Uj Szó, 1953. október (6. évfolyam, 238-264.szám)

1953-10-06 / 242. szám, kedd

1953 október 6 U J SZÍJ A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultűregyesületének IV. országos közgyűlése Október 4 én, a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesülete közgyűlésének második napján újra összegyűlt a lelkes tömeg, hazánk magyar dolgozóinak legjobbjai, hogy a közgyűlés további folytatásában, vitafelszólalásukban elmondják a szocialista építés, a népnevelés és a szocialista kultúra fejlesztése terén elért sikereiket, s egyben beszámoljanak a munkák során elkövetett hiányosságokról. A vitát Kleiník Ferenc elvtárs, a Központi Pártiskola igazgatója nyitotta meg. A vita folyamán felszólalt Ondrej Klokoč elvtárs, közmüvelödésügyi megbízott, Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának képviseletében. Hangsúlyozta, hogy a Csemadok eddigi munkája során jelentős sikereket ért el a szocialista kultúra és az új szocialista ember kinevelése terén, azonban ez még korántsem jelenti azt, hogy a Csema­dok mindent elkövetett annak érdekében, hogy hazánk magyar dolgozóinak gazdasági, politikai és kulturális életét méltóképpen képviselje. Nagy munka vár még a Csemajdokra. A szocializmus építésének hatalmas fel­adatai megkövetelik, hogy az eddigieknél még sokkal többet tanuljunk, és meg kell ismernünk nagyjaink, Marx, Lenin, Sztálin tanait — mondotta többek között Klokoč elvtárs. A továbbiakban felszólalt František Kubač elvtárs, a Szlovák Nemzeti Tanács elnöke, Szlovákia Akcióbi. zottságának főtitkára és őszinte szeretettel üdvözölte a Csemadok IV. közgyűlését, majd beszéde befejező ré­szében sok sikert kívánt a Csemadok további mun. kájához. A vitában nagy számban vettek részt a Cse. madok kerületi, járási és helyi szervezeteinek küldöttei. A vitafelszólalásokból kitűnt, hogy épülő szép hazánk magyar dolgozói határtalan lelkesedéssel, odaadó sze­retettel, bátor helytállással küzdenek hazánkban a szo­cializmus megvalósításáért és e nagyszerű munka­sikereikkel sokat tesznek az egész emberiség ügyéért, a világbéke mgszilárditásáért. Bányáink, gyáraink, ál. lami gazdaságaink dolgozóinak, szövetkezeti tagjaink­nak nagyszerű hőstettei, kötelezettségvállalásai mind­mind azt bizonyítják, hogy a csehszlovákiai magyar dolgozók forrón szeretik hazájukat, a népi demokra­tikus Csehszlovák Köztársaságot. Ezen a napon több üdvözlőtávirat érkezett a közgyű­léshez, melyekben a szövetkezetek, állami gazdaságok és traktorállomások dolgozói újabb munkafelajánlá sokkal üdvözölték a közgyűlést. A táviratok felolvasá sa után a hazánkban velünk együtt élő lengyel és uk­rán dolgozók képviselői meleg baráti szavalikai szól­tak a közgyűlés részvevőihez, és Hojčová elvtá-rsnő, a Csehszlovákiai Nők Szlovákiai bizottságának köz ponti titkárnője szólalt fel, valamint dr. Cigler elv társ, a SOR küldötte méltatta a Csemadok munkáját és ígért hathatós segítséget. A vita befejezése után megválasztották a Csemadok új központi vezetőségét. Elnöknek Lörincz Gyula elv­társat, a Csemadok főtitkárának pedig Varga János elvtársat választotta a közgyűlés. A záróbeszédet Lőrincz Gyula elvtárs, a Csemadok elnöke tartotta meg. Értéltelte a közgyűlésen elhang zott vitafelszólalásokat, s beszéde befejező részében hangsúlyozta, hogy a csehszlovákiai magyar dolgozók a szocialista hazafiság szellemében továbbra js bátor harcosai lesznek szocialista hazánknak és a legyőzhe tetlen Szovjetunió segítségével, pártunk vezetésével bátram haladnak a további sikerek felé.vMajd felolvas ták a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók IV. Országos Közgyűlésének határozatát, amely irányt, szab a Cse­madok további munkájára. A közgyűlés részvevői a határozatot egyhangúlag elfogadták. A közgyűlés befejezése előtt felolvasták Antonín Zápotocký köztársasági elnökhöz és Viliam Široký miniszterelnökhöz küldendő üdvözlő táviratokat, ame­lyeket a közgyűlés részvevői állva hallgattak végig, majd lelkes tapssal fejezték ki hűségüket hazánk nagy vezetői iránt. A Csehszlovákiai Magyar Dolgo. zók Kultűregyesületének kétnapos közgyűlése az In­terna-cioiniállé hangjai mellett fejeződött be Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága küldöttének, Klokoč elvtárs közművelödésügv 1 megbízottnak beszéde Drága barátaim, elvtársak, elv társnők! Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának elnöksége megbízott azzal, hogy részt vegyek IV. közgyűléseteken és hogy a cseh­sAapvákiai magyar dolgozók kultúr­egyesülete helyi szervezeteinek kül­dötteit a párt központi bizottsága nevében szívélyesen üdvözöljem. Már csak azért is nagy örömmel teszem ezt, mert a Csemadok, mint kultúr­egyesület olyan tevékenységet fejt ki, amely jellegénél fogva ahhoz a munkakörhöz tartozik, amelynek ve­zetésével a párt és köztársaságunk kormánya engem bízott meg. öröm­mel tölt el, hogy követhetem kon­ferenciátok lefolyását és közvetlenül hallgathatlak beszélni titeket arról, milyen sikereket értek el felelősség­teljes kulturális felvilágosító mun­kátokban. Drága Barátaim! A mi kommu­nista pártunk ennek a munkának nagy jelentőséget tulajdonít. A kul­túrfelvilágosító munka része annak a nagy ideológiai harcnak, amelyet a régi világ és annak ideológiája el­len vívunk. Gottwald elvtárs Csehszlovákia Kommunista Pártjának múlt év de­cemberében tartott országos konfe­renciáján nem véletlenül állította első helyre az ideológiai munkát be­széde ismert 10 pontjában. A marx­izmus-leninizmus klasszikusai és a történelem is arra tanít bennünket, hogy a győzelmes proletariátusnak a politikai hatalom megszerzése után minden erejét gazdaságának megszilárdítására, az új gazdasági alap létrehozására, a szocialista tár­sadalmi rend megteremtésére kell fordítania. A gazdasági téren elért győzelem biztosítása után a küzdelem súly­pontja az ideológiai térre, az új szo­cialista emberért folyó küzdelemre terelődik át. Ellenségeink minden dühöngése ellenére köztársaságunk dolgozó népe a gottwaldi ötéves terv évei alatt többszörösére növelte gazdasá­gának erejét, sokszorosan emelte ipari termelését és ezzel megterem­tette életszínvonala további emelke­désének előfeltételeit Hogy mit je­lent népgazdaságunk ereje, arról köztársaságunk minden polgára meggyőződhetett különösen most, 5 nappal ezelőtt, amikor kormá­nyunk — mindössze 4 hónappal a pénzreform megvalósítása után — 23.000 fajta árucikk árát leszállí­totta, ami lakosságunknak évi 4 és félmilliárd korona megtakarítást je­lent. Drága Barátaim! Ellenségeink ma már nincsenek abban a helyzetben, hogy bármily módon veszélyeztetni tudják népgaz­daságunkat, nem tudják, mert nép­gazdaságunk a népi demokrácia gazdaságának erejére és különösen felszabadítónk, a Szovjetunió hatal­mas és törhetetlen erejére és gazda­sági segítségére támaszkodik. Gaz­daságiink további fejlesztése egyre nagyobb feladatokat ró ránk. A ha­talmas és bonyolult gépek és ipari berendezések előállítása és kezelése magas szakképzettséggel rendelkező müveit kádereket követel. Ilyen em­bereket nevelnek iskoláink, ezekben az iskolákban nő a mi új érteimisé. giink. Éppen ezért nagyon helyes, hogy az iskoláinkról való gondosko­dás oly jelentősen megnyilvánult konferenciátokon, ahogy erről a tegnapi vita folyamán meggyőződ­tünk. De