Uj Szó, 1953. október (6. évfolyam, 238-264.szám)

1953-10-25 / 259. szám, vasárnap

2 U isz o 1953 október 25 Csehszlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága Gustáv Kiiment elvtárs halála alkalmából részvéttáviratot küldött a Központi Szakszervezeti Tanácshoz Drága elvtársak! Csehszlovákia Kommunista Pártjának Központi Bi­zottsága mély szomorúsággal fogadta a munkásosztály hü fia, Gustáv Kiiment elvtárs halálának hírét, aki a dolgozók jogaiért fáradhatatlanul harcolt, aki orszá­gunkban a szocialista ipar építésének szervezője és kj. váló dolgozója, Csehszlovákia Kommunista Pártja KÖZ. ponti Bizottságának elnökségi tagja és a Központi Szakszervezeti Tanács elnöke volt. Gustáv Kiiment elvtárs mindig a forradalmi munkás­mozgalom első soraiban volt. Azok közé a kevesek közé tartozott, akik elsőknek értették meg a Nagy Októberi Szocialista Forradalom világtörténelmi jelen­tőségét nemcsak Oros-zország nemzetei számára, ha­nem a cseh és szlovák nép felszabadító harcára is. Az első világháború befejezése után a tŕebjči körzetben a munkásosztály szocialista céljaiért folytatott harc élére állt. Mint Csehszlovákia Kommunista Pártja élenjárj funkcionáriusainak és alapító tagjainak egyike, min. dig Klement Gottwald elvtárs oldalán harcolt a párt forradalmi jellegéért, egységéért és bolsevik! tisztasá­gáért. Mindpn fenyegetés és terror ellenére mindig en­gesztelhetetleniii harcolt a burzsoázia és reformista fá mogatóik ellen, a munkás.ságot az elbocsátások, a per­zekúció, a kizsákmányolás ellen és politikai jogaiért folytatott harcra vezette. . A köztársaság fokozott veszélyeztetésének időszaká. ban Gustáv Kiiment elvtárs a fasizmus ellen és a nem zet ügyéért harcoló legbátrabb és legáldozatkészebb harcosok egyike volt. A dachaui gyűjtötáborban a náci börtön ne, m törte meg, visszatérése után rögtön fáradhatatlanul kezdett dolgozni népi demokratikus köztársaságunk felépíté sén. Minden erejét az Ostrava vidéki szakszervezeti mozgalomnak szentelte, kitartó munkával és közvetlen tárgyalásokkal megnyerte dolgozó népünk bizalmát és szeretetét. Mint iparügyi miniszter, később pedig a Központi Szakszervezeti Tanác s elnöke, mindig a ter melés fejlesztésére és gazdaságosságára törekedett, ami a nép életszínvonala állandó emelkedésének elöfei tétele. Gustáv Kiiment elvtárs távozása fájdalmas veszteség Csehszlovákia Kommunista Pártja és egész dolgozó népünk számára őrökké élni fog Gustáv Kiiment elv társnak, a munkásosztály nagy fiának, ennek a rend­kívül értékes és szerény embernek a neve, aki egész életét a népünk boldog életéért folytatott harcnak szentelte. Tisztelet emlékének! Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága A Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom funkcionáriusainak hatalmas aktívája Prágában megtárgyalta a Szakszervezeti Világszövetség ülésének eredmémeit Az egész világ dolgozóival való szolidaritás nemzetközi napjának tisz­teletére, — amelyet október 25-én, vasárnap ünnepelünk, — tartották meg október 23-án, pénteken a prá­gai Iparpalotában a Forradalmi Szak­szervezeti Mozgalom prágai kerülete funkcionáriusainak aktíváját. A csehszlovák, szovjet és a Forra­dalmi Szakszervezeti Mozgalom zász­• laival feldíszített hatalmas termet jnár 16 óra előtt megt< jötték az üzemek. EFSz-ek és a prágai kerület többi munkahelyeinek szakszervezeti dol gozói. A dísztribün fölött, amelyet Antonín Zápotocký köztársasági el­nöknek és G. M. Malenkovnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnöké­nek képei díszítettek, az „Egység — szolidaritás" jelszó volt fölírva. Az aktíva elnökségi tagjai között voltak