Uj Szó, 1953. december (6. évfolyam, 290-315.szám)

1953-12-06 / 295. szám, vasárnap

U J szo 1953. december 6. A párt ideológiai, tömegpolitikai és szervezési munkájának néhány kérdése (Folytatás a 3. oldalról.) nek fenntartani kapcsolatukat a választókkal, nem dolgoznak választóik • körében. A vezető funkcionáriusok sikeres munkájának nélkülözhet étlen előfel tétele, hogy a nyilvános gyüléae ken, vitákon, megbeszéléseken rendszeres és eleven kapcsolatot tartsanak fenn a dolgozókkal. A vezető dolgozók bekapcsolódása rend kívül emeli a politikai agitáció színvonalát és ők maguk is jobb képesítést nyernek arra, hogy tanítsák a többi népnevelőt, helyes és találó érvekkel vértezzék fel őket minden kérdésiben. Noha a pártszervezetek a nyilvános gyűlések rendezésében jelentős sikereket értek el, számos járásban komoly fogyatékosságokat tapasztalhatunk. A nyilvános gyűlések rendezését gyakran a népi közigazgatásra bízzák. Pld. az ostravai kerületben egy hónap leforgása alatt 217 nyüvános gyűlés közül a párt csupán 48-at szervezett meg. Az efféle jelenségeket bírálva nem azt akarjuk mondani, hogy a népi közigazgatás vagy a Nemzeti Arcvonal nem hívhat össze nyilvános gyűléseket, a polgársággal folytatott megbeszéléseket, stb., vagyhogy ilyen gyűléseket nem volna szabad összehívnia. Ellenkezőleg, ez a népi közigazgatás és a Nemzeti Arcvonal egyik kötelessége. <, Pártszervezeteinknek azonban világosan fel kell ismerniök, hogy az elvi politikai és nemzetközi kérdésekkel foglalkozó nyilvános gyűléseket a pártnak kell megszerveznie. A párt funkcionáriusai azért lépnek a dolgozók elé, hogy megmagyarázzák nekik a párt és a kormány politikáját, meghallgassák nézeteiket, kívánságaikat és panaszaikat- Ha bármily módon kibújnak ez alól a magától értetődő kötelességük alól, úgy ezzel elidegenítik a dolgozókat a párttól és megbontják a párt kaDcsolatait a dolgozókkal. A nyilvános gyűlések megszervezésében tapasztalható további fogyatékosság abban áll, hogy a járási szervek gépiesen jelölik Vi a nyilvános gyűlések színhelyét, tekintet nélkül az alapszervezet szükségleteire vagy a helyi problémákra. A nyilvános gyűlések effajta felülről történő bürokratikus kitűzése arra vezet, hogy a?. alapszervezet nem tekinti saját ügyének a gyűlés biztosítását, hanem a járás ügyének. A nyilvános gyűlés megszervezésénél mindig szem előtt kell tartanunk, mit akarunk elérni a gyűléssel és eszerint kell megtennünk az előkészületeket is. v A tapasztalatok azt tanítják, hogy a dolgozók egyre nágyobb igényeket támasztanak a gyűlésen fellépő szónokokkal szemben is- Nem tűrhetjük tovább, hogy a nyilvános gyűléseken mondott beszédekben frázisok özönét zúdítsák az egyszerű emberekre. A nyilvános gyűléseken elemezni és magyarázni kell a legfontosabb kérdéseket és arra is elég időt kel] hagyni. hogy a hallgatók felszólalhassanak és elmondhassák véleményüket. Ha nyilvános gyűléseken az emberek eleven kérdéseire fogunk válaszolni, akkor megnövekszik a gyűlések vonzóereje, a dolgozók nagyobb számban látogatják majd őket és nevelő hatásuk is megsokszorozódik. ' A nyilvános gyűlésekkel kapcsolatos eddigi tapasztalataink azt mutatják, hogy lényegesen meg kell javítanunk az előadótestületeknek nyújtott segítséget, emelni politikai színvonalukat és szaktudásukat, szemináriumokat kell szerveznünk és gyakrabban kell értekezletre hívnunk az előadókat, hogy kicserélhessék egymással tapasztalataikat; ezenfelül az előadótestületeket jó elöadásanyaggal is el kell látnunk. A személyes agitációnal sokkal nagyobb mértékben alkalmazzák — üzemekben és falvakon egyaránt — a szemléltető agitációt. Az üzemekben erre a célra vlllámújságokat, felhívásokat használnak fel, hirdetőtáblákon teszik közzé a szocialista munkaverseny eredményeit, nyilvánosan megbírálják a hibákat, stb. A falvakon a szemléltető agitáció idényszerűen fejlődik, a tavaszi munkák, az aratás, az őszi munkák, a begyűjtés, stb. idején. A szemléltető agitáció javarészt helyesen arra törekszik, hogy nevelje a dolgozókat, mozgósítsa őket és hozzájáruljon s feladatok teljesítésében fellépő nehézségek leküzdéséhez. A fogyatékosságok abban állnak, hogy a pártszervezetek nem mindig irányítják szilárd kézzel a szemléltető agitációt. A villámújságokat és egyéb szemléltető agitációs anyagot az üzemek propagációs osztályai a járási és kerületi nemzeti bizottságok IV. ügyosztályai adják ki anélkül, hogy az anyag tarta'mára a pártszervezet bárminemű befolyást gyakorolna. Ezért gyakran megesik, hogy felülről adnak ki villámújságokat és felhívásokat, amelyek általánosságokat tartalmaznak, hatásuk csekély, sőt néhány esetben politikailag helytelen és káros a tartalmuk. Számos esetben a szemléltető agitációt összetévesztik a díszítéssel és így a szemléltető agitációt megfosztják hatásosságától és harcosságától. A szemléltető agitáció terén tapasztalható hiányok megszüntetésére szükséges, hogy a párt szervei és szervezetei irányítsák a szemléltető anyag kiadását és tartalmukra nézve is érvényesítsék befolyásukat. A villámújságok, felhívások és egyéb szemléltető agitációs anyag segítséget hivatott nyújtani a párt népnevelőinek és ezért összhangban kell állnia azokkal a feladatokkal, amelyeket a pártszervezet napirendre tűz. A szemléltető agitáció válaszoljon szellemesen és felkészülten minden újdonságra, amely a munkahelyen előfordult és harcoljon határozottan minden negatív jelenség ellen. Hatása akkor a legnagyobb, ha munkahelyről indul ki, nem pedig felülről. Ismeretes, hogy nálunk olyan hangok/ hallatszottak, sőt még ma is hallatszanak, hogy a pártnak nem kell politikai agitációt folytatnia, hogy nálunk úgyszólván a munka eredményei maguk beszélnek, hogy az agitációt nyugodtan másra bízhatjuk.* Az üyen hangok szerfölött ártalmasak. Ezért félreérthetetlenü

1 meg kell mondanunk, hogy a politikai agitációt a párt irányítja, az agitációs .munkát a jelenben és a jövőben egyaránt szüárdan kezében tartja és nem bízza senki másraAz agitációs munka széleskörű kifejlesztése és fellendítése érdekében országos méretben számos alapvető anyagot kell kiadnunk a népnevelők számára, pld. a Népnevelők kézikönyvét, stb., ki kell terjesztenünk és döntő mértékben meg kell javítanunk a szemléltető agitációsanyag, plakátok, stb. kiadását. Nagy figyelmet kell fordítanunk a „Népnevelő szavá"-ra, különösen é folyóirat kerületi kiadásaira. Mindemellett szem előtt kell tartanunk, hogy a politikai agitáció legfőbb eszköze az élő szó. A sajtó és a rádió munkájáról Ideológiai munkánkban rendkívül fontos szerejpe van a sajtónak és a rádiónak. Most arról van szó, hogy ezeket a szerfölött hathatós és erős eszközöket teljes mértékben kihasználjuk a dolgozók nevelésénél, diadalmas eszméiník szellemében, hogy az orsizágépítés nagy feladatainak teljesítésére mozgósítsák őket. Noha sajtónk a dolgozó nép egyre szélesebb tömegeinek szavát tolmácsolja és hatása egyre javul, mindez ideig nem érte el azt az eszmei színvonalat, azt a harcosságot és felkészültséget, amelyet a bel- és külpolitika nagyjelentőségű eseményei megkívánnak. Sajtónk színvonaláról beszélve külön kell foglalkoznunk a Rudé Prá. vo színvonalával. A Rudé Právo a CsKP központi sajtószerve, országunk első ľapja. ( Ezért nagyfokú eszmeiségével, harcosságával, az ellenséges ideológiákkal, életünk minden elavult jelenségével szemben ta núsított engeszrtelhetetienségével egész sajtónknak példát kell mutat nia. Éppen azért, mivel a Rudé Prá. vonak ilyen különleges a helyzete, a legnagyobb igényeket kell támasztanunk színvonalávai szemben és sok. kai szigorúbban kell megítélnünk minden fogyatékosságát. A Rudé Právo nem irányítja mindig az olvasók széles tömegeinek fi gyeimét termelésünk fő kérdéseire, a szocialista munkaversenyre, a gazdaságosság problémájára, nem nép szer'űsíti kielégítően a hazai és szov. jet újitók, élenjáró dolgozók haladó munkamódszereit. Emellett sokkal figyelmesebben kelO foglalkoznia azzal is, hogyan boztosítják az üzemekben a "dolgozók érdekeit szolgáló szociális és kulturális berendezéseket. A leghatározottabban fel kell hívni a Rudé Právo szerkesztőségének figyelmét olyan fontos kérdélsekre, mint amilyen az értelmiség szerepe a szocializmus építésében és az értelmiség körében végzett munka. Sajtónknak, különösen a Rudé Právonak rendszeresen és kézzelfogható tények alapján rá kell mutatnia a Szovjetunió és a béke és demokrácia táborához tartozó or. szágok békepolitikájára. Ugyanakkor arra is elkerülhetet. len szükség van, hogy konkréten leleplezzük az imperialisták, ktilönö. sen a legagresszívabb imperialista körök támadó politikáját. Emellett külön figyelmet kell fordítani Németország kérdésére, arra a liarcra, amelynek célja Németország egyesítése, demokratikus és békés ala. pokon. A béke, a demokrácia és a szocializmus táborának ereje és befolyása egyre nő. E tábor békeszerető politikája az egész világon egyre szé. leskörübb visszhangra talál, terjed a vitás nemzetközi kérdések tár. gyalások útján történő békés megoldásáért küzdő mozgalom, amint azt a Szovjetunió és a többi demokratikus állarti követeli Ezeknek a béke erőinek egyre növekvő túlsú. lyát és az agresszív imperialista körök egyre érezhetőbb elszigetelődését bizonyítják, sajtónk hasábjain helyesen rá kell világítanunk a nem. zetközi politika kérdéseire. A Rudé Právo munkájában ta. pasztaiható hiányok, amelyekről be. széltem, sokkal nagýobb mértékben figyelhetők meg egyéb sajtónk működésiben. Ezzen kapcsolatban két fontos kérdésre akarom felhívni a figyelmet. Komoly hiányok tapasztalhatók abból a szempontból, liogy hathatós harcot folytassunk az ellenséges propaganda hazugságai és rágalmai ellen. Az újságok csak esetenként közölnek támadó élű anyagot a külföldre szökött hazaárulók ellen, nem álcázzák le elég határozottan a tengerentúli háborús gyu

jtogat^kat. Sok esetben sajtónk az ellenséges propagandával folytatott vita éš polemizálás vak vágányára siklik ahe. lyett, hogy megcáfolhatatlan érve. ket sorakoztatna fel ellenében, ame. lyek nagy számban meríthetők mai életünkből. Külön figyelmet érdemel az alulról jövő. kritika fejlesztésének kérdése sajtónk hasábjain. Az utóbbi hónapokban jelentősen megszaporodott a közölt kritikai anyag, de még mindig nem olyan intenzív és erős,- mint amilyenre szükségeink van. Ugyanakkor azonban nem szabad megfeledkeznünk róla, hogy bírálatunknak pártosnak, igaznak kell lennie és át kell hatnia a segítő szándéknak. A Rudé Právoban kö. zölt számos bíráló cikk — noha még érezhetők bennük a fogyatékosságok — eredményesen ostorozza a büro. kratákat, a semmirekellőket és azokat a hibákat, amelyek elked. vetlenítik népünket. Számos, különösen a levelezők tollából származó bíráló cikk segítségünkre volt sok helytelenség leleplezésében és ezzel az esetleges károknak vehettük ele. jét gazdasági életünkben. Számos folyóiratban azonban ko. moly hibák mutatkoztak a bírálattal kapcsolatban. Egyes lapok bí. rálő szándékukban egyes emberek elavult nézeteinek és gáncsoskodó szándékainak befolyása' alá kerültek, fejetlenül kipellengéreztek különbö. ző nem tipikus hibákat és nem mu. tattak rá, hogyan lehetne ezeket a hibákat helyrehozni. Az ilyen bíráló anyagnak semmi haszna sincs, legfeljebb az ellenséges propagandának jön kapóra. Valamennyi lapnak, mégpedig a poli. tikai szervezetek, tömegszervezetek és egyéb

1" intézmények sajtószervéi, nek elsősorban azt kell szem előtt tartamok, hogy a bírálat elősegítse az országépítés során felmerülő nehézségek és hibák megoldását, ki. küszöbölését. Az ideológiai munka hatalmas arányú fellendülésére irňfmiló törekvéseinkkel kapcsolati • -i párt. kell fordítani a sajtó kérdésére. Fontos feladat az is, hogy a Nová Mysl című lapot a párt Központi Bizottságának elméleti és politikai folyóiratává építsük ki. A rádió is a dolgozók nevelésé, nek hathatós eszköze. Hisz országunkban minden családra jut egy rádiókészülék, ha családonként átlag négy személyt számítunk. Rádiónknak is teljesebben kell tükröznie a nép életének és munkájának gazdag problémáit. Az eddiginél bővebben és érdekesebben kell megismertetni a hallgatókat a tudomány és a technika vívmányaival, a kultúra legjobb alkotásaival. A rádió fontos feladata, hogy hat. hatósan küzdjön ellenségeink hazug propagandája ellen. A kormányhatározat széliemében a rádiónak továbbra is gondoskodnia kell arról, hogy kiirtsa műsorából a száraz, egy kaptafára szabott szá. mokat és a hallgatókat életünk gyönyörűséges perspektíváinak ké. pével lelkesítse. Külön figyelmet kell fordítani a falusi hallgatóknak sugárzott műsorra és egyáltalában érzékenyebben kell válaszolni a hallgatók érdeklődésére és kívánságaira. Egyszerűen arról van szó, hogy a rádió közelebb jusson népünk leg. szélesebb rétegeihez. A tudomány és a művészet jelentőségéről tényeknek a fényében, amelyek a nak a lehető legnagyobb figyelmet Gazdaságunk, politikánk és kultúránk valamennyi szakaszának szempontjából nagy jelentősége van a tudomány további fejlődésének. Tudományos dolgozóink minden újabb felfedezése, a természettudo. mányok és a társadalomtudományok terén egyaránt, . gazdasági vagy ideológiai következményeivel jelen, tősen erősítik hazánk szocialista or. szágépítését. Ezért nagy figyelmet kell fordítanunk a tudománynak, tovább kell fejlesztenünk 3zámios sikerét és ki kell küszöbölnünk sok hiányosságát. Az ideológiai munka fejlődésének szempontjából különösen fontos, hogy megszüntessük a társadalomtudományok, nevezetesen a filozófia, a politikai gazdaságtan, a pedagógika, a jog. és államtudomány, stb. lemaradását. A Csehszlovák és a Szlovák Tudományos Akadémia, az iskolaügyi minisztérium, valamint a CsKP KB mellett működő Pártfőiskola foganatosítson hathatós in. tézkedéseket annak érdekében, hogy a társadalomtudományok minden ágazatában, különösen az aspiran. túra és a tanársegédi állások kihasz. nálásával a lehető legrövidebb időn belül elegendő számú fiatal, nagy szakképzettségű, eszmeileg szilárd, alkotóképes tudományos dolgozót neveljünk. Fokoznunk kell továbbá tudományos dolgozóink marxista-leninista filozófiai felkészültségét és így elő kell segítenünk — a fontos elméle. ti kérdésekről folytatott viták megszervezésével együtt — tudományos munkánk elméleti színvonalának emelését, különösen a természettudományok terén. A tudományunkban oly szükséges bírálat és önbírálat fejlesztése ér. dekében rendszeresen és az eddigi, nél nagyobb mértékben kell meg. szerveznünk az egyes tudományos munkák, cikkek, tankönyvek, stb kollektív megbírálását; különösen fiatal szerzők müveinek esetében. Minden téren sokkal nagyobb mértékben kell biztosítanunk a cseh és a szlovák tudósok szoros együttműködését. A

z idősebb tudósok iránt tisztelet- és bizalomteljes viszonyt kell kialakítanunk és teljes mértékben fel kéli használnunk képességeiket és tapasztalataikat. A kiiváló tudósokat fiatal tehetséges tudományos dol gozókkal kell körülvennünk, akik képesek átvenni és továbbfejleszteni tanítóik értékeis tapasztalatait, tudását és művészetét. A pártszerveknek és a pártmunkásoknak a tudományos és kutatómunkások aktivájára kellene támaszkodniok, fi. gyelemmel klsérniök és ismerniök kellene a tudományos munka eredményeit és ezeket az eredményeket, valamint magukat a tudományos dolgozókat is sokkal nagyobb mértékben kellene felhásználniok a párt ideológiai munkájában. Az új szocialista ember nevelésének, az emberek tudatában fennmaradt kapitalista csökevények ellen vívott harcnak fontos fegyvere a haladó realista művészet. Mint a valóság művészi visszatükrözése, hatalmas, óriási hatással van a társadalom életére, kialakítja az emberek érzelmeit, eszméit, akaratát és erkölcsi elveit. Fennkölt hivatását, az űj szocialista ember megteremtésének elősegítését a művészet csak akkor teljesítheti, ha a művészi alkotások igazán tükrözik új valóságunkat, minden^ sokrétűségében és változatosságában, ha igaz képet rajzolnak az új emberről, belső átalakulását kísérő problémákról és konfliktusokról és ha ugyanakkor az igazságnak megfelelően tükrözik a rothadó és haldokló kapitalista világ negatív jellemeit ós embertípusait. , Ahhoz, hogy művészetiünk teljesítse ezt a feladatát, művészeinknek alaposan el kell sajátítaniok nemzeti művészetünk fennkölt hagyományait és tanulságot kell m'eríteniöik a világkultúra haladó hagyományaiból. Az eddiginél sokkal nagyobb mértékben kell tanulnunk a klasszikus orosz, különösen pedig a szovjet művészettől, a világ első szocialista művészetétől és alkotó módon fel kell használnunk nagy mestereinek tapasztalatait. A művészet nem fejlődhetik a nézetek harca, elvi, alkotó és konkrét kritika nélküli Szükséges, hogy a kritika az ügy iránti őszinte érdeklődésből, abból a törekvésből fakadjon, hogy komoly segítséget nyújtsunk művészeinknek és művészetünk, nek. Véget kell vetni a kiváló műalkotásokkal szemben tanúsított kö. zönynek, a hozzá nem értő és elvnélküli állásfoglalásoknak. Kritikusainknak az eddiginél nagyobb mértékben kell munkájuk alapjává az élet mélyreható ismereteit tenniök és céltudatosan elő kell segíteniök művészetünk fejlődését. A kritika legyen érthető necsak művészeink, hanem a legszélesebb néptömegek számára is. Folyóirataink és napilapjaink előtt az a feladat áll, hogy szüntelenül kiterjesszék munkatársaik körét és egyre többet írjanak művészeti kérdésekről. Elsősorban maguknak íróinknak kellene foglalkozniok az új irodalmi alkotások bíráló méltatásával. Ennek az elvi és minden szempontból szakszerű kri-• tikának a fejlesztése az az út, amely segítséget nyújt művészeinknek abban, hogy gyorsabb ütemben haladjanak előre és új mestermüveket alkossanak, amelyek méltóak lesznek szocialista országépítésünk nagy korszakához és népünket új hőstettekre lelkesítik. Mindehhez elsősorban az szükség ges, hogy gyökeresen megjavítsuk az alkotóművészek szövetségeinek — az írók, a képzőművészek és a zeneszerzők szövetségének — munkáját, hogy azok az ideológiai élet központjaivá fejlődjenek, hogy gyűléseiken a műalkotások konkrét és elvi bírálata alapján megvitassák, az alkotás legfontosabb problémáit. A szövetségeknek sokkal több gondot kell fordítaniok az egyes művészek szüntelen eszmei és művészi fejlődésére és biztosítianiok kell számukra annak lehetőségét, hogy gyakrabban kerüljenek közvetlen kapcsolatba dolgozó tömegeink életével. Ezek egész kultúrfrontunk együttes feladatai. Irodalmi téren küzdenünk kell a sematizmus, a felületesség, *a szürkeség minden megnyilvánulása ellen, amelyek mindezideig még ?vakran fordulnak elő íróink müveiben. Ez azt_ jelenti, hogy alaposan ismernünk kell az életet és a társadalmi fejlődés törvényeit, gyarapítanunk kell művészi, mesteri tudásunkat, tanulnunk kell az irodalom legkiválóbb mestereitől. Különös gondot és szeretetet kell fordítanunk az ifjúsági és gyermekirodalomra. Ez a kérdés nem csupán az írók egy szűkebb körének ügye. Minden kiváló művész tekintse feladatának, hogy gazdagítsa ifjúsági és gyermekirodalmunkat, hogy legfiatalabb nemzedékünk kezébe eszmeileg fejlett, nevelő hatású romantikusan lebilincselő és érthető müvek kerüljenek. Népi demokratikus társadai, (Folytatás a 5. oldalon.) r