Uj Szó, 1953. augusztus (6. évfolyam, 186-211.szám)

1953-08-11 / 194. szám, kedd

\ Világ proletárjai egyesüljetekl SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA Bratislava, 1953 augusztus 11, kedd mmmmmmm—mmmm-mmmmmm—^i—mmmm 40 fillér VI, évfolyam, 194. szóm c/í mai számban: G. M Malenkov elvtárs, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnök pnel. beszéde a Szovjetunió Legjelső lanácsának záróülésén (1-5. old.) Vezessük és neveljük a dolgozókat a termelés gazdaságossá tételére Dolgozóink százezrei naponta te­vékeny vészt vesznek az ipari ön költségek csökkentéséért, az anyag, tüzelő, villamosenergia és szerszám, megtakarításért, a termelés min­den téren való gazdaságossá tételé­ért folytatott harcban. Flbben meg­nyilvánul munkásaink, mestereink és technikusaink szocialista viszo nya a közös vagyonhoz, az a ne mes törekvésük, hogy hozzájárulja­nak társadalmunk gazdagságának szaporításához. A gazdaságosság az igazi, valódi hazafiság kifejezője, annak a szilárd tudatnak megnyil vánulása. hogy rendszerünk alapja, valamint az egész nép életszínvo. nala emelésének forrása a termelés állandó megszilárdítása és megja­vítása minden egyes munkahelyen. Az összes állami ég közös eszkö­zökkel való gazdaságos bánásmód jelentősége, az önköltségek állandó csökkentésének jelentősége az ipar­ban egyre inkább növekszik, mert a pénzreform végrehajtásával kikü­szöböltük azokat az akadályokat, amelyek a közfogyasztási árucikkek árai csökkentésének politikai meg. valósítását akadályozták, aa olyan árcsökkentés megvalósítását, mint amilyet a Szovjetunióban hajtanak ivégre. Törekvésünk a termelés ma­ximális gazdaságossá tételére, a termelés önköltségeinek csökkenté­sére a munkatermelékenység eme. lésére,, üzemeink rentabilitásának fokozására, a mezőgazdasági terme, lés felemelése mellett dolgozóink legszélesebb rétegei anyagi és kul­turális színvonala további emelésé­nek legfontosabb előfeltételei meg­teremtését, országunknak a szocia­lizmushoz való előrehaladásának meggyorsítását jelenti. Számos üzem dolgozói kitartóan törekednek az ötödik ötéves terv feladatainak lehető legsikeresebb teljesítésére, a rejtett tartalékok feltárására és kihasználására, az új munkamódszerek érvényesítésére és az összes termelési eszközök gaz­daságos felhasználására, hogy elér. jék üzemeink magasabb fokú renta­bilitását és így elérjék a jobb élet­színvonalat. így például egy fontos vállalatban, a ohavellcei mangánérc, és kovand.üzemekben lévő pártszer­vezet kitartóan az értékes termékek fejtési és termelési tervteljesítésére és túlteljesítésére mozgósította a dolgozókat. Ebben az üzemben a szocialista tnunkaversenyben a dol­gozók több mint fele részt vesz, helyesen fejtenek ki tömegpolitikai munkát, főleg a termelési megbe. szélések és a kötelezettségvállalá­sok teljesítésének rendszeres ellen­őrzése napról napra segíti a terme­lés megjavítását. Ez az üzem, amely tavaly a legrosszabb üzemek közé tartozott, ez év második negyedé­ben megkapta teljesítményeiért a legértékesebb kitüntetést: a kor­mány Vörös Zászlóját. Az üzem dolgozói nemcsak túlteljesítették az üzem tervét, hanem ezzel egy­idejűleg a munkatermelékenységet a tervhez viszonyítva 16.5 százalék­kai emelték, az akkumulációs ter­vet pedig 185 százalékra teljesítet­ték. Dolgozóink hazafias gondoskodása gazdaságunk felvirágzásáról és a nyersanyagok gazdaságos felhasz­nálásáról. amelyek közös tulajdo­nunkat képezik, számos élmunkás példás tetteiben is megnyilvánul. A zvoleni ÖSD mozdonyraktár leg­jobb fűtője, a besztercebányai Ku­bik József mesteri módon fűt a szénnel. Fél év alatt az a csoport, amelyben Kubík fűtő dolgozik, több mint 90 tonna fűtőanyagot takart tott meg, amely elegendő voit £00 tonnás vonatnak Ipolyságról Zó­lyomba való vontatására, több mint 20 napon keresztül. Kubik elvtárs módszere szerint, aki az SzlKP X. kongresszusának tiszteletére kötele­zettséget vállalt, hogy a többi fű­töket is megtanítja az új módszer szerint dolgozni, a zólyomi vonat csoportok összes fűtőinek már egy­harmada dolgozik e módszer alap­ján. Kubik elvtársnak és követői­nek kezdeményezése a szénfogyasz. tást csökkenti, vasútainkon gazda­ságosabbá teszi a szállítást és to­vábbi terjesztést érdemel. A termelés jelentős gazdaságossá tétele számos üzemünkben elsősor­ban pártunk és kormányunk óriási munkájának eredménye, amelyet a dolgozók nevelésének szentel a Mindenki gazda a saját munkahe­lyén" jelszó szellemében. A párt és szakszervezetek, valamint az üzemvezetőségek legelsőbbrendü kö­telessége még hatásosabbban segí­teni a pártot és a kormányt ebben a munkájában. A dolgozókat a ter­melés gazdaságossá tételére vezet­ni és nevelni annyit jelent, hogy naponta meg kell magyarázni nekik, mily nagy jelentősége van a. gazda­ságosságnak a nemzetgazdaságban. Az önköltségek rendszeres csökken­tése nélkül és a termelésnek min­den téren való gazdaságossá tétele nélkül nem lehet komolyan gondol­ni a munkások és a többi dolgozók életszínvonalának további emelésé­re. A termelés szüntelen gazdasá­gossá tétele az egyik legfontosabb előfeltétele a fogyasztási árucikkek árai csökkentésének. Ezért minden üzemben fel kell használni minden alkalmat és eszközt, a gyűléseket, előadásokat, üzemi rádiót, sajtót ée faliújságokat a dolgozóknak a szo­cialista gazdaságosságra való neve­lésére. A gazdaságosság kérdésének fő­leg a termelési értekezleteken kell figyelmet szentelni, amelyeken ed­dig kevés szó esett az élenjáró dol­gozóknak a termelés gazdaságossá tételéért folytatott harcban elért tapasztalatairól. Szükséges, hogy a munkások minél szélesebb tömege ismerje meg-, hogy milyen módon kell a megtakarításokat elérni. Az élenjáró dolgozók tapasztalatai nép­szerűsítésének üzemeinkben nagyobb figyelmet kell szentelni. Ezzel egy. idejüleg minden üzemben be kell vezetni a vállalaton belüli chozras­csotot, a műhelyek és központok gazdálkodását ismertetni kell a munkások előtt, meg kell világítani előttük a termelés felesleges meg­drágításának okait és az üzem na­gyobb fokú rentabilitásához vezető utakat. Valamennyi párt- és szakszerve­zet, valamint üzemi vezetőség fel­adata összes dolgozóinkat a szocia­lista gazdaságosság szellemében, valamint a pazarlás és a közös va. gyon szétszórása minden egyes je­lenségének kiküszöbölésére nevelni. A gazdaságosság az egész társada­lom jóléte további növekedésének, a dolgozók legszélesebb rétegei élet­színvonala további emelésének leg­fontosabb törvénye. Ezért a gazdaságosság kérdései­nek állandóan dolgozóink figyelme központjában kell állaniuk, hogy egyre nagyobb számban vegyenek részt az önköltség csökkentéséért indított szocialista munkaversenyek ben. A gazdaságosság további foko­zása, az önköltségek csökkentése biztosítja dolgozóink életszínvona­lának emelését. (A Rudé Právo vezércikkéből.) Befejeződött a Szovjetunió Legfelső Tanácsának ülésszaka Moszkva, augusztus 8. (TASZSZl Augusztus 8-án a Nagy Kreml Palotában befejezte munkáját a Szovjetunió Legfelső Tanácsának 5. ülésszaka. A Szövetségi Tanács és a Nemzetiségi Tanács együttes ülé sén a küldöttek és a vendégek me­legen köszöntötték a kormánypá. holyokban megjelenő G. M. Malen kovot, V. M. Molotovot, N. Sz. Hruscsovot. K. J. Vorosilovot, N. A. Bulganyint, L. M. Kaganovicsot, A. I. Mikojant, M. Z. Szaburovot, M. G. Pervuhint. A Szovjetunió 1953. évi állami költségvetésének vitájában felszó­lalt Jan Kalnberzin küldött (Lett SzSzK). Ezután G. M. Malenkov, a Szovjetunió Minisztertanácsának el­nöke kapott szót. Nagy figyelmmel hallgatott beszédét többízben sza­kította meg viharos, hosszas taps G. M. Malenkov felszólalása után lezárult a Szovjetunió 1953. évi ál­lami költségvetésének vitája. Arszenyij Zverjev. a Szovjetunió pénzügyminisztere zárszavában ki jelentette, hogy a' Szovjetunió Mi­nisztertanácsa megvizsgálja és te. klntetbe veszi a küldöttek felszóla­lásaiban elhangzott megjegyzéseket és felvetett kérdéseket. A Szovjetunió Legfelső Tanácsa 544 milliárd 264 millió 720 ezer rubeles bevételi, 530 milliárd 532 millió 48 ezer rubeles kiadási ösz­szeggel hagyta jóvá ^ Szovjetunió 1953. évi állami költségvetését. A be\'ételek 13 milliárd 732 millió 672 ezer rubellel haladják meg a kiadá­sokat. A Szovjetunió Legfelső Tanácsa egyhangúlag elfogadta a Szovjet­unió 1953 évi állami költségvetésé­ről szóló törvényt. Ezután jóvá­hagyták N a mezőgazdasági adóról szóló törvényt, a Szovjetunió Leg­felső Tanácsa Elnökségének tör. vényerejű rendeleteit és módosítot­ták a Szovjetunió alkotmánya 126. cikkelyének szövegét. G. M Malenkov elvtárs, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének beszéde Augusztus 8-án tartotta záróülé­sét a Szovjetunió Legfelső Tanácsá­nak ötödik ülésszaka. Az ülésen be­szédet mondott G. M. Malenkov, a Szovjetunió Minisztertanácsának el. nöke, akit valamennyi jelenlévő vi­haros éljenzéssel fogadott. Alább következik beszédének szövege: — Küldött elvtársak! Az állami költségvetés tervezete, amelyet a kormány a Szovjetunió Legfelső Tanácsa jelen ülésszaka elé terjesz. tebt megvitatásra, teljesen biztosítja a népgazdaság fejlesztését szolgáló feladatok pénzellátását 1953-ban, annak az ötödik ötéves tervnek harmadik évében, amelynek teljesí­tése nagy lépés lesz előre a kom­munista társadalom országunkban való felépítésének útján. Az állami költségvetés tükrözi a szovjet kormány és pártunk politi­káját, amely a szocialista népgaz­daság fejlesztésére és szakadatlan felvirágoztatására irányul. Az 543.357 . millió rubelre rúgó költségvetési összbevételek túlnyo­mó része — 86 százaléka — az iparból, a mezőgazdaságból és a népgazdaság más ágaiból szárma­zik. A költségvetési kiadásokban viszont a legnagyobb tétel a népgaz. daság pénzellátása. Az 1953. évi költségvetés 192.5 milliárd rubelt irányoz elő a nép. gazdaság fejlesztésére, vagyis az összes költségvetési kiadások több mint 36 százalékát, szemben a múlt évi 178,8 milliárd rubellel. A költségvetési előirányzatok mellett a népgazdasági tervnek megfele­lően ugyanerre a célra fordítjuk a vállalatok és gazdasági szervek majdnem 98 milliárd rubelnyi saját anyagi eszközét, amely jövedelmük­ből és más forrásokból képződött. Ilymódon a népgazdaság finanszíro­zására ebben az évben összesen több mint 290 milliárd rubelt fordí­tanak, szemben az 1952. évi 265 milliárd rubellel. Ezzel kapcsolat, ban szem előtt kell tartani, Hogy a végrehajtott árcsökkentés következtében a rubel vásárló­ereje növekedett, és következésképpen a népgazdaság finanszírozásának mértéke reálisan még inkább növekedett. A népgazdaság fejlesztésére elő. irányzott anyagi eszközök biztosít­ják a társadalmi termelésnek, mint a nép jóléte további fellendítése és országunk védelmi képessége még fokozottabb erősítése alapjának sza­kadatlan növelését. Az állami költségvetés tükrözi a szovjet állam gondoskodását a dol­gozók anyagi és kulturális életszín­vonalának töretlen emeléséről. A közoktatási, egészségvédelmi, szociális és kulturális, a nyugdíjakat szolgáló kiadások, valamint a la­kosságnak a kölcsönök nyomán jutó kifizetések ebben az esztendő­ben 139.5 milliárd rubelt tesznek ki az 1952. évi 129.6 milliárd rubellel szemben. Ezenkívül a költségvetés terhére kiadásokat irányoztunk elő az állami kiskereskedelmi árak le­szállítására. Ezek a kiadások éven. ként több mint 46 milliárd rubeles hasznot biztosítanak a lakosságnak, Több más intézkedés is közvetlenül szolgálja a nép anyagi jólétének emelését. A lakosság az idei év költség­vetéséből összesen 192 milliárd rubelt, a költségvetés összes ki­adásainak több mint 36 százalé­kát kapja, szemben aa elmúlt ért 147 milliárd rubellel. A dolgozók ugyanakkor személves jövedel­mükből, adók és illetékek, vala­mint kölcsön jegyzés formájában 65 milliárd rubellel, azaz az el­mült évinél SÍ milliárd rubellel kevesebbel járulnak hozzá a költ­ségvetéshez. Ilymódon ebben az évben a munká. sok, kolhozparasztok, alkalmazót, tak 127 milliárddal többet kapnalí majd a költségvetésből, mint ameny­nyivel személyes jövedelmükből hozzájárulnak. A lakosság 1952-ben 61 milliárd rubellel kapott többet, mint amennyivel a költségvetéshez hozzájárult Az állami költségvetés 110.2 milliárd rubelt irányoz elő honvédelmi kiadásokra. Ez az ösz­szeg a költségvetés valamennyi ki­adásának 20.8 százaléka az 1952. évi 23.6 százalékkal szemben. A kormány, midőn az említett összeget javasolja a honvédelmi ki. adásokra, abból indul ki, hogy kö­telességünk fáradhatatlanul tökéle. tesíteni és szilárdítani a szovjet fegyveres erőket, hogy megóvjuk hazánk biztonságát és készek le. gyünk pusztítóan visszaverni az agresszort, ha megkísérelné megza­varni a Szocialista Szovjet Köztár­saságok Szövetsége népeinek békés életét. I. Az ipar és a mezőgazdaság területén előttünk álló halaszthatatlan feladatokról és a nép anyagi jólétének további emelését szolgáló intézkedésekről Elvtársak! A költségvetés megtár­gyalásával szeretnék szólani az ipar és a mezőgazdaság terén fel­merülő néhány halaszthatatlan fel­adatról, amelyeknek megoldása le. hetövé teszi, hogy sikeresebben hajtsuk végre fő feladatunkat: a munkások, kolhozparasztok, értei, miségiek, valamennyi szovjet ember anyagi jóléte további emlősének biz­tosítását. Az 1953-as év első félévének, va­lamint az 1951. és 1952. évek gaz­dasági eredményei azt mutatják, hogy iparunk sikeresen teljesíti az ötödik ötéves terv feladatait. Az 1953. évi ipari termelés körül­belül két és félszerese lesz a há­borút megelőző 1940. évinek. A nehézipar alapvető ágai terme, lésének emelkedését a következő adatok jellemzik: 1953-ban több mint 38 millió ton­na acélt termelnek, vagyis több mint kétszerannyit, mint 1940-ben: szenet több mint 320 millió tonnát bá­nyásznak, vagyis 93 százalékkal többet, mint 1940-ben; kőolajat több mint 52 millió tonnát termel, nek ki, vagyis majdnem 70 száza­lékkal többet, mint 1940_ben; ce­mentet több mint 16 millió tonná­val termelnek többet, vagyis majd­nem háromszorannyit, mint 1940­ben; villamosenergiát 133 milliárd kilowattórát termelnek, vagyis 2.8­szer többet mint 1940-ben. A vegyi, ipar termelése 1953-ban 1940,hez képest háromszorosára növekszik, a gépek és berendezések gyártása 3.8. szeresére. Ami a közszükségleti cikkek ter­melését illeti, a következő kép áll előttünk: 1950-ben 5,300.000.000 méter pamutszövetet gyártanak, vagyis 34 százalékkal többet, mint 1940-ben; gyapjúszövetet több mint 200 millió métert, vagyis körülbelül 70 százalékkal többet, mint 1940­ben; selyemszövetet több mint 400 millió métert, vagyis több mint öt­szörannyit, mint 1940.ben; cukrot 3,600.000 tonnát, vagyis majdnem 70 százalékkal többet, mint 1940­ben; állati zsiradékot 400.000 ton­nát, vagyis majdnem 80 százaién-

Next

/
Oldalképek
Tartalom