Központi Szakszervezeti Ta­nács elnökségének tagjai Josef Tes­lával a Központi Szakszervezeti Ta­nács első titkáéval az élen, a Forra­dalmi Szakszervezeti Mozgalom szö­vetségének, a kerületi szakszervezeti tanácsok, az üzemi szakszervezetek képviselői, a köztársasági érdemrend és a munkarend viselői és a prágai kerület legjobb dolgozói. A dísztribünön helyet foglaltak a bécsi III. Szakszervezeti Világkongresz szus küldöttei, Clarence Jackson. a kanadai elektrotechnikai ipar alkal­mazottai szövetségének elnöke. Sud­hindra Kumar Promanig, az AlTUC' indiai szakszervezetek elnökségének tagja, Dasmin, az indonéziai erdő­munkások szövetségének főtitkára. Suprapto, az indonéziai ültetvény­munkások szövetségének vezető funk­cionáriusa, Lafferte Marin, a csilei bányászdoigozók szövetségének funk­cionáriusa és a szakszervezeti küldött­ség tagjai, ak a Csehszlovák Forra­dalmi Szakszervezeti Mozgalmat a' bécsi kongresszuson Hí^jviselték, A Munka dalának eléneklése után az aktívát Antonín Topinka, a prágai kerületi szakszervezeti tanács elnöke a Központi Szakszervezeti Tanács el­nökéről, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága és a Nem­zeti Arcvonal Központi Akcióbizottsá­ga elnökségének tagjáról, az elhunyt Gustáv Kiiment képviselőről való ke­gyeletes megemlékezéssel nyitotta meg. A gyűlés felállással adózott a munkásosztály jogaiért harcoló élen­járó harcos emlékének. Fő beszámolót František Zupka képviselő, a Szlovákiai Szakszervezeti Tanács elnöke, a bécsi III. Szakszer­vezeti Világkongresszuson részvevő csehszlovák küldöttség vezetője tar­tott. Beszédében megemlékezett a bé­csi III. Szakszervezeti Világkongresz­szus jelentőségéről, amely a nemzet­közi munkásmozgalom iejlődésében történelmi eseménnyé vált és rámu­tatott arra, hogy az egész világ szak­szervezeteinek fő feladata most, hogy az összes dolgozókat egységes arcvo­nalba tömörítsék a jobb életért, a sza­badságért és a békéért folytatott harc­ban. Kiemelte, hogy a kongresszus új­ból megerősítette azt, hogy a kapitalista országokban a dolgozók tömegei egyre nagyobb mértékben térnek a forra­dalom útjára, amely útjukon a cseh­szlovák szakszervezetekben és az egész csehszlovák népben hü és odaadó bajtársra találnak. Hosszantartó taps közepette üdvö­zölték a külföldi szakszervezeti tagok az aktívát. A kanadai dolgozók ne­vében Clarence Jackson, az indiai nép nevében Sudhindra Kumar Proma­nig, a csilei dolgozó nép nevében pedig Lafferte Marin beszélt. Az aktíva további részében „Éljen Zápotocký elvtárs!" kiáltások köze­pette a legnagyobb lelkesedéssel hagy­ták jová azt az üdvözlő levelet, amelyet a gyűlés Antonín Zápotocký köztársasági elnöknek küldött a prá­gai Várba. A határozat jóváhagyása után az aktívát Josef Tesla, a Központi Szak­szervezeti Tanács első titkára és a Szakszervezeti Világszövetség elnök­helyettese zárta be. A prágai kerületi szakszervezetek aktíváját az Internacionáléval fejez­ték be. A Cseh-Mprva Fennsíkon, a cipész­és bőrfeldolgozó ipar vidékén 1889. augusztus 3-án született Tŕebíčben Gustáv Kiiment, egy munkáscsalád nyolcadik gyermekeként. Apja bőr­cserző munkás, anyja munkásnö volt. Az engesztelhetetlen szocialista fia Gusztáv Kiiment a munkások jobb életééit folytatott harcokban élte if­júságát. Tizennégy éves korában ta . noncnak ment és kitanulta a gépla­katos-mesterséget. Már ebben az idő­ben részt vett a szocialista ifjúság mozgalmában, szervezte a tanoncok sztrájkját, részt vett az általános vá­lasztójog," -t folytatott tüntetésben és megismerkedett a szocialista dolgozók egész sorával Már 1905-től tagja volt a szocialista munkásmozgalomnak. A különböző tüntetéseknél néhányszor letartóztatták. 1910-ben besorozták katonának, de mint az akkori militarista-ellenes mozgalom részvevője visszautasította a/ Eskütételt, és minden rábeszélés és fenyegetés ellenére kitartott elhatá rozása mellett és nem esküdött fel. 1911-ben, amikor századát Bécsbe küldték hogy lépjen közbe a drágaság elleni tüntetések elfojtásában vissza­utasította a nép elieni közbelépést Ezért hadbíróság elé került és elitél­ték. A világháborúban az' orosz fron­ton fogságba került. 1917-ig egy gép­és vegyiüzemben dolgozott mint fo­goly. Oroszországi munkássága idején háromszor szervezett sztrájkot a ke­mény cári uralom ellen, a munkaidő megrövidítésééit és a bérek felemelé­séért. Majd belépett a csehszlovák légióba és a második kongresszus kül­dötte lett. ahol kérte, hogy a legio­náriusok szüntessék be a harcot a Vörös Hadsereg ellen 1920-ben visszatért Tŕebíčbe. Élén­ken részt vett a politikai életben és megválasztották a tŕebíči munkatanács elnökévé. Mint a nagy decemberi sztrájkok vezetőinek egyike, akik -a szociáldemokrata párt baloldali sorai­ban harcolt összeesküvéssel és sok más kihágással vádolták. Azok közé az elsők közé tartozott, akik rögtön megalakítása után beléptek a kommu­nista pártba. 1925-ben polgármester­ré választották, 1929-ben pedig Cseh­szlovákia Kommunista Pártja képvi­selőjévé. 1929-ben Csehszlovákia Kom­munista Pártja gottwaldi vezetősége Ostravába küldte. Mint a bányászok és kohászok szószólója az ostravai nagy sztrájkok élén állt. MUnchen után Ostrava vidékén il­legális mozgalmat szervezett. Bebör­tönözték, végigszenvedte Csehor­szágban es Morvaorszagban a Gestapi kínzásait és végül elszállították a dachaui gyűjtőtáborba Hatévi bebör­tönzés után Gusztáv Kiiment. tekin­tet nélkül a gyűjtötáborban átélt szen­vedéseinek következményeire, példás kitartással újra bekapcsolódott a po­litikai életbe Megválasztották a ké­miai alkalmazottak szövetsége elnö­kévé, a Központi Szakszervezeti Ta­nács elnökségi tagjává és az ideigle­nes nemzetgyűlésben Csehszlovákia Kommunista Pártjának Képviselője lett. Mostani köztársasági elnökünk. Anto. nm Zápotocký oldalán minden erejét a Forradalmi Szakszervezeti Mozga­lom egységének megszilárdítására és szervezési felépítésére szentelte és ugyan így dolgozott Ostrava vidékén politikai téren is. Munkásságáért az 1P46. évi választásoknál a Nemzet­gyűlés képviseltijévé választották meg. 1948. februárjában mint a legna­gyobb szakszervezeti szövetségnek a fémipari dolgozók szövetségének el­nöke döntő állásfoglalásával a bur­zsoázia tisztességtelen szándékaival szemben elfoglalt határozott állásfog­lalásával hozzájárult a munkásosztály és az egész dolgozó \népnek a reakció fölött aratott győzelméhez. 1948. jú­nius 15-én Antonín Zápotocký kor­mányában iparügyi miniszterré nevez­ték ki. Az iparügyi minisztérium az ö ve­zetésével új útra tért és tevékenységet államosított iparunk közvetlen szük­ségleteire irányította Gazdaságunk újraszervezése után Gustáv Kiimentet 1951-ben nehéziparügyi miniszterré nevezték ki, később pedig nehézgép­iparügyi miniszterré. 195S. júliusá­ban megválasztották a Központi Szak­szervezeti Tanács elnökévé. Komoly és fájdalmas betegsége — a megszállás alatti hosszú evekig tartó bebörtönzés következménye — lehetetlenné tette Gusztáv Klimentnek, hogy a szak­szervezetben vezető helyen dolgozzon. Betegsége különösen az utolsó hóna­pokban tartósan ágyhoz kötötte. Gus- táv Kiiment október 22-én 15 óra 30 perckor halt. r^g Prágában. Gusztáv Kiiment élete és müve, aki a CsKP élharcosa és forradalmi szakszervezeti tag volt, örökre be lesz írva a munkásmozgalom történe­tébe. Gustáv Klimentnek, a Központi Szakszervezeti Tanács elnökének temetése A Központi Szakszervezeti Tanács titkársága jelenti, hogy a Központi Szakszervezeti ^Tanács elnökének. Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága és a Nemzeti Arc­vonal Központi Akcióbizottsága elnök­ségi tagjának, Gustáv Klimentnek te­metése október 27-én, kedden lesz. A temetés részleteit még közli a saj­tó. A Csehszlovákiai Politikai és Tudományos Ismeretterjesztő Társaság küldetése Szlovákiában Népünk történetében az értelmi­ségnek soha nem volt sem megtisz­telöbb, sem felelősségteljesebb sze­repe, mint ma, az új társadalmi x-end építésében. A társadalmi intézmé­nyek a nemzet hatalmas többségé­nek a termelési eszközök birtokosai által való kizsákmányolása elvéből kiindulva igyekeztek minden téren •elszakítani az értelmiséget a nép­től. Az értelmiség nagyon nehéz helyzetbe került, mivel elvesztette a néppel való közvetlen kapcsolatát. Gottwald elvtárs nagyon találóan jegyezte meg az értelmiség és a munkásosztály közötti kapcsolatok­ról: „Ha. elhagysz engem, nem pusz­tulok el; ha elhagysz engem, elpusz­tulsz." A néptől elszakított értelmi­ség a kizsákmányoló osztály fogsá­gában az ember fokozott kizsákmá­nyolásának engedelmes eszköze lett. Ezt a természetellenes állapotot az értelmiség számos tagja érezte, akik tudatában voltak népi szárma­zásuknak és ezért kitartóan véde­keztek az ellen, hogy az uralkodó osztály felhasználja őket a nép el­len. Fándly és Štúr nemzedéke az érteimiség x és a dolgozó nép közötti kapcsolatokban haladó hagyomá­nyokat teremtettek. Ezekre a népi hagyományokra támaszkodtak az értelmiség azon tagjai, akik még a kapitalizmus idején összekapcsolták életüket és munkájukat Szlovákia Kommunista Pártjával és a mun­kásosztály oldalán kitartóan harcol­tak a kapitalizmus megsemmisíté­séért és az olyan társadalmi rend uralomra jutásáért, amelyben a mkások, földművesek és a felsza­adított értelmiség uralkodik majd. A munkásosztály a kapitalizmus fölött aratott győzelmével az értel­miséget idejében megmentette. Hi­szen a fasizmus uralma hazánkban az értelmiségnek mélyebb rabságát •jelentette, mint amilyen az az első Csehszlovákia»idején volt. Az új társadalmi rend új feladatok elé ál­lította az értelmiséget. Közismert tény, hogy a szocializmust tudo­mány nélkül nem lehet felépíteni, mivel ez a természet és társada­lom tudományos ismeretén alapul. Ez a körülmény a munkásosztály elé nagyon komoly problémát állí­tott, mivel sok mindent kell pótol­nunk, amivel a munkásosztályt mű­velődés terén a múltban megrövidí­tették. Ezen a téren az értelmiség­re nagy munka vár, mivel szüksé­ges, hogy átadja legjobb ismôreteit és tehetségét a munkásosztálynak. Az értelmiségnek tudományos isme­retei terjesztésével kell hozzájárul­nia a dolgozók eszmei fejlődéséhez, gazdagítania kell azok politikai és szakismereteit, meg kell magya­rázni nekik a. tudományos világné­zet alapelveit és segíteniök kell őket általános kulturális fejlődésükben is. i De emellett fontos, hogy maga az értelmiség is állandóan fejlődjék, hogy tudományos és politikai dol­gozóink főleg a dolgozó tömegek­kel való kapcsolatban lássák kon­krét feladataikat és problémáikat. A nagyobb központokon kívül mű­ködő értelmiséget az a veszély fe­nyegeti, hogy sajátmaga nem fogja kellőképpen fejleszteni szak- és po­litikai ismereteit. Ezek a sürgető feladatok kész­tették az értelmiség tagjait arra, hogy az Össz-szövetségi Társaság példájára olyan Társaságot alakít­sanak, amely a tudományos dolgozó­kat, a közéleti tényezőket, mérnökö­ket, orvosokat, tanárokat, tanító­kat, technikusokat, az ipar és mező­gazdaság kiváló dolgozóit társítsa abból a célból, hogy ismereteiket át­adják a népnek, de amellett maguk is fejlődjenek. A Társaság keletkezése­A tudomány haladó képviselőinek kezdeményezésére hívták össze 1952. április 4-ére és 5-re Dobrišon és 1952. május 3-ra Bratislavában a Pionír­palotában a tudományos dolgozók első gvülÁsét. Mindkét gyűlésen jóvá­hagyták a tudományos dolgozók egy olyan szervének a megalakítását, amely összekapcsolná az értelmisé­get abból a célból, hogy átadja leg j jobb ismereteit és tapasztalatait a dolgozóknak. A társaság megalakí­tását kezdeményező bratislavai gyű­lés megválasztotta az előkészítő bizottságot és az elnökséget I. Hru­šovský akadémikussal az élen. Az elnökség tagjai közül D. Blaškovič akadémikus és Ján Gonda mérnök­tanár, a Szlovák Technikai Főiskola rektora dolgozott aktívan. A kezdeményező gyűlés elrendelte a Társaság előkészítő bizottságának, hogy Szlovákiában is fejlessze az értelmiség előadói tevékenységét, hogy építse ki a központi szakosztá­lyokat, szervezze meg a kerületekben a társaság fiókszervezeteit és ké­szítse elő Szlovákiában a Társaság kongresszusát. A Társaság történetében jelentős határkő a Társaság prágai kon­gresszusa, amely 1952 június 21-én és 22-én ült össze. Ez a kongresszus hivatalosan kihirdette a Tár­saság megalakulását. Vezetőjévé dr. V. Bezdíček mérnök-tanárt vá­lasztották meg. Ez a kongresszus jelentős lépést jelent a Társaság eszmei és szervezési megszilárdítá­sa útján. A kongresszuson Zdenek Nejedlý és Václav Kopecký minisz­terek, kultúránk jelentős képviselői és a tudomány képviselői mondtak beszédet. Václav Kopecký miniszter részletes beszámolóban mutatott rá a Társaság alapvető feladataira, amelyek főként a dolgozók maga­sabb eszmei színvonaláért folytatott következetes harcban rejlenek. Ko- pecký elvtárs rámutatott az egyes tudományos szakosztályok közvetlen részvételére ebben a harcban. Zdenek Nejedlý akadémikus, mi­niszter beszédében értékelte az ér­telmiségnek a tudományos és politi­kai ismeretek terjesztése terén vég­zett tevékenysége társadalmi jelen­tőségét. A fő beszámolók és hozzászólások után a kongresszus részvevői szak­osztályok szerint csoportokra osz­lottak, ahol az elhangzott beszédek alapján megtárgyalták a szakosztá­lyok munkájának alapelveit és ösz­szeállították a tematikus tervet. A szlovákiai előkészítő bizottság elhatározta, hogy a társaság kon­gresszusát 195S'. október 24-re és 25-re hívja össze. A társaságnak tiszteletbeli kol­lektív, individuális tagjai és mun­katársai vannak. A tiszteletbeli tagokat a kon­gresszus választja. Individuális tagok lehetnek a tu­dományos, technikai, pedagógiai, ka­tonai, irodalmi és művészeti dolgo­zók, politikai és közéleti tényezőik, orvosok, agronómusok, jogászok, az ipar és mezőgazdaság élenjáró dol­gozói. Feladatuk, hogy az előadások kidolgozásával, vagy népszerű kia­dások elősegítésével aktívan részt vegyenek a társaság munkájában. Kollektív tagok lehetnek a tudo­mányos, kulturális és tömegszerve­zetek, az iskolák, intézetek, üzemek és hasonlók. Munkatársak lehetnek azok a személyek, akik a Társaság munkájában a Társaság által jóvá­hagyott anyagból tartott előadások­kal vesznek részt. A Társaság működése: Az 1953. év elejétől a Társaság tevékenysége Szlovákiában jelentő­sen megjavult. A hallgatók élénken érdeklődnek az előadások iránt. A dolgozókat főként a természettudo­mányi előadások érdeklik, amelyek a Világmindenség fejlődéséről, az élet keletkezéséről és az ember eredetéről szólnak. Ezeken az elő­adásokon a dolgozók új, tudományos ismereteket akarnajk szerezni, ame-

Next

/
Oldalképek
Tartalom