Uj Szó, 1953. július (6. évfolyam, 159-185.szám)

1953-07-08 / 165. szám, szerda

UJSZ0 1953 július 8. A Német Demokratikus Köztársaság lakossága teljes bizalmát fejezi ki a párt és a kormány iránt • A Német Demokratikus Köztár­saság városaiban és falvaiban, a gyárakban és az üzemekben, a hi­vatalokban és a tanintézetekben a dolgozók népes gyűléseket és érte­kezleteket tartanak. A gyűlések résztvevői — munkások, parasztok, alkalmazottak, mérnökök, techniku­sok, tanítók, orvosok, művészek és diákok — fölháborodásukat fejezik ki a külföldi bérencek bűnös berli­ni provokációja miatt. Egyszer, smind kifejezik, hogy hűségesen tá­mogatják a Német Demokratikus Köztársaság kormányát, hogy ké­szek harcolni a párt és a kormány új irányvonalának megvalósításáért, a békéért és Németország egységé­ért. Könyörtelenül meghiúsítják a fasiszta provokátorok merényleteit, s megvédik a köztársaság dolgozói­nak demokratikus vívmányait. Ottó Grotewohl, a Német De. mokratikus Köztársaság miniszter­elnöke és az NSZEP központi bi­zottságának elnöke, Walter Ul­bricht, az NSZEP központi bizottsá­gának főtitkára^ valamint az NSZEP központi bizottsága politi­kai irodájának több tagja és pót­tagja, több miniszter, az NSZEP és a köztársaság kormányának sok felelős munkatársa a nagyüze­mek egész sorában tartott beszá­molót. Ezek a gyűlések élénk és meggyőző bizonyítékai a kormány és a nép egységének, a munkásosz­tály bizalmának és szeretetének Né­metország Szocialista Egységpártja iránt.. Ottó ' Grotewohl elvtárs, berlini Kari Liebknecht transzformátor gyár munkásai előtt idézte az üzem egyik munkásnőjének június 27-én tett kijelentését: „Résztvettem gyá­runk építésében s ha provokátorok veszélyeztetik a gyárat, ott leszek e veszély elhárításáért folyó harcban. Ezért szeretnék ettől a pillanattól kezdve Németország Szocialista Egységpártjának tagja lenni." Grotewohl elvtárs beszámolója után Müiler brigádvezetö szólalt fel, ismertette a munkásosztály leg­fejlettebb rétegének azt a törekvé­sét, hogy a munka nagyobb terme­lékenységével vívja ki az általános jólét minél gyorsabb emelkedését. Müiler a brigád tagjai nevében kérte: ismerjék el önkéntesen vállalt 15 százalékos normaemelésüket. A külföldi bérencek bűnös berlini provokációja kinyitotta azoknak a munkásoknak szemét, akik ezelőtt hallgattak a béke ellenségeinek pro. pagandájára. A berlini „Kabelwerk Köpenick" népi vállalat dolgozóinak gyűlésén Siemanowski pártonkívüli munkás a következőket mondta: „Soká gondolkodtam a június 17-i eseményekről. Ugy vélem, hogy amit rendeznünk kell kormányunk­kal, azt magunk is kendezhetjük. Ehhez nincs szükségünk semmiféle nyugatberlini banditákra. A rabló­támadásokat a gyujtogatásokat és az efféléket élesen elitélem. S el­itéljük mindnyájan. Nem ez volt a szándékunk. Nem kellett ez ne­künk." Jozef Zach vájár, érdemes bá­nyász, a zwickau-oelsnitzi szénme­dence valamennyi bányászának ne­vében kijelentette: Bányászaink szilárdan tömörülnek Németország Szocialista Egységpártja és kormá­nya körül. Nem engedjük, hogy le­rombolják, amit nyolc év alatt sa­ját kezünkkel építettünk." Az egyszerű munkások minden szava bizonyítja, hogy nö#kszik osztályöntudatuk, hogy ezekben a naookban megszilárdult az NSZEP és a kormány kapcsolata a köztár sasás 1 munkástömegeivel. A demokratikus sajtó közölte a Német Demokratikus Köztársaság miniszterelnökének a parasztokhoz intézett rádióbeszédét. Ottó Grote­wohl elvtárs ismertette beszédében a kormány legutóbbi határozatait, amelyek a parasztok anyagi hely­zete és munkakörülményei megja­vítását szolgálják. A fasiszta