Uj Szó, 1953. október (6. évfolyam, 238-264.szám)

1953-10-06 / 242. szám, kedd

4 MIWO 1953 október 6 A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesüietének IV. országos közgyűlése Lörincz Gyula elvtárs elnöki beszámolója ľFoTvťatáb a 3 oldalról.} A München előtti burzsoá Cseh. szlovák Köztársaságban a genfi egyezmény „biztosította" a nemzeti, ségi jogokat. A burzsoá kormány papíron és néhány külső jelenségében ismerte, „megvalósította" ezeket a nemzetiségi jogokat a maga módja, a maga elképzelése és érdeke szerint. Sok zavart, kellemetlenséget, az állam védelmi erejének meggyöngítését, majd szétverését hozta magával ez a helytelen nem. zetiségi politika. A mi felejthetetlen Gottwald elvtársunk nem egyszer figyelmeztette a kormányt a nemzetiségi kérdés megoldásának lehetőségére a burzsoá köztársaság keretén belül. Figyelmeztette a kormányt nem egyszer arra. hogy az ország függetlenségének, biztonsá. gának elkerülhetetlen előfeltétele a nemzeti elnyomás megszüntetése, mind gazdasági, mind kulturális tó. ren. Gottwald elvtárs hűséges harcostársa, Široký elvtárs, a Kommu. ni=!ák Csehszlovákiai Partjának 1937. május 16—17-én Besztercebányán megtartott konferenciáján ismerteti „Szlovenszkó gazdasági, szo. ciális, kulturális fellendítésnek ter. vét", amely — ahogy Široký elvtárs mondja — az adott körülmények kö. zött a lehető legrövidebb időn belül megvalósítható. „Minden a terv végrehajtása mel. lett szól. Sürgeti ezt a szlovenszkói nép túlnyomó többségének örömtelen élete. De megköveteli ezt a Csehszlovák Köztársaság nemzetközi helyzete is." Hogy a múltról tiszta képet kapjunk, szükségesnek tartjuk felidézni Široký elvtársnak 1937-ben tartott beszámolóját, szükségesnek tartjuk azért, mert semmi jobban nem mutatja be az ellentétet a mult és a ma Szlovákiája, a mult nemzetiségi politika, az úri Csehszlovákia és a mai, a népi demokratikus Csehszlovákia nemzetiségi politikája között. Szükségesnek tartjuk felidézni és megismertetni ezt az ellentétet, ami a két világ között kézzelfoghatóan megmutatkozik ma, amikor először nemzeteink történelmében szabadok vagyujfk, urai vagyunk, gazdái boldog, gyönyörű hazánknak. 1937-ben Široký elvtárs így ecseteli Szolvákia helyzetét, valamint az abból kivezető utat: „A Szlovenszkón élö nemzetek gazdasági, szociális és kulturális színvonalának felemelése végett mindenekelőtt meg kell szüntetni a különbséget a visszamaradott Szlovenszkó és a fejlettebb Morván-túli tartományok kőzött. Jusson érvényre a Szlovenszkóhoz való viszonyban a köztársaság alkotmányának demokratikus szelleme. Dőljön meg minden egyenlőtlenség. Szorosra kell fűzni a kapcsot Szlovenszkó nemzetei és a cseh nemzet között olyannyira, hogy ez fokozza a nép ellenállóképességét a demokrácia és a köztársaság védelme terén a fasizmussal szemben." , A terv megvalósítására azonban a burzsoá köztársaságban nem került sor. Csak amikor felszabadulásunk után Csehszlovákia dolgozó népe vette kezébe sorsának irányítását, akkor valósul meg a régi álom, a dolgozók vágya. A gottwaldi ötéves terv nyomán új Csehszlovákia, elsősorban új, gazdag Szlovákia születik. És örömmel halljuk ma Široký elvtárs szájából, hogy „a köztársaság szocialista országépítésének keretében sikerrel folytattuk Szlovákia szocialista iparosítását, a népgazdaság és a kultúra minden szakaszán jelentős sikereket értünk el, a legszembetűnőbbek a teljes ipari termelés gyarapodásának eredményei. Szlovákia szocialista iparosítása egyben lényegesen megváltoztatta a szlovákiai ipar szerkezetét is. A termelőeszközök gyártása növekedett és 1952-ben már az ipari termelés 54.9 százalékát tetta ki, beleszámítva az élelmiszeripart is. Mindez azt bizonyítja, hogy Szlovákia aránylag rövid idő alatt megszűnt elmaradt agrárország lenni és gyors ütemben fejlett ipari országgá alakult át, amelyben túlnyomó részt termelőeszközöket gyártanak." Široký elvtárs 1937-es és mai beszéde feltárja a valóságot, Szlovákia mult és mai életét. Örömmel látjuk ezt az óriási különbséget, örömmel élvezzük hazánk szocialista építésének, a gottwaldi ötéves tervnek áldásos gyümölcsét és szükségesnek tartjuk békeharcunk, békénk biztosításának, a gottwaldi ötéves tervnek sikeres befejezését, szükségesnek tartjuk, hogy a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúr, egyesületen keresztül még fokozottabb mértékben mozgósítsuk a csehszlovákiai magyar dolgozókat, mun. kásokat, parasztokat, értelmiségieket szocialista hazánk még gyorsabb építésére, fejlesztésére. Szocialista iparunk rohamos fejlődése, dolgozó népünk szorgalmas munkája segítette kormányunkat ah. hoz, hogy céiját, a dolgozó nép életszínvonalának emelését megvalósítsa. Igy kerülhetett soi az élelmi, szerek és elsősorban az ipari árucikkek állami kiskereskedelmi árainak csökkentésére. Ez annak a sikernek eredméitye, melyet dolgozó népünk országunkban a szocializmus építésének útján elért, valamint annak, hogy a pénzreform végrehajtásával megszilárdítottuk a csehszlovák pénzt. Ezzel az árcsökkentéssel emelte kormányunk a munkások és hivatalnokok reálbérét, a földművesek jövedelmét, valamint a csehszlo. vák korona vásárlóerejét. Ez az új árcsökkentés több, mint 23.000 fogyasztási árufajtára vonatkozik 5^40 százalékos csökkentéssel, amivel Csehszlovákia dolgozó népe éven. te 4 és félmilliárd koronát nyer. Ha ezt az árcsökkentést megfigyeljük, meg kell állapítanunk, hogy túlnyomó többségben ipari árucikkek árának nagyfokú csökkentését látjuk, míg az élelmiszeráruk árának csök. kentése kisebb mértékű Igy elsősorban parasztságunk, az egyénileg dolgozó, a szövetkezeti, tehát az élelmiszer terén nagyrészben önellátó parasztságunk, lakosságunk számára jelent sokkal nagyobb kedvezményt. A mezőgazdasági termé, kek, a gabona, hús é

s egyéb élelmi, szeráruk termelésének lemaradását mutatja ez a különbség s figyelmez, tet bennünket arra, hogy a mezőgazdasági termelés korszerűsítésére, fejlesztésére fokozottabb gondot kell fordítanunk a jövőben, hogy ezt a különbséget a rohamosan fejlődő ipari termelés és a még mindig lemaradó, hátramaradt mezőgazdasági termelés között kiegyenlítsük. Ez záloga és biztosítéka kell, hogy legyen és lesz a munkás-paraszt szövetség megszilárdításának. A csehszlovákiai magyar dolgozók túlnyomó többsége a produktív délvidéken mezőgazdasággal foglalkozik és a csehszlovák hazafiság, a szocialista hazafiság tanújelét azzal adjuk, ha hazánk kormányának azt a szándékát, hogy a dolgozó nép életszínvonalát állandóan emelje, azzal is segítjük, hogy nagyobb lendülettel a modern agrotechnika megismerésével és bevezetésével fokozzuk a föld hozamát, az élelmiszeráruk termelését. A Csemadok központi titkárságán, ahogy nevezni szokták, az »apparátusban« dolgozik Szépe elvtárs, egyik legkiválóbb munkatársunk. Jelentésében a következőket írja: »Tardoskedden az éles nemzetiségi ellentét megszüntetéséhez a .Csemadok helyi csoportja azzal is hozzájárult, hogy bemutatták a „Kö. zös út« című színdarabot. A színdarab hatása megmutatkozott abban is, hogy akik eddig — a szlovák és magyar lakosság közül — szó nélkül mentek el egymás mellett éveken át, a színdarab bemutatás utáni találkozásnál köszöntötték egymást". Szép eredmény, ha az ember az embert annyira becsüli, hogy legalább köszönti egymást, szép az optimizmus is és mi feltétlenül optimisták vagyunk és lehetünk is, de ne essünk abba a hibába, hogy ezzel &z eredménnyel megelégszünk. A köszönés mögött még az ellentétek és súrlódások meglehetnek, megbújhatnak. Személyesen győződtem meg Tardos kedden arról, hogy jó néhánynapi vita a szlovák és magyar lakosság közti viszony rendezésére még nem volt elég, mert utána is előfordultak tettlegességig menő összetüzé sek ugyanakkor, amikor a volt uradalmi főintéző, és a szlovák és ma gyár kulák, tehát »saját kulákuk«, a »mi kulákunk« és az »ö kulákjuk;<, nagyon jól megértik egymást mind a szövetkezetben, mind a gaz dasági vezetésben. Ök nem veszek szenek, ök nem késelnek, helyettük ezt elvégzi két fiatalember is. Elég, ha ök a hajtóerőt, az alko holt kifizetik. Nem kicsinyeljük le a ránk váró mupkát, sok felelősség, türelem, oktatás, tanítás és tanulás szükséges ahhoz, hogy az emberből a régi, hibás csökevényeket kiirtsuk, hogy új embert kovácsoljunk, hogy szocialista embert foragjunk hazánk jóhiszemű, de esetleg még tévelygő polgáraiból. Ezen a téren nem elég eljátszani a »Közös út« at, még ha ez segít is munkánkban, de feltétlenül végig kell járni és végig is járjuk azt a göröngyös utat. amelyen, ha vannak is akadá lyok. göröngyök, de elvezetnek a közös úthoz. Mi nem látunk olyan akadályokat, amelyek megakadályozhatnának abban, hogy elérkezzünk a kö zös útra. Régen felszántottuk azokat a barázdákat, amelyekkel elválasztani igyekeztek bennünket. Keresnünk kell és megtaláljuk azokat a szoros kapcso'atokat, amelyek összefűznek bennünket hazánk többi dolgozójával, csehekkel, a szlovákokkal. Hiszen évszázados együtt élésünk alatt minden megmozdulás, minden mozzanat, ami a nép érdekében, ami a szabadság érdekében történt, közös volt. A Dózsa.féle parasztlázadásban együtt harcoltak magyarok és szlovákok. Rákóczi seredének jelentékeny része sz'ová kokból állt. A huszita-mozgalom a magyarokra is nagy hatással volt. Az 1948-as szabadságharcban együtt emeltük fel a szabadság fáklyáját, hogy lángbaborítsuk az idegen elnyomást és csak későn láttuk meg, hogy nemzeteink csak közösen győzhettek volna. A magyar szabadságharc rem győzhetett a többi nemzetek nélkül. A 48-as szabadságharc bukása nemcsalt a magyar, nemzet történelme, hanem a többi, így a szlovák nemzet történetének Is legsötétebb évtizedét hozta magával; a szlovák nemzet történetében a sötétség, a sivárság legkeservesebb ideje következett egészen a Bach-korszak végéig. A forradalmi hagyományok egész sorozata kapcsolt össze bennünket a múltban és ellenségeink számára halálos csapást jelent az. ha ezeken a közös forradalmi hagyományokon, kapcsolatokon építjük föl, mélyítsük el dolgozóink egységét, ki irtva ^ burzsoá ideológia csökevényeit, a burzsoá-nacionalizmust, sovinizmust és mindazokat a káros befolyásokat, amelyekkel az ellen ség megpróbálja megállítani, viszszafordítami a haladás szekerét. Ezeknek csak azt üzenhetjük, amit Malenkov elvtárs mondott, hogy ideje volna, hogy megértsék: a történelem fejlődése nem azokhoz igazodik, akik konzerválni szeretnék a történelmet, akik szeretnék megállítani a népek haladását, a fejlődés útját, akik szeretnék rákényszeríteni az emberiség tegnapját az emberiség jövőjére.« Mi belekóstoltunk az emberiség jövőjébe és éppen ezért nem kívánjuk többé vissza az emberiség tegnapját. Nekünk nem kell többé a kozmopolita báró Kuffnerok világa, akik a cseh finánctöke csendőreivel lövettek a kosúti magyar és szlovák földmunkásokba, Nekünk nem kellenek többé a magyar nacionalista urak, akik a magyar nép képviselőinek adták ki magukat, mint Szentiványi, aki ugyanakkor, amikor a magyarság képviselőjének adta ki magát, a sztrájkoló magyar aratómunkások letörésére morva aratómunkásokat próbált hozni, de ezek a morva munkások megtagad ták a munka felvételét, mikor látták, hogy miről van szó. Ök meg tagadták, de ugyanakkor Beneá elfogadta a nagy »magyar« meghl vását és Szentiványi birtokán va dászott. Az érdekük, az osztályhelyzetük azonos volt, ugyanígy, mint azonos volt az aratómunkások osz tályhelyzete, érdeke is. Csak míg az egyik osztály célja az elnyomás, a kizsákmányolás volt, addig a másiké a közös szabadság kivívása, a kapitalista kizsákmányolás, elnyo má

s lerázása volt. Szentiványit kö 1 vette Szüllö Jaross. Eszterházy, ugyanazza

1 a demagóg, nemzetvédő jelszóval, ugyanúgy kiadva magukat a magyarság képviselőinek, de egyetlen céllal, visszanyomni a ma g-yar dolgozókat a jobbágysorsba. megőrizni a grófi címet, a grófi vagyont, ha kell hazaárulás, nemzet árulás, mindenek árán is. Tudtak kardot csörtetni, nemzeti jelszava kat hangoztatni. de ugyanakkor egy jottányit sem tettek a magyar dolgozók érdekében. Ezek a magyar nacionalista urak, magyar dzsentrik, hogy lehetetlent követel jenek a csehszlovák kormánytól, egy alkalommal Hodzsánál jártak és azt követelték, hogy a cseh városokban is — tudj isten minek — magya* hivatalok legyenek. Ugyan akkor, mikor saját birtokaikon a magyar do'gozóknak a legparányibb szociális, kultúrális jogokat sem biztosították Ugyanakkor, amikor egy falat kenyér kérésénél a föld munkásokba lövettek. Nem, ök nem harcoltak a magyar dolgozók jogaiért, Szlovák képviselő veti fel Szlo vákia nemzetiségei gazdasági és ku'turális egyenjogúságának kérdését. Ö veti fel 1937.ben: »Hiány van magyar, szlovák, és másnyelvü iskolákban. Emellett leginkább szembeötlő, hogy kevés a népiskola, ami egyenesen megcsú folása az európai civilizáció fogalmának Kifogás van persze elég, kü'önösen. ami a szlovák iskolákat illeti. Itt az iskolapolitika mindig megnyugtatja lelkiismeretét, rámu mutatván a szlovák iskolák helyzetére, és a szlovák iskolai nevelés elmaradottságára a félfeudális magyar monarchia idején — ahelyett, hogy párhuzamot vonna az adott helyzet és a nemzet tényleges kultúrszükségffet° között.® Majd a továbbiakban így folytatta a szlovák képviselő. Široký elv társ, a CsKP nevében: »A magyar nemzeti kisebbséget a nemzeti kulcs aránya szerint 87 polgáriiskola illetné meg, de nincs nekik csak 11, tehát 76-tal kevesebb.« Ez volt »az emberiség tegnapja^, a mi tegnapunk és mi ezt a tegnapot nem kívánjuk vissza. Mert a mi hazánk* a népi demokratikus Csehszlovák Köztársaság nemzetiségi politikája óriási fejlődési lehetőségeket nyújt nekünk az iskola, a kultúra területén is. A csehszlovákiai magyar lakosság száma lényegesen kevesebb, mint 1937-ben volt. Az akkori nemzetiségi kulcs szerint szükségesnek mutatkozott 87 polgári iskola, volt csak 11. A polgáriiskola a mai iskolai rendszer szerint megfelel az alsóbbfokú középiskolának, amelyből az 1952—53-as iskolaévben nem 11, de 119 volt 473 osztállyal, 16.348 hallgatóval. Az 1952—53-as iskolaévben volt 215 óvodánk, 227 osztállyal, 6857 gyermekkel Nemzeti iskolánk volt 553, 1249 osztálylyal, 44.033 tanulóval. Magyar, nyelvű óvodáinkon, nemzeti és alsófokú iskoláinkon kívül van ebben az iskolaévben még 7 tizenegyéves, — a gimnáziumnak megfelelő középisikolánk Tornaiján, újabban magyarnyelvű párhuzamos osztályú óvónőképző iskolánk Komáromban, két magyar nyelvű tanítóképzőnk, magasabbfokú ipariskolánk, 6 egészségügyi iskola, 2 felsőfokú mezőgazdasági iskola, 2 alsóbbfokú, 7 földműves iskolánk, több alapfo. kú szakiskolánk. Magyar szak a pedagógiai főiskolán és a bölcsésze, ti fakultáson, egy kétéves pedagógiai felsőbb iskolánk. Ezek az adatok legnagyobb részt a mult iskolaévből származnak és nem mutatják a még fejlődésben levő terv végleges eredményét. Ennek ellenére visszatükrözik hazánk, a népi demokratikus Csehszlovák Köztársaság helyes nemzetiségi politikáját a magyar iskolák állandó fejlesztése terén. A csehszlovákiai magyar dolgozók kulturális igényelnek kielégítésére, kulturális színvonalának emelésére pártunk, a CsKP és kormányunk elhatározásából megalakult a falujáró színicsoport után a Csehszlovákiai Magyar Területi Színház is komáromi székhellyel. Ez Itt az első magyar köszlnház. És szükséges, hogy a Magyar Területi Színház a csehszlovákiai magyar kultúra templomává váljék, hogy dolgozóink szocialista neveiését, szórakoztatását szolgálja. Ez a színház néhány hivatásos színésszel és műkedvelőkkel kezdte meg működését és ma már komoly, kvalitásos művészi teljesítményeket mutat fel. Ez nagyrészben annak köszönhető, hogy a Szlovák Nemzeti Színház szakemberekkel, tanácsok, kai sietett a színház és a színház tehetséges műkedvelőiből toborzott színészeinek segítségére. A Magyar Területi Színház komoly sikereket aratott a ^Tűzkeresztség,, című darabbal a magyar dolgozók, de különösen a falusi, a szövetkezeti parasztjaink között. Ugyancsak szép sikereket értek el Csehov »Háztüznéző«jével. Ujabban átütő sikerük volt, meg kell jegyezni, hogy még Komáromban is, Moliérnek »A fösvény« c. darabjával, A Területi Színház további szép programmot készített elő, bemutatják Tajovskij »Szolgaságban«, Mňačko »Hídak« című drámáját, stb. Nemrégen alakult meg a Csehszlovákiai Magyar Művészegyüttes is, és néhány hónapja már rendszeres próbákat, előkészületeket folytat ez az együttes, hogy a közeljövőben tánc- és énekszámaival szórakoztassa dolgozóinkat, hogy a csehszlovákiai magyar népművészet hagyományait felelevenítse és átmentse a szocialista kultúra számára. A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregygsületének »Fáklya« címmel képes havi kultúrpolitikai folyóirata jelenik meg, amely hivatva van a csehszlovákiai magyar dolgozók ideológiai színvonalát, tudását emelni. Hivatva van arra, hogy teret adjon az új szocialista kultúra kérdéseinek, problémáinak, hogy rendszeresen foglalkozzék a csehszlovákiai magyar dolgozók kulturális életének problémáival, hogy megismertesse a csehszlovákiai magyar dolgozókkal a cseh, a szlovák és a szovjet kultúra legkiválóbbjait. Kulturális éiletiink fejlődésének tükörképét adja a csehszlovákiai magyar könyvkiadás is. 1949-ben 6 könyv 30.000 példányban jelent meg, 1950.ben 13 könyv 62.000 példányszámban. 1951-ben 25 könyv 188.000 példányszámmal. 1952-ben 31 könyv 236.000 példányszámban. 1953-ban 47 könyv 190.200 példányban. Ezek az adatok a csehszlovákat magyar könyvkiadó és elődje, a Magyar Könyvtár Kiadóvállalat kiadványait ölelik fel, kizárólag szépirodalmi és ifjúsági irodalmi müvekkel. Emellett a többi szlovákiai könyvkiadó, a Pravda, Práca, Svet socalizmu, Oráč és 1953 óta a Szlovákiai Politikai Kiadóvállalat, továbbá az Ifjúsági Kiadóvállalat is ad ki magyar könyveket. A csehszlovákiai magyar dolgozók könyv, szükségletét ezenkívül Magyaror. szágról behozott könyvekkel elégít, jük ki. A magyarországi könyvbehozatal a következőképpen alakult: 1949-ben 5300 példány, 1950-ben (Folytatás az 5. oldalon.)