Uj Szó, 1953. július (6. évfolyam, 159-185.szám)

1953-07-08 / 165. szám, szerda

1953 inlins 8. UJ SZÖ 5 HOMOLYA IRÉN Két aratás A nap sugarai perzselöen sütöttek a ringó búzatáblákra Arherre csak a szem ellátott, mindenütt aranykalá­szos gabonaföldek virultak A nyári szellő simogatására össze-összedugtál! fejüket a dússzemű kalászok. A leve­gőben pacsirta dalolt és vülásfarkú fecskepárok kúsztak nagy rsiviteléssel a sárga kalászok felett A madárdal­lal összevegyült a vidám énekszó és az aratógépek kerepelése. Az ugori EFSz aratóinak egyik cso­portja aratógépekkel dolgozott a kö­zelben. Versenyben álltak egymással. Olykor-olykor átfigyeltek egymásra vájjon melyikük van lemaradva. A le­maradónak aztán incselkedve átkia­báltak, különösen ha leány volt az illető. — Hallod-e 'Rozi, biztosan tükröt hoztál magaddal, oszt abba nézegeted magad. Már két kerülővel elhagy­tunk. — Rozi sem hagyta annyiban a dol­got. Ugyancsak visszakiáltott: — Tegnap is velem volt a tükör, mégis egy órával hamarább végeztem Majd este meglátjuk. És nagy jókedvében nótára gyúj­tott. Majd mégegyszer átkiáltott szomszédjának: — Hallod Pista, még a nóta is azt mondja: Vagyok olyan legény, mint te, vágok olyan rendet, mint te. Pista sem hagyta magát. — igaz, a nóta azt mondja, de az eredmény meg azt mutatja, hogy két fordulóval előbbre vagyunk. De mire dél lett: Rozi behozta a két fordulót. Alig hangzott el a falu harangjának levesnótája, Mariska né­ni és az öreg sánta Pali bácsi f égeres kocsin hozták az ebédet. A csoport tagjai a folyó partjára telepedtek és jó étvággyal hozzáláttak az evéshez. Húsleves májas gombóccal, csirke­paprikás uborkasalátával, majd al­más- mákosrétes következett. Utána lehűtött sört ittak. — Huh a mindenét, ez aztán ebéd' — mondja Kecskés Vili és úgy tele­rakta tányérját csirkepaprikással hogy egy szem só nem sok, de annyi sem fért volna több belé. Még csak Rozi hiányzott. Ugyan hol az a lány, nézelődtek egypáran. Rozi piros kendője még mindig a búzaföldön virított. Gépe körül szor­goskodott Megolajozta meglazította a csavarokat, hogy az olaj minden­hova becsurogjon. Majd ô is az ebé­delőkhöz sietett. A kiadós, jó ebéd után néhányan megiürödtek a folyóban, a többiek a partmenti fák hűse alatt heverésztek. Mariska néni és Pali bácsi az egy­lovas kocsival eldöcögtek, hogy a ha­tár túlsó felében dolgozó csoportok­tól összeszedjék az edényt. A megérdemelt jó ebéd és pihenés után újult erővel fogtak a munkához. Rozika volt az első, mert gépét még az ebéd előtt elkészítette, így nem kellett az indulás előtt olajoznia, mint a többieknek. Az aratógépek után hullott a sok kéve Estére 45 hektáron arattqk le a búzát és rakták keresztekbe. Az éjjeli traktorosbrigád pedig elvégezte a tarlóhántást. így folyik szerte az országban a békearatás. Alig 10—15 kilométerre a nyugat­németországi határmentén • egy kis fa­luban szintén írattak. Egy óriási bú­zatáblán .5—6 kaszás és utánuk a marokszedő asszonyok izzadtak a per­zselő napsütésben. A nehéz testi­munka az éhség és a forróság telje­sen elcsigázta őket. A birtok a falusi uraságé volt. aki családfával együtt a nyári kánikula flől Svájcba menekült Csak a ha) csárai. az intézők maradtak otthon. ľriedrich Herzog