Uj Szó, 1953. december (6. évfolyam, 290-315.szám)

1953-12-02 / 291. szám, szerda

1953 december 2. OJ SZO Hogyan biztosíthatjuk népünk anyagi és kulturális színvonalának szüntelen emelkedését 'Az életszínvonal emelkedése megköveteli a pártszervezetektől, hogy komolyan megjavítsák a kommunisták munkáját a szocialista kereskedelem szerveiben és szervezeteiben. Ez közismert tény, mégis ismételten rá kell mutatnunk erre a feladatra. Elsőrendű feladat ez, mivel szélesen fejlett, példás kereskedelem nélkül nehezen növelhetjük a fogyasztást. Márpedig éppen erre van szükség: biztosítani a kiskereskedelmi forgaloni állandó emelkedését. A Jegyrendszer megszüntetése, a pénzreform végrehajtása utáni első hetekben sőt hónapokban nem csodálkozhattunk azon, hogy a kiskereskedelmi forgalom tervét nem teljesítették maradéktalanul. A kereslet jellege még nem alakult ki. Az emberek még nem láttak tisztán az új árviszonyokban. A lakosság érdeklődése az élelmiszerek iránt, különösen pedig egyes árufajták mint pl. hús. zsír iránt igen nagy volt. Ezt az érleklödést az is fokozta, hogy hosszú éveken keresztül nem jelentek meg a piacon egyes árufajták, amelyek a régebbi, háború előtti időkben a laJkosság megszokott fogyasztási cikkeihez tartoztak, mint pl. rizs, hüvelyesek stb. Ebben a helyzetben, amikor a vásárlások irányzata állandóan ingadozott, nem csoda, hogy a pénzreform utáni első időkben akiskereskedelmi forgalom tervét nem teljesítették. Semmi esetre sem törődhetnénk bele azonban abba, hogy ez a jelenség állandósuljon, mert a kiskereskedelmi forgalom annak mércéje és kifejezője, hogyan alakul a fogyasztás. Ezért igen fontos biztosítani a kiskereskedelmi forgalom tervét, biztosítani elsősorban a kereslet, a vásárlók igénye, hángulata tanulmányozásával és ez a feladat szintén azok közé tartozik, amelyeket a pártszervezet, nek biztosítania kell. Emellett szüntelenül tökéletesítenünk kell a kereskedelem szervezetét, nevezetesen a szövetkezeti elárusítóhelyek hálózatának kiépítését, különösen pedig biztosítanunk kell az árualapokat. Ezen a téren igen sok függ a helyi pártszervezetektől és a nemzeti bizottságoktól. A burgonyabegyüjtés sokkal jobb lehetne és jobbnak is kellene lennie, há a pártszervezetek és nemzeti bizottságaink sokkal inkább saját ügyüknek tekintenék az árualapok biztosításának feladatát. Sokkal több segítséget kell nyújtani begyűjtési gépezetünknek, akár a.burgonyabegytijtés terén, akár pedig sokkal nehezebb kérdésekben, mint pl. a hűsfelvásárlása stb. Egyetlen pártszervezetnek, sem a falvakon, sem pedig az iparban, a gépállomásokon vagy az állami gazdaságokban nem szabad megfeledkeznie arról, hogy kötelessége támogatni a szocialista kereskedelt met. Vonatkozik ez a hiányok alkotószellemű bírálatára, amely még mindig hiányosan nyilvánul meg kereskedelmi szerveinkben és szerve, zeteinkben, vagy pedig a raktárak, elárusítóhelyek megszervezésére, új intézmények létesítésére, végül pedig, de nem utolsósorban a káderek kérdésére is. Nemcsak arról kell szüntelenül gondoskodnunk, hogy biztosítsuk dolgozóink ellátását jő minőségű k'-^szükségleti cikkekkel. Lényegesen fejlesztenünk kell pártunk gondoskodását a dolgozók kulturális életfeltételeinek biztosításáról ls. Pártunk alapszabálvzatának 69-ik szakasza (f. pont) kimondottan az alapszervezetek kötelességévé teszi ezt. Szószerint megállapítja, hogy partunk alapszervezeteinek naponta kell gondoskodniok a munkások, a parasztok, hivatalnokok és az ér telmiség kulturális életfeltételeinek megjavításáról. A tömegekkel való közvetlen kapcsolat alapszervezeteinknek lehetővé teszi, hogy minden szempontból tanulmányozzák, megismerjék a lakosság igényeit, biztosítsák e szükségletek mielőbbi kielégítését és az igények kielégítésének kérdését az állami szervek és a népi közigazgatási szervek elé terjesszék. A pártszerveknek minden téren éle

n kell járniok a dolgossók kulturális életfeltételeinek biztosításában. Élen kell járniok mindenütt, ahol azoknak a feladatoknak a biztosításáról van szó. amelyek összefüggnek a dolgozó ember mindennapi életével, annak a környezetnek a megjavításával, amely, ben él és dolgozik. A pártnak ellenőriznie kell a lakásépítés tervének teljesítését, hozzá kell járulnia a községi gazdálkodás megjavításához, az utcák, parkok, házak rendbehozásához, a gyermekotthonok, kulturális és egészségügyi intézmények, fürdők, klubok, könyvtárak hálózatának kiszélesítéséhez, a he. lyi közlekedés megjavításához. Ezen a téren a sok hiányosság abban gyökeredzik, hogy a kommunisták gyakran csukott szemmel mennek el mellettük. Ha tehát arról beszélünk, mi mindent kell tennünk a dolgozók életszínvonala gyors emelkedésének biztosítására, úgy többek között figyelmet kell fordítanunk arra a kérdéskomplexumra is, amely a dolgozók kultúrális életszükségleteire vonatkozik. Pártunk és kormányunk a szovjet tapasztalatok szerint nálunk is első. sorban az állami kiskereskedelmi árak fokozatos leszállításának alap! ján emeli majd az életszínvonalat. ! Árleszállításokkal fokozzuk a bérek reális értékét és ezzel hozzájáru lünk a dolgozók életszínvonalának emelkedéséhez. Az állami kiskereske. delmi árak rendszeres leszállítása amint az a Szovjetunióban végbemegy, az a feladat, amelyet pártunk és kormányunk Široký elvtárs nyilatkozatában és határozatában a legközelebbi jövő feladatául kitűzött. Az első árleszállítást már október elsejével végre is hajtottuk. Ezzel kapcsolatban ismét hangsúlyoznunk kell, hogy az árleszállítás az életszínvonal emelésének nem kizárólagos tényezője, mégis az életszínvonal emelkedésének alapvető eszközét jelenti. A másik tényező a bérek emelkedése. A munkásosztály jövedelmei összességükben már azzal is emelkednek, hogy növekszik az alkalmazottak száma, hogy egyre újabb és újabb személyek kapcsolódnak be a termelési folyamatba De sokkal fomtosabb módszer a bé rek emelése a munkatermelékeny, ség fokozásának útján. Mindkét módszert a terv • szabályozza. Ahhoz, hogy gondoskodhassunk az állami kiskereskedelmi árak rendszeres leszállításáról, két dolog szükséges: elégséges árualapok és megfelelő pénzügyi tartalékok. Min. denki előtt világos, hogy az árleszállítás csak akkor hajtható végre, ha elégséges árualapok állnak rendelkezésünkre. Nálunk az árak alakulása nem ösztönös mint a kapitalizmusban, hanem a terv alapján megy végbe. Az árak összege megfelej az áruk által képviselt értékek összegének. Ezen a kereten belül az állam, szem előtt tartva a szocializmus gazdasági alaptörvényét és kihasználva az értéktörvény hatásá nak ismeretét, irányítja és meg. szabja az árakat. Ezért az árak az áru értéke alatt vagy felett is mozoghatnak. Ezt azért kell hangsúlyoznunk, hogy valaki ne tartsa furcsa és megválaszolhatatlan kérdésnek. ha megkérdik tőle, hogy van az, hogy minden árucikk árát (motorkerékpár, benzin stb.) leszállítjuk, csak a hús árát nem. Az állam céltudatosan szabályozza az árakat az áru mennyiségének és a kínálatnak megfelelően Nem csökkenthetjük azoknak a cikkeknek az árait, ahol az árualap nem kielégítő. Ez semmi eredményre sem vezetne. Ellenkezőleg az egész kereslet éppen arra az árufajtára össz. pontosulna, amelyből nincs elég. Ezért az állam az árszabályozás esz. közéhez folyamodik. Az árleszállításnak önmagában nem látnánk hasznát, csakis annak, hogy fokozzuk a termelést. Előbb több húst kell termelnünk, .hogy az állam leszállíthassa a hús árát. Ha nem teljesí. tik a termelés vagy a begyűjtés tervét, nehezen osökkenthetjük az árakat.. Előfordulhat az is, hogy a keresett fontos árucikkben hiány lép fel; ilyenkor azbám nemcsak, hogy nem tanácsos leszállítani ennek az írta: Jaromir Dolanský * árufajtának az árát, hanem nehéz csökkenteni a többi, elegendő meny. nyiségben a rendelkezésre álló cikk árát is. Az árleszállításnak ugyanis az lenne a következménye, hogy a felszabadult anyagi eszközöket nem a leszállított árucikkek fokozott vásárlásánál használnák fel, -hanem a változatlan ár ellenére azt a cikket vásárolnák fel, amelyből nem áll elegendő készlet rendelkezésre. Másszóva.l a li3zt, a sütemény, a textiláru stb.árának leszállítása még akkor is a húsfogyasztás fokozására vezethet, ha változatlan marad a hús ára. A párt és a kormány a kiskereskedelmi árak leszállítását eszközül használja fel a reálbérek és ezzel az életszínvonal emelésére. Ezért mindig szem előtt kell tartanunk, hogy az árleszállítás egyrészt az árualaptól, másrészt pedig a pénzügyi eszközöktől függ. Például a pénzügyminisztériumnak előzőleg gondoskodnia kellett arról a 4.5 milliárd koronáról, amelyet az október elsejei árleszállítás jelent. Ezzel a kérdéssel továbbá számos gyakorlati feladat függ össze, amelyek biztosítása viszont a párt min- • dennapi munkájától függ. Egész sor kérdés és probléma merül fel, amelyek összefüggnek az önköltségek csökkentésével, a nyersanyagok és j segédanyagok jobb felhasználásával, a gépek és egyéb berendezések fokozottabb kihasználásával, a válla. latok rentabilitásával stb. ' • Ha fokozni akarjuk az életszin. vonal emelkedésének iramát, tudnunk kell, hogy ez attól is függ, hogyan fogunk gazdálkodni A termelés növelésének központi kérdése a munka termelékenységének fokozása. Ebből a szempontból lényegesen több gondot kell fordítanunk az új technika kihasználására, a munka jobb megszervezésére, a dolgozók szakképzettségének elmélyítésére. Összefügg ezzel továbbá gondosko. dás a káderek neveléséről, szaktudásuk gyarapítása, amely lehetővé teszi, hogy a munkások magasabb szakképzettségük alapján nagyobb jövedelmet érjenek el. A munka termelékenységének fo. kozása gazdagodásunk legfőbb útja. A párt és a szakszervezetek feladata elsősorban az, hogy kihasználják mindazokat az eszközöket, amelyek e cél elérésére rendelkezésünkre állnak. Rendkívül fontos kérdés a káderek nevelése. Nálunk gyakran előfordul az a káros eset, hogy a munka termelékenysége azért nem emelkedik, mert nem törődünk a káderek nevelésével, vagy mert a bérrendszer olyan, hogy a szakképzett kádereket nem ösztönzi szakképzettségük elmélyi. tésére. A Szovjetunióban évenként százezerszámra bocsátják útjukra az iskolák és egyéb tanintézetek a szak. képzett embereket A munka ter. melékenységének fokozása szorosan összefügg a szakképzettség gyarapításával, amellyel viszont kapcsolatban áll a béremelés, a nagyobb kereset. Nálunk ez a kérdés különösen kiéleződött, mivel ötéves ter. vünk folyamán teljesen megváltoz. tattuk Iparunk szerkezetét. Különösen a gépiparban tettünk — hála a Szovjetunió nagy segítségének — hatalmas lépést előre az új tech. nika útján. Az új technika azon. ban új, szakképzett kádereket kíván. Másrészt a probléma nehézségét enyhítenie kellene an

nak a körül, ménynek, hogy országunkban ha. gyományosan sok a kiváló képzett, ségü, valóban ügyes munkás. Mégis megcáfolhatatlan tény: még mindig nem szerveztük meg a dolgozók szakképzettségének fokozását. Min. den egyes minisztérium a maga módján szervezi meg a szakképzett, ség elmélyítését és ugyanakkor nem kapcsolja egybe kielégítően a mun. kás személyes érdekét a közösség érdekével. Ez is egyike a nagy feladatoknak, amelyek a párt és a szakszervezetek előtt állnak. Amennyiben rendszeresen csökkenteni akarjuk a kiskereskedelmi árakat, csökkenteni az önköltséget, úgy ez azt jelenti, hogy takarékos, kodnunk kell az anyaggal, meg kell szilárdítanunk a gazdaságosság rendszerét és meg kell javítanunk a gyártmányok minőségét. A mi viszonyainkban ez ma egy különleges feladatot hoz magával: harcolni az egyik legnagyobb baj ellen, amely fékezi az életszínvonal emelésének gyorsabb ütemét. Ez pedig nem más, mint a normán felüli készle. tek. Normán felüli készleteinkben óriá. si holt töke hever, amelyet a dolgozók életszínvonalának emelésére, a beruházási építkezések fokozására használhatnánk fel. Az árak problémája nemcsak azzal függ össze, hogyan szüntessük meg ezeket a készleteket. A párt és a kormány már több mint két éve foglalkozik ezzel a kérdéssel. Arról is szó van, hogyan akadályozzuk meg további normán felüli készletek létrejöttét. Szem előtt kell tar. tanunk, hogy a normán felüli kész. letek kérdése közvetlenül összefügg az életszínvonal emelésével, illetve az ehhez szükséges anyagi alap kibővítésével. Ezért feladatunk a normán felüli készleteket nemcsak megszüntetni, hanem lehetetlenné tenni az ilyen készletek létrejöttét is. Ez minden pártszervezet, min. den szakszervezeti és gazdasági szerv feladata. A normán felüli készletek megszüntetése nélkül nem emelhetjük folyamatosan és tartó, san az életszínvonalat. A kormány ezen a téren belátható időn belül újabb, hatásosabb intéz, kedéseket foganatosít. De a kor. mány intézkedései csak akkor járhatnak sikerrel, ha mozgósítjuk a tömegeket, ha a normán felüli készletek kérdése az üzem minden dolgozójának szívügye lesz. Minden dolgozónak tudnia kell, hogy ettől függ életszínvonala emelésének gyorsasága és hogy ezért, ki kell küszöbölni mindent, ami elősegíti az újabb normán felüli készletek létre, jöttét, legyen az akár nem megfe. lelő tervezeti előkészítés, rossz ter. vezés, az anyagellátás helytelen irányítása, rossz együttműködés stb. Mindenütt alkalmazni és érvényesíteni kell a gazdaságosság rendszerét. A gazdaságosság nem jelent valami zsugoriságot. Mi nem azért gazdálkodunk, mintha azt akarnánk, hogy az emberek szükséget szenvedjenek, hanem ellenkezőleg, azért gazdálkodunk, hogy a társadálom és minden dolgozó gazdagabb ie. gyen. A gazdaságosság a gazdálkodás szocialista módja, a gazdasá. gosság a termelés magasabb kultú. rájának sajátsága Minél szakképzettebb a munkás, minél jobban elsajátítja a technikát, annál gazdaságosabban dolgozik. Hisz a szo. cializmus többek között éppen azért múlja felül a kapitalizmust, mert érvényre juttatja a gazdaságosság elvét. A kapitalizmus világszerte magában hordja a gazdaságosság tagadását. A kapitalizmus csak a javak felcserélését ismeri, fűtésre használja fel a búzát, a kávét, tönkreteszi a gépeket és pusztítja a legdrágább értéket, az emberi munkaerőt. Ezért a gazdaságosság szükséges, ségéről szólván nem gondolunk zsu. goriságra, hanem olyan rendszerre, amely lehetetlenné teszi a pazarlást, a nyersanyagok, segédanyagok, a gepierő, a munkaidő és elsősorban a munkaerők fecsérlését. A gazdaságosság fokozása, a termelési önköltségek csökkentése azt jelenti, hogy harcolunk a rentabilitás rendszeres fokozásáért. Minél kisebbek a termelési önköltségek, annál nagyobb a vállalat rentabilitása. Gazdasági dolgozóinknak keres, niök kell, pártunknak pedig rá kell vezetnie őket, hogy keressék, meg. találják, kihasználják azokat a rej. tett tartalékokat, amelyek terme, lésünkben rejlenek, hogy minél nagyobb mértékben kihasználják a meglevő termelőképességet, rendszeresen javítsák a gyártási módszereket.A gazdasági dolgozóknak továb. bi jelentős megtakarításokat kell biztosítaniok anyagi