Uj Szó, 1953. december (6. évfolyam, 290-315.szám)

1953-12-24 / 310. szám, csütörtök

4 U J SZO 1953. december 24. Kivonat Eisenhower elnöknek az ENSz-közgyűlés 1953 december 8-i ülésén elhangzott beszédéből ' „A közelmúltban olyasmit kap­tunk a Szovjetuniótói, amit lénye­gében úgy lehet nevezni, mint a haj­landóság kifejezésre juttatását egy a|égyhatalmi értekezlet megtartását, ra. Szövetségeseinkkel, Nagy-Britan­niáVai és Franciaországgal együtt örömmel láttuk, hogy ebben a jegy­zékben nincsenek olyan elfogadhatat­lan előzetes feltételek, aminőket a szovjet azelőtt vetett fel. Mint közös bermudai köziemé­nyünkből önök már tudják, az Egye sült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország gyorsan megállapo­dásra jutott a Szovjetunióval való taiiálkozás kérdésében. Az Egyesült Államok kormánya reménységgel és őszinteséggel megy el erre az értekezletre. Józan eszünk egész erejét latba fogjuk vetni, hogy elérjük az egységes célt, azt, hogy ez az értekezlet érezhető eredménye­ket hozzon a béke ügye szempontjá­ból, a nemzetközi feszültség enyhíté­sének egyetlen helyes útján.:. Az Egyesült ÁJamok figyelembe véve az ENSz-közgyűlés javaslatát kész haladéktalanul bizalmasan ta­lálkozni más országok képviselőivel, amely országokat ez „főként érinti", Ihogy „elfogadható megoldást" talál­jon az atomfegyverkezési verseny problémájára, mert ez a verseny nemcsak a ,, béke ügyét, hanem az egész világ életét is beárnyékolja­Ezeken a bizalmas vagy diplomá­ciai tárgyalásokon új elképzelést ter­jesztünk majd elő... A legfőképpen érintett kormányok olyan arányban, ahogyan a józan ész elemi követelményei megengedik, már most kezdjék el és a továbbiak, ban folytassák együttesen, normális urán- és hasadó anyagkészletek bi­zonyos részének átadását egy nem­zetközi atomenergiaszervnek. Re­méljük, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetének égisze alatt létre fog­nak hozmi ilyen szervezetet. A hoz; zájárulás arányát, az eljárásost és más részleteket a fent említett „bi­zalmas tárgyalásokon" fogják meg határozni. Az Egyesült Államok kész teljes őszinteséggel végrehajtani ezt a kí­sérletet. Az Egyesült Államok bár­mely partnere, amely ugyancsak őszintén jár el, meg fogja látni, hogy az Egyesült Államok korántsem olyan partner, amelyből hiányzik a józan ész, vagy a nagylelkűség. Kétségtelen, hogy számbelileg nem lesznek nagyok azok a hozzájárulá­sok, amelyekkel kezdetben elősegítik e terv megvalósítását. Mégis e javas, lat nagy előnyökkei bír, mert meg­valósítható anélkül, hogy kiváltaná azt az ingerültséget és kölcsönös gyanakvást, amely együtt j ér min­den olyan kísérlettel, amelynek célja egy teljesen elfogadható nemzetközi felügyeleti és ellenőrzési rendszer megteremtése. Az atomenergiaügyi szervet lehet­ne felelőssé tenni a rendelkezésére bocsátott hasadó- és egyéb anyagok összegyűjtéséért, megóvásáért és őr­zéséért. Tudósaink találékonysága biztosít­ja külön veszélytelen feltételek meg­teremtését, amelyek segítségével az ilyen hasadóanyag-készleteket lénye­gében biztosítani lehetne a váratlan elrablással szemben. Ennek az atomenergiaügyi szerv­nek fontosabb feladata azoknak a módszereknek , kidolgozása volna, amelyekkel ezeket a hasadóanyago­kat fel lehetne használni az emberi­ség békés tevékenységére. Szakem­bereket lehetne mozgósítani az atom­energia felhasználására a mezőgaz­daságban, a gyógyászatban és a bé. kés tevékenység más területein. A különleges cél az lenne, hogy vil'la­mosenergiabőséget biztosítsunk a vi­lág ama területei számára, amelyek villamasenergiaíhiányban szenvednek. Ily módon az e téren együttműködő hatalmak erejük bizonyos részét az emberiség szükségleteinek kielégíté­sére fordítanák, ahelyett, hogy ag­godalmakat keltenek az emberiség­ben. Az Egyesült Államok kész, sőt büszke vólna máisokkai együtt, „aki­ket ez főképpen érint" kidolgozni azokat a terveket, amelyekkel meg lehetne gyorsítani az atomenergia ilyen békés felhasználását. Azok között az országok között, .„amelyeket ez főképpen érint", ott kell lenni természetesen a Szovjet­uniónak is.. .*' A kilencedik és tizedik szavazás után sincs még új köztársasági elnöke Franciaországnak Mint Párizsból jelentik, ered­ménytelenül végződött a francia el­nökválasztás kilencedik és tizedik fordulója is. A kilencedik forduló­ra hétfőn a kora délutáni órákban került sor. A szavazáson Laniel 413, Naegelen pedig 365 szavazatot kapott. A zűrzavarra jellemző, hogy a harmadik elnökjelölt, aki ezúttal szerepel először, ugyanahhoz a párthoz tartozik, mint Laniel, vagyis a »függetlenek« parlamenti csoportjához. A harmadik jelölt Montéi, 104 szavazatot kapott a hétfő délutáni szavazáson. Az »AFP« hétfőn a késő esti órák­ban jelentette, hogy a francia köz­társasági elnökválasztás tizedik for­dulója sem hozott abszolút több­séget egyik jelöltnek sem. A >:Reu­ter« jelentése szerint Laniel 392, Naegelen 358 és Montéi 84 szava­zatét kapott. A »ĽHumanité« vezércikke a fran­cia elnökválasztásról. A francia elnökválasztás hátterét elemzi a »LHumanité«- hétfői ve­zércikkében André Stíl, a lap fő­szerkesztője. A vezércikk a többi között így hangzik: Senki sem ta­gadhatja most már, hogy a Ver­saillesben egybegyűlt elnökválasztó kongresszus vonakodik a mellé a jelölt mellé állni, aki fő zászló­vivője a nemzeti érdekek feladásá­val .járó reakciós politikának. A változás utáni erős vágy, amely az egész francia népet át­hatja, ma már a parlament külön­böző pártjaihoz tortozó sok tör­vényhozóra is hatást gyakorol. Ez a magyarázata annak, hogy az el­nökválasztó kongresszus nem ké­pes elmozdulni a holtpontról Természetesen — folytatja cik­két André Stil — a kulisszák mö­gött még mindig sok személyes ás­kálódás és taktikázás folyik. A lé­nyeg azonban az, hogy éles ellen­tét áll fenn a nemzet összeségének akarata és a parlament tagjainak egy jelentős része között, akik csak osztályuk érdekeit tartják szem előtt. Nyilvánvaló azonban az is, hogy a francia elnökválasztó kongresz­szuson többséget alkotnak azok, akik ellenségesen állnak szemben a bonni és párizsi megállapodások­kal. Ez a többség már konkrét for­mában is kifejezésre jutott volna, ha ezeknek a megegyezéseknek min­den ellenfele leadta volna szavaza­tát arra a jelöltre, aki az úgyne­I vezett »európai védelmi közösség« ellen foglalt állást. Ez azonban azt jelentette volna, hogy a kom­munistákkal együtt a szocialista Naegelenre kellett volna szavaz­niok. Erre azonban az osztályszel­lemtől fűtött törvényhozók egy ré­sze nem volt hajlandó, s inkább arra a Lanielre fecsérelte el sza­vazatait, aki külügyminiszterével, Bidaultal együtt oly sokat tett a Wehrmacht visszaállítása érdekében. Két fontos eredmény máris tisz­tán áll előttünk, a francia elnök­választás eddigi lefolyásából, írja André Stil. Az egyik eredmény az, hogy nyilvánvalóvá vált az euró­pai* védelmi közösség« híveinek ve­resége. A másik eredmény pedig az, hogy a szocialista dolgozók körében nagy visszhangot keltett az, hogy a kommunista törvény­hozók a szocialista elnökjelöltre szavaztak. A kommunista törvény­hozóknak ez az elhatározása jelen­tősen előmozdította azoknak a fran­cia férfiaknak és nőknek' az egy­ségét, akik meg akarják védeni Franciaország függetlenségét és meg akarják akadályozni azt, hogy az ^európai hadsereg« ürügye alatt új Wehrmachtot hozzanak létre. Sajtószemle a francia elnökválasztással kapcsolatban Az angol és francia sajtó meghök­kenéssel és elégedetlenül ír arról a •szokatlan és egyre kínosabb helyzet­től, amely a köztársasági elnökválasz­ftáson kialakult. A „L'Aurore" című ilap ezeket írja: „A képviselő urak feddig csak a^t mutatták meg, hogy 'kit nem kívánnak elnöknek meg­választani. A képviselők sem régi, -sem új, sem MRP, sem gaulleista, sem radikális, avagy mérsékelt, üle­tőleg szocialista jelöltet nem akarnak megválasztani, sem olyat, aki híve, vagy ellensége az európai hadsereg r nek, sem nagyot, sem kicsit, sem kö­véret sem soványát." A „Franc Tireur az elnökválasztás eredményte­lenségét magyarázva kijelenti: „Rövi­den arról van szó, hogy olyan elnököt találjanak, aki egyidejűleg szocialista és konzervatív, európai és európael­lenes, világi gondolkozású és vallásos.'' Az „AFP" egyik kommentárjában Hangsúlyozza: „Az európai hadsereg árnyéka kezdettől fogva rávetődött a francia elnökválasztásra, ez a probléma a franciák legnagyobb részének sze­mében fontosabb most. amikor az év á végéhez közeledik ... Eddig a párt­fegyelem érvényesült a szavazásnál, de a negyedik fordulóra .a pártokon belül is szembekerültek egymással az európai hadsereg ellenzői és támoga­J tói, az elnökválasztás fő kérdése most már külpolitikai. A versaillesi légkört erősen befolyásolta, mind Dulles leg­utóbbi nyilatkozata, mind Churchill alsóházi beszéde. A „Sunday Times" is azt hangsú­lyozza cikkében, hogy „azok a remé­nyek, miszerint a francia nemzetgyű­léssel rövidesen el lehet majd fogad­tatni a védelmi közösségi szerződést, csaknem teljesen elenyésznek. A francia elnökválasztások lefo­lyásának nevetséges volta és az a tény, hogy a választások nehézségei jó­részt annak tudhatók be, hogy Ame­rika ragaszkod.k a védelmi közösség­hez, még jobban aláhúzza, mily távol áll a francia közvéleménytől a védelmi közösségi szerződés gondolatának el­fogadása". A lap azt is megállapítja, hogy a pártok közötti politikai ver­sengés az elnökválasztással kapcsolat­ban a francba társadalom széles ré­tegeiben rendkívül rossz visszhangot keltett. ,,A legtöbb ember Franciaor­szágban ellenszenvvel, ha nem utál­kozással gondol a furcsa elnökválasz­tási játékra, — folytatja a lap és hozzáfűzi: — Az elnökválasztások le­folyása meggyengítette azt a reményt, hogy a választás szimbóluma legyen Franciaország egységének. Éppen el­lenkezőleg, a pártok közötti vetélkedés éles fényt vetett arra, milyen nagy szakadék választja el a nemzetgyűlést a néptől, s nem kell sok idő ahhoz, hogy ennek Visszahatásai megnyilvá­nuljanak az országban". A „Liberation" a köztársasági el­nökválasztással kapcsolatos kommen­tárjában hangsúlyozza, hogy „a par­lament zsákutcába került". A lap hozzáfűzi: „A választások eddigi for­dulóiból kitűnt, hogy az a többség, amely Lanielt felhatalmazta a kor­mányalakításra, többé nem létezik, mmt politikai többség. Bárkit válasz­tanak meg végül is elnöknek, e kü­lönös forduló pozitív ténye az, hogy a parlament elitélte az európai vé­delmi közösség elvét. Ehhez semmi kétség sem fér 1 A „Paris Normandie" cikkében a kö­vetkezőket állapítja meg: .Akárhogy is végződ. k ez a megsemmisítő vá­lasztás, a rendszer súlyos - vereséget szenvedett- Nem ez lenne az első eset. ha a megválasztandó elnök csak két politikai irányzat közötti gyilkos harc után vonulna be az Élysée pa­lotába, azonban egyetlen elnökválasz­tás sem mutatott rá annyira a ha­talmon'évö csoportok politikai te­hetetlenségére, mint a mostani". Üj elnökhelyettesek a Szovjetunió Minisztertanácsában A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsá­nak Elnöksége 1. Maxim Zaharovics Szaburovot, a Szovjetunió Állami Tervbizobtsá­gának elnökét, 2. Michal Georgievics Pervuhint, a vlllamoserömüvek és villamosipar miniszterét, 3. Ivan Todorovics Tevoszján ko­hóipari minisztert, 4. Vjacseszlav Alexandrovics Ma­lisev, középgépiipari minisztert, 5. Alexej Nvikolajevics Koszigint, a Szovjetunió közszükségleti ipar­cikkeinek miniszterét, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettesévé nevezte ki. Ch. Bohlen levele V. M. Molotovhoz Oh. Bohlen úr, az Egyesült Ál­lamok Szovjetunióban működő nagykövete, december hó 9-én a következő tartalmú levelet intézte V. M. Molotovhoz, a Szovjetunió külügyminiszteréhez: »Tisztelt Molotov úr! Sajnálom, hogy nem kaptam meg Idejében az Eisenhower elnök által az ENSz közgyűlésén elmondott be­széd szövegét, hogy — mint remél­tem — tegnap elküldhessem Ön­nek. Ezennel mellékelem Eisshhower elnök beszédének kivonatát, amelyet tegnap kaptam Washingtonból, s amely érinti az önnel december 7­én megvitatott kérdéseket. őszinte híve: Charles Bohlen amerikai nagykövet.« Az első nyugati visszhang a szovjet kormány nyilatkozatára Az »AFP« párizsi jelentése sze­rint Párizs politikai körei »nagy megelégedésüket fejezték ká« az Eisenhower beszédére adott szov­jet kormánynyilatkozat felett. A francia hírügynökség hangsúlyoz­za, hogy a Szovjetunió válaszát lépésnek tekintik »a leszerelés kér­désében megtartandó tárgyalások felé«. Párizsi körökben hangsúlyoz­zák: a szovjet válasz rámutat an­nak szükségességére, hogy azok a hatalmak, amelyeknek atom- vagy hidrogénbomba van birtokukban, kötelezzék magukat ennek fel nem használására... A fentemlített pá­rizsi körök rámutatnak, hogy erről magánjellegű megbeszélések során kell tanácskozni«, — fejeződik be az »AFP« távirata A Reuter londoni jelentése közli, hogy a hivatalos angol kommentár még nem hangzott el. A távirat­ból megállapítható, hogy bizonyos londoni körök igyekeznek kedvet­lenséget terjeszteni a szovjet vá­lasszal kapcsolatban. Jellemző eb­ből a szempontból, hogy a Reuter diplomáciai forrásokra hivatkozva szemére veti a Szovjetuniónak, hogy »olyan gyakran ismétli az atom és hidrogénfegyverek teljes betiltásának követelését...« Három évre ítélték Moszadikot Az »AFP« és a londoni rádió je­lentése szerint Teheránban hétfőn befejeződött a Moszadik, volt iráni miniszterelnök ellen indított per tárgyalása. A bíróság Moszadikot háromévi börtönre ítélte. Riahi volt vezérkari főnököt kétévi börtön­büntetésre ítélték. Külföldi hírek Málta szigetén a december 12-i választáson leadott szavazatok össze­számlálása után kitűnt, hogy a 40 mandátumból 19-et a munkáspárt (Labour-party) szerzett meg, a t G. Borg Olivier miniszterelnök vezetése alatt álló nacionalista párt pedig 13 mandátumot kapott. A 3 további mandátum a Máltai Munkáspártnak (Workers Party) jutoť — jelenti a „Reuter". Az „AFP" hírügynökség jelentése szerint a lisszabon, repülőtéren de­cember 20-án letartóztatták a re­pülőgépből kiszálló Mária Lamas Író­nőt, a Béke Világtanács tagját, aki a Béke Világtanács VIII. ülésszaká­ról, Bécsből tért haza. Az „AFP" jelentése szerint Wrigth, Nagy-Britannia új teheráni ügyvivője nyilatkozatot adott az iráni fővárosban. Nyíltan megmondotta, hogy legfonto­sabb feladatának tartja az olajkérdés megoldását. Az angol ügyvivő meg­érkezése alkalmából különösen nagy­számú készültséget vezényeltek ki. A Kínai Népköztársaság kormányá­nak meghívására I. F. Tevoszján, a Szovjetunió ' Minisztertanácsa elnöké­nek helyettese, kohóipar, miniszter a Kínai Népköztársaságba utazott. • Westfáliában fokozódik a lakosság ellenállása az ellen, hogy a hatóságok robbantókamrákat építenek az utak és a hidak alá. A bielefeldi városi kép­viselőtestület tiltakozó nyilatkozatot fo_ gadott el, amely felszólítja Északraj­na.Westfälia tartomány illetékes ha­toságait, hogy minden eszközzel igye­kezzenek megakadályozni a Bielefeld környéki úthálózatnak és a város útjainak aláaknázását. ! A Német Demokratikus Köztársa­ság legfelsőbb bírósága hétfőn este ítéletet hirdetett a Gehlen volt náci­tábornok vezetésével működő nyugat-' németországi kémszervezet 7 ügynö­kének bűnperében. A bíróság vala­mennyi vádlottat bűnösnek mondta ki kémkedés, szabofálás, béke- és de­mokráciaellenes uszító propaganda bűntettében. A legfelsőbb bíróság Haase, Schmidt és Schneider fövád­lottakat életfogytiglan., további négy vádlottat pedig 12—15 évi fegyház­büntetésre ítélt. • A Westdeutsche Allgemeine Zei­tung vasárnapi számában közli, hogy' Nyugat-Németország legnagyobb tar­tományban, Eszakrajna-Westfáliá­ban 60 ezer ember még mindig bun­kerekben, pincékben és más egészség­telen szükséglakásokban tengeti éle­tét * Agarval, az Indiai Nemzeti Kon­gresszus párt főtitkára egy Delhiben tartott naggyűlésen kijelentette: „In­dia barátilag akarja figyelmeztetni Pakisztánt a tervezett egyezménnyel együttjáró (az amerikai pakisztáni katonai szerződésről van szó) vészé-; lyes lehetőségekre." A londoni rádió hivatalos olasz és jugoszláv közleményekre hivatkozva jelenti, hogy a két ország a nemrég kötött egyezménynek megfelelően be­fejezte csapatainak visszavonását a trieszti határról. • Lapjelentés szerint, néhány nappal ezelőtt Farsz és Huzisztán vidékén erős harcok indultak két törzs kö­zött. A harcoknak sok halálos áldo­zata van. Bár a huzisztáni hadosztály — mondja a jelentés — megtette az intézkedéseket a rend helyreállítására, a harcok a törzsek "között a hegyek-: ben folytatódnak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom