Uj Szó, 1953. november (6. évfolyam, 265-289.szám)
1953-11-20 / 281. szám, péntek
4 U J SZO 1953. november 20. A koreai politikai konferenciái megelőző tárgyalások Az Üj Kina hírügynökség novem ber 18-án közzétette a koreai és kínai fél közleményét a politikai konferenciáról szóló tárgyalásokról. A közlemény a következőket mond ja: s-November 18-án mindkét fél folytatta az albizottságok ülésein a politikai konferencia kérdéséről szóló vitát. A politikai konferencia összeté. telének és helyének kérdését tárgyaló albizottság ülésén Ki Szuk Bok, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság képviselője kijelentet te, hogy a^ politikai konferencián egyrészt mindkét fél kormányainak kell részt venniök. másrészt az öt semleges államnak. amelyeket a koreai és kínai fél november 17 i javaslata feltüntet. Ez a javaslat világosan meghatározza a politikai konferencián részvevő államok feladatait és egyben lehetővé teszi a semleges országoknak, hogy a politikai konferenciára pozitív befolyást gyakoroljanak. Nincs ok arra. hogy a másik fél a javaslatot ellenezze, amely telje sen logikus. A másik fél november 17-i javaslatában ezzel szemben azt mondja, hogy a semleges álla m oknak a politikai konferencián való részvételét csupán akkor »mérlegelheti«, ha a . politikai konferencia már megoldotta a koreai kérdést, vagy ha a politikai konfe rencia ^megfelelő hosszú idöt« szán az alapvető kérdések megtárgyalására. Amint Ki Szuk Bok rámutat, ez a javaslat a semleges országo kat nemcsak attól a jogától fosztaná meg, hogy mindkét féllel kö zösen részt vegyenek a politikai konferencián a koreai kérdés békés megoldásának keresésében, hanem egyben azt is megakadályozza, hogy a semleges államok a konfe renciát pozitív módon befolyásolják. Ezért a másik fél november 17-i javaslata a semleges államoknak a politikai konferencián való részvételét ismét kategorikusan elutasít fa. Ki Szuk Bok kijelentette, hogy a koreai és kínai fél végéľvényesen elutasítja a másik fél november 17-i javaslatát és azt óhajtja, hogy a másik fél mérlegelje és fogadja el a politikai konferencia összetételé re a koreai és kínai fél által benyújtott javaslatot. Arthur Dean amerikai képviselő a helyzet elhomályosítása céljából számos olyan kérdést vetett fel. amelyek semilyen összefüggésben sem állanak a koreai és kínai fél nek a politikai konferencia össze tételére tett javaslatával és választ követelt e kérdésekre. A koreai és kínai fél azonban ki jelentette, hogy javaslata teljesen érthető ennek ellenére azonban, hogy a másik fél kérdéseit megvilágítsák. a koreai és kínai fél kész november 19-én néhány szükséges felvilágosítást nyújtani. A politikai konferencia összehívá sának időpontjáról tárgyaló albi zottság ülésén a koreai és kinai fél azt javasolta, hogy egyelőre állapodjanak meg abban, hogy a politikai konferenciát négy hétre hívják össze attól a naptól fogva, amikor egyezményt érnek el a tárgyalási programm első pontjáról. A koreai és kínai fél felhívta a másik felet, hogy e javaslatot mérlegejje és fogadja el. Újjáépítik az ipari vállalatokat a Koreai Népi Demokraíikus Köztársaságban Amint a Központi Koreai Sajtóiroda jelenti, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság nehézipari minisztériuma vállalatainak dolgozói tanácskozást tartottak, amelyen részt vettek a párt és a kormány vezető képviselői is. Kim Du Szam nehézipari miniszter a megbeszélésen beszámolt a vállalatok újjáépítésében elért eredményekről. amelyeket a fegyverszünet megkötése utáni hónapokban él tek el, valamint rámutatott a nehézipar további feladataira. A dolgozó technikusok és adminisztratív munkaerők nehéz harcának eredménye — mondottá Kim Du Szan — hogv az az üzem, amelynek Lig Bon az igazgatója, már , 55 nappal a fegyverszünet megkötése után acélt termelt és a Ki m-Csak városban levő kohászati üzemben megkezdődött a teljes munkaciklus — az acélolvasztástól egészen a hengerelésig. ( Azon vállalatok képviselőinek, akik a háború utáni újjáépítésben a legnagyobb sikereket érték el, átadták a nehézipari minisztérium és a koreai szakszervezeti szövetségek vándorzászlait. Baloldali pártok sikerei az olaszországi községi pótválasztásokon Olaszország különböző vidékein községi pótválasztásokat tartottak s ezeken a választásokon a nép jelöltjei jelentős sikereket értek el. A Víterbo megyében levő Civita eastellana nevü városban a községi ügyek irányítását a baloldali pártok jelöltjeire bízták. A kommunistákból, szocialistákból és függetlenekből álló népi egységlista 8972 szavazatot kapott, a keresz ténydemokraták 1711 és az Olasz Szocialista Mozgalom 632 szavazatával szemben. , A britek nehézbombázó repülőgépeket küldenek Kenia lakossága ellen A pokol macskái A pokol macskáit másképpen „felsőbbrendű hölgyeknek" hívják Természetesen amerikai értelemben felsőbbrendűek, mint ahogyan esek a macskák kizárólag az amerikai életformákból nőhettek ki. <4 pokol macskái a newyorki egyetem hallgatói, fiatal lányok, akik gang*zter-bandát alakitoltak Szórakozásaikhoz zsarolással szereztek pénzt. A lányok leitatták mrfi ismerőseiket és amikor már jó hangulatban voltak, néhány lány levetkőzött. majd a vendégeket a ruhátlan lányok társaságában lefényképezték. Ezekkel a kompromittáló fényképekkel zsarolták azután ismerőseiket. Az ügy akkor jmttant ki, amikor a; egyik megzsarolt férfi' öngyilkos lett. Mint a Vorwärts című svájci lap megírja hogy: Neivyorkban tízezerre becsülik a női gangszterek számát, akik mintegy kétszáz bandába tömörültek. Ezek a „felsőbbrendű hölgyek" lopással, fosztogatással és rablással szerzik be a szükséget anyagiakat. Szigorú bandaszabályokat vezettek be: aki bármi okból ki akar lépni a bandából. azt égő cigarettával belyegzik Tiieg. Washingtonban 16 ilyen „felsőbbrendű hölgy" alakított bandát, jelvényük egy leopárdmintájú sál volt. Ez a banda többnyire áruházakban h.pkodott Chicagóban 17 és IS éves lányok éjtszakánkéni leszólítják a magányos és már nem egész józan férfiakat azzal, hogy autójukon haza viszik őket. Az autókat ugyancsák lopták és ellopják a részegek pénztárcáit és felöltőit is Nem pgyszer 4t>fordul. hogy az áldozatok másnap runélkül 'találják magukat egy idegen l-jcsiban. Ezekután nem meglepő hogy a ,,pok• 1 macskái" időnként .felsőbbrendű hölgyeknek" nevezik magukat — ugyanazon •zótár alapján amelyben MrCarthy demokratának és Dulles hékeharátrwk fémjelzi önmagát az imperializmust pedig .,felsőbbrendű szabadvilágnak" nevezi. Már egy év eltelt azóta, hogy az angol hivatalok Keniában kihirdet ték az ostromállapotot és fokozott i megtorlásokat alkalmaznak a nem ; zeti felszabadító mozgalom részve ' vöi ellen. Littleton brit gyarmatügyi miniszter bevallása szerint ezen idő ] alatt Keniában több mint 4000 né gert megöltek és megsebesítettek és mintegy 140 ezer személyt be börtönöztek és »vizsgálat alá ve tettess. Ariim t a Times? cimü lap jelen tette 250 ezer négert kitelepítettek és rezervációkba kényszerítettek A néger szervezeteket, közöttük •A kéniai négerek szövetségét« feloszlatták és funkcionáriusaikat börtönbe vetették. Kéniát katonai táborrá változ tatták. Az országba válogatott angol katonai alakulatok érkeztek, amelyeket állandóan megerősítenek Nemrégiben Nairobiba érkezett Angliából a 70. zászlóalj s a mult héten pedig egy gyalogos zászlóalj és négy" -Lincoln« típusú nehézbombázó repülőgép. Az angol légierő Kénia hegyvidékeit bombázza és a csapatok valamint rendöralakulatok büntető expedíciókat végeznek a négerlakta területek ellen. Littleton gyarmatügyi minszter kijelentése szerint a rendkívüli áliapot kihirdetése óta eltelt év alatt több mint 55 ezer benszülöttet állítottak bíróság elé. További tízezrek várják elítélésüket. Amint a Reuter hírügynökség jelentette november 17-én Nairobiban új, rendkívüli rendeletet tettek közzé, amely szerint a hatóságok minden négert bíróság elé állítanak, akit terrorista tevékenységgel vádolnak. Azonban a véres terror ellenére sem képesek az angol hivatalok elnyomni a kéniai nemzeti felszabadító mozgalmat. A Times cimü angol napilap e napokban kényte len volt beismerni, hogy nem lehet meghatározni, hogy a brit csapa toknak »még milyen sokáig kell Kéniában tartózkodniuk«. Elégedetlenség Egyiptomban az angol-egyiptomi tárgyalások elhúzódása miatt Robertson tábornok, a szuezi csa- tómmal a szuezi csatornaövezetben tornaövezet kérdésében folytatott angol-egyiptomi tárgyálásokon részt vevő angol küldöttség vezetője a „Reuter" iroda jelentése szerint november 16-án közölte Favzi egyiptomi külügyminiszterrel, hogy Londonba utazik. Mint londoni diplomáciai körökben rámutatnak, Robertson Kairóból történt visszahívása világos oeismerése annak, hogy az angol kormány nem siet egyezményt kötni Egyiplévö angol csapatok kivonásáról. Kairói sajtójelentések szerint Nagtb. Egyiptom elnöke november 15én folytatott beszélgetése során a külföldi tudósítók előtt vádolta Angliát a csatornaövezetben lévő angol csapatok kivonására vonatkozó tárgyalások elhúzásával. ..Egyiptomnak eltökélt szándéka mondta Nagib. '— hog.M kivívja jogainak és szabadságának teljes érvényesítését. Egyetlen lépéssel sem térünk el álláspontunktól." Jugoszláv-görög-török katonai tárgyalások Belgrádban már egy hete foly nak a görög török és jugoszláv vezérkar képviselőinek megbeszé lései. A Tanjung- jugoszláv hírügynökség jelentéséből kitűnik, hogy a tárgyaló felek agresszív ka tonai elgondolásaik kidolgozása so ián eljutottak odáig, hogy a belg rádi tárgyalásokon shozzáláthattak a védelmi tervek (értsd támadó tervek) teljes és konkrét összhan golásához«. Szpirosz Kapotanidesz, belgrádi •örög nagykövet kijelentette, hogy a belgrádi katonai tárgyalások fontos szakaszt* jelentenek majd a három ország katonai együttmüköl désének fejlesztése és elmélyítése teréne. Szadih Dzsoszküm altábornagy, a török katonai küldöttség vezetőjének véleménye szerint smegértek mindazok a feltételek amelyek szükségesek ahhoz, hogy végleges formába öntsék mindazt, amit az ankarai és athéni katonai értekezleteken már eldöntöttek.K A »Tanjug« szerint az altábornagy nyilatkozatából következtet, ni lehet arra, hogy a belgrádi tárgyalásokon véglegesen összehangolják a három ország katonai terveit.« A mult héten mind élesebben bontakozott ki a nyugat európai helyzetnek az a jellemvonása, hogy nagy tömegek emelik fel szavukat a. nyugatnémet Wehrmacht újjászervezése ellen. Különösen Franciaor szagban tapasztalható a kormánykörök minden erőfeszítése ellenére a mozgalom nagyarányú szélesedése. A- küzdelem legutóbbi szakaszában a kormány erőfeszítéseit nem kis mértékben az jellemezte, hogy bizonyos kérdésekben magával Ade nauerrel, a bonni miniszterelnökkel kezdeményeztek tárgyalásokat, hogy ílymódon teremtsenek alapot az úgynevezett „európai hadseregről" szóló egyezmény ratifikálására. Ennek a törekvésnek a keretében került újra tárgyalásra a Saar-vidék ügye, amely már évtizedek óta annyi ellentét és súrlódás okia volt e két tőkés hatalom között. Nemrégiben a Saar-vidék kérdésében tárgyalások kezdődtek Adenauer bonni kancellár és Francios Poncét nyugatnémetországi francia főbiztos között. November közepe táján, tehát a legközelebbi napokban ugyanebben az ügyben találkozót terveznek az „amerikai politika" egyik leg"határozottabb francia exponense, Bidault külügyminiszter és Adenauer között. A Saar-vidék rendkívüli fejlett ipara miatt Európa legsűrűbben lakott része Mindössze másfélezer négyzetkilométeren csaknem egymilliónyi ember . él, akiknek jőrésze a Saarmedence hatalmas bányáiban és ácélg-yáraiban dolgozik. A Saar-viKülpolitikai szemle dék egymagában negyedannyi kokszosítható szenet termel évente, mint egész Franciaország, s több mint negyedannyi nyersacélt. A Saar-vidék tehát a nyugateurópai imperialista küzdelmekben a ' mérleg nyelve Franciaország és az iparilag legerősebb nyugateurópai hatalom, Nyugat Németország között. Ha összeadjuk az úgynevezett Schuman-tervben szereplő országok ((Nyugat-Németország, Franciaország, Olaszország, Belgium, Hollandia. és Luxemburg) összes acéltermelését, akkor ebből Franciaország a Saa.r-vidékkel együtt 34 százalékot, Nyugat-Németország pedig 35 százalékot ad. Az erőviszonyok tehát nagyjából kiegyenlítettek. Ha azonban a Saar-vidéket Nyugat-Németország oldalán számítjuk, akkor a francia részesedés 27 százalékra zuhan, a nyugatnémet pedig 47 százalékra ugrik. Ez már távolról sem kiegyenlített helyzet, hanem Nyugat-Németország egészen rendkívüli túlsúlyát jelentené Franciaországgal szemben. Nem csoda, ha ilyen körülmények között rendkivül mélyreható és ko moly ellentét van a Saar-vidék ügyében Franciaország és NyugatNémetország között. A francia imperializmus alapvető álláspontja az, hogy továbbra is tartsák fenn a második világháború után létrehozott helyzetet, amelynek következményeképpen ma. a Saar-vidék a francia ipari szerkezet egyre szervesebb része. A nyugatnémetországi monopolisták és kormányuk persze alapjában véve az agressziós Nyugat-Németország számára követelik a Saar-vidéket. Ez tehát az ellentétek lényege, a manőverek kiindulási pontja. Adenauer kormánya, nyilván nem Washington tudta nélkül, bizonyos en gedményeket hajlandó tenni — természetesen nem ingyen. A Saarvidéket mintegy ütőkártyaként akarja felhasználni és a kompromisszumokért „cserébe" a háborús egyezmények ratifikálását követeli. A francia kormány vezetői, mint bizonyos jelek mutatják, hajlamosak az ilyen kompromisszumok elfogadására, mert úgy gondolkoznak, hogy ezzel egyfelől a francia monopóliumok érdekét szolgálják, másfelől pedig szélesebb körökben is olyan légkört teremtenek, amely alkalmas a ratifikálás kierőszakolására. Ennyiben tehát van alapjuk a nemrégiben megindult és ma is tartó francia-német tárgyalásoknak aVSaar vidék ügyében. A kép természetesen egyáltalán nem zavartalan., Először is: Adenauerék például ragaszkodnak ahhoz, hogy a mostani megegyezés ne legyen végleges jellegű, vagyis az engedményeket csak „ideigleneseknek" szánják és fenntartják maguk nak a jogot, hogy a francia rati fikálás kierőszakolása után esetleg újra keményebb követelésekkel lép. jenek fel. Ez kétségtelenül nehezíti a, francia kormány helyzetét. 'Méltán, jegyezte meg a francia Le Monde, hogy ,,a tulajdonképpeni csata a Saar-vidékért most kezdődik". Nem különösebben derülátó Francios Poncét se m> a ki a minap Adenauerrel folytatott tárgyalásai után kijelentette, hogy — az út még nagyon hosszú és tele van aka. dályokkal". A legnagyobb akadálý azonban, amelyről a francia diplomata egyetlen szót sem szólt — a francia nép rendkívül gyorsan erősödő küzdelme. Keményen harcolnak a francia hazafiak a háborús szerződések ratifikálása ellen, s tiltakoznak minden olyan szennyes „üzlet" ellen, amely holmi „csere" tárgyává akarja tenni ezeknek a nemzetellenes szerződéseknek a jóváhagyását. i A legutóbbi napokban is egész sor esemény mutatta, hogy a népi tiltakozásnak ez a hulláma nagy gyorsasággal erősödik. Franciaország sok városában aláírási mozgalom indult a szerződések ratifikálása ellen, községi képviselőtestületek tucatjai hoztak egyhangú, vagy nagy szótöbbséggel jóváhagyott határozatokat, ismét másutt a megyék legnagyobb .vállalatai hoztak határozatokat a ratifikálás ellen. Egész sor olyan példa is akad, amely a tiltakozó mozgalom nagy szélesedésére mutat, és arra., hogy •reje magával sodor burzsoá politikusokat is. Már régebben ismeretes ; Déldául Daladier volt miniszterelnök | éles és határozott állásfoglalása az európai hadseregre vonatkozó szerI zödés ratifikálásával szemben. A News Statesman and Nation cimü angol hetilap ezzel kapcsolatban „Félfordulat balra" címen cikket közöl, amelyben kijelenti, hogyha Daladier álláspontját összevetjük a francia radikális pártban mutatkozó más jelekkel, amelyek ugyancsak a kormány politikája elleni tiltakozást tükrözik, valamint a katolikus pártban, az MRP-ben mutatkozó hasonló jelenségekkel, akkor el lehet mondani, hogy „repedések mutatkoznak" azon a koalíciós többségen, amelynek támogatásától a Laniel-kormánv sorsa függ. 'Talán még jellemzőbb, hogy De Gaulle, az „európai hadsereg"egyezmény ratifikálása ellen nyilatkozott. (Ez a nyilatkozat természetesen egy sor, más kérdésben, például az indokinai szennyes háború ügyében szélsőségesen reakciós álláspontot foglal el. Ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy a tábornok ebben a minden franciát legközelebb érintő kérdésben ilyen véleménynyilvánításra kényszerült.) Mindez azt mutatja, hogy Franciaországban a kormány minden „üzletelése", az Adenauerékkal folytatott minden tárgyalási kísérletek ellenére is, gyors ütemben szélesedik azoknak a tábora, akik ellenzik a francia nemzeti érdekek szempontjából oly végzetes „európai hadsereg-szerződés" ratifikálását. A tömegek harca egyre inkább olyan helyzetet teremt, amely megértetheti egy széles nemzeti összefogás megteremtésének feltételeit - azok ellen, akik Franciaországot végzetes kalandok felé akarják vonszolni.
