Uj Szó, 1953. augusztus (6. évfolyam, 186-211.szám)

1953-08-11 / 194. szám, kedd

4 III SZO 1953 augusztus 11 G. M. Malenkov elvtárs, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének beszéde függetlensége iránti odaadás hatal­mas állhatatosságot, bátorságot és tömeges hősiességet szül. A koreai nép, amelyre a modern imperializ mus leghatalmasabb katonai gépe zete zúdult, legyőzhetetlenné vált, mert az igaz ügyért küzdött. Soha sem tűni': el az emberek emléke zetéből a dicső kínai népi önkénte sek nemes hőstette sem, akik se gítségére siettek a koreai népnek Erre a hőstettre nemcsák a hatal mas kínai nép, de az egész haladó emberiség büszke. A Szovjetunió népei teljes szí vükből üdvözlik a koreai és a kínai népet a fegyverszünet elérése al kalmából. A feladat most az, hogy bitzosítsuk az újjászületett békés életet a sokat szenvedett koreai népnek, amely nagy áldozatok árán?' védelmezte meg jogát, hogy ren delkezhessék saját sorsával, orszá gának sorsával. Mi, szovjet emberek forrón óhajtjuk, hogy a dicső koreai nép élete békében virágozzék. A Szovjetunió segíti a koreai népet, hogy behegeszthesse a háború okozta súlyos sebeket. A kor mány elhatározta, hogy egymil­liárd rubelt juttat azonnal Korea szétrombolt gazdasági életének újjáteremüésére. Meggyőződésünk, hogy a Legfel sö Tanács egyhangúlag helyesli ezt a döntést. Nyugaton a Szovjetuniónak a bé kés politika folytatásában meg nyilvánuló következetessége és áll hatatossága meghiúsította a ber­lini provokációs kalandot. A berlini kaland szervezői mész­szemenő célokat követtek. Az volt a céljuk, hogy elnyomják Németor­szág demokratikus erőit, szétzúzzák a Német Demokratikus Köztársasá­got, amely a német nép békeszere­tő erőinek támasza, Németországot militarista állammá tegyék, Euró­pa közepén újjáélesszék a háborús tűzfészket. Kétségtelen, hogy ha a Szovjetunió nem lenne ki­tartó és állhatatos a béke érde­kelnek védelmezésében, a berlini kaland igen komoly nemzetközi következményekre vezetett volna. Ezért kell úgy tekinteni a berlini kaland felszámolását, mint a bé­ke ügyének fontos győzelmét. A Szovjetuniónak a nemzetközi feszültség enyhítéséért vívott harc terén elért sikereihez tartozik a szomszéd államokkal való viszony megjavítása. A valamennyi ország békés együttműködésének fejleszté­sére törekvő szovjet kormány külö­nög jelentőséget tulajdonít a Szov­jetunió és a szomszédos államok közötti kapcsolatok megszilárdítá­sának. E kapcsolatoknak az igazi jószomszédság színvonalára való felemelése: ez az a cél, amelynek megvalósítására törekszünk és fo­gunk törekedni. A Szovjetuniónak nincs területi követelése egyetlen állammal szemben sem, így egyet­len szomszéd állammal sem. Külpo­litikánk megingathatatlan alapelve minden ország — legyen az nagy vagy kicsi — nemzeti szabadságá­nak és szuverénitásának tisztelet­bentartása. Magától értetődik, hogy a különbség országunk és néhány szomszédos állam társadalmi és gazdasági rendszere között nem le­het akadálýa a baráti kopcsolatok megszilárdulásának. A szovjet kormány a maga ré­széről lépéseket tett a jószom­szédi barátság megerősítésére ezekkel az államokkal kapcsolat­ban és most az a kérdés, hogy kormányaik készek-e tevékenyen hozzájárulni a barátság megte­remtéséhez nem puszta szavak­kal. de tettekkel, olyan barátság megteremtéséhez, amely kölcsö­nös gondoskodást tételez fel a béke és országaink biztonsága megszilárdításához. Déli szomszédunk Irán. Három és fél évtizedes tapasztalatai bebizo­nyították, hogy a Szovjetunió és Irán érdeke a kölcsömöá barátságos együttműködés. A szovjet-iráni kapcsolatoknak ilymódon szilárd alapja van, ami lehetővé teszi a két fél közötti kapcsolatokban fel­merülő kérdések kölcsönös megelé­gedésre történő megoldását. Jelen leg a Szovjetunió kezdeményezésé re tárgyalások folynak bizonyos határkérdések rendezéséről és a kölcsönös pénzügyi igényekről. Re méljük, hogy a tárgyalások sikere­sen érnek véget. Nemrégiben kölcsönösen előnyös alapon megállapodás jött létre a két ország közti áruforgalom növe léséről. Az iráni kormánytól függ, hogy a szovjet iráni viszony a jó szomszédi viszony útján, a gazda­sági és kultúráiig kapcsolatok szé lesítése útján fejlődjék. A Szovjetunió és Afganisztán vi szonya változatlanul szilárd és azt a kölcsönös érdekek tiszteletbentar tása jellemzi. Ez előnyös feltétele­ket teremt országaink kapcsolatai­nak további szilárdítása számára. Mindenki emiészik még arra a nyilatkozatra, amelyet a szovjet kormány a török kormánynak tett. Ez a nyilatkozat megteremti a lé­nyeges előfeltételeket a jószomszéd viszony fejlesztéséhez, természete­sen akkor, ha a török fél a maga részéről kellő erőfeszítéseket tesz ebben az irányban. Törökország és a Szovjetunió viszonyának javu­lása feltétlenül hasznára válna mindkét félnek és fontos hozzájá­rulást jelentene a Fekete-tenger körzeti biztonság megszilárdításá­nak ügyéhez. A Finnországhoz fűződő kapcsola­tok terén a Szovjetunió mindkét or­szág érdekeiből indul ki. 1950-ben ötéves gazdasági egyezményt írtunk alá. Ezt később kiegészítettük az lf>52—1955. évi áruforfalmi egyez­ménnyel. Ez jelentékenyen kiter­jesztette a Szovjetunió és Finnor­szág gazdasági kapcsolatait. A Szovjetunió és Finnország barátsági, együttműködési és köl­csönös segélynyújtási szerződése megfelel mindkét ország érdekei­nek és a béke és a bi/.tonság megszilárdítását segíti elő Euró­pa északi részében. A szerződés jó alapul szolgál a jószomszédi viszony kialakításához, Szükséges, hogy e szerződést ne csak a mi kormányunk, hanem Finnország kormánya is töretlenül végrehajtsa. A szovjet kormány — az általános feszültség enyhítésére törekedve •— belegyezett az Izrael állammal va­ló diplomáciai kapcsolatok helyre­állításába. Ezzel kapcsolatban figye­lembe vette, hogy Izrael kormánya kötelezettséget vállalt, hogy „Izrael nem vesz részt semilyen szövetség­ben vagy egyezményben, amelynek agresszív céljai vannak a Szovjet­unióval szemben". Reméljük, hogy a diplomáciai kapcsolatok helyre­állítása elő fogja segíteni az együtt­működést a két állam között. Alaptalanok egyes külföldi lapok kijelentései, amelyek szerint az Iz­raellel való diplomáciai kapcsolatok helyreállítása állítólag a Szovjetunió és az arab országok közötti kapcsola­tok gyengülésére vezet. A szovjet kormány továbbra is erősíti az arab államokkal való baráti kapcsolato­kat. Kormányunk kezdeményezést tett abban az irányban, hogy hosszas szünet után nagyköveteket cserél­jen Jugoszláviával és Görögország­gal. Arra számítunk, hogy ez meg­felelő rendeződésre vezet a két or­szággal való viszonyban és hasznos eredményeket hoz. Semilyen tárgyi ok sincs, amely megakadályozhatná a Szovjetunió és Olaszország viszonyának megja­vítását. Természetesen az államok közötti kapcsolatok csak akkor erő­södhetnek, ha a kölcsönösen vállalt kötelezettségeket teljesítik. A ked­vezően fejlődő szovjet-olasz kapcso­latok esetén Olaszország nagy ne­hézségekkel küzdő ipara jelentős támaszra találhatna az államaink közötti gazdasági kapcsolatok ja­vulásában. Kölcsönösen előnyös egyezmény alapján Olaszországot elláthatnánk szénnel és gabonával és ipára számára megrendeléseket biztosíthatnánk. Nem kétséges, hogy ez elősegítené az olasz nép élet­színvonalának javulását. Minden ország népei remény­kednek abban, hogy a koreai fegyverszünet aláírása fontos hoz­zájárulás a béke és a biztonság megerősítésének ügvéhez, min­denekelőtt a Távol-Keleten, Ezzel kapcsolatban aktuális jelen­tőséget nyer az összes távolkeleti államok közötti kapcsolatok rende­zése és közöttük a Japánnal való kapcsolatok rendezése. Ezen az úton komoly akadályok mutatkoznak, mert az USA megszegték a szövet­ségesek között a háború alatt és a háború után kötött egyezményeket, és Japán nemzeti függetlenségének elfojtására, katonai támaszponttá alakítására irányuló politikát foly­tatnak. A japán nemzet egészséges erői egyre inkább felismerik: le kell küzdeniök a fennálló akadályokat és meg kell védelemzniök az ország nemzeti függetlenségét. Megértik, hogy csak ilyen úton lehet bizto­sítani hazájuk békés fejlődését, a szükséges külpolitikai és a megfe. lelő gazdasági kapcsolatokat a szom. szédos államokkal. Azok a lépések, amelyeket Japán ezen az úton tesz, a Szovjetunió és minden békesze­rető nép együttérzésével és támo­gatásával találkoznak. Keleten a béke megszilárdítása szempontjából nagyjelentőségű olyan nagy állam állásfoglalása, mint amilyen India. India jelentékenyen hozzájárult a békeszerető országoknak a ko­reai háború megszüntetését szol­gáló erőfeszítéseihez. Indiához fű­ződő kapcsolataink erősödnek, kulturális és gazdasági kapcsola­taink fejlödnek. Reméljük, hogy a továbbiakban India és a Szovjetunió kapcsolatai a barátságos együttműködés jegyé­ben tovább erősödnek és fejlődnek. A Szovjetunió nagy jelentőséget tulajdonít annak, hogy Pakisztánhoz fűződő kapcsolataink sikeresen fej­lődtek. Biztosítottuk a két ál­lam mindenoldalú kapcsolatainak megszilárdulását. Ez kétségtelenül pozitív szerepet fog játszani az ázsiai béke tartóssátétele szempont­jából. A szovjet kormány következete­sen folytatja a gazdasági kapcso­latok kiszélesítésének politikáját a külföldi országokkal. Növekszik azoknak az országok­nak száma, amelyekkel a Szovjet­uniónak kereskedelmi kapcsolatai vannak, ugyanakkor növekszik a Nyugat és Kelet országaival lebo­nyolított áruforgalom is. Kereske­delmi egyezményeket kötöttünk Franciaországgal, Finnországgal, Iránnal, Dániával, Görögországgal, Norvégiával, Svédországgal, Argen­tínával, Izlanddal, fizetési egyez­ményt Egyiptommal. Sikeresen ha­ladnak a tárgyalások több más ál­lammal is. Szándékunk, hogy még nagyobb állhatatossággal kövessük a Szovjetunió és a külföldi államok áruforgalma fejlesztésének vonalát. Érthetők és idejénvalók több or­szág üzleti köreinek törekvései ar. ra, hogy a nemzetközi áruforgalom útjából elhárítsanak mindenfajta megkülönböztető intézkedést, amely szűkíti a világkereskedelmet. Rég­óta megérett a szükségesség, hogy helyreálljanak a normális kereske­delmi kapcsolatok az olyan orszá­gok között, amelyek számára az áru­csereforgalom szilárd hagyomány. Mindenki, alti helyesen úgy véli, hogy a gazdasági kapcsolatok fej­lesztése a béke erősítésének ügyét szolgálja, szükségszerűen elősegíti a nemzetközi kereskedelem egészsége­sebbé válását. A Szovjetunió kormánya elsőren­dű jelentőséget tulajdonít a demo­kratikus tábor országaival való kap. csolatok további megerősítésének. Ezeket a kapcsolatokat a szoros együttműködés és az igazi testvéri barátság jellemzi. Hatalmas és megbonthatatlan barátság fűzi össze a Szovjetuniót a Kínai Népköztársasággal; gyors ütemben és jelentős mértékben növekednek e két ország gazdasá­gi és kulturális kapcsolatai. Bővül és erősödik a Szovjetunió sokoldalú együttműködése Len­gyelországgal, Csehszlovákiával, Romániával, Magyarországgal, Bulgáriával, Albániával, a Mongol Népköztársasággal, a Koreai Népi Demokratikus Köztársasággal. Állandóan erősödnek baráti kap­csolataink a Német Demokratikus Köztársasággal; a Szovjetunió se­gitséget és támogatást nyújt és nyújt továbbra is a Német Demo­kratikus Köztársaságnak, amely az egynéges, békeszerető, demokrati­kus Németországért folyó harc tá­masza. A demokratikus tábor egyik döntő előnye — és ebben elvileg kü­lönbözik az imperialista tábortól, — hogy nem marcangolják belső ellentétek és harcok, hogy erejének és haladásának döntő forrása a de- Í vagy a „pszichológiai" háború érde­mokratikus tábor valamennyi orszá- j keit. gának érdekeiről való kölcsönös gondoskodás és a szoros gazdasági együttműködés. Éppen ezért a demokratikus tábo r országai nak baráti kapcsolatai és test­véri együttműködésük töretlenül fejlődni és erősödni fog. A Szovjetuniónak és az egész de­mokratikus tábornak a békéért ví­vott tevékeny és céltudatos harca bizonyos eredményekkel járt. A nemzetközi helyzetben bizonyos vál­tozás történt. A feszültség fokozó­dásának hosszas időszaka után, a háború utáni években először vált érezhetővé a nemzetközi lég­kör enyhülése. Az emberek százmillióiban egyre inkább szilárdul a remény, hogy meg lehet találni az utat a vitás és meg­oldatlan kérdések rendezéséhez. Ez tükrözi a népeknek a tartós és ál­landó békére való mélységes törek­vését. Feltétlenül látni kell azonban, hogy vannak erők, amelyek a nem­zetközi feszültség enyhülésének po­litikája ellen cselekszenek, megpró­bálják mindenáron meghiúsítani ezt a politikát. Éppen ezért volt a huzavona a koreai fegyverszüneti tárgyalásokon, ezért létesülnek ka­tonai felvonulási területek Nyugat­Németországban és Japánban, ezért szerveznek provokációkat a demo­kratikus tábor országai ellen, ezért foiyik az atomzsarolás politikája. Az agresszív körök makacsul szembeszállnak a nemzetközi hely­zet enyhülésével, mert félnek, ha az események ala­kulása ezen a vonalon halad, akkor csökkenteni kell a fegyverkezési hajszát, amely hatalmas profitot hoz a fegyvergyárosoknak és mes­terségesen tartja fenn az ipar fog­lalkoztatottságát. Reszketnek me. sés profitjaikért. Ezek a körök at­tól is félnek, hogy a nemzetközi légkör feszültségének enyhülése ese­tén újabb és újabb embermilliók értik meg, hogy az északatlanti tömb, amelyet állítólag védelmi cé­lokra hoztak létre, a valóságban a béke ügyének legnagyobb veszedel­me. Az agresszív körök arra is szá­mítanak, hogy míg most, a feszült nemzetközi helyzetben az északat­lanti tömböt belső harc és ellent­mondások mardossák, addig e fe­szültség enyhülése a tömb szétesé­sére vezethet. Teljesen nyilvánvaló, hogy a béke. szerető erők mellett a világban mü. ködnek olyan erök, amelyek túlsá­gosan odakötötték magukat a nem­zetközi helyzet kiélezésének politi­kájához. Ezek az erők háborúra ala­pozzák számításaikat, a béke nem felel meg nekik. A feszültség eny­hülését szerencsétlenségnek tekintik, Kalandorúton haladnak és agresszív politikát folytatnak. E politika szolgálatába állították az úgynevezett „hidegháború straté­giáját" és a nemzetközi provokációk minden fajtáját. A nemzetközi­kapcsolatok története nem látott még olyan méretű aknamunkát, olyan durva beavatkozást az államok belügyeibe, olyan rendszeres nem­zetközi provokációkat, amilyeneket mostanában folytatnak az agresszív erők. A dolog odáig jutott, hogy egyes amerikai körök a kormány­politika színvonalára emelték a szuverén országok törvényes kor­mányai ellen folyó aknamunkát. E célból az USA állami költség­vetéséből hatalmas összegeket jut­tatnak arra, hogy a társadalom söp. redékéböl diverzáns bandákat tobo­rozzanak. E bandákat azután a de­mokratikus országokba küldik, hogy ott kártevő munkát végezzenek. E célból kormányszervezetek hálózata létesült. E szervezetek egymásután követik el a nemzetközi provokáció­kat, a békeszerető országok elleni erőszak és a gyűlölet kultuszát pro­pagálják. Jellemző, hogy az USA elnöke mellett működő, „pszichológiai há. ború kérdéseivel foglalkozó bizott­ság" éppen akkor tette közzé hiva­talos jelentését, midőn lehetőség nyílt a nemzetközi helyzet komoly enyhülésére. Egy gondolat, egy kö­vetkeztetés hatja át ezt az egész dokumentumot: az USA egész kül­politikai tevékenységének a továb­biakban még nagyobb mértékben kell szolgálnia „a hidegháború", Mivel kell foglalkoznia az ame­rikai diplomáciának a jelentés sze­rint? Kiderül, hogy: — „hideghábo­rúval". Mit kell szolgálnia az USA keres­kedelmének és gazdasági tevékeny­ségének ? A „hidegháborút". Milyen feladatok megoldására szolgálnak az USA kulturális kap­osolatai más országokkal? A „hi­degháború" feladataira. A tények azt bizonyítják, hogy a „hidegháború" politikája egyre in­kább arra vezet, hogy a normális diplomáciai kapcsolatokat a paran­csolgatás politikája váltja fel, a „hidegháború" politikája egyre inkább dezorganizálja a nemzet­közi kapcsolatokat; mesterségesen kiélezi az országok közötti kap­csolatokat. A „hidegháború" politikájának végrehajtása terén mutatkozó mér­hetetlen buzgalom arra vezet, hogy e politika végrehajtói lábbal tipor­ják az államok közötti kultúrkap­csolatok elemi törvényeit és a téren gyakran nevetséges helyzetbe kerül­nek. Nemrégen az egész világ tanú­ja volt annak, hogy a „hideghábo­rú" hírhedt stratégiáját alkalmazták még az Amerika és a Szovjetunió csapatai közötti sakkmérkőzés ren­dezésének kérdésében is. Az igaz­ságügyi minisztérium és a külügy­minisztérium megfosztották az ame­rikai sakkozók által vendégül hí­vott szovjet sakkozókat attól a jog­tól, hogy pihenni kiutazzanak a szovjet ENSz-képviselet villájába, Glencoe városba, amely 12 mérföld­re van New Yorktól. Mint ismeretes, a Szovjetunióba látogató külföldi vendégek ezrei, köztük amerikaiak is, utazgatnak az országban és el­mehetnek például Taskentbe, Tbili­sibe, Kievbe vagy más vidékekre. Ki­derül, hogy az USA-ban a meghí­vott vendégek közlekedését 12 mér­földön belül tilalmazzák, míg a Szovjetunióban a külföldi vendégek szabadon megtehetnek ezer mér­földeket. Hogy mernek ezután a Szovjetunióban lévő „vasfüggönyről" fecsegni? A nemzetközi események fejlődése azt mutatja, hogy a „hi­degháború" politikája, a nemzetközi provokációk politikája megmérgezi a nemzetközi légkört. Egyes magasan álló, de — enge­delemmel szólva — szűklátókörű óceánon túli személyiségek a nem­zetközi helyzet kiélezésének irány­vonalát követve gyengeségünk meg­nyilvánulásának tekintik a Szovjet­uniónak azt a törekvését, hogy biz­tosítsa a népek közti békét, gondos­kodjék a nemzetközi feszültség eny­hüléséről. Éppen ez az esztelen fel­tevés magyarázza meg azt, hogy az USA egyes körei nyilvánvalóan ér­telmetlenül nyúlnak hozzá a vitás nemzetközi kérdések megoldásához, ez magyarázza meg zsaroló és min­denfajta kalandokba bocsátkozó po­litikájukat. Persze, ebben a „filozófiában" nincsen semmi új sem. A világnak még nem volt ideje elfeledni, hogy nem más, mint Hitler bocsátkozott országunk elleni bűnös kalandba ab­ból az esztelen számításból kiindul­va, hogy a Szovjetunió „agyaglábú kolosszus". Ismeretes, hogy ez a német fasiszmus teljes bukását ered­ményezte. Engedtessék meg, hogy megkér­dezzem: milyen alapon ismétlik most meg egyes amerikai politikusok, a Szovjetunió gyengeségét emlegető szólamokat? Egyetlen józanul gondolkodó em­ber sem fogja tagadni, hogy a Szovjetunió nemzetközi helyzete jelenleg szilárdabb, mint valaha, hogy velünk együtt testvéri egy­ségben halad a hatalmas demokra­tikus tábor, hogy a szovjet ál­lam következetes harca az új há­ború veszélye ellen hatalmas te­kintélyt és bizalmat biztosított számára az embermilliók szemében a világ minden országában. Még országunk leggonoszabb el­lenségei is elismerik, hogy a má­sodik világháború befejezése után a Szovjetunióban évről évre jelen­tős mértékben fejlődik a gazdaság, a kultúra és a nép jóléte. A szov­jet társadalom egysége még sohasem volt olyan összeforrott, a szovjet népek testvéri barátsága még soha­sem volt olyan erős és megbontha­tatlan, mint most. Igaz, külföldön *

Next

/
Oldalképek
Tartalom