Uj Szó, 1953. augusztus (6. évfolyam, 186-211.szám)

1953-08-09 / 193. szám, vasárnap

4 UJSZÖ 1953 augusztus 7 A Szovjetunió harca az osztrák államszerződésért Az osztrák államszerződés kérdése a nyugati hatalmak „jóhiszeműségé­nek", igazi szándékainak egyik pró­baköve. Ausztria — a hitleri agresz­szió első áldozata — ma is megszál­lás alatt van, ma sem élhet sza­badon és függetlenül, mert az im­perialisták hetedik esztendeje sza­botálják az államszerződés létrejöt­tét. Az államszerződésnek biztosita­nia kellene Ausztria függetlenségét. De a négy nagyhatalom külügymi­niszterhelyettesei az eddig megtar­tott 250 ülésen nem tudtak meg­egyezni, mert a nyugati hatalmak, akiknek nem kell a független, demo. kratikus Ausztria, új meg új nehéz­ségeket gördítettek a szerződés meg­kötéséneik útjába. Az imperialistáknak olyan Ausz­tria kell, amely engedelmesen telje­sitii parancsaikat. Azt akarják, hogy Ausztria „alpesi erőddé" váljék, a Szovjetunió és a népi demokráciák elleni agresszió támaszpontjává és felvonulási területté. Azt a felada­tot szánták Ausztriának, hogy ösz­szekötő kapocs legyen az Európa­hadsereg országai és az agresszív Balkán-blokk között. Ennek a cél­nak érdekében militarizálják az or­szágot, új hadsereg szervezését ké­szítik elő és háborús terveik szol­gálatába állítják a gazdasági éle­tet. Szolgai módon támogatja őket ebben a Raab-Schärf-kormány, amely önálló Ausztria helyett új An. schlusst készít elő. Amikor a külügyminiszterhelyet­tesek- tanácskozásán a Szovjetunió kitartó erőfeszítései eredményeként megállapodás jött létre az államszer. ződés főbb kérdéseiben, a nyugati hatalmak — félredobva az eddigi eredményeket — az úgynevezett „rövidített államszerződés" javas­latával álltak elő, hogy megakadá­lyozzák a megegyezést. A „rövidí­tett államszerződésből" kihagyták . mindazt, ami Ausztria jövő demo­kratikus és békés fejlődése szem­pontjából döntő jelentőségű. Nem biztosítja ez a szerződés az elemi szabadságjogokat az osztrák állam polgárai számára, tág teret nyit a fasiszta rendszer újjáteremtésének és nem biztosít önálló hadsereget sem Ausztriának, hogy független­ségét megvédhesse. A „rövidített ál­lamszerződés" tulajdonképpen az eredeti államszerződés teljes elve. tését jelenti és egyedül az imperia­listák népellenes és háborús politi­kájának szempontjait tartja szem előtt. A Szovjetunió egész sor jegyzék­ben követelte már eddig is az oszt­rák nép és a béke érdekeit sértő „rövidített államszerződés" vissza­vonását s a tárgyalások folytatását az eredeti megállapodások alapján, hogy Ausztria végre elnyerje rég áhított függetlenségét. Ez a követe­lés azonban mindeddig süket fülek­re talált. A Szovjetunió most újabb jegyzékben hívta fel a nyugati ha. talmakat a tárgyalások folytatásá­ra, hogy végre tető alá hozzák azt a szerződést, amelynek lényeges pontjaiban már régen megegyeztek. Minthogy pedig az osztrák kormány szemforgató módon a Szovjetunió­nál sürgette az államszerződés meg­kötését — az osztrák kormánynak küldött szovjet jegyzék megvilágí­totta, hogy a „rövidített államszer zödéshez" való ragaszkodással éppen az osztrák kormány akadályozza a tárgyalások befejezését. A Szovjet, unió ugyanakkor az osztrák kor. mány tudomására hozta, hogy au­gusztus 1-től kezdve magára vállal­ja a megszállási költségeket, ezzel is bizonyítva az osztrák nép iránti jó­akaratát és baráti érzelmeit. Az AFP washingtoni jelentése arról számol be, hogy a szovjet kezdeményezés nagy zavart keltett az ottani politikai körökben. Ausz­tria dolgozói viszont lelkes örömmel fogadták a szovjet békepolitika újabb megnyilvánulását. Több üzem dolgozói — mint például a Siemens­Schuckert-müvek üzemi tanácsa — felhívták a kormányt, hogy a ma­ga részéről tegye szabaddá az utat az államszerződés megkötésére és változtassa meg eddigi egyoldalú külpolitikáját. Most a nyugati hatalmakon a sor, hogy színt valljanak: akarják-e a szabad és független Ausztria meg­teremtését — vagy sem. Válaszuk — mint á talában az osztrák kérdés végleges rendezése — a legközvetle­nebbül érdekel bennünket. Hiszen az ausztriai imperialista mesterkedés a mi határainknál folyik, a népi de­mokráciák ellen, vagyis ellenünk is készülődnek, a mi építőmunkánk eredményeit is veszélyeztetik azok, akik Ausztriában a fasizmus és a háború tűzfészkét élesztgetik. El­sőrendű jelentőségű tehát számunk­ra, hogy olymódon rendezzék az osztrák kérdést, ami biztosítja nyu­gati határaink békéjét és az oszt­trák niép demokratikus fejődését. Fokozott figyelemmel kísérjük tehát az osztrák államszerződés ügyének alakulását és teljes mértékben tá. mogatjuk a szovjet álláspontot, amely egyaránt képviseli az osztrák nép és a vele szomszédos népek ér­dekeit. Az amerikai politika csődje Olaszországban Július 15-én alakult meg és jú­lius 28-én meg is bukott De Gasperi új kormánya. Az olasz képviselőház rögtön az első szavazáson megta­gadta bizalmát a kormánytól és at­tól a politikától, amelyet De Gasperi képviselő, az olasz érdekeket eláruló amerikabarát politikától, amely a háborús kalandorok szekeréhez lán­colta az országot, súlyos politikai és gazdasági válságba sodorta az olasz népet. De Gasperi és politikája tulajdon­képpen már a június 7-i választá­sokon megbukott, mikor a választók­nak több mint fele a kormány el­len szavazott. Minden hatósági ter. ror és csalás, minden klerikális be­folyásolás ellenére 1.8 millió szava­zatot vesztett a Keresztény Demo­krata Párt, 2.8 milliót a kormány­koalíció és 13.6 millió szavazó for­dult szembe a kormánnyal. A válasz­tás eredményeképpen megszűnt a Keresztény Demokrata Párt eddigi monopolhelyzete a képviselőházban és az olasz politikában. Az amerikai finánctöke olaszorszá­gi helytartója azonban mindent megkísérelt, hogy a hatalmat to­vábbra is biztosítsa a maga és meg­bízói számára. Több mint egy hóna­pig alkudozott mindenfelé, hogy egy új De Gasperi-kormányt tákoljon össze. A tárgyalások eredménye azonban azt mutatja, hogy még volt szövetségesei is elfordultak tőle. A nép pártjaival és szervezeteivel természetesen De Gasperi nem tár­gyalt hanem elsősorban az olasz nagyburzsoázia képviselőivel: Cottá­val, az olasz gyárosok elnökével, Gaetanival, a nagybirtokosok szö­vetségének elnökével, Vallettával, a Fiat Müvek vezérigazgatójával és hasonlókkal. Végül is a Keresztény Demokrata Párt vezetőiből alaki tott kisebbségi kormánnyal kísérlete, zett — és mint a július 28-i szavazás megmutatta — sikertelenül Még a szélső jobboldalról sem tudott sza-, vazatokat szerezni politikája támo­gatására, pedig erre nagyon szá­mított. „Önök nem ismernek engem — kiáltotta bemutatkozó beszédé­ben a monarchisták felé — és én nem ismerem önöket. Miért ne sza­kítanánk időt, hogy megismerjük egymást?" De a tömegnyomás sú­lya alatt még ezek a képviselők is ellene fordul rak. ötévi önkényuralom alatt az egész olasz nép alaposan megismerte éa megelégelte népellenes politikáját. Az olasz nép a július 7-i választáson vilá­gosan kifejezésre juttatta, hogy nem háborút akar, hanem békét, nem az európai hadsereget akarja, hanem a nemzetközi feszültség enyhítését tár­gyalások útján. A választás meg­mutatta: az olasz nép nem tűri to­vább az amerikai imperialisták ural­mát Olaszországban és olyan kor­mányt akar, amely biztosítja nem­zeti függetlenségét. Az olasz nép­nek nem kell a Schuman-terv. amely az amerikai érdekek szolgálatéban militarizálta a gazdaságot, nem kell az Atlanti Szövetség, amely új há­ború veszedelmével fenyeget — nem kell De Gasperi sem, az atlanti há­borús és nyomorpolitika képviselő­je. A kormány bukása tehát első­sorban az olasz politikai erőviszo­nyok jelentős balratolódásának az eredménye. De Gasperi bukása természete sen az amerikai imperialisták olasz­országi politikájának csődjét jelenti „Az amerikai beavatkozás meghiu. sulása Olaszországban alapos és fáj­dalmas tanulság a jelenlegi ameri­A költségvetés vitája a Szovjetunió Nemzetiségi Tanácsában A Szovjetunió Legfelső Tanácsá­nak ülésszaka augusztus 6-án foly­tatta munkáját. A küldöttek és ven­dégek viharos tapssal fogadták a párt és a kormány páholyaiban meg­jelenő G. M. Malenkovot, N. Sz. Hruscsovot, K. J. Vorosilovot, N. A. Búlganyint, A. I. Mikojant. Az ülés napirendjén a Nemzeti­ségi Tanács költségvetési bizottságá­nak korreferátuma szerepelt a Szovjetunió 1953 évi állami költség, vetéséről, valamint az 1951 és 1952 évi költségvetés teljesítéséről. Hochlov előadói beszéde után el­sőnek Wiiis Lacis küldött (Lett SZSZK) szólalt fel. Lacis adatokat ismertetett a Lett Köztársaság ba­ráti sikereiről, a közoktatásra, a dolgozók egészségvédelmére fordí­tott költségvetési tételek növekedé­séről. Nikolaj Mihajlov küldött beszédé­ben a moszkvai ipar munkájával, a moszkvai terület mezőgazdasági to­vábbfejlődésének perspektívájával foglalkozott. Saraf Rasidov küldött (Üzbek SZSZK) a következő felszólaló, ki­jelentette: a Kommunista Párt nem­zetiségi politikája ragyogóan teste­sül meg Üzbekisztán ipari szerve­zetének gyökeres megváltozásában. A köztársaságban az utóbbi 15 év­ben több mint ezer iparvállalatot építettek és új iparágakat teremtet­tek. Nikolaj Avhimovics bjelorussz küldött kiemelte, hogy a köztársa­ság Ipari termelésének színvonala már másfélszeresével túlszárnyalja a háború előtti színvonalat. Ezenkí­vül minden egyes kolhozcsalád jö­vedelme az 1940-es évhez viszonyít­va másfélszeresére növekedett. Pavlo Ticsina, az ukrán nép kül­döttje helyeselte a kormány által benyújtott költségvetési tervezetet és a mezőgazdasági adóra vonat, kozó új törvénytervezetet. Az adó csökkentése jelentős mér­tékben emeli a falusi lakosság anya­gi jólétét, — mondotta a szónok — és tovább fokozza a Szovjetunió mezőgazdasági termelését. A Nemzetiségi Tanács ülésén au­gusztus 6-án a kazach, a tatár, a moldvai és a baskír köztársaságok küldöttei is felszólaltak. 4 Csehszlovák ifíúság találkozása Bukarestben a nagy Kína ifjúságával Augusztus 6-án, csütörtökön a Bukaresti Világifjúsági Találkozón részt vevő csehszlovákiai ifjúság küldöttségének felejthetetlen találko­zásban volt része. Az összes euró pai népi demokratikus országok képviselőivel együtt, valamint Né­metország, Vietnam, Mongolia, Pat. hetlao és Korea ifjúságának képvi­selőivel együtt a CsISz-tagok a nagy Kína ifjúságának vendégei vol­tak. Amikor a béketábor országainak küldöttségei a békefeliratokkal, kí­nai valamint orosz jelszavakkal dí­szített táblákkal a nagy fehér épü­let elé érkeztek, a vendéglátók lel­kes fogadtatásban részesítették őket. A fogadtatás után kővetkező gaz­dag kultúrprogrammban az összes küldöttségek részt vettek. A kínai énekesek, táncosok és artisták mes­teri előadását tüzes magyar csárdá sok, gyönyörű táncok, a bolgárok, lengyelek, németek, albánok gazdag programmja, valamint a Lucsnica csehszlovák együttes fellépése, a tá­volkeleti, koreai táncok és dalok vál­tották fel. Ezután felszólaltak az egyes kül­döttségek vezetői. Rámutattak ar­ra, hogy a béketáborban mily nagy­fontosságú erőt képvisel a nagy Kí. na. Ladislav Lis, a csehszlovák kül­döttség vezetője hangsúlyozta hogy a csehszlovák ifjúság sohasem fe­ledkezik meg a kínai népi önkénte­sek segítségéről, akiknek érdemük volt abban, hogy a koreai rablóhá­ború véget ért. Ezután a koreai ifjúság vezetője szólalt fel és megindultan mondott a kínai önkénteseknek köszönetet azért, hogy vérüket és életüket ál­dozták a koreai békéért. A hivatalos programm után az ifjúsági küldöttségek ajándékokat adtak át. egymásnak. Az összes kül­döttek gyönyörű selyemkendőt, zseb­kendőt, festett képeket kaptak, va­lamint minden küldöttség vezetője aranyjelvényt kapott. Az értékes ajándékokon kívül minden egyes küldöttség a kínai ven. déglátóktól ágyútöltény hüvelyéből készült aranyozott vázát kapott. Az Ifjúság ezután gazdagon téri­tett asztalhoz ült le. A CsISz-tagok csoportja a koreai, vietnami és pat. hetlaói hősök mellé ült. Kicserélték jelvényeiket, a CsISz-jelvényt, Mao Ce Tung és Kim Ir Szen arcképé, vei díszített jelvényekért. Annak ellenére, hogy különféle nyelven be. széltek, a beszéd nem akadozott és a koreai front hősei hazánk iránti szeretetüket „Tancuj, tancuj vykrú. caj!" dallal fejezték ki. Az összejövetel majdnem 5 órán keresztül tartott és a béketábor egy­ségének és erejének nagy manifesztá. ciőja lett, amelynek élén a Szovjet­unió áll. A fiatalok egymás kezét fogva elénekelték a demokratikus if­júság himnuszát. Ezután 500 fiú és lány ajkán felhangzott a nemzetkö­zi munkáshimnusz, az „Internacioná­lé" Az összes küldöttségek hossza­san éltették a Szovjetuniót, Malen­kov elvtársat, Mao Ce Tungot, Kim Ir Szent, Bierutot, Zápotockyt és az összes országok vezetőit, amelyeknek küldöttségei jelen voltak. Lelkesen fogadták Panmindzsonban a hazatérő koreai és kínai hadifoglyokat A hazatérő koreai és kinal hadi­foglyok első csoportját — amelyben 357 beteg és sebesült hadifogoly is volt — szerdán lelkes fogadtatás ban részesítették Panmindzsonban. A koreai-kínai fél átvevő térségé­ben már kora hajnalban megtör­tént minden előkészület a hazatérő hadifoglyok fogadtatására. A köz­pontban hatalmas diadalív üdvözlő felirata köszöntötte az érkezőket. A sápadt, lesoványodott hazatérte­ken meglátszottak a délkoreai po­koltáborokban elszenvedett kínzások nyomai. Mihelyt a koreai-kínai fél átvevő térségébe értek, kiragasztot­ták a mentőkocsik ablakaira az éle­tlik kockáztatásával titokban őr­zött nemzeti zászlócskákat. A haza­térők rongyokat viseltek és leg­többjük mezítláb volt, vagy csak féllábán volt eipő. Elnyűtt, ameri. kai egyenruhát viseltek, amelyekre PW- vagy POW-jelzés volt mázol, va. A másik fél hazatelepltettjei ra­gyogó arccal szálltak le a koreai, kínai mentökocsikról, kezükben kis csomaggal, amely személyes tulaj, donukat tartalmazta. Egyik gitárt is hozott vissza magával. Vidáman integettek az újságírók felé. Aláírták a megegyezést a koreai együttes Vöröskereszt-csoportok működéséről Panmindzsonban hétfőn aláírták szágos Vöröskereszt, társaságainak az együttes Vöröskereszt.csoportok j küldötteit olyan hadifogolytáborok­működéséről szóló egyezményt. Az ; ba küldik szolgálatra, ahol saját egyezményt a koreai és kínai Vö röskerszt-társaságok nevében Csang Ik, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság Vöröskereszt Társasá gának képviselője, az ENSz had­erejében csapataikkal résztvevő áüamok Vöröskereszt-társaságai ne vében pedig Lyrell W. Neatherlin, az Amerikai Vöröskereszt Társaság képviselője írt a alá. A megegyezés értelmében az együt. tes Vöröskereszt-csoportok munká ját az az alapelv irányítja, hogy kölcsönös megegyezéssel és közösen működjenek, hogy munkájukat sí mán, a tanácskozás és teljes együttműködés szellemében végez­zék. A lehetőség szerint — mondja az egyezmény — mindkét fél or­A párizsi dolgozók üdvözölték Henry Martint Augusztus 5-én Párizsban a Fém­munkások Házában gyűlést tartot­tak Henry Martin tiszteletére. A híres francia hazafit üdvözölték a munkások, az értelmiségiek és diá­kok képviselői. Az elnökségben Henry Martin, L. Dávid, a „Henry Martin védelmére alakult bizottság" titkára, J. Duclos, R. Guiot, E. Fail. Ion, V. Michaud, Franciaország Kommunista Pártja Politikai Irodá­jának tagjai, a demokratikus szer­vezetek képviselői foglaltak helyet L. Dávid beszéde után Jacques Duclos üdvözölte a dicső szabadság­harcost. Ezután átadták Henry Mar­tinnak Franciaország kjilönféie köz­szervezetei ajándékait. nemzetiségükhöz tartozó hadifog­lyok vannak. Az együttes Vöröskereszt-csopor­tok a megegyezés értelmében meg. látogatják mindkét fél hadifogoly, táborait, beszélhetnek a hadifog­lyokkal, ajándékokat oszthatnak, szükség esetén orvosi kezelést nyújthatnak, ellenőrizhetik a hadi­foglyok életkörülményeit és a jó­léti berendezéseket. A csoportok személyzete, ha szükségesnek lát. szik és arra lehetőség nyílik, elkí­séri a kicserélendő hadifoglyokat és útközben gondoskodik róluk. A hadifogolycsere színhelyén mű­ködő csoport gondoskodik a hadi­foglyok jólétéről, különösen a be­tegekről és sebesültekről, megfigye­li a hadifoglyok átvételének és át­adásának folyamatát és elvégzi azt a munkát, amellyel a hadifoglyok hazatelepítése ügyében kiküldött bizottság megbízza. A mindkét fél hadifogolytáborai­ban és a hadifogolycsere színhelyén működő együttes Vöröskereszt-cso­portok munkájának összehangolása érdekében Panmindzsonban állomá sózó egyeztető csoportot állítanak fel, amelybe mindkét fél 4—4 ta­got küld. kai kormány számára" — ismerte be a Német Szociáldemokrata Párt sajtószolgálata, majd hangsúlyozta, hogy De Gasperi bukásával kudar­cot vallott a „kis Európa" gondo. lata, amelyet Sehuman, De Gasperi és Adenauer neve fémjelez. A fran­cia Le Monde c. burzsoá lap arra, a következtetésre jut, hogy De Gas­peri bukása halálos csapás az euró­pai hadseregre, amelynek az olasz miniszterelnök volt az egyik leghű­ségesebb propagálója. A new-yorki Daily Mirror szerkesztőségi cikké­ben így kesereg: „De Gasperi buká­sa csak újabb bizonyítéka a saját méltóságokat érző nemzetek fellé­pésének a függőség ellen. Az USA­nak felül kell vizsgálnlok politiká­jukat, amely pénzért akar barátot szerezni és más országokban ajándé­kokkal akar választási győzelmet biztosítani. A nyugati burzsoá sajtó megál. lapítja, hogy a jelenlegi olasz hely­; zetben nehéz lesz új kormányt ala. I kítani. Egy új reakciós kormányt . illetően kétségkívül helytálló ez a megállapítás. A július 28-i szavazás azt bizonyltja, hogy azokkal a ne­hézségekkel, amelyeket a nép ki­nyilvánított akarata gördít a hábo­rús és nyomorpolitika útijába, még az olyan minden hájjal megkent po­litikus sem tud megbirkózni, mint De Gasperi. Mert a nép olyan kor­mányt akar, amely megfelel a július 7-i választáson kinyilvánított aka. ratának. „Azt kívánjuk — mondotta Togliatti elvtárs, — hogy a válság­ból olyan kormány alakuljon, amely szakít az 1947 után kialakult kor­mányzati szokással és tekintetbe veszi a néptömegek akaratát, tö­rekvéseit, követeléseit."

Next

/
Oldalképek
Tartalom