Uj Szó, 1953. december (6. évfolyam, 290-315.szám)

1953-12-01 / 290. szám, kedd

I UI SZÖ 1953. december 1. Hogyan biztosíthatjuk népünk anyagi és kulturális színvonalának szüntelen emelkedését (Folytatás a 3. oldalról.) tását, fokozását. Ezért helytelen volna, ha szemet hánynánk a hiá­nyosságok fölött. Még akk^j; sem volna helyes, ha nem voltiának sem­miféle hiányaink, semmiféle hibáink, semmiféle aránytalanságaink. Annál kevésbbé volna ez helyes a mi hely­zetünkben. Ezért ugyanakkor, amikor végre/ hajtjuk a párt és a kormány irány, elveit a dolgozók életszínvonalának emeléséről, egyben kéz a kézben, együttes erővel be kell hoznunk ezt a lemaradást és elejét kell vennünk azoknak a nehézségeknek, amelyek a jövőben felmerülhetnének előt­tünk minden sikerünk és annak el­lenére, hogy teljesítettük az ötéves terv alapvető feladatát és teljesen átépítettük, megváltoztattuk ipa­runk szerkezetét. Már ezért sem volna helyes, ha az életszínvonal emelésének kérdését " csak idény­problémának tekintenénk. Másrészt azonban ki kell hasz­nálnunk azt a körülményt, hogy csakis nálunk, a szocializmus orszá­gaiban emelhetjük gyorsabb ütem­ben és állandóan az életszínvonalat, hogy ezzel a jelenséggel a kapita­lista világ egyetlen országa sem dicsekedhetik és hogy éppen az életszínvonal emelkedése kelti fel a tcmegek kezdeményezését és terem­ti meg a nehézségek legyőzésének előfeltételeit. Mindez felmérhetetle. nül fontos. Ezt szem előtt kell tar­tamok agitátorainknak, propagan­distáinknak és újságíróinknak is, hogy a jövőben ne forduljon elö, bogy védekező jellegű cikket írnak arról, miért nem szállítottuk le a burgonya vagy a hús, stb. árait. Eze. ket a kérdéseket természetesen szin­tén tisztáznunk kell, de nem védeke. ző módon és védekező szellemben. Ellenkezőleg, mindenekelőtt be kell bizonyítanunk, hogy mindaz, amit pártunk és kormányunk végrehajt, az életszínvonal szüntelen emelése, az árak csökkentése és ezzel a reál­bérek növelése s az életszínvonal emelése a kapitalista világban telje, sen lehetetlen. Ezeket a kérdéseket támadó szellemben kell a tömegek elé tárnunk. Ezzel kapcsolatban tisz. táznunk kell azt is, "miért nem lehet­séges ez vagy az az intézkedés. .Ha csakis teljesen defenzív jellegű cik­ket írunk arról, miért nem tettük meg ezt vagy azt, úgy ez a cikk aligha kelti fel a dolgozók kezde. ményezö készségét, aligha magya­rázza meg a tömegeknek, mily nagy a különbség a szocializmusban az életszínvonal szüntelen emelkedése és a kapitalizmusban az életszínvo­nal feltartóztathatatlan süllyedése között. Másodszor, a pártnak szervezetei révén egyre jobban ki kell fejlesz, tenie annak ellenőrzését, hogyan tel­jesítik a könnyű- és élelmiszer ipar, különösen pedig a mezőgazda­ság rendeléseit. Erre azért van szükség, mivel nehéziparunkban le­becsülik a könnyűipar, az élelmi­szeripar és ä mezőgazdaság gépi felszerelésének kérdését. A párt­nak ezen a téren, szem előtt tart­va az életszínvonal emelésének biz. tosítását, ellenőriznie kell, hogy ezek a rendelések ne szenvedjenek halasztást, hogy a nehézipari dol­gozók ne vegyék félvállról őket. Az életszínvonal szüntelen emelé. sér.ek biztosításával — különösen a fejlődés ütemének meggyorsításá. val — összefüggő harmadik feladat a töinegszükségleti cikkek gyártá­sa. Ezt természetesen a könnyű, és az élelmiszeriparban kell biztosíta­nunk. Ugyanakkor azonban a ne. héziparban, a gépiparban, a kohá­szatban, a vegyiiparban stb. szá. mos lehetőségünk van arra, hogy meglehetősen könnyűszerrel tömeg, sziikségleti iparcikkeket gyártsunk Nehézipari dolgozóink lélektanilag még nem készültek fel eléggé arra, hogy kihasználják az életszínvonal emelése biztosításának e forrását. Ügy néznek erre a kérdésre, mint olyan dologra, amely méltatlan a nehézgépiparhoz, a kohászathoz, a vegyiiparhoz. Semmibe veszik az apró közszükségleti ipari cikkek gyártását, jelentéktelen csekélység­nek tartják a beruházási építkezé. sek nagy feladatai mellett. A párt­nak az üzemi szervezetekben, az il. lető gyárak párttagjai és dolgozó tömegei között végzett pártmunká­val kell legyőznie ezeket az elöité. leteket. Megemlítek egy példát, amelyet nemrég közölt a „YVirtschaft" című gazdasági folyóirat, amely a Német Demokratikus Köztársaságban jele. nik meg. Ott éppen a nehéziparban, a gépiparban, a kohászatban, a ve. gyiiparban stb., külön akciókat szer. veznek, hogy felhívják a nehézipari dolgozók figyelmét az apró köz­szükségleti cikkek gyártására. A gyárakban erre a célra külön osz. tályokat létesítenek. Különféle hitel­kedvezményeket biztosítanak az üzemek igazgatóinak, lehetővé te. szik pl. azt, hogy az üzemi hitel, bői kisebb, a. közszükségleti cikkek gyártásához szükséges gépi beren. dezéseket vásároljanak. Az életszínvonal eibelkedéséröl és biztosításáról szólva, szem előtt tartva azokat a tapasztalatokat, amelyeket pl. az edénysúrolók, gom. bostü gyártásánál, stb. szereztünk, nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy a párt az életszínvonal emelését biztosítva ezekre a kér­désekre is figyelmet fordítson. Ebből a célból mozgósítanunk kell azokat a nagy. hallatlan tartaléko. kat, amelyek helyi iparunkban, a községi vállalatokban rejlenek és ki kell használnunk a kisipari szövet­kezetek stb. lehetőségeit is. Alap. szervezeteink, járási, kerületi párt. bizottságaink, nemzeti bizottságaink előtt ezen a téren nagy lehetőségek nyílnak arra, hogy konkréten, gya­korlatilag biztosítsák az életszínvo­nal emelésével kapcsolatos felada. tok teljesítését. Hogy ezek a lehetőségek fennáll­nak, ezt igazolják azok a tapasz, talatok, amelyeket a termelőszövet­kezetek szövetsége szerzett kiállítá. sainak megrendezésével Ezeken a kiállításokon számtalan ipari köz. szükségleti cikket láttunk, amelye­ket termelnek, illetve termelhetnek és amelyek gyártását továbbfej­leszthetik. Egyes helyeken a terme, lés rendkívül kezdetleges fokon áll és a mi kötelességünk ilyenkor elő­segíteni a technika fejlesztését, a gyártási folyamat és a munkaszer. vezés tökéletesítését, a munkások szakmai kiképzését. Ezen a téren nagyszerű hagyományokra, kisipa- | rosaink gazdag tapasztalataira tá. maszkodhatunk. És éppen az élet. színvonal gyorsabb ütemü emelke­désének szempontjából nem lehet közömbös nekünk, kihainak.e egyes iparágakban a kisiparosok. Itt meg. tanult, elsajátított tapasztalatok örökléséről van szó, kisiparosaink nagyhírű kézügyességének tovább­fejlesztéséről, stb. A helyi ipar, a községi gazdálko. dás, a termelőszövetkezetek terén nagyrészt még nem használtuk ki a fennálló lehetőségeket és kötelessé, günk pártszervezeteink, nemzeti bi­zottságaink figyelmét ezekre a lehe. tőségekre fordítani. A közszükségleti árualapot, neve. zetesen pedig az élelmiszeralapot, amely hivatott az életszínvonal emelkedésének biztosítását szolgál, ni és lehetővé, tenni a kiskereske­delmi árak leszállításának előkészí. tését, nemcsak hazai forrásokból egészítjük ki, hanem külföldi beho. zatallal is gyarapítjuk. Ebből a szempontból fontos szerepet játszik az a kérdés, képesek vagyunk-e biztosítani élelmiszerbehozatalunkat. Magyarán mondva, telik.e rá. Gyak. ran nehéz helyzetbe kerülünk, ha a béketábor valamelyik országából fo­kozni akarjuk egy élelmiszerfajta behozatalát és ugyanakkor esetleg egy évvel elhalasztjuk annak a gé­pi berendezésnek a leszállítási ha­táridejét, amelyet az illető ország részére gyártunk. Végeredményben idetartozik egy látszólag csekély je. lentöségü dolog, bár gyakran éppen ezek a csekélységek szabják meg az árualapok feltöltésének ütemét. A gépek pótalkatrészeire gondolok. A kapitalista országokban gyakran éppen azért vesztjük el a piacot, amelyet pedig szívesen kihasznál, nánk saját élelmiszerbehozatalunk biztpsítására, mert nem szállítjuk le a pótalkatrészeket. Ezért ha kon. kréten ki akarjuk tűzni az életszín. vonal emelésével összefüggő felada­tokat, úgy erről a kérdésről sem szabad megfeledkeznünk. A párt. szervezet és valamennyi kommunis­ta segítségével a nehézgépipari, ko­hászati, stb. üzemekben mozgalmat kell indítanunk annak érdekében, hogy idejében teljesítsük a gépi be rendezések leszállítására vonatkozó külföldi megrendeléseket. Teljesít­sük necsak határidőre, hanem mi nöségileg is. • Az életszínvonal emelésének biz. tosításában az élelmiszerellátás te. rén rendkívül fontos szerepet ját. szik az, hogy biztosítsuk a mező gazdaság termelésének növekedését és termelékenységének fokozását. Ez a kérdés külön előadás tárgyát alkotja majd, ezért most csak arra szorítkozom, hogy a teljesség ked véért a többi feladatokkal kapcso. latban rávilágítsak néhány fontos problémára. Igaz, hogy az ipar fej, lödéséhez viszonyítva mezőgazdasá gunk az első ötéves terv folyamán lemaradt. Ebből tanulságot kell meri. tenünk. Sikereink még sokkal na. gyobbak lehettek volna, ha az ipari termelés k^el 200 százalékos, sőt a gépipari termelés kereken 350 százalékos növekedése mellett nem elégedtünk volna meg a mezögaz. dasági termelés alig egyharmadnyi gyarapodásával. Mindnyájan tudjuk, hogy szocialista falu nélkül nem valósíthatjuk meg országunkban a szocializmust. A falunak ezt az át­alakítását mind politikai, mind gaz dasági téren végre kell hajtanunk. Ezért oly nagyok a mezőgazdasági termelés terén feladataink, ha ar. ról beszélünk, hogyan biztosítsuk a dolgozók életszínvonalának emelke dését. Miről is van elsősorban SZÓ ? Arról, hogy fokozott figyelmet szenteljünk az EFSz-eknek, ame. lyek, amint Široký elvtárs kormány, nyilatkozatában kijelentette, tovább, ra is mezőgazdaságunknak a kistér meléstől a mezőgazdasági nagyter­melés szocialista formáihoz vezető fejlődés alapvető irányvonalát jelen, tik. Az EFSz.ekröl, valamint az ál. lami gazdaságokról való gondosko dás fokozásánál elsősorban tudnunk kell, hogy a legfőbb feladat a mező. gazdaság gépesítésének, technikai felszerelésének, vegyiipari termékek, kei való ellátásának lényeges foko­zása. Csak így gyarapíthatjuk hazai forrásokból, hazai földünk termésé­ből élélmiszeralapunkat, hogy gyor. sabb ütemben emelhessük az élet. színvonalat. Ebből a szempontból rendkívül fontos a gép. és traktor­áilomások problémája, elosztásuk, ellátásuk megfelelő gépekkel és szakképzett káderekkel. Bár kormányunk és nemzeti bi­zottságaink manapság nagy gondot fordítanak az egyénileg gazdálkodó parasztokra és noha továbbra is ér­vényes az az elv. hogy a szövetke­zet útja önkéntes út, amelyen csak meggyőző érveket alkalmazunk. — a mezőgazdasági termelés fokozásá­nak egyetlen tartós biztosítéka az, hogy áttérünk a szövetkezeti nagy. termelésre és többszörösen fokozzuk mezőgazdaságunk gépesítését. Csak. is így növelhetjük tartósan a me­zőgazdasági munka termelékenysé­gét és ezzel a földmüvesszövetkeze. tek hozzájárulását a nemzeti jőve. delemhez. Ez egyben lehetővé teszi azt is, hogy lényegesen emeljük falvaink életszínvonalát. Helyes volt, hogy emeltük az* egyes gabonafajták begyűjtési árait. Helyesen teszünk akkor is. amikor hitelkedvezményeket biztosítunk különösen akkor, ha a szövetkezet­ben a munkaegység értéke alacsony. Helyesen járunk el, amikor a szö­vetkezetek építkezéseit hitelek biz. tosításával tesszük lehetővé stb. De a mezőgazdasági termékek, hazai élelmiszereket termelő dolgozók élet. színvonala emelésének súlypontja állandóan a mezőgazdasági termelés növelésének, a hektárhozamok és az állatállomány hasznossága fokozá­sának kérdése körül forog. Ezt a kérdést konkréten meg kell olda­nunk Ez a párt és az államappa. rátus egyik legfontosabb feladata. A pártnak a falvakon, a gépállo. másokon, az állami gazdaságokban végzett politikai munkájától függ, milyen mértékben sikerül a kielégí­tő gépesítés, vegyi termék-szállítás biztosítása mellett minél előbb fo. kőznünk a mezőgazdaság termelé­sét. (A cikk befejező részét lapunk hol. napi számában közöljük.) Kitüntették a prágai Nemzeti Színház kiváló művészeit és dolgozóit A prágai Nemzeti Színház meg­nyitásának 70. évfordulója alkalmá ból a színház dicső múltjának kiépí­tésében szerzett érdemekért több ki­váló művészt és dolgozót tüntettek A Csehszlovák Köztársaság emöke a kormány javaslata alapján 1953. november 27-i határozatával kiváló művészi és színészi teljesítményei kért, amelyekkel nemzeti kultúránkat gazdagították A „NEMZETI MŰVÉSZ" CÍMET adományozta Zdenek Štépánekmek,» František S módiknak és Jaroslav Pruchának. A Csehszlovák Köztársaság kor. mánya a közműveiődésügyi minisz­ter javaslatára 1953. november 24-én az énekművészet terén elért kiváló eredményeikért Mária Budikovát, Karel Hruškát, Zdenek Otavát, Má­ria Veselát az „ÉRDEMES MŰVÉSZ" CÍMMEL tüntette ki. Ugyancsak „érdemes művész" cí­met adományozott a prágai Nemzeti Színházban kifejtett kitűnő és úttörő karmesteri tevékenységéért Zdenek Chalabalának, a prózai színjátszás terén elért kiváló eredményeikért Zdenka Baldovának, Bedrich Karén, nak, Eduard Kohoutnak, Jarmila Kronbauerovának, Mila Pačovának, Šaša Rašilovnak, František Riland­nak, Oľga Scheinflugovának, Jiri Steinmarnak, Jaroslav Vojtának, Eva Vrchlickának és Stanislav Neu­mannak; a koreográfia és táncmű­vészet terén szerzett érdemekért He­lena Holečkovának, továbbá több éves kiváló szóló hárfajátékáért a színházi zenekarban Mária Zunová Skalskának az „érdemes művész" címet adományozta. A Csehszlovák Köztársaság emöke a kormány javaslatára 1953. november 28-án kiváló színmű­vészi teljesítményeiért Ružena Nas­ková nemzeti művésznőt. A „MUNKA ÉRDEMKENDDEL" tüntette ki. A prágai Nemzeti Szín ház operájában kifejtett művészi teljesítményeikért Amália Bobková Votrubovának, Gabriela Horvát'hová riak. Otokár Chmelonak, Richard Kubiának. Stanislav Mužnak, Ada Nordenovának, Ferdinánd Pujman mérnöknek, Teodor Schütz-Procház kának és Mária Šlechtováiíak ugyan csak a ..Munka érdemrendet" ado­mányozta. A „Munka érdemrenddel" tüntették ki a kővetkezőket is: M. váló karmesteri tevékenységéért Ka­réi Nedbalt, Jaroslav Vogelt, Milan Zunát; kiváló színművészi teljesít­ményéért és az opera és a prózai színimüvészi, rendezői és szervezői munkájáért Ladislav Boháčot; kiváló művészi teljesítményéért Rudolf De­ylt, Emil Fochtot, Jaroslav Hurtát; a prózai színjátszásban kifejtett ki­váló rendezői tevékenységéért Karel Dostált, Vojta Novákot; többéves színművészeti, rendezői és szervezői tevékenységéért Drajhoš Zelenskýt; a prágai Nemzeti Színház fejlesztése terén kifejtett munkájáért és szín­müvészi tevékenységéért Jozef Bur­dát; kiváló művészi teljesítményéért Spytihnev Šormot, a prágai Nemzeti Színház zenekarának kamiesterét; többéves'-operakarbeii é(s szakszerve, zeti munkájáért Olďŕich Kozlákot; kiválj technikai teljesítményeikért Róbert Kliékát és Ján Lipát. A Csehszlovák Köztársaság elnöke a kormány javaslatára 1953. novem. ber 28-án A „KIVÁLÓ MUNKAÉRT" ÉRDEMRENDET adományozta a prágai Nemzeti Szín­ház operájában kifejtett kiváló te­vékenykedésükért Jaroslav Gleich­nak, Bronislav Choroviönak, Ludko Mandausnak, Otokár Masáknak; ki­váló karmesteri tevékenységéért Ró­bert Brocknak és František Škvor. nak; a prózai színművészet terén el­ért kiváló eredményekért František Kreuzmannak; a prózai színművészet terén kifejtett példás munká­jáért Viktor Roubalnak; többéves ki­váló működéséért a prózai színművé­szet ben Milada Smolikovának; a táncegyüttesben elért sikeres teljesít­ményeikért Zora Šemherovának és Zdenka Zabylovának; többéves példás adminisztratív működésűkért Karel Mathiaseknek, Václav Podrabskýnak, Antónia Vrbskának és Jozefa Wa. lenfelsovának; a zenekarban kifej­tett többéves művészi teljesítményü­kért Jaroslav Cižeknek, Jaroslav Els­nicnek és Josef Janoušeknek; az operaegyüttesbein kifejtett többéves művészi teljesítményükért; Ferdinand Kotasnak, Hynek Lažanskýnak, Jo­sef Loskotnak és Milada Ševcovico­vának; egész életében a táncegyüt­tesben kifejtett kiváló tevékenysé­géért Josef Müllernek; többéves ki­váló művészettechnikai munkájukért Helena Kiatinovának, Ladislav Nő­seknek. Antonín Pokornýnak és An­tonín Veselynek; többéves áldozatos műszaki munkájukért Božena Mic­kovának és Oľga Pletichovámak. Bratislavában megnyitják a V. I. Lenin-múzeum fiókintézetét Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának elnöksége határozata alapján megszervezik Bratislavában a Békevédők utcáján a prágai V. I. Lenin-múzeum fiók intézetét. A múzeum a szlovák nép számára lehetővé teszi tapasz­talatokat szerezni V. I. Lenin éle­téből és müveiből, és egyúttal a kommunizmus világnézeti iskolája lesz. V. I. Lenin halálának 30 éves évfordulóján. 1954 januárjában nyit_ ják meg a múzeum fiókintézetét. A Központi Szakszervezeti Tanács küldöttsége visszatért a Szovjetunióból A napokban tért vissza a Köz ponti Szakszervezeti Tanács kül. döttsége, amely Moszkvában részt vett a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 36. évfordulójának ün népségéin. A héttagú küldöttséget Ondrej Meliska, a Szlovák Szak szervezeti Tanács titkára vezette. A küldöttség további tagjai élen járó cseh és szlovák dolgozók, kö zöttük Peter Dzuroška, az árvái duzzasztógát építője, Anežka Kant" nerová, a morvaországi jehnicei ál lami birtok fejőnője. mindketten a Köztársasági Érdemrend birtokosai. A hazatérő küldöttséget a prá gai repülőtéren Mária Trojanová, képviselőnő és Edvin Chlebon, a Központi Szakszervezeti Tanács nemzetközi osztályának vezetője fogadták. A küldöttség tagjai gaz­dag tapasztalatokkal és ismeretek­kel tértek vissza. » Meggyőződtünk róla, — mondot. ta Ondrej Meliska, j a küldöttség vezetője, — hogy a Szovjetunió üze meiben a szakszervezet áll a szo­cialista munkaverseny élén. A kol. lektív szerződéseket úgy írták szét, hogy minden egyes munkahelyen pontosan ellenőrizhetők legyenek. Minden egyes szakszervezeti funk­cionárius ismeri munkahelyének részletes tervét és annak alapján szervezi meg a munkaversenyt. A küldöttség látogatása alkalmá­val megtekintette a kievi é s minsz ki üzemeket, a jaltai szakszerveze­ti üdülőt és az arteki tengerparti pionírtábort. A küldöttség tagjait N. M. Svemik, a Szovjet Szak­szervezetek elnöke is fogadta.

Next

/
Oldalképek
Tartalom