Uj Szó, 1953. augusztus (6. évfolyam, 186-211.szám)

1953-08-09 / 193. szám, vasárnap

4 UJSZÖ 1953 augusztus 7 A Szovjetunió harca az osztrák államszerződésért Az osztrák államszerződés kérdése a nyugati hatalmak „jóhiszeműségének", igazi szándékainak egyik próbaköve. Ausztria — a hitleri agreszszió első áldozata — ma is megszállás alatt van, ma sem élhet szabadon és függetlenül, mert az imperialisták hetedik esztendeje szabotálják az államszerződés létrejöttét. Az államszerződésnek biztositania kellene Ausztria függetlenségét. De a négy nagyhatalom külügyminiszterhelyettesei az eddig megtartott 250 ülésen nem tudtak megegyezni, mert a nyugati hatalmak, akiknek nem kell a független, demo. kratikus Ausztria, új meg új nehézségeket gördítettek a szerződés megkötéséneik útjába. Az imperialistáknak olyan Ausztria kell, amely engedelmesen teljesitii parancsaikat. Azt akarják, hogy Ausztria „alpesi erőddé" váljék, a Szovjetunió és a népi demokráciák elleni agresszió támaszpontjává és felvonulási területté. Azt a feladatot szánták Ausztriának, hogy öszszekötő kapocs legyen az Európahadsereg országai és az agresszív Balkán-blokk között. Ennek a célnak érdekében militarizálják az országot, új hadsereg szervezését készítik elő és háborús terveik szolgálatába állítják a gazdasági életet. Szolgai módon támogatja őket ebben a Raab-Schärf-kormány, amely önálló Ausztria helyett új An. schlusst készít elő. Amikor a külügyminiszterhelyettesek- tanácskozásán a Szovjetunió kitartó erőfeszítései eredményeként megállapodás jött létre az államszer. ződés főbb kérdéseiben, a nyugati hatalmak — félredobva az eddigi eredményeket — az úgynevezett „rövidített államszerződés" javaslatával álltak elő, hogy megakadályozzák a megegyezést. A „rövidített államszerződésből" kihagyták . mindazt, ami Ausztria jövő demokratikus és békés fejlődése szempontjából döntő jelentőségű. Nem biztosítja ez a szerződés az elemi szabadságjogokat az osztrák állam polgárai számára, tág teret nyit a fasiszta rendszer újjáteremtésének és nem biztosít önálló hadsereget sem Ausztriának, hogy függetlenségét megvédhesse. A „rövidített államszerződés" tulajdonképpen az eredeti államszerződés teljes elve. tését jelenti és egyedül az imperialisták népellenes és háborús politikájának szempontjait tartja szem előtt. A Szovjetunió egész sor jegyzékben követelte már eddig is az osztrák nép és a béke érdekeit sértő „rövidített államszerződés" visszavonását s a tárgyalások folytatását az eredeti megállapodások alapján, hogy Ausztria végre elnyerje rég áhított függetlenségét. Ez a követelés azonban mindeddig süket fülekre talált. A Szovjetunió most újabb jegyzékben hívta fel a nyugati ha. talmakat a tárgyalások folytatására, hogy végre tető alá hozzák azt a szerződést, amelynek lényeges pontjaiban már régen megegyeztek. Minthogy pedig az osztrák kormány szemforgató módon a Szovjetuniónál sürgette az államszerződés megkötését — az osztrák kormánynak küldött szovjet jegyzék megvilágította, hogy a „rövidített államszer zödéshez" való ragaszkodással éppen az osztrák kormány akadályozza a tárgyalások befejezését. A Szovjet, unió ugyanakkor az osztrák kor. mány tudomására hozta, hogy augusztus 1-től kezdve magára vállalja a megszállási költségeket, ezzel is bizonyítva az osztrák nép iránti jóakaratát és baráti érzelmeit. Az AFP washingtoni jelentése arról számol be, hogy a szovjet kezdeményezés nagy zavart keltett az ottani politikai körökben. Ausztria dolgozói viszont lelkes örömmel fogadták a szovjet békepolitika