öreg napszámos rágta elöl a rendet Utána felesége Várta szedte % markot Bizony nehe­zükre esett már ez a munka de az ő helyzetükben vem volt miben ixílo­gatni. örültek, hogy a földbirtokos hajcsárja felfogadta őket részes ara­tónak. Paul Weber szintén a feleségével ratott öt gyermeket hagytak otthon akik a legidősebbre, a nyolcévei Ro­hertra voltak bízva. A többiek is ha­sonló helyzetű nyomorgó, részes­aratók voltak. Szótlanul, szomorúan dolgoztak, nem hallották a pacsirta víg trillázását, sem az érett búzaka­lászok zizegését, csak egymás nyögé­sét, sóhajtozását. Azt is elfojtották, nehogy valamelyik elárulja az intéző­nek, hogy nehezére esik a munka. A verejtékben fürdött arcokon mély barázdákat szántott a gond. Elérkezett az ebéd ideje. A búza­föld végén szomorú 1 fűzfák árnyéká­ban fogyasztották el sovány ebédjü­ket. Lekvárt kenyérrel. Bizony ebből is nagyon kevés jutott. A szomszéd földj-öl hozzájuk csat­lakozott Peter Schá'tze kétholdas sze­gényparaszt a lányával, Krisztával. — Jó étvágyat kwánok. — köszönt az ebédelőknek és kaszáját a fűzfa ágára akasztotta. — Köszönjük. Az étvágy csak megvan, azonban az ebéd hiányzik hozzá, — próbál mosolyogni Fried­rich Herzog. Kriszta leült az asszonyok közé és fonott kosarából zsírtalan lángosokat vett elő. Gyere apám, krumplis lángost ' somagolt be édesanya. — és éhes szájjal harapott bele az első lángos­ba. Szótlanul ettek, úgy forgatták szá­lukban az ételt hogy minél tovább érezzék az ízét. Majd az asszonyok vízért mentek, a férfiak pedig kikala­pálták kaszájukat. Egy órakor újra hozzáláttak a mun­kához. Az asszonyok meggörbült de­rékkal hajoltak a markok után: Peter Schätze soványkalászú föld­jén nem nagyon volt mit aratni. A kalászok büszkén emelték fejüket a magasba, mert szem bizony nagyon gyéren volt bennük. Sčhätze apró megállt és szomorúan morzsolgatta ujjai közt a kalászokat. . — Hát ebből bizony édes lányom nem sok kenyeret eszünk az idén — és mélyet sóhajtva kaszálni kezdett A földesúr részesaratói is azon gon­dolkoztak, hogy a hóldankénti ho­zamból vájjon mennyi fog nekik jut­ni. Már teljesen besötétedett, mikor az utolsó kévéket is keresztbe rakták, majd fáradtan vonszolták elgyötört testüket a falu felé. így aratnak Nyugat-Németország­ban — a mindenből kifosztott sze­gény parasztok. Rozika vacsora után a CsISz-ott­honba sietett, ahol boldogan újságol­ta a vidám, szórakozó fiataloknak, hogy estére hat fordulóval elhagyta a többieket. A kis német lány, Kriszta fáradtan hajtotta fejét pihenőre és azon gon­dolkozott. hogy másnap újabb szenve­dés, nehéz munka vár reá. És vájjon, mit fognak holnap enni? Jól fejlődik a dohány a nagyodi EKSz-ben A nagyodi 111 típusú EFSz jó pél­dává! jár elő a nyitrai kerületben, a dohánytermelésben A 13 hektáron kiültetett dohány 80—100 cm magas, levelei 50—60 centiméteresek és 10 nap muLva mái megkezdhetik a sze­dést maid a szárítókba való elrakta rozást Erre a munkára nagy gondot fordított Lovas Kálmán dohányter melő aki jól szervezte meg a palán­ták ültetésénél és a kapálásnál a munkát Jól dolgoztak Kaszál Etel, Mackó és Gál elvtársnök. Kötelezték magukat., hogy az aratás kezdetén 13 hektáron elvégzik a kapálást s ezt -.zázszázalékban teljesítették