Uj Szó, 1953. szeptember (6. évfolyam, 212-237.szám)

1953-09-16 / 225. szám, szerda

1953 szeptember 16 ÜISIO 5 v Viliam Siroky miniszterelnök kormánynyilatkozata a Nemzetgyűlés 1958. szeptember 15-1 illésén ^Folytatás a 4. oldalról.) zésére bocsátanunk és a jövö évek­ben tervszerűen ki kell fejleszte­nünk mezőgazdaságunk minden té­ren való gépesítését. Annak szüksége, hogy fokozzuk mezőgazdasági termelésünket és fej lődését összhangba hozzuk egész népgazdaságunk fejlődésével, felté­telezi azt is, hogy szocialista ipa­runk a mütrágyaszállítások terén is jelentősen fokozza a mezőgazdaság­nak nyújtott segítséget. Minden jel arra mutat, hogy a hektárhozamok a háború utáni időszakban részben azért emelkedtek lassan, mert nem kielégítő a földek trágyázása A fel­emelt ötéves terv helyesen feltétele­zi, hogy a gabonanemüek és kapás­növények hektárhozamának növelése megköveteli, hogy lényegesen fokoz zuk a műtrágya szállítását és ezért a terv megállapította, hogy 1953­ban egy hektár termőföldre 18.1 kiló nitrogén, 21.6 kiló foszfor és 17.1 kiló kálium jut. A valóságban azonban az ipar különböző okokból nem teljesítette ezeket a feladato­kat és ezért ma egy hektár termő­földre csak 10.7 kg nitrogén, 15 kg foszfor és 25.3 kg kálium jut Szo­cialista iparunknak biztosítania kell, hogy a szocialista szektor mütrá­gyaszükségletének teljes biztosítása mellett elégséges mértékben láthas­suk el műtrágyával az egyénileg gazdálkodó parasztokat is. akiknek földje az 1951—1952 es gazdasági évben még az egész megművelt föld­terület 710/o-át, 1953-ban pedig 50 százalékát tette ki. A növényter­mesztés terén a magánszektor tehát még mindig vezető szerepet játszik. A mezőgazdasági termelés fontos feladata, hogy lényegesen fokozza a könnyű- és élelmiszeripar ellátá sát a szükséges nyersanyagokkal. Noha az ipari növények termeszté se előnyös mind az állami gazdasá­gok s az EFSzek, mind pedig a kis és középparasztok számára, és ám bár arról van szó, hogy megteremt­sük a hazai nyersanyagalapon fel­épülő könnyű, és élelmiszeripar fej lődésének fontos előfeltételeit, 1953 ban a termesztési tervet nem telje­sítették. A világ első szocialista államá nak megteremtője és megalapítója, a nagy Lenin a szocialista társa dalom felépítésére kidolgozott ter vében abból az elkerülhetetlen szük ségszerüségbő] indult ki, hogy meg kell erősíteni a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetségét és meg kell teremteni a szocialista ipar és mezőgazdaság szilárd gaz dasági kapcsolatát. A mezőgazda ság csak akkor biztosíthatja a tár sad alom növekvő szükségleteinek kielégítését mezőgazdasági termé­nyekkel, csaik akkor fokozhatja termelékenységét, ha tömegesen használja a korszerű mezögazdasá gi technikát, a műtrágyát és alkal mazza a tudomány, az agrotechni k a felfedezéseit. A mezőgazdasági fejlődésének ezt az alapvető félté telét csakis a szocialista ipar bizto­síthatja. Kormányunk mezögazdasá gpoli­tikájának az állattenyésztés terén abból a tényből kell kiindulnia, hogy az utóbbi években az állatállományt a takarmányalap megfelelő kiszéle­sítése nélkül növeltük és ezért az állatállomány gyarapodása az álla­tok minőségének, hasznosságának, tejhozamának és súlygyarapodásának rovására ment. Az állatállomány hasznosságának szükséges növelése megkívánja, hogy mielőbb egybe­hangoljuk a növénytermesztés és állattenyésztés tervét és biztosítsuk a kielégítő takarmányalapot. A ta- ' karmányalap lényeges kiszélesítése nélkül nem biztosíthatjuk az állat állomány hasznosságának növelését, ami rendkívül sürgős feladat első­sorban azért, hogy dolgozó népün­ket lóminöségü hússal és egyéb ál­lati termékekkel lássuk el. A kormány külön gondot fordít majd arra, hogy megjavítsa a nö­vénytermesztés és állattenyésztés helyzetét köztársaságunk határszéli járásaiban A českébudejovicei, plze­ni és karlovyvary-i kerületi nemzeti bizottságok eddigi intézkedései nem hozták meg a kívánt eredményt és a határvidéken a mezőgazdaság ál-, talános színvonala továbbra is elma rad az állam belső területeinek színvonalához képest. Paraszti né­pünk hazafias meggyőződésére és érzelmeire támaszkodva a köztársa­ság kormánya elhatározta, hogy a határvidéken emeli a mezőgazdasági termelés műszaki színvonalát. A kormány elsősorban gondoskodik ar­ról, hogy a határvidék mezőgazda­ságát derék, fiatal parasztokkal és parasztasszonyokkal erősítsék meg, akik a korszerű mezőgazdaság hí­vei, továbbá, hogy a csehországi határvidék mezőgazdasága kiadós támogatásban részesüljön a legjobb minőségi technika formájában, hogy a határvidéki gépállomásokat meg felelő számban nehéz traktorra) és mezőgazdasági géppel szereljék fel A kormány ezen a vidéken az EFSz­eket támogatni fogja a gazdasági épületek építésében és termelésük sikeres fejlődését azzal is elősegíti, hogy kedvezményeket nyújt nekik a műtrágyák vásárlásánál, továbbá az állami gépállomások tarifáinak leszállításában, stb. Biztosítja a dol­gozók anyagi és kulturális szükség­leteiről való gondoskodás minden té­ren való megjavítását. Lényegesen nagyobb gondot kell fordítani az EFSz-ek gazdasági és szervezeti megszilárdítására. A párt és a kormány mindig hangsúlyozta, hogy az EFSz ek építésének fő alapelve mindig az önkéntesség, és hogy a szocialista szövetkezeti nagytermelésre való áttérésnek kizá­rólag a kis. és középparasztok meg­győzésével és a szövetkezetekbe való önkéntes belépésükkel kell megvaló­sulnia. A párt és a kormány min­dig szem előtt tartotta feledhetetlen Klement Gottwaldunk bölcs irány elvét, aki hangsúlyozta, hogy „a meggyőzés, a baráti és türelmes meggyőzés módszere a? egyetlen he­lyes módszer, amellyel a paraszto­kat megnyerjük a szövetkezeti kö­zös gazdálkodásra. Minden eltérés ettől az elvtől rossz szolgálatokat tenne szocialista falunk építése meg­gyorsításának, vagy még pontosab­ban mondva: minden eltérés ettől az elvtől egyenesen fékezi és megkáro sítja ezt a fejlődést." Ezeknek az elveknek a szellemében pártunk és kormányunk alapvető irányvonala továbbra is az EFSz-ek gazdasági, pénzügyi és szervezeti megszilárdí­tása marad, mint a szocialista falu alapjai építésének bevált útja. Az élenjáró, jól gazdálkodó EFSz-ek látható gazdasági és pénz­ügyi eredményei mellett vannak olyan szövetkezetek is, amelyek, mi­vel nem alkalmazzák helyesen a ha. ladó agrotechnikai és zootechnikai módszereket, rosszul szervezik meg a munkát és rossz a munkafegyel­mük, nem értek el jó gazdasági és pénzügyi eredményeket. És ezért előfordulnak olyan esetek, hogy egyes parasztok mindmáig nem győződtek meg a gazdálkodás szö­vetkezeti formáinak előnyeiről. Az ideiglenes nehézségek lényegét azon­ban nem abban látják, hogy minden kezdet nehéz, nem látják meg sa-ját munkájuk fogyatékosságait sem, ha­nem más okokat keresnek. Szívesen hivatkoznak arra, hogy az EFSz-ek tömeges megalakításakor, különösen tavaly, 1952-ben, adminisztratív nyomásra léptek be a szövetkezet­be. A köztársaság egyes kerületei­ben a helyi szervek részéről néha valóban igen helytelenül és a párt­vonal megsértésével a meggyőzés és az önkéntesség módszerét adminisz­tratív nyomással helyettesítették. A legtöbb esetben azonban egyes szö­vetkezetek elégtelen gazdasági ered­ményeinek fö oka abban áll, hogy nem fordítottak elég figyelmet az EFSz szervezeti, politikai és gazda­sági megszilárdítására, azaz nem biztosították jövedelmező gazdálko­dásuk előfeltételeit. Ez annak kö­vetkezménye, hogy a párt és a kor­mány 1952 június 3-á n az EFSz-ek megszilárdításáról és továbbfejlesz­téséről hozott határozatát nagyon elégtelenül valósították meg, hogy a politikai és gazdasági dolgozók a mezőgazdaság szakaszán sem fent, sem lent nem sajátították el kielé­gítő mértékben ennek a határozat­nak