Uj Szó, 1953. december (6. évfolyam, 290-315.szám)
1953-12-24 / 310. szám, csütörtök
1953. december 479. H l <5*1* 5 rA szovjet kormány nyilatkozata Eísenhowernek, ai Egyesült Államok elnökének 1953 december 8-i beszédével kapcsolatban Eisenhower, az Egyesült Államok elnöke december 8-án az ENSz köz. gyűlésen beszédet mondott az atomfegyver kérdésőröl. Mint már jelentettük, Oh. Bohlen Or, az Egyesült Államok szovjetunióbeli nagykövete, december 7-én felkereste V. M. Molotovot, a Szovjetunió külügyminiszterét és kormánya megbízására hivatkozva kér. te, hívja fel a szovjet kormány figyelmét azokra a javaslatokra, amelyeket az elnök beszéde tartalmaz. December 9-én Mr. Bohlen elküldte V. M. Molotovnak Eisenhower beszédének kivonatát. V. M. Molotov, a Szovjetunió külügyminisztere december 21_én átnyújtotta Ch. Bohlen úrnak a szovjet kormány Eisenhower elnök beszédével kapcsolatos nyilatkozatának alább közölt szövegét. Ugyanakkor közzétették azt a levelet, valamint azt a kivonatot is, amelyet Ch. Bohlen úr, az Egyesült Államok nagykövete küldött V, M. Molotovnak Eisenhower elnöknek az ENSz közgyűlésén mondott beszédéről. A szovjet kormány nyilatkozata á következőképpen hangzik: Eisenhower, az Egyeisült Államo-k elnöke december 8-án az ENSz köz. gyűlésén mondott beszédében foglalkozott az atomfegyver kérdésével. Az Egyesült Államok elnökének minden alapja meg volt ahhoz, hogy világháborúban egyetlen kormány sem mert vegji és baktériumfegyvert alkalmazni, azt bizonyítja, hogy az államok említett egyezménye, amely a Vegyi és bak. tériumfegyver ellen irányul, pozitív jelentöséfrü volt. Emellett természetesen nem lehet lekicsinyelni azt a körülményt sem, hogy e nemzetközi egyezményre támaszkodva a Hitlerellenes koalíció államai szijárdan kijelentették, hogy pusztító visézacsa. pással felelnek, ha az ellenség megpróbál vegyi fegyvert használni a háborúban. A felhozott meggondolások teljes mértékben vonatkoznak az atomés hidrogenfegyverre is. Ismeretes, hogy az Egyesült Nemzetek nem számítják ezeket a fegyvereket a hagyományos fegyverekhez, hanem különleges fegyvereknek, tömegpusztító fegyvereknek tekintik. Érthető az a körülmény, hogy Eisenhower elnök, aki mint a legutóbbi világháború egyik legkivá. lóbb katonai vezetője ismeretes, hangsúlyozta az atomfegyver pusztító hatását. Figyelembe kell venni azt is, hogy az idők multával e kérdés jelentősége még inkább fokozódik. Teljesen érthetetlen lenne, ha azok az államok, amelyek atom. vagy hidrogénfegyverrel rendelkeznek, nem tulajdonítanának kellő je. lentőséget az atom. és hidrogénfegyver, valamint a többi tömeghangsúlyozza azt a veszélyt, amely- 1 P U3Ztít ó fegyver megtiltásának, lyel a kialakult helyzet a világ né. í valamilyen meghatározatlan peit fenyegeti, ha a kormányok nem tesznek intézkedéseket az atomfegyverkezési ve-seny ellen. Ez még helyesebb most, amikor az atomfegyver mellett már megteremtették a hidrogénfegyvert, amely hatásában sokkal felülmúlja az atomfegyvert. Nem lehet megfeledkezni olyan új típusú fegyverekről, mint a rakétafegyver, amelyet a modern technika révén repülőgépek nélkül ezer kilo. méterekre lehet felhasználni, mint az atomtöltésü torpedók stb. Az, hogy felfedezték az atomenergia felhasználásának gyakorlati lehetőségét, a modern tudomány és technika hatalmas vívmánya. Felfedezték — mint lehetőséget — az atomenergia felhasználását háborús célokra és — mint lehetőséget — felhasználását békés célokra. Az utóbbi időkig az atomenergiát főképpen fegyver gyártására igyekeztek falhasználni. Az emberiségnek azonban az az érdeke, hogy az atom. energiát csak békés szükségletekre irányítsák és megakadályozzák az atomenergia felhasználását a népek lelkiismeretének és becsületének ellentmondó olyan célokra, mint emberek tömeges kiirtása és városok barbár lerombolása. Majdnem harminc évvel ezelőtt 49 állam kormánya megegyezésre ' jutott és aláírta az 1925. évi genfi jegyzőkönyvet, a vegyi és baktériumfegyver alkalmazásának megtiltásáról, elismerve, hogy a tömeg, pusztító fegyverek használata bün. Ez a kormányok közötti egyezmény, amelyet annak idején a Szovjetunió aláirt, kedvező eredményekre vezetett. Mindenki tudja, hogy az első világháború alatt széles körben alkalmaztak olyan tömegpusztító fegyvereket, mint a fojtó, és mérgesgá zok és más vegyi fegyverek, amelyeknek használatát a népek erélyesen elítélték* Már akkor fenyegetett a kárt okozó baktériumfegyver alkalmazásának veszélye is, amelynek az a célja, hogy a legsúlyosabb betegséjövőre halasztanák egy nemzetközi egyezmény létrehozását ebben a kérdésben. Ilyen álláspont ezzel a fontos és halaszthatatlan kérdéssel szemben semmivel sem lenne Igazolható. A Szovjetunió következetes harcot vív az atomfegyver eltiltásáért és egyúttal az összes többi fegyverzet jelentős csökkentéséért. Ez összhangban áll a szovjet állam poll. tlkájával. amelynek célja egy új háború megakadályozása, a béke és a népek közötti együttműködés megszilárdítása. Az Egyesült Államok elnöke december 8-án az atomfegyverről szóló beszédében rámutatott arra, milyen nagyjelentőségű a nemzetközi feszültség enyhítésének és a békés szándékba vetett kölosönös bizalom légköre megteremtésének kérdése. Ez szintén megfelel a szovjet kormány nézeteinek, mert a szovjet kormány változatlanul arra törekszik, hogy elősegítse a nemzetközi feszültség enyhülését és - biztosítsa a -béke megszilárdulását az egész világon. Hogy sikereket érjünk el ezen az úton, kölcsönös erőfeszítésekre van szükség a nemzetközi feszültség csökkentését akadályozó okok elhárítása érdekében. Ami a Szovjetuniót illeti, mindent megteszünk annak érdekében, hogy a szovjet emberek munkáját és anyagi erőinket az ország békés gazdaságának és kultúrájának további fellendülésével kapcsolatos új, óriási feladatok megoldására összpontosítsuk, éshogy még jobban kiterjesszük a nemzetközi gazdasági együttmükö. dést az egyenjogúság és a kölcsönös előnyök alapján- A Szovjetunió azok közé az államok közé tartozik, amelyek az egészséges nemzetközi kereskedelem fejlesztésére törekednek és határozottan elítélik a megkülönböztetés és a gazdaságilag függő országokra gyakorolt nyomás e téren teljesen lejaratott politikáját. A Szovjetunió külpolitikájának érdekei nem követelik ilyen vagy gekkel fertőzze meg a városok bé. | olyan államok ellen irányuló hábokés lakosait. Ezt az emberek túlnyomó többségének lelkiismerete nem fogadhatta el. Éppen ez tette szükségessé a nemzetközi megegyezést az említett genfi jegyzőkönyv formájában, amely elítélte és megtiltotta a vegyi és baktériumfegyverek alkalmazását a háborúban. Teljesen világos, hogyha nem; lett volna ez a 49 állam által aláírt jegyzőkönyv — még ha nem ls ra. tifikálta valamennyi állam — a második világháborúban nem létezett volna semilyen gátló tényező a vegyi és baktériumfegyverek alkalmazása terén. Az a tény, hogy a második rús tönibök és szövetségek alakítá. sát és nem követelik háborús támaszpontok létesítését sem más államok területén. A Szovjetunió az államok közötti normális kapcsa* latokkal összeegyeztethetetlennek tart olyan politikát, amely kártevő, felforgató aktusok támogatását jelentené más országokban, vagy kártevő ügynökök pénzelését. Az államok közötti kapcsolatok javítására jrányuló törekvésnek ezen el. vek kölcsönös elismerésére