Uj Szó, 1953. július (6. évfolyam, 159-185.szám)

1953-07-14 / 170. szám, kedd

4 III SWJ 1953 július 14. A mongol népi forradalom 32. évfordulója írta: Lhamosszuron Nanitajsirijn. a Mongol Népi Forradalmi Párt központi bizottsága, politik ai i rod áj án a k pó ttagj a A mongol nép július 11-én ünnepelte a népi forradalom 32. évfordulóját. Harminckét évvel ezelőtt a mongol nép a Mongol Népi Forradalmi Párt vezetésével — Szuhe Batorral és Csoibalszánnal az élen — a Nagy Októberi Szocialista Porradalom közvetlen hatása alatt és a hős orosz munkásosztály testvéri segítségével — imperialistaellenes, antifeudális forradalmat hajtott végre. Megdöntötte az idegen imperialistái? és a feudális urak hatal mát és az országban demokratikus rendszert hozott létre. A mongol nép nemzeti felszabadító harcának tüzében született meg és edzödöt népünk és a szovjet nép ba rátsága. Ez a barátság nagy eredményekre vezetett. 1921-ben, a fiatal Szovjet Hadsereg — a népek felszabadításának hadserege, — segített a mongol népnek, hogy örökre lerázza magáról a gyűlölt intervencionisták, a japán imperializmus bérencei — Szuj Su-csen kínai militarista tábornok, és Ungern báró fehérgárdista tábornok — megszállását. A fiatal mongol népi hadsereg — a Vörös Hadsereg alakulataival együtt, amelyek Mongólia ideiglenes népi kormányának kérésére a mongol nép segítségére siettek — szétverte a megszálló külföldi banditacsapatokat. Már 1921 végére befejeződött az ország megtisztítása az intervencionista bandáktól. A Mongol Népi Forradalmi Párt — lenini-sztálini tanításokat követve, a baráti Szovjetunió hatalmas segítségére támaszkodva — hozzáfogott a forradalmi hatalom helyi szerveinek megszervezéséhez, a feudális hatalom felszámolásához és a népi állam megszilárdításához. A feudális igazgatási apparátus felszámolása éles osztályharcok közepette ment végbe. A népi kormány megszüntette a jobbágyságot. Csapást mért a feudális osztály politikai jogaira — megsemmisítette kiváltságaikat. A feudális apparátus forradalmi felszámolása lehetővé tette, hogy a dolgozó aratók, (az ország lakosságának többségét kitevő nomád pásztorok, — Szerk.) résztvegyenek az állam igazgatásában. Az új Mongólia állami és gazdagsági függetlenségének megszilárdításában döntő nemzetközi tényező volt az 1921 november 5-én Moszkvában aláírt barátsági szerződés az Oroszországi' Szovjet Szövetséges Szocialista Kötzársaság és Mongólia között. A szovjet kormány Mongólia népi kormányát ismerte el Mongólia egyetlen törvényes kormányának, s kijelentette, hogy Szovjet-Orosz, ország lemond az összes jogokról és kiváltságokról, amelyeket annakidején egyenlőtlen szerződések segítségével a cári Oroszország rákényszerített az autonóm Mongóliára. A felek egyenjogúságának elve vörös fonalként húzódik végig e szerződés összes pontjain. Visszatükrözi azt a politikát, amelyet a szovjet kormány a Nagy Októberi Szocialista Forradalom első napjai óta követett: a nagy és kis népek jogainak tiszteletbentartását. Azok az intézkedések, amelyeket a párt és a népi kormány az ország állami és gazdasági függetlensége érdekében következetesen végrehajtott, az államgépezet demokratizálása. azok a jelentős győzelmek, amelyeket a párt a feudális urak és külföldi támogatóik összeesküvései elleni harcban kivívott, valamint az osztályerők megoszlásának megváltozása lehetővé tették Mongóliában a népköztársaság: kikiáltását. A népi forradalom elmélyítése és kibontakozása közben született és erősödött meg az államhatalom, a város és a falu dolgozói huráljainak (a mi helyi tanácsainknak