Uj Szó, 1953. szeptember (6. évfolyam, 212-237.szám)

1953-09-13 / 223. szám, vasárnap

1953 szeptember 13 UJSZ0 3 G. M. Malenkov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke iogadta a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormányküldöttségét G. M. Malenkov, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának elnöke szeptember 11-én fogadta a Koreai Népi Demo­kratikus Köztársaság kormányküldött­ségét, — Kim Ir Szent, a Koreai Né­pi Demokratikus Köztársaság Minisz­tertanácsának elnökét, Pak Den Ait a Koreai Munkapárt Központi Bizott­ságának alelnökét, Tjen ,Ir Ljont, a Minisztertanács elnökhelyettesét, Nam Ír külügyminisztert, Tjen Djun Tchek­et az Állami Tervbizottság elnökét, Kim Chev XI vasútügyi minisztert és Lim Chet. a Koreai Népi Demokra­tikus Köztársaság nagykövetét. Szovjet részről a tanácskozáson részt vettek: V. M Mplotov, N. S. Hruscsev. N. A Bulganyin, A. I. Mikojan M. Z Szaburov, Sz. P. Luz­dalov. a Szovjetunió nagykövete a Koreai Népi Demokratikus Köztársa ságban és P. I. Szakun, a Szovjetunió kereskedelmi képvi ;lője a Koreai Né pi Demokratikus Köztársaságban. A tanácskozáson részt vett Csan Ven­tian, a Kínai Népköztársaság szovjet­unióbeli nagykövete A tanácskozás szívélyes baráti lég­körben folyt le. A Békevédök gyiílése Bécsben Joliot Curie beszéde Szeptember 10-én este a béke hí­vei r .. oen nagygyűlést tartottak. A gyűlés részvevői szívélyesen üdvö­zölték a Béke Világtanács tagjait: Joliot Curie professzort (Francia­ország), Hja Erenburgot (Szovjet­unió), Isabella Blumot (^elgium), Lombardit (Olaszország), Walter Friedrichet (Németország), Hein­rich Brandweinert (Ausztria) és Sa­hiba Singh Sokhej tábornokot (In­dia), akik részt vettek a Béke Vi­lágtanács elnökségének bécsi ülésén, továbbá Kockot, az Osztrák Béke­védelmi Bizottság elnökét és máso­- kat. , A gyűlésen Frédéric Joliot Curie professzor, a Béke Világtanács el­nöke beszédet mondott. A koreai fegyverszünet megköté­sét — mondotta — az egész világ békeeröí nagy győzelmeként üdvöz­lik. Ezek az erők ebben a nagy ese­ményben, amely véget vetett a hős nép szenvedésének és lehetővé tet­te a véres háború megszüntetését, első ízben látták a nemzetközi fe­szültség enyhítése lehetőségeinek je­lét E helyzet közepette a Béke Vi­lágtanács felhívására számos or­szágban kampány indult a békés megegyezésért. A kampány nagy visszhangra talált, mert megfelel a nemzetek életszükségleteinek. A háború és agresszió által sújtottak közül, akik szeretik a békét, senki sem kívánja, hogy Németországot újra felfegyverkezzék és Európában bevezessék a német militarizmus uralmát. Németország szomszédai, akik saját tapasztalataikból ismerik ennek veszedelmességét, olyan béke­szerződést kívánnak, amely biztosít­ja az egységes Németországnak, annak a Németprszágnlak megte­remtését, amely egv koalícióhoz sem tartozna. A nyugatnémetországi választások eredményei és Adenauer kijelentése félelmet keltenek, éber­séget és aktív akciókat követelnek annak megakadályozására, hogy Né­metország újra a háború tűzfészké­vé váljék. A nemzetek nem engedhetik meg, hogy ismét felújuljon a koreai há­ború. A vietnami háborúnak is tár­gyalás útján kell véget vetni. A nemzetek az Egyesült Nemzetek Alapszabályának tiszteletbentartá­sát, nem pedig felülvizsgálását kö­vetelik. A Kínai Népköztársaságot fel kell venni az ENSz-szervezetébe, mert