is Ha az elvtársak és elvtársnők mind így ''ér­telmeznék a munkát szép eredmé­•iveket érhetnénk el mindenütt. Ver­menyre hívták ki a dohány szedésében ai alsószecsei szövetkezetet. Mátyás Mária és Svéd Sándor művészek fellépése az Anyegin előadásán »Az opera — és csakis az opera — hoz közel bennünket az embe rekhez, az opera ismerteti meg ze nénket az igazi közönséggel, az opera teszi ismertté nevünket nem csak egyeg körök, hanem — az egész nép elött.j Pjotr Iljics Csaj kovszkijnak. a mult századbeli orosz zene egvik legnagyobb mesteré­nek ezek a szavai jutottak tegnap eszembe, amikor remekmüvének, az Anyeginnek csodás előadását élvez tem a Nemzeti Színházban a Ma gyar Népköztársaság két kimagas ló énekművészének, a Kossuth-dí­jas Mátyás Máriának és Svéd Sán dórnak szereplésével. A két művész a zenei fesztivál alkal­mából látogatott el városunkba és a színházi előadásokat megelőzően rrtagasszínvonalú esztrádahangver seny keretében is fellépett. A magyar énekművészek e kivá ló képviselői tökéletesen tolmácsol­ták Csajkovszkij nagyszerű alkotá sának minden szépségét. Az opera cselekményének alapjául Puskin verses regénye szolgál. A költő megdöbbentő erővel ábrázolja és egyben élesen bírálja a mult század húszas éveinek romlott társadal mát, amely előítéleteiveL halálba kergette Lenszkijt, az Ifjú költőt, hazátlanná tette Anyegint és bol dogtalanná a gye.ngédszivü Tatjá­nát. Puskin müve hús-vér alakjai val, a drámai helyzetek élethű áb rázolásával mélyen megragadta Csajkovszkijt. A nagy zeneköltő az operában nem annyira külső cselek mények, mint inkább az egyes sze replők lelkivilágának élethű ábrá zólására törekedett. Mátyás Mária és^-Svéd Sándor az opera két re mekbeszabott főszerepének, Tatjá­nának és Anyeginnek — minden ér zésárnyalatát mély művészi felfo gással és drámai erővel érzékeltet ték. Nehezen fogjuk elfelejteni a híres levéljelenetet, melyben Má­tyás Mária művészetének legjavát nyújtotta. A fiatal magyar énekes nő meglepő és megrázó mélységgel fogta fel a jelenet hangulatgazdag­ságát, amelyre maga Csajkovszkij is számos levelében mutat. Arcki fejezésének, gesztusainak nemes egyszerűsége és drámai ereje való­di Tatjánát varázsolt szemünk elé, aki remegő kézzel rója papírra szíve féltett titkát. őszinte forró szerelmét. Lélekzetvisszafojtva hallgattuk a következő képben Anyegin hideg, lesújtó és gőgös válaszát. Itt állt előttünk a cári Oroszország fásult, kiábrándult, tiszta érzést már alig ismerő dandyja szónokolva és kép mutatón. Az ária után felhangzott tapsvihar, mely Svéd Sándornak szólt, a lelkes köszönet jele volt az igényes jelenet realisztikus alakítá­sáért. Ugyanilyen meggyőző erővel hatott a III. felvonás báli jelenete. Anyegin megölt barátja, Lenszkij képétől üldözve tér vissza hosszas bolyongásáról hazájába. Egy bálon látja viszont Tatjánát Gremin her ceg karján, akinek felesége lett. Anyegint elbűvöli Tatjána ragyogó szépsége, — csak most döbben rá, kit veszített el. Svéd Sándor a je­lenet drámai erejét magával ragadó előadó készséggel és gyönyörű hang­jának gazdag színezetével tolmá csolta. Az opera zárójelenetét, mely önnállóan is remekmű, nehéz csu pán néhány szóval érzékelni. A két vendégművész tökéletes összjátéka, határtalan muzikalitása és hangjuk kiforrott szépsége talán a drámai fináléban érvényesült a legjobban és - a függöny legördülése után a lenyűgözött közönség, el sem akar­ta hagyni a helyét. Egyöntetűen, spontánul zúgott fel azután a taps, az őszinte köszönet és csodálat je­le. Mátyás Mária és Svéd Sándor, a Magyar Népköztársaság e két kivá­ló művészének alakítása örök em­lék marad számunkra. Reméljük, hogy mielőbb viszontlátjuk e, két nagyszerű énekest, akik méltó kép­viselői a magasszínvonalú magyar énekmüvészetnek. Boráros József KULTÚRÁVAL A BÉKÉÉRT Á komáromi Magyar Területi Színház együttesének keletszlovákiai kwútjáról A komáromi Magyar Területi Színház művészegyüttese sikeres kassai vendégszereplése után Kas­sa és Rozsnyó környékén folytatta a kultúrmunkát. Előadásait minden városban és községben lelkes kö zönség tapsolta végig. - Gogol »Le ánynéző« című szatíráján szórakoz­va tanult Eperjes igényes közönsé ge, Mecenzéf és Dobsina dolgozói, valamint a Béke-Vasútvonal építői, akiket munkahelyükön látogatott meg az együttes. Urbán Ernő Kos suth díjas magyar író »Tüzkereszt ség« című színmüvét Jászón, Rozs nyóbányán, Rozsnyón és Pelsöcö® adtuk elő. Jászó és Pelsőc szövet­kezeti dolgozói ismerik azokat a nehézségeket, amelyekkel az olyan szövetkezteknek keli megküzdeniök, ahol a kulákok igyekeznek egye­netlenséget támasztani a Köröm Sándorok és Ható Ignácok között. Szeretettel fogadták hát a »Tüzke­resztség« előadását, amely megírni tatta nekik a fejlődés helyes irá nyát, azt, hogy minden problémát meg lehet és meg kell oldani a kö­zösség -jobb jövője érdekében. Pel söc szövetkezeti tagjai az előadás után virágcsokorral köszöntötték a színház kollektíváját és köszönetet mondtak a színmű előadásáért. De nemcsak ott aratott sikert a »Tüzkeresztség«, ahol dolgozó pa rasztok, szövetkezeti tagok élnek. Érdeklődéssel nézte végig az elő adást Rozsnyóbánya és Rozsnyó bányászközönsége is. A falu szo­cializálásának problémája éppoly közel áll hozzájuk, mint a saját munkájuk sikeres teljesítése, vagy mint Szimonov »Orosz kérdése-ének előadása, amely Smith amerikai új ságírónak az imperialista ügynökök elleni harcát ismertette meg ve­lük. A színház kollektívája lelkesen járja a városokat és a falvakat. Tudja jól, hogy munkája nem hiá bavaló. hogy előadásával segít épí teni a szocializmust, formálja az embert, aki megvédi a békét és ha­zánk függetlenségét. Kényelmes autóbuszokkal jár a színház együt tese azokon az országutakorí* ame lyeken 150 évvel ezelőtt a Dérynék és Szentpéterik, a magyar színját­szás úttörői ekhós szekereken utaz tak faluról falura, városról város­ra. Ök még a magyar szó jogáért, a magyar kultúra létéért folytatták a harcot. Nekünk, késői unokáknak már nem kell a magyar szó jogá ért harcolni. Biztosítja ezt szá munkra hazánk kormányának nem zetiségi politikája és lehetővé teszi, hogy anyanyelvünkön hirdethetjük a szocialista kultúrát. Ezeken az országutakon kergették valaha Rá kóczi kurucai a császár reakciós seregéit. Mj is a reakció seregét kergetjük ki a falvakból és a váro­sokból azzal, hogy még megmaradt csökevényeit leleplezzük, megmu­tatjuk igazi arcát, hogy dolgozó né piink megismerje és megsemmisít Se. Szép a