megfelelő szervek, —• Szerk.), formájában. Ezekben fejeződöt ki a dolgozó aratók demokratikus diktatúrája a Mongol Népi Forradalmi Párt vezetése alatt. A párt 1924 augusztusában összehívott III. kongresszusa azt a lenini-sztálini tanítást követve, amely szerint az elmaradt államok a kapitalista fejlődés átugrásával is áttérhetnek a szocializmusra — megállapította a párt általános irányvonalát: harc Mongólia kapitalizmus nélküli fejlődéséért. Mandzsúria elrablásával a japán imperialisták 1931 ben határaink közvetlen szomszédságába kerültek és ez megkönnyítette, hogy diverziós aknamunkát szervezzenek a Mongol Népköztársaság ellen. Meg mozdultak a földalatti ellenforradalmi erők, megkezdődött az ellenforradalmi felkelés előkészítése. A szétvert, de le nem győzőt feudális osztály a japán szamurájok hü szolgájának bizonyult: a kolostorok vezetőivel együtt a. japán ügynökség kiterjedt hálózatát alkotta. A japánok az ellenforradalom fökolompo sait a népi demokratikus rendszer elleni fegyveres felkelésre buzdítót, ták. Az 1932. évi ellen forradalmi kaland összeomlása, a vezető helyekre befurakodó és a „baloldali" elhajlást megszervező japán ügynökség leleplezése, az 1935—1936. évi belső ellenforradalom leleplezése és szét zúzása lehetővé tette, hogy a mongol nép felkészüljön a japán impe rializmus intervenciójának elhárítá sára. Az intervenciót a mongol nép ellenségei nagy erővel készítették elő. Különöses nyugtalan volt a Mongol Népköztársaság határa az 1935-ös és 1936-os években, valamint 1938 végén. A rabló japán imperializmus intervenciójának vészé lye fenyegetett. De a Szovjetunió idejében segít séget nyújtott. A Mongol Népköz társaság kormányának kérésére, valamint a kölcsönös segélynyújtási egyezmény alapján, — amelyet Ulan-Batorban 19S6 márciusában írtak alá a Mongol Népköztársaság és a Szovjetunió kormányai — a Szovjetunió elküldte katonai alakulatait, meghiúsította az imperialista Japán támadó terveit és megmentette népünk szabadságát és függet lenségét. A szovjet katonai alakula tok és a mongol népi forradalmi hadsereg hadműveletei Halhin-Golánál szétzúzták a japán intervenciónisták csapatait. Országunk 1947 ben a tervszerű gazdasági építés útjára lépett. A Mongol Népi Forradalmi Párt központi bizottságának 1953 márciusában összeült plénuma összegezte a Mongol Népköztársaság 1948—1952. évi első ötéves tervének eredményeit, jóváhagyta az 1953. évi népgazdasági tervet és megbízta a párt központi bizottságának politikai irodáját, kezdje el az 1Ö53—1957. évi második ötéves terv kidolgozását. A Szovjetunió állandó támogatása mérhetetlenül megszilárdította a Mongol Népköz társaságiak, mint szuverén, független államnak nem. zetközi helyzetét. A kínai népi forradalom győzelme új korszakot nyitott a kínai és a mongol nép baráti kapcsolataiban. Minden évben jobban erősödik a mongol és a nagy kínai nép barátsága, ami kifejeződött a Mongol Népköztársaság és a Kínai Népköztársaság között 3952 októbe. rében Pekingben megkötött gazdasági és kulturális együttműködési szerződésben. Államunk, amely fennállásának* egész története során a béke és barátság politikáját folytatta, szilárdan áll a békének, a demokráciának és szocializmusnak, a nagy Szovjetunió vezette táborában. Népünk tevékenyen védi a béke ügyét. Köztársaságunk társadalmi szervezetei -— a szakszervezetek, a, dolgozó nők, az ifjúság ós a diákok szervezetei — tagjai a nemzetközi demokratikus szervezeteknek. Népünk előtt az a dicsőséges és felelősségteljes feladat áll, hogy megkétszerezze és megháromszorozza erőfeszítéseit, hogy még nagyobb és még jelentősebb sikereket érjen el 1953-ban a népgazdaság és a kultúra minden ágában — minden tevékenységünkben, melynek célja hazánk további fejlesztése és felvirágoztatása a szocializmus építéséhez vezető úton. Hűséges barátjának, a szovjet népnek nagy és önzetlen segítségére támaszkodva, a mongol nép Marx, Engels, Lenin és Sztálin zászlaja alatt* tántoríthatatlanul halad nagyszerű jövője — a szocializmus felé. J Pablo Neruda — a chilei nép költője A múlt év végén sajtónk rövid hírt közölt arról, hogy Pablo Neruda, a kiváló chilei költő és béke. harcos, négyéves kényszerű külföldi tartózkodás után hazatért. Akkor bizonyára nem egy olvasó feltette a kérdést, hogyan lehet az, hogy Neruda, aki annak idején ňyilváno san hazaárulással vádolta a chilei szenátusban Videla elnököt és valószínű elfogatásit elől külföldre menekült, most törvényesen hazatérhet? A válasz egyszerű: Nerudának a hazájába való visszatérése nagy győzelme nemcsak a chilei nép nek, hanem az egész világ békemozgalmának. A chilei szenátus, amely annak idején a reakciós és az amerikai imperializmus nyomására Pablo Nerudát rendőri üldözés alá vet. te, négy évvel később a chilei demokratikus és haladó erők közbenjárására, valamint a politikai viszo nyok változása következtében kénytelen volt megszavazni a teljes amnesztiát. Pablo Neruda ugyanúgy, mint Jorge Amado, a kiváló brazil író és békeharcos, aki ugyancsak Születése 52. évfordulóján nemrégiben tért vissza hazájába — nemcsak költő, hanem jelentékeny politikai tényező is: szenátor és a Chilei Kommunista Párt vezetőségi tagja. Ezért visszatérése hazájába rendkívül megerősítette a chilei né pet a hazai reakció és a külföldi töke elleni harcában. Neruda harcos és sokrétű költészete elsősorban a nyomorba taszított chilei néphez és Latin-Amerika többi leigázott nemzeteihez szól. Jojr ge Amado mondta egyszer Neruda ról: „Az ö költészete a kiolthatatlan harag, a vád és a fenyegetés hang ja. Ezért, ha a mi országainkban Pablo Nerudáról beszélnek, Ameri ka költőjének nevezik". Neruda bonyolult, művészi és politikai fejlődésen ment át. Első versesköteteiben, amelyek rendkívüli művészi tehetségről tanúskodnak, a szerelem, a csalódás, a bánat, az elhagyatottság, söt a céltalanság és a tévelygés hangjai kapnak kifejezést. Egy ideig szürrealista hatás alá került, amivel költészete elködö södött, homályossá vált. Bizonyos, hogy ez nagymértékben annak tulajdonítható, hogy mint chilei diplomata kényelmesen élt és elszakadt a népi tömegektől. Neruda életében és alkotásában az első nagy megrázkódtatást az .1936. évi spanyol polgárháború megindulása okozta. Neruda ekkor mint chilei konzul Madridban élt. Ott közelről láthatta a spanyol nép -envedését és a fasiszta gyilkosod lleni harcban tanúsított hősies £ét. Neruda akkor csakhamar tudatosította, hol a helye és igy született meg „Spanyolország a szívemben" című versgyűjteménye. a legjoi versek, amelyeket valaha is írtak spanyol fasisztaellenes háborúró így lépett Neruda a forradalmi pro ^etariátus első soraiba. Pablo Neruda ma hosszú id< után ismét hazájában szeretett né pétől, a chilei bányászoktól ég földművesektől körülrajongva ünnepi 52. születésnapját. A legnagyobt elégtétel ez a költőnek, aki a népér keresztül szereti az összes még elnyomott nemzeteket és velük ''üti harcol a szebb holnapért. V. C ríny. M. Szem j ono v: TOM SAWYER BILINCSBEN Tom igen emelkedett hangulatban igyekezett hazafelé. Nem csoda, hiszen éppen az imént rendkívül előnyös csereüzletet bonyolított le Huckleberry Finnel. Selyemcérnával kirántott