Uj Szó, 1953. június (6. évfolyam, 133-158.szám)

1953-06-05 / 136. szám, péntek

UJS20 1953 i únius 11 Külföldi monopóliumok terjeszkedése Indiában Az indiai sajtó egyre gyakrabban Ir arról, hogy India közgazdasága egyre jobban lemarad, éhség, nyo­mor és súlyos nélkülözés üti fel fejét a hindu nép körében. Az indiai mo­nopolista nagytöke szócsöve, mely­nek urai szoros kapcsolatban álla­nak az angol-amerikai pénzoligar­chiával, az „Eastern EcTfriomist" ci­mü lap az India gazdasága 1952. évi eredményeinek ismertetéséről szóló cikkében a következő adatokat em­líti: India gazdasági állapotának ál­landó rosszabbodása és a világpiaci konkurrencia fokozódása következté­ben a kohászati vállalatok, a cukor­gyárak és más indiai ipari ágak üzemei óriási veszteséggel dolgoz­nak. A jutaiparban a gépek nagy része leállt. A teakereslet jelentős csökkenése következtében számos teaültetvényen beszüntették a mun­kát, aminek következtében 62.000 munkással bővült a munkanélküliek hadserege. Más hírforrásokéi szerzett érte­sülések szerint igen szomorú hely­zetben van India egyik fő ipari ága — a gyapotipar. Indiai lapok cikkei szerint, a lakosság vásárló képességének csökkenése az ország belsejében, valamint az angol és amerikai árucikkek konkurrenciája a külkereskedelmi piacon maguk után vonták a termékek céltalan felhalmozódását. Ennek következté­ben csupán Bombayban a gyapot­ipari munkások száma az átlagos 240 ezer főről 178 ezerre csökkent. Más ipari ágak, így a szappangyá­rak és egyéb ipari cikkeket termelő ipari ágak is nagy nehézségeken mennek keresztül. Évről évre rosszabbodik az indiai dolgozó tömegek anyagi helyzete. Az ország lakosságának nagy része rendszeresen éhezik. India földmü­velésügyi és élelmiszeripari minisz­terének nemrégen adott nyilatkoza­ta értelmében az országban jelen­leg 27 millió ember teljesen meg van fosztva a szükséges élelmisze­rektől. Hol keresendő India gazdasági ne­hézségeinek oka, ki a bűnös abban, hogy India közgazdasága a népi tö­megek nyomorának színvonalára süllyed? India közgazdasága hosszú idö óta függő viszonyban áll az idegen tőké­től. Ez a helyzet akkor sem válto­zott, amikor 1947 augusztusában ki­kiáltották India függetlenségét. A külföldi monopóliumok továbbra is hatalmukban tartják az ország főbb gazdasági pozícióit. Az indiai Reser­ve-Bank kimutatásai szerint, 1948 június 30-án az 5,960.000 rúpia ösz­szeget képező idegen tökebefekte­tésekben Anglia része 72,4%-ot tett ki. A külföldi társaságok által az 1948/51-es évek folyamán Indiában eszközölt 300 millió rúpia beruházá­sok 84,6%-a Angliát illeti. Az emlí­tett időben az amerikai tökebefek­tetések a külföldi tőkebefektetések 10.7%-át tették ki. Az említett indiai bank adataiból kitűnik, hogy a külföldi cégek és bankok évente 400 millió rúpia pro­fitot zsebelnek be Indiában. A kül­földi monopóliumok a külkereske­delmi müveletekben való érdekelt­ségük címén százalékok formájában 600 millió rúpia részesedést kapnak. India közgazdaságát 34 angol és 6 indiai monopoltársaság uralja. Az indiai monopóliumok még a gyar­mati rendszer feltételei között jöt­tek létre és szoros kapcsolatokat tartanak fenn külföldi társaságok­kal. Az országban garázdálkodó kül­földi monopóliumok nemcsak ki­zsákmányolják, de szétzüllesztik In­dia közgazdaságát. Az előbb emlí­tett indiai bank adatai szerint, a külföldről Indiába özönlő tökét, fő­leg a kereskedelem, a bankok, a közlekedés és szállítás, stb., hasz­nálják fel. Itt összpontosul az ösz­szes külföldi tökebefektetések 63.9 százaléka. Ami az indiai beruházá­sokat illeti, a bank kimutatásai sze­rint csak 25.5 százalékot képeznek. Az indiai iparba fektetett külföl­di töke alapvető része a könnyű­iparban és a félkészárukat - feldol­gozó iparban érvényesül. A tökebe­fektetések 85%-át a könnyűiparban használják fel és az ország ipari munkásainak 83«/o-a a könnyűipar­ban dolgozik. A kohászat, a -<-állany­áramfejlesztő ipar és a hajóépítés korántsem elégíti ki az ország élet­szükségleteit. A külföldi monopóliu­mok akadályozzák a termelési esz­közöket termelő ipar fejlődését. Az indiai iparnak Anglia és USA tőke. befektetésétől való függőségét az or­szág gazdasága felett gyakorolt el­lenőrzés fokozására használják fel a különféle külföldi társaságok. India mezőgazdaságának elmara­dottsága elsősorban a hindu falvak­ban élő hűbéri maradványok ural­mával magyarázható. E hűbéri ma­radványok törekvése folytán a hin­du falvakban most kialakult az or­szág uralkodó földesúr-típusa — a járadékélvező földbirtokos, akinek -jövedelmét a föld bérbeadásából eredő összeg képezi. A földbirtokosok az árendás pa­raszt termésének háromnegyed ré­szét elveszik. A földnélküli hindu parasztok száma az 1921. évi 21,500.000-ről, 1931-ben 33 millióra szaporodott. 1951-ben a földnélküli parasztok és családjaik több mint 100 millió föt tették ki, azaz az or­szág lakosságának mintegy harma­dát. Túlnyomó többségük lealázó bérmunkát végez a földesuraknál és egyéb kizsáikmányolóknál. India ültetvényeit a külföldi mo­nopóliumok "uralják. 336 ültetvény közül 220-at közvetlenül ' angolok irányítanak. Az indiai tea, ká-vé és kaucsuk felvásárlása és kivitele az angol cégek monopoljogát képezi. Az idegen ültetvényesek óriási hasznot vágnak zsebre. A Daily Express cimü lap jelentése szerint a külföldi teatársaságok nyeresége 1950-ben 12,400.000 rúpiát tett ki. Ez az óriási haszon a hindu munká­sok kegyetlen kizsákmányolásából ered. íme egy jellemző példa: az angol monopóliumok tulajdonába tartozó számos ültetvényen egy an­gol font (453.6 gm) tea kitermelé­sénél 3—4 annt irányoztak elő a munkaerő megfizetésére. Ugyanek­kor egy font tea után 8—12 ann tiszta nyereséget húznak a mono­póliumok. A londoni angol állami bank 1935­ig közvetlen ellenőrzést gyakorolt India pénzügyei felett. Az indiai Reserve-Bank 1935-ben történt meg­nyitása után átvette az angol álla­mi bank ellenőrző szerepét. 1947 augusztusában igen megnövekedett az említett bank szerepe, de nem szüntette meg India pénzügyeinek Angliától való függőségét. India to­vábbra is a font sterling övezeté­ben van. Egy 1950-ben közzétett adat szerint az Indiából és Indiába való átutalásoknak csak tízszázalé­kát fedezi az indiai rúpia, míg a fennmaradó 90%-ot túlnyomóan az angol font sterlinggel fedezik a kü­lönféle angol bankok és kereske­delmi társaságok közvetítésével. Az angol és amerikai bankok uralkodó szerepet játszanak India külkereskedelmében. India külkeres­kedelmi forgalmának 9—10 milliárd rúpiát, kitevő ősszegéből körülbelül csak egymilliárd évi rúpia képezi az indiai tökét, ami főleg a Pakisztán­nal folytatott kereskedelemből ered. A háború utáni években az USA tökéjének behatolása veszélyezteti az angol monopóliumok helyzetét Indiában. Az amerikai monopóliu­mok komoly törekvést fejtenek ki annak érdekében, hogy Angliát tel­jesen kiszorítsák indiai gazdasági pozicióiból. Az amerikai töke beha­tol az iparba, a mezőgazdaságba, a közlekedésbe és a kereskedelembe. Míg 1938/39-ben az indiai export 34o/o-a Angliába irányult és csak 8.3% esett az USA-ra, 1949/50-bcn az USA része 16.8<>/o-ra növekedett, Angliáé pedig 24.4%.ra csökkent. Főleg az ország stratégiai jelentő, sé^ti nyersanyagokat kitermelő ipa­ri ágaiban növekszik az amerikai töke behatolása. Indiának az angol és amerikai monopóliumok közti üzleti versen­gés porondjává alakítása még elvi­selhetetlenebbé teszi áz indiai gaz­dasági helyzetet. Mérhetetlenül növeli a dolgozó tö­megek nyomorát. India népe elszán­tan küzd az ország teljesen függet­len nemzetgazdaságának megte. remtéséért. i / (A. Pronyinnak. a moszkvai „Pravdá"-ban közölt cikké­ből.) A Nők Világkongresszusa előtt Marie-Claude Viallant-Couturier, a Nemzetközi főtitkára Demokratikus Nőszövetség Június 5-én a Nemzeti Demokrati­kus Nőszövetség meghívására Kopen­hágában összeül a Nők Világkon­gresszusa. A kongresszusi előkészüle­teket világszerte kísérő' lelkesedésből már most megállapíthatjuk, hogy a kongresszus nagy nemzetközi jelen­tőségű lesz. A kongresszus jelszava: „Világ asz­szonyai, egyesülten legyőzhetetlenül erősek vagyunk a jogainkért, a gyer­mekeink és családi tűzhelyünk vé­delmében, a békéért vívott harc­ban!" E jelszó hatalmas visszhangja messze túlzengi a Nemzetközi Demo­kratikus Nőszövetség szervezeteinek eddigi befolyási körét. Több mint 80 ország küldi el kép­viselőit a kongresszusra, olyan or­szágok is, amelyben — mint Afrika országaiban — a Nemzetközi' Demo­kratikus Nőszövetségnek nincsenek helyi szervezetei, sőt egyáltalán nem működnek eddig nőszervezetek. A kongresszus első napirendi pont­ja. a nők jogainak kérdése, mindenütt nagy érdeklődést kelt. A nők azon­ban azokban az országokban is po­litikai öntudatra ébrednek, amelyek­ben a nő teljes, vagy csaknem tel­jes jogtalanságban él. Mind aktívab­ban, akárhányszor hősiesen vesznek részt népünk nemzeti függetlenségi és békeharcában. A nők mindinkább ráeszmélnek, hogy semmi alapja sinps másodrendű emberekként való elbírálásuknak. A Közel- és Közép­Kelet országaiban a nők például egyre világosabban látják, mily fon­tos a szerepük a nemzeti szabadság­harcban, s hogy ezt a szerepüket sokkal jobban betölthetnék, ha egyen­jogúak volnának; megértik, hogy az egyenjogúság követelése végered­ményben a nemzeti érdeket is "szol­gálja. ' Ma. amikor a béke ellenségei to­vábbra is készülődnek a háborúra, a nők mind hátrányosabb helyzetbe kerülnek azokban a tőkés országok­ban is, amelyekben kitartó harccal már kivívtak bizonyos jogokat. Ezek a jogok a nők gazdasági és polgári egyenjogúsága híján mindig rendkí­vül korlátozottak voltak, még ha az alkotmány kimondja is azt, mint például Franciaországban vagy Olaszországban. A reakciónak a demo­kratikus szabadságjogok ellen indí­tott támadása azzal fenyeget, hogy a nők még nehezebb helyzetbe kerül­nek. Ezért a nők egyre jobban tud­ják, hogy a jogaikért vívott harc szorosan összefügg a nemzeti függet­lenségért. a demokráciáért és a bé­kéért vívott harccal. A Szovjetunióban, ahol a nők az élet minden területén egyenjogúak a férfiakkal, a Kínai Népköztársaság ban, a népi demokratikus országok­ban és a Német Demokratikus Köz­társaságban. ahol a törvény biztosít­ja a nők egyenjogúságát, a nők jól tudják, _ mily határtalan lehetőségeket biztosít számukra a népi hatalom. Ez országok női a békeharc első so­raiban menetelnek s-követendő pél­dájukkal támogatják a tőkésországok és a gyarmatok asszonyait létfontos­ságú követeléseik megvalósításáért, jogaikért vívott küzdelmükben. A kongresszus nemcsak azért lesz rendkívül nagy jelentőségű, meit elő­készítésében sok ország női részt vesznek, hanem azért is, mert a nő-, szervezetek komoly munkába fogtak, hogy a nők újabb rétegeit vonják be a békéért, a nők jogaiért vívott harc : ba Iránban Ausztriában, Kosztarikában Indiában. Nyugat-Németországban a nck jogainak védelméért országos kon­gresszusok, országos vagy megyei ér­tekezleten emeltek vagy emelnek szót még a hónap folyamán. Kongresszusra gyűltek össze Olasz­ország női is, s a kongresszust nagy­arányú előkészítő kampány előzte meg. Az Olasz Nők Szövetsége pél­dául kérdőívek válaszaiból próbálta megállapítani, müyen kérdések fog­lalkoztatják leginkább a nőket, s