kö­rök, — mondotta Ottó Grotewohl — amelyek a mult héten a köztársa­ság városaiban rendzavarásokkal próbálkoztak, most a parasztokat bujtogatják a tej és a hús beadása ellen. A miniszterelnök felszólította a parasztokat, ne hallgassanak a provokációra, s úgy válaszoljanak a nyugatnémet reakciósoknak és a háborús gyujtogatóknak, hogy min­den erejük megfeszítésével gyorsan és veszteség nélkül betakarítsák a termést. A kormánynak és Németország Szocialista Egységpártjának felhí­vásai élénk visszhangot keltenek a köztársaságbeli dolgozó lakosság tömegeiben. Tevékenyen bekancso­lódtak az alkotó munkába azok a parasztok is, akik korábban Nyugat Németországba szöktek, de most az NDK kormányának hitározata után visszatértek gazdaságukba. A Német Demokratikus Köztár saság dolgozó oaraeztsága a mun­kásosztállyá' vállvetve harcol. Wer ner Maink quastenbergi paraszt, fneubrardenbi'rfri iáráfO a fasiszta provokációra elhatárolta hogy ter­méséből e'sösorban snbnnabeadási kötelezettségét teljesíti. ..Ezenkívül i — jelentette ki-— felajánlok az ál­1 lamnak 200 kg sertéshúst. Hadd lás , sa a munkásosztály, hogv a dolgozó parasztság hűséges szövetségese." A köztársaság dolgozói fokozzák éberségüket, megsokszorozzák erő feszítéseiket a békés építésben. A köztársaság sok üzemének dolgozói jelentik a kormánynak, hogy határ­idő előtt teljesítették a féléves ter­.vet. A gothai „ABUS" gépgyár, né­pi vállalat például június 20 ára be fejezte féléves tervét. Június 22-ig 100.4 százalékra teljesítette féléves tervét a Preital köszénbánya kol­lektívája. A munkásosztállyal és a paraszt­sággal együtt az értelmiség is egy­öntetűen támogatja a kormány po­litikáját. Sok neves képviselője, pél dául a pártonkívüli Lohmann pro feszor, a Berlin-környéki Bucs, biológiai és orvostudományi intéze­tének igazgatója, Kurt Trepte szín­művész és sokan mások is június 17. én szembeszállva a fasiszta provo­kátorokkal, példát, mutattak a kor­mány iránti odaadásnak, a honpol­gári bátorságban, Bruno Kleeberg, a DEPA filmstúdió nemzetdíjas rendezője, a Neues Deutschlandhoz intézett levelében ezt írja: „Szerdán fasiszta gyilkosok dolgoztak váro­sunk utcáin. Az „X-nap" elnevezés tervszerűen előkészített cselekmé­nyeket takart. Nekünk, a film dol­gozóinak az a feladatunk, hogy dol. gozóinkkal még szorosabban együtt­működve megmutassuk nekik a berlini demokratikus szektorban történt rendbontások kuliszákmö­götti bűnöseit." Az NDK dolgozói hálásan fogad­ják egyes országok nagygyűléseinek állásfoglalásait, amelyek'a béke hí­vei, elsősorban a szovjet emberek mély együttérzéséről és ronkonszen­véről tanúskodnak. Bierhals ifjúsági brigádvezetö (Bergmann-Borsig né­pi vállalat, Berlin) kijelentette: „Dolgozó elvtársaimmal együtt büsz. kén olvastam a moszkvai Vladimír Iljics-üzem dolgozóinak a Bergmann­Borsig népi vállalat muskásaihoz intézett felhívását... Igyekszünk, hogy méltók legyünk a szovjet em­berek testvéri szolidaritására." A „Tartós békéért, népi de­mokráciáért" című lapból. HÍREK A SZOVJETUNIÓBÓL A Kína' Néoköztársaság egyes ;áráca»ban megkezdődő f * helyi népi gyűlések választása , Kina városaiban és falvaiban gyors ütemben folynak az előkészü­letek a helyi népi gyűlések megvá­lasztására. A sajtó közlése szerint Peking több kerületében oefejezö­dött a választói névjegyzékek össze­állítása. Sanghájnak és elővárosai­nak legtöbb kerületében megalakul­tak a választási bizottságok. Tevékenyen készülnek a válasz­tásokra azokon a vidékeken is, ahol nemzeti kisebbségek laknak Hszin csiang tartomány 21 megyéjében és városában már megalakultak a vá­lasztási