tartalékaink te. rén, mégpedig éppen azáltal, hogy véget vetnek az anyagpazarlásnak, a gépek tékozló kihasználásának, fokozott harcot indítanak a selejt ellen, a termelésben gazdaságos anyagfajtákat használnak fel, széles mértékben alkalmazzák a teljes ér. tékü pótanyagokat, a termelés hala. dó technológiáját Arról van szó, hogy a Szovjetunióhoz hasonlóan nálunk is népgazdaságunk fejlesztését a belső tartalékok, a belső felhalmozódási for. rások számlájára hajtsuk végre. Pártunk éppen ezért nagy figyel, met fordított és fordít a gazdasá. gosság legszigorúbb rendszerére. Emlékezzünk csak Gottwald elvtárs szavaira, aki minden gazdasági be. számolójában hangsúlyozta a gazdaságosság rendszerének fontosságát. Persze sokan vannak, akik paza. rolnak, nem tartják be a gazdasá. gosság elvét és nem törekednek ar. ra, hogy megszabaduljanak a ka. pitalista hagyományok e csökevényétől Pártunk feladata - abban áll, hogy a párt, a szakszervezet és az ifjúsági szervezet dolgozói leszámoljanak a pazarlás és tékozlás jelenségeivel szemben megnyilvánuló közömbösséggel. Az embereket arra kell nevelni, hogy megbecsüljék, kíméljék a társadalmi, a szocialista tulajdont. Arra kell nevelni őket, hogy helyesen irá. nyítsák a szocialista termelést. De csak akkor irányíthatnak helyesen, ha megértik, hogy a szocializmus, ban is, bár csökkentett mértékben, még mindig érvényes az értéktör. vény Dolgozóinknak tanulmányoz, niok kell az értéktörvény hatását, meg kell .ismerniök és munkájuk, ban fel kell használniok ezt a törvényt, Hisz éppen az értéktörvény fegyelmezi a gazdasági dolgozókat és vezeti őket arra, hogy szem előtt tartsák a termelés reális körülményeit, keressék, megtalálják és ki. használják a szocialista gazdaság, ban rejlő burkolt tartalékokat. Ná. lunk is érvényesek Sztálin szavai, aki azt mondta, a baj nem az, hogy az értéktörvény befolyásolja nálunk a termelést, hanem a baj abban rej. líR, hogy gazdasági dolgozóink és tervezőink kevés kivétellel rosszul ismerik az értéktörvény szerepét, nem tanulmányozzák ezt a törvényt és nem számolnak vele költségvetéseikben. Teremtsük meg a kiskereskedelmi árak rendszeres leszállításának feltételeit, teremtsük meg ezeket a feltételeket a gazdaságosság rendszerének következetes érvényrejut. tatásával, az önköltségek csökken, tésével, valamennyi tartalék kihasz. nálásával, nyersanyagok és segéd, anyagok megtakarításával, a vállalatok rentabilitásának növelésével. Mindezek olyan feladatok, amelyek megoldását a pártnak a tömegek között végzett munkájával biztosítani kell. Erre a feladatra kell irá. nyítania a kommunistáknak az üze. ml pártszervezetek figyelmét és eb. ben a szellemben kell irányítania a szakszervezeteket is. A feladatok érvényesítése a szakszervezetek legsajátabb tlgye, feladata. Hisz olyan problémákról van szó, amelyek végeredményben az úgynevezett tedhnikai-iipari és pénzügyi tervek kidolgozásánál merülnek fel. Az a feladat, hogy a tervek kidolgozásánál csökkentsék az önköltséget, kihasz. náljanak mindent a gépekben, nyers, anyagokban, segédanyagokban stb. rejlő tartalékot, hogy a gyártási fo. lyamat helyes megszervezésével az új technológia, a haladó technika bevezetésével, találmányok alkalmazásával stb. fokozzák a munka termelékenységét. Éppen ez az értelme az anyagfo. gyasztás, a nyersanyagkihasználás, a gépkihasználás stb. progresszív normáinak. Ezeket az észszerüsíté. seket be kell iktatni az üzemmel megkötött kollektív szerződésekbe, amelyekben az igazgató a maga ré. széről kötelezettséget vállal számos, az üzemben dolgozó munkások kulturális életfeltételeit illető intézkedés végrehajtására. így aztán a dol. gozók személyes érdekévé tesszük, (Folytatás a 4. oldalon.) I