gon­doskodnak róla, hogy a kérdőíveket a legszélesebb körben megvitassák. Két és félmillió nő küldte meg ezt a postai levelezőlapra nyomtatott kér­dőívet a kongresszusnak, a legtelje­sebb támogatás jeléül. A kongresz­szus elfogadta az „Olasz nők kar­táját", amelyet az Olasz Nőszövetség vezetősége más nőszervezetek vezető személyeségeivel és képviselőivel együtt dolgozott ki. Franciaországban a nők jogainak, igényeinek és kívánságainak kérdé­sével foglalkozó nagyarányú, orszá­gos kampány során megvitatják a „Francia nők jogainak kartáját", s döntenek a karta tervezetének kér­désében. A francia küldöttség beszá­mol majd a kongresszusnak e kam­pány eredményeiről. Finnországban a nők jogaik, gyermekeik és nemzeti kultúrájuk védelmében, a dolgozók életszínvonalának emeléséért vívott harcuk eredményeit bejegyezhetik a „Nők jogainak könyvébe", amelyet a küldöttség magával visz a kon­gresszusra. Egyes országokban a kongresszus előkészítésére bizottságok alakultak. Ilyen bizottságokat aľakítottak az Egyesült AUamok. Nagy-Britannia Japán, India, Indonézia, Vietnam, Ausztria. Libanon, Szíria; Finnország és Dánia asszonyai. E bizottságok tagjai a nőszervezetek és a szakszer­vezetek képviselői, valamint a közé­letben kiemelkedő szerepet betöltő nők, írónők, művészek, jogászok, vagyis különféle politikai nézeteket valló és különféle szociális • körülmé­nyek közt élő nők, akik elhatározták, hogy közösen megvitatják az összes női problémákat, s e problémák* megoldása végett megjelölik a közös teendőket. Dél-Afrikában, Bolíviában, Ekvá­dcrban, Peruban és még néhány or­szágban a Nők Vüágkongresszusának előkészítése hozzájárult országos de­mokratikus nőszervezet alakulásá­hoz. Indiában 120 közismert'női sze-" mélyiség, köztük különböző politikai pártokhoz tartozó több parlamenti képviselő kijelentette, hogy hajlandó részt venni a kongresszusi küldöttség­ben. Sok országban a különböző hivatá­si 1 nők különleges követeléseik vé­delmére értekezletet és gyűléseket tartottak. Iránban az ilyen gyűlése­ken ,?Anya tanácsok" alakultak: tag­jai ápolónők, tanítónők, háziasszo­nyok és mások. Belgiumban, Hollan­diában és Franciaországban a bányá­szok, a vasmunkások, vaiamint a munkanélküliek feleségei és a mun­kanélküli nők tartottak gyűléseket. Franciaországban országos értekezlet­re ültek össze a női dokkmunkások, a vasutasnők, a bányákban dolgozó nők. Olaszországban a felesbérlő nők tartottak országos értekezletet. A nőszervezetek eddig nem nagyon foglalkoztak a parasztasszonyokat ér­deklő kérdésekkel, bár sok országban a női lakosság többsége parasztnő. A kongresszusi előkészületek során ez irányban is történtek lépések. Mexikóban, Kubában és Ekvádorban értekezletre készülnek a parasztasz­szonyok. A nőszervezetek sikeresen munkál­kodnak, hogy a kongresszus munká­jába bevonják az üzemekben dolgozó nőket, valamint a háziasszonyokat. A' nőszervezetek több országban együtt­működnek a szakszervezetekkel: Au­sztriában a munkanélküliség ellen küzdő szakszervezetek, Iránban és Japánban a tanítók szakszervezetével, Japánban és Braziliában a női álla­mi alkalmazottakkal és textil-munkás­nőkkel. Braziliában 80.000 sztrájkoló textil-munkásnő elhatározta, , hogy képviselőket küld a kongresszusra. Hollandiában és Franciaországban is óriási munka folyt a textiľmunkás­nők közt. Finnországban március 8-án értekezletre gyűltek össze a munkásnők. Az értekezleten az ipari üzemek 600 küldötte vett részt. A szakszervezetek nőtagjai és a szakszervezeteken kívülálló nők, a szociáldemokrata és a kommunista nők, valamint más pártok nőtagjai és a pártonkívüliek összefognak, hogy közösen harcoljanak jogaikért. Csilében a dolgozók egyesült szak­szervezetei kifejezték határozatukban, hogy támogatják a Nők Vüágkon­gresszusát. Hasonló határozatot foga­dott el a latin amerikai dolgozók kongresszusa. » A Nők Világkongresszusa az egész világnak ' megmutatja, hogy a nők fokozódó aktivitással harcolnak a nemzeti függetlenségért, a világbéké­ért, gyermekeik és családi tűzhe­lyük védelmében. Mérlegeli, "mint alakulhatna ki a i legszélesebb egység a vitás kérdések tárgyalások útján való eldöntéséért vívott harc alapján. A kongresszus előkészületei igazol­ják, hogy a nők megtalálhatják az alapot az egyesülésre, mégpedig a jogaikért és a gyermekeik jogaiért indított mozgalomban éppúgy, mint a mostani háborúk megszüntetéséért, a koreai fegyverszünet azonnali meg­kötéséért, a tömegpusztító fegyverek betiltásáért, a lefegyverzésért vívott harcban, a bonni és a párizsi szer­ződések ellen, a német és japán kér­dés békés megoldásáért, az öt nagyha­talom vezetőinek találkozásáért és a békeegyezményért folyó mozgalomban. A megegyezés olykor több kérdés­ben lehetséges, ha mindezek a kér­dések összefüggnek egymással, oly­kor pedig csak egyetlen kérdésben. De ez sem lehet akadálya a közös ak­ciónak! Egyes küldöttek csupán egy kérdés megbeszélése végett utaznak a kongresszusra. De a kölcsönös tájé­kozódás ekkor is hasznos, mert nem­csak ennek az egy problémának a megoldását segíti elő, hanem lehetővé teszi a személyes érintkezést és az egységbontók emelte mesterséges aka­dályok elhárítását. A nők tízmilliói vesznek részt a kongresszus előkészítésében. A világ­szerte alakult széleskörű bizottságok­ban megtaláljuk a legkülönbözőbb po­litikai pártok tagjait, azokat is akik nem tagjai a Nemzetközi Demokrati­kus Nőszövetségnek. Mindezekből ki-' tűnik, hogy a nőmozgalom fejlődése igen fontos szakaszhoz érkezett A leg­különbözőbb szervezetekből érkező üd­vözletek és szolidaritás-nyilvánítások, valamint azok a közlések, hogy a kongresszuson lészt vesznek a Nemzet­közi Szövetkezeti Nőszövetség -és ä Békéért és Szabadságért Küzdő Nem­zetközi Női iga küldöttségei, arról ta­núskodnak, hogy lehetséges a nők együttműködése jogaik védelmében és jogaik kiküzdésében, a gyermekek védelmében, a béke fenntartásáért vívott küzdelemben. A Nők Vüágkon­gresszusának előkészületei bizonyít­ják, hogy lehet mozgósítani ä n"k tízmillióit, s hogv a nők egyesülése, ez a hatalmas erő rendkívül fontos tényezővé válik a béke megmenté-! séért vívott harcban. Tolsztoj ünneplésére készül a szovjet nép Ez év szeptemberében 125 éve lesz annak, hogy megszületett a nagy orosz író, Lev. Nikolajevics Tolsztoj E nagyjelentőségű évforduló megün­neplésére a szovjet írók szövetsége külön bizottságot állított össze. A bi­zottság tagjai a legkiválóbb írók. tu­dósok, irodalmárok' és kritikusok A bizottság június l-én tartotta meg első ülését Konsztantyin Fegyin elnökletével, amelyen jóváhagyta 1, N. Tolsztoj 125. születésnapja meg­ünneplésének előkészületi tervét. Az ülésen jelentést tettek a különféle szervezetek képviselői. A Tudományos Akadémia kétnapos ülésén foglalkozott a nagy orosz író emlékezetével. Tervbe vették a mosz­kvai A. M. Gorkij világirodalmi inté­zet és a leningrádi orosz irodalmi in­tézet (Puskin-ház) - tudományos ta­nácsainak gyűlését. Az akadémia ki­adója jubileumi gyűjteményes kia­adásban jelenteti meg L. N. Tolsztoj cikkeit. Kiállításokat rendednek, amelyek bemutatják az orosz és ä világirodalom e nagy géniuszának életét és alkotását. Az Állami Művészirodalmi könyv­kiadó tervbe vette, hogy a jubileumi évben körülbelül 5 millió példány­számban adja ki L. N Tolsztoj köny­veit. Művésziesen illusztrálva meg­jelenik az Anna 1 Fíarenína című re­gény és a Kozákok című elbeszélés. A nagy író többi műveit is nagy pél-< dányszámban adják ki.-

Next

/
Oldalképek
Tartalom