újabb megnyilvánulását. Több üzem dolgozói — mint például a SiemensSchuckert-müvek üzemi tanácsa — felhívták a kormányt, hogy a maga részéről tegye szabaddá az utat az államszerződés megkötésére és változtassa meg eddigi egyoldalú külpolitikáját. Most a nyugati hatalmakon a sor, hogy színt valljanak: akarják-e a szabad és független Ausztria megteremtését — vagy sem. Válaszuk — mint á talában az osztrák kérdés végleges rendezése — a legközvetlenebbül érdekel bennünket. Hiszen az ausztriai imperialista mesterkedés a mi határainknál folyik, a népi demokráciák ellen, vagyis ellenünk is készülődnek, a mi építőmunkánk eredményeit is veszélyeztetik azok, akik Ausztriában a fasizmus és a háború tűzfészkét élesztgetik. Elsőrendű jelentőségű tehát számunkra, hogy olymódon rendezzék az osztrák kérdést, ami biztosítja nyugati határaink békéjét és az oszttrák niép demokratikus fejődését. Fokozott figyelemmel kísérjük tehát az osztrák államszerződés ügyének alakulását és teljes mértékben tá. mogatjuk a szovjet álláspontot, amely egyaránt képviseli az osztrák nép és a vele szomszédos népek érdekeit. Az amerikai politika csődje Olaszországban Július 15-én alakult meg és július 28-én meg is bukott De Gasperi új kormánya. Az olasz képviselőház rögtön az első szavazáson megtagadta bizalmát a kormánytól és attól a politikától, amelyet De Gasperi képviselő, az olasz érdekeket eláruló amerikabarát politikától, amely a háborús kalandorok szekeréhez láncolta az országot, súlyos politikai és gazdasági válságba sodorta az olasz népet. De Gasperi és politikája tulajdonképpen már a június 7-i választásokon megbukott, mikor a választóknak több mint fele a kormány ellen szavazott. Minden hatósági ter. ror és csalás, minden klerikális befolyásolás ellenére 1.8 millió szavazatot vesztett a Keresztény Demokrata Párt, 2.8 milliót a kormánykoalíció és 13.6 millió szavazó fordult szembe a kormánnyal. A választás eredményeképpen megszűnt a Keresztény Demokrata Párt eddigi monopolhelyzete a képviselőházban és az olasz politikában. Az amerikai finánctöke olaszországi helytartója azonban mindent megkísérelt, hogy a hatalmat továbbra is biztosítsa a maga és megbízói számára. Több mint egy hónapig alkudozott mindenfelé, hogy egy új De Gasperi-kormányt tákoljon össze. A tárgyalások eredménye azonban azt mutatja, hogy még volt szövetségesei is elfordultak tőle. A nép pártjaival és szervezeteivel természetesen De Gasperi nem tárgyalt hanem elsősorban az olasz nagyburzsoázia képviselőivel: Cottával, az olasz gyárosok elnökével, Gaetanival, a nagybirtokosok szövetségének elnökével, Vallettával, a Fiat Müvek vezérigazgatójával és hasonlókkal. Végül is a Keresztény Demokrata Párt vezetőiből alaki tott kisebbségi kormánnyal kísérlete, zett — és mint a július 28-i szavazás megmutatta — sikertelenül Még a szélső jobboldalról sem tudott sza-, vazatokat szerezni politikája támogatására, pedig erre nagyon számított. „Önök nem ismernek engem — kiáltotta bemutatkozó beszédében a monarchisták felé — és én nem ismerem önöket. Miért ne szakítanánk időt, hogy megismerjük egymást?" De a tömegnyomás súlya alatt még ezek a képviselők is ellene fordul rak. ötévi önkényuralom alatt az egész olasz nép alaposan megismerte éa megelégelte népellenes politikáját. Az olasz nép a július 7-i választáson világosan kifejezésre juttatta, hogy nem háborút akar, hanem békét, nem az európai hadsereget akarja, hanem a nemzetközi feszültség enyhítését tárgyalások útján. A választás megmutatta: az olasz nép nem tűri tovább az amerikai imperialisták uralmát Olaszországban és olyan kormányt akar, amely biztosítja nemzeti függetlenségét. Az olasz népnek nem kell a Schuman-terv. amely az amerikai érdekek szolgálatéban militarizálta a gazdaságot, nem kell az Atlanti Szövetség, amely új háború veszedelmével fenyeget — nem kell De Gasperi sem, az atlanti háborús és nyomorpolitika képviselője. A kormány bukása tehát elsősorban az olasz politikai erőviszonyok jelentős balratolódásának az eredménye. De Gasperi bukása természete sen az amerikai imperialisták olaszországi politikájának csődjét jelenti „Az amerikai beavatkozás meghiu. sulása Olaszországban alapos és fájdalmas tanulság a jelenlegi ameriA költségvetés vitája a Szovjetunió Nemzetiségi Tanácsában A Szovjetunió Legfelső Tanácsának ülésszaka augusztus 6-án folytatta munkáját. A küldöttek és vendégek viharos tapssal fogadták a párt és a kormány páholyaiban megjelenő G. M. Malenkovot, N. Sz. Hruscsovot, K. J. Vorosilovot, N. A. Búlganyint, A. I. Mikojant. Az ülés napirendjén a Nemzetiségi Tanács költségvetési bizottságának korreferátuma szerepelt a Szovjetunió 1953 évi állami költség, vetéséről, valamint az 1951 és 1952 évi költségvetés teljesítéséről. Hochlov előadói beszéde után elsőnek Wiiis Lacis küldött (Lett SZSZK) szólalt fel. Lacis adatokat ismertetett a Lett Köztársaság baráti sikereiről, a közoktatásra, a dolgozók egészségvédelmére fordított költségvetési tételek növekedéséről. Nikolaj Mihajlov küldött beszédében a moszkvai ipar munkájával, a moszkvai terület mezőgazdasági továbbfejlődésének perspektívájával foglalkozott. Saraf Rasidov küldött (Üzbek SZSZK) a következő felszólaló, kijelentette: a Kommunista Párt nemzetiségi politikája ragyogóan testesül meg Üzbekisztán ipari szervezetének gyökeres megváltozásában. A köztársaságban az utóbbi 15 évben több mint ezer iparvállalatot építettek és új iparágakat teremtettek. Nikolaj Avhimovics bjelorussz küldött kiemelte, hogy a köztársaság Ipari termelésének színvonala már másfélszeresével túlszárnyalja a háború előtti színvonalat. Ezenkívül minden egyes kolhozcsalád jövedelme az 1940-es évhez viszonyítva másfélszeresére növekedett. Pavlo Ticsina, az ukrán nép küldöttje helyeselte a kormány által benyújtott költségvetési tervezetet és a mezőgazdasági adóra vonat, kozó új törvénytervezetet. Az adó csökkentése jelentős mértékben emeli a falusi lakosság anyagi jólétét, — mondotta a szónok — és tovább fokozza a Szovjetunió mezőgazdasági termelését. A Nemzetiségi Tanács ülésén augusztus 6-án a kazach, a tatár, a moldvai és a baskír köztársaságok küldöttei is felszólaltak. 4 Csehszlovák ifíúság találkozása Bukarestben a nagy Kína ifjúságával Augusztus 6-án, csütörtökön a Bukaresti Világifjúsági Találkozón részt vevő csehszlovákiai ifjúság küldöttségének felejthetetlen találkozásban volt része. Az összes euró pai népi demokratikus országok képviselőivel együtt, valamint Németország, Vietnam, Mongolia, Pat. hetlao és Korea ifjúságának képviselőivel együtt a CsISz-tagok a nagy Kína ifjúságának vendégei voltak. Amikor a béketábor országainak küldöttségei a békefeliratokkal, kínai valamint orosz jelszavakkal díszített táblákkal a nagy fehér épület elé érkeztek, a vendéglátók lelkes fogadtatásban részesítették őket. A fogadtatás után kővetkező gazdag kultúrprogrammban az összes küldöttségek részt vettek. A kínai énekesek, táncosok és artisták mesteri előadását tüzes magyar csárdá sok, gyönyörű táncok, a bolgárok, lengyelek, németek, albánok gazdag programmja, valamint a Lucsnica csehszlovák együttes fellépése, a távolkeleti, koreai táncok és dalok váltották fel. Ezután felszólaltak az egyes küldöttségek vezetői. Rámutattak arra, hogy a béketáborban mily nagyfontosságú erőt képvisel a nagy Kí. na. Ladislav Lis, a csehszlovák küldöttség vezetője hangsúlyozta hogy a csehszlovák ifjúság sohasem feledkezik meg a kínai népi önkéntesek segítségéről, akiknek érdemük volt abban, hogy a koreai rablóháború véget ért. Ezután a koreai ifjúság vezetője szólalt fel és megindultan mondott a kínai önkénteseknek köszönetet azért, hogy vérüket és életüket áldozták a koreai békéért. A hivatalos programm után az ifjúsági küldöttségek ajándékokat adtak át. egymásnak. Az összes küldöttek gyönyörű selyemkendőt, zsebkendőt, festett képeket kaptak, valamint minden küldöttség vezetője aranyjelvényt kapott. Az értékes ajándékokon kívül minden egyes küldöttség a kínai ven. déglátóktól ágyútöltény hüvelyéből készült aranyozott vázát kapott. Az Ifjúság ezután gazdagon téritett asztalhoz ült le. A CsISz-tagok csoportja a koreai, vietnami és pat. hetlaói hősök mellé ült. Kicserélték jelvényeiket, a CsISz-jelvényt, Mao Ce Tung és Kim Ir Szen arcképé, vei díszített jelvényekért. Annak ellenére, hogy különféle nyelven be. széltek, a beszéd nem akadozott és a koreai front hősei hazánk iránti szeretetüket „Tancuj, tancuj vykrú. caj!" dallal fejezték ki. Az összejövetel majdnem 5 órán keresztül tartott és a béketábor egységének és erejének nagy manifesztá. ciőja lett, amelynek élén a Szovjetunió áll. A fiatalok egymás kezét fogva elénekelték a demokratikus ifjúság himnuszát. Ezután 500 fiú és lány ajkán felhangzott a nemzetközi munkáshimnusz, az „Internacionálé" Az összes küldöttségek hosszasan éltették a Szovjetuniót, Malenkov elvtársat, Mao Ce Tungot, Kim Ir Szent, Bierutot, Zápotockyt és az összes országok vezetőit, amelyeknek küldöttségei jelen voltak. Lelkesen fogadták Panmindzsonban a hazatérő koreai és kínai hadifoglyokat A hazatérő koreai és kinal hadifoglyok első csoportját — amelyben 357 beteg és sebesült hadifogoly is volt — szerdán lelkes fogadtatás ban részesítették Panmindzsonban. A koreai-kínai fél átvevő térségében már kora hajnalban megtörtént minden előkészület a hazatérő hadifoglyok fogadtatására. A központban hatalmas diadalív üdvözlő felirata köszöntötte az érkezőket. A sápadt, lesoványodott hazatérteken meglátszottak a délkoreai pokoltáborokban elszenvedett kínzások nyomai. Mihelyt a koreai-kínai fél átvevő térségébe értek, kiragasztották a mentőkocsik ablakaira az életlik kockáztatásával titokban őrzött nemzeti zászlócskákat. A hazatérők rongyokat viseltek és legtöbbjük mezítláb volt, vagy csak féllábán volt eipő. Elnyűtt, ameri. kai egyenruhát viseltek, amelyekre PW- vagy POW-jelzés volt mázol, va. A másik fél hazatelepltettjei ragyogó arccal szálltak le a koreai, kínai mentökocsikról, kezükben kis csomaggal, amely személyes tulaj, donukat tartalmazta. Egyik gitárt is hozott vissza magával. Vidáman integettek az újságírók felé. Aláírták a megegyezést a koreai együttes Vöröskereszt-csoportok működéséről Panmindzsonban hétfőn aláírták szágos Vöröskereszt, társaságainak az együttes Vöröskereszt.csoportok j küldötteit olyan hadifogolytáborokműködéséről szóló egyezményt. Az ; ba küldik szolgálatra, ahol saját egyezményt a koreai és kínai Vö röskerszt-társaságok nevében Csang Ik, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság Vöröskereszt Társasá gának képviselője, az ENSz haderejében csapataikkal résztvevő áüamok Vöröskereszt-társaságai ne vében pedig Lyrell W. Neatherlin, az Amerikai Vöröskereszt Társaság képviselője írt

a alá. A megegyezés értelmében az együt. tes Vöröskereszt-csoportok munká ját az az alapelv irányítja, hogy kölcsönös megegyezéssel és közösen működjenek, hogy munkájukat sí mán, a tanácskozás és teljes együttműködés szellemében végezzék. A lehetőség szerint — mondja az egyezmény — mindkét fél orA párizsi dolgozók üdvözölték Henry Martint Augusztus 5-én Párizsban a Fémmunkások Házában gyűlést tartottak Henry Martin tiszteletére. A híres francia hazafit üdvözölték a munkások, az értelmiségiek és diákok képviselői. Az elnökségben Henry Martin, L. Dávid, a „Henry Martin védelmére alakult bizottság" titkára, J. Duclos, R. Guiot, E. Fail. Ion, V. Michaud, Franciaország Kommunista Pártja Politikai Irodájának tagjai, a demokratikus szervezetek képviselői foglaltak helyet L. Dávid beszéde után Jacques Duclos üdvözölte a dicső szabadságharcost. Ezután átadták Henry Martinnak Franciaország kjilönféie közszervezetei ajándékait. nemzetiségükhöz tartozó hadifoglyok vannak. Az együttes Vöröskereszt-csoportok a megegyezés értelmében meg. látogatják mindkét fél hadifogoly, táborait, beszélhetnek a hadifoglyokkal, ajándékokat oszthatnak, szükség esetén orvosi kezelést nyújthatnak, ellenőrizhetik a hadifoglyok életkörülményeit és a jóléti berendezéseket. A csoportok személyzete, ha szükségesnek lát. szik és arra lehetőség nyílik, elkíséri a kicserélendő hadifoglyokat és útközben gondoskodik róluk. A hadifogolycsere színhelyén működő csoport gondoskodik a hadifoglyok jólétéről, különösen a betegekről és sebesültekről, megfigyeli a hadifoglyok átvételének és átadásának folyamatát és elvégzi azt a munkát, amellyel a hadifoglyok hazatelepítése ügyében kiküldött bizottság megbízza. A mindkét fél hadifogolytáboraiban és a hadifogolycsere színhelyén működő együttes Vöröskereszt-csoportok munkájának összehangolása érdekében Panmindzsonban állomá sózó egyeztető csoportot állítanak fel, amelybe mindkét fél 4—4 tagot küld. kai kormány számára" — ismerte be a Német Szociáldemokrata Párt sajtószolgálata, majd hangsúlyozta, hogy De Gasperi bukásával kudarcot vallott a „kis Európa" gondo. lata, amelyet Sehuman, De Gasperi és Adenauer neve fémjelez. A francia Le Monde c. burzsoá lap arra, a következtetésre jut, hogy De Gasperi bukása halálos csapás az európai hadseregre, amelynek az olasz miniszterelnök volt az egyik leghűségesebb propagálója. A new-yorki Daily Mirror szerkesztőségi cikkében így kesereg: „De Gasperi bukása csak újabb bizonyítéka a saját méltóságokat érző nemzetek fellépésének a függőség ellen. Az USAnak felül kell vizsgálnlok politikájukat, amely pénzért akar barátot szerezni és más országokban ajándékokkal akar választási győzelmet biztosítani. A nyugati burzsoá sajtó megál. lapítja, hogy a jelenlegi olasz hely; zetben nehéz lesz új kormányt ala. I kítani. Egy új reakciós kormányt . illetően kétségkívül helytálló ez a megállapítás. A július 28-i szavazás azt bizonyltja, hogy azokkal a nehézségekkel, amelyeket a nép kinyilvánított akarata gördít a háborús és nyomorpolitika útijába, még az olyan minden hájjal megkent politikus sem tud megbirkózni, mint De Gasperi. Mert a nép olyan kormányt akar, amely megfelel a július 7-i választáson kinyilvánított aka. ratának. „Azt kívánjuk — mondotta Togliatti elvtárs, — hogy a válságból olyan kormány alakuljon, amely szakít az 1947 után kialakult kormányzati szokással és tekintetbe veszi a néptömegek akaratát, törekvéseit, követeléseit."