kellene vezetnie, ez elvek nem mondhatnak ellent semilyen állam nemzeti érdekeinek és ugyanakkor teljesen megfelelnek a béke és a nemzetközi biztonság megerősitése érdekeinek. Éppen ezért a Szovjetunió nemcsak a küszöbön álló berlini értekezletet tartja oly fontosnak, hanem az öt nagyhatalom értekezletét is a Kínai Népköztársaság részvételével, mert a jelenlegi feltételek között az egész nemzetközi helyzet feszültségének enyhülését és az egyes megoldásra megérett nemzetközi kérdő, sek megfelelő megoldását csak az öaszes nagyhatalmak együttes erőfeszítése biztosíthatja, a többi állam erőfeszítéséivel együtt. Ez öszhangban áll • az Egyesült Nemzetek Szerveztének alapokmányával ia, amelynek értelmében a béke és a nemzetközi biztonság fenntartásáért különös felelősség hárul öt államra: az Egyesült Államokra, Angliára, Franciaországra, a Szovjetunióra és Kínára. Ugyanekkor teljesen világos, hogy az ENSz szervezetében a nagy kínai népet ma a Kínai Népköztársaságnak kell képviselnie. Annak, aki elő akarja segíteni az ENSz szerepének és tekintélyének emelését az egyetemes békemegszi. lárditásában, különösen állhatatosnak kell lennie azzal kapcsolatban, hogy közeledjék egymáshoz az öt nagyhatalom álláspontja az atomfegyverrel és az összes többi fegyverekkel kapcsolatos verseny meg. szüntetésének kérdésében. Kétségtelen, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetének minden tagja egyhangúlag támogatna mii'den olyan lépést, amely az említett nagyhatalmak közötti megegyezés, valamint az atom. és hidrogénfegyver használatával kapcsolatos veszély kiküszöbölése és általában a fegyverkezés i hajsza beszüntetése felé vezet. Mindenekelőtt ezen az úton nyílnak fontos lehetőségek a nemzetközi feszültség enyhítésére, a béke megszilárdítására. Eisenhower elnök amikor kifejd tette vélemén>rt az atomfegyver jelentőségéről, úgy nyilatkozott, hogý kívánatos lenne megfelelő bi. zalmas, vagy diplomáciai tárgyalásokat folytatni az érdekelt államok között. f Eisenhower elnök emellett azt a javaslatot tette, hogy a megfelelő ál. lamok mar móst kezdjék meg és a továbbiakban folytassák „normális uránkészleteik és hasadóanyagkészleteik bizonyos ' részének átadását egy nemzetköz! atomenergia-szerve, zetnek" békés célokra való felhasználás végett. Ez a ..nemzetközi atomenergia-szervezet" az Egyesült Nemzetek Szervezetének égisze alatt állana. Ez a javaslat ezenkívül rámutat arra, hogy a nemzetközi atomnergia.szervezetre „lehetne hárítani a felelősséget a rendelkezésére bocsátott hasadó- és egyéb anyagok összegyűjtéséért, megóvásáért és őrzéséért." Szemügyre kell venni, mit Jelent ez a javaslat. Először is ez a javaslat azt jelenti, hogy a rendelkezésre álló és újonnan létesítendő atonianyagkész. lftből — a javaslat értelmében — békés célokra csak „valamilyen nem nagy részt" kellene kiemelni. Ebből következik, hogy az atomanyagok fő tömegét továbbra is újabb atomés hidrogénbombák előállítására használják fel és teljes mértékben fennmarad -i lehetőség az atomfegyver további felhalmozására és még pusztítóbb erejű i'jabb ilye-i fegyverek létrehozására. Tehát ez a ja vaslat jelenlegi fcimájábar egyálta. Ián nem köti meg azoknak az álla moknak Kezét, amelyekne t lehetős gük van atom- és hidrogénfegyver előállítására. Másodszor, Eisenhower elnök javaslata egyáltalán nem korlátozza | magának az atomfegyver alkalma, zásának lehetőségét. E javaslat elfogadása egyáltalán aem korlátozza az agresszort abban, hogy bármely célra és bármely időpontban alkalmazza az atomfegyvert. E javaslat tehát semmiképpen »sem csökkenti az atom támadás veszélyét. Ilymódon azt a következtetést kell levonni, hogy az Egyesült Államok ja. vaslata jelenlegi formájában nem állítja meg a növekvő atomfegyvertermelést és nem korlátozza p fegyver alkalmazásának lehetőségét. A szóbanforgó javaslat tényleges jelentőségének értékelésénél ezt feltétlenül figyelembe kell ve ml. Más lenne ennek a javaslatnak a jelentősége, ha annak elismeréséből indulna ki, - hogy szükséges az atomfegyvernek — az agresszió fegyverének megtiltása. Az EgyeÁllamok elnökének felszólalásában azonban nem történik említés az atomfegyver megtiltásának szükségességéről. E felszólalás megkerüli az atomfegyver megtiltásának kérdését, noha Eisenhower elnök kiemeli az atomfegyvernek a világ népeit fenyegető különös veszélyét a mostani atomkorszakban Felmerül a kérdés, lehet-e beszélj ni a nemzetközi feszültség enyhítésének szükségességéről s egyúttal megkerülni az atomfegyver betiltásának problémáját? E kérdésre nincs két különböző válasz. Mindazok, akik a nemzetközi helyzet feszültségének enyhülésére és a békemegerősítésére törekednek, feltőtlenül követelik, hogy a kormányok j igyekezzenek a legsürgősebben kedvezően megoldani ezt a kérdést. Közismert, hogy a népek nyugtalansága főképpen az atomháború Keletkezésével kapcsolatos, ennek veszélyét pedig nem lehet kiküszöbölni az atomfegyver betiltása nélkül. Ezt fennállásának kezdetétől fogva elismerte az ENSZ, amely az atomfegyver betiltásának szükségessége mellett nyilatkozott. Senki sem tagadhatja az e feladat megoldásának útjában álló nehézségeket. Nem lehet azonban azt mondani, hogy az ENSZ és mindenekelőtt az államok, amelyeket ez különösen érint, már elegendő erőfeszítést tettek annak érdekében, hogy nemzetközi megegyezésre jussanak az atomfegyver betiltásának és a betiltás végrehajtása feletti ha: tékony nemzetközi- ellenőrzés meg. teremtésének kérdésében. Ezért a békeszerető népeknek lehetetlen lenne megmagyarázni a helyzetet, ha e kérdés megoldását tovább halasztanák, vagy ha minden jelenlegi élessége ellenére megkerülnék. Ezért a szovjet kormány, mint eddig is, úgy véli, hogy a legfontosabb és emellett halaszthatatlan probléma az atom. és a hidrogén, fegyver, valamint a többi tömeg, pusztító fegyverfajta feltétlen megtiltása, az e tilalom feletti szigorú nemzetközi ellenőrzés egyidejű meg. teremtésével. Minden békeszerető népnek érdeke e feladat mielőbbi megoldása. Ha az egész ügyet arra korlátozzák, hogy az atomanyagok valamilyen kis részét békés célokra fordítják és ezen anyagok alapvető részét — amelyeknek mennyisége állandóan nő — egyre pusztítóbb és pusztítóbb atomfegyverek termelésére fordítják, akkor az atomháború veszélye egyáltalában nem gyengül. Ez szolgálhat a népek éberségének elaltatására az atomfegyver problémája iránt, de nem segítheti elö az atomháború reális veszélyének csökkentését. Ha az államok közötti megegyezés arra korlátozódik, hogy csak az atomanyagoknak egy bizonyos kis részét irányozzák elő békés célokra, az atomfegyver gyártását pedig továbbra sem korlátozzák semmivel, akkor az ilyen nemzetközi egyez, mény ténylegesen nyíltan szentesítené az atomfegyver termelését. Az atomfegyver-termelés nemzetközi szentesítése az agresszív erők kezére játszana. Ez a helyzet nemcsak nem könnyítené meg az egyezmény elérését az atomfegyver betiltásáról, hanem ellenkezőleg, új akadály volna a szóbanforgó megegyezés elérésének útján. Mivel mi a béke megerősítésére ' törekszünk, nem lehet feladatunk sem az atomfegyver-háború iránti éberség elaltatása, sem az atomfegyver-gyártás nemzetközi szentesi, tése. Éppen ezért el kell ismerni, hogy a békeszerető államok feladata nem korlátozódik az atomanyagok valamilyen kis részének békés célokra való előirányzására. Szük i séges, hogy az atomanyagoknak nem valamely részét fordítsák békés célokra, hanem egész tömegét, ami j páratlan lehetőségeket nyitna az ipar, a mezőgazdaság és a közlekedés fellendülésére, a legértékesebb atomtalálmányok alkalmazására az orvostudományban, a technika tökéletesítésőré alkalmazásának sok te! rületén, a tudomány további és ma! gasabbfokú haladására. Azt is figyelembe kell venni, hogy az atom- és hidrogénfegyverek betiltása és valamennyi atomanyag felhasználása a népek békés szükségleteire — kellő gondosságot tanúsítva eközben a gazdaságilag gyengébb területek szükségleteire, egyúttal megkönnyítené annak a le. hetőségét, hogy megegyezést érjenek el a hagyományos fegyverek határozott csökkentésének kérdésében is. Ez a maga részéről hatalmas mértékben könnyítene azon az adóterhen, amelyek a nőpek a sok államban létező felduzzasztott hadseregekkel, légierővel, haditengeré, szettel, vagyis a most folyó fegyverkezési hajszával kapcsolatban viselnek. Mindez az atomfegyver betiltása szükségességének elismerését követeli, e tilalom nemzetközi ellenőrző sőnek megteremtésével együtt és e fegyver alkalmazásáról valő feltétlen lemondást. Ezért a szovjet kormány továbbra ls ragaszkodni fog az e kérdésre vonatkozó megfelelő nemzetközi egyezmény elérésének halaszthatatlanságához. Ami Eisenhower elnök nyilatko. zatát Illeti, a bizalmas, vagy diploj máciai tárgyalásokról, az általa tett I javas'atot Illetően, a szovjet kormány — változatlanul követve békeszerető politikáját — késznek nyilatkozik rősztvennl ilyen tárgyalásokon. A szovjet kormány mindig nagy Jelentőséget tulajdonított/ az államok közötti közvetlen tárgyalásoknak, kölcsönösen elfogadható egyezmények elérése céljából a vitás kérdésekben, az általános béke megerősítése érdekében. Ezzel kapcsolatban a wovjet kormány elvárja, hogy az Egyesült Államok kormánya — amint ez nyilatkozatának megfelel — megadja a szükséges magyarázatokat, mivel az Egyesült Államok Javaslata lényeges részeiben homályos tételeket tartalmaz és nem irányozza elö az atomfegyver betiltásának szükségességét, épp úgy, mint ahogy nem i írja elő a fegyver alkalmazásáról való lemondását sem. A Szovjetunió mély meggyőződése, hogy az emberiséget meg kell és meg lehet menteni az atomháború borzalmaitól. E feladat megoldásáért különösen azok az államok felelősek, amelyek már rendelkeznek atomfegyverrel. Ami a Szovjetuniót illeti, Állás. ] pontja teljesen világos: abban áll, hogy az emberi értelem hatalmas találmányát nem a civilizáció ellen, hanem annak sokoldalú haladására, nem emberek tömeges kiirtására, hanem békés szükségletekre, a lakosság Jóléte fellendítésének minden eszközzel való biztosítására kell fordítani. A szovjet kormány abból indul ki, hogy a tárgyalások során egyidejű, leg megvizsgálják a- Szovjetunió következő javaslatát: A megegyezésben részvevő államok a nemzet, közi felszültség enyhítésére irányú, ló törekvésektől vezettetve ünnepé, lyes és feltétlen kötelezettséget vAl. Iáinak, hogy nem alkalmaznak atom-, hidrogén. és más tömegpusztító fegyvert. Nemzetközi egyezmény elérése a kérdésben, szigorú nemzetközi el. lenörzés létesítésével, amely biztosítja az atomenergia háborús célokra való felhasználásának megtil. tásáról szóló egyezmény végrehajtását — fontos lépés volna az atom-, hidorgén- és más tömegpusztító fegyvereknek az államok fegyverzetétől valő teljes eltávolítá. sa felé. A Szovjetunió — amelyet őszinte gondoskodás tölt el az emberiségnek a halálthozó atom. és hidrogénfegyvertől valő megmentése iránt — minden erejét arra fordítja, hogy ezt a' fegyvert sohase lehessen az emberek ellen fordítani.