annak az országnak részvéte­tele nélkül, amelyben az egész vi­lág lakosságának egyötöde él, még, csak gondolni sem lehet arra, hogy a komoly nemzetközi problémák megoldásáról beszéljünk. Joliot-Curie ezután kitért a tö­megpusztító fegyverek korlátozásá­nak és betiltásának szükségére. A nemzetek kivívhatják a tömeg­pusztítást szolgáló fegyverek betiltásáról szóló egyezményt. A fegyverkezés korlátozása enyhítené azt a terhet, amelyet a nemzetek viselnek és biztosítaná életszínvo­naluk azonnali javulását. A világot nyugtalanító összes problémák békés úton megoldhatók — mondotta befejezésül Joliot Cu­ri§. — A közvélemény ereje ezirány ban döntő szerepet játszik. Ezeknek az erőknek főleg a békés megegye­zésért és kölcsönös megértésért folyó nemzetközi kampányban kell érvényesülniök, amelyet a Béke Vi. lágtanács indított. A béke megőriz­hető! A békét megőrizzük! Walter Friedrich professzor (Né­metország) a Béke Világtanács tag­ja beszédében a német kérdés meg­oldásáról szólott. A nyugatnémet­országi választások után ez a pro­bléma különösképpen égetően siir. gös — jelentette ki. Növekedett a háború veszedelme. Ezért a béke­harcot is fokoznunk kell. ígérjük, hogy a világ békeszerető erőivel szorosan karöltve következetesen küzdeni fogunk addig, míg a német imperializmus hívei el nem söpör­tetnek az útból, míg meg nem ala­kul az egységes demokratikus Né­metország, amely szoros barátság­ban nyugati és keleti szomszédai­val segít az európai békét bizto­sítani. A gyűlésen II j a Erenburg, Isabella Blum, Sahib Singh Sokhej tábor­nok, Lombardi és Brandweiner pro­fesszor is felszólaltak. A szónokok nagyszabású kampány indítására szólítottak fel a nemzetközi problé­mák békés megoldásáért a kölcsö­nös megértéséért, a béke megőrzé­séért és megszilárdításáért! • Az augusztusi példátlan erejű sztrájkhullám hatalmas csapást mért a francia nagy burzsoáziára és kormányára A Francia Általános Munkaszövet­ség (CGT) végrehajtó bizottsága Alain Le Léap főtitkár elnökletével és Lucien Molinónak, a CGT titkárá­nak részvételével kétnapos ülésen értékelte a többhetes augusztusi sztrájkharc tanulságait és az annak eredményeként kialakult politikai helyzetet. Az ülés határozatot hozott, amely megállapítja, hogy a példátlan erejű augusztusi sztrájkhiullám ha­talmas csapást mért a Laniel.kor­mányra, annak politikájára, valamint a mögötte álló francia nagyburzsoá­ziára A sztrájkharc során kiková­csol ódott egységben a dolgozók rá­eszméltek, hogy a francia politika megváltoztatásának kikényszerítésé­re ninos más eszköz, mint az egység­ben vívott harc. A határozat a továb­biakban emlékeztet a keresztény CFTC és a Force Ouvrier e egység­bontó vezetőinek árulására, amellyel hátba támadták a jogaikért harcoló tömegeket. A határozat ezután fel­hívja a munkásokat, hogy fejlesszék tovább és szilárdítsák meg az alul­ról szervezett egységakciót, amelyért a CGT mindenkor síkraszállt. Az augusztusi sztrájkharc és en­nek fejleményei újból igazolták, hogy a CGT és a munkásosztály egyetlen olyan független és becsüle­tes központi szervezet, amely mindig híven téljesiti küldetését. Osak a CGT sorainak tömörítésé­vel és megerősítésével lehet meg­teremteni azokat, a feltételeket, ame­lyek alkalmasak arra, hogy biztosít­sák a munkásosztály sikerét, a leg­szélesebb akcióegység megvalósulá­sát és a szakszervezeti mozgalom egységének mielőbbi létrejöttét. A CGT felhívása Franciaország dolgozóihoz A CGT vezetősége felhívást inté­zett a francia dolgozókhoz. A felhívás bevezetőben üdvözli a közelmúlt nagy sztrájkmozgalmának részvevőit, majd a ^kollektív szerző­dések országos főbizottságának kü­szöbönálló ülésével kapcsolatban így folytatja: A CGT képviselői a vita megkez­dése előtt kérni fogják a főbizottság­tól, hogy 15 százalékkal emelje fel a garantált minimális munkabért és azonnali hatállyal 23.000 frankban állapítsa meg ennek összegét A CGT által követelt azonnali intézkedések azonban nem jelentik a bérkövetelé­sek végleges rendezését, mert a való helyzetnek megfelelő komoly bér­emlásekre van szükség. A felhívás újból emlékezteti a fran­cia dolgozókat a CGT eddig előterjesz­tett követeléseire. Ezek a követelések a többi között a következők: A bérminimumot 20.000 frank he­lyett 23.000 frankban állapítsák meg, tekintet nélkül arra, hogy a munkás a fővárosban vagy vidéken dolgozik-e. A munkabérek emelésével hasonló arányban fel kell emelni a fizetéseket é.s nyugdíjakat is. Meg kell szüntetni a rendeletekkel való kormányzást. A felhívás befejezésül hangsúlyozza: — CGT egységre szólít fel bennün­ket, francia dolgozók, annak biztos tudatában, hogy az életért és kenyér­ért, családjainkért folytatott harcun­kat győzelemmel fogjuk befejezni. — Ilymódon valósíthatjuk meg a legjobban a munkásosztály összessé­genek törekvését és hozhatjuk létre a szakszervezeti egységet a CGT és a Szakszervezeti Világszövetség kere­tében. — A francia munkásosztály minden tagja legyen tudatában a jelszónak: előre az egységért a munkások jogos kívánságainak teljesítéséért és olyan politikáért, amely diadalra juttatja a béke és a nemzeti függetlenség, a szabadság és a társadalmi haladás követeléseit, a francia munkásosztály és az egész francia nép akaratának megfelelően — hangoztatja a határo­zat. Üjabb százmillió dollárok a vietnami szennyes háború folytatására Washingtoni jelentés szerint magar­ái lású hivatalos képviselők kijelentet­ték: az úgynevezett Országos Közpon­ti Tanács ;zeptember 9-i ülésén java­solta, hogy az Egyesült Államok ismét többszázmillió dollárt bocsásson Fran­ciaország rendelkezésére az indokíhai háború céljaira. Előzetes szá nitá- >k szerint az új programm majdnem 300 —400 millió dollárról szól. nem szá­mítva azt a 400 millió dollárt áme­lyet a kongresszus 1953-ban irányzott elő az indokínai háborúra. Ismét visszautasították Nagy-Britannia felvételét a Csendesóceáni Tanácsba A londoni rádió jelentése szerint a Csendesóceáni Tanács, amely Amerika és Üj-Zéland külügymi­nisztereiből áll, befejezte washingto­ni konferenciáját. A Tanács elhatá­rozta, hogy „nem szólít fel más or­szágokat a Csendesóceáni Védelmi Szövetséghez való csatlakozásra". A DPA hírügynökség rámutatott arra, hogy „lényegében visszautasí­tották Nagy-Britannia felvételét a Csendesóceáni Tanácsba". Amerikai-angol küzdelem a piacokért Iráni törzsek Moszadik szabadlábra helyezését kívánják Iráni lapjelemtés szerint politikai körökben olyan hírek terjedtek el, hogy a Kaskai-testvérek (a Kaskai­törzsek vezetői) a következő négy javaslatot tették a kormánynak: helyezzék szabadlábra Moszadikot ts a nemzeti mozgalom vezetőit; biztosítsák a pártok szabad tevé­kenységét; folytassák azt a harcot, amelyet a nemzeti mozgalom el­kezdett; ne állítsák helyre a diplo­máciai kapcsolatokat Angliával. Ugyancsak hírek terjedtek el ar­ról. hogy a miniszterelnök közölte a Kaski-testvérekkel: ha nem en­tr< delmeskednek a kormánynak, ak­kor „ö személyesen tesz intézkedé­seket tevékenységük elfojtására". Magyar—osztrák kereskedelmi egyezmény Laphlrek szerint Budapesten ma­gyar-osztrák árucsereforgalmi egyez­ményt írtak alá az 1953 szeptember 1-től 1954. augusztus 31-ig tartó időszakra. Magyarország ipari cikkeket és mezőgazdasági termékeket szállit Ausztriának. Ausztria pedig önt­vényt éé acélipari termékeket, vegyi­ipari termékeket és nyersanyagokat importál Magyarországra. Az USA nagyban kihasználja Anglia meggyöngülését a második világháború után, hogy a kapitalis ta országokkal folytatott kereske­delemben megerősíthesse saját pozi cióit. Az amerikai monopóliumok angol versenytársaikat több ország piacáról kiszorították és ugyanekkor megnehezítették az angol és más árucikkek behozatalát az USA bel­piacára Az USA azonban nem elég­szik meg ezzel, kényszeríti Angliát, hogy korlátozza kereskedelmét a bé­ke és a demokrácia táborának or szágaival. Mindez komolyan árt Anglia gazdasági érdekeinek. Az USA monopóliumai amerikai termékekkel árasztják el a brit im­périum országainak piacait. Ennek következtében Anglia része a brit impérium országainak kereskedel­mében csökken, az USA része pedig növekszik. Ha 1938-ban az USA ré­sze a brit impérium országainak be­hozatalában csak 20 százalékot tett ki, Anglia része pedig 31 százalékot, tavaly az USA része elérte a 32 százalékot és utolérte Angliát. Az amerikai monopóliumok még gyorsabban hatolnak be más, Anglia számára nagyjelentőségű piacokra, főleg Latin-Amerika piacaira. Az Economist" című angol gazdasági lap azt írta, hogy „az európai há­ború nagy lehetőséget nyújtott az Egyesült Államoknak a latinameri­kai piacok megszerzésére és az USA ezt a lehetőséget ki is használta." Angliának a háború előtti szín­vonalhoz viszonyítva kétszeresen si­került növelnie kivitelét az európai szárazföld országaiba, az amerikai export azonban mégis több mint három és félszeresen növekedett. Anglia külkereskedelmében jelentős szerepet töltenek be a gyapotszöve. tek. Anglia 1950-ben 687 millió mé­ter szövetet exportált, az USA pe­dig csak 468 millió métert. Ezzel szemben 1952-ben az amerikaiak gyapjúszövetkivitele az „Economist" szerint aránylag 650 mülió métert, míg Anglia kivitele csak 624 mülió métert tett ki. Az amerikai monopóliumok annak érdekében, hogy még jobban hatal­mukba kerítsék a brit impérium or­szagainak piacait, már régóta küz­denek a „birodalmi kiváltságok" el­len, azaz a brit Impérium országai által egymásnak nyújtott vámked­vezmények ellen. Az USA még 1945­ben, midőn az Angliának nyújtandó amerikai segítségről tárgyaltak, szorgalmazta, hogy Anglia egyezzék bele a. birodalmi kiváltságok fokoza­tos felszámolásába. Az amerikai monopóliumok kezdeményezésére 1947-ben általános kereskedelmi és díjszabásegyezményt kötöttek, amelynek értelmében Anglia köte­lezte magát, hogy a brit impérium országai kiváltságos díjszabásának rendszerét nem terjeszti ki más or­szágokra. Ez megkönnyítette az amerikai áru behozatalát azokra a piacokra, amelyeket Anglia már rég­óta magáénak tart. Ennék követ­keztében az USA rohamosan növelte pozícióit a brit impérium országai­ban, ami az angol árucikkek kiszo­rításával járt. Angliában egyre gyakrabban fel­emelik szavukat az általános keres­kedelmi és díjszabás-egyezmény el­len. így például Leslay Hamage, a londoni exportintézet elnöke liver­pooli beszédében mult év októberé­ben felhívta a brit impérium orszá­gait szabaduljanak meg az általá­nos egyezmény bilincseitől és védel­mezzék a birodalmi kiváltságokat." Az amerikai kereskedelmi körök elégedetlenségének fö oka abban van, hogy a vámilletékek némi csök­kentésétől eltekintve, ami az általá­nos egyezmény értelmében történt, számos USA-ba irányuló árucikket 30—50 százalékos vámmal sújtanak. Az angol kormány tavaly emlék­irattal fordult az USA kormányá­hoz, amelyben aggodalmának adott kifejezést amiatt, hogy az USA-ban egyre jobban követelik a vámilleté­kek emelését. Anglia kifejezte, hogy azok a nehézségek, amelyeket a USA okoz Anglia kivitelében, befolyásolhatják Anglia azon óhaját, hogy „kereskedelmi és más téren együttműködjék az USA-val." Mégis ez idő óta az angol árucik­kek behozatalának feltételei az USA-ba még jobban megnehezültek és az angol-amerikai kereskedelem távlatai igen ködösek. Ez év elején az angol külügymi­niszter és pénzügyminiszter Wa­shingtonba utazott, hogy szorgalmaz­za az angol cégek kereskedelmi fel­tételeinek megkönnyítését az USA J ban. A kővetkezőképpen fejezték ki követelésüket: „Kereskedelmet, nem pedig segítséget." Az amerikai mo­nopóliumok ugyanis javasolták, hogy az amerikai adófizető polgár rová­sára hosszú idő óta ráktáron heve­rő árucikkeket dobjanak Nyugat­Európa piacaira és pedig a normá­lis kereskedelem kereteiben. Az USA kormánykörei „segítem akarnak", nem pedig megnyitni az USA piacát angol áruk előtt. Az amerikai monopóliumok har­cának egyik eszköze az angol ke­reskedelmi társaságok ellen a ko­moly árucikkek árának „leverése". Az „Economist"' megjegyzi, hogy az USA „minden módot és okot fel­használ arra, hogy mesterségesen csökkentse az árakat". A „Daily Express" rámutatott arra, hogy az amerikai kereskedelmi társaságok a gyapotot a háború előtti árhoz vi­szonyítva hétszer magasabb áron adják el, Angliának viszont a kau­csukért csak kétszeresét fizetik an­nak, amit a háború előtt fizettek. „Ez már régi történet — írja a lap. — Amikor az amerikaiak eladnak, a legmagasabb árat követelik, ha pedig vásárolnak, igyekeznek a leg­alacsonyabb árat fizetni." Az amerikai monopóliumok ugyan­akkor, amikor csökkentik az angol árucikkek árait, saját áruik árát, mint például a búzáét jelentősen emelik Anglia nemrégen kénytelen volt megtagadni egy új nemzetközi búzaegyezmény aláírását, mivel az USA követelte az egyezmény többi részvevőitől, hogy az 1949-ben kötött szerződéshez viszonyítva emeljék a búza árát. Anglia állásfoglalása a búza árának kérdésében elégedet­lenséget szült az USA-ban. Az USA kereskedelmi politikája arra irányul, hogy számos ország piacáról kiszorítsa az angol árucik­kéket, az USA piacainak megközelí­tését lehetetlenné tegye a brit áru számára, szétszakítsa Anglia hagyó­mányos kereskedelmi kapcsolatait a demokratikus tábor országaival. Mindez az angol-amerikai ellentétek kiéleződését vonja maga után. Ang­liában fokozódik az elégedetlenség az amerikai monopóliumok kereske­delmi politikájával, fokozódik a törekvés arra, hogy Anglia vissza­szerezze gazdasági függetlenségét. (Készletek N. Torszujevnak a moszkvai Pravdában meg­jelent cikkéből.) \

Next

/
Oldalképek
Tartalom