iskoláink színvonalának emeléséről való gondoskodás és fe­lelősség elsősorban nemzeti bizott­ságainkra és állami iskolai szer­veinkre tartozik. Az ezen a téren megnyilvánuló hiányosságok egy­részt múltunk öröksége, az az örök­ség, amely a kapitalizmusból . ma. radt ránk és amelyet egyelőre nem tudunk oly gyorsan eltávolítani, ahogy azt valamennyien szívből sze­retnénk, másrészt olyan hiányossá­gok ezek, amelyeket a burzsoa­nacionalista elemek befolyása oko­zott a közelmúltban. Ezek eltávolí­tása még derekas munkát követel tőlünk. Szeretnénk rámutatni még azokra a nagy és különösen felelősségteljes feladatokra, amelyek a . Csemadok, mint kultúregyesület előtt állnak. Arról van szó, amit tegnap referá­tumában Lőrincz elvtárs és néhány hozzászóló is említett: a szocialista ember neveléséről. A kulturális fel­világosító munka, amely a Csema dok tevékenységének része, az ilyen embertípus nevelésének előmozdító­ja. Helytelen lenne azonban úgy ér­telmezni a dolgokat, hogy a szocia­lista ember csak a kulturális, felvi­lágosító munka hatása alatt nő, bogy csak színházzal, népi alkotások, ének- és táncköreivel, vagy csupán előadásokkal nevelődik. Az új szo­cialista ember elsősorban az ipar és a mezőgazdaság új termelési folya­matának hatása alatt nő, az új ter­melö és társadalmi viszonyok hatá­sára formálódik. Ez az új, amely bennünk naponta születik és népünk nagy alkotó erőfeszítéseinek hatása alatt fejlődik, dolgozó népünkben egyre arra a maradira bukkan, amely még benne él, amelyet a régi kapitalista rend befolyása teremtett benne: a kapitalizmusnak mindarra a legkülönbözőbb csökevényeire, amelyek kisebb, vagy nagyobb mér­tékben valamennyiünkben élnek. Kü­lönféle szokások ezek, amelyeket a kapitalizmus oltott belénk. Maradi­ság és tudatlanság ez, amelyet a kapitalizmus tudatosan terjesztett dolgozó népünk között, különféle vallási előítéletek ezek, stb. Üj éle­tünk minél jobban fejlődik, minél magasabb fokot ér el, új társadal­munk építése annál többször kerül engesztelhetetlen összeütközésbe az­zal a harccal, amely dolgozóink gon­dolatvilágában folyik. És a mi kultúrfelvilágosító munkánk felada­ta éppen az, hogy segítse ezt az újat, amely itt gyözelmeskedik, megmutatni dolgozóinknak ennek a roppant bonyolult osztályharcnak minden összefüggését, mely hovato­vább mindjobban kiéleződik. Ez any­nyit jelent, hogy népnevelő munkán kat nem értelmezhetjük öncélúan a termelési problémáktól elszigetelőd­ve, hanem éppen ellenkezőleg, min­den olyan tevékenység, mely nem segiti elő termelésünk fejlődését, ká­ros és ha százszor is népnevelő tevé kenységnek neveznénk, a valóság­ban népbutítás lenne. Az egyetlen döntő kritérium itt az, hogy népne­velési munkánk mennyire és hogyan segíti termelésünket és a szocializ­mus épitését. Ügy gondolom, hogy a tegnapi vitában felszólaló egyes elvtársak nak ez a kérdés nem egészen vilá­gos. Egyesek csupán a Csemadok helyi csoportok kultúr- és előadó­tevékenységéről tettek említést és egyáltalán nem szóltak az EFSz és az üzem életéről. Mások ugyan szé­pen beszéltek az EFSz munkájáról és a Csemadok tevékenységéről, de úgy nyilatkoztak erről, mint két egymástól teljesen független dolog­ról, amikor épp ellenkezőleg ezt a két tevékenységet szoros összefüg­gésükben kell látni. Hiszen ha nép­művelési szerveink — köztük a Cse madok — nem segítenék az ipar és a mezőgazdaság fejlődését, mi értel­me volna az ilyen tevékenységnek, hacsak nem az. hogy az ilyesmivel elterelnék a dolgozók figyelmét a fő­problémáktól és erejüket a nekik is káros robotra pazarolnák. Ezért ki kell emelni az olyan példás munkáit, melyet azok az elvtársak említettek meg, akiknek a Csemadokban vég­zett munkája segítette az EFSz-ek munkájának megjavítását, az EFSz tagjainak és az egész lakosságunk életszínvonalának emelését. Nyilvánvaló, hogy így csak az a csoport képes dolgozni, melynek ve­zető funkcionáriusai ismerik az ilyen módszereket. Senki sem született ilyen ismeretekkel. De valamennyien elsajátíthatják, ha tanulunk. Varga elvtárs, egyesületetek központi tit­kára azt mondta, hogy a Csemadok helyi funkcionáriusai részére rende­zett központi iskolákat csak 40%­ban töltik be, ami annyit jelent, hogy 100 közül 60 Csemadok-tag nem jelenik meg az iskolázáson. Az ilyen eljárás nem helyes és nem bi­zonyítja a nép szeretetét Itt nem szavalni kell, hanem tettek szüksé­gesek, melyek egyre jobban javíta­nák népünk életét és jólétét. Drága Barátaim! Már nem az is­kolákról és a nyelvhasználatról van szó, mert ez nálunk már nem kérdés. Kommunista Pártunk által vezetett munkásosztályunk győzelme egy­szersmindenkorra megoldotta a sztá­lini nemzetiségi politika elvei alap­ján ezt a kérdést. Gottwald elvtárs 1945-ben Szlovákia Kommunista Pártja zsolnai konferenciáján azt mondta, hogy Szlovákiát és a szlo­vákokat Prágából már nem fenye­geti veszély és én Gottwald elvtárs szavait a csehszlovákiai magyar nemzetiségi csoportra is alkalmaz­nám: őket sem fenyegeti már ve­szély a szlovákok és csehek részéről, mert ellensége és ellenségei ugyan­azok: osztályellenségünk Nyugaton és ennek maradványai hazánkban, Csehszlovákiában. Feladatunk, ezt az ellenséget leleplezni és ütni min­denütt ott, ahol csak megmutatko­zik, a burzsoá ideológia maradvá­nyait kiirtani a szlovák, cseh és ma­gyar dolgozó népünk gondolkodásá­ból és mozgósítani dolgozó népünk hatalmas alkotóerejét a további győzelmek és a szocializmus építése érdekében. Ez népművelési munkánk feladata, ebben van a néphez és a csehszlovák szocialista hazafisághoz való szeretetünk értelme és ezen célok eléréséért harcolni a Csemadok feladata is. Drága Barátaim! Ezen nagy és szép feladatok teljesítéséhez sok si­kert kívánok. Éljen Csehszlovákia Kommunista Pártja, népünk győzelmének ihle­tője. Éljen szeretett hazánk, Csehszlo­vák Köztársaságunk és elnöke, An­tonín Zápotocký elvtárs; Köszönet és dicsőség felszabadí­tónknak, a Szovjetuniónak! Kubač elvtársnak, a Szlovák Nemzeti Taháes elnökének felszólalása Kedves elvtársnök és elvtársak! Néhány szóban buzdítani akarom a magyar eltvársakat a további munkára. A Szlovák Nemzeti Ta­nács nevében üdvözöllek titeket és ezt a IV. közgyűlést, amelyen az elnök és a titkár elvtársak beszá­moltak munkáikról, az egyesület fejlődéséről és irányt szabtak a jö­vőnek. Ha mi ma közösen egy irányt tudunk adni, ezt csak azért tehetjük, mert a hatalmas Szovjet­unió hadserege felszabadított ben­nünket a fasizmus alól. Ha nem szabadultunk volna fel, akkor nem is ülnénk itt együtt, hanem talán harcolni kellene ezért a közgyűlés­ért kint az utcán. Hálásak lehetünk ós vagyunk nemcsak a felszabadulásért a Szov­jet Hadseregnek, a szovjet hatalom­nak, hálásak vagyunk azért is, hogy az ő segítségükkel építhetjük az új hazát. Üj hazánkat, a szocializmus felé haladó népi demokratikus Cseh­szlovák Köztársaságiunkat és a sza­bad jövőt. De ezt csak becsületes munkával, cseli, szlovák és magyar dolgozók együttesen karöltve a kor­mány' és á ! párt vezetésével szabad hazánkban teremthetjük meg. Büsz­kék lehetünk rá, hogy ilyen kor­szakban élünk, hogy hozzájárulha­tunk a mi munkánkkal az egész ország eredményeihez. Büszkék le­hetünk rá, hogy bennünket a kom­munista párt, Zápotocky, valamint Široký elvtárs lelkesít é3 vezet, és éppen ezért nem sajnáljuk sem erőnket, sem*munkánkat, hogy mi­nél előbb megvalósíthassuk Gott­wald elvtárs ötéves tervét. Mert ez az ötéves terv gazdagabbá és szeb­bé teszi hazánkat, még jobbá és boldogabbá teszi polgárainkat és dolgozóinkat. Az ország erősebbé vált a hatalmas Szovjetunió és a többi népi demokráciák mellett és a világbéke legyőzhetetlen ereje lesz és marad a jövőben is. Bátran előre, egy lépést sem hát­ra! Bizom abban, hogy a Csemadok" ezen az úton fog haladni és ebben a szellemben munkáját végezni. Él­jen a kommunista párt, éljen Zápo­tocky elvtárs, éljen Široký elvtárs! Lőrincz Gyula elvtárs elnöki beszámolója a Csemadok IV. országos közgyűlésén A Csehszlovákiai Magyar Dolgo­zók Kultűregyesületének IV. köz­gyűlése abban az időben zajlik le, mikor országunk dolgozó népe a prágai össznemzeti békekongresz­szusra készülődik, hogy hazánk bé­keszerető népe megvitassa a német kérdés békés rendezését. Mikor 1917 novemberében, a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom uralomra juttatta a munkások és parasztok kormányát, törvénnyé emelte a béke ügyét, leszámolt a háborúval, de leszámolt a háború okozójával, a kapitalizmussal is. Üj tényező született, a Szovjetunió, amely teljesen új helyzetet terem­tett abban a harcban is, amelyet a világ békeszerető népei, a dolgozó tömegek folytattak és folytatnak a tartós béke megteremtéséért, meg­őrzéséért. A háborús imperialista világgal t szemben áll ettől a nap­tól kezdve egy útf nagyhatalom, a béke nagyhatalma. A szocializmus építése a Szovjetunió határán belül ugyanúgy, mint a Szovjetunió kül­politikája a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom napján született lenini békedekrétum elfogadása, megjelenése óta mindenkor a béke ügyét szolgálta és szolgálja ma is. Mi ismertjük a béketábor erejét, mi ismerjük a békeharc eddigi győ­zelmeit és szilárdan állunk a béketá­bor oldalán, semmi nem zavarhatja meg biztonságérzetünket, azonban, ahogy a közmondás mondja: az ör­dög nem alszik, és ezért nekünk is éberen kell figyelnünk az ördög szándékát. Ezért van különösen nagy jelentősége annak, hogy a kö­zeli napokban Prágában, hazánk legkiválóbb dolgozói, a béke legki­válóbb harcosai, munkások, parasz­tok, értelmiségiek megvitatják a né­met kérdés rendezésének módját, megvitatják hazánk minden béke­szerető polgárának teendőjét, köte­lességét a tartós béke további bizto­sításának útján. Hazánk minden becsületes polgá­rának elsődleges és talán legfonto­sabb feladata, hazafias kötelessége a béke biztosítása, a békéért foly­tatandó harc, ami egy a szocializ­mus építésével, hazánk iparositásá. val, az államfegyelem betartásával, a szocialista falu megteremtésével, ami egyet jelent hazánk dolgozó né­pe egységének megszilárdításával, hazánk nemzetei és nemzetiségei kö­zötti barátság elmélyítésével. A Csehszlovákiai Magyar Dolgo­zók Kultúregyesülete megalakulása első pillanatától kezdve egyik leg­fontosabb céljául tűzte ki hazánk békéjének, hazánk nemzetei békés együttélésének biztosítását, elmé­lyítését. Ma az adott helyzet az, hogy erre, ennek megvalósítására fokozottabb szükség van és sokkal nagyobb lehetőség nyílik hazánk ro­hamos és egyre örömtelibb fejlődé­se, élete következtében. Nem sza­bad megfeledkeznünk a múltról, • kapitalista elnyomás, kizsákmányo­lás idejéről, a München-előtti úri demokratikus köztársaság alatti ke­serves életünkről, hogy kellőképpen értékelni tidjuk azt, amit számunk­ra az új, a népi demokratikus Cseh. szlovák Köztársaság, a mi drága ha., zánk nyújt a szocializmus építésé­nek útján. {Folytatás a 4. oldalon),

Next

/
Oldalképek
Tartalom