az elveit. Az EFSz-ek minta­alapszabályzata sok esetben még nem vfit a szövetkezeti gazdálkodás alaptörvényévé. Ezekhez a fogyaté­kosságokhoz gyakran rendkívül elég­telen és roEszminöségű szakszerű se­gítség járul A kormány minden erőfeszítést megtesz, hogy a messze­menő támogatás alapján, a mun­kásosztály és a parasztság közötti szövetség megszilárdításának szelle­mében teljes mértékben biztosítsák a szövetkezeti nagytermelés akadály­talan fejlődésének gazdasági feltéte­leit. A szövetkezeti szocialista nagy­termelés a mezőgazdasági termelés gyarapításának, 1 a parasztok anyagi és kulturális színvonala emelésének az a formája, amely egybehangolja a társadalom érdekeit a kis- és kö­zépparasztok személyes érdekeivel, személyes boldogságának és jólété nek érdekeivel. A kormány ezért továbbra is minden eszközzel támo­gatni fogja a szövetkezeti mozgalom fellendülését és elsősorban biztosít­ja a fennálló szövetkezetek gazdasági és pénzügyi megszüárditását. E po­| litika megvalósításánál szigorúan ! ügyelünk arra, hogy az önkéntesség 1 elvét senki sehol meg ne sértse. | Ajánlani fogjuk az új szövetkezetek I alapítását ott. ahol ezt maguk a pa­' rasztok kérik, és ahol biztosított­nak' tekinthetők a sikeres fejlödé sükhöz szükséges anyagi és szemé­lyes feltételek. Azokban a szövetke­zetekben, amelyek nem értek el jó gazdasági eredményeket, a tagokat . meg fogjuk győzni arról, hogy a hi­. ba nem a szövetkezetben, hanem j magukban a tagokban van, mivel nem sajátították el eléggé a hozam fokozásának módszereit és nem biz­tosították a munka jó megszerve­zését. Meggyőzzük őket arról, hogy a hibák helyrehozásának egyetlen helyes útja az, ha arra fognak töre kedni, hogy a szövetkezet jól dol­gozzék. A virágzó szövetkezetek nagy száma megmutatja minden szövetkezeti tagnak, hogy a szövet­kezetben és csakis a szövetkezetben van az ö és családja megelégedésé­nek és jólétének biztosítéka. Szem előtt kell tartanunk azt is, hogy ki a szövetkezet ellensége Nem nehéz megérteni, hogy elsősorban az, aki a szövetkezet fejlődésével és meg­szilárdulásával elveszti lába alól a talajt, hogy kizsákmányolja a dol­gozó parasztokat — tehát a kulák. Az esetek tucatszámra bizonyítják, hogy a kulák a fő kezdeményezője azoknak az elkeseredett, de gyak ran hallatlanul ravasz kísérleteknek, amelyek meg akarják hiúsítani a szövetkezet eredményes munkáját, fel akarják bomlasztani a szövetke­zeteket. Nem hiába mondják, hogy kutyából nem lesz szalonna, még akkor sem, ha száz kéményben füs­tölik is. A már említett intézkedéseken kí­vül, amelyekkel megjavítjuk a me­zőgazdasági gépek és műtrágya­szállítását, megjavítjuk a mezögaz dasági szervek, a begyűjtési gépe­zet, stb. munkáját, a kormány to­vábbi intézkedéseket is tesz az EFSz-ek gazdasági, pénzügyi és szervezeti megszilárdítására. Hogy megszüntessük a pénzügyi nehézsé­geket, amelyekbe egyes szövetkeze­tek jutottak, a kormány elhalaszt­ja a hosszúlejáratú és beruházási kölcsönök törlesztésének és a ka­matok fizetésének időpontját A ha­ladékot egy-nyolc évre engedélyezik, minden esetben külön-külön a szö­vetkezet gazdasági eredményeire és az egy munkaegységre esö jutalék összegére való tekintettel. Annáik érdekében, hegy fokozzuk a szövetkzetek és az egyénileg gazdálko­dó parasztok anyagi érdekeltségét a termelés fokozásában, valairjint azzal a céllal, hogy fokozzuk a mezőgazda­sági termelés általános jövedelmezősé­gét, a kormány az utóbbi napokban nagyjelentőségű intézkedéseket foga­natosított, amelyek értelmében egyes mezőgazdasági tenméikék felvásárlási árait 24—26 százalékkal emelik. Az áraik emelése az idei termésből felvá­sárolt gabonára vonatkozik. A párt és a kormány minden esz­közzel támogatni fogja az egységes földműves szövetkezeteket, fejlődésü­két és jövedelmezőségűik fo&oz^Sát. mert a virágzó szövetkezetek felépítése nemcsak a kis- és középparasztojj leg­sajátabb érdéke. hanem a legfőbb eszköz, amelyéi fejlesztjük mezőgaz­dasági termelésűiket, biztosítjuk a dolgozók ellátását, valamint a könnyű­és élelmiszeripar nyersanyagszükség­letét. Ha azonban tekintetbe vesszük a falu mai társadalmi-gazdasági szer­kezetét, a magánszektor tényleges st'i lyát. akkor világos, hogy a mezőgaz dasági termelés terjedelmének fokozá­sa, valamint a dolgozók életszínvonala szüntelen emelésének érdeke megkö vetéli, hogy az állami gazdaságok és az egységes földművesszövetkezetek mellett a kis és középparaszti gazda ságdknak is biztosítsuk a hektárhoza­moik fokozásához és az állatállomány hasznosságának növeléséhez szükséges gazdasági feltételeket Ez abból a követelményből is következük, hogy oarasztpoüitikánlk tántoríthatatlanul " a munkásosztály és a parasztság sziláid megbonthatatlan szövetségének érde­keit tartsa szem előtt. Ezért a kis- és középparaszti gazdaságoknak a már említett könnyítések mellett műtrá­gyát. nemesített vetőmagot és vete­ményt kei juttatni, biztosítani kell számukra az állami gépállomások tá­mogatását és lehetővé kell tenni, hogy megvásárolják a kisebb fajta gépeiket és munkaeszközöket, amelyek segíte­nek a parasztoknak a termelés megfe lelő fokozásában Továbbá beruházási hitelt nyujtunk nekik, hogy termőbbé tegyék földjeiket. A mezőgazdasági termelés gyorsabb fejlődésének biztosítására a kormány még az idén felemeli az építkezési beruházásokat 350 millió koronára, az állami gazdaságok beruházásait 315 millió koronára, az EFSŽ* ekmek nyújtott állami beruházási hi­telt pedig egy milliárd koronára. A felemelt anyagi eszközöket üzemi épületek lakások építésére, elsősorban a határvidéken műiködő gépáülomásdk és állami gazdasági dolgozói számá­ra, a gép- és traktor park kibővítésére, valamint arra használják fel. hogy az állami gépállomásoikat és az állami gazdaságokat felszereljék a szükséges berendezéssel és növeljék a mezőgaz­dasági kutatás feladatait. Aninafc érdekében, hogy biztosítsuk a mezőgazdaság számára a szükséges munkaerőket a mezőgazdasági vidéke­ken felül vizsgál juik a szervezett mun­kaerő toborzást és azonnal beszüntetjük a szervezett toborzását azokban a mezőgazdasági kerületekben és járá­sokban. ahol már ma munkaerőhiány tapasztalható Sőt a kormány számos intézkedést foganatosít, hogy a mező­gazdaságba. különösen a határvidéken fiatal munkaerők kerüljenek A párt és a kormány széleskörű politikai tő­megmunikát indít azokon a vidékeken, ahol a mezőgazdaságban munkaerőfe­lesleg mutatkozik, hogy a' felesleges munkaerőket megnyerje a határvidéfe­re való áttelepülés gondolatának. Ezekkel az Intézkedésekkel biz­tosítjuk a mezőgazdasági termelés további sikeres fejlődését, tántorít­hatatlanul követve a munkásosztály és a dolgozó parasztok szövetsé­ge megszilárdításának politikáját. III. A dolgozók életszínvonala és további emelkedése Tisztelt Nemzetgyűlés! Azok az eredmények, amelyeket a dolgozó nép élet és kultúrális szín vonalának emelésében elértünk, egyértelműen bizonyítják, hogy a széles néptömegek olyan életszín­vonalat értek el, amelyről a kapi talista kizsákmányolás viszonyaiban nem is álmodhattak. Ez csakis azért volt lehetséges, mert egész népgazdaságunkat a nép szolgála­tába állítottuk. A kapitalista ter­melésnek értelme és célja az, hogy maximális profitot biztosítson a kapitalista kizsákmányolók számá­ra. Ezzel szemben a szocialista termelés fejlesztésének alapvető célkitűzése az. hogy szüntelenül fejlesszük a munkásosztály, a dol gozó parasztság ós a dolgozó ér telmiség anyagi és kultúrális szin vonalát. Minden törekvésünk végső célja az ember, az ember java és jóléte. A szocialista iparosítás általános eredményei, az ipari termelés soha nem látott fellendülése, valamint a pénzreformnak és a jegyrendszer megszüntetésének pozitív eredmé­nyei lehetővé teszik, hogy a párt és a kormány gazdaságpolitikáját a munkásosztály, a dolgozó pa rasztság és a dolgzó értelmiség életszínvonalának emelésére irányít suk. A dolgozók életszínvonala to­vábbi és még gyorsabb emelésének érdekében a kormány konkréten azt a célt követi hogy az élelmiszerek és iparcikkek árának rendszeres és tervszerű csökkentésével fokoz za a bérek és fizetések értékét, nö. velje a korona vásárlóerejét. Nem vitatható, hogy a jegyrend­szer megszüntetésével a dolgozó nép ellátása élelmiszerekkel és iparcikkekei lényegesen megjavult. Hála valamennyi dolgozó együttes és áldozatkész törekvésének, min­denfajta áruból megfelelő készlete­ket teremthettünk. Látnunk kell azonban azt is, hogy ma még ta pasztalhatók bizonyos hiányok, amelyeknek oka egyrészt magában a termeiésíben keresendő, amely nem szállít még kívánatos minőség ben és szükséges választékban áru­kat, másrészt pedig magukban a kereskedelmi szervekben rejlik, amelyek még nem voltak képesek operatívan megszrvezni a dolgo­zók keresletének alapos ismeretén alapuló áruellátást. A kormány ezért elhatározta, hogy további In­tézkedéseket tesz a folyamatos közellátás biztosítására Elsősorban arról van szó, hogy a kereskedelmi hálózat pontosan betartsa a szá mára megállapított árufajta, tervet és megjavítsa az áruk elosztását. Lényegesen nagyobb gondot kell fordítani arra, hogy a falvakat jobban ellássuk közszükségleti ipar. cikkekkel és egyes élelmiszerfajták­kal és ezzel elejét vesszük, hogy a falvakból a városokba járjanak be­vásárolni. Szélesebb mértékben szervezzük meg a mezőgazdasági feleslegek felvásárlását a szövetke­zeti boltok útján. Megjavítjuk az áruellátást azkban a cikkekben, amelyek iránt nagy a kereslet, kü­lönösen néhány napi közszükségle­ti cikkben, kisebb szerszámban és mezőgazdasági szükségleti cikkben. A kormány hathatós intézkedéseket foganatosít, hogy kibővitse az élei miszerek árufajtáit és következete­sen követi majd azt az irányvo nalat, hogy gazdagabban lássuk el a dolgozó ember asztalát Kibővít­jük sok iparcikk fajtáját is és fo­kozzuk a cement., építő és egyéb anyagok szállítását apró lakásja. vitások, családi házépítések, mező­gazdasági települések és mezőgaz­dasági objektumok stb. építésének javára. A kereskedelmi szervezetek­től megköveteljük, hogy a piac sokoldalú vizsgálatával rugalmasan megállapítsák a dolgozók szükség­leteit és biztosítsák azok kielégíté­sét. A belkereskedelmi minisztő­rium jobban elmélyíti a kereskedel­mi hálózat személyzetének nevelé­sét és gondoskodik arról, hogy a dolgozó fogyasztókat udvariasan és előzékenyen szolgálják ki. A szo cialista és szövetkezeti kereskede­lemben nem tűrhetjük, hogy a vá sárlókka) gorombán és illetlenül viselkedjenek. Erélyesebben kell arra töreked­nünk. hogy megjavítsuk árucikkeink minőségét és ügyelnünk kel-' arra. hogy árutrak megfeleljenek a dolgo­zók ízlésének és igényének Fokoz­nttnk kell a technológiai fegyelmet azokban az üzemekben, amelyek köz­szükségleti cikkeiket és élelmiszereket állítanak elő. tökéletesítenünk kell a technológiát, meg kell szigorítanunk a minőségi ellenőrzést a gyártási folya­mat minden szakaszán és az üzeme­ket következetesen rá kell vennünk, hogy egyenletesen teljesítsék az áru­fajtáik tervét a dolgozók kívánságának és keresletének megfelelően. A legfon­tosabb azonban az, hogy a termelési ágazatok munkásai, műszaki és egyéb dolgozói megértsék az áru minőségé­raaik nagy jelentőségét és kihasználva a szocialista rendszer minden előnyét, kifejlesztve a szocialista m un ka ver­senyt, bebizonyítsák hogy szocialista vállalatainik jobb minőségű, szebb. Íz­lésesebb és olcsóbb árut kéneseik ter­melni mint a kapitalista vállalatok. Nagy figyelmet kell fordítanunk a közös étkezdékre a vendéglátó üze­mek tisztaságára és egészségügyére, (Folytatás a 6. oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom