Uj Szó, 1953. július (6. évfolyam, 159-185.szám)

1953-07-10 / 167. szám, péntek

1953 július 10. UISZO 5 A takarékosság népgazdaságunk fejlődésének igen fontos eszköze „Tervünket teljesíteni lehet — és teljesít­jük is — ha eléggé következtesek le­szünk ahhoz, hogy mindenütt, gazdasági és társadalmi életünk minden szakaszán a le­hető legnagyobb szívóssággal törekszünk arra, hogy minél nagyobb megtakarítást érhessünk el." (Klement Gottwald elvtársnak a CsKP országos konferenciáján mondott beszédéből.) A szocializmus építésének útjára lépett dolgozó népünk, a szocializ­mus gazdasági alapjait, a szocia­lizmus hatalmas arányú építkezé­seit, a népgazdaság fejlesztését szolgáló beruházásokat a felszaba dító Szovjetunióra, a népi demokra tikus országokkai való gazdasági együttműködésre és segélynyújtás­ra támaszkodva saját erejéből, sa ját tartalékaiból és felhalmozásai ból valósítja meg. Minden, amit a felszabadulás óta építettünk, az új üzemek és gyárak egész sora. az ötéves terv hatalmas létesítményei, az új Osztrava, a kuncsicei kohó müvek, az Arvai Duzzasztógát, az új városok és falvak, az új kórhá­zak, iskolák, lakóházak, a földmű velésben dolgozó új gépek ezrei és minden alkotásunk a felszabadulás ót* népgazdaságunk saját akkumu­lációjából, valamint annak az új típusú, a Szovjetunióval és a test véri népi demokráciákkal való gaz­daság; együttműködésnek és köl­csönös segélynyújtásnak a megte­remtéséből jött létre, amelyet Sztá­lin elvtárs »A szocializmus közgaz­dasági problémái a Szovjetuniőban« című müvében úgy fogalmazott meg »... hogy ennek az együtt működésnek alapja a kölcsönös se gítésnék és a közös gazdasági fel lendülés elérésének őszinte vágya-. Az új üzemek és gyárak felépítése és üzembehelyezése nem a bel- és külföldi pénzcsoportok, a finánctőke támogatásával és annak anyagi eszközeivel valósult meg, hanem a Szovjetunió és a baráti országok gazdasági együttműködésére és se­gélynyújtására támaszkodva orszá gunk saját erejéből, népgazdasá gunk saját akkumulációjából. Igaz, hogy mindezek az új létesítmé­nyek nem az egyes pénzcsoportok, nem a finánctöke érdekeit szolgál­ják, hanem országunk dolgozó né péét. És éppen ezért, mert orszá gunk gazdasága, felépítése és fej­lesztése az egész ország dolgozó né­pének az érdekeit szolgálja, első rendű fontossággal bír a minden téren való szigorú takarékosság, mint a további fejlődés, a kitűzött célok megvalósításának és elérésé­nek fontos előfeltétele. Ha olcsón termelünk, olcsón élünk A takarékosságnak igen nagy je­lentősége van a szocializmus építését szolgáló ötéves tervünk feladatainak teljesítésében, abban, hogy mind ^jobban megközelítsük a szocializ mus gazdasági alaptörvényét, a társadalom állandóan növekvő anyagi és kulturális szükségleteinek maximális kielégítését. Ránk, a mi viszonyainkra is teljes mértékben érvényesek Malenkov elvtársnak az SzKP XIX. kongresszusán mondott szavai: »Minél teljesebben és ész szerübben használjuk fel a termelés erőforrásait, minél takarékosabban és körültekintőbben vezetjük gaz daságunkat, annál nagyobb sikere ket érünk majd el a népgazdaság valamennyi ágának fejlesztésében, annál nagyobbak lesznek eredmé nyeink a nép anyagi és kulturális színvonalának emelésében. <i E megállapítás helyességét, an nak gyakorlatban való alkalmazását bizonyítja nálunk a pénzreform végrehajtásáról és a jegyrendszer megszüntetéséről szóló párt és kormányhatározat, amellyel kap csolatban Siroky elvtárs Szlovákia Kommunista Pártja X. kongresz szusán tartott beszámolójában arra hivta fel a figyelmet, hogy a pénz reform és a jegyrendszer eltörlése igen hatásos és Igen jó fegyver, amelynek segítségével következetes harcot folytathatunk a legnagyobb mérvű gazdaságosságért és takaré kosságért, továbbá a pénzreform és a jegyrendszer megszüntetése mint kiindulópont a Szovjetunió pél dájához hasonlóan — a fokozatos árleszállítások politikájának meg valósításához, mely csak akkor ér hetft el, ha minden téren bevezet jük a legnagyobb fokú gazdaságos­ságot és takarékosságot. S ez ter mészetes is. A pazarlás és a tékoz lás az állam, a nép vagyonával, javaival való felelőtlen gazdálko dás csak a termékek előállítási árának növeléséhez, a drágaság hoz, a pénz elértéktelenedéséhez vezethez, tehát semmiesetre sem az életszínvonal emelkedéséhez. Ez zel szemben a minden téren való szigorú takarékosság, valamint a gazdaságosság ejvének következe­tes betartása és az arra való szün telen törekvés, hogy az egyes ter mékek előállítási költségeit minél kisebbekké tegyük, következetesen a pénz — tehát a bérek, a kere setek értékének emelkedéséhez vezet és megteremti a lehetőségét annak, hogy rálépjünk az árak csökkentésének útjára, azaz az élet színvonal emelkedésének útjára. Takarékosság a kapitalizmus­ban és takarékosság a népi demokráciában Mégis, mindennek ellenére a ta­karékosság terén még nagy fogya tékosságaink vannak. Korántsem és megközelítőleg sem használjuk fel a szocializmus építése, az életsztn vonal emelése szempontjából oly óriási belső tartalékot jelentő taka rékosságot. Ennek ok a egyrészt T tömegek hiányos szocialista neveié sében van, másrészt abban, hogy a dolgozó tömegek megszabadulva a kapitalizmus létbizonytalanságától, a holnaptól való rettegéstől, amikor, is éppen ez a létbizonytalanság, a holnaptól való rettegés nem is ta karékosságra, hanem kuporgató zsugoriságra kényszerítette őket. most, hogy a népi demokráciában eltűnt a Holnaptói való rettegés ér­zése, megszűnt a. létbizonytalanság, a dolgozó tömege] i ezze ] egyidrí­ben megszűnt a s • orú takarékos ság tudata is, Ez a gondtalan opti­mizmus, ez a jövőbe veteft derűs bizalom, nem egyszer gondatlan Ságba, pazarlásba, pocsékolásba csap át. Az ipari munkást azelőtt, a ka pitalizmüsban a legnagyobbfokú anyagtakarékosságra kényszerítet­te az a tudat, hogyha ezt nem te­szi, akkor a töké s elbocsátja, az utcára ijcerül, y munkanélkülivé vá lik. Éppen így kényszerítve volt a takarékosságra a mezőgazdasági cseléd is. akit nemcsak a niunká bál yaló elbocsátás veszélye, hanem az állandóan sarkában lévő ispánok és fogdmegek siserehada kénysze rített arra, hogy úgy gazdáikod jon a földbirtokos javával, mint a szeme világávaí. De kuporgatóan takarékoskodott a dolgozó paraszt is, akj a világért se hagyott volna egy kalászt sem a tarlón ég krumpli­földjét össze visszg túrta, nehogy egy krumpli is a földben maradva veszendőbe menjen. Ezzel szemben mi a helyzet ma, a népi demokráciában? Az UZemi munkás nem fél a munkanélküli ségtől, megszűnt a holnaptól való rettegés, s ezzel együtt megszűnt az a tudat Is, amely a munkást a legnagyobbfokú takarékosságra kényszerltette. Nem minden mun kôs ébredt még tudatára annak, hogy a népi demokráciában magá nak dolgozik és hogyha pazarolja az anyagot, a munkaidőt, az ára­mot, akkor ezzel _ ha közvetve ls — saját magát károsítja meg. Az a dolgozó paraszt, aki azelőtt háromszor-négyszer is felgereblyéz­te a tarlót, s utána még feleségét és gyerekeit is kalásztszedni hajtot­ta, hogy egy kalász se menjen kár­ba, mert az a paraszt, ha szövetke­zeti tag, könnyen szavaz amellett, hogy a viharverte gabonát, amelyet nem lehet aratógéppel aratni, szánt, sák be. Az a mezőgazdasági mun kás, aki a földbirtokos (dejében egy szál nem sok, de annyi takarmányt sem hagyott elszóródni, mert