Uj Szó, 1953. június (6. évfolyam, 133-158.szám)

1953-06-07 / 138. szám, vasárnap

1953 június 13 UJSZ 0 387 Szlovákia Kommunista Pártja X. kongresszusának tiszteletére — ELVTÁRS, hét órakor Spárlis­kola van . —figyelmezteti egyik mun­katársát- a bratislavai kerületi gyer­mekkórház járványosztályának ápoló­nője, a törékeny Nagy Mária. A Sókszelőcéröl származó fiatal ápolónő ragyogó típusa a szocializmus nevelő hatásának és azoknak a lehe­tőségeknek. amelyeket a népi demo­krácia adott felszabadult leányainknak és asszonyainknak. Nagy Mária 27 éves. Értelmes, meg­elégedett és öntudatos. Tizennégy éves korától dolgozott mint cseléd, mert három testvérével együtt apja nem tudta őket eltartani. Az év leg­nagyobb részében munka nélkül volt a családfenntartó és legfeljebb a 10 ko­ronás munkanélküli blokkot hozta haza. Mária elment otthonról. Nem volt sok holmija, amikor elhagyta a szülői házat, csak a rajta lévő ruha­Nyolc évig dolgozott magánosoknál, mint szolgáló, hajnaltól késő estig. Mivel már akkor vonzalmat érzett a gyerekekhez, mindig gyerekek mellé szegődött, igy még nehezebb volt az élete, mert kimenőt nagyon ritkán kapott. Este a gyerekekkel kellett lennie, mert kenyéradói szórakoztak. AZ 1949 MÁJUS^elsejei manifesz­táció sorsdöntő volt Mária életében. Ő is részt akart venni a felvonuláson és egyszer azon vette észre magát, hogy sehová sem tartozik. A háztar­tási alkalmazottaknak nem volt szer­vezetük, amely részt vett volna a májusi felvonuláson. Ez a tudat nem hagyta nyugodni és elhatározta, hogy otthagyja munkáját és olyan munkát vállal, ahol a közösséghez fog tartoz­ni. Barátnőjével végigjárta a pozsonyi gyárakat, azonban nem tudott mun­kát vállalni, mert abban az időben sehol sem tudtak neki lakást biztosí­tani. Este holtfáradtan az állami kór­házba jutott és munkát kért. Fél is vették és legnagyobb örömére azt kér­dezték, hogy nem-e volna kedve a gyermekosztályon dolgozni. Nagy kedvvel és örömmel kezdte meg mun­káját a gyermekkórház sebészeti osz­tályán. Megszokta, megszerette munká­ját és lassan észrevette azt is, ha munkatársai nem fogták fel helyesen a munkával járó felelősséget. Már itt kezdett meggyőzőmunkát végezni és sokszor mesélt nekik régi életéről. Elmondotta, milyen érzés az, amikor a gazdagoknál szolgált és most, ami­kor a dolgozók gyermekeit ápolja, gondozza. Résztvstt a kórház minden üzemi gyűlésén és minden mozgalom­ba bekapcsolódott. Mihulicska és Val­gova elvtársnők' sokat foglalkoztak vele, elbeszélgettek munkájáról, új szocialista életünkről és amikor lát­ták. hogy a haladó gondolat mélyen gyökerezett Máriában, az egyik közös manifesztádió alkalmából Mihalicska doktornő megkérdezte, hogy nem akarna-e párttag lenni. Mária alig tij.dta kifejezni örömét afelett, hogy reménye lehet arra, hogy a párttagok sorába kerüljön. Ez után a beszélgetés ut&n a kórház vezetősége elhatározta, hogy ápolónői tanfolyamra küldi Nagy Máriát. Azon­ban szlováknyelvű tanfolyamra küld­ték és Mária így beszél erről a pró­bálkozásáról: — A kórházban megtanultam, hogy az ember legnagyobb kincse az egész­ség. Es az iskolában láttam, hogy ezt a felelősségteljes szakmát lelkiismere­Szlovákia Kommunista Pártja, Csehszlovákia Kommunista Pártjának harci osztaga, Lenin és Sztálin zászlaja alatt, híven Klement Gottwald művéhez, szilárd léptekkel előre a boldog Szlovákia felépítéséért a szocialista Csehszlovákiában ! Nagy Mária, a szocialista ápolónők mintaképe tesen kell megtanulni és ezt csak a saját anyanyelvünkön lehet, hogy az­tán megbízható munkát végezhessünk. FELMENT ,4 KERÜLETI Nemzeti Bizottságra és sikerült elintéznie, hogy 1952 január elsején az \$rsekúj­várott meginduló magyarnyelvű ápo­lónői tanfolyamon részt vehetett. Itt kapott először politikai nevelést. Az iskolát kitüntetéssel végezte pl és igy ismét a gyermekkórházba került. Az­óta mint ápolónő dolgozik a legna­gyobb örömmel és szeretettel. — Szeretem munkámat és régi vá­gyam teljesült — niondja. — Már 1942-ben jelentkeztem ápolónői tan­folyamra és az akkori falusi jegyzőnk azt felelte nekem, hogy a te apádnak nincs annyi pénze, hogy ezt a szak­mát kitanulhasd. Népi demokratikus államunknak volt annyi pénze, hogy leghőbb vágyam teljesülhessen. Rövidesen ezután felvették pártje­löltnek. — ÉN, MINT KOMMUNISTA, tisz­tában vagyok, hogy milyen kötele­zettség hárul rám. Igyekszem mun­kámat a legjobban elvégezni, hogy példát mutathassak a többieknek. A pártoktatás éve nagyon sokat segített munkámban, megtanultam 'elsősorban kommunista módon kritizálni és elfo­gadni a kritikát. így javítom a ma­gam munkáját és segítségére vagyok a többieknek. Szem előtt tartom azt, hogy most, amikor a civil ápolónők vették át az apácáktól a gyermekek gyógyítását, ne tegyünk különbséget a gyermekek között, bárkinek a gyer­meke is legyen az, megszűnjön a bor­raváló, a kivételezés. Mi rendes fize­tést kapunk és becsületesen dolgozha­tunk. A gyermekekkel való bánásmód is megváltozott. Megtanultam ri, hogy a gyermekeket nem ijesztgetés­sel és fondorlatokkal kell megnyug­tatni, ha orvosságot kapnák, vagy or­vosi beavatkozás szükséges. Félvilá­gosítom őket a betegségükről, meg­magyarázom a gyógyítás hasznos kö­vetkezményeit, és ezzel elérem azt, hogy ők maguk is segítsenek mun­kánkban. Nem félnek tőlünk és nem félnek az orvosoktól. Mint mindenütt, a kórházi dolgozók között is Hagy viták folynak a pénz­reformról és a jegyrendszer megszün­tetéséről. Nagy Mária itt is megállta a helyét, mint ahogy egy kommunis­tának kötelessége. — Lesz elég ára és nekünk, dolgozó nőknek előnyöd a jegyrendszer meg­szüntetése. Mi nem tudtunk sorba­állni és szaladgálni egyik üzletből a másikba. Akik nem dolgozták a ' jutottak áruhoz és azok. akik valami h:en úton-rrtódon, d? --m becsű 1 rte munkával sok pénzhez jutottak. F' zetésünk megfelelő és a leszállított szabadárukhoz mi is hozzá fogunk jutni. Nyugod. összegyűr 'jük fizetésünkből megfelelő beosztással azt az összeget, amely ruházkodásun­kat fedezi és szebb és jobb dolgokhoz fogunk hozzájutni, mint eddig. Csalá­dom otťhon az EFSz-ben dolgozik és nagyon meg vannak elégMvs ezzel a változással. Elhatározták, hogy ezután még jobban fognak dolgozni Eddig nem kaptak jegyet, mert hiába dol­goztak ők becsületesen és minden erejükkel, voltak olyanok, akik nem teljesítették kötelességüket. Állandó vita tárgyát képezte közöttünk a jeav­kérdés. Most nem fog nekünk fájni, hogy olyan kapott jegyet, aki nem dolgozott. munkakedv fokozódott, a­terméskilátások gyönyörűek, mindenki még többet akar keresni, hogy vásá­rolhassanak az áruval megrakott üzle­tekben. A magam részéről kiszámí­tottam, hogy a 4200 koronás volt fi­zetésem helyett most kapok 700 koro­nát és ha megfizetem kosztomat és eo- 'h havi kiadásomat, többet vehe­tek magamnak, mint az előző évek­ben. KÖZBEN EGY FIATAL anya kér engedélyt, hogy hathónapos kisfiát, Kosztruhum Lubomírt megnézhesse, akit egy héttel ezelőtt gennyes agy­hártyagytdl-adásíiál • eszméletlen álla­potban szállítottak be a kórházba és Nagy Mária ápolja. A fiatal anya há­lás szavakkal meséli, hogy ma már kisfia teljesen jól van, vidám, jó ét­vággyal eszik, pedig teli aggodalom­mal és szorongással várták a gyógyí­tás eredménvét, hogy nem-e marad valami szomorú ' következménye en­nek a nagyon veszélyes betegségnek. A kisgyermeket penicilin és sztrepto­micin adagolássál és műtéti beavat­kczással egy nap alatt eszméletre té­rítették. már megismerte anyját és azóta percről percre, óráról órára nye­ri vissza egészségét. A fiatal anya csodálattal mesél Nagy Mária fárad­ságos, lelkiismeretes munkájáról. A járványosztály d kerületi gyermek­kórház egyik legrégibb épülete és nem felél meg a mai követelményeknek. A lelkiismeretes orvosok és egészség­ügyi személyzet yiégis megteremtett ték benne U legszigorúbb és legfonto­sabb higiéniai feltételeket. Pedig ez nem volt könnyű dolog. A járvány­osztályon különféle betegségekben szenvedő gyermekek vannak együtt üvegfallal elválasztva és ha a nővér egyik gyerektől a másikhoz megy, a legszigorúbb előírásokat kell letarta­nia. Ebben az épületben is kedves, barátságos légkör vešzi körül a gyer­mekeket, akik elégedettek és vidámak. Marikát nagyon szeretik a gyerekek, mert érzik, hogy nemcsak tudásával és lelkiismeretévél, hanem szívvel­lélekkel ápolja őket. Ha meglátják őt, szinte röpködnek hozzá, de ő sem tud mellettük elmenni, hogy meg ne si­mogassa. vagy babusgassa őket. A gyerekek mindent megesznek Megfi­gyeltem a járványosztálynak egy ápoltját, a kis Ivánt, aki súlyos be­tegségből már lábadozik. Ha meglát­ja n tányért, reszket és naponta há­rom adagot fogyaszt minden étkezés­nél. MINDEZT DOLGOZÓINK gyerme­kei ingyen kapják népi demokrati­kus államunktól, amely nemcsak anyagi eszközökkel qrmdoskndik gyer­mekeinkről. hanem a legmesszebbme­nőén törődik azzal, hogy a dolgozók gyermekeit öntudatos, megbízhatl. ogészségiiQvi káderek ápolják. Tui'i Mária A Kábelgyár dolgozóinak beszélgetése a X. kongresszus küldöttjeivel A Kábelgyár legjobb dolgozói, élmunkásai és újítói gyűlésre jöt­tek össze, hogy beszélgetést foly­tassanak a X. kongresszus küldött­jeivel, Szántó és Tomcsik elvtár­sakkal a kongresszus jelentőségéről és azokról a problémákról, amelyek a Kábelgyár dolgozói előtt fonto­sak. Tomcsik elvtárs, a X. kongresz­szus küldöttje szólt elsőnek a dol­gozókhoz és ismertette, hogy mik lesznek azok a problémák, amelyek, kel a X. kongresszus foglalkozik. A kongresszus, —- mondotta Tomcsik elvtárs — foglalkozik majd az ed­dig elért eredményeinkkel és sike­reinkkel és azokkal a hiányokkal, amelyek még fennállnak gazdasági téren. A küldöttek beszámolnak majd a munkafelajánlásokról, ame­lyek kétségtelenül elősegítik a terv egyenletes teljesítését. Tomcsik elvtárs felszólította a Kábelgyár dolgozóit, hogy mondják el, milyen kötelezettségeket vállal­tak pártunk X. kongresszusának tiszteletére. A dolgozók felszólalásaikban büszkén számoltak be azokról az eredményekről, amelyeket eddig el­értek és büszkén sorolták fel azt a 19 kollektív kötelezettségvállalást, mellyel az év végéig 8,794.600 koronát megtakarítanak. A második üzemrész dolgozóinak nevében Szil­vássi Géza élmunkás számolt be. Elmondotta, hogy az üzemrész dol­gozói kötelezettséget vállaltak ar­ra, hogy a statisztikai ellenőrzés bevezetésével az ólompréselésnél az év végéig 135.000 kg ólmot taka­rítanak meg, 5,200.000 korona ér­tékben. Szilvássi elvtárs beszámolója után egymásután szólalnak fel az üzemrészek dolgozói, hogy beszá­moljanak eredményeikről. A fonó­központ munkásai például az ötév«i terv ötödik évének termelési felada­tait 1953 december 19-ig Antónia Zápotocky köztársasági elnök szü­letésnapjáig teljesítik. A fonóközpont dolgozói közül Büchler Mária élrrjunkásnö szólalt fel és a következőket mondotta: — Üzemrészünk dolgozói nemcsak százszázalékban teljesítik / feladatai­kat a X. kongresszus tiszteletére, hanem arra törekednek, hogy ál­landóan fokozzák a munka termelé­kenységét. A többi felszólaló a munkahelye­ken felmerülő nehézségekről és azokról a kérdésekről beszél, ami a termeléssel szorosan összefügg. Em­lítették, hogy fontos az új munkaerők iskoláztatása, szakmai tudásuk emelése. Fontos, — mondották a ré­gi munkások, — hogy védnökséget vállaljunk a fiatalok felett és át­adjuK nekik tapasztalatainkat. A felszólalók tudatában, a X. kongresszus nagy jelentőségének buzdító szavaikkal az összes dolgo. zókat újabb kötelezettségvállalások­ra hívták fel. Vidor István Hála és szeretet pártunknak, mert megnyiiotta számunkra a boldog és gazdag élet távlatait Tizenhét évvel ezelőtt az egész érsekújvári járást a munkanélküliség és a belőle származó nyomor, nélkülözés fojtogatta, mégis talán a leg­nagyobb nyomor Csúz községben uralkodott. A község lakóinak 80 szá­zaléka ebben az időben földnélküli volt, mert a község határát képező földek javarésze a papi nagybirtokosok és kulákok tulajdonában volt. Talán sehol nem volt érezhető annyira az éles ellentét ember és em­ber között, mint ebben a községben. Amíg az egyik oldalon az egyházi atyafiak és kulákok dúskálódtak a természet javaiban, addig a másik oldalon a szegényparasztság meg volt fosztva az emberi élet minden lehetőségétől. Igy hát nem maradt más hátra, minthogy eljárjanak a papi majorokba munkát keresni. Petrik Mihály elvtárs és a többi csúzi dolgozó ezeket az időket ma is mélyen emlékezetében tartja. — Hogyis feledhetném, — mondja Petrik elvtárs — hiszen csak úgy tudjuk lemérni azt a fejlődést, ami azóta bekövetkezett, hogy ha tudjuk azt, müyen is volt a mult. A szomorú időket nehéz feledni. A papi birtokok intézői két „rövid" szóval fogadták a munkát kereső embert. „Nincs munka!"... Lesújtó szavak voltak ezek. Ahhoz, hogy valaki muhkába álljon, szerencse kellett, vagy meg kellett ajándékoz, nia valamelyik intézőt. Csupán az aratási és cséplési munkákra alkal­maztak bennünket nagyobb számban... — folytatja visszaemlékezé­sét. — Ezekre a munkákra szerződést kötöttünk. Ug v egyeztünk meg, hogy az aratást ós cséplést a tizedrészért végezzük el. Mikor azonban a munkát már csaknem befejeztük, a papi birtokok vezetői sokalták a bért és változtatni akartak az egyezségen. Ez az aljas szándékuk nagy felháborodást váltott ki a munkásokból, ötnapos sztrájkba kezd­tünk!... A papi nagybirtokon minden munkát leállítottunk. Sztrájkunk élére pártunk és annak hűséges harcosa, Steiner Gábor elvtárs állt. Az ö bátor fellépésével elértük, hogy meghiúsítottuk szándékaikat, sőt minden aratómunkás keresetét még két métgrmázsával növeltük. Mindez azonban csak a nyári munkák folyamán volt elérhető, mert utána megint csak a nyomor, a munkanélküliség költözött lakásainkba. Ma a községben a szabad alkotómunka ritmusa zeng. A szövetkezeti gazdálkodás mély gyökeret eresztett. Ahogy 17 évvel ezelőtt a csúziak élenjártak a nagybirtokosok ellen folytatott haláltmegvető harcban, magasra tartva a forradalmi proletariátus zászlaját, ugyanúgy élen­járnak most a szövetkezeti élet szervezésének munkáiban is. Es ma már sajátjuk a föld, övék a hatalom, mert pártunk győzelemre vezette őket. A község fejlődését mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a felszabadulás óta elemi- és középiskola, űj gazdasági épületek épültek, villamos áramot, mozihelyiséget és autóbuszjáratot kaptak. Bizony, most az öregebbek csodálkozva nézik ezt a rohamos fejlődést. Eredményeiket a csúziak pártunk vezetésével érték el. De nem áll­nak meg. hanem továbbfejlesztik egyre szépülő életüket. Szlovákia Kommunista Pártja X. kongresszusára felajánlották, hogy a kongresz. szus napjáig felépítenek négy baromfifarmot és elkészítik a téglaége­téshez szükséges gépberendezéseket, hogy még e hónapban megkezd­hessék a téglaégetést. Ez ugyancsak újabb építkezéseket tesz majd le­hetővé. A növényápolási munkákat is a legjobban és az agrotechnikai határidőknek megfelelően akariák elvéerezni Azonkívül felajánlották, hogy a kongresszus napjáig 102 százalékra teljesítik a félévi sertéshús­beadást> Jó munkával fejezik ki hálájukat és szeretetüket pártunk iránt, mely megnyitotta számukra a boldog és gazdag élet távlatait.

Next

/
Oldalképek
Tartalom