Uj Szó, 1953. július (6. évfolyam, 159-185.szám)

1953-07-10 / 167. szám, péntek

4 m szó 1953 július 10. Látogatás a dunaszerdahelyi és somorjai járás kult úr ott hona i ban Az alig egy évvel ezelőtt még gyenge lábon álló munkaerkölcs, amely sok szövetkezeti falu becsü­letes vezetőinek és dolgozóinak oly sok gondot okozott, ina' alaposan megváltozott, megszilárdult és sok helyen a közös tulajdon iránti ön­tudatos viszonnyá vált. Űjarcú és újéletü férfiak, asszonyok, fiúk és lányok integetnek a környező répa­földekről a tovasuhanó vonat utasai felé. Ilyen újarcú és újéletü embe­rekkel találkoztam azokban a szö­vetkezeti falvakban is, amelyeknek meglátogatására útra keltem A dunaszerdahelyi járási Nem­zeti Bizottság IV. ügyosztályán Pa­tócs elvtárs, az ügyosztály előadója és Beck elvtárs, a járási népmüve' lési felügyelő már vár ránk. Meg­beszéljük útitervünket és útnak in­dulunk. Hegyétén felkerestük Pá­pay István elvtársat, a helybeli nemzeti iskola igazgatóját, aki egy­úttal a kultúrotthon vezetője is. Pápay elvtárs régi kommunista, aki hűséges harcosa annak az osztály­nak, amelyből származott és amely őt a szocializmus öntudatos építőjé­vé nevelte. Beszélgetésünk során Pápay elv­társ elmondja, hogy most éppen a helyi kultúrotthon ügyének rendezé­séért folytatnak harcot. Nem köny­nyü dolog sikerrel megvívni ezt a harcot. Meg ~ kell győzni a helyi funkcionáriusokat a közös kultúr­központ szükségességéről, amely számára már ki is szemeltek egy megfelelő házat. Három helyiségből álló épület ez, amelynek tulajdonosa és egyben lakója özvegy Bíróné, egy 18 hektáros kulákasszony. öz­vegy Bíróné házának egy szobács­káját nemrégen bérbeadta egy há­romgyermekes özvegy munkásasz­szonynak, bizonyára azzal a jól megfontolt céllal, hogy ezzel a lát­szólagos „szociális gesztussal" elte­relje magáról a figyelmet és meg­mentse házát a közcél érdekében való kisajátítástól. Pápay elvtárs azonban átlátott a szitán és azt javasolta, hogy özvegy Biróné költözködjék át a járás má­sik községében lakó lányához, aki­nek módjában áll anyját lakáshoz juttatni. Javasolta továbbá özvegy Liptainé szövetkezeti munkásnö át­költöztetését egy előre kiszemelt különálló házacskába, amelyhez egy kis veteményes kert is tartozik. Pá­pay elvtárs javaslatát helyesléssel vette tudomásul a helyi pártszerve­zet, valamint a helyi Nemzeti Bi­zottság is. Igy a hegyétei dolgozók tágas kultúrotthonhoz jutottak, öz­vegy Liptainé önálló kis családi hajlékot kapott, ahol nem lesz ki­szolgáltatva többé a volt kulákasz­szony kénye-kedvének. Tóth elvtárs is ki akarja venni részét a szocialista falu építéséből. Megérkezünk a szomszédos szö­vetkezeti faluba, Hódosra. A kultúr­otthon vezetőjét a kultúrteremben találjuk meg, éppen a terem beren­dezésének tatarozásánál segédkezik. Kmetty elvtárssal, a helybeli nem­zeti iskola igazgatójával nagy ter­veket szőnek a kultúrotthon kibő­vítésére, ami nagy buzgalmukat te­kintve, bizonyára sikerül is nekik. Tóth elvtárs a helyi népi együttes­sel a „Szabad szél" operett betanu­lásán dolgozik, amelynek előadásá­val rövidesen megjutalmazzák a he­lyi szövetkezet tagjait jól végzett munkájukért. A darabbal megláto­gatják a környező falvakat is, hogy hozzájáruljanak a kulturális kap­csolatok elmélyitéséhez. A nagy Szovjetunió a népparkok építése terén Is példaképünk Hódostól csak egy ugrásra van a legközelebbi szövetkezeti falu: Nagy­abony. Itt is minden nehézség nélkül megtaláltuk Pán Rudolf elvtársat, a helyi kultúrotthon vezetőjét, aki egyben a helyi nemzeti iskola igaz­gatója is. Hűséges munkatársa Szloboda István elvtárs, a nagyabo­nyi szlovák nemzeti iskola igazga­tója. Itt Nagyabonyban is új, öröm­teli élet virradt az egész falu népé­re. Ki tudna ma elismerés nélkül el­haladni például a befejezése előtt álló „Dolgozók parkja" mellett, amelyet a nagyabonyiak jelöltek meg ezzel a" találó elnevezéssel és amelyet közös munkával, önsegélye­zés útján építettek a szovjet falvak hasonló parkjainak mintájára. A park gondolatának és megvaló­sításának körülményeit híven visz­szatükrözi a jegyzőkönyv következő részlete: „A helyi Nemzeti Bizott­ság még a mult évben elhatározta, hogy a volt helybeli báró kastélya előtti kertből községi, parkot létesít. Ezért a mai napra összehívták a Nemzeti Arcvonal helyi szervezetei­nek képviselőit, hogy közös tanács­kozáson megtárgyalják a park építé­sének ügyét... Ennek a felhívásnak alapján az egyes tömegszervezetek képviselői kötelezik magukat vala­mennyi dolgozó megszervezésére és bekapcsolására a park építésének munkálataiba..." A parkban röplabda-játszóteret és tekepályát építenek, valamint megfelelő helyet szabadtéri népi mu­latságok megrendezésére, ahol va­sárnaponként a kultúrotthon népi zenekara fog játszani és, minden be­csületes dolgozó megtalálja megér­demelt felüdülését a jól elvégzett heti munka után. Pán és Szloboda igazgató elvtár­sak beszámolnak arról, hogy az ed­dig ledolgozott" 1623 brigádmunka­óra így oszlik meg az egyes tömeg­szervezetek között: Szokol — 533, CsISz — 380, tűzoltók — 231, út­törők — 194, szervezeten kívül álló lakosság — 140, EFSz-tagok — 91, Csemadok-tagok — 54. Csupán egy panaszuk van a nagy­abonyi elvtársaknak, mégpedig az állami filmvállalat ellen. Az állami film ugyanis kakuk módjára be­költözött a volt katolikus kultúr­házba, amely mai társadalmi rend­szerünkben közös kultúrotthon sze­repét lenne hivatva betölteni és amelyben valamennyi helyi tömeg­szervezet kifejthetné rendszeres kultúrtevékenységét. Az állami film­vállalat azonban nem mutat ez iránt hajlandóságot, sőt, sok esetben el­utasító magatartást tanúsít és rend­kívül magas kölcsöndíjakat követel a moziterem kölcsönzéséért. Mi több, a helybeli mozi vezetője egye­nesen akadályozza, hogy az iskolai keskeny filmeket a mozihelyiségben a7. iskola tanulóinak bemutassák. A nagyabonyiak remélik, hogy az ál­lami filmvállalat alkalmazottai ré­széről megnyilvánult megnemértés rövidesen megszűnik és sikerül Nagyabonyban is összhangba hozni az összes kultúrintézmények terv­szerű és célszerű munkáját. A felsőpatonyi szövetkezeti tagok és fiatalok sem akarnak szégyenben maradni. Erről tanúskodik a ma már ké­szen álló. színpaddal felszerelt szép kultúrterem, amelyet a helyi tö­megszervezetek tagjai brigádmun­kával és csaknem teljesen saját anyagi forrásaikból építettek át egy régi gazdasági épülét egyik részé­ből. Az épület utcára néző térségén gyönyörű kertet varázsoltak, amely­ben szebbnél szebb virágok gyönyör­ködtetik a szemlélőt. Erre a nagy­szerű kultúrteremre és kertre büsz­kén tekint ma minden felsőpatonyi dolgozó, mint egy közös erővel lét­rehozott és közös célt szolgáló alko­tásra. Ebben a szövetkezeti faluban a kultúrtevékenység élén Bohunicky József elvtárs, a helyi nemzeti is­kola igazgatója áll, aki egyben a kultúrotthon vezetője is. Bohunicky elvtárs az egyes tömegszervezetek helyi csoportjainak képviselőiből megszervezte a kultúrotthon mun­katestületét és így helyes munka­megosztással dolgoznak minden kultúrváll^lkozás esetében. Látoga­tásom idején éppen a „Kérdések és feleletek" estjének megrendezésével foglalkoztak, amelynek programm­jába beiktatták az új iskolai tör­vény nagyon időszerű kérdését. Az igazgató elvtárs beszámolt arról, hogy a kultúrterem berendezésére saját anyagi eszközeikből bevásárol­tak eddig 225 széket, 8 asztalt, 16 padot, ami azt jelenti, hogy az egyes kultúrvállalkozások alkalmá­val 400 ülőhelyet tudnak biztosítani a látogatóknak. A kultúrhelyiséget a helybeli dolgozók magánszorga­lomból padlózták és a villanyt is brigádmunkával szerelték be a he­lyiségbe. A szükséges pénzt a kör­nyező falvakban való vendégszerep­lések bevételeiből gyűjtötték össze. A Csemadok helyi csoportja például a következő községekben szerepelt sikerrel: Hódos, Nagypáka és Sik­abony. Mit láttunk a csallóközcsütörtöki gépállomáson és a helyi EFSz-ben. Nemcsak a dunaszerdahelyi járás A ko'eai néphadsereg dal- és táncegyüttese Cseliszlová kiá ba n A Bohumín melleti petrovicei ha­tármenti állomáson július 8-án, szerűén a reggeli órákban az oszt­ravaj kerület dolgozói üdvözölték a koreai néphadsereg 170 tagú dal és táncegyüttesét. Az együttes öt év­vel ezelőtt az üzemek műkedvelői­ből és a legjobb katonai tánc- és dalcsoportokból alakult. Dalai na­gyon gyakran alig pár kilométerre hangzottak a koreai front harcvo­nalától. Az együttes számos tagja viseli a haroban tanúsított hősi és becsületes magatartásáért adomá­nyozott kitüntetést. A becses és kedves vendégeket a csehszlovák kormány nevében Dr. Alexej Čepdčka, hadseregtábornok, miniszterelnökhelyettes és a nemzet védelmi miniszter megbízásából pe dlg Jaroslav Kucsera vezérőrnagy üdvözölte. Őszinte köszönetet mondott a ko­reai nép katonáinak, hogy eljöttek hazánkba, hogy még jobban megszi­lárdítsák és megerősítsék a koreai és a csehszlovák nép közös béke­harcát. Bámulatát fejezte ki a be­csületes koreai nép iránt, amely a háború évedben is töretlenül állan­dóan fejleszti a kultúrát. A koreai hősöket üdvözölték még az állami müvészbizottság képviselői, a kül földdel való kultúrkapcsolatok bi­zottságának képviselőd és František Zbránek, az osztravai Kerületi Nem­zeti Bizottság elnöke. A szívélyes fogadtatásért Kim Gan, a koreai néphadsereg vezérőrnagya mondott köszönetet. Az együttes tagjai meglátogatják az egyes osztravai üzemeket és építkezéseket és július 9-én, esütör­tükön este fellépnek a karvini Zde. nek Nejedlý.röl elnevezett kultúra és pihenés parkjában. szövetkezeti falvaiban tapasztalható ilyen óriási iramú kulturális fejlő dés, hanem a somorjai járás egyes szövetkezeti falvaiban is. Szemta­j núja voltam ennek a csallóközcsü­törtöki gépállomáson, ahol Fekete­vízi László elvtárs, az üzemi CsISz­csoport vezetője fogadott bennün­ket a gondosan berendezett üzemi klubhelyiségben. Az elvtárs beszélt eddig elért eredményeikről, vala­mint azokról a nehézségekről, ame­lyeket előrehaladásuk során le kel­lett küzdeniök, de amelyek elől so­ha egy pillanatra sem hátráltak meg. Megemlítette, hogy éppen most határozták el a zenei együttes hang­szerkészletének kiegészítését. Öröm­mel újságolta, hogy az üzemi veze­tőség nagy megértéssel támogatja őket és 20.000 Kčs segélyt szava­zott meg az üzemi klubnak. Ez a szép" összeg az üzemi CsISz-tagjait, a szocialista kultúra elsajátításában és terjesztésében a legmintaszerübb tevékenységre kötelezi. Feketevizi elvtárs elmondta azt is, hogy az üzemi klub jól működő olvasókörrel is rendelkezik. Az ol­vasókör tagjai elhatározták a Fu­csík-jelvény tömeges megszerzését. Szívesen olvassák a jelvény meg­szerzéséhez kötelezően előírt köny­veket, de emellett nem feledkeznek meg a könyvtár kiegészítéséről sem. Nemrégiben új szakirodalmi és szépirodalmi könyveket vásároltak 6000 új korona értékben. Búcsúzóul az öntudatos, fiatal elv­társ megígérte, hogy a csallóköz­csütörtöki gépállomás dolgozói eb­ben az évben is derekasan fognak küzdeni az országos vándorzászló megtartásáért, amelyet a mult év óta büszkén őriznek az üzemi klubhelyiségben. Vígh Endre, Bratislava, Ján Vodička elvtárs hatvan éves 1953. július 10-én, pénteken tölti be hatvanadik életévét Ján Vodička képviselő, Csehiszlovákia Kommu­nista Pártja Központi Bizottságának tagja és a Fasisztaellenes Harcosok Szövetségének elnöke. Egész élete és forradalmi működése át van hat­va a dolgozó nép iránti hűséggel, és jogaiért folytatott állandó harccal. Ján Vodička már 15 éves korában tagja volt az ifjúsági antimilitaris ta szervezetnek és a munkásszak­szervezetnek. Ján Vodička elvtárs részt vett a CsKP megalakításában és azóta több funkciót töltött be. Forradalmi tevékenysége miatt ő is bekerült abba a névsorba, ame­lyet a csehszlovák rendőrség át­adott a Gestaponak még a Mün­chenelötti köztársaság idején an­nak a megegyezésnek alapján, ame lyet a csehszlovák rendőrség a hit­leri Gestapoval kötött. Ugyanúgy letartóztatta a Gestapo Ján Vodič ­kát i s már 1939. március 15-től 16 -ra virradóra, mint a többi kom­in unisbe vezetőt és 1940 februárjá­ban öt is elszállították a Oranien­burg- Sachsenhauseni koncentrációs táborba, ahol egészen 1945. május 2-ig, kiszabadulásáig fogságban tar­tották. A koncentrációs táborban sem en­gedett forradalmi, tevékenységéből, aktivan dolgozott az illegális nem­zetközi vezetőségben és részt vett cseh nemzetiségű fegyvertársainak iskolázásában is. 1945 augusztusá­ban visszatért Csehszlovákiába. Megválasztották a Nemzetgyűlés képviselőjévé, Csehszlovákia Kojn­murista Pártja Központi Bizottsá­ga tagjává és még különféle funk­ciókban dolgozik. 1949-ben a párizsi békevédők világkongresszusa elő­készítő bizottsága elnökhelyettese lett és ettől az időtől kezdve a bé­kevédök csehszlovákiai bizottsága elnöksége tagjakónt dolgozik. A Fa­sisztaellenes Harcosok Szövetségé­nek megalapításától, 1951-től ennek az elnöke. A prágai zenei fesztivál szovjet részvevői elutaztak Prágából A prágai főpályaudvarról elutaz­tak az 1953. évi „Prágai Tavasz" nem­zetközi zenei fesztivál szovjet rész­vevői, akik fellépésükkel jelentő­sen hozzájárultak a prágai zenei ünnepségek sikeréhez és méltóan képviselték szovjet hazájuk fejlett zenei művészetét. A küldöttséget J. Taufer, állam­díjas, az állami müvészbizottság el­nöke, dr. J. Urban, a külfölddel va­ló kultúrkapcsolatok bizottságának elnöke, Z. Bufival, az iskola- és mű­velődésügyi miniszter helyettese, a fesztivál bizottságának képviselői és a Csehszlovák Zeneszerzők Szö­vetségének képviselői búcsúztatták el. Az indulásnál jelen volt N. I. Szemjonov, a szovjet nagykövetség titkára és I. M. Rjabov, a külföld­del való kultúrkapcsolatok összszö­vetségi társaságának képviselője. A duzzasztógátak — szocialista építésünk jelentőségteljes művei A duzzasztógátaknak, amelyek munkásaink keze nyomán egész köz­társaságunkban nőnek, két nagy je­lentősége van. Iparunk, mezőgazda­ságunk és háztartásaink számára olcsó elektromos energiaforrást je­lentenek, azonkívül városaink részé­re biztosítják a vízellátást. Legna­gyobb ilyen építkezésünk a szlapi vízierömü, amelyet 1949-ben kezdtek építeni. A duzzasztógát építésének megkezdésénél először az utakat, a munkástelepeket és a levezető csa­tornát építették ki, amellyel a Vlta­vát más irányba vezették. 195Í feb­ruárjáig tartott a hatalmas betonozó és a kötélpálya elkészítése, a gépek, a daruk elhelyezése, majd Teletín­ben megkezdték a kőtörő előkészí­tését. A duzzasztógát épülettömbjét, az első betonmennyiséget 1951. de­cember 28-án helyezték le. Ettől a perctől kezdődik a technikusok, munkások, kötörök, ácsok, vasmun­kások, betonozok napi hősi munká­ja. Nehézségekkel, hiányosságokkal és hibákkal is küzdöttek, eredmé­ryeiket a szocialista versennyel fo­kozták. A betonozok naponta több százezer köbméter betont helyeztek le és így nőtt ez a fontos és nagyon összetett mű. Egyúttal a hatalmas villanyüzem is épült. A szlapi duzzasztógát munkásai ma már az első hatalmas áramfej­lesztőt szerelik. A terv szerint 1954. május 1-én kell próbaüzembe he­lyezni. További két áramfejlesztő részére is helyet készítenek, ame­lyeket a lehető leggyorsabban üzem­be akarnak helyezni. Az első áram­fejlesztő próbaüzembehelyezése ide­jén az építkezés még nem lesz tel­jesen befejezve. Csak olyan magas­ságot ér el, ami biztosítja az áram­fejlesztő üzembehelyezéséhez szük­séges vízmennyiséget. A szlapi vil­lanyáram csúcsszükségleteinek' ide­jén az egész környéket ellátja ele­gendő mennyiségű villanyárammal. Fekvésének következtében határ­talan jelentőséggel bír a lipnei vízi­erőmű. És mert a vltavai duzzasztó­gátak rendszerében a legmagasabb fekvése van, megjavítja a folyó le­folyását és jó hatással 1 van a Vlta­ván lévő összes villanyüzemek telje­sítőképességére. Nem túlságosan magas gát építésével hatalmas tó keletkezik itt. A víz folyásában rej­lő energia kihasználására felhasz­nálják a duzzasztógáton és a folyó­mederben a víz esését olymódon, hogy a villanyüzemet mélyen a föld alatt építik fel. Az áramfejlesztők­től a vizet 3.5 kilométeres alagúton vezetik a Vyšší Brod melletti me- 1 derbe. A munka súlypontja tehát a föld alatt van, melynek 150 méter mély akna kiépítése a célja a föld­alatti üregben épülő villanyüzem ré­szére és az alagút építésénél a le­vezető csatorna kiépítése. A gátat túlnyomó részben kőből készítik. A kisebb gátat azokon a helyeken, ahol az alapcsatornák lesznek és ahol a víz a magas vízállások ide­jén lefolyik, betonból épitik. A lip­nei duzzasztógát építése nagyon ne­héz és megköveteli a technikusok és munkások magasfokú szakkép­zettségét. , A víri duzzasztógát bizonyítéka annak, hogy szocialista gazdaságunk számol a kisebbvízű folyók kihasz­nálásával is. A brnói kerület szem­pontjából ez az építkezés nagyon fontos. Megjavítja a Szvratka lefo­lyását és kiküszöböli az árvizeket, ^mi itt nagyon gyakori jelenség volt. Most folyik teljes ütemben a duzzasztógát betonozása és a vil­lanyüzem berendezésének szerelése. Az ústi kerület, ahol nemrégen kezdték meg a bányásztelepek épí­tését, nagyon szegény ivóvízben. Ezért két duzzasztógátat építenek, amelyek a lakosságot ellátják víz­zel. x Az első a krimovi-patakpn lesz és ^ chomutovi körzetet látja el vízzel, a másik pedig Flájnál a mosti kör­zet vízellátását biztosítja. A kŕimo­vi duzzasztógát fejlett technikánk világos bizonyítéka lesz. Félkörala­kú vasbeton gátia a nálunk még nem látott vízierömü típusa. Éppen az alappillérek és a boltozatok alap­jait ássák és most fejezik be a be­tonmunkálatokat. A Fláj melletti duzzasztógát a Fláj-patak vizét használja ki. A munkáisok most a földalatti aknák építésén dolgoznak és a duzzasztógát és a vízszabályo­zó építéséhez szükséges előkészüle­teket végzik. Osztravában is hiányzik a megfe­lelő mennyiségű ivó- és folyóviz. Ezért itt három duzzasztógátat épí­tenek: Krušberkon, Zermanicében és Raákovicében'. Ezekből a duzzasztó­gátakból a vizet hatalmas vízveze­tékekkel vezetik az osztravai ipari központokba. A krušberki építkezé­sen a betonmunkálatok folynak. Žermanicén és Raškovicén pedig az előkészítő munkálatok. A Kladno-vidék bányászati és ko­hászati központjai részére hatalmas vízkészletet biztosít a klíčovi duz­zasztógát, melyet már ez évben be­fejeznek. Már most többmillió liter izet biztosít naponta Kladno ré­szére.

Next

/
Oldalképek
Tartalom