nyo­mában volt a botoaispán. ma az állami gazdaságon úgy eteti az álla tokát, hogy a takarmánykazaltól az Istállóig az elszórt takarmányból út marad utána. Mire vezethet azután az ilyen anyagpocsékolás ? Jóra semmi eset-' re sem. Ha až állami gazdaság te lienésze szórja a takarmányt, an­nak csak az lehet a következménye, hogy a tej, amit ott fejnek, az bi­zony drága tej, mert hiszen annak árá­ba, az önköltségbe nemcsak az a ta­karmány számít bele, amit a tehe­nek megettek, hanem az is, ami el­szóródott. -S lehet-e így azt a törek­vést megvalósítani, hogy olcsó te jet adjunk a városi dolgozóknak? Világos, hogy nem lehet. Ugyanez a helyzet a termelés bármely más szakaszán, akár az iparban, akár a mezőgazdaságban. A pazarlás, a pocsékolás, az anyag­gal való gondtalan gazdálkodás a termékek e'öállítási árát terheli, azét a termékét, amelyet anna.k elő áll i tója esetleg maga is megvásárol. Világos hát, hogy a. tékozlást. a pocsé'kolást, az azt isikövető munkás és munkatársainak százai és ezrei fizetik meg. Ez az út pedig nem az életszínvonal emelkedésének az útja. A vezetők támogassák a dolgozók takarékosságra irányuló igyekezetét A takarékosság hiánya a munká­sok között különösen az anyagpa­zarlásban, a felesleges áramfogyasz. tásban és a kihasználatlan munka­időben mutatkozik meg. A kapita­lizmus kényszerfegyelmétöl meg­szabadult munkás még nem tudató sította, még nem ment a vérébe, hogy az üzemben magának dolgo­zik és akár közvetlenül, akár köz­vetve a pocsékolással saját magát károsítja meg. Éppen azért érdeke, hogy munkahelyén a rábízott anyaggal, árammal és munkaidővel úgy takarékoskodjék, mint a saját­jával. Éppen ezért ezen a téren igen nagy feladat hárul tömegpolitikai munkánkra, hogy a munkásokban kialakítsuk és megszilárdítsuk az öntudatos szocialista munkafegyel­met és az ezzrí párhuzamos szocia­lista takarékosságot. Pontos feladat, hogy a dolgozók felajánlásait, köte lezettségvállalásait, valamint a szo­cialista munkaversenyt a takarékos­ságra is kiterjesszük és annak jó eredményeit a legszélesebb körben propagáljuk. Szükséges 1 azonban hangsúlyozni, hogy a kötelezettség vállalások ás a szocialista munka verseny e téren is konkrétek legye nek, ne pedig olyan általánosságok­be fulladjanak be. mint pl.: „ta karéki»skodom a rámbizott anyag­gal", hanem „ilyen és ennyi anyag­megtakarítást ér el". Nem sok eredményre vezet azon­ban a munkások takarókosságra va. ló törekvése, ha azt nem támogatja, nem segíti elő a vezetők hasonló irányú törekvése. Ahhoz, hogy a munkások az anyaggal, az árammal és a munkaidővel takarékoskodni tudjanak, feltétlenül szükséges a jó munkaszervezés, a zavartalan nyers­anyag- és aaei számellátás. Hogyan takarékoskodjon mnkaidejével az a munkás, akinél az üzem vezetősége nem biztosítja az anyag, és szer­számellátást, s akinek ezért a szük­séges anyag és szerszám titá^ fut­kosnia kell? Külötiben is súlyos hi­ba volna azt hinni, hogy a takaré­kosság egy különálló gazdasági kér­dés. amely nem függ össze szorosan a feladatok teljesítésére irányuló más kérdésekkel, mint pl, az emlí­tett munkaszervezéssel, a szocialis­ta munkaversennyel, az állami és munkafegyelem megszilárdításával, az önköltség csökkentésével, a mun ka termelékenységének a növelésé vei ás más kérdésekkel. Ezeket a kérdéseket, amelyek mind a •socia- lizmus építését szolgálják, egymás, tói különválasztani, elhatárolni nem lehet és nem is szabad, mert azok egymásba kapcsolódnak, egyik a másikból következik, egyik a másik kialakulását hozza létre és segiti elő. Nem sok eredményre vezethet az olyan szocialista murikaverseny, a'mely nem a jó munkafegyelem fel­tételeiből indult ki és nem tűzi ki feladatul a termelés fokozása mel­lett a takarékosság, az önköltség csökkentés, a selejt kiküszöbölésé­nek kérdéseit. A beruházásokkal való takarékosság A takarékosság terén igen nagy jelentőséggel bír a sok esetben és sok helyen észlelhető mértéken fe­lüli anyagíelhalmozás megszünteté­se. Nem ritka jelenség üzemeink­ben, hogy szükségleten felül hal­moznak fel nyersanyagot, amivel az egész népgazdaság termelését féke­zik. Éppen itt az ideje, hogy az e téren uralkodó elméletet ..ami a raktárban van. az nem kér enni" felazá.mo'juk. mert az igaz. hogy az a nyersanyag, ami a raktárban van, az nem kér enni, viszont, ezzel szem. ben még inkább igaz az. hogy a nyersanyag, ami a raktárban hever, nem a termelés fokozását, a terv teljesítését szolgálja. További fontos területe a taka­rékosságnak a beruházásokkal való észszerű gazdálkodás. Hogy az esz­telen beruházások milyen óriási ká­rokat, súlyos milliárdos vesztesége­ket jelentenek az ország gazdasági életében, azt mi sem bizonyítja lob­ban, mint a Szlánszky-per. amely leleplezte e kártevő bandának a l?e ruházások terén kifejtett ellenséges tevékenységét. x Elejét kell venni annak, hogy üze­meket bővítsenek, új gépeket állít­sanak be azzal, hogy a kitűzött ter­melési feladatokat csak igy lehet teljesíteni, holott a helyzet az. hogy a meglévő üzemek és gépek kapa­citása egyáltalán nincs kihasználva és az egyes vállalatok és gépek tel­jesítő és termelőképességének jobb kihasználásával a kitűzött termelési feladatokat nemcsak teljesíteni, ha­nem túlteljesíteni is lehetne. Szem­léltető példája a kapacitás elégtelen kihasználásának az állami gép- és traktorállomások munkája, ahol is — mint. Gottwald elvtárs már évek­kel ezelőtt többször is felhívta a figyelmet — a meglévő gépállo­mány mellett csupán a gépek jobb kihasználásával, a gép- és traktor­állomások teljesítőképességét leg­,alább a kétszeresére lehetne fokozni. A beruházások terén külön kell foglalkozni az EFSz-ekkel. A ta­pasztalat azt mutatja, hogy az EFSz-ek sok felesleges beruházást hajtanak végre. Ez a kérdés annál is fontosabb. mivel az EFSz-ek be­ruházásaik nagyobb részét nem a saját anyagi felhalmozásukból, ha­nem állami kölcsönből valósítják meg, ami viszont azt jelenti, hogy a felesleges beruházásokkal a nép­gazdaság más fontosabb helyeiről vonják el a szükséges anyagi esz­közöket. Megmutatkozott ez külö­nösen a mult évben az állattenyész­tés fejlesztéséről szóló párt- és kor­mányhatározat megjelenése után, amikor is az EFSz-ek akár- kellett, akár nem, hatalmas Istállókat épí­tettek, viszont nem egy helyen, — mint azt Siroky elvtárs is megálla­pította — a száz férőhelyes istál­lókban 4— S tehén ténfergett árván. Harcot a felesleges túlórázások ellen A felelőtlen gazdálkodás, a pa­zarlás egyik legköltségesebb — éa hozzátehetjük egyben a „leginkább elterjedt" — megnyilvánulási formá­ja a túlórázás. Az üzemek igazga­tói, vezetői az egyenetlen termelés következtében előállott elmaradást a hónap, vagy a negyedév végén a „minden áron teljesíteni a tervet" jelszóval néhány nap alatt akarják behozni, s Ilyenkor a túlórázások ijesztően magasra szöknek. A túl­órázások pedig nemcsak a kiadások felduzzasztását. — ami viszont nincs arányban a termelés növekedésével — az önköltség növelését jelentik, hanem ennél még sokkal többet is, mégpedig az emberről való elégte­len gondoskodást. Göttwal'd elvtárs a CsKP országos konferenciáján hangsúlyozottan arra hívta fel a figyelmet, hogy sohasem szabad szem elől tévesztenünk azt, hogy minden törekvésünk végcélja az ember. az emberről való gondosko­dás. Már pedig az az üzemi igazga­tó, aki a túlórázással a munkástól elvonja a megérdemelt, a szórako­zásra, a tanulásra, s a pihenésre szánt szabadidőt, nem a munkások, nem az «mber javát szolgálja. A felesleges túlórázások elleni küzdelem tehát kettős, illetve hár­mas célt szolgál: 1. harc a rendes munkaidő teljes kihasználásáért, s ezzel párhuzamosan a terv-egyen­letes teljesítéséért, hogy ezzel kikü­szöböljék a hóvégi és a negyedévi elmaradásokat; 2. harc a túlórázás következtében előállott terven felüli kiadások ellen, amelyet • nem tá­maszt alá megfelelő termelési telje­sítmény; s végül 3. harc azért, hogy minden munkás, minden dol­gozónak biztosítsuk a törvényes sza­bad- és pihenőidejét. A jövedelmezőség kérdése A minden téren való szigorú taka­rékosságnak egy igen fontos ténye­zője a termelés rentabilitásának, az egyes üzemek jövedelmezőségének szem előtt tartása és ellenőrzése Siroky elvtárs Szlovákia Kommu­nista Pártja X. kongresszusán arra figyelmeztette a gazdasági vezető­ket, hogy az, hogy nem vagyunk hívei a szatócskodó jövedelmezősége nek, még egyáltalán nem jelenti a Jövedelmezőség elvének a mellőzé­sét. „Az egyes vállalatok és terme­lési ágak jövedelmezőségének óriási jelentősége van termelésünk fejlődé­se szempontjából — állapítja meg Sztálin elvtárs ,,A szocializmus köz­gazdasági problémái a Szovjetunió­ban" című müvében, — A jövedel­mezőséget figyelembe kell venni Biind až építés tervezésénél, mind a termelés tervezésénél. Ez gazda­sági tevékenységünk ábécéje a fej­lődés jelenlegi szakaszán". Ha a jövedelmezőség kérdését, amely a szocialista felhalmozás egyik legjelentősebb alapforráaa, Sztálin elvtárs szükségesnek tartot­ta felvetni az akkor 35 éves Szov­jetunióban, ahol már lerakták a szocializmus gazdasági alapjait éa a kommunizmus építésének útjára léptek, akkor százszor és ezerszer fontosabb nálunk, a csehszlovák né­pi demokráciában felvetni, ahol még csak kezdtük lerakni a szocializmus anyagi alapjait. Gazdasági vezetőink, a kommu­nisták számára elsőrangú kérdés, hogy behatóan tanulmányozzák Sztá. lin elvtárs e müvének a jövedelme­zőségről írt fejezeteit, amelyben Sztálin megvilágítja a szocializmust építő országok gazdasága jövedel­mezőségének kérdéseit, szétzúzva az e téren vallott — igen sokszor nálunk is előforduló — helytelen né­zeteket. A párt felvilágosító munkája, a kommunisták példamutatása Súlyos hiba volna azt hinni, hogy a takarékosság kérdése csak gaz­dasági kérdés, az erre való törekvés csak a gazdasági emberek feladata és mindehhez semmi, vagy legalább­is nem sok köze van a párt politikai tevékenységének, a párt tömegpoli­tikai munkájának, Ez egyáltalán nem igy van. Elsősorban is a párt­nak a tömegek közt végzett felvilá­gosító munkáján áll, hogy a dolgo­zók mennyiben teszik magukévá a minden téren való szigorú takaré­koskodás ügyét, A párt felvilágosi­tő munkáján, a kommunisták pél­damutatásán áll, hogy a dolgozók­ban milyen mértékben fejlődik ki a munkához, az állam és a közösség vagyona iránti új szocialista vi­szony, hogy — Malenkov elvtárs szavaival — mint a szemük fényét, úgy őrizzék a társadalmi, a szocialista tulajdont." Ez, a takaré­kosságért Indított harc alapfeltétele és lényege. Az üzemi, a faluai párt­szervezetekre és minden egyes kom­munistára hárul a feladat, hogy mind a tömegek közt végzett fel­világosító munkájukkal, mind sze­mélyes példamutatásukkal a taka­rékosság élharcosai legyenek ..A gazdaságosság rendszerének ügyét - mondotta Siroky elvtárs Szlovákia Kommunista Pártja X. kongresszusán — minden dolgozó­nak magáévá kell tennie. És min­den dolgozó magáévá is teszi, ha a gazdaságosság élharcosai a kom­munisták lesznek." Bátky László.

Next

/
Oldalképek
Tartalom