színészhivatás és ha néha hajnalban térünk is meg egy-egy előadásról, nem fáradunk el és nem csüggedünk, lelkes énekszóval kö­szöntjük a falvak népét, amerre utazunk. Szabad időnkben aratási brigádszereplésekre készüllink. Ver­seket, énekszámokat, táncokat, és vidám jeleneteket tanulunk be, hogy tarka műsorral üdíthessük fel munkahelyeiken a dolgozó parasz­tokat, a szövetkezetek dolgozóit és hogy tanítva szórakoztathassuk őket. így akarja színházunk együt­tese az aratási kampány idején elő­segíteni a párt- és kormány hatá­rozatainak végrehajtását. Bgldogok vagyunk, hogy megismerhettük Ke­let Szlovákia népét, hogy az újtí­pusú szocialista színész kötelessé­gét teljesítve, kultúrával harcolha­tunk a békéért, az új emberért, a szocializmusért. \ Síposa .Tenő DC&iiiÍMm A nyár azúr ege alatt állok, előttem a Duna hömpölyög. Tükörén a nap aranya lángol, két gőzhajó vidáman pöfög• ,4 z egyiken magyar zászló selymét dongja körül a jószagú szél. A másikról szovjet tengerészek kémlelik a vén Duna vizét. Lábam aló[ kavicsösvény ballag hátrafele! Lassan kanyarog. Itt-ott testes kövek állják útját, majd odább egy szakadékba rogy. De kígyóként kikúszik belőle, s fürgén lohol önmaga után •.. Most hirtelen szeles lendülettel egy nyújtózó híd hátára szökken s észrevétlen áthúz a Dunán. Visz a lábam. A Duna folyását gyönyör-szomjas szívvel követem. Most megállok. Szemem pillantása megakad egy szürke tömegen. Szép városunk fénylő büszkesége': a hajógyár acél-izmos teste, szürke tömb, de nem mindennapi. Két szememet teljesen betöltik ha jó-termő dús idomai. ^^^—-— wwvvwwwwwwvw w f rmnAa A^ JW Ui Jobbr a tőle félkarú legényként hajóvázat tart egy emelő. Fémhomlokán az öröm vet lárígot: ereje pont harminc lóerő, összeolvad korunk kohójában a gépi és emberi erő. A távolság kék ködével festve a háttérben Komárom hasal. Ház-fejeit már az égbe fúrja és itt-ott egy telhetetlen torkú új épület a felhőkbe fal. Gyárkémények törnek a magasba — egyik-másik néha felüvölt a hang nyomán füstQafatok dőlnek a friss égre. megremeg a föld. Lenn a város utcáin hömpölygő ezer ember ezer féle cél lüktet, rohan mint megannyi hullám Szlovákia habzó tengerén. A Vág és a Duna lágy ölében élsz, dübörögsz, újulsz városom én csak állok, s lágy gyöniiórrel nézek míg szivembe új érzés oson: A szerelem_ de szerelmem tárgya nem egy kislány édes mosolya, hanem te vagy újarcú Komárom — a munka és jólét várc,sa. Tőzsér Arpád Kiállítósok A világegyetem, a föUl és az em­ber fejlődése. A Vajansky-part 12. szám alatt levő Szlovák Múzeum­ban. Hétfő kivételével naponta 8—20 óráig nyitva. III. országos akvárium-kiállítás. A Szlovák Egyetem botanikai kert­jében a Károlyfalusi út 390 szám alatt. Megnyílt f. évi júliu s 5-én 13 órakor. „A NénnH Demokratikus Köztár saság életéből" kiállítás a Tátra­szálló (Nám. 1. mája č. 7.) kiállí­tási termében, hétfő kivételéve] na­ponta 8—21 jráig nyitva, A kiállí­tás f. évi augusztus 30-ig tart. Bratislava festményekben. Kiállí­tás a Ferenciek-tere 8. szám 1. eme­letén levő kiállítási helyiségekben Hétfő kivételével naponként 10—18 óráig nyitva. Július — példás forgalom hónap­ia keretében kiállítás a Sztálin­téren. Megnyitása július 11-én.

Next

/
Oldalképek
Tartalom