Uj Szó, 1953. augusztus (6. évfolyam, 186-211.szám)

1953-08-30 / 211. szám, vasárnap

1953 augusztus 30 IIISZ0 A. A• Zsdánov halálának ötödik évfordulóján Öt esztendővel ezelőtt 1948 augusztus 31-én halt meg Andrej Alexandrovics Zsdánov, a kommunizmus lángeszű harcosa, a marxizmus-leninizmus kiváló teoretikusa, a nagy Sztálin hű tanítványa és fegyvertársa Kimagasló egyénisége volt a Pártnak, a nemzetközi munkásmozgalomnak és egész élete a szocialista hazáért, a népek közti barátság, a béke és a kommunizmus ügyéért mindenét feláldozni kész harcos élete volt. Clyan élet. amely ragyogó példaként áll a szovjet haza építői és minden haladó ember előtt. Zsdánov 1896. február 26-án született Mariupolban és már 16 éves korában aktív propagandamunkát fejtett ki az ifjúság forradalmi köreiben 1915-ben belépett az SzK(b)P-be; az első világháború alatt a katonatömegek körében fejtett ki forradalmi propagandát, majd részt vett a Nagv Októberi Szocialista Forradalom előkészítésében és megvívásában. A polgárháború és a külföldi intervenciósok ellen vívott harc idején a Vörös Hadsereg csapatainál végez politikai munkát, később az Uraiban és Tverben, a mai Kalinyinben mozgósítja harcra és munkára a dc*gozó tömege ket. Zsdánov mindenütt, a katonák és munkálok körében fáradhatatlan kommunista propagandistának bizonyult; nagy tapasztalattal és szenvedélyes szóval vett részt a külföldi beavatkozók. fehér ellénforradalmárok elleni harcban és a szovjet hatalom győzelmében. Tíz éven át — 1924-től 1934-ig — Zsdánov a Gork-vidék pártszervezetének irányítója és lelkes védelmezője a kommunizmus lenini-sztálini álláspontjának a trockisták. .zinovjevisták, bucharinistál' kétkulacsos áruló politikája és téveszméi ellen. Ebben az időben élenjáró harcosa a dolgozók kommunista nevelésének, előadásokat tart az irodalom, művészet, filozófia és a nemzetközi munkásmozgalom kérdéseiről és ezzel a nevelő munkájával arra tanítja a párt- és' az állam kádereit, hogy hajlíthatatlan bolsevik módon dolgozzanak, munkájukban párosítsák az elvhűséget a tudással, sohase szakadjanak el a néptől, bírálják saját munkájukat, javítsanak fogyatékosságaikon és így váljanak következetes lenini-sztálini harcosokká, akik forrón szeretik hazájukat és határtalanul gyűlölik népük ellenségeit. Amikor 1934 decemberében a párt ellenségei megölik Kirovót, a párt Zsdánovot küldi a helyére a leningrádi pártszervezet élére. Zsdánov ezt a tisztét tíz éven át töltötte be és ő volt a hős város védelmének megszervezője, amikor a fasiszta támadók az éhségblokád fojtogató gyűrűjébe fogták Leningrádot. A Nagy Honvédő Háború évei után fi'ytatja munkáját, amely most a béke, a demokrácia és a szocializmus erőinek megszervezésére és összefogására irányul. A Tájékoztató Iroda 1947. szeptember végén Lengyelországban megtartott tanácskozásán Zsdánov elvtárs beszámolót mond melyben rávüágít a politikai erők új elrendeződésére a háború után, leleplezi az amerikai imperializmus agresszív törekvéseit és leszögezi, hogy két táborra szakadt a világ: a háborús gyújtogatok, az imperialisták és a haladás elleni erők táborára egyfelől, másfelől pedig a tartós békét hirdető demokratikus erők táborára. Zsdánov elvtárs ebben a beszámolójában tisztázza a kommunista és munkáspártok feladatát és felhívja a kommunistákat hogy emeljék mindenütt magasra a nemzeti függetlenség védelmezésének zászlaját, álljanak az agresszorok ellen folytatott nemzetközi küzdelem élére és a demokratikus és hazafias erők öszszefogásával vegyenek mindenütt tevékenyen részt a béke megvédésében. Zsdánov harcos, felvilágosító tevékenységével hozzájárult ahhoz, hogy a tartós békéért és az új világháború elhárításáért folyó békemozgalom üj lendületet kapott és bnßy a béke védelmére felsorakoztak B dolgozók milliói és százmilliói, hogy a béke védelme á munka, a tudomány és a kultúra minden haladó emberének nagy ügyévé vált tekintet nélkül politikai nézeteire vagy pártállására. Amilyen nagy beccsel bír Zsdánov politikai tevékenysége, olyan jelentős az a munka is amelyet ideológiai vonalon végzett. Korszakos jelentőségű az a beszéde, amelyet 1934-ben mondott a Szovjet írók Szövetségének első országos kongresszusán A második világháború .győzelmes befejezése után Zsdánov elvtárs nemcsak a nemzetközi helyzet egyik legélesebb szemű figyelője és a békemozgalom nagy teoretikusa, hanem a szovjet filozófia, az irodalom és a kultúra más területeinek kiváló ideológusa is. A , Zezdá"-ban és a „Leningrad" című folyóiratokban megjelent cikkei tisztázást hoztak sok ideológiai, művészeti kérdésben és ma Lenin és Sžtálin tanításai mellett vezérfonalai a szocialista kultúra megteremtéséért vívott harcunknak. , „Nincs és sohasem volt olyan irodalom, a szovjet irodalmon kívül, — írta Zsdánov — amely műveinek főtémájául a munkásosztály és a parasztság életét, a szocializmusért vívott harcát teszi. Sehol másutt, a világ egyetlen országában sincs — a mi országunkon kívül — olyan irodalom, amely az összes nemzetiségek dolgozóinak egyenjogúságát védelmezné és követelné, amely a nők egyenjogúságáért szállna síkra. Nincs és a burzsoá országokban nem is lehet olyan irodalom, amely következetesen harcolna a sötétség, a mindenféle miszticizmus, a mindenféle és fajta klerikaliz- mus és egyéb ördöngösség ellen, amint ezt a mi irodalmunk teszi. Ilyen élenjáró, eszmei, forradalmi irodalommá a valóságban csak a szovjet irodalom válhatott és vált, mert ez az irodalom egy test, egy vér a mi szocialista építésünkkel." Zsdánovnak ez a néhány mondata nemcsak kitűnő jellemzését adja a szovjet irodalom lényegének, hanem arra is utal, mit kell a szocialista írónak ábrázolnia: a munkásosztály hősies életét és harcát, — jelenben és a múltban egyaránt. — amely nem más. mint a legjózanabb gyakorlati munkának a szocializmus hatalmas távlataival való összekapcsolása. És Zsdánov rávilágított arra is, hogyan kell ezt az életet és harcot ábrázolni: a valóságnak a szocialista hősiesség és öntudat szempontjából való tükrözésével. „Az irodalmi művek fő hősei a mi országunkban az új élet aktív építői: munkások és munkásnők, kolhozparasztok, pártemberek, gazdasági szakemberek. mérnökök, ifjúmunkások, úttörők. Ezek a szovjet irodalom fő típusai és főhősei" — állítja a szovjetember mintáit az írók elé, hogy megmutassák az új élet igazi hőseit és követeli tőlük, hogy tudjalak betekinteni a jövőbe Nem lát ebben utópiát, rrflrt ez a jövő, a szovjet ember jövője már ma készül tervszerű, tudatos munkával. A zsdánovi esztétika napi feladataink és konkrét harcaink megvilágítását követe'

i az írótól. írni tehát arról. hogyan alakul ki a szocialista ember a ma valóságai közt a szövetkezetekben. bányákban, üzemekben, laboratóriumokban és minden munkahelyen. A szociális^ embernek művelt embernek kell lennie, magasfokú kulturális és- erkölcsi igényekkel és Ízléssel. Ehhez az szükséges — frja Zsdánov „Az irodalom feladatairól" című tanulmányában, — hogy iro: dalműnk és folyóirataink ne húzzák ki magukat a korszerű feladatok alól, hanem segítsenek a pártnak és a népnek az ifjúság nevelésében, a szovjet rendszer iránti feltétlen odaadás, a nép érdekeinek önfeláldozó szolgálata szellemében." Sztálin elvtárs az írót az emberi lélek mérnökeinek nevezte és Zsdánov megmagyarázta, hogy ez a név az élet ismeretének kötelezettségét rója az íróra. Ismernie kell az életet, hogy azt helyesen forradalmi fejlődésében tudja ábrázolni művészi alkotásában. A művészi alktttások valószerűségének és történelmi konkrétságának összhangban kell lennie a dolgozó embereknek a szocializmus szellemében való átalakításával és nevelésével. A szépirodalomnak és a kritikának ezt a módszerét nevezzük szocialista realizmusnak — így szól a zsdánovi meghatározás. < Zsdánov elvtárs ezért a realista és szocialista és népi irodalomért küzdött egész életében. Munkásságával utat mutat az íróknak és művészeknek, hogyan kell következetesen megvalósítani a pártosság, a magas eszmeiség és emberiesség elvét a művészetben. Életműve felbecsülhetetlen segítséget jelegt a mi»számunkra- is a szocialista kultúra megteremtéséért folytatott küzdelmeinkben. / É. V. HÍREK A NÉPI DEMOKRÁC1ÁKKOL A III. MAGYAK BÁNYÁSZNAP Szeptember 6-án ünneplik meg Magyarországon a Bányásznapot. A Bányásznap a magyar munkásmozgalom egyik t történelmi évfordulójára esik. Több mint három évtizeddel ezelőtt, 1919-ben, az el lenforradalmi terror ellen tiltakozó, sztrájkoló tatabányai bányászokra ezen a napon zúdított gyilkos sor tüzet a csendőrség. Most ezen a napon az egész nép kinyilvánítja elismerését a bányászok iránt, akik boldog, új életüket ünneplik. A Bányásznapon népgyüléseket tartanak. Bányászati újítókiállítás nyílik, a bányák öntevékeny-művészeinek alkotásaiból képzőművészeti és fotókiállításokat rendeznek. Kultúrműsorok keretében hivatásos művészekből alakult művész brigád járja be a bányatelepeket. A nagyobb bányavárosokban a helyi színtársulat bányásztárgyú darabot tűz műsorára. Sportbemu tat6k. utcabálok, tűzijátékok teszik vidámmá, amiékezetessé az idei Bányásznapot. FEJLÖDNEK ALBÁNIA KERESKERESKEDELMI KAPCSOLATAI Albánia kereskedelmi és gazdasági kapcsolatai a Szovjetunióval és a nép; demokratikus országokkal egyre jobban szilárdulnak Ezek a kapcsolatok lelkes együttműködésen és kölcsönös segítségen alapszanak. Albánia hosszúlejáratú hitel és kereskedelmi egyezményeket kötött ezekke" az országokkai. Az albán kormány 1953-ra ái'ucsereforl galmi szerződést kötött a Szovjetunióval. A Magyar Népköztársasággal IS53 55-re, az NDK val és Lengyelországgal 1954—55-re kötött árucserefórgalmi és fizetési egyezményt. Egy évre szóló árucsereforgalmi, fizetési és hitelnyújtási egyezménye van Romániával, Magyarországgal, a Német Demokratikus Köztársasággal, Csehszlovákiával és Lengyelországgal. Albánia külkereskedelmében igen nagy része van a Szovjetuniónak. Behozatalát a Szovjetunióból főleg ipari berendezések képezik, amelyei; 1952 ben a Szovjetuniótól eredő import 52 százalékát tették ki. A HÖS KOREAI NEP HARCI DICSŐSÉGE EMLÉKEINEK A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság fővárosában, Phenjanban kiállítás nyílt meg, ajnely a koreai népnek az amerikai agresszorok és liszinmanisták ellen folytatott hároméves harcában elért sikereit mutatja be. A kiállítás tizenöt termet foglal el. Az egyik teremben a koreai hősök fegyverzetét állították ki. A fővárosba érkezett látogatók érdeklődéssel tekintették meg a köztársaság kétszeres hősének, Kim Gi U-nak gépfegyverét, amely lyel 11 ellenséges repülőgépet lőtt le. A teremben látható Csa Szan Jur-nak, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság Hősének puskája, amellyel számos ellenséges katonát és tisztet pusztított el. Nagy figyelmet keltett a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság Hőseinek arcképkiállítása. Itt látható Li Chak Mun-nak, á köztársaság kétszeres hősének arcképe, aki terepszemléi során 363 túszt hozott magával. Kiállításra került Kim Gin Ok portréja is, aki motorcsónakjával megtámadott és elsülylyesztett egy amerikai cirkálót. A koreai , néphadsereg dicső harcos útját bemutató kiállítás óriási sikert aratott. SZOCIALISTA MUNKABERSENYBEN A BOLGÄR TEXTILMUNKASOK Bulgáriában egyre nagyobb arányokat ölt' a dolgozók szocialista munkaversenye, melyet a bolgár nép nemzeti ünnepnapjának - szeptember 9-nek, a szabadság ünnepének tiszteletére indítottak. Az ország textilipari munkásainak nagy része több gép kezelésére tért át. Százöt textilgyár munkásai küzdenek az anyagtakarékosságért. Több mint 13 eze

r textilmunkás elnyerte az élmunkás és sztahanovista címet. A Thälmann textilkombinát kollektívája küzdelmet indítótt a termékek jó minőségéért. A sztálini Georgi Dimitrov hajógyár munkásai felajánlották, hogy szeptember 9-ig befejezik egy hatalmas úszó javítódokk építését. Todor Evripidov gyorsesztergályos 240 százalékra teljesíti tervfeladatát és példáját számos munkatársa követi. EGYRE TÖBB DIÄK TANUL A LENGYEL FŐISKOLÁKON Lengyelországban növekszik a főiskolák száma. A főiskolákon folynak a felvételi vizsgák. Az Idén 40.000 fiatalt vesznek fel az egyetemek és akadémiák első évfolyamába. Mig a háború előtti Lengyelország főiskoláin csup&n 48.000 diák tanult, az idén az első évfolyamok hallgatóinak száma egymagában kitesz ennyit. A népi Lengyelországban a munkás, és parasztgyerekek előtt nyitva állnak az egyetemek és főiskolák kapui. A munkásszármazású diákok száma tizennyolcszorosán, a paraaztszárma. zlsű diákoké pedig tizenhétszeresen haladja meg a háború előtti arányt. Míg 1934-ben a diákoknak csupán öt és félszázaléka részesült ösztöndíjban, jelenleg hetven százalékuk élvez állami ösztöndíjat. -ť-^ťw - - -I-----,- rw-wvv^nAAAWU^^^ Volt egyszer egy nagyon bizalmatlan természetű gyárigazgató, aki minden munkát maga akart elvégezni. Nem hitte el, hogy azt a munkát más is meg tudná csinálni. Hozzájándása nélkül nem volt szabad a gépeket megindítani, a kazánokba tüzet gyújtani, a pókhálót letörölni és a forgácshulladékot kisöpörni, ö határozta meg, melyig ajtón jöjjenek be. melyik ajtón távozzanak a gyárból. És így tovább. így aztán a gyár dolgozói szinte kisgyerekké váltak, akik körül mindig ott süröq-íorog a dajka. Az igazgató meg alighogy megérkezett a gyárba, gyorsan levetette kabátját és rohant a műhelyekbe. Ott azután körülvették az emberek, kérdezgették, mit tegyenek, mihez fogjanak, müye

n utasításokat kapnak arra o napra. A munkások természetesen maguktól is nagyon jól tudták, mi a teendő, jük. A gyárban azonban az volt a szokás, hogy mindenki várja az utasítást No. atután kényelmesebb is így, mert ha valami nincs rendben, az igazgatótól kérik számon ... Az igazgató meg csak szórta j >bbra-balrá az utasításokat a többi között arra is, hogy a szöget nem a fejével, hanem a hpqréi'el előre kell beverni... min. denne i törődött! Közben dolgozószobájában szünteleMindenki a maga munkáját Irta Nyikolaj Moszkvin nül csengtek a telefonok, sokan váriam rá sürgős ügyben. „Hol az igazga. tó?" „A műhelyekben" — hangzott a válasz. A miniszter telefonált annak is csak ezt felelték. Mint az előbbiekből kitűnik: ez az igazgató nem volt finnyás, kényeskedő ember, nem afféle irodakukac! Dolgos legény volt! Annyira, hogy akik beszélni akar. tak vele, várhattak rá ítéletnapig. Mert a dolgos legény közben ebben vagy abban a műhelyben szórta az utasításokat. Itt az ablakokat kell kinyitni, ott a virágcserepeket kell balról j

r')br

a áthely^ni és így tovább. Hajnalban a sok futkosástól és kiabálástól fáradtan vetődött haza az igazgató. Arc

a hamuszürke volt, lábai botladoztak, álig találta meg az ajtókilincset ... Belépett a szobába <s egyenesen az asztalhoz rohant. E gr. ültében magába tömte az ebédet, uzsonnát és vatsorát, azután mint egy liszteszsák, behuppant az ágyba. Reggel pedig kezdődött minden elölről. -. Az igazgató „munkastílusának" nemsokára mutatkozott is a várható kő. vetkezménye• kiderült, hogy bár az igazgatónak rengeteg a dolga, a munkának mégsincs eredménye, a gyár elelmaradozik a terv teljesítésében. Szemügyre vették a • munkások is az igazgatót és azt tapasztalták, hogy — igazgatójuk szemellenzővel jár-kel a világban és nem veszi észre, hogy változik, fejlődik körülötte minden. Elmaradott, korlátolt emberré vált. Nem járt színházba és évek multak el anél. '. kül, hogy egyetlen könyvet elolvasott ' volna. Tovább vizsgálták a dolgot. Otthonában tálán jobb a helyzet? Dehogy is! Megtörtént, hogy az igazgató odahaza idősebbik fiával. Ivánnál akart be. szélni. Legnagyobb csodálkozására egy kisfiú lépett eléje és jelentette: — Ivan Vjaszmában -olgozik. mérnök. — És te ki vagy? — kérdezte az igazgató. — Én apus, a kisebbik fia vagyok, Szerjozsa . . . Az apa elszomorodott. — Persze, persze ... Emlékszem —; mondta. — Már néhányszor találkoztunk. így hát látták az emberek hogy az igazgató otthonában sem jobb a helyzet. Es ez egyáltalán nem csodálatos. Hiszen kora reggeltől késő éjszakáig o gyárban futkosott, ünnepkor pedig egész nap olyan mélyen aludt, hogy fel sem lehetett ébreszteni. Az eredmény? Sehol semmi haszon a munkából. ' Elhivatták dr. Józanészt, a város híres orvosát, hátha tud, rajta segíteI ni. Az kikérdezte az igazgatót, egész nap járta vele a gyárat és hajnali négy órakor elkísérte ej lakására is. Az igazgató, amikor belépett a szobába, rögtön nekiesett az odakészített, régen kihűlt ételnek. — Nem volt még komolyabban beteg? — kérdezte az orvos ... — A sors eddig megkímélt... — Akkor csak folytassa így... — mondta a

z orvos, miközben az igazgató bálkezén a pulzusát figyelte. — De hiszen maga lázas! Holnap ágyban marad és egyelőre csak kétszersültet ehet. Az igazgató felesége sírvafákadt. Az orvos azonban megnyugtatta, hogy a betegség könnyű lefolyású, nem tarthat tovább három napnál•• És •

iíóno minde

n rendben lesz A következő napon az igazgató alóban otthon maradt, de egész nap gyötrő nyugtalanság bántotta. Egyre azt hajtogatta: vájj on mit csinálnak nélküle a gyárban biztosan minden leáll, berozsdásodik az egész üzem ... Mint kiderült, semmi sem rozsdásodott be... Az igazgató betegsége hírére helyettese így szólt a gyár dolgozóihoz: — Mindenkinek megvan a maga munkája, dolgozzunk mindenki felel a maga dolgáért! Ebben maradunk Meg kell mondani, hogy a dolgozók az első pillanatban szinte megdermedtek. Ügy érezték, mintha segítő anyjuk hagyta volna el őket. Mert nagy ereje van ám a megszokásnak... De azután ráeszméltek, hogy maguknak is benőtt már a fejüklágy

a és minden felesleges kérdezgetés nélkül munkához láttak. S hozzá kell tenni, hogy igen jól végezték a dolgukat. Ettől kezdve minden rendbejött. A gyár teljesítette a tervet, sőt magamögött hagyta a többi gyárat Amikor azután három n"p mülva az igazgató makkegészségest.'. megérkezett, az ô számára is akadt munka. És munkája, várának eredményes igazgatása mellett ráért arra is. hogy nevelje gyermekeit, könyveket olvasson és ál. talában úgy éljen ahogyan iz emb rek szoktak . (A Znamjában megjelent „Boszorkányos elbeszélések" cimű sorozatból.) t