Uj Szó, 1953. augusztus (6. évfolyam, 186-211.szám)

1953-08-11 / 194. szám, kedd

1953 augusztus 12 U J SZO 3 G. M. Malenkov elvtárs, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének beszéde daság gépesítése és villamosítása ügyének megjavítására, a mütrá gyatermelés növelésére, valamint a kolhozparasztoknak nyújtandó ag ronómiai és zootechnikai segély fo kozásár

a szolgáló új, kiegészítő intézkedések megvalósítására. Ezen intézkedések közé tartozik mindenekelőtt: — állandó traktorista-, gépész és egyéb szakmunkáskáderek kiképzése a mezőgazdasági gépállo másokon, mert az ilyen állandó gépkezelökáderek hiánya egyik fö oka annak, hogy a mezőgazdaság ban nem használják ki kellőképpen a technikai felszerelést; — a mezőgazdaság fokozottabb ellátása gépekkel és traktorokkal, különösen kapálógépekkel és a me zögazdasági gépállomások javítóműhelyeinek megerősítése; — a mezőgazdaság villamosítását szolgáló munkálatok kiszélesítése mind új, falusi villamoserőtelepek létesítése útján, mind pedig úgy, hogy a mezőgazdasági gépállomásokat, a kolhozokat, a szovhozokat az állami energiahálózathoz csatol ják; — a kolhozok és szovhozok mii trágyaellátásának jelentős növelése; — egy-két mezőgazdasági szak embernek állandó munkára a kol hozokba helyezése úgy, hogy állo mányilag a mezőgazdasági gépál lomásnál maradjanak. Mindezek az intézkedések nagy mértékben eiö fogják segíteni a kolhozok, mezőgazdasági gépállomások és szovhozok előtt álló fö feladat sikeres megoldását. Ez a fö feladat valamennyi mezőgazdasági növény terméshozamának minden eszközzel való növelése, az állatállomány nö velése úgy, hogy ugyanakkor hozama is emelkedjék, a földműve. lés és állattenyésztés össztermc lésének és árutermelésének növe lése. A folyó évben az állam a mezőgazdaság fejlesztésére egyrészt az állami költségvetésből, másrészt pedig egyéb állami anyagi eszkö zökböl összesen körülbelül 52 miliárd cubelnyi kiadást irányoz elő. Szem előtt kell tartani azt is, hogy a folyó évben a kolhozok 3.5 milliárd rubel hosszúlejáratú hitelt kapnak az államtól a. kcjzösségi tu lajdonban lévő gazdaság fejlesztésé re. Maguk a kolhozok saját eszkö zeikböl 1953-ban nem kevesebb, mint 17 milliárd rubel beruházást eszközölnek. Elvtársak! Nagy feladatok állanak előttünk a mezőgazdaság fejlesztése terén. Nem kétséges, hogyha kolhozpa rasztjaink és mezőgazdasági dolgozóink, mezőgazdasági gépeket és műtrágyát gyártó iparunk munkásai, mérnökei és technikusai és mindnyájan, önökkel együtt határo-. zottan és állhatatosan hozzáfogunk közös ügyünkhöz, a mezőgazdaság további fellendítéséhez, nem sajnál, juk erre az erőt és az eszközt, akkor sikeresen meg fogjuk oldani azt a feladatot, hogy a legközelebbi két-három év alatt megteremtsük az élelmiszerbőséget a lakosság és a nyersanyagböséget a könnyűipar számára. A fogyasztási cikkeket termelő ipar továbbfejlesztésével, a mező gazdaság fellendülésével kapcsolatban még fontosabbá válik az árúforgalom minden módon való fejlesztésének feladata, az allami, szövetkezeti és kolhozkereskedelem szervezete megjavításának feladata. Szovjet kereskedelmünk a nép érdekeit és igényeit szolgálja. Az a feladat, hogy kiszolgálja a szocialista társadalmat, elősegítse a szocialista termelés fejlődését és megerősödését és összehangolja azt a nép igényeivel. Az állami, szövetkezeti kereskedelmi áruházak, rak. tárak és bázisok, kolhozpiacok kiterjedt hálózatán keresztül eljuttassa a néphez iparunk és mezőgazdaságunk által termelt közszükségleti cikkek sokrétű tömegét. A szovjet kereskedelem létfontosságú láncszeme az állami - ipar és a kol hozmezögazdaság közötti, termelésigazdasági kapcsolatok általános rendszerében is. A kereskedelem a szocializmusban alapvető formája a fogyasztási cikkek elosztásának a társadalom tagjai között és sokáig az is marad. Alapvető forma, amelynek segítségével kielégítik a dolgozók növekvő személyes szükségleteit. Ahhoz, hogy a szovjet kereskedelem sikeresen teljesíthesse a szocia lista társadalom számára létfontosságú feladatait, állandóan gondoskodnunk kell mindenoldalú fejlesztéséről. A kormány szüntelenül foglalkozik a szovjet kereskedelem fejlesztésének kérdéséivel. Ez kifejezésre jut abban, hogy egyre nö vekszik a kereskedelmi hálózatba áramló árumennyiség, rendszeresen csökken az élelmiszerek és ipari áruk ára. fejlődik a kereskedelmi vállalatok hálózata, a kolhozok mindenfajta segítséget megkapnak, hogy eladhassák mezőgazdasági ter. mékfeleslegeiket. A kormány a lakosság növekvő vásárlóképességének kielégítése ér. dekében az elmúlt hónapokban további intézkedéseket tett arra, hogy a tömegfogyasztási cikkek termelésének növelése útján, valamint az áruknak egyéb források felhasználásával történő fokozott piacra juttatása útján növelje az áruforgal mat. A közszükségleti cikkek termelésébe nagyszámú gépgyárat von. tunk be. Ezeknek az intézkedéseknek eredményeként idén az 1953 áprilisdecemberre a lakosságnak való eladásra eredetileg kijelölt 342 milliádr rubel összegű árun felül újabb 32 milliárd rubel értékű áru jut a kereskedelembe. Emellett növeltük azoknak az áruknak a készleteit, amelyekben nagy a kereslet a lakosság körében, így a gyapot-, gyapjú és selyemszövet, konfekciós áruk, bútor, edény, állati és növényi zsiradék, cukor, hal, hús, konzervkészlete, ket. Kiszélesítjük a kiváló minőségű búzaliszt eladását. Több fa- és épi tőanyagot és olyan ipari árut adunk el a lakosságnak, mint a gépkocsi, motorkerékpár kerékpár, háztartási jégszekrény, óra, távol balátókészülék, rádiókészülék, stb. A foganatosított intézkedések kezdik éreztetni hatásukat. Mint ismeretes, 1952 ben a kiskereskede lem volumene az előző évhez ké pest 10 százalékkal nőtt. Ez év első negyedében 7 százalékkal, a má. sodík évnegyedben már 23 százalékkal nőtt az előző év megfelelő időszakához képest. Ez azonban nem elégséges. Nem lehet számunkra elegendő az áruforgalom jelenlegi volumene. Ezenkívül komoly hiányosságok vannak a kereskedelem szervezetében is; sok kerületben még nem teremtették meg a lakosság számára szük. séges összes árukat biztositó kereskedelmet. Gyakran előfordul, hogy a vásárló más városba vagy más kerületbe kénytelen utazni, hogy megvásároljon valamely árut. A kereskedelmi és tervező szer. veknek gondosan tanulmányozniok kell a lakosság áruigényeit. A szovjet kereskedelem lényegéből következik, hogy sokoldalúan figyelembe ketl venni a lakosság Igényeit és legkülönbözőbb szükségleteit. Csupán ezer) az alapon lehet meg. szervezni az árukészleteik helyesebb elosztását az ország egyes vidékei között. A feladat az, hogy a legközelebbi két-három év alatt elegendő mennyiségű élelmiszer és ipari áru legyen az országban, hogy minden városban, minden falusi kerületben meg lehessen vásárolni minden szükséges árut. Az ötéves terv előírja, hogy 1955re a kiskereskedelmi áruforgalmat az állami és szövetkezeti kereske. delemben körülbelül 70 százalékkal emeljük 1950-hez képest. Minden lehetőségünk meg van arra, hogy ezt a feladatot már 1954-re telje, sitsük. A kereskedelmi szervezetek nagy mértékben felelősek a közszükségleti cikkek minőségéért, a kereske. delemnek nagy mértékben ki kell használni a rendelkezésére álló gaz dasági emeltyűket, hogy tevékenyen hathasson a termelésre a lakosság által keresett áruk termelésének növelése és olyan áruk termelésének csökkentése érdekében, amelyeket a lakosság nem keres. Elvtársak! A nép jólétének emelése terén nagy jelentősége van a lakásviszonyok, az egészségügyi ellátás további megjavításának, az iskolaés gyermekintézmény.hálózat kibö vítésének. Bár a háború előtt és különösen a háború utáni esztendőkben nagyarányú lakásépítés folyt nálunk, a lakásszükséglet még távolról sincs - kielégítve és mindenütt erős lakáshiány érezhető. Kü lönösen érezhető ez a városokban, hiszen a városi lakosság száma ná lünk jelentékenyen megnőtt. Az 1926. évi népszámlálás szerint a városi lakosság körülbelül 26 millió fö volt. 1940-ben már 61 millióra emelkedett, jelenleg pedig a váró sok lakossága körülbelül 80 millió. Ebben az évben jelentékenyen növekedtek a lakásépítést szolgáló állami beru házások. és összegük majdnem négyszerese annak, amit a háborút megelőző 1940-es esztendőben költöttünk e célra. A lakásépítés azonban még mindig rosszul halad, a lakásépítési terveket nem teljeítik egészükben, az állam által erre a célra elö irányzott anyagi eszközöket nem használják fel teljesen. Sok minisz. térium, helyi szovjet és pártvezetö nem fordít kellő figyelmet a lakásépítésre. Még nem kevés olyan gazdasági szakemberünk van. aki nem törődik a lakással. Oj vállala. tok építése esetén gyakran nem építenek kellő mennyiségű lakóházat a vállalatok munkásai és alkalmazottai számára és ezért sokszor az újonnan épült üzemekben nagy munkaerőnehézségek keletkeznek. Sok építőben gyökeret vert az a rossz gyakorlat, hogy az új háza kat úgy adják át használatra, hogy sok minden nem készült e] teljesen, a munkákat hanyagul végezték el. Ez lerontja a lakások minőségét és a dolgozók joggal tesznek szemrehányásokat emiatt. A feladat az. hogy megjavítsuk a lakásépítkezést, biztosítsuk a la. kásépítés és javítás terén az állami feladatok maradéktalan teljesítését. Több iskolára, gyógy, és gyermekintézményre is szükségünk van. Az 1953. évi népgazdasági terv a mult évhez képest előirja az iskolaépítés 30 százalékkal, az óvoda- és bölcsödeépítés 40 százalékkal és a kórházépítés 54 százalékkal való emelését. Az iskolák, kórházak és gyermekintézmények építése az idén minden hiányosság ellenére gyorsabb ütemben halad, mint más építkezések. Sokszor előfordul azonban, hogy a kiutalt összegeket nem teljesen használják ki és az iskola-, valamint gyermekintézmény-építkezés lassan halad. Rosszul teljesítik a gyermekintézmények építésének tervét a könnyűipari vállalatoknál, ahol — mint ismeretes — sok nö dolgozik és ezért különösen nagyjelentőségű az óvodák és bölcsődék kérdése. Nem kielégítően folyik a gyermekintézmények építése Ukrajée nában. Bielorussziában OSzSzSzK több vidékén. Az iskolák, kórházak, bölcsődék és óvodák hálózatának kiterjesztése és munkájának megjavítása terén nagy felelősség hárul az egészség ügyi minisztériumra, valamint a helyi szovjet és pártszervekre, amelyek kötelesek fokozni gondoskodásukat az iskola-, gyermek- és gyógy intézmény építésről, nagyobb figyelmet kell fordítaniuk erre. Elvtársak! Az ipar, a mezőgazdaság és a nép jólétének emelése terén előttünk álló halaszthatatlan feladatok meg oldása érdekében új, jelentékenyen magasabb színvonalra kell emelnünk egész gazdasági és szervezési munkánkat. Helytelen volna, ha nem látnánk azokat a lényeges hiányosságokat, amelyek az állami és gazdasági szervek munkájában mutatkoznak. E hiányosságok nem csekély kárt okoznak a népgazdaságnak. Ezekről a hiányosságokról szó volt pártunk XIX. kongresszusának határozataiban. El kell ismerni, hogy a minisztériumok. valamint a helyipárt és szovjetszervek még nem kielégítően teljesítik a kongresszus irányelveit és nem tesznek kellő in tézkedéseket a vállalatokat irányító munka megjavítására. A feladat az, hogy erőteljesebben szüntessük meg a meglévő hiányosságokat. A vállalatok nem kielégítő irá nyitásának példájául szolgálhat az, hogy gazdasági, pénzügyi és tervező szerveink nem fordítanak figyelmet az önköltség csökkentésének kérdéseire. Ismeretes, hogy az önköltség alap vető mutatószám, amely a vállalat egész munkájának minőségét jel lemzi. Sok gazdasági vezető megfeledkezik erről, kevéssé érdeklik a vállalat rentabilitásának kérdései. Egész sor iparágban nem teljesítet ték az ipari termék önköltsége csökkentésének és a munka termelékenysége növelésének ez év első félévi állami tervfeladatait. Az iparban még sok veszteséggel dolgozó vállalat van, amelyeknél a termékek önköltsége magasabb, mint ezeknek a termékeknek a megállapított ára; az ilyen vállalatok veszteségeit a jövedelmező, jól dolgozó vállalatok terhére fedezik. A veszteséggel dolgozó gyárak, üzemek és bányák léte — amelyek az élenjáró üzemek rovására élnek — aláássa a gazdasági számítás alapjait iparunkban, nem teremti meg a szükséges ösztönzést a felhalmozás további növelésére és károsan hat az állami költségvetés jövedelmének növelésére. Igen sok a veszteséggel dolgozó vállalat és nagy a veszteségek öszszege a szén- és faiparban. Ezekben az iparágakban sok vállalat több éven keresztül nem teljesítette az önköltségcsökkentési tervet és a munka termelékenysége emelésének tervét. Ennek következtében a szén- és faiparban a termékek önköltsége még mindig magas és a szén, valamint a faanyagok magas önköltsége késlelteti nemcsak e termékek árának csökkentését, de sok más ipari termék árának csökkentését is. 1952-ben a nem jövedelmező ipari vállalatok veszteségei 16 milliárd rubelre rúgtak. Jelentős veszteségeket okoztak a nem jövedelmező vállalatok 1953 első felében is. Az önköltségcsökkentési tervfel• az adatok teljesítése terén mutatkozó kedvezőtlen helyzet nemcsak az iparban található meg. Még mindig magas az építkezés önköltsége és nagyok a veszteségek az építöszervek többségénél; nem teljesíti a tervfeladatokat a munkák önköltsége terén sok gép- és traktorállomás, nem kielégítő a helyzet az önköltségcsökkentés terén a folyami szállításoknál, nem teljesitik a forgalmi költségek csökkentésének feladatait a kereskedelemben. A termékek önköltsége csökkentésének döntő feltétele valamennyi vállalatnál a munka termelékenységének növelése. Minden lehetőségünk megvan ahhoz, hogy ezt a feladatot sikeresebben oldjuk meg. Vállalataink élenjáró technikai felszerelése helyes kihasználás esetén lehetővé teszi, hogy egyre inkább megkönnyitsük a munkát és biztosítsuk a munka termelékenységének szakadatlan növekedését. A munka termelékeny, ségének növelése, valamint a rermék önköltségének csökkentése szempontjából hatalmas jelentőségű a termelés észszerű megszervezése, az, hogy növeljük a fő termelési folyamatokban foglalkoztatott dolgozók arányát a mellékmunkákat végző, kiszolgáló és kisegítő személyzet rovására. Az önköltség csökkentése és a munka termelékenységének növelése a szovjet nép anyagi jólétének fokozása szempontjából a termelés valamennyi ágazatában döntő .jelentőségű. Minél nagyobb vállalatainknál a munka termelékenysége, minél alaesonyabb az önköltség, annál kisebb valamennyi termék és áru ára. annál magasabb a nép életszínvonala. A feladat az. hogy végetvessünk a termelés önköltsége kérdései elha. nyagolásának, biztosítsuk az önköltségek rendszeres csökkentését és elérjük, hogy minden egyes vállalat rentábilis legyen. Hogy sikeresen megoldjuk az élőttünk álló feladatokat, alaposan fokoznunk kell a felelősséget az állami és gazdasági igazgatás minden láncszemének munkájában és növelnünk kell annak kulturáltságát. Az utóbbi hónapokban végrehaj. tottuk a minisztériumok összevonását éš jelentősen kibővítettük a miniszterek hatáskörét. Ezek az Intézkedések kedvező eredményekre vezetnek a gazdaság vezetésében és lehetővé tették, hogy az idén majd. nem hat és félmilliárd rubelt takarítsunk meg. De el kell ismerni, hogy az igazgatási apparátus fenn. tartása még mindig sokba kerül. A kormány továbbra is javítani fogja az államapparátus munkáját és határozottabban csökkenteni a fenn. tartására irányuló kiadásokat. Bizonyos módosításokat kel] foganatosítanunk a népgazdaság egyes ágai további fejlesztésére irányuló új feladatokkal kapcsolatban a minisztériumok eddig végrehajtott átszervezésén. Népgazdaságunk magabiztosan halad a további fellendülés útján. Erőink forrása a munkások, kol. hozparasztok és értelmiségiek hatalmas aktivitása és kezdeményezé. se. Óriási lehetőségeink vannak fö feladatunk — a nép állandóan növekvő anyagi és kulturális szükségletei maximális kielégítése — megvalósítása terén. Szilárd meggyőződésünk, hogy rövid idő alatt nagy sikereket értünk el e feladat megvalósításában. II. A nemzetközi helyzet és a Szovjetunió külpolitikája Küldött elvtársak! Belső kérdéseink megvizsgálása, kor, természetesen, nem tekinthe. tünk el a nemzetközi helyzettől. A nemzetközi helyzetet mindé, nekelőtt azok a komoly sikerek jellemzik, amelyeket a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság, a béke és a demokrácia egész tábora elért a nemzetközi feszültség enyhítéséért, a békéért, az új világháború elhárításáért vívott harcban. Keleten megszűnt a vérontás, amelynek szörnyű sok emberélet esett áldozatául és amely a legkomolyabb nemzetközi bonyodalmak veszélyét rejtette magában. A világ népei kitörő örömmel fogadták a koreai fegyverszünet aláírását és joggal tekintik azt a békeszerető erők győzelmének. A béke és a demokrácia tábora több mint három éven át harcolt a ko. reai háború megszüntetéséért. A fegyverszünet aláírása megkoronáz, ta e harcot. Az embermilliók akarata olyan hatalmas és hatékony erővé lett, hogy az agresszorok kénytelenek számolni vele. Az agresszív körök — háborút robbantva ki Koreában — abban reménykedtek, hogy sikerül térdre kényszeriteniök a koreai népet. A Koreai Népi Demokratkus Köztársaság ellen háborút indító intervenciósok azonban elszámították magukat. Nem tudták megtörni a hős koreai népet. Háborús kalandba kezdve az intervenciósok arra számítottak, hogy céljukat villámgyors csapással ós minden különös erőfeszítés nélkül elélik. A valóságban ez máskép alakult. Az intervenciósok hosszú véres háborúba bonyolódtak és miután emberben és hadi-' anyagban nagy veszteségeket szenvedtek, alaposan megtépázódott katonai tekitélyük, kénytelenek voltak lemondani hőditó terveikről. Ahogy azt mondtani szokták, gyapjúért mentek és megnyírva ' tértek vissza. A koreai nép harca az intervenciósok és a Li Szin Man klikkhez tartozó bérenceik ellen, bebizonyítota, hogy a szabadság és a haza