Uj Szó, 1953. október (6. évfolyam, 238-264.szám)

1953-10-23 / 257. szám, péntek

6 UJSZ0 1953 október 23 Vadovics József: i * Szeretem Zsuzsót, Már régen elhatároztam, hogy érzelmeimet bevallom neki. De mindig közbejött valami, ami megakadályozott szándékom végrehajtásában. Tavaly óta ismerjük egymást. De eddig még öt percre sem voltunk kettesben. Napokig nem látjuk egymást. Katona vagyok. S ha néha kijutok az utcára, ott is üldöz a balszerencse. Zsuzsónak rengeteg barátnője van. A kövér Jolán állandóan vele mászkál. De nemcsak Joláh az ötödik kerék, Gallo Viktor is folyton okvetetlenkedik. Viktor kebelbarátom, állandóan körülöttem lábatlankodik. Ha Jolán nincs a közelünkben, akkor ö csüng lerázhatatlanul a nyakamon. Ilyenkor ki nem állhatom, szívből gyűlölöm. Nem tudom megérteni, miért vannak ilyen lehetetlen alakok a világon. Miért nem karol bele Jolánba, amikor felesleges a jelenléte? Elvihetné cukrászdába s udvarolhatna neki, de ilyesmi eszébe se jut. Fütyül az érzéseimre. Nem tud meglenni nélkülem, pedig megelégedhetne azzal, hogy a laktanyában egymás mellett alszunk. Néha úgy kihoz a sodromból, hogy pillantásommal szinte gyilkolok Ezt sem látja. De sokan vannak még, akik lehetetlenné tették, hogy Zsuzsónak bevalljam szerelmemet.' Egy-egy kedvező pillanatban a szakaszparancsnokunk botlik belém, máskor pedig századunk futballcsapatának balszélsője alkalmatlankodik gitárjával. Szerencsétlenségemre éppen akkor jelent meg, amikor végre egyedül maradtam volna Zsuzsóval. Végül mégis rám mosolygott a szerencse. Zsuzsók

a előttem állt és senki sem zavar bennünket. A balszélső fontos mérkőzésre ment, szakaszparancsnokom megbetegedett és Viktornak végre eszébe ju.tott Jolánt meghívni egy cukrászdába. Bársonyos, csillagdús júliusi este volt. Enyhe fuvallat borzolta Zsuzsó haját. Házuk kapuja előtt álltunk. s ő készült bemenni. Nem akartam ezt a kedvező pillanatot elszalasztani. Most, vagy soha! — Zsuzsóka, fontos mindanivalóm van!,— nyögtem ki óriási zavaromban. Hangomnak valószínűleg furcsa színezete volt, mert Zsuzsó hirtelen felém fordult s ijedten függesztette rám nagy bama szemét. Milyen gyönyörű volt e pillanatban! Karcsú alakja csodálatosan szépnek látszott a felettünk ragyogó lámpa fényében. Akaratos szája, szemének mély barnasága szinte ujjongásra késztetett. — Mit akar mondani? Pityu — kérdezte halkan. Azt mondta: »Pityu«. Eddig sohasem nevezett Pityunak. Mindig csak Pista voltam a számára. Üdv! Akkor csak neki! — Azt akarom mondani, hogy ... hogy ... szeretem magát. Nem tudtam befejezni. Édes kis szájával betakarta az ajkamat, a következő pillanatban kinyitotta a kaput és berepült rajta, mint egy megriadt madár. Nekitámaszkod. tam az utcalámpának... Aztán a nehéz bársonyfüggöny suhogva összecsapódott előttem s a feszült csendet tapsorkán törte meg. Má

r nem kellett szerelmes képet vágnom, abbahagytam a lámpa ölelgetését, ami természetesen forró szerelmem megnyilvánulásának következménye volt. A színdarab, amelyben mint katona leatonát játszottam Pityu név alatt, és Edit egyetemi hallgató Zsuzsó név alatt, végetért. A közönség hálásan tapsolt, meg vannak elégedve a darabbal és boldog végével. Lassan leballagtam a kulisszák mögé, s látom, hogy Zsuzsó-Editet körülveszik barátnői. Gratulálnak neki jó játékához. Engem a kutya sem vesz ' észre, Edit sem figyel rám, hogy hová megyek. Nem kell már a szerelmest játszanom. Nehéz feladat ez, szinte határos a ZSUZSÓ lehetetlenséggel, mert a valóság ban szeretem ezt a kislányt, sokkai foróbban, mint a színpadon. A darab írója nagylelkűen meg engedi, hogy Zsuzsót szeressem a színpadon, de állandóan Editet lá tom magam előtt, bármerre járok és bármit csinálok. Noha a szín padon könnyedén elmondom a betanult szerelmes szavakat, a valóságban nem tudom megtenni. Felülmúlja minden lelkierőmet. Edit soká öltözködik. Lenn az ut cán a kultúrház kapuja alatt várom és hazakísérem. Ellentétben a színdarabbal, az életben sokat vagyunk együtt. Senki sem akadályoz bennünket a beszélgetésben. De ördög tudja, azokat a mondatolest, amelyeket oly könnyen szóno kolok el a színpadon, most a világ minden kincséért nem tudom megismételni és felhasználni. Edittel még tavaly ismerkedtem meg, amikor meghívtak, segítsek megszervezni egyetemükön a honvédelmi kört. Később pártszervezetünk megbízott, hogy egy kultúrcsoportot szervezzek. Táncolni, éne kelni, verselni tanulni. Konyítottam valamit a kottához és a zeneszerszámokhoz. Rövidesen azon. ban beláttuk, hogy kevés a tudá sunk egy komolyabb műsor öszszeállításához. Valakinek ekkor jó ötlete támadt. Hívjunk segítséget az egyetemi ^önvédelmi körből. Engem mindjárt meg is bíztak az ügy elintézésével. Szárnyaim nőttek az örömtől. Igen, Editet kérem meg. ö biztosan elfogadja, hiszen hegedülni tanul, de sok minden máshoz is ért. Tud vezényelni, táncolni, énekelni. Jobbat nem is kereshetek. Égtem a vágytól, hogy minél hamarább hozzájuk rohanhassak. Edit szívesen vállalta a munkát. Sokat segített. Visszaadta a kői csönt. Én a honvédelmi kört vezettem náluk, ö tanította gárdánkat. Aztán megtörtént az első fellépés. Sikert siker után arattunk. Népszerűségünk fő oka az volt, hogy ismeretlen népdalokat és táncokat adtunk elő, amelyeket magam dol. goztam fel. Egy próba után Edit elém állott: — Zenetanáraink szeretnék, ha eljönne csoportjával az egyetemre. Meg akarják hallgatni feldolgozott népdalait. Nagyon megijedtem, hogy én egyszerű katona létemre menjek bemutatót tartani szerény csopor tómmal nagyműveltségű zenetaná rok előtt. Ellenkezni próbáltam. — Az általunk felkutatott népdalok nincsenek művészi formában feldolgozva, úgy daloljuk őket, ahogy a nép énekli. — Éppen ez kell! — szólt rám Edit szigorúan. Mit tehettem, a fiúk beleegyeztek. Hogy hogyan kényszerítettem magamat a vezénylésre, arra jóformán nem is emlékszem már. Barátaim arca, hegedűi, furulyái egy zavaros képpé folytak össze előttem. Csak a népdalok selymes melódiája adta vissza lélekjelenlétemet. Mikor befejeztük az éneket, megtapsoltak. Az egyik tanár oda'jött s melegen kezet fogwtt velem: — Honnan hozták ezeket a szép népdalokat? Elmondottam, hogy az énekkar tagjai Szlovákia és Csehország távoli vidékeiről valók. Megbíztuk őket, hallgassák meg, mit énekelnek a népi hagyományokat őrző öregek. Szabadságuk alatt dere. kasan meg is állták helyüket. Be. jártak minden hegyifalut, tanyát és gyűjtötték az anyagot. Amenynyire tudtuk aztán, lekottáztuk ezt az anyagot. A tanárok nagy figyelemmel hallgattak. Edit arca az este ragyogott az örömtől. Már azt gondoltam, jobban örül a sikernek, mint én. Azt hiszem, akkor szerettem meg. Azóta Edit állandóan jár hozzánk. Egy alkalommai elhívtam színigárdánk próbájára. Az »Ifjú szíwel« című színdarabot tanulták. Csak úgy soronkívül- említem, hogy ezt a darabot Víg szakaszvezető barátom írta, aki most már irodai mat tanul Prágában. Folytak a próbák, Mariskának, a kantinosné lányának nem ült Zsuzsó szerepe. — Engedjétek meg. majd én próbálom — mondotta Edit. Mondanom sem kell, hogy kitü nően játszotta szerepét. Nemsoká ra színrehoztuk a darabot. Mindenhol elismeréssel fogadtak bennünket. Az egyetemen is szerepeltünk katonai táborokban is játszottunk. És én Editet egyre jobban meg kedveltem. Neki erről, amint megfigyeltem, sejtelme sem volt... A mai előadás különösen felka vart. Az egész úton hallgattam, csak a búcsúzásnál fakadtam ki. — Torkig vagyok már ezzel a darabbal. Hiszen már tizennyolcad szor játszottuk. — Nekem tetszik — mondotta Edit. Szívesen játszom szerepemet, igazán kedves darab. A következő szombaton nem játszottunk. Egész héten nem láttam Editet s azért örültem, hogy holnap egy földmüvesszövetkezetben fogunk játszani. Üjra csak ott vagyunk, ahol régen. Játszom a szerelmes Pityut, aki nem tud egyedül maradni imá dott Zsuzsójával. Zavar bennünket a szakaszparancsnokom, persze a futballcsapat bal szélsője is itt ténfereg, rettenetesen hamisra hangolt gitárjával és Viktor sem hiányzik. No, meg az elviselhetetlen kövér Jolán. Miért nem hívja meg Viktor egy cukrászdába? Mint egy üldözött vad lótök-futok a színpadon, míg végre rámmosolyog a szerencse. A balszélső fontos mérkőzésre megy, a szakasz parancsnokom megbetegedik, és végül Viktor meg Jolán logikus elhatározásra jutnak, eltűnnek a torták világában. Kettesben maradunk. Zsuzsó és én. — Zsuzsóka, — nyögtem ki óriási zavarral ... — Fontos mondanivalóm van. Tudom, hogy Jnost hozzámfordul és most azt 'fogja mondani: »mit akar mondani Pityu ?« Felémfordult és azt mondta: — Ne ... Ne mondjál semmit, már tudom . .. Édesem! Elhallgatott és még mielőtt magamhoz térhettem volna, ezután a szerző által előre nem látott fordulat után hangosan szájoncsókolt és eltűnt a kapuban. Elfelejtettem, hogy át kell ölelnem a villanyoszlopot, utánaugrottam a kapu alá. A kapualj természetesen csak a nézőtérről látszdt-t. Alighogy kiléptem, hirtelen nekirohantam egy oszlopnak. Lent a lépcsőfokon arcát tenyerébe rejtve Zsuzsó.Edit ült. — Mit tett, az istenért? Mi jutott az eszébe a tizenkilencedik csóknál? Edit felemelte fejét. Lassan felegyenesedett, mintha valamire figyelne. De mire? Az én szavaim, ra, vagy a kint zúgó tapsra? Tehát a nézők nem vettek észre sem. mit, talán így jobban tetszett nekik. — Nem tud számolni? — mondotta halkan ez a drága kislány. Azt mondja, hogy a tizenkilencedik csók? Nem, ez volt az első! Kedves bátyám, ezt akartam levelemben megirni. Edit üdvözöltet. És a kislányt, mert biztosan kislány lesz, Zsuzsónak fogjuk elnevezni. Még arra kérlek, ezt el ne mondd senkinek, mert egyelőre titok. Testnevelési szolidaritás a dolgozókkal A csehszlovák szakszervezeti tagok a Bécsben ülésező III. Szakszervezeti Vüágkongresszus küldőt teinek törekvését azzal támogatják, hogy büszkén jelentik építő munkánk sikereit és új kötelezettségvállalásokat tesznek, amelyekkel hozzájárulnak a világ dolgozói követeléseiért folyó hárchoz. Testnevelésünk tagjai a maguk részéről szintén hozzá akarnak járulni e harc sikeréhez, elsősorban azzal, hogy megfelelően teljesítik testnevelési feladataikat. Itt elsősorban arról van szó, hogy a testnevelés és sport fejlesztési tervét kellő időben teljesítsék, különösen az MHK.jelvény birtokosok szerzése körül. Ezért az MHK-jelvényért folyó versenyben sokszorozott erővel kell dolgozni és ennek a versenynek kell a fő helyet elfoglalnia a »'Testnevelési szolidaritás napjai a világ dolgozóival-, mozgalomban, amelyet a kerületi szakszervezeti tanács az ÖSSz ekkel együtt rendez Bratislavában szombaton és vasárnap, október 24-én és 25-én. Ebbe a mozgalomba valamennyi bratislavai testnevelési egyesület bekapcsolódik. Tagjaik ezt a két na. pot arr

a használják fel, hogy befejezzék az MHK-jelvény versenyének még hiányzó számait, és különféle sportágakban való mérkőzésekkel szerepeljenek a két nap műsorán. Ebbe a műsorba tartozik négy csapat labdarúgómérközése, amelyek közül az első mérkőzéseket szerdán játszotta a Slávia Bratislava a Spartak ÖSSz válogatott csapatával, illetve a Slovan Bratislava tegnap mérkőzött a Dynamo ÖSSz csapatával. Szombaton, október 24.én a következő rendezések kerülnek sorra: A Slovan ŰNV stadionján 13—15 óráig MHK versenyszámok teljesítése, 15 órától kezdve pedig a labdarúgó-tornában vereséget szenvedett két csapat mérkőzése. Az Állami Bank és Vörös Csillag ligetfalusi stadionjában 14.30 órakor röplabda mérkőzés lesz az ÖSSz férfi és női csapatai között. Vasárnap, október 25-én: 9—12 óráig MHK versenyszámok teljesítése, 10 órakor a Slovan Bratislava keretében játszó süketnémák csapata és a Slovan Košice süketnémáinak csapata labdarúgómérkőzést tart a Slowan ÜNV pályáján. 13 órakor kerü] sorra a férfi és női röplabdaverseny döntője, 13.45 órakor pedig a Brno—Bratislava— Nitra városok közti férfi és női kézilabdaverseny döntője; 14 órakor adják ki az MHK-jelvényeket. A kerületi szakszervezeti tanács képviselőjének hivatalos beszéde után. amelyben foglalkozik a III. össz-szakszervezeti kongresszus jelentőségével, a sportműsor eléri tetőpontját a labdarúgóverseny dön. tő mérkőzésével, amelyben az első két mérkőzés győztesei küzdenek egymással E sportrendezések tiszta jövedelmét Korea újjáépítésére adományozzák. Döoteflenül végződött a7 Anglia — Kontinens mér kn/če Az utolsó másodpercekben megadott jogtalan büntetőrúgással egyenlített az angol csapat Londonban 100.000 néző előtt Griffit-h (Wales) játékvezető sípjelére így állt fel a Kontinens csapata: Zeman . (Beara) — Navarro, Posipal, Hanappi — Čajkovskí, Ocwirk — Boniperti, Kubala, Nordahl. Vukas, Zebec. A Kontinens együttesének támadásaival kezdődik a játék és az angolok a 6. percben súlyos szabálysértéssel tudják megállítani a FIFA.csapat egyik rohamát. A bíró büntetőrúgást ítél. melyet Kubala lő: 1:0. Egy perccel később egy villámgyors támadás után Lofthouse. az angol középcsatár Mortensen jobbösszekötöhöz tolja a labdát és máris 1:1. Váltakozó játék után Zebec a 14. percben befelé íve] és Boniperti, a középcsatár helyéről gólt lő, 2:1. A 38. percben ugyanez ismétlődik: 3:1. Két perccel később Mailen, az angolok balszélsöje, Navarro és Zeman hibájából 3:2-re szépít. Potyagól volt. Szünet utón Zeman helyére Beara áll be. A 2. percben Posipal felszabadító rúgása halántékon találja a játékvezetőt, aki összerogy. Közel két percnyi élesztgetés után magához tér és tovább folytatja "működését. A 3. pepeben ismét az angolok rohamoznak, Matthews átvágja a labdát Mullenhez. aki közelről egyenlít, 3:3 Gól után mindkét csapat igen szép akciókat mutat. Mortensen kapufát lő és a 18. percben újra a Kontinens csapata szerzi meg a vezetést. A Boniperti—Kubala összjáték után az utóbbi a hálóba bombáz: 4:3. A 40. percig inkább a FIFA-csapat támad és Nordahl két lesgólt lő." Mindkettő persze érvénytelen A 45. percben ragyogó támadás után Kubala a lécnek vágja a labdát. A játékvezető 2 perccel hosszabbít és az angolok az utolsó másodpercekben egyenlítenek. Posipal összecsap Lofthouseval, az angol középcsatár .műesést" produkál, a játékvezető rövid habozás után büntetőrúgást ítél, melyet Rámsey a hálóba küld 4:4. A játék meglepetése a Kontinens csapatának jó játéka volt. Némi szerencsével és játékvezetői tévedés nélkül megnyerhette "olna a mérkőzést. Az angolok ismét megmutatták, hogy saját hazájukban sokkal jobban játszanak, mint kontinensi portyájukon. Griffith játékvezető tárgyilagos volt, csak egv nagy hibát követett el, amikor az egyenlítést jelentő büntetőt adta. A sakk világbajnokjelöltek versenye A sakkvüágbajnokjelöltek versenyért a függőjátszmákat bonyolították le. Euwe folytatás nélkül feladta a jáészmát Averbah, Tajmanov pedig Geller ellen. Rövid küzdelem után Tajmanov győzött Kotov, Petroszjan, Stahlberg, Geller. Gligorics ellen. A Najdorf—Boleszlavszkij és a Kotov —Najdorf játszma döntetlenül végződött. A 27. forduló után a verseny állása. Szmiszlov 16.5 pont (szabadnapos már volt), Reshewsky 14.5 (sz.), Bronstein 14.5, Keresz 14 (sz.). Najdorf, Petroszjan 13.5 (sz.), Kotov 13 (sz.), Tajmanov, Geller 12.5 (sz.), Gligorics, Boleszlavszkij, Averbah 12 (sz.), Euwe 11, Szabó 10.5 (sz.), Stahlberg 7. Ortopédiai cipők dolgozóink részére A különböző lábbajok megelőzésére ortopédiai szakemberek közreműködésével megkezdték az egészségügyi követelményeknek megfelelő ortopédiai cipők gyártását. Ezek a cipők az 1953. év utolsó negyedében kerülnek eladásra, ugyanakkor, amikor megkezdődik az „ortopédiai megelőzés" akciója is. Összesen 6 fajta ortopédiai férficipő, 5 fajta női cipő és 2 fajta gyermekcipő kerül forgalomba. Dolgozóinknak a megfelelő ortopédiai cipő kiválasztásánál segítségére lesznek az üzemi orvosok. „03 SZO", icladja a Szlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága. Szerkeszti a szerkesztőbizottság Felelős Lőrincz Gyula, főszerkesztő Szerkesztőség- Bratislava, Jesenského u 8—10. telefon 347—18, S52—10. Kiadóhivatal: Pravda lapterjesztővállalat, Bratislava, Gprkého u. 8, telefon 274—74. Előfizetési díj havonta Kčs 6.60 Megrendelhető a postát kézbesítőknél vagy a postahivatalokon Ellenőrző postahivatal Bratislava JL A postailletékek készpénzzel való fizetése engedélyezve. Nyomás: Pravda, Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának kiadóvállalata, Bratislava. A 53158 /