Uj Szó, 1953. május (6. évfolyam, 106-132.szám)

1953-05-16 / 119. szám, szombat

1953 máfus Ifi III SZ0 A tőkés államok dolgozói a békeegyezményért, a vitás kérdések békés megoldásáért FRANCIAORSZÁG A francia nép lelkesen támogatja a Népek Békekongresszusának ha­tározatait. Az öt-hatalmi békeegyez­mény megkötésének követeléséhez állandóan újabb tömegszervezetek csatlakoznak. A L'IIumanité cimü lap jelentése szerint ellenállási mozgalom volt résztvevőinek tömörülése azt köve­telte, hogy a'francia kormány pozi. tlv választ adjon a Népek Béke­kongresszusa bizottságának felhí­vására, amely azt javasolja az öt nagyhatalomnak, hogy kezdjenek tárgyalásokat a békeegyeizmény megkötésére. A Népek Békekongresszusa hatá­rozatának támogatása mellett egy­hangúlag állást foglalt az Aud me. gye tanácsa, amelynek tagjai között ' képviselve van majdnem minden francia politikai párt. Amint a francia demokratikus sajtó jelenti, a francia dolgozók a nemzetgyűlés képviselőihez a leve­lek, táviratok ég petíciók ezreit in­tézik, amelyekben azt követelik, (hogy a képviselők szavazzanak az „európai hadseregről" szóló szerző­dés ratifikálása ellen. Allier Landes és más megyékben a parasztok gyű­léseket tartottak, amelyek a harc Jegyében folytak le Franciaország­nak az agresszív katona; egyezmé­nyekben való részvétele ellen. NAGY-BRITANNIA Kilenoszázezer brit gépipari mun­kás képviselői határozatukban egy­hangúlag azt követelték, hogy azon­nal vessSiek véget a koreai háború­nak. A határozati javaslatot május 9-én E. T. Sharman a Gépipari munkások egységes szakszervezeti szövetsége nemzeti bizottságának ülésén nyújtotta be. Kijelentette, hogy a koreai háború azonnali meg­szüntetése alapul szolgálna a két fél közötti sikeres tárgyalásokhoz, amelyek a koreai kérdés kielégítő . és baráti megoldásálhoz vezetnének. OLASZÓRSZÁG Az „Osservatore Rcumano" oímű lap írja, hogy a „pápai hivatal" megfosztotta papi méltóságától Andrea Gaggierot. Amint Ismeretes, Gaggiero már régóta aktív kam­pányt folytatva béke védelmére és résztvesz a Népek Békekongresz. szusán Az egyházi hivatalok több ízben megkísérelték Gaggierot^ meg­félemlítéssel arra kényszeríteni, hogy adja fel tevékenységét. Mind-­ezen kísérletek azonba n eredmény­telenek maradtak. AMERIKAI EGYESÜLT ÁLLAMOK Az amerikai szakszervezeti szö­vetségek végrehajtó bizottsága fel­hívást tett közzé, hogy a szakszer­vezetek tagjai csatlakozzanak a ko­reai háború megszüntetéséért indí­tott kampányhoz, a Kínai Népköz­társaság törvényes kormányának elismeréséért, e kormány képviselői­nek az ENSz-ben való felvételéért é s a Távolkelet összes poblémáinaik béké s megoldásáért, valamint a pol­gári jogoknak az USA-ban való helyreállításáért vívott harchoz. A szakszervezeti szövetség egyik helyi ágazatának lapja az ,,Unicnms" óvatosságra inti a munkásosztályt, az emberek maroknyi csoportjának azon kísérletei elől, amely mérhetet­len nyereségeket szerez a háborúból és meg akarja hiúsítani a világbéke helyreállításámak reményét. Ügyszintén az amerikai farmerek között is terjed az a meggyőződés, hogy véget kell vetni a koreai há­borúnak. Az egyszerű amerikai polgárok ezrei az amerikai lapok szerkesztő­ségeihez leveleket intéznek, ame­lyekben követelik a koreai béke le­hető leggyorsabb megteremtését és az össze s vitás kérdéseknek békés megoldását. LATINAM ERIKAI ÉRTELMISÉ­GIEK BÉKEKONGRESSZUSA Chile fővárosában. Santiagóbaji tartották meg a lati;iamerikai ér­telmiségiek első kongresszusát. A kongresszuson résztvettek Argen­tína, Bolívia, Brazília, Columbia, Costa-Rica, Kuba, Chile, az Egye­sült Államok; Guatemala, Haiti, Me- xiko, Paraguay, Peru, Uruguay és Venezuele értelmiségeinek küldöttei. A kongresszuson jelen voltak: Pablo Neruda chilei költő, Jorge Amado brazil író, a Nemzetközi Sztálin-békedij kitüntetettje, Nico­la s Gullen, kubai költő. Diego Bive. ra mexikói festőművész és Maria Rosa Oliver, argentin író. A kongresszus a latinamerikai értelmiség hatalmas megnyilatko­zása volt a béke, a latinamerikai országok nemzeti függetlensége és demokratikus szabadságjogai mel­lett. A kongresszus felhívással for­dult az Egyesült Államok, a Szov­jetunió, Anglia, a Kínai Népköz, társaság és Franciaország értelmi­ségeihez és népeihez. Határozatot fogadtak el továbbá a latinamerikai országok kultúrájának é s az értel­miségek jogainak megvédéséről, va­lamint az országok közötti kúltur­kapcsolatok kérdéséről is. Az Egyesült Államok* a Szovjet­unió, Anglia, a Kína; Népköztársa­ság és Franciaország értelmiségé­hez és népeihez intézett felhívásá­ban a kongresszus hangsúlyozza az öt hatalom közötti megegyezés nagy jelentőségét. Az össze s országok közötti kultúrkapcsoJiatokira vonat­kozó határozat felszólítja az értel­miségieket, járuljanak hozzá a la­tinamerikai országok egymásközöt­ti, valamint más földrészek közötti kultúrkapcsolatok kiépítéséihez. Svernyik elvtárs fogadása a kínai szakszervezeti küldöttség tiszteletére N. M. Svernyik elvtárs, a Munka Palotájának nagytermében üdvözöl­te a kínai küldötteket é s nagy sike­reket kívánt a kínai szakszerveze­teknek az új Kína építésében. N. M. Svernyik, a Szovjetunió Szakszervezetei Központi Tanácsá­nak elnöke fogadást rendezett a Szovjetunióban tartózkodó kínai szakszervezeti , küldöttség tisztele­tére. A Lengyel Népköztársaság kormányának jegyzéke Olaszországhoz Stefan Wierblowski lengyel kül­ügyminiszterhelyettes fogadta Guar­naschellit, Olaszország varsói köve­tét és átnyújtotta neki a Lengyel Népköztársaság kormányának jegy. zékét A jegyzék leszögezi, hogy Rómá­ban ez év május 6-án kiállítás nyílt meg, amelynek anyaga hamisított adatok alapjá n Lengyelország ellen uszít. A kiállítást Tupini, az olasz miniszterelnökség államtitkára nyi­totta meg. A jegyzék követeli a ki­állítás bezárását. A jegyzék ezenkívül rosszalását fejezi ki afelett, hogy De Gasperi olasz miniszterelnök és külügymi­niszter egyik legutóbbi beszédében támadást intézett Lengyelország nyugati határai ellen. A koreai fegyverszüneti tárgyaiások Az amerikai kormány nyílt lépést tett a koreai fegyverszünet megakadályozására Wilfrfd Burchett, a Ľ Humanité panmindzsoni tudósítója írja: A világ népeinek a koreai fegy­verszünet haladéktalan létrejöttébe' vetett reményei szerdán megrendül­tek, amikor az amerikaiak ellen­1 javaslatot terjesztettek elő, amely­nek kizárólag az a célja, hogy le­hetetlenné tegye a fegyverszünet megvalósulásiát. Nam-Ir tábornok nyomban elutasította- az amerikai javaslatot. Az amerikai sajtóval közölték, hogy a Harrison által előterjesz­tett javaslatot Tokióban é s Wa­shingtonban dolgozták ki és meg­szövegezésében részt vett Mark Clark politikai tanácsadója, Róbert Murphy is. Az amerikai kormány ellenjavas­lata kihívás az egész világgal szem­ben ég az amerikaiak ennek a ja­vaslatnak előterjesztésével nyilt lé­pést tettek a fegyverszünet létre­jöttének megakadályozása felé. Az amerikaiak javaslatuk főbb pontjait adminisztratív részletkér­dések tömegébe burkolták, hogy a közvélemény »elött -komolynak* tün­tessék fel a javaslatot és hogy lé­nyegtelen részletkérdések véget nem érő megvitatására kárhoztassák a küldöttségeket. A javaslatnak azokat a részeit, amelyek elfogadják a koreai-kínai küldöttségeknek öt nemzet képvise­lőiből álló semleges hazatelepítési bizottság felállítására irányuló in­dítványát és egyéb Indítványait, értelmetlenné teszj az a követelés, ne ha­hogy a koreai hadifoglyokat helyezzék semleges őrizet alá, nem közvetlenül adják a Li Szin­man-korimány kezére. Harrison halogató taktikája ko­moly méreteket ölt. Ez a taktika annál inkább is figyelemreméltó, mert ezúttal kétségtelen, hogy Har­rison az amerikai kormány nevében beszélt. Nincs mit csodálkoznunk azon, hogy Li Szin-man — miután meg. vitatta Mark Clarkkal az új ame­rikai javaslatot — »megelégedését fejezte ki«. Már napok óta nyilvánvaló: Har­risont utasították, hogy addig ha­logassa a tárgyalásokat, amíg Wa­shington valamilyen újabb formu­lát nem talál, amellyel biztosíthat­ja a koreai háború folytatását. Éles Amerika-ellenes hangok az angol alsóház vitáján Az angol alsóház külügyi vitája, melyet Churchill hétfői beszéde nyi­tott meg, tovább' folytatódott. Mint a ,,Reuter" jelenti, a külpolitikai vi­ta során felszólalt Attlee, a mun­káspárt vezetője és beszédében tá­mogatta Churchillnek azt a javas­latát, hogy a nagyhatalmak ve­zetői kezdjenek tanácskozásokat. A koreai kérdésről szólva Attlee kijelentette: f „Az Egyesült Államokban van­nak elemek, amelyek nem kíván­ják a koreai kérdés rendezését. Vannak emberek, akik általános háborút akarnak indítani Kína és általában a kommunizmus ellen. Nagy a befolyásuk, Csang Kai-sek barátainak is. Ezzel a ténnyel * helyénvaló szembenézni.« Ehhez Attlee hozzáfűzte, hogy „Amerika szóvivője az Egyesült Nemzetek­nek, de én úgy vélem hasznos volna h a még ezeken a tárgyalá­sokon is ott leimének az Egyesült Nemzetek érdekelt országainak más tagjai is.« A továbbiakban Attlee kijelentet­je: Egészen biztos vagyok abban, hogy amikor — miként ezt valamennyien reméljük — ezek a közvetlenül a fegyverszünet létrehozására irányuló tárgyalások befejeződnek, a további rendezés ügyét nem kellene kizáró­lag az amerikaiak kezében hagyni.« Attlee kifejezésre juttatta azt a véleményét, hogy »bizonyosabb ben­ne, mint valaha, hogy amint létre­jön a megegyezés. Kínának el kell foglalnia jogos helyét a Biztonsági Tanácsban. Ügy tűnik, hogy Kína valóban tényleges hatalommá nőtte ki ma­gát, joga va« ahhoz, hogy az öt nagy egyike legyen.« Ezzel kapcsolatban Attlee arról beszélt: „állandóan unszolnak ben­nünket, hogy ne kereskedjünk Kí­nával —' még olyan cikkekben sem, amelyeknek alig van közük a há­borúhoz. Nekünk legalább olyan életbevágó érdekünk, mint sok más­nak, hogy rendeződjék a kínai ügy!« Az alsóház külpolitikai vitája so­rán felszólalt Strachey volt munkás­párti hadseregilgyi miniszter, aki a többi között a következőket mon­dotta: „Nagy-Britanniának kereken ki kell mondania, hogy lia a koreai fegyverszüneti tárgyalások' újra megszakadnának, akkor a világ­közvélemény a jelenlegi körülmé­nyek között nem a koreai vagy a kínai küldötteket, hanem az amerikaiakat tenné felelőssé, akik alig tesznek többet-, mint részlete­ken rágódnak.« .Jennie Lee munkáspárti képviselő kijelentette: Nagy-Britannia nem remélheti, hogy az őt megillető szerepet játsz­hatja a világban, amíg a kormány — és ennek a kormánynak munkás­párti kormánynak, kell lennie — udvariasan .meg nem mondja Ame­rikának: ,,Köszönjük nagyon szépen, de nem szándékszunk továbbra is koldus­szerepet játszani a világban. Nagy­Britannia nem tárgyalhat az Egye­sült Á lla m°kkal, ha kéregető tá­nyér)^ tartva közeledik Washington­hoz, mert a pénz hangosabban be­szél, mint a szavak." letnak azt a részét, hogy az a nem­zet, amelyhez a szóbanforgó hadi­foglyok tartoznak, megbízottakat tartozik küldeni felvilágosító tevé­kenység kifejtésére, az amerikai ja. vaslat homályos fogalmazással he­lyettesíti és arról beszél, hogy mindegyik fél küldjön megbízotta­kat a felvilágosító tevékenység el­végzésére. Az amerikaiak formálisan elfo­gadják ugyan a koreai-kínai javas­latnak azt a részét, hogy a semle­ges hazatