Uj Szó, 1953. december (6. évfolyam, 290-315.szám)

1953-12-01 / 290. szám, kedd

UJ %70 1953. december 70. Ítélet a hazaárulók és kémek f ölött r Dr. Josef Zemáhlik és társai tíztagú államellenes csoportja ellen folyta­tott bünper kétnapos főtárgyalása után a prágai Legfelsőbb Bíróság katonai kollégiumának szenátusa hétfőn, november 30-án meghozta az ítéletet Az itélet valamennyi vádlottat bűnösnek mondja ki haza. árulás és kémkedés bűntettének el­követésében. A vádlottakat a követ­kező büntetéssel sújtották: Dr. Josef Zenáhlík vádlott és test­vére, Jirí Zenáhlík életfogytiglani szabadságvesztés, Hubert Lorenc és Josef Schwarz 25 évi szabadság­vesztés, Kare) Sládek 18 évi sza­badságvesztés, Mária Lorenoová 17 évi szabadságvesztés. Jiŕí Lorenc 15 évi, Václav Tesár 14 évi, Mária Zenáhliková 11 évj és Josef Honét­schläger 10 évi szabadságvesztés. Valamennyi vádlottnál kimondották a polgári jogaik elvesztését és pe­dig dr. Josef Zenáhlíknál, Jirí Ze. náhlíknál, Hubert Lorencné] és Jo­sef Schwarcnál örök időkre, a töb­bieknél 5-töl 10 évig terjedő időre. Kimondották továbbá egész vagyo­nuk elkobzását az állam Javára. Václav Tesaŕ é s Josef Honetsűhlft ger kivételével, akiknél csak vagyo­nuk felét kobozzák el. A vádlott Jirí Lorencet ezenkívül kizárják a hadsereg kötelékéből. Az államellenes csoport fölött ho. zott ítélet ismét óvó-intő jelül szol­gál a nyugati imperialisták összes ügynökeinek, hogy Csehszlovákia népe szétzúz bármilyen tevékenysé i get, amely országunkban a tőkés j rendszer megújítására és új világ i háború tűzvészének fe'sz'tására irá­I nyúl. Szovjet vendégeink Lidicén Jól akarják előkészíteni a jövő évi tervet A bratislavai Gumon-üzem klub­jában már másodszor otthonra talált a gépiparügyi minisztérium és a For­radalmi Szakszervezeti Mozgalom Szö­vetsége Központi Bizottságának Vörös Zászlaja. Az üzem dolgozói kitarta­nak törekvéseik mellett. Az üzem udvarán és a munkahelyeken jel­mondatos táblákat függesztettek ki, melyeknek tartalmát egy mondat fe­jezheti ki: „Harcra fel. a kormány Vörös Zásziajáért!" E küzdelemhez tartozik a jövő évi terv jó előkészité. se is. 1 Az üzemi pártszervezet és az üze­mi,tanács tagjai elejétől fogva politi­kailag támogatják a terv technikai és gazdasági előkészítésének akcióját. A műhelyekben megismertetik a dol. gozókat azzal a sürgős feladattal, hogy a legnagyobb mértékben együtt kell működniök a terv kidolgozásén Az eddigi eredményekbői kitűnik hogy a munkakollektíva ió együttműködést folytat. Az üzemben az anyagnormák következetes felülvizsgálását végzik Az év végéig felülvizsgál iák a gu­moidlapok, trafohengerek molinofo­nalak és más anyagok normáit Nagy gondot fordítanak a műszaki, szervezési intézkedésékre Kidolgozá­sukban együttműködnek a mühplvbi. zottságok, műhelybrigádok, a témákat kidolgozó csoport és a javaslatokat lóváhagyó fő bizottság lövő évre például előkészítik a préselt lemezek kikészítését, hogy emeljék a gumóid és textgumoid termékek minőségét. Tökéletesítik a négyszögletes csövek gyártási módszerét. Uj munkamódszerekkel dolgoznak a rozsnyói Sadlo vsky-tárnában A rozsnyói bányaüzem Sadlovsky ­tárnájában jó eredményeket értek el az új munkamódszerek bevezeté­sével. A tárna dolgozói bekapcso­lódtak a péntekes-mozgalomba is. A péntekes-mozgalomba bekapcso­lódott vájárok és csoportok követ­kezetesen öt nap alatt teljesítik he­ti tervüket. Ferencsik János csoport­ja például 10 tonna érccel túltelje­sítette a mUlt heti tervét. A Sadlovsky-tárna dolgozói szép eredményeket értek el a Boriszkln­módszer bevezetésével. Lakatos Márton csoportja a Boriszkin.mód­szer bevezetése óta 117 százalékra teljesiti a tervet. Jarábek elvtárs csoportja is Boroszkin- módszerrel dolgozik. A munkahelyen megszün­tették a vaskosarazást és ma már csillékkel szállítják az ércet a gu­rítóba. Példáját több munkacsoport követte. Vashulladékgyűjtés a besztercebányai kerületben A népi vashulladekfáyüjtés a besz­tercebányai kerületben fontos 'el­adat előtt áll. Az év utolsó időszakában elő kel 1 .segítenie a podbre/ovai Šver­ma-vasművekben az otéve- tervv ko­hászat) feladatainak teljesítését A vashulladékgyüjtők - feladat sikeres elvégzése érdekében december 5-re és 6-ra kerületi vashuHadékgyüjtési akciót rendeznek A? akciót valamehy­nyi járási székhelyen és a beszterce­bányai* kerület nagyobb ^öz.segeiben is megtartják. Az akció je'szava . Min. den lárás 80 tonna vashu'ladékot a kohóknak" A járásokban az elrjnúlt héten ) összejöttek a .vashulladrkgvüjtési bizottságok hogy technikai szerve­zési és propagációá téren biztosítsák a fontos kampányt. A kerület összes járásaiban egyúttal kijelölték a vas­hulladékgyüjtési központokat, az összegyűjtött anyagot teherkocsikba ra­kó brigádokat és biztosították a forgalmi eszközöket. Az egyet járásokban já­rási vashulladékgyüjtési oktatók fog­ják irányftani az akciót. Ezek már most szoros együttműködésben van­nak a Nemzeti Arcvonar szervezetei­vel. A kerü'eti vashu'lačiékgy ii.jtési kampány különösen a uoltái'i, új­bányái és ipolysági lárásokban segíti ^fhozni a lemaradást ahol a vashul­ladékgvűjtés eddig a legnagvobb mértékben lemaradt. A szovjet küldöttség tagjai A. G. Sirokovová, M. V Gnatenková, N. K. Goncsarov. G. D Gulia. 1 1 Udalcov es D. P Muiharkin vasárnap meglá­togatták Lidicét A küldöttséget Oleg Homola képviselő, a Csehszlovák­Szovjet Barátsági Szövetség központi titkára kísérte, A szovjet vendégek e'őszőr Helena l.efgerová kepvise őnő és Karla Puch­melterova -ar^v lanak saládjait láto­gatták meg. Megtekmtették szépen berendezett lakásaikat ame yeket ha­zánk felszabadítása után a kormány ajándékozott nekik A küldöttségnek a lidice: származású Karla Puehmel­terová mutatta meg a községet Be­szé t nekik a lídi'-eiek borzasztó sor­sáról és megmutatta a régi Lidice helyét, a pincék romjait ahol a fér­fiak a kivégzés előtt voltak bebörtö­nözve. A szovjet vendégek a lidicei vértanúk közös sírjánál hódoltak a nácik által kivégzett férfiak emléké­nek. A küldöttség megtekintette a mú­zeumot ahol a lidice: lakosságon el­követett náci-rémtettek emlékeit őr­zik. Távozásukkor s szovjet vendégek a múzeum em'ékkönyvébe ezt írták: , A7 emberiség soha sem felejtheti el és sohasem szabad elfelejterfie a lidicei tragédiát Nem felejtheti el a fasisz­ták rémet pusztítását A csehszlovák és szovjet népnek különösen drága az emberek békéje és boldogsága. Harcoljatok a békéért, harcoljatok nemzetek és az egész emberiség bol-' dogságáért". A szovjet vendégek lidicei látoga­tásuk után visszatértek Prágába, ahol Pankrácon megtekintették Július Fu­čík nemzeti hős celláját. W ' P. I. Csajkovszkij halálának 60. évfordulója A cseh filmharmúnia a prágai Mű­vészek Házában vasárnap hangver­senyt rendezett Pjotr Iljics Csajkov­szkij halálának 60. évfordulója alkal­mából. A hangversenyan előadták a kiváló orosz zeneszerző hires müveit. Az ünnepi műsort Karel Ančerl irányította amely rokokótémájú mély. hegedű zenekar! változatokkal kez­dődött A mé'vhegedü magánszám'it Josef Chuchró mélvhegedűrnűvész ját­szotta, ak: méltán tartozik az ifjú nemzedék élenjáró művészei közé. A D-dur op 35 hegedű- és zenekari hangversenyművet amely a maga nemében a eghíresebb művek egyi­ke, Julián G Szitkoveckij, a moszkvai Állami Filmharmónia szólistája, nem­zetközi és össz-szövetségi zenekari pályázatok nyertese adta elő. Köny­nyedén küzdötte le a nehéz vonósze­nekari mű összes technikai akadályait es ismét bebizonyította a szovjet mű­vészek magas előadói színvonalát. Ki­váló teljesítményéért lelkesen meg­ünnepelték. Az ünnepi hangverseny végén fel­hangzott a híres 1. B-moll zóngora­hangverseny amelynek magánszámát Veronika T Petrovszkaja, a Moszkvai Állami Filharmónia szólistája adta elő. A szovjet művésznő egész mű­vészetét beleadta a technikailag és az érzések kifejezését illetően igényes mű előadásába Előadásáért nagy el­ismerésben részesítették. Csehszlovák artisták utaztak a Kínai Népköztársaságba November 28 án, szombaton, Mi roslav Dlouhý a közművelődésügyi mi­nisztérium dolgozójának vezetésével 27 tagú artistacsoport utazott hosz szabb művészi körútra Pekingbe. A csoportban 17 legjobb ártistamü vész é s egy tíztagú zenei csoport van. i kinai artisták Csehszlová­kiáiban tett nemrégi látogatása után most a csehszlovák artisták látogatják meg a Kínia Népköztár­saság fontos ipari központjait és bemutatják művészetüket a kinai dolgozóknak. Zenkl és társas emhervérrel kereskednek Hazánktól többezer kilométerre van Vietnam, az az ország, amejynek derék néipe már hét éve fegyverrel kezében védelmezi szabadságát, védi a Vietnami Demokratikus Köztársa Ságot. Az az ország ez, amelyet már hét év e tépáz a szörnyű, a nyugati imperialisták által előidézett kimé letlen háború. Az imperialista gyarmati háború a tőkések zsíros profitját és osztalé­kát biztosítja. Ez azonban egyúttal sírba viszi azokat, akiket beleker­gettek ebbe a háborúba. A Vietnamban szerteszét dombo­rodó sírokban csehek és szióvákok s Hl is fe-kszenek. Húszévkörüli fi­úk Még előttük volt az élet. Sok jót és hasznosat cselekedhettek volna társadalmunkban, nyugodtan élhet­tek volna. Életüket azonban ebben a borzal­mas háborúban vesztették el. A Zenjeihez hasoniö nemzetárulók tobo. rozták őket a vietnami háborúba. A hadipiacon igavonó állatokként ad ták el őket. Midőn ezek az árulók, akik cseh és szlovák fiatalok vérével keresked nek, a nyugati rádióban beismerték, hogy már ötszáz cseh és szlovák el­esett, cinikus megjegyzést fűztek be­Jelentésükhöz: „Fontas, hogy emlékezetetekbe vés sétek, hogy az életnek és haiálnak egy az értelme". Ezzel kell megelégedniük azoknak az anyáknak és apáknak, akik soha többé nem látják meg fiaikat, akik sohasem tudják, hol vannak fiaik sírjai. A nemzetárulóknak ez a kijelenté se nem más, mint embertelen élet. gyűlölő, fasiszta, hitleri hazugság. Mindig ezzel a jelszóval űzték az embereket halálba, idegen Htesákmá­nyoló érdekekért. Ezzel a jelszóval küldik ma Zenkl és társai vágóhidra a gyarmatokon az ellenséges pro paganda és Zenkl toborzói által fél­revezetett csehszlovák állampolgáro kat. Azért küldik őket a gyarma tokra, hogy mint zsoldoskatonák a gyarmati szoldateszka parancsnok sága alatt, a voľt SS.legények és hit­lerista tiisztek parancsnoksága alatt az imperialistáik érdekeiért küzdje nek és meghaljanak. A cseh és szlovák fiatalok százai pusztultak el Indokína dzsungeljé­ben, Korea, Malájföld és Marokkó hegyeiben. Nyomorékká váltak, ma­iáriában meghaltak, vagy pedig „szö. kés közben" lelőtték őket. A nemzet árulói, akik halálba küldték őket és „minden darab zsoldosért" zsebre­vágták szennyes bérüket, cinikusan kijelentik: „Az életnek ée a halál­nak egy az értelme". Ez az álláspontja azoknak, akik emberéletekkel, embervérrel keres­kednek. Erre az álláspontra helyez­kednek mindig, ha embertársuk élete, vagy halála forog kockán. Nem ve­szik tekintetbe, hogy néhány száz, vagy százezer emberről, vagy egész nemzetről van SZÓ. Midőn az amerikaiak megtámadták Koreát, az árulók kfii'ön kérvényben követelték, hogy Csehszlovákiával szemben is „hasonló eszközökkel jár jaaiak el". A „hasonló eszközök" alatt bombázást, nők és gyermekek legyilkolását, városok és falvak fea égetését és szétrombolását, kolera és pestisjárvány terjesztését értették. A nemzet árulói ugyanezzel a buz gósággal csatlakoztak a hitleri Wehrmacht felújítására szőtt ter. vekhez és Adenauer nyugatnémet országi revamsiszta politikájának en. gedeimes kiszolgálóivá váltak. Ez a politika új háború előkészítésére, új „keleti támadásrS" irányul. Terve, ikben ismét a bombázás, gyilkolás, lakótelepek feiégetése . .. játssza a főszerepet. Midőn gálád céljaik elérésére a cseh ée szlovák fiatalok százezrei­nek halálát tervezik és kívánják, számukra csak kis epizód néhány százat ezekből a cseh és szlovák fiatalokból halálba küldeni. Hivatá­sukhoz tartozik ez, ezért fizetik őket a szabadság országából elmenekült népáruijk támogatására előirányzóit százmilliós dolláralapból. Vávra.Starík elfogott kém és ter. rorista, akit annakidején bíróságunk előtt kihallgattak, leírta, milyen fényűző életet élnek nyugaton a nemzet árulói. Ripka például havi 70.000 frankot fizetett egy többszo­bás lakásért Párizs egyik előkelő szállodájában, luxuskocsit tartott és három magántitkárral rendelkezett. Midőn az „egyszerű" menekültek, a propaganda által elcsábított nyugat, ra szökött egyszerű emberek felke. resték őt és segítséget kértek tőle nyomorúságukban és éhségükben, , amelyben nyugaton részük volt, i Ripka ezzel intézte el őket: „Nem tudok segíteni. Sem időm, sem pén. zem nincs hasonló dolgokra. Az én feladatom a magasabb politika." A gyakorlat azt bizonyltja, hogy Zenklék és Ripkáék „magasabb poli­tikája" emberek eladása a háború mészárszéke számára. Ezért „nem tudnak" és nem akarnak -legíteni azon az emberen, aki nyugatra szö­kése után pénz és munka nélkül ma. radt és éhezik Ha segítenének raj. t a — ez rontaná az ..üzletet" Ezt az embert ugyanis le kell taszítani a nyomor mélységébe. Midőn két­ségbeesésében már nem tud hová folyamodni, midőn az ejtetvesedett táborban csak arra vágyik, hogy jóllakjék és megelégedjék — ebben a pillanatban megjelenik Zenkl to. borzója és „kiutat" ajánl. A „kiút" az, hogy öltse fel g gyarmati kato. na zubbonyát, gyilkolják azt a né. pet, amely évszázados rabszolgaság Után a szabadságért küzd. feléges­sék falvait, összetapoáfeák vágyait és megöljék asszonyát és gyerme­keit. Mennyi gonoszság rejlik ebben az emberkufár.rendszerben! A szeren, esetleneket szándékosan űzték zsák­utcába. Mennyi bestialitás rejlik ebben! Mindez hozzátartozik Zenklék szennyes iparához. Elárulták a nem. zetet, elárultak mindent, amit el tudtak árulni, miért tegyenek tehát kivételt azokkal, akik eleinte hit­tek szavaikban és ígéreteikben? Tu­datosan, szándékosan küldik őket a biztos halálba és még buzdítják is őket a gyarmati háború állatias go­nosztetteire. Mondják az embernek, midőn a markukban tartják: „Menj és halj meg váltó'ázban, vagy légy rokkanttá, ölj, vagy ölesd meg ma­gad, senkit se kímélj, — nőket, gyermekeket, aggokat — még ma. gadat sem. Hisz mindegy, az életnek és halálnak egy az értelme. Karel Mynaf Prá^a XIV. kerfllet. beli lakos leírja, hogyan kénvszeri. tették öt mint 18 éves *fiút annak aláírására, hogy három évvel idő. sebb és katonai szolgálatra kötelezi magát Madagaszkáron és Indokíná­ban. Midőn ezt visszautasította, kegyetlenül megverték és 13 napi zárkát kapott. Ezután már semilyen aláírást nem követeltek tőle, hajóra rakták, mint valami állatot és Vietnamba küldték. Nemsokára is­mét megízlelte a fogságot. „A tiszttel szemben tanúsított illetlen viselkedéséért" lecsukták öt, ugyan­is valamit rágott a tiszt jelenlété, ben! Karel Mynár elmondta, hogy a kiképzés folyamán, ha valamilyen gyakorlat nem jól ment, „különféle büntetésekkel segítették elő" meg­tanulását Rudolf Gajdoš illavai járásból származó szlovák fiú, elmondja, mi. lyen büntetéseket alkalmaztak és hogyan szemelték ki szadista mó. don a vadállatias gyarmati tisztek „nevelő tevékenységük folyamán" ezeket a fiatal fiúkat. „Ugy bántak velünk, mint az állatokkal. Saját szememmel láttam, hogy egyik tár­sunkat Gutát, megkínozták, mert nem értette meg a vezényszót. Kő­vel megrakott zsákot kötöztek szö­ges drótokkal a hátára és a legna. gyobb forróság idején délben így kellett gyakorolnia az őrparancsnok vezényletére. Az őrparancsnok „bé. kaiigratásokkal", „feküdj" ekkei és egyéb büntetésekkel kínozta őt és mikor Guta nem bírta tovább, az altiszt rálépett a kezére és ujjaira, hogy ezzel kényszerítse őt a gya. Korlat folytatására". Ugyanazok a módszerek, mint a náci koncentrációs táborokban. Nem véletlen. „Az idegenléglóban — mond 1a egy másik visszatért szlovákiai lakos, František Vasil — az okta. tók többnyire a náci SS-osztagok­nak és Rommel hadseregének volt tagjaiból tevődtek össze, akik a leg. nagyobb állatiasságokat követték el az újoncok kiképzésénél. Ezek az SS.legények belépésükkor az ide­genléglóba mindjárt tizedesi, szá. kaszvezetői. őrmesteri rangot kap. tak." Szörnyű és kegyetlen volt az élet a gyarmati hadseregben és még ez is egy hajszálon függött. Mynár, Gajdoš Guta, Vasil és <még néhá. nvan a visszatértek közül egész életükre tanultak. Többszázan azon­ban soha többé nem látják meg szülőföldjüket. Nem látja mee szülőföldjét Ľubo­mír Kovačovský. Josef Král és Po. tárek bratislavai lakosok, Ladislav Charvát, egy prágai taxisoffőr fia, Eohumil Tichánek, Krnov Vidéki la­kos . Nem látja meg szülőföldjét a>, az ötszáz ember, akik Indokíná. ban elpusztultak és akiknek halálát az árulók már beismerték. Idegen érdekekért, a monopolis­ták profitjáért, Zenklék és Ripkáék szennyes zsoldjáért, a hazájuktól messze pusztultak el. Azok, akik embervérrel keresked­nek, akik őket halálba küldték, ki­jelentik: nem fontos élnek. t avagy már meghaltak ezek az emberek. Az összetoborzott, megtévesztett polgá­rok anyái és apái, rokonai, köztár­saságunk polgárai azonban kimond­ják határozott és felháborodott „Nem"-üket. Nem közömbös, de fontos nekik minden további ember sorsa, akikről nem tudunk semmit, akikről a visszatértek csak ennyit mondhatnak: az indokinai szállít­mányban, Tonkingban, Tatkában láttam őt utoljára Miloš Burian, Jindŕich Budina. Jaroslav Šejvl, Ji. ŕi Ščurko, Miroslav Gondek, Old­ŕioh Smolka és a többiekről van szó. Fontos nekünk ezeknék az em­bereknek élete vagy halála. Elté­vedtek, meggondolatlanságból en­gedtek a nemzetárulók csábításai­nak, de cseh és szlovák vér kering ereiikben, fiatal fiúk ők, akik élni akarnák, akik nem akarnak áldo­zatai lenni idegen kizsákmányoló érdekeknek. Építjük a köztársaságot, hogy boldog életet biztosítsunk népének. Ebben az életben részük van azok szüleinek és rokonainak is, akiket Zenkl és társai zsoldért háborús mészárszékre küldtek. Hogyan válaszolnak az árulók vadállati jelszavára — arra. hogy az életnek és halálnak egy az értelme i— azoknak szülei és rokonai, akiket vágóhídra hajtottak? Hogyan vála­szolnak üzemeink munkásai, a pa­rasztok. köztársaságunk minden be. csületes Dolgára? Elítélik és elátkozzák Zenklék Vlajerék és Lettrichék gonosztetteit, azeket a legsúlyosabb büntetést ér­iemlő legnagyobb bűntetteket. El. ítélik és elátkozzák a nemzet áru­lóit és hazai kiszolgálóikat akiknek bünlajstroma egy további vádpont, tal: kereskedelem emberéletekkel, embervérrel. — szaporodott C. Suchý. A „Rudé Právo"-ban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom