Uj Szó, 1953. augusztus (6. évfolyam, 186-211.szám)

1953-08-11 / 194. szám, kedd

4 III SZO 1953 augusztus 14 G. M. Malenkov elvtárs, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének beszéde kal az állati zsiradékipar termelésének háború előtti színvonala felett. Ezek az adatok szembetűnően tanúskodnak iparunk sikereiről. Ismeretes, hogy a párt az ország iparosításának ügyét a nehézipar — a kohászat, a fűtőanyag- és energetikai ipar fejlesztésével, a hazai gépgyártás fejlesztésével kpzdte. Enélkül nem is lehetett volna beszélni hazánk önállóságának biztosításáról. A párt szilárdan és tántoríthatatlanul tartotta magát vonalához a trockisták és a jobboldali kapitu. lánsok és árulók elleni harcban, akik ellenezték a nehézipar építését és követelték, hogy az eszközöket a nehéziparból a könnyűiparba irányítsuk. Ezeknek a javaslatoknak az elfogadása foradalmunk pusztu lását, országunk pusztulását jelentette volna, meri fegyvertelennek bizonyultak volna a kapitalista környezettel szemben. Emlékeznek az elvtársak, hogy milyen volt iparunk, amikor a párt célul tűzte ki az ország iparosítását. A párt XIV. kongresszusa előtt, az 1924—1925. gazdasági évben a Szovjetunióban csak 1,868.000 tonna acélt öntöttek, mindössze 16,520.000 tonna szenet bányásztak, a villamoserömüvek hárommilliárd kilo wattóra villamosenergiát sem ter. meltek. Vas- és színesfémek terme lése, szén- és olajkitermelés, valamint a villamosenergiatermelés terén a nagy kapitalista államokhoz képest az utolsó helyen álltunk. Nem volt traktor-, gépkocsi-, repü. lőgép. és szerszámgépgyártó iparunk. Nem volt valamennyire is komoly vegyiiparunk és mezegazdasági gépiparunk. Ma országunknak hatalmas, technikailag tökéletes nehézipara van. A párt XIV. kongresszusa óta el. telt 28 év alatt az ipari termelés 29-szeresére nőtt. Az 1924—1925. évhez képest ma acélt 21-szerte, sze net 19-szerte, villamosenergiát 45szörte többet termelünk. Még gyorsabb ütemben nőtt a vegyiipar és a gépipar, amelynek legtöbb ágát újonnan létesítettük. Ez alatt a:; idő alatt új ipari köz. pontok létesültek a Volga mentén, az Uraiban, Szibériában, a TávolKeleten, az északeurópai vidékeken, Kazahsztánban, a középázsiai köztársaságokban és a Kaukázusontúl. Fejlett nehéziparunk van országunk minden gazdasági vidékén. A nehézipar elsősorbani fejlesz, tése feladatainak megoldása gyökeresen megváltoztatta a nehéz- és könnyűipar közötti viszonyt, a teljes ipari termelésen belül. Jelenleg az összes ipari munkások körülbelül 70 százaléka a nehéz, iparban dolgozik. Míg 1924—1925ben a Szovjetunió egész ipara ter melésében a termelési eszközök ré. szesedése 34 százalék volt, addig a második ötéves terv végére, 1937-re már 58 százalék, 1953-ban pedig körülbelül 70 százalék. Ilymódon a nehézipar részesedése, amely 1924—1925-ben éppúgy, mint a forradalom előtti Oroszországban, mindössze egyharmad volt, ma több mint kétharmada a teljes ipari termelésnek. A nehézipar fejlődésével együtt növekedett és fejlődött or. szagunkban a vasúti és víziközlekedés. megteremtődött a gépkocsi- és légiközlekedés. Az 1925—1953. évi időszakban a közlekedés valamennyi fajtájának teherforgalma 13 és félszeresére emelkedett. Ugyanakkor a vasúti közlekedés teherforgalma több mint tizenötszörösére nőtt. A továbbiakban is minden eszközzel fejleszteni fogjuk a nehézipart, a kohászatot, az üzemanyagipart. az energetikai, vegyi- és a fa. ipart, a gépgyártást, az építőipart, fejleszteni és tökéletesíteni fogjuk közlek-edésünket. Kötelességünk nimdig emlékezetünkbe idézni: szocialista gazdasági életünk alapjai nak alapja a nehézipar, a nehéz, ipar fejlesztése nélkül nem lehet biztosítani a könnyűipar továbbfejlődését, a mezőgazdaság termelőerőinek fejlődését, nem lehet erősíteni országunk védelmi képességét. Most a nehézipar fejlesztésében elért sikerek alapján megvan minden feltételünk ahhoz, hogy megszervezzük a közfogyasztási cikkek termelésének rohamos fel. lendülését. Ehhez megvan minden lehetőségünk és ezt meg is kell tennünk. A legutóbbi 28 év alatt a termelőeszközök termelése egészben orszá gunkban körülbelül 55 szőrösére emelkedett, a közszükségleti cikkek termelése ez alatt az idő alatt csak körülbelül 12-szeresére nőtt. Az 1953. évi termelési színvonal összehasonlítása a háború előtti 1940. évi színvonallal azt. mutatja, hogy ez alatt az idő alatt a termelési eszközök termelése több mint három, szorosára nőtt, míg a közszükségleti cikkek termelése 72 százalékkal. A közszükségleti cikkek termeié sének elért terjedelme nem elégít het ki bennünket. Mindeddig nem volt lehetőségünk arra, hogy a könnyű- és az élelmiszeripart éppoly ütemben fejleszszük, mint a nehézipart. Most meg. tehetjük, következésképpen kötelesek vagyunk fokozni a nép anyagi és kulturális színvonala gyorsabb emelésének biztosítása érdekében a könnyűipar fejlődését. Hosszú időn át a beruházásokat elsősorban a nehézipar és a közlekedés fejlesztésére irányítottuk. Az ötéves tervek évei alatt, vagyis 1929-től 1952-ig beruházásokra és berendezések beszerzésére mai árakra átszámítva a következő állami összegeket fordítottuk: a nehéziparra 638 milliárd rubelt, a közlekedésre 193 milliárd rubelt, a köny. nyüíparra 72 milliárd rubelt és a mezőgazdaságra 94 milliárd rubelt. A kormány és a párt központi bizottsága szükségesnek tartja a könnyűipar, s ezen belül a halászati ipar fejlesztésére fordítandó beruházások jelentékeny emelését, a mezőgazdaság fejlesztését szolgáló beruházások növelését, szükséges nek tartja, hogy jelentősen növelje a közfogyasztási cikkek termelésé vei kapcsolatos feladatokat, szélesebb körben vonja be a fogyasztási cikkek termelésébe a gépgyártó és egyéb nehézipari vállalatokat. Halaszthatatlan feladat, hogy két-három esztendő alatt erősen fokozzuk a lakosságnak élelmiszerekkel és Ipari árukkal — hússal és húsárukkal, hallal és halkészítményekkel, vajjal, cukorral, cukrászati készítményekkel, szövetekkel, ruházattal, lábbelivel, edénnyel, bútorral és egyéb kulturális életszükséglet!, valamint háztartási cikkekkel való ellátottságát, jelentősen emeljük a lakosságnak valamennyi tömegfogyasztási áruval való ellátottságát. Mint ismeretes, az ötödik ötéves terv kitűzi, hogy 1950-hez viszonyítva körülbelül 65 százalékkal növeljük a fogyasztási cikkek termelését. Megyan a lehetőségünk arra, hogy a közfogyasztási cikkek ter. melését olyan arányokban fejlesszük, hogy jelentékenyen előbb teljesítsük az ötéves tervnek ezt a feladatát. Nem lehet azonban megelégedni csupán a fogyasztási cikk termelés mennyiségi növekedésével. Nem kevésbbé nagyjelentőségű valamennyi közszükségleti ipari áru minőségének kérdése. El kell ismerni, hogy elmaradtunk a közszükségleti cikkek minősége terén és komolyan ki kell javítanunk ezt. Sok vállalat még mindig neim kielégítő minőségű terméket állít elő, amely nem felel meg a szovjet fogyasztók igényeinek és Ízlésének. Bár az iparunk által gyártott közszükségleti cikkek általában tartósak, de kidolgozásukra és külsejükre nézve sok kívánnivalót hagynak hátra. Az ipari dolgozók szégyenére a vásárló gyakran inkább vásárol külföldi gyártmányú árukat csupán azért, mert szebben vannak kidolgozva, pedig minden lehetőségünk meg van j ó minőségű és szép szövetek, jóminöségü és tetszetős ruhák, tartós és csinos lábbelik gyártására; minden lehető ségünk meg van jól kidolgozni minden árut, amely a népfogyasztás kielégítését szolgálja. A szovjet nép joggal követel tőlünk és elsősorban a közsztikségle. ti cikkeket gyártó ipari dolgozóktól jóminöségü, szépen kidolgozott, kiváló minőségű árukat. Kötelesek vagyunk tettel felelni erre a köve telésre. Minden vállalat kötelessége kiváló minőségű terméket gyártani, állandóan gondoskodva a gyártott termékek jóságáról és szép külső kidolgozásáról. Az a feladata, hogy a közfogyasztási cikkek termelése te. rén éles fordulatot tegyünk, biztosítsuk a könnyű, és élelmiszeripar gyors fejlesztését. Ahoz azonban, hogy biztosíthassuk a közfogyasztási cikkek termelésének rohamos fellendülé. sét, mindenekelőtt a mezőgazda ság továbbfejlesztéséről és fellendítéséről kell gondoskodnunk, hiszen a mezőgazdaság látja el a lakosságot élelmiszerrel, a könynyüipart pedig nyersanyaggal. Szocialista mezőgazdaságunk nagy sikereket ért el. Évről évre növekszik és erősödik a kolhozok társadalmi tulajdonban lévő gazda sága, növekszik a mezőgazdasági termelés. Országunk el van látva gaboná val. A háború előtti időhöz viszo nyitva jelentékenyen növekedett az állami begyűjtés a gyapot, a cu korrépa és az állati termékek te rén. 1952-ben 1.770.000 tonna nyers gyapotot, az 1940 évinél majdnem 1.7 szer többet gyűjtöttek be. A cukorrépa begyűjtés 22 millió tonna volt, ez majdnem 30 százalékkal több, mint 1940 ben. Az állami húsbegyüjtés az elmúlt évben 3 mii lió tonna volt. Ez másfélszerese az 1940 évinek. A tejbegyüjtés 10 m'llió tonna volt, azaz majdnem 1.6szorosa az 1940. évinek. Az állami begyűjtésen kívül mezőgazdaságunk nagymennyiségű húst. tejet és egyéb élelmiszert bocsát áruba a szövetkezeti és ko'hozkereskedel. men keresztül. Szervezetten és sikeresen folyik a gabona és más mezőgazdasági termékek begyűjtése ebben az évben. Nagy sikereket értünk el a mezőgazdaság új, korszerű technikával való ellátása terén, ami lehetővé tette a sokfajta munka teljes gépesítését, a kolhozpa rasztság munkájának megkönnyí tését és termelékenyebbé tételét. A mezőgazdaság sikerei jelentő sek, ezek elvitathatatlan vívmányai kolhozainknak, gép- és traktorállomásainknak, szovhozainknak, szocialista rendszerünknek. Komoly hiba volna azonban, ha nem látnánk meg a mezőgazdaság több fontos ágának elmaradását, nem vennénk észre, hogy a mező gazdasági termelés jelenlegi szin vonala nem felel meg a mezőgaz daság fokozódó technikai ellátottsá gának és a kolhozrendszerben rej lő lehetőségeknek. Még sok kolhozunk, sőt egész vidékeink van nak, ahol a mezőgazdaság elhanyagolt állapotban van; az ország sok területén a kolhozok és szovhozok gyenge gabona, és más mezőgazda sági növénytermelést gyűjtenek be és nagy veszteségek fordulnak elő nálunk a betakarításnál, a közösségi tulajdonban lévő gazdaság gyenge fejlettsége következtében a kolhozok egy részének nincs elegendő természetbeni és pénzjövedelme és keveset adnak a kolhozparasztoknak a munkaegységekre pénzben, gabonában és más termékekben. El kell ismerni, hogy az állattenyésztés fejlesztésének ügye nem áll kedvezően és ezzel kapcsolatban még távolról sem elégítjük ki kellően a lakosság növekvő szükségleteit húsban, tejben, tojásban és más állattenyésztési termékben. Ismeretes,- hogy az állattenyésztés a háború előtti években sem volt elég fejlett. A háború után ugyan jelentékeny munka folyt az állatállomány pótlása és további növelése érdekében, de még mindig nem küzdöttük le az állattenyésztés fej lesztése terén mutatkozó lemara dást. Az állomány növekedésének üteme nem elegendő, az állatok hozama pedig továbbra is alacsony. Sok kolhozban a közösségi tulajdonban lévő állattenyésztés még nem vált a gazdaság nagyhozamú és nagyjövedelmű ágazatává, pedig olyanná kell lennie. Mindez ked vezőtienül befolyásolja a kolhozok , gazdasági helyzetét és kárt okoz a népgazdaságnak. Komoly elmaradás mutatkozik a burgonya és zöldségtermesztésben is. Ez akadályozza azt, hogy a va rosok és ipari központok lakossá gának ezen termékekkel való ellátását megjavítsuk, nem is szólva arról, hogy a burgonyahiány késlelteti az állattenyésztés fejleszté sét. Döntő fontosságú kötelességünk, hogy a legrövidebb időn belül vége tvessünk az elmaradó körzetek ben és kolhozokban a mezőgazda ság elhanyagoltságának, biztosítsuk a kolhozok közösségi gazdaságának gyors fejlesztését és megszilárdítását és ezen az alapon jelentősen növeljük a kolhozparasztoknak a munkaegység után járó pénz, gabona és egyéb termékek mennyiségét. Fel kell számolnunk az állatte nyésztés fejlesztése terén mutatko zó tűrhetetlen elmaradást, szilárd takarmánybázist kell teremtenünk, biztosítanunk kell az állat- és ba romfiáilomány számára szükséges helyiségeket, erősen fokozni kell az állattenyésztés hozamát, el kell érni, hogy az állatállomány, különösen a szarvasmarhaállomány erős ütemben növekedjék. Le kell küzdenünk az elmaradást a burgonya és zöldségtermelésben, hogy komolyan megjavítsuk a vá rosok és ipari központok lakosságának ellátását ezekkel a termékekkel és a legközelebbi két évben a burgonya, és zöldségtermelést olyan méretekig fejlesszük, amely nemcsalt teljes mértékben megfelel a lakosság és a feldolgozó ipar szük ségleteinek, hanem megfelel az állattenyésztés burgonyaszükségleteinek is. Kötelesek vagyunk biztosítani a gabonatermelés további gyorsabb növekedését, szem előtt tartva, hogy országunknak nemcsak növekvő gabanaszükségletét kell kielégítenie, de az állattenyésztés gyors fellendülése és az ipari növényeket termelő vidékek gabonaellátása is ezt követeli. A termésveszteségek elleni harc fokozása, valamint a gabona és más mezőgazdasági növények tényleges begyűjtésének növelése érdekében véget kell vetni annak a helytelen gyakorlatnak, hogy a kolhozoknak a gabona- és más növénytermelés terén végzett munkáját nem a tényleges begyűjtés, hanem a fajta szerinti terméshozam alapján értékelik. Nem szabad elfelejteni, hogy országunk, kolhozaink gazdaságát a raktárakba begyűjtött termés és nem a lábon álló termés jelenti. Továbbra is minden eszközzel fejlesztenünk kell az ipari növények, mindenekelőtt a gyapot, a len, a cukorrépa és az olaj ősnövények termesztését. Halaszthatatlan feladat, hogy az egész mezőgazdaság általános fellendülésének, valamint a kolhozok további szervezeti és gazdasági megerősítésének alapján a legközelebbi két-három évben megteremtsük országunkban az élelmiszerbőséget a lakosság és a nyersanyagbőséget a könnyűipar számára. E feladat sikeres megoldása érdekében a kormány és a párt központi bizottsága szükségesnek véli több nagyszabású intézkedés végrehajtását a mezőgazdaság további gyors fejlődésének biztosítása érdekében, mindenekelőtt olyan intézkedéseket, amelyek fokozzák a kolhozok és a kolhozparasztok gazda, sági érdekeltségét a mezőgazdaság elmaradó ágazatainak fejlesztésében. Nem lehet normálisnak tekinteni azt a jelenleg fennálló helyzetet, hogy a mezőgazdaság egyes ágazatainak és egyes mezőgazdasági nö. vényeknek, mint például a gyapotnak, a cukorrépának, a teának, a citrusféléknek fejlesztésére megteremtettük ugyan a kolhozokat és kolhozparasztokat ösztönző szükséges gazdasági eszközöket, viszont több más növény — a burgonya, a zöldségfélék - termesztését és különösen olyan döntőfontosságú ágazat, mint az állattenyésztés fejlődését az állam részérő] nem moz. ditjuk el; kellőképpen. Természetesen nem arról van szó, hogy Kevesebb gazdasagi ösztönzést adjunk a kolhozoknak és kolhozparasztoknak abban, hogy növeljék a gyapot, a cukorrépa és más növények termelését, amelyet az állam ösztönzően támogat Ellenkezőleg, a továbbiakban is gondoskodni fogunk e fontos növények termelésé, nek minden eszközzel való fejlesztéséről. Arról van szó, hogy egész sor intézkedést tegyünk annak érdeké, ben, hogy a kolhozoknak és kolhozparasztoknak nagyobb anyagi érdeke fűződjék a burgonya és a zöldségfélék termesztésének növeléséhez, valamint az állattenyésztés fejlesztéséhez. A kormány és a párt központi bizottsága elhatározta, hogy már eibben az évben, a kiskereskedelmi árak növelése nélkül, töretlenül folytatva az árak további leszállításának politikáját, emelni fogja a begyűjtési árat a kolhozok és kol. hoz parasztok által a kötelező beszolgáltatás keretében az államnak beadott hús, tej, gyapjú, burgonya és zöldségfélék után, nagy arányokban megszervezi a gabona, a zöldség, a burgonya, a hús. a tej és egyéb mezőgazdasági termékek magasabb áron való állami felvásárlását azoktól a kolhozoktól és kolhozparasztoktól, amelyek és akik már teljesítették a kötelező beszól, gáltatást: széles körben fejleszti a kolhozkereskedelmet, segíti a kolhozokat és mezőgazdasági termésfeleslegeiknek a kolhozpiacokon és a fogyasztási szövetkezeteken keresztül történő elhelyezése megszervezésében. Amellett, hogy növeljük a kolhozparasztok anyagi érdekeltségét a közös tulajdonban lévő gazdaság fejlesztésében, a kormány és a párt központi bizottsága azt is elhatározta, hogy komolyan kijavítja és megváltoztatja azt a helyelen magatartást, amely a kolhozparaszt személyi tulajdonában lévő háztáji gazdasága iránt nálunk kialakult. Ismeretes, hogy a kolhoz fő erejét' képező közösségi tulajdonban lévő gazdaság mellett a mezőgaz. daság artyelj alapszabályzatának megfelelően, minden kolhozparasztnak van háztáji gazdasága a kol. hozcsalád egyes személyi szükségleteinek kielégítésére, mivel ezeket a szükségleteket még nem lehet teljes mértékben az artyeljgazdaságból kielégíteni. A kolhozparasztok személyes tulajdonban lévő háztáji gazdaságával szemben alkalmazott adópolitikában meglévő hiányosságaink következtében az utóbbi években előfordult, hogy csökkent a kolhozparasztok jövedelme a személyes tulajdonban lévő állatállomány, elsősorban a szarvasmarhaállomány, ami ellentmond pártunk kolhozépítése terén folytatott politikájának. Ezzel kapcsolatban a kormány és a párt központi bizottsága szükséges, nek tartotta, hogy jelentősen csökkentse a kolhozparasztok személyi tulajdonban lévő háztáji gazdaság után járó kötelező beszolgáltatások normáját, elhatározta — amint erről Zverjev elvtárs pénzügyminisz. ter már beszámolt — hogy megváltoztatja a kolhozparasztok mezőgazdasági adójánalt kivetési' rendszerét, átlag körülbelül felére csökkenti minden kolhozparaszt pénzbeli adóját és teljesen törli a muít évekről fennmaradt mezőgazdasági adóhátralékot. Az állami költségvetésben előirányzatok vannak az állati termékek, burgonya és zöldség begyüjtési árának emelésére, figyelembe vettük a költségvetés bevételeiben a mezőgazdasági adó csökkentése, valamint a kolhozparasztokra kirótt állati termék-beadás mérséklése következtében beállott változásokat. A kolhozok és kolhozparasztok gazdasági ösztönzésére irányuló rend szabályok, valamint az adópolitika terén foganatosított rendszabályok végrehajtása következtében a kolhozok és kolhozparasztok jövedelmei már 1953 ban több mint 13 milliárd rubellel _ a teljes évre számítva több mint 20 milliárd rubellel - növekednek. Az állami költségvetés jelentős összegeket vrányoz elő a mezőgaz.