Uj Szó, 1953. december (6. évfolyam, 290-315.szám)

1953-12-01 / 290. szám, kedd

1653. december 1. ajjszo 5 A Béke Világtanács hérsi záróülése és záróokmánya A Béke VllógbanAcs bécad üléeaza. ka szombaton befejeződött. A Plet. ro Nenni elnöklatévei megtartott záróülésén felszólalt Wlrtíh volt né­met kancellár, Sokh.ll indiai tábor, nok és D'Astier de la Vigerie fran­cia küldött. Wirth felszólalása közben — amelyet sürün szakított meg helyes­lő taps — mindenekelőtt lelkes örö­mét juttatta kifejezésre a Szovjet­unió legújabb jegyzékével kapcso­latban. Hangsúlyozta, hogy a Szov­jetunió e történelmi jelentőségű jegyzékében hiánytalanul kifejezés­re jutnak mindazok az alapvető kér­dések, amelyek oly mélyen foglal­koztatják ezekben a napokban a francia és német népet. A szovjet jegyzékben az az elv jut kifejezés­re, hogy a vitás kérdéseket kölcsö. nös megegyezés alapján rendezzék, s a Szovjetuniónak ez a kezdemé­nyezése közelebb hozza azoknak a megbeszéléseknek a létrejöttét, ame. lyek remélhetőleg hozzájárulnak majd ahhoz, hogy a német, népet megmentsék a legnagyobb veszede­lemtől, attól, hogy Nyugat-Német­ország katonai* támaszponttá vôl. jék. Engedjék meg, mondotta nagy taps közben Wirth — hogy a Szovjetunió jegyzéke fölött érzett örömömnek azzal adjak kifejezést, hogy kezet szorítok a szovjet kül­döttekkel. D'Astier de la Vigeríe (Francia­ország) a francia nemzetgyűlésben lefolyt külpolitikai vita tanulságai­ra mutatott rá és hangsúlyozta: ez a vita megmutatta, hogy a francia nemzetgyűlésben széleskörű egység­front alakult ki az „európai hadse­reg" terve ellen, s a bizalmi szava­zás során a kormány csak azért kapott gyenge többséget, mivel ha­tározati javaslatában óvatosan ki. kerülte az „európai védelmi közös­ség" kérdését. Hangsúlyozta ezután, hogy a Szovjetunió legutóbbi jegy­zéke csattanósan megoáiolja az „eu­rópai hadsereg" hívednek azt az ér velését, hogy a Szovjetunió nem akar négyhatalmi tárgyalásokat, majd hangsúlyozta, hogy a szovjet jegyzék nagy reménységet keltett. A felszólalások után Pietro Nen­ni bejelentette, hogy a javaslatok és határozati javaslatok előterjesz-' tése következik. Eugénie Cotton asszony a kultu­rális bizottság javaslatát terjesztet, te elő. . A javaslatot lelkes tapssal és he­lyesléssel fogadták. Eaután Rosenquist norvég tudós "elhívást terjesztett elő a Béke Vi­lágtanács ülésszakán részt vevő tu ­dósok nevében a világ tudósaihoz. A felhívást nagy tapssal fogadták. Utána Jean Laffitte terjesztett elő javaslatokat a Béke-Világtanács új tagjaira, és a Béke-Világtanács iro­dájának új tagjaira vonatkozóan. A küldöttek mindkét javaslatot egy. hangülag elfogadták Ezután Isabelle Blum e előter­jesztette a politikai bizottság álta­lános határozati javaslatát, valay mint a Béke Világtanács üzenetét, a nemzetközi feszültség enyhülését kívánó szervezetekhez és személyisé. gekhez. A küldöttek nagy tapssal és helyeslésse' mindkét határozatot elfogadták. A határozati javaslatok elfogadá­sa után az elnöklő Pietro Nenni mondotta el záróbeszédét. Rámuta­tott, hogy a Béke Világtanács bé­csi ülésszakán 59 országból 314 küldött vett részt Pietro Nenni hangsúlyozta, hogy a világot átfo­gó békemozgalom szempontjából igen nagyje'entőségü lenne a négy­hatalmi értekezlet összehívása. Piet­ro Nenni záróbeszédét és bejelenté­seit az elnökség tagjai és a küldőt, tek helyükről felállva hosszantartó helyesléssel fogadták. A Béke Világtanács politikai bizottságánál általános határozati javaslata A Béke Világtanács politikai bi­zottságáiiak alta'Snos határozati ja­vaslata a következő: A Bŕke Vilôgtanács budapesti ülésszakának felhívása, amely tárgyalásokra szólított fel. mély visszhangra és a legs^élesebbkörü * támogatásra talált. E kampány kö­vetkeztében napról napra tért nyer és meghozza gyümölcseit az a gon­dolat, hogy a vitás nemzetközi kér­déseket mindenki számára elfogad. hntó megegyezések útján rendezzék. Koreában az ellenségeskedések beszüntetése a béke ügyének győ­zelmét jelentette Ami Németországot Illeti, a nagy. hatalmak között váltott legutóbbi jegyzékek bizonyítják, hogy egy négyhatalmi tanácskozás hamarosan lehetséges. Ami tndokimlt Jlleti, Franclaor. szágban és Vietnamban egyaránt utat tör magának az a gondolat, hogy az ellenségeskedéseket szün­tessék meg és békésen rendezzék az indokínai háborút De a nemzetközi feszültség eny­hítésével szemben álló erők a „tár­gyalások" szót arra használják fel, hogy leplezzék a hidegháború foly­tatását célzó akciókat Nem a tár­gyalásokra törekszenek azok, akik a tárgyaló partneri befejezett té­nyek elé akarják állítani: nem a tárgya'ást akarják azok akik olyan fe'tételeket próbálnak szabni, ame­lyek meghiúsítanák a tárgyaláso­kat Bizonyos körülmények és bizonyos konfliktusok Ázsiában és Euró­pában egyaránt — különösen ve­szélyeztetik a világ békéjét. A koreai tárgyalásokat a meghiú­sulás Veszélye fenyegeti Az a tö­rekvés, hogy kizárják a semleges nemzeteket és különösen Indiát egy olyan konferencián való részvétel­bői. amely lényegében ázsiai érdeke, ket érint, meghiúsíthatja a tárgya, lásokat A népek azonban nem en. gedik meg, hogy Koreában kiújul janak az ellenségeskedések. Az európai biztonság érdekel a német kérdés mielőbbi rendezését követelik Ez a rendezés csak a négy nagyhatalom — az Egyesült Álla. mok, a Szovjetunió, Nagy-Britannia és Franciaország — megegyezése alapján lehetséges Ennek a meg­egyezésnek je'enleg az a fii akadá. lya, hogy az egyik fél fel akarja támasztani a tiémet militariwnust és be akarja vonni Németországot egy háborús koalícióba, amely a másik fél ellen irányul A Béke Világtanács felhívja az európai népeket akadályoznék meg az „európai hadsereg" ről szóló egyezmény ratifikálását és a né. met militarizmus bármilyen forrná­ban való feltámasztását. Ha ez meg­történik. akkor megnyílik az út a négy hatalom mesregvezésére a né met kérdésben: olyan megegyezésre, amely békéé fövő távlatait nyitja meg a német nép előtt és minden európai nép számára biztosítékot teremt azzal szemben, hogy Német, országban feltámadnak az agresz­szió erői. Hét év óta háború folyik Fran­ciaország és Vietnam között. Ennek a háborúnak csak a hadviselő fe­'ek közötti közvetlen tárgyalás vet­het véget. A Béke Világtanács üdvözli -azt a javaslatot, amelyet ebben a vonat­kozásban a Vietnami Demokratikus Köztársaság küldöttsége tett a kí­nai küldöttség támogatásával. Ez a javaslat — amelyre a francia kül­döttség kedvező választ adott — a rendezés alapja lőhet. A Béke-Világtanács mindig azon az állásponton volt, hogy az Ide. gem beavatkozás, idegen csapatok által való megszállás és katonai támaszpontok létesítése idegen terü­leten egyaránt fenyegeti a népek függetlenségét és a békét. Ilyen­irányú politikai kibontakozás nyil­vánul meg a közel, és középkeleti, a latinamerikai és az afrikai orszá. gokban egyaránt. Európában ez a politika különösen az „európai vé­delmi közösség" tervében és abban jut kifejezésre, hogy atomtámasz­pontokat létesítsenek Spanyolor­szágban, Ázsiában pedig Japán kül. földi megszállásában és újrafelfegy­verzésének fokozásában, valamint =tbban nyilvánul meg. hogy az Egyesült Államok Pakisztánban ka­tonai támaszpontokat akar kierő­szakolni a maga számára. Ez az utóbbi törekvés azzal a kockázat­tal jár, hogy a világ egy újabb te­rületéin keltenek háborús pszichó­zist az emberek százmilliói között. A fegyverkezési hajsza, a mind nagyobb hatóerejű pusztító fegy­verek gyártása elviselhetetlen teher, ként és szörnyű fenyegetésként ne­hezedik a világra. A Béke Világtanács a stockhol­mi felhívással kapcsolatos kam­pányban és varsói határozataiban imár felhívta a világ figyelmét er­re a problémára. A Béke Világta­nács sajnálja, hogy az ENSz eddig nem jutott megegyezésre ebben a kérdésben és kívánja, hogy folytas­sák az erőfeszítéseket az atoim. és biológiai fegyverek teljes eltiltásáért ŕs mindennemű fegyverzet lényeges csökkentéséért hathatós ellenőrzés mellett. A Béke Világtanács végül emlé­keztet arra, hogy — ha egyes pro­blémákkal kapcsolatban meg is kez­dődnek a tárgyalások — mindig azon a véleményen volt és továbbra is úgy véli, hogy a nemzetközi fe­szültség enyhítésének leghatható­sabb esztköze továbbra is az ötha­talmi értekezlet. Ez az értekezlet bármelyik fél kezdeményezésére minden olyan kér. déssel foglalkozhat, amelyet a fe­szültség okának tartanak és általá­nos, mindenki számára elfogadható megegyeeéaekre Juthat. Az stíha, talmi értekezletet anmak makacs visszautasítása akadályozza, hogy elismerjék a Kínai Népköztár. saság jogos helyét a világ ügyeinek rendezésére hivatott nemzetközi tes­tületekben. A világ közvéleménye mind élesebben elítéli ezt az elutasí­tó magatartást, amely ellenkezik minden állam érdekeivel. Az ENSz alapokmánya olyan esz. közt bocsát a népek rendelkezésére, amely lehetővé teszi a tartós béke elérését, a népeknek tehát tisztelet, ben kell tartaniok az ENSz alapok­mányát. Az alapokmány elleni me­rényletek nehéz helyzetbe sodorták a világot. Az alapokmány betűihez és szelleméhez való visszatérés se­gítséget nyújtana a népeknek biz. tonságuk és függetlenségük biztosi, tására és lehetővé tenné a nemzetek Igazi együttműködését annak érde­kében, hogy kifejlesszék gazdasági erőforrásaikat, emeljék jólétüket és kultúrájukat. A béke végső fokon a népektől függ, s a népek fellépése megszün. tetheti és meg is kell, hogy szün­tesse azt a félelmet és aggodalmat, azt a nyomorúságot és nélkülözést, Rmelyet a hidegháború és a fegy. verkezési verseny zúdított az embe­riségre. Üzenet azokhoz a szervezetekhez és személyiségekhez, akik a nemzetközi feszültség enyhülését kívánják A koreai fegyverszünet az évek óta aggódó világnak meghozta a reményt, hogy végül csökken a fe­szültség a nagyhatalmak között. Mégis a megkezdett tárgyaiások újabb akadályokba ütköznek. A vi. lágbéke szempontjából életbevágóan fontos más kérdésekben is nehéznek bizonyul a megegyezés. De a népek a nemzetközi feszült. Bég enyhülését kívánják A nemzet­közi feszültséget kísérő gazdasági nehézségek és politikai nyomások a népek számára mind elviselhetet­lenebbé válnak. Az a véleményünk, hogy ki lehet, ne emelni a világot ebből az álla. pótból. Immár minden országban külön­bözö politikai és társadalmi erők küzdenek a nemzetközi feszültség enyhítése érdekében. Mind több tu­dós, vallási és politikai személyiség ítéli el a tömegpusztító fegyverek használatát A közvéleményt mind lobban nyugtalanítja a különböző fegyverzetek növekvő felhalmozása. Minden józan ember megállapítja, hogy nem lehet rendezni a fontos világpolitikai kérdéseket, nem le. het biztosítani a megkötött egyez, mények teljes érvényességét a Ki. r.ai Népköztársaság részvétele nél. kül. A nyugateurópai országok többsé. gében mértékadó személyiségek szállnak síkra minden politikai pártból — a nagy nyilvánosság előtt a német militarizmus feltámasztása ellen, bármiyen formában történjék is az. Ilyen körülmények között úgy véljük, hogfy össze kell hangolni mindazoknak a szervezeteknek és személyiségeknek az erőfeszítéseit, akik a nemzetközi feszültség enyhü­lését akarják. A Béke-Világtanács 1953. november 28.án' elfogadott határozata kifejti álláspontunkat ezzel kapcsolatban. Szüksegessé válik egy olyan talál, kozó tervszerű előkészítése, amely lehetővé teszi majd minden szem. pont szabad feltárását és a lehet, séges megoldások megvizsgálását. Egy ilyen jellegű világtalálkozó rö. vid időn belül való megtartása a nemzetközi feszültség enyhítésének fontos tényezője lenne. A Béke-Világtanács ülésszakán részvevő tudósok deklarációja A Béke-Világtanács záróülésén Rosenquist norvég tudós az üléssza­kon részvevő tudósok nevében a kö­vetkező felhívást terjesztette elő a Világ tudósaihoz: „A Békevilágtanács ülésszakán részvevő tudósok deklarációja: A Béke-Világtanács bécsi ülés. szakán részvevő tudósok, felismerve a tömegpusztító fegyverek szörnyű pusztító erejét, felhívják tudóstár­saikat az egész világon, lépjenek fc! erélyesen e fegyverek eltiltá­sáért. A Bék^-Világtanács ülésszakán részvevő tudósok felhívják a világ tudósait, hogy támogassák mindazok erőfeszítéseit, akik azt akarják, hogy a tudományt ne használják fel többé pusztító célokra, hanem az emberiség szolgálatába állítsák." A kulturális bizottság javaslata A Béke-Világtanács kulturális bizottsága az alábbi javaslatot ter. jesztette elő a Béke-Világtanács bé. csí Ülésszakán: A Béke.Világtanács jelenlegi ülés. szaka bebizonyította, hogy szüksé­ges és lehetséges a kulturális kap. cgolatok széleskörű fejlesztése, ami a nemzetközi feszültség enyhítésé­nek értékes tényezője Örömmftl ál." lapítjuk meg. hogy a még mindig nagyszámú akadály ellenére is érté­kes eredmények születtek ezen a téren. Ugyanakkor megállapítjuk azt is, hogy még sokkal nagyobb sikereket lehet elérni a közvetlen közeljövőben. Hatalmas távlatok tárulnak fel, ha minden szervezet és minden ember — aki előtt egy. aránt drága saját hazájának és az emberiségnek a kultúrája — arra törekszik, hogy egymással kapcso­latba lépjen és gyümölcsöző nemzet, közi kapcsolatot létesítsen a kői. csönösség alapján. A Béke-Világtanács új tagjai A Béke.Világtanácsot a követke. zö tagokkal egészítik ki: Dzsalal Aukati (Irán). Baltasar Castro, a chilei képviselőház elnöke, Aiberto Cianca olasz szenátor volt miniszter. Szergej Gernszimov szov. jet filmrendező, Nicolas Guillen ku­bai költő, Knut Loffnes norvég kül. dött, Abdul Karim M ah t a iraki író, Clarenzo Menotti olasz pedagógus, Erwin Scharf osztrák író, Valentin Szorokin szovjet közgazdász, Wil. liam Morrow ausztráliai vasutas. A Béke. Vilôgtanács Irodáját a következő tagokkal egészítik kl: Jorge Amado, Monica Felton, D. N. Pritl. Alekszej Szurkov, William Wain-vr;ght angol vegyész. Maria Rosa Olivei argentin írónő. Fogadás az Albán Népköztársaság nagykövetségén Moszkvában November 28-én M. Prifti, az Al­bán Népköztársaság szovjetunióbeli rendkívüli és meghata ; mázott nagykö­vete az Albán Népköztársaság nem­zeti ünnepének — Albániának a fa­siszta járom alól va !ó felszabadítása 9. évfordulójának — tiszteletére foga­dást rendezett. A fogadáson megjelentek: V. M. Molotov, a Szovjetunió Miniszterta­nácsának első elnökhelyettese és kü­lügyminiszter, M. P. Taraszov, az OSzSzSzK Legfelső Tanácsa elnök­ségének elnöke, A. M. Kuzanov, az OSzSzSzK Minisztertanácsának elnö­ke, P. K. Ponomarenko, A. N. Ko­szigin, A. G. Zverjev. Sz. M. Tyího­mirov, B. P. Boscsev, A. F. Tretyá­kov, K. P. Gorsenyin, G. M. Orlov, a Szovjetunió miniszterei, N. M. Sver­nyik, az Össz-szövetségi Központi Szakszervezeti Tanács elnöke, K. A. Rudenko, a Szovjetunió főügyésze, Sz. M. Bugyonij, a Szovjetunió mar­sallja, A. A. GromikO, Sz. A. Bori­szov, Sz. V. Kaftanov, N. N. Beszpa­lov, a Szovjetunió miniszterhelyette­sei. K. D. Levicskin albániai szovjet nagykövet, M. A. Jasznov, a moszkvai Szovjet elnöke, G. K. Maandin, G. Sz. Mc«ztalenko tábornokok. V. A. Andrejev tengernagy, a Szovjetunió külügyminisztériumának, a Szovjet­unió kereskedelmi minisztériumának, a Szovjetunó honvédelmi minisztériu­mának. a Szovjetunió közművelődés­ügyi minisztériumának vezető dolgo­zói. valamint a szovjet és külföldi sajtó képviselői. Ezenkívül megjelentek a külföldi országok nagykövetei és nagykövetsé­geik tagjai. A külügyminiszterek hágai konferenciája Sajtójelentések szerint november 28-án Hágában végetért a hat nyu­gateurópa 1 ország (Franciaország, Nyugat-N?metország. Olaszország, Bel gium. Hollandi és Luxemburg) kül­ügyminisztereinek konferenciája. A konferencián beszámolót tartottak a (szakértők római tanácskozásairól, akik a „politikai egyesülés" javaslattal logla'koztak. amely ,.kis Európa" el­•u'vezés a'att ismert. Amint ismere­tFS, a római megbeszélések fő'eg má­sodrendű kéidésekke 1 foglalkoztak és a tervezett „egyesüléssel" kapcsolatos 'egfontosabb problémákat a hágai meg­beszélésekre halasztották. Azonban a hágai megbeszélések is csak néhány Szakértői iavaslat jóvá­hagyására korlátozódtak. A2okat a vitás kérdéseket és nrob !émákat, ame­lyek éles ellentéteket váltanak ki a tervezett egyesülés partnerei között, nem oldották meg. Ezekkel a prob. lémákkai egy újonnan megalakuló állandó bizottság foglalkozik majd, amelynek székhelye Párizs lesz, A konferencián elhatározták hogy 19R4. március 30-ra egv újabb konferenciát hívnak össze. A pamutkirálu profitja A politikai gazdaságtan tanfolyamo­kon sokan tanulmányozzák a tőkés gazdálkodás törvényeit A „változó töke", az „értéktöbblet", a „profitráta" fogalmainak, a kapitalista kizsákmá­nyolásnak megértését példákkal *zok' ták megvilágítani a propagandisták. Hazai példáink azonban már kissé po­rosak, több év előttiek. Éppen ezért igen tanulságos az a friss példa, ame­lyet a la Vie Ouvriére, a COT köz­ponti lapja egyik legutóbbi számában közöl a francia „Pamut- és lóverseny­király" Boussac úr kimutató faiból. Imé: Boussac úr hatvan üzeme egy év alatt öt milliárd franknyi csinos kis profitot hozott Másképpen szólva 30.000 alkalmazottjának mindegyikén 170.000 frank hasznot zsebelt be A számokból az is kiderül hogy Boussac úrnak ezenkívül versenylovai ugyan­abban az évben három milliárd 300 millió frankot hoztak. Boussac úr tehát egymaga összesen nyolc milliárd 300 millió frankot vá­gott zsebre egy év alatt! Ugyanabban az időben összes dolgo­zói. együtt — tehát 30 000 ember — körülbelül 7 milliárd frank munkabért kaptak (átlagosan havi 21.000 fran­kot ). Ebből már nem nehéz feladat kiszá­mítani a kizsákmányolás fokát... \

Next

/
Oldalképek
Tartalom