Uj Szó, 1953. szeptember (6. évfolyam, 212-237.szám)

1953-09-13 / 223. szám, vasárnap

t 4 A Béke Vifágtanács irodájának ülésszaka III SZO / 1953 szeptember 13 A prágai magyar képzőművészeti kiállítás Chain - , Ser

e_ Irta: Aradi IS.óra Bécsből Frédéric Joiiot-Ourie professzor elnökletével megkezdte maínkáját a Béke Világtanács irodájának ülésszaka Az ülésszak munkájában részt vesz John Beraal (Nagy-Britannia), A ,,Työkansan Sanomat" jelentése szerint szeptember 6-án ünnepséget tartottak Turku városban Finnország Kommunista Pártja fennállásának 35. évfordulója alkalmából. Az ünnepségen Aimo Aaaltonen, Finnország Kommunista Pártjának elnöke mondott beszédet. Gazdaságpolitikai kérdésekről szólva Aaltonen rámutatott: a kommunista párt már előbb felhívta a figyelmet a termelés egyoldalú fejlődésének veszélyére és arra. hogy Finnország függése a válságban szenvedő nyugati országoktól súlyos következményekkel járhat. Aaltonen hangsúlyozta, hogy ez á figyelmeztetés teljes egészében beigazolódott. Elitélte, hogy a nép munkájából eredő pénzösszegeket katonai kiképzéssel foglalkozó szervezetek űjjáélesztésére, léglökéses repülőgépek beszerzésére, tartalékos tisztek tanfolyamainak szervezésére, háborús propagandára és különféle fasiszta szervezetek támogatására használják fel. Aaltonen részletesen foglalkozott azzal, milyen nagy jelentősége van Finnország számára a Szovjetunióval és a népi demokratikus országokkal való gazdasági kapcsolatoknak. A többi között a következőket mondotta: „Beláthatatlan bajt zúdítanak tíz- és tízezer családra, ha a Szovjetunióval és a népi demokratikus országokkal szemben alkalmaznák a koalíciós P

í

!rt és szociáldemokrata vezetők által javasolt ,,hidegháborús" politikáit Hol lehetne elhelyezni a hajóépítő, a fémmegmunkáló, a faházakat előállító iparág és sok' más üzem termékeit, ha nem folytathatnánk és fokozhatnánk a kivitelt a szocialista világpiac országaiba? Gyárak állnának A katonai fegyverszüneti bizottság szeptember 9-i ülésén foglalkozott azzal a támadással, amelyet egy amerikai katona intézett a Teguban működő semleges felügyelőcsoport egyik svéd tagja ellen. A semleges nemzetek képviselőibő! álló felügyelőbizottságnak a katonai fegyverszüneti bizottság i rangidős koreai-kínai tagjához intézett., szeptember 8-1 keltezésű levele részleteket tartalmaz erről az incidensről. A semleges felügyelőbizottság leveléhez csatolt másik levélben a Te guba n működő felügyelőcsoportot alkotó négy semleges nemzet mindegyikének rangi'dős képviselje az ügy kivizsgálását kéri. A emleges nemzetek képviselőiből álló felügyelőbizottság fenntartja ma inak a jogot, hogy az amerikai fél által végzett vizsgálat után megvitassa az incidenst. R. Larsson százados, a Teguban működő semleges csoport svéd tagja a felügyelőcsoporthoz intézett levelében beszámol arról a támadásról, amely szeptember 1-én érte és amelynek következtében megsérült. Levelében ezeket írja: k „Egy sürgönyszöveget adtam a Teguban működő semleges felügyelőcsoport irodáján alkalmazott Miliárd Armstrong örvezetőnek, hogy az előírt formában másolja le azt. Megmondtam neki, hogy a távirat szövege után ne tegye ki az összekötő tiszt nevét. Armstrong néhány perc múlva bejött hozzám a titkárságra és azt mondotta, hogy a táviratot nem küldik el, ha az összekötőtiszt neve nem szerepel aláíróként. Újból megmondtam neki, hogy a táviratot az összekötőtiszt neve nélkül kell lemásolni és hogy a Tegulban működő semleges, felBugenie Cotton és Gilbert de < brum (Franciaország), Emilio ni és Riccardo Lombardi (Olaszország), Nyikodaj Tyühonov és Ilja Erenburg (Szovjetunió), valamint több más ismert békeharcos. le, tíz- és tízezer kéz maradna munka nélkül, tíz- és tízezer száj számára nem jutna kenyér. Honnan lehetne behozni gabonát, folyékony és egyéb üzemanyagot: gyapotot, vasat, nyersanyagokat és félgyártmányokat, amelyekre országunknak nagy szüksége van? A gyakorlat mutatta meg, mennyire igazuk volt népünk széles tömegeinek, amikor azt követelték, hogy bővítsék ki a kereskedelmet a Szovjetunióval és a népi demokratikus országokkal, amikor megakadályozták a „hidegháború" terveinek teljes megvalósítását." Aaltonen ezután rátért a Finnország és a Szovjetunió közötti barátság megszilárdításának kérdésére. Hangsúlyozta, hogy a kommujaista párt fennállása első napjaitól kezdve harcolt a két ország közötti barátságért, mert felismerte, hogy ez a barátság biztosítja a finn nép számára a békét és a függetlenséget. Aaltonen nyomatékosan kijlentieftte: a béke és a jó szomszédi kapcsolatok mellett kiálló finn nép feladata gondoskodni arról, hogy a háború politikusai ne tudják elpusztítani e barátság gyönyörű haijitásait. Nem elegendő csak beszélni a barátságról,' tettekre van szükség. A finn kormány egyik elsőrendű fel adata végetivetnii a Szovjetunió és a népi demokratikus országok ellen irányuló hazug propagandának, amellyel elsősorban a szociáldemokrata sajtó és a rádió foglalkozik Finnországban. A párt legközelebbi céljait érintve, Aaltoneqj rámutatott, hogy a legfontosabb feladat biztosítani a párt sikerét a küszöbön álló községi választásokon. ügyelőcsoport egyik tisztjének kell a táviratot aláírnia. Armstrong szemtelen módon kitartott álláspontja mellett. Ekkor megparancsoltam, hogy hagyja el a titkárságot és ynásollja le a táviratot. ö dühösen így válaszolt: „Nem fogadok el öntől parancsokat." Ezután nyomatékosan felhívtam a figyelmét, hogy négy semleges nemzet felügyelete alatt álló területen van, e semleges nemzetek szolgálatában áll és ezért el kell fogadnia e semleges nemzetek képviselőinek parancsait. Erélyesen megparancsoltam, hogy hagyja el a titkárságot és másolja le a táviratot. „Ember, nem fogadok el parancsokat öntől" — válaszolta Armstrong és abban a pillanatban ököllel az arcomba vágott. Kituszkoltam a titkárság helyiségéből, miközben ő újabb ütéseket igyekezett a fejemre mérni. Az ütés erős fájdalmat okozott és fogaimait, valamint ajkamat elöntötte a vér." Li Szan Csu tábornok, a katonai fegyverszüneti bizottság rangidösb koreai-kínai tagja a bizottság szerdai ülésén rámutatott: a semleges felügyelőcsoport egyik tagja ellen Intézett amerikai támadás nemcsak a fegyverszüneti egyezmény megfelelő rendelkezéseinek megszegését jelenti, hanem egyúttal sértő a semleges nemzetek képviselőiből álló semleges bizottságra, mint egészre is Hozzátette, a koreai kínai fél nyomatékosan követelte az amerikaiaktól, tegyenek haladéktalanul eredményes intézkedéseket hasonló incidensek megakadályozására és a fegyverszüneti egyezmény megfelelő rendelkezései végrehajtásának biztosítására. A Magyar Népköztársaság a XIX. és XX. század képzőművészetének haladó hagyományait bemutató nagyszabású kiállítást küldött Prágába. Nagyjelentőségű esemény ez a két ország kulturális kapcsolatainak elmélyítésében. Nemcsak azt teszi lehetővé, hogy Csehszlovákiában minden eddiginél jobban megismerkedjenek a magyar képzőművészet történetével és ezen keresztül a magyar nép történetének leg. jelentősebb forradalmi hagyományaival, hanem közelebb visz bennünket múltunk és művészetünk közös hagyományainak kutatásához. A kiállítás a magyar festészet, szobrászat és grafika kiemelkedő müveivel bemutatja a magyar művészek küzdelmét a nemzeti művészet megteremtéséért, harcukat a gyarmato sitó elnyomás ellen, az Imperializmus bomlasztó hatásával és a fasizmussal szemben tanúsított helytállásukat, majd szocialista jövőt építő alkotásaikat a felszabadulás után. A magyar nemzeti művészet kialakulása egybeesik a reformkor harcaival az ország elmaradott, hűbéri jellegének felszámolásáért. Az ország még nem tudja eltartani művészeit, a legjobbak külföldön dolgoznak. Marko Károly, a nagy tájképfestő Olaszországban dolgozik, de itt bemutatott szivárványos magyartája ffe bizonyítja, hogy a hazai tájak élményétől nem szakadt el. Brooky Károly, aki elsősorban, mint arcképfestő volt ismert, Angliában élt. Müveivel festői kultúrájában magasan kortársai fölé emelkedik. A fejlődő polgárság legelső szükséglete a portré és az életkép. Barabás Miklós, a magyar nemzeti festészet első nagy alakja, aki kúriáról kúriára járva festette arcképeit, a bécsi biedermayer tapasztalataiból kiindulva alakított ki nemzeti formanyelvet. Kiállított női arcképe az új osztály optimuzmusát, életkedvét sugározza, paraszti tárgj^i életképe pedig azt mutatja, hogy a reformkor mozgalmai felismerték a széles összefogás szükségességét. Igy jutott el Barabás az 1848-as szabadságharc hőseinek ábrázolásáig, ezt bizonyítja Damjanichról, a nagy hadvezérről készült rajza. Ennek a fejlődésnek az eredménye, hogy a Bach-korszakban, a súlyos nemzeti elnyomás korában, a magyar festészet a nemzeti függetlenségért vívott harc első sorában jár. A történeti festészet, amely a fejlődő polgárság történeti érdeklődésének megfelelően, már a szabadságharc előtt kezdett kialakulni, most forradalmi tartalmat kap, művészi színvonalában is hatalmasra lendül és ki tudja fejezni mindazt, amit a cenzúra elhallgattatott. Madarász Viktor Hunyadi László síratását ábrázolja, amikor a szabadságharc hőseit nem szabad siratni, Székely Bertalan az egri nők hősiességét 1848 nagy áldozatvállalásai helyett, Thököly menekülését a legjobb hazafiak üldözése idején. A törökök elleni küzdelem, Rákóczi szabadságharcának példamutatása elevenedik meg a legsúlyosabb elnyomatás Idején. 1867-ben a magyar földbirtokosság szövetségre lépett az osztrák tőkével és ettől kezdve a kialakuló új uralkodóosztály hivatalosan is támogatta az osztrák gyarmatosítást. A művészektől is a múlt dicsőséges, pompás jeleneteinek festését várta. Minthogy a képzőművészet legnépszerűbb műfaja a történeti festészet volt, elsősorban ebből alakított ki hivatalos művészetet. De még az uralkodóosztályt oly nagymértékben kiszolgáló művészeknél, mint Benczúr Gyula, vagy Lotz Károly is akad követendő példa. Lotz Károly „Mé. nes a pusztában" című fiatalkori képe a magyar művészet eleven népi gyökereit fejleszti tovább. Benczúr portréinak realitása, kompozícióinak óriási mesterségbeli színvonala is nagyjelentőségű és példamutató. Az a művész, akire a kor társadalmi viszonyai a legmélyebben ha tottak, a legnagyob magyar kritikai realista, Munkácsy Mihály. Egyik fö müvében, a 25 éves korában festett „Siralomházban", a falura nehezedő csendöruralmat ítéli el. Az elítéltről nem tudjuk, hogy bünözö-e, vagy a társadalmi igazságtalanságok ellen lázadozó paraszt, de a falusiaknak hozzá való viszonyából láthatjuk, hogy itt nem egyetlen ember életéről, hanem az egész társadalmat átható ellentétekről van szó. Munkácsy színezése is alátá masztja ezt a drámai feszültséget, leginkább azonban a tömegnek olyan ábrázolása, amely minden egyes szereplőben tudatosan kiválasztott, tipikus alakot mutat be. Ugyancsak a falusi proletariátus típusait eleveníti meg a „Korhely férj", vagy a „Búcsúzkodás" D

e nem kevésbbé telítettek drámai tartalommal tájképei, akár a „Poros út"-ra, akár az ,,Erdőrészlet"-re« gondolunk. Munkácsyval együtt dolgozott a fiatalon meghalt Paál László, akinek drámai erejű tájképfestészete ugyancsak tiltakozás az akkori hivatalos művészet ellen. A hetvenes években Mészöly Géza volt az, aki balatoni képeiben először festett tudatosan jellegzetes magyar tája kat A magyar festészet egyik gyöngyszeme Szinnyei-Merse Pál „Lilaruhás nő" cimü képe. Deák-Ebner Lajos ,,Baromfivásár"-a a pusztaszéli magyar város színes, jellegzetes mozzanatát örökíti meg és joggal vált a magyar közönség számára a leg népszerűbb müvek egyikévé. A szolnoki művésztelep művészei közül Fényeí= Adolf dolgozott a legtudatosabban kritikai szellemben. Az egyszerű falusiak mindennapi életét ábrázolta és itt bemutatott „Napszámosba is a századforduló falusi osztályharcát tükrözi. Munkácsy közvetlen tanításait követhetjük nyomon Révész Imre „Petőfi a nép között" című művében, amely arról tanúskodik, hogy a magyar népnek a nagy forradalmár költő iránti mély szeretete a legsötétebb évtizedeken is művészi kifejezésre tud jutni. A negyvennyolcas hagyományok továbbélését mutatja Greguss Imre „Honvédtábor"-a is. Mindkét mü példa arra, hogy a haladó történeti hagyomány a század végén a népi jellegű életképben találta meg kifejezési formáját. A nép életével való mély összeforrottságot mutatják Mednyánszky László tájai, csavargófejei is. A szegényes örökségen marak dó nyomorgó parasztokat, a kapitalizmus parasztságának jellemző osztottságát festi élete végéig Tomyai János, az alföldi agrárproletár festő, soha be nem fejezett „Juss" cimü müvében. Az imperializmus korának nehéz paraszti sorsát tükrözi Kernstock Károly „Munkából" cimü müve, vagy Ko3zta József mezőről hazatérő lányalakja is. A XIX. század végén, amikor a hivatalos szervek a művészetet teljesen a millenáris politika szolgálatába akarták állítani, hogy felhasználják a nemzetiségi elnyomásra támaszkodó gyarmati helyzet propagálására, a polgári művészek egy csoportja, ha nem is volt elég tudatos ahhoz, hogy politikai harcot folytasson, de * szervezetten meg tudtak mozdulni a hivatalos festé szet hazugságai és akadémizmusa ellen. 1896-ban alakult meg a rövid idő alatt nagy mozgalommá nőtt nagybányai művészcsoport, amely igen nagy festői eredményeivel, a természet elmélyült ábrázolásával a magyar művészek javát évtizedeken keresztül távol tudta tartani az imperializmus legszélsőségesebb bomlási folyamataitól és egy-két idetartozó művész eljutott ugyanakkor a magyar történelem forradalmi hagyományainak ábrázolásáig is. A művészcsoportot Hollósy Simon alapította. Kiemelkedő alakja volt Ferenczy Károly, akinek „Cigányok", vagy „Lovaglás" című müvei a magyar festészet óriási fejlődéséről tanúskodnak Átmenetileg hozzájuk tartozott Csók István és Glatz Oszkár, akik mindketten ma is dolgoznak és a Magyar Népköztársaság kitüntetett és megbecsült művészei. A nagybányai művészek közül a leghaladóbb szemléletű Hollósyn kívül Thorma János, akinek „Kártyázók" című müve is mutatja, hogy a néppel való kapcsolata szoros maradt és művészete nem is vált soha öncélúvá, mint a Nagybányához kapcsolódó művészek egy részéé. Természetes, hogy az adott történelmi feltételek mellett sem a szolnoki művésztelep, sem Nagybánya nem rendelkezhetett egységes művészi szemlélettel, egységes eszmei tartalommal. De külön utakon jártak a többiek is: így Rippl-Rónai József haladó polgári szemléletét mutatja Bonnard-ról festett portréja; Rudnay Gyula Munkácsy hagyományából táplálkozó felfogását tükrözi önarcképe. S bár a követendő festészeti hagyományok egy része a Horthy korszak alatt elhalványodott, a legjobb magyar művészek nen» álltak a fasizmus szolgá- v latába. A két világháború közötti időben a hivatalos müvészpolitikával szembenálló polgári demokratikus művészek egész sora, mint Bernáth Aurél, Berény Róbert. Szőnyi István, vagy a szobrászok közül Pátzay Pál, Kisfaludy Stróbl Zsigmond ma is a szocializmust építő magyar kultúra vezető erői közé tartoznak és többségük főiskolai tanár. A fasizmus idején azonban természetesen a munkásosztállyal együtt harcoló művészek voltak a legpéldaadóbbak. Közvetlen hagyományuk az 1919-es proletárdiktatúra harcos grafikája és Derkovits Gyula, a korán elhúnyt nagy proletárfestő művészete, akinek „Kivég. zés", vagy „Hajókovács" cimü festményei, híres Dózsa-sorozata és egyéb művel is példát mutattak a halála után alakult Szocialista Képzőművészek csoportjának. Ennek a csoportnak sok tagja mártírhalált halt a fasizmus Idején, így a kiállításon önarcképeikkel szereplő DésiHuber István fesitö ós Mészáros László szobrász. Tagjai közül többen, így Bán Béla, élen járnak ma a szocialista-realista művészet felé vezető úton. Mint látjuk, a mai magyar művészet mindazoknak egységfrontja, akik az elmúlt évtizedekben a fasizmus embertelensége és művészetei len essége ellen harcot folytattak. De első helyen kell említeni olyan művészeket, mint Pór Bertalan, vagy Ek Sándor, akik a Horthykorszak évtizedeit emigrációban töltötték s most élenjáró szerepet töltenek be a magyar művészetnek szocialista-realista fejlődésért vívott harcában és komoly munkát végeznek a müvészifjúság nevelésében is. — És meg kell említenünk olyan művészeket is, mint Imre István, Kádár György, Konecsni György, Domanovszky Endre, Demjén Attila, Somogyi Árpád, Kerényi Jenő, Farkas Aladár, és mások, akik részben a felszabadulás után Indultak lendületes fejlődésnek, részben már a most végzett fiatal müvésznemzedékhez tartoznak és akiknek művészetében gazdagon bontakoznak ki a mai Magyarország problémái. Az 1949-ben rendezett budapesti szovjet festészeti kiállítás adta meg a döntő útmutatást a magyar kép. zömüvészek számára. A szovjet tapasztalatok alkalmazását a mai magyar művészet most kiállított töredékes anyaga is mutatja. Láthatjuk azt a lelkesedést, amellyel a mai magyar képzőművészek történelmük haladó hagyományait feldolgozzák, s a bemutatott régi anyag alapján ítéleitet alkothatunk arról, hogy a mai magyar képzőművészek mesterségükben is nagy művészeti hagyományaik folytatóinak tekintik ma. gukat Művészetük döntő eszmei alapja mindezek túlmenően a néppel való kapcsolat, a munkások, parasztok, katonák életének ismerete, átalakuló tájaik szeretete. S ha a mai magyar képzőművészet még sok maradványát is tükrözi a múltnak, ha kemény harcot is kell még folytatnia a formalizmus, vagy az öncélúság maradványai ellen, egészében helyes úton jár, s a szocializmust épít/5 ország kul túrforradalmában jelentős, előremutató szerepet tölt be. V A«mr Aaltonen beszéde Finnország Kommunista Pártia íennálásának 35. évfordulója* alkalmából Amerikai katona barbár támadása a Teguban működő semleges felűgyelőcsoport egyik svéd tagja ellen