bizottságok. E tartomány­ban a választásokkal kapcsolatos anyagokat ujgur, szibo, kazah, mon­gol és orosz nyelven adták ki. Azokban a járásokban, ahol már megkezdődött a helyi népi gyűlések választása, a választók nagyfokú aktivitást tanúsítanak. A „Zsen­minzsibao" szerint Csocsiang tarto­mány Fuzsan megyéjének egyik fa­lujában a választójoggal rendelke­zők 94 százaléka szavazott. Nagy győzelem az Irtisz pariján Ünnepélyesen megnyitották az uszty-kamenogorszki vízi­erőmíívet Ünnepélyes keretek között tar­tották meg az uszty-kamenogorszki vízierömü munkásainak, mérnökei­nek, technikusainak és többi alkal­mazottainak gyűlését, melyen fel­avatták az új vízierőmúvet. Nagy­számú nézőközönség lepte el az Ir­tisz partján kijelölt díszhelyet. Itt voltak a mű építői családtagjaikkal és büszkeséggel gyönyörködtek két kezük gyönyörű alkotásában — a folyó szabad áradatát örökre meg­fékező vasbetongátban, a zsilipállo­más hatalmas irányítóépületében, stb. A gyűlést A. Beljavszkij elvtárs, a SzKP Központi Bizottságánali az építkezésre kiküldött munkatársa nyitotta meg. Az építkezés vezetője, M. Inyusin ezután röviden beszámolt az építés eredményeiről, majd a kazah A. Adrisev élenjáró szerelőmunkás vette át a szót. Elmondotta, mily nagy iskolát nyújtott az építkezés a nemzetiségi kádereknek, milyen ki­váló emberek nőttek fel itt a kol­lektívában, milyen termelékenyen dolgoztak, és milyen önfeláldozóan küzdöttek a párt és a kormány ál­tal kitűzött feladatok teljesítéséért. A Szolnceva komszomolista, élen­járó darukezelő elmondta, hogyan tanult, hogyan növekedett a kollek­tívában, hogyan vált szakmájának kiváló mesterévé. A férfiakkal együtt vállvetve nagyszámú nő- és leány osztag is dolgozott az építke­zésen. Szolnceva elvtársnö megne­vezi a legjobb munkásnőket — Tyi­mofejeva, Godunova és más elvtárs­nőket Ezután P. Oliferenko, az építke­zés nevelője, brigádvezető veszi át a szót Kifejezi a szovjet emberek forró vágyát, hogy békében akarnak élni minden néppel, fejleszteni akar­ják a békés gazdaságot és sikeresen meg akarják valósítani a párt ki­tűzött politikáját. A következő fe!szól3ló. I. Koncsá­rov, az alapfontosságú építmények részlegének főnöke volt Beszédében, valamint a többi szónok beszédében említésre kerül az építkezés élenjá­ró dolgozói — a munkások, mérnö­kök és technikusok — Bakulin, Ka­rinbajev, Afanasziev, Kiszeljov, Ba­silov, Remizov, Szabatejev, Gricek, Szolnceva, Ganzsi, Cvetkov, Kozlov, Dobromiszlov, Ponkratov, Szivemyi. kov, Szovoljev, Bondarenko, Jere­min, Nyikolaj és Ivan Akszenov, Chlapcev és két fia, Nyizenko, Csik­varidze, Szljamov, Petyelev, Gosz­tyeminszkij, Vzsdan, Tatrincev, Tu_ gunbekov, és más elvtársak neve. A gyűlés résztvevői hatalmas tapssal ünnepelték az építkezésen kitűnt társaikat. Kazahsztán Kommunista Pártja kelet-kazahsztáni kerületi bizottsá­ga és a területi végrehajtó bizottság nevében G. Karzsaubajev, a területi bizottság főtitkára üdvözölte az épí­tőket Karzsaubajev a következőket mondotta: — Munkánkkal jelentősen hozzá­járultunk a zseniális lenini formula: „A kommunizmus a szovjet hatalom, plusz az egész ország villamosítása." Az uszty-kamenogorszki építkezés a Szovjetunió összes népeinek épít­kezése. Az ország 400 vállalata vett részt az építkezésben Oroszok, uk­ránok, fehéroroszok, üzbégek, a szovjetország összes népeinek fiai és lányai segítették Kazahsztán dolgo­zóit az Irtisz megzabolálásában és óriási erejének a kommunizmus épí­tése művének érdekében való fel­használására. Ez a Kazahsztánnak nyújtott testvér/ segítség ismét bi­zonyítja pártunk lenini-sztálini