületszavamra! Most persze. joggal kérdik tőlem az olvasók, miért írtam ezt a ki gondolt és tipikusnak sem tnond ható történetet. Meg ' kellett írnom, mert azért egy szemernyi igazság mégis csak van benne, mégpedig az egésznek a lényege: az a furcsa természeti tünemény, hogy az észak; részleg ről egy ZISz tehergépkocsi har. madfél tonna előgyártott vasbeton gerendát szállít a nyugati részleg re, a nyugati részlegről pedig egy 1 Skoda teherautó ugyanannyi és ugyanolyan gerendát az északi rész legre Azért már nem kezeskedem hogy a sofőröket Alfonznak és Ferencnek hívták.e, an.nyit azonban tudok hogy építkezéseinken még ma is kisért a rossz munkaszer vezés. a tékozlás és az a ferde né zet, hogy »ez másra tartozik, nem énrám«. Az esetnek tanulsága is va,n: A földrengés ellen nem védekezhetünk. a könnyelmű dolgozók, felü letes pallérok, begyepesedett agyú építésvezetők és elefántcsonttorony ban élő főmérnökök ellen azonban, akik fényes délben még mindig ott kisértenek nagy építkezéseinken, van ellenszer és ezt az ellenszert alkalmaznunk, is kell. mégpedig ha tásosan. Fordította: Tóth Tibor/ ľ^.écj oolf Egyszer apám fát ültetett, lengő szél borzolta haját. Ügy néztem őt, mint kis csillag nézi az erős éjtszakát,. eg ooi Áldasz te is, vérem magja, csermelyből folyammá növő, kiért meleg az életem, boldog a mult, jele

n s jövö. Izmot rejtő fényes karját lóbálta gondos akarat, s hozzám, zsenge ághoz így szólt: — fiam, ülsz még e fák alatt! — — Öledben ringó fiaid áldják a gondos nagyapát, kinek fejére ráhinti téli alkony a zúzmarát. Kiért a béke, nyugalom bilincset kötött kezemre és meghalni is érdemes, ha eljön az örök este! — ... Rég volt, rég volt — szívem átért ezer nappalon, éjtszakán, megsirattam én is sorsom s gyerňlekségemet, jó apán. Dénes György. y yPiókus Fürge mókus fui, játszik a fán; ugrik, nézd, s álig rebben az ág! Most körülnéz, megpihen, — éhes kis foga mogyorót rág... Huncut a szeme, gúnyolódik, látja fegyvered, ő mégse fél: Könnyű, mint hab, s pehely, — ha mozdulsz, elszáll akár a szél. Szeretlek téged, s énekellek, mókus, te kedves, pici állat, — ki percre félderíted a szomjas, fáradt katonákat... Bábi Tibor. (Doviaío H A jelet már megadták, A vonatunk már útrakész, mehet. Vastéste fúj, zakatol, Egy fülkében valahol Szemben ülök veled. Most indultunk csak. De jó. Mert sok hosszú óra van még { hátra Mig hangodat hallhatom S kinézünk az ablakon A suhanó tájra. Tekintetem kinn mereng, De szívemmel téged nézlek, látlak, Látom erős homlokod, Jó szemed, a mosolyod, Mosolyt dajkáló szádat. Megszűnik most az idö, A pillanat a végtelenbe lép... Mondd, hogy köszönjem meg neked, Hogy százszor jó a jó veled És százszor szép a szép. Ordódy Katalin >«M|ll|»l»l»|u|»l»tt4»|»|H|l>l»|ll|H|H|H|M|ll|ll|ll|ll|l>(»|ll|ll|u|H|u|ll|M|>l|>l|ll|ll|

H|l AZ EFSz SZOCIALISTA VERSENYE Mezőgazdaságunk ez idő szerint még nem tart lépést iparunkkal. Mezőgazdasagunk elmaradása a lakosság élelmezésében és ellátásában számos hiányt von maga után. A tények azonban azt bizonyítják, hogy mezőgazdaságunk termelése növelhető, földjeink és istállóink termelése fokozható. A szocialista verseny elősegíti és könnyíti a cél érdekében folytatott harcot. A szocialista ver. seny keretében a termelési felada tok teljesítéséért a magas hozamok és hasznosság biztosításáért, teljes mértékben érvényre kell juttatni minden szövetkezeti tag alkotó kezdeményezését. 140 oldal. Ara fűzve 8.95 Kčs. Kiadta az Állami Mezőgazdasági Könyvkiadó, Bratislava. AZ ÁLLATTENYÉSZTÉSI TERMELÉS MESTEREI Mezőgazdasági dolgozóink informálására jelent meg ez a füzet, mely a szovjet állattenyésztők kivásikereit ismerteti. Szövetkezeteink s az állami gazdaságok dolgozói értékes tanácsokat kapnak kézhez, amelyek segítségükre lesz nek az állattenyésztés fejlesztése és tökéletesítése terén, A könyv megbízható segédeszköz mindenna Ű] KÖNYVEK kezeteinkben. állami gazdaságainkban, a felmerülő hiányok kiküszöbölésénél. 144 oldal. Ara fűzve 6.— Kčs. Kiadta az Állami Mezőgazdasági Könyvkiadó, Bratislava. Dr. Ing. J. Révay: TAVASZI KEVERÉKEK JAROVIZALASA A jarovizálás — a vetőmag vetés előtti kezelése, hathatós agrotechnikai eszköz a gabonafélék és más mezőgazdasági növények régi, kishozamú, konzervatíven örökletes alakjainak tökéletesítésére és új, nagyobbhozamú változatok kitenyésztésére. A jarovizálás lehetővé teszi a lédús zöldtakarmányok és gabonafélék termelésének fokozását s ezzel az állattenyésztés terv. szerű fejlesztését. 64 oldal Ára fűzve 6.20 Kčs. Ki. adta az Állami Mezőgazdasági Könyvkiadó, Bratislava. Ing. L. Hosman: A KOCA SZAPORODÁSÁNAK FOKOZÁSA A sertéstenyésztést, különösen a malactenyésztést rendes terv alapján kell gyakorolni Ha az alapvető tényezőket biztosítjuk, a sertéstenyésztésben foglalkoztatott minden pi munkájukban. A szovjet tarasz ; dolgozó számára lehetővé tesszük. valósított iskolázás és tapasztalat, csere folytári olyan kádereket nevelhessünk, amelyek kezességet jelentenek a sertéstenyésztés magas hasznosságának elérésénél és biztosítják a dolgozó tömegek zavartalan húsellátását. 108 oldal. Ára fűzve 6.80 Kčs. Kiadta az Állami Mezőgazdasági Könyvkiadó, Bratislava. Prof. Dr. V. Hons: TÁPLÁLKOZÁS ÉS FŐZÉS Ez a tankönyv részletes áttekintést nyújt a táplálkozásról, hogy megismertesse az összefüggést az élelmiszerek alkotórészei és a helyes konyhai feldolgozásuk között. A helyes táplálkozás föltétele az egyes személyek és az egész nemzet egészségének. Dolgozóink egészségi színvonala megkívánja, hogy mindig jobb, ízletesebb és táplálóbb élelmiszereket kapjon. A táplálkozásban nagyon fontos, hogy miként választjuk meg az élelmiszereket, hogyan készítjük ei é

s hogyan tálaljuk azokat. A könyv első része a táplálkozás alapismereteire, második része gyakorlati előkészítésre tanít, harmadik része áttekintő formában recepteket tartalmaz. 290 oldal. Ára fűzve 22.20 Kčs. talatok elterjedése és felhasználása , hogy szakmailag fejlődhessék, s a Kiadta á Szlovákiai Pedagógiai Ki., afféle széplélek, finom megértéssel fontos segítség földművesszövet- szovjet állattenyésztés nyomán meg- | adóvállalat, Bratislava.