szemfogát egy erdei kullancsra „osencsölte". Hirtelen felharsant Polly néni vésztjósló hangja: — Tom, hol vagy? Tom! A kisfiú megszaporázta lépteit és hamarosan ott állt gyámanyjának haragtól villámló szeme előtt. — Hol kószálsz mindig, komisz kölyök? Gyere gyorsan! Már fél órája vár rád egy tiszteletreméltó dzsentlmén. És hogy kissé ösztönözze gyámfiának fürgeségét, gyűszübe bujtatott ujjával rákoppintot Tom tarkójára. így azután Tom forgószélként robbant be a szobába és majd ledöntötte lábáról azt a magas, aktatáskás dzsentlmént, aki reá várt. — Itt van ez a vadóc, uram, tessék, gyönyörködjék benne — mondotta Polly néni és behúzta az ajtót. Hangján bizonyos behízelgő, édeskés színezet volt érezhető. A Tómra váró dzsentlmén az asztalra helyezte aktatáskáját. Belesüppedt az egyik karszékbe, zsebéből jegyzetfüzetet és örokíró'nt vett elő s így felfegyverkezve, hozzáfogott a dologhoz. — Mi a neved? Tom a legkevésbbé sem kívánt be szélgetésbe elegyedni ezzel az úrral. Keserves tapasztalatok árán megtanulta, hogy semmi jóra sem vezet a felnőttekkel folytatott ilyen csevegés. így hát ártatlan képpel körülnézett. A szobában azonban rajtakívül nem volt más, csak Polly néni. Az ismeretlen tehát hozzá intézte a kérdést — állapította meg Tom. Akarva, nem akarva felelnie kellett. — Tom — préselte ki alig érthetően fogai között. — Ördög vigyen el kölyök! A vezetéknevedet is tudnom kell! — Thomas Sawyer, uram. — Mondd csak Thomas Sawyer, ismered te Huckleberry Finnt? Tom rögtön tagadni akart és már majdnem belekezdett a fejecskéjében szépen megfogalmazott mondatba, amikor az az árulkodó Sid beleavatkozott. Éppen csak kidugta fejét a hálószobából és így nyelvelt: — Elválaszthatatlanok, uram ... Kenyeres pajtása! Az ismeretlen helyeslően bólintott a spicli felé - és jegyezgetett füzetébe. — Thomas Sawyer, mikor találkoztál utoljára Huckleberry Finnel ? — Az ügy egyre kellemetlenebb fordulatot öltött. Hogyan tiltakozzék, amikor a zsebében lapuló dobozban ott kaparászik ez a szerencsétlen kullancs, — hogy az ördög vinné el. Hiába, letagadhatatlan tárgyi bizonyíték! — Éppen az imént, uram — nyögte ki tétovázva Tom. — És mit csináltatok? — Üzletet kötöttünk, uram. — Üzletet? — kérdezte irónikusan az ismeretlen. — Ismerjük az ilyen üzleteket. Jobb lesz, ha bevallód, hogy bűnös összeesküvést szöttök. Ég az ismeretlen újból firkált valamit gyorsan jegyzetfüzetébe. — Aztán mondd csak Thomas Sawyer, milyen kapcsolatban vagy egy bizonyos Mark Twain nevű egyénnel ? „Hogy az ördögbe szabadulhatnék meg töle?" — villant át Tom agyán. — Nem is tudom, uram, hogyan fejezzem ki magam — kezdte azután. — Mark Twainnek köszönhetem; hogy a világra jöttem, őneki köszönhetem, hogy élek és létezem .. . — Ahá, úgy! —- kiáltott fel dia dalm^san az aktatáskás. — Most már csak azt valld be, hogy Mark Twain és Sámuel Clemens egy és ugyanaz a személy! „Most már végleg benne vagyok a csávában" — ijedt meg Tom, — „Mégis meg kell próbálnom tévútra vezetni. .." De megint csak megelőzte az undok Sid: — Egy és ugyanaz a. személy, uram. Ez egészen bizonyos. Mult vasárnap Spraig tiszteletes úr a templomban — miután imádkozott az USA-ért, a kongresszusért és valamennyi közhivatalnokért — fülem hallatára hirdette ki az egyházi átkot Mark Twain, más néven Sámuel' Clemens felett, aki erkölcstelen müveivel tévútra vezeti az ifjúságot és aláássa az állam pilléreit... — Jól van fiacskám — szakította félbe a pergönyelvü Sídet az ismeretlen. — A tiszta igazság szól ajkadról. Nyomozásom eredménnyel járt. Minden kérdést tisztáztunk. ' Tom csak homályosan emlékezett vissza mindarra, ami ezután történt. Látta, hogy az ismeretlen kinyitotta aktatáskáját és valamilyen fény lő tárgyat vett ki belőle. Aztán valami. megcsillant szeme előtt és egyszerre csak azon vette észre magát, hogy bilincs szorítja össze két csuklóját. A következő pillanatban egy goromba, kéz kitaszította az ajtón és fellökte egy rabszállító autóra. Tom csak ködösen emlékezett visz. sza a hisztérikus kitörésbe zuhanó, Polly nénire és a torkaszakadtából bőgő Sídre, aki — úgy látszik rnárr megbánta spicliskedését. A rabszállító gépkocsi ajtaja becsapódott és sötét lett. Az autó azonnal elindult és Tom ráesett valakire. Kiderült, hogy a sarokban Huckleberry Finn ül. akit néhány perccel ezelőtt tessékeltek a rabszállítóba. így „tisztították meg" St. Petersburgh-ot, ezt a kis amerikai várost. két ismert fiatal polgárától — Thomas Sawvertől és Huckleberry Finntől. x ... A fent leírt drámai események 1953 májusában történtek. Jobban mondva a történhetnének. Sőt feltétlenül meg is történnek. Éspedig a következőképpen. Az USA külügyminisztériuma mellett működik az úgynevezett „Nemzetközi Tájékoztatási Hivatal", amely a többi között az USA határain kívül szervezett amerikai köny. tárak munkáját is irányítja. A min. denható Mc Carthy szenátor nemrégiben megkezdte a „nyomozást" ezekben a könyvtárakban, hogy kiderítse: az állományukba tartozó könyvek vájjon nem propagálják-e kommunista szerzők müveit. E vizsgálat során a „Nemzetközi Tájékoztatási Hivatal" beosztottjainak sok kínos kérdést kellett megoldaniok. E kérdések közül az egyik legége. több az volt, hogy vájjon megbízhatónak lehet-e tekinteni Mark Tvvaint. A NEW YORK POST című Újság beszámolt arról, hogy a „Nemzetközi Tájékoztatási Hivatal" ebben az ügyben kérdést intézett McLeodhoz, a külügyminisztérium adminisztratív államtitkárához. A külügyminisztérium azonban minden megjegyzés nélkül visszaküldte azoknak az íróknek névsorát, akik között Mark Twain is szerepelt. McLeod kijelentette, hogy a „Nem. zetközi Tájékoztatási Hivatal" beosztottjai halásszák ki a „vörösöket" a könyvtárakból, mert nekik „kell felismerniük, hogy ki kommunista az írók közül". A külügyminisztérium határozatlanságát az amerikai sajtó bíráló és ironikus megjegyzései kísérték. Mindenki tudja, — írja a NEW YORK POST — hogy Sámuel Clemens „évekig idegen név alatt rejtőzött, így hát a külügyminisztériumnak rövid idő alatt határoznia kellene. Hiszen azt is mindenki tudja, hogy Huckleberry Finn és Tom Sawyer nem más, mint a két fiatal vörös fickó". így hát nem is olyan fantasztikus és hihetetlen Tom Sawyer letartóztatásának története. Ki garantálhatja azt, hogy a Mc Carthy-bizottság kopói nem szaglásznéke máris a St. Petersburghoz hasonló amerikai városokban a Tom Sawyerhez és Huckleberry Finnhez hasonló fiúk után attól a vágytól sarkalva, hogy bilincsbe verjék őket? Mark Twain egész életével az ame rikai népet szolgálta. Müveiben az egyszerű emberekről írt és leleplezte azokat, akik „demokraták" álar. ca alatt kegyetlenül kizsákmányolják ezeket az egyszerű amerikai embereket. Mark Twaint üldözték a reakciósok és így fenékig kiélvezte az óceánontúli „demokráciát". Halála előtt Mark Twain a következő szavakat jegyezte fel füzetébe: ,,... Csak a halottaknak van szabad szólásjoguk, csak a halottak, nak szabad megmondaniok az igazat. Amerikában ... csak a halottak beszélhetnek szabadon .. A jelen kor népbutítői megdöntik a nagy szatirikusnak ezt az állítását. Örökre meg akarják fosztani Mark Twaint a szabad szó jogától. (Az Izvesztyijából).