nemzetiségi politikájának győzel­mét, a Szovjetunió népeinek meg­bonthatatlan testvéri barátságát. Karzsaubajev elvtárs a gyűlés résztvevőinek viharos tapsa köze­pette az uszty-kamenogorszki viza­erőmű dicső építőkollektívájának éltetésével, hatalmas szocialista ha­zánk 1— a Szovjetunió népei dicső­sége és barátsága megdönthetetlen erődjének. a Szovjetunió Kommu­nista Pártja — összes győzelmeink lelkesítőjének és szervezőjének élte. tésével fejezte be. A. Zemcov A népi demokratikus országok ifjú-ága készül a Vílágifiúsági találkozóra A világ békeharcos ifjúsága lelkesedéssel készül a bukaresti Világ­ifjúsági Találkozóra, amely a béke megőrzéséért folyó küzdelem ha­talmas seregszemléje lesz. Közel száz ország ifjai készülnek szívük minden melegével arra, hogy hitet tegyenek a békés alkotó munka, a népek közötti testvériség nagyszerű iigye mellett. Az új »rohambrigádok«, a népi demokratikus országol; dolgozó if­jainak munkapadjain új, nagyszerű eredmények születnek, a VIT tisz­teletére a szántóföldeken serényebb és vígabb a dolgozó parasztit.jak munkája, az iskolák és az egyetemek tanuló ifjúsága pedig elmélyül­tebb, alaposabb tudással felkészülve jelentkezett az évvégi vizsgákra. A népi demokratikus országok dolgozó ifjúsága tudatában van megtisztelő feladatának, történelmi szerepének; tudja, hogy igen fon­tos tényezője a szocializmus építésének, tudja, hogy a világ békesze­rető ifjúsága érdeklődéssel tekint rá, mert olyan körülmények között dolgozik, amelyek lehetővé teszik legmerészebb álmaink megvalósulá­sát. Minden kínai és csehszlovák, lengyel és magyar, albán, bolgár és román dolgozó ifjú tevékenységét egy cél irányítja: minél több. minél jobb munkával készülni a Világifjúsági Találkozóra, hogy a világ népei valóban tapasztalhassák, mire képes az Igazi szabadság feltété lei között, az ifjúság, hogy megérthessék miért szereti olyan forrón hazáját és miért nem riad vissza semmi áldozíBtól, hogv hazáját bol­dognak, békésnek, szabadnak őrizze meg és ha kell, élete árán védje meg minden orvtámadás ellen. O. SZOLOVJOV: K o In-csun — a Munka Hőse A Jangcekiang középső folyásának öntöző berendezéseinél dolgozó em berek között nincs olyan, aki ne ismerné Ko In-csunt. Földjeivel együtt jött a nagy folyó partjára. Itt a Cincjanon — a kínai nép így nevezi a Jangcekiang Uhamtól északra folyó részét — Ko önfel áldozó munkával kiérdemelte mun katársai általános megbecsülését. Mindig élenjárt a munkában és személyes példaadásával magával ragadta az embereket. A kínai ifjúság új demokratikus szövetségének gyűlésén Ko In-csunt kitüntették, megkapta a kitűnő munkás címét. De a dolgozók ezrei sokkal többre tartották az ifjú ha­zafit, számukra Ko nem volt egy­szerű >-.élmunkás«. Az építők sokkal találóbb nevet adtak neki: köve tendö példa«, s a csatorna építésé­nél ez a név lett a legnépszerűbb. Az építők hadserege hetvenöt napon át dolgozott a Kék folyó partján. Aránylag rövid idő alatt óriási munkát végeztek: befejezték a 135 kilométer hosszú töltés épí tését és a hatalmas, 920 négyzet­kilométerre kiterjedő víztároló mun kálatait. . A munka befejeztével falubeli jeivel együtt Ko In-csun is visz­szatért szülőfalujába. A népi kor mány utasítására abban az időben kezdték meg a Ljucia tó körüli építési munkálatokat. Ko ezúttal is önként jelentkezett. Nincs mit ta­gadni. egyesek rá akarták venni, hogy mondjon le elhatározásáról. — Ide hallgass Ko, — szólott hozzá elutazása előtt az egyik pa­raszt — alig néhány napot tartóz kodtál itthon. Becsületesen dolgoz­tál, megtetted a magadét. Most másokon a sor, neked még sok itt­hon a dolgod. — Mi jut eszedbe ? — Bizonyára szükség lesz ott rám, N— válaszolta komolyan, ha­bozás nélkül az ifjú hazafi. Ljucia tó környékéről seregestől önkéntesen jelentkeztek a parasztok a serdülő ifjaktói az öreg embere­kig, minden korosztály képviselte magát. Számtalan faluból és kerü­letből jöttek, hogy kivegyék részü­ket az országps jelentőségű munká ból. Nehéz feladat előtt álltak. Helyre kellett állítani a több kilo­méter hosszú, teljesen elhanyagolt és majdnem mindenütt beomlott ideiglenes zárógátat, s néhányszáz kisebb nagyobb öntözőcsatornát kellett építeni. Egy este. amikor az ideiglenes zárógát javítási munkálatait nagy­jából befejezték, erős szél kereke­dett. Percek alatt majdnem orkán szerűvé erősödött a vihar. A hely­zet veszedelmessé vált. A gát csak három méterrel volt magasabb a tó vízszintjétől. Egy kis rés elégen­dő volt ahhoz, hogy többezer pa­raszt szorgos munkájának gyü­mölcsét tönkretegye. Éjjel 11 órakor a munkástelepen futótűzként terjedt a vészhír: ve­szélyben a gát! Az építők gyorsan felöltöztek és kifutottak szobáik­ból, mielőtt még a sziréna éles bú­gása elhangzott volna. A párt­bizottság Ko In-csunt bízta meg a gátmentési munkák vezetésével. Az épitők csákányokkal, kapákkal és lapátokkal felfegyverkezve rohan­tak a tóparthoz. Többen petróleum, lámpákat vittek és vattázott kabát­juk sarkával védték, hogy a szél e] ne fújja. A parttól nem messze horgony zot.t néhány nagyobb dzsonka (ke­let ázsiai hajó), amelyeken a mun ka bevégzése előtt földet szállítot­tak a töltéshez. A vad hullámok könnyen elsodorhatták volna a ha­jókat. Ko parancsára tíz ember ro­hant a hajó felé. Partravontatásuk rendkívül nehéz megerőltetésbe ke rült. A hullámok betakarták az em bereket. a hideg csontig hatolt, izületeik ' meggémberedtek és csak emberfeletti akaraterejük késztette őket a munka folytatására. Végül az összes hajókat megmentették. De ezzel még nem hárították »»• a veszélyt. Ko tanácskozásra hívta társait és elhatározták, hogy kö­vekkel megerősítik a gátat, nehogy a vihar és a hullámok áttörjék. Pá rokra oszlottak és a közeli kőtörő bői nehéz ködarabokat hordtak a gát széltől védett oldalára. Több órán át tartott az óriási erőfeszítés, nagy akaraterőt és bá torságot igénylő munka. De az em berek követték vezetőjük példáját és legyőztek minden megpróbálta­tást. Voltak pillanatok, amikor úgy látszott, hogy az embere^ nem bír ják tovább. Ez ákkor volt, amikor i egy dolgozó csoportra váratlanul hatalmas hullám csapott le és majdnem belesodorta őket a tóba. Zavar támadt. Néhányan habozni kezdtek. Ebben a pillanatban el­kiáltotta magát Ko In-csun: — Elvtársak! Minden tőlünk függ. Tartsunk ki! Az emberek felélénkültek, tovább folyt a munka. Virradatra egy ki­lométer hosszúságban alaposan megerősítették a gátat. A szél nem csendesedett, a tó tovább hábor gott, de már elmúlt a veszély. A reggeli fény első sugarai mosolyra derítették a természet felett győ­zedelmeskedő építők fáradt, de ví­dám arcát... Amikor a Ljucia.tó körüli mun­kák nagy része befejeződött és az építők egy része hazafelé indult. Ko In-csun brigádjával maradt. — Miért nem utazol haza? — kérdezték Kot. — Üj feladatot kapunk — vála szolt vidáman a fiatal paraszt. — Itt még sok a tennivaló. — Hát igazán nem szeretnél ha­zamenni családodhoz? — csodálko­zott a kérdező. — Kedvem volna, természetes, hogy szeretnék hazamenni, — vá­laszolt Ko — de itt sokezer csa­lád sorsa dől el. Ez pedig — az én házam, az én családom sorsa is. (A »Kinai ifiúság« című új­ság nyomán.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom