Uj Szó, 1953. szeptember (6. évfolyam, 212-237.szám)

1953-09-06 / 217. szám, vasárnap

J m szo 1953 szeptember 6 A „Nodon S/nmuo" a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormányküldöttségének moszkvai utazásáról A ,,Nodon Színműn" vezércikkében örömmel emlékezik meg a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormányküldöttségének moszkvai utazásáról. A cikk rámutat: a látogatás módot nyújt a koreai népnek arra, hogy is mét kifejezhesse köszönetét a nagy szovjet népnek, a koreai nép felszabadítójának, amely őszintén támogatja demokratikus és független hazájának újjáépítésében is^ A lap megállapítja, hogy a látogatás nagyjelentőségű a két ország baráti egységének erősítése és továbbfejlesztése szempontjából, és nagy mértékben hozzájárul a békás és egységes ország szilárd politikai és gazdasági alapjainak lerakásához. Ai ENSz-parancsnokság még mindig nem adott határozott választ a visszatartott hadiíoglyok ügyében Szerdán a hadifogolyhazatelepí tési bizottság ülésén ismét kérdést intéztek az amerikai félhez, hogy a hadifogolycsere befejezése előtt hajlandó-e a fegyverszüneti egyezmény értelmében hazatelepíteni azokat a koreai és kínai hadifog lyokat, akiket mint ezt nyíltan kö zölte is —. túszként, erőszakkal szándékozik visszatartani. Ha pe dig kész erre, mikor akarja a hazatelepítést végrehajtani? _ Li Pjong, ezredes nyomatékosan felhívta a másik fél figyelmét arra, hogy a hazaszállításukat követelő hadifoglyok kicserélése befejezésé hez közeledik és így a másik fél nek nincs jog

a továbbra is halogat ni a határozott választ erre a kér désre. A másik fél a szerdai ülésen kijelentette, hogy az ENSz parancs nokság szeptember 5-ig vagy 6-ig befejezi az őrizetében lévő olyan koreai és kínai hadifoglyok hazatelepítését, akik hazatelepítésüket követelik. Hozzátette, hogy az ENSz.parancsnokság megfelelő szervei ellenőrzik a koreai-kínai t'él által átadott névsort. A másik fél mindazonáltal ismét megtagadta a határozott választ a felvetett kér désben. A Szovjetunió kereskedelmi kamarája elnökének nyilatkozata a Lipcsei Vásár jelentőségéről Nyeszterov, a Szovjetunió kereskedelmi kamarájának elnöke, a Lipcsei Vásáron részvevő szovjet kül döttség vezetője sajtónyilatkozatában a következőket hangsúlyozta: — A Lipcsei Vásárt az egész világ évszázadok óta nemzetközi kereskedelmi központjának ismeri el. Ma, a nemzetközi kereskedelem hanyatlásá nak, a kapitalista országok kereskedel me sorvadásának, a nemzetközi keres kedelmi kapcsolatok felbomlásának vi szonyai között még jobban megnöveke dett a Lipcsei Vásár jelentősége a nem zetközi kereskedelem újjáélesztése és valamennyi állam érdekeit szolgáli kifejlesztése szempontjából — Az 1953. évi Liposei Vásárnak komoly közvetítő szerepe van a tőkés piac azon képviselői között, akik a nemzetközi kereskedelem újjászervezéséhez és kifejlesztéséhez vezető utakat keresik és, ami különösen fontos, közvetítő szerepe van a Nyugat és a Kelet közötti történelmi adottságokon alapuló természetes kereskedelmi kapcsolatok visszaál • Irtásában is Ezenkívül a Lipcsei Vá sár, amely évszázados hagyományai hoz híven kitart Kelet és Nyugat közötti közvetítő szerepe mellett, új gazdasági kapcsolatok létrehozásával elősegíti a különböző államok és különböző rendszerek közötti bé. kés együttműködést és ezzel az egész világ békéjének biztosítását szolgálja — mondotta Nyeszterov. X Az Angol Munkáspárt országos értekezletére benyújtóit módosító javaslatok tiltakoznak a hidegháborús politika ellen Az Angol Munkáspárt Margateban megtartandó országos értekez létére 410 határozati javaslatot és 456 módosító javaslatot nyújtottak be. A módosító javaslatok közül 301 a munkáspárt végrehajtóbizottsága által készített politikai nyilatkozat ellen irányul. Számos módosító javaslat élesen tiltakozik a hidegháborús politika, az amerikai uralom, az óriási fegy verkezési programm elfogadása és a Kelet-Nyugat közötti kereskedelem korlátozása ellen. Manchester egyik kerületének módosítása hangoztatja, hogy Ang liának, amennyiben a munkáspárt kormányra jut, a politikai és gaz gazdasági függetlenség megvalósí tása érdekében meg kell szakítania a reakciós szövetséget a kapitalista Amerikával, de mindent el kell követnie hogy erősítse kapcsolatait az amerikai munkássággal. A mun káspárti kormány vonja ki az an gol csapatokat a gyarmatokról és minden lehető módon támogassa a gyarmati munkások demokratikus harcát. Wrexham kerület módosítása kö veteli, hogy a kínai népi kormány kapja meg az őt megillető helyet az ENSz-ben. A javaslat kijelenti, hogy a munkáspártnak nem lehet semmi része az Egyesült Államok hadjáratában, amely a szocialista országok úgynevezett »f elszab adítására« irányul. Stirling város javaslata szerint a munkáspártnak harcolnia kell a hidegháború és a fegyverkezési verseny megszüntetéséért. A villa mosipari szakszervezet javaslata ugyancsak ezt a követelést tartal mazza. Az amerikai búzasrállífások korlátozzák Pakisztán szabad cselekvését A „Pakistan Times" vezércikkében bírálja a pakisztáni kormány külpoli tikáját. A lap rámutat: a pakisztáni ENSz-küldöttség Washington paran csára Indiának a küszöbön álló koreai értekezleten való részvétele ellen szavazott. Pakisztán álláspontját a koreai kérdésben a lap azokkal a politikai feltételekkel hozza kapcsolatba, amelyeket Amerika a Pakisztánnak juttatandó búza-„adomány" ellenében kikötött „India részvételének ellenzése a politikai értekezleten annak a gyújtogató politikának része, amely arra irányul, hogy az értekezletet a hideg háború fokozására és ne arra használják fel, hogy kedvező lehetőségeket teremtsenek a koreai kérdés és az öszszes többi távolkeleti probléma megoldására — írja a lap. — Pakisztán engedelmeskedését az amerikai parancs nak mindenütt úgy fogják értelmezni, mint annak a gyakran ismételt kijelentésnek teljes megtagadását, hogy semilyen politikai feltételhez sem kötötték az amerikai búza Pakisztánnak történő ajándékozását . .. Helyes lenne, amíg nem ké§ő, beszüntetni a további amerikai búzaszállításökat, megfizetni azért, amit már megkaptunk és más országokhoz fordulni élelmiszerért amelyek cserébe nem követelik a jogot arra, hogy korlátozzák szabad cselekvésünket mind bel- mind pedig külpo litikai térem." t b g y igaz e m o e t Irta: Méray Tibor Közvetlenül a háború kitörése után történt. Hvan Csol, a színész megérkezett a szöuli pályaudvarra Ahogy az épületből kilépett az utcára, mélyet, nagyot lélekzett. Mint ha nem is poros levegőt, hanem a boldogságot szívta volna magába. Ügy érezte, menten szétfeszíti az öröm. A délelőtti, nyári napfény bearanyozta a várost. „Szöulban vagyok, Szöulban vagyok" — mondta, fütyülte, dalolta végig az utcákon. Nem fogadott kocsit, gyalog ment. Nem Is mpnt — ugrált, fickándozott, táncolt. „Szöul, szenvedésem városa — milyen szép is vagy". Minden házon — nagyon és kicsinyen — a népköztársaság zászlai lengtek. Hvan Csol irigyelte a futkározó szellőt, amely megsimogatta, felkapta, csattogtatta a színes lobogókat. Nem Is csinált mást késő délutá nig, csak az utcákat járta. Nem ebédelt, megfeledkezett róla. Forgolódott, nézelődött. Sokan ismerték és megismerték, rámosolyogtak, köszöntek neki, a nevét suttogták a háta mögött. Mindez jólesett, még jobb kedvre derítette. Nem is állt meg senkivel beszélgetni, mégis úgy érezte: az egész várossal hosszú órák óta pattogó vidám párbeszédet folytat. Csak estefelé ment be a pártközpontba. Az agitációs osztály vezetőjét kereste. — Üdvözlöm — sietett elébe az osztályvezető és mind két kezével megfogta a kezét. — Mi járatban van ? — Rövid leszek — mondta Hvan Csol. — Osszanak.be frontszolgálatra. — Ejha! — nevetett az osztályvezető. — Ez csakugyan rövid. S hogyan gondolja: tanklstának vagy tengerésznek ? — Azt sem bánom, ha századszakácsnak — vágott vissza a színész — Bár szívesebben venném, s talán okosabb is volna, ha valamelyik frontot járó kultúrcsoport-ba raknának. Az osztályvezető odahúzott egy karosszéket az íróasztala mellé: — A nagy sietségben azért még leülhet pár percig — mutatott a székre. Cigarettával kínálta a színészt. Mind a ketten rágyújtottak. Egy kis ideig csak a füstkarikák feleseltek egymással. Aztán az osztályvezető megszólalt: — Én is rövid leszek. Nem mehet a frontra. A színész felugrott: , — Tréfál? — Kérem, üljön le — mondta az osztályvezető. — Komolyan beszélek. A színész állva maradt, s Idegesen dobbantott. — Miért ? Miért ne mehetnék ? Miért éppen én ne mehetnék? Most az osztályvezető felállt, szembenézett a színésszel, úgy látszott, mondani akar valamit, de aztán hirtelen oldalt fordult, s odasétált az ablakhoz. Óráknak tünő perceken át kibámult az üvegen, mint aki érveket, szavakat keres gél, s nehezére esik beszélnie. Aztán visszafordult a színészhez és csendesen megszólalt: — Kérem, mondja el, csak dióhéjban az életrajzát. Hvan Csol megdöbbent. Kegyetlen sejtés futott keresztül az agyán. Csak nem a megbízhatóságát firtatják! Csak nem gyanakodnak benne? Száraz, recsegő hangon kezdett beszélni: — Negyvenkétéves vagyok Gyermekkorom óta színész. Ezerkilenc százharmincötben egy ^színházat szerveztem, koreai színészekből. Bejártuk az egész országot. Alig van olyan börtöne az országnak, ahol néhány napot, vagy hetet ne ültem volna. Amikor a japánokat leverték. Szöulban játszottam. Mint ismeretes, a koreai színészek helyzete az amerikaiak alatt nem javult, 1948 májusában átszöktem Északra. Az Állami Színház szerződtetett. Az „Ulcsi Mundok"-ban hires tábornokunk szerepét alakítottam A „Platón Krecsit"-ben a városi szovjet elnökét. A „Kevéske hó" ban Thompson iskolaigazgatót, a „Kárhozottak összeesküvéséiben Koszta Varrát, az „Ellenállás dalá"-ban egy szöuli munkást. 1949-ben elsőnek tüntettek ki a színészek közül Röviden — ez az életem. Akar még valamit tudni? — Nem, mondta komolyan az osztályvezető. — Ennyi tökéletesen elég .. Hát még mindig nem érti meg. miért nem mehet a frontra? — Most még kevésbbé, mint ed dig. — Hvan elvtárs! ön Korea legnagyobb színésze. Elég volt csak a szerepeit felsorolnia, hogy saját ké-, rése ellen szóljon. A párt nem engedheti meg, hogy önnék akármiféle baja is essék A párt nem fog beleegyezni abba, hogy parancsoló szükségesség nélkül kockára tegye az életét. Meg kell mondanom, hogy annak sem örülök túlságosan, hogy ön csak úgy utazgat Phenjan és Szöul között. Jól tudja, hogy a vonatokat állandóan támadják. Az osztályvezető felállt és kezetnyujtott. — Nem szívesen vitatkoznék er ről önnel. Kérem, aludjék rá néhányat. Rá fog jönni, hogy igazam van. Hvan rosszkedvűen távozott. Egy kicsit szégyelte ls, hogy akár egy pillanatig arra gondolt, mintha ez a másik ember nem bíznék benne. Most hízeleghetett volna magának azzal, ím«r mennyire féltik az ö életét De nem volt semmi kedve hozzá. A frontra akart menni, a frontkatonáknak akart játszani egész egyszerűen, minden más mellékes volt számára. Nem azt érezte, hogy meggyőzték, inkább azt, hogy

N legyőzték. Nyugtalanul aludt, másnap mogorván járta az utcákat, már nem talált bennük semmi szépsége' Nem figyelt se az emberekre, se a házakra, se a zászlókra, erősen gondolkodott valamin. Másnap estefelé alig huszonnégy órával első látogatása után újra bement a pártközpontba. Az osztályvezető fogadta és melegen megszorította a kezét. — Örülök, hogy eljött — mondta: — Ügy-e belátta, hogy helyesebb maradnia ? — Ha megengedi — mondta a színész — üljünk le néhány percre. Leültek. A színész cigarettára gyújtott és azt mondta: — Azért lőttem, hogy elmondjam az életrajzomat Az osztályvezető furcsáivá húzta össze a szemöldökét. — Elmondom az életrajzomat — folytatta a színész. — Egy egész keveset hosszabban, de sokkal érthetőbben, mint tegnap. Előrehajolt és mutatóujjával kőt kínai írásjelet rajzolt az/ osztályvezető asztalára. — ön éppoly jól tudja, mint én, hogy a kínai és japán írásban azt a szót, hogy „színész" két jellel jelölték. Két egyszerű jellel Az egyik t z ember" szó Közismert két vonala, a másik a leggyakoribb tagadószóé: „nem" A színészt egyszerűen úgy írták „nem ember". Évtizedeken át ilkalmam volt meggyőződni arról, hogy ez oem puszta írásmód nem ötletszerű társítás, hanem egy társadalmi helyzet végtelenül pontos és találó megjelölése. A színész nem volt ember, mint ahogy a suszter és a prostituált sem. Se Kínában, se Japánban nem vették emberszámba. S a koreai színész mélyebben volt a gumicipők orránál. Ha vándorútjainkon valahol megszálltunk, a japán prefektus mindig aznap tartott „bankettet", a legszebb- lányainkat füttyszóval odarendelte. Mentünk, hogy a japán pusztaság ne nyelhesse el a koreai szavakat. Li Szun Szin admirálist, a japánverőt alakítottam hevenyészett színpadokon. Ahányszor eljátszottam, lecsuktak érte és kihúzták a szöveg egy részét. A végén már alig maradt valami a darabból. De ha csak annyit mondtam: „Viharos a tenger" — azt is úgy mondtam, hogy felgyulladjanak a szívek ... Azt hittem, ha a japánok eltűnnék az országunkbői, jobb lesz. Itt, Szöulban elmentünk, én és társaim, Korea hivatott színészei az amerikai kultúrfönökhöz. „William úr, — mondtuk — valamennyi színházunk a japánok régi talpnyalóinak kezében maradt. Kérjük Önt, adjon egy színházat, egyetlenegyet a koreai színészeknek." „Milyen tőkés érdekeltséggel állnak kapcsolatban" — kérdezte tőlünk William úr. Egymásra néztünk. Nem álltunk kapcsolatban semilyen tőkés érdekeltséggel. Színészek voltunk. „Sajnálom" —- mondta William úr. A szinész remegett az izgatottságtól. Talán, ha feláll, eljátssza, amit mond, nyugodtabb lett volna. De nem szerette azokat a szülészeket, akik az életben is szerepet alakítanak. Majdnem mereven ült a karosszékben. Folytatta: — Phenjanban ... Hogyan fogadtak Phenjanban, azt ön is tudja és tegnap is beszéltem róla Higgye el, hogy a sok dicsérő, elismerő szót én túlzásnak ls tartottam. Nekem mindennél többet ért az, hogy — ember lettem. Nem több a többieknél, nem nagyobb a többleknél, — tegnap ön Ilyesfélét mondott — nem, egyszerűen: olyan ember, mint a többiek. Nem kenyeret, hivatást kaptam, nem életet, hanem az életnél is többet: az élet értelmét. S ha ön tegnap olyan magasra értékelte művészi tehetségemet — nem ez kötelez-e, és százszorosan arra, hogy ott legyek az első sorokban? Felállt, két kezével megtámaszkodott az íróasztalon. (Folytatjuk.) K U L T Ű R H í R E K „A Marx Károly év 1953-ban" keretében kiállítást rendez a berlini múzeum, „Berlin, ahogy Marx Károly látta" címmel. A kiállítás Berlint az 1836—1841. években, mikor Marx ott végezte tanulmányait, mutatja be. Bemutatja az egykori vá ros alaprajzát, a kézműipart, a kezdődő gyáripart, az első vasutat, melyet 1838-ban adtak át a forgalomnak Poroszországban és az egykori porosz főváros egyéb jellegzetességeit. Magyarország film-műtermeiben a napokban fejezték be Sándor Kálmán „Harag napja" című filmjének felvételeit. Véget ért a „Város alatt" cimü film forgatása is. A földalatti gyorsvasút építőiről szóló filmet a flata! Hersko János rendezte, Halász Péter írta, főszerepeit Bessenyei Ferenc, Bulla Elma, Bihari József, Szirtes Ádám és Pécsi Sándor játsszák. Miskolc környékén folynak Barabás Tibor „Rákóczi hadnagyá"-nak felvételei A filmet Bán Frigyes rendezi, főszerepeit Bicskei Tibor, Vas Éva és Mádi Szabó Gábor játsszák. Rákóczit Deák Sándor alakltja Rövid időn belül három nagy játékfilm és egy rövid film forgatását kezdik meg. Palotai Boris, Sándor András és Thurzó Gábor Sztállnvárosról szóló filmjét Keleti Márton rendezi, Illés György fotograf ál j a. A Szuhakállőról szóló „Kincsesbánya'

1 — - Tardos Tibor írói és Fábry Zoltán rendezői munkája — szeptemberben kerül műterembe. Palotai Boris úttörő filmjének rendezője Gertler Viktor lesz, operatőrje a most kitüntetett érdemes művész, Eiben István. A film ideiglenes címe: „A másik kettő", főszereplői: a gyerekek. A „Költözik a hivatal" című rövid filmszatírát két fiatal Szovjetunióban tanult művész készíti: Boglár András rendező és Magyar József operatőr, frói Kovács Dénes és Vajda Albert. A film a „Vidám verseny" című egész estét betöltő színes dokumentfilm kísérő műsora lesz. A „Vidám verseny" az országos kultúrmozgalom tavaszi seregszemléjéről szól, forgatókönyvét Banovich Tamás, szövegét Sarkadi Imre írta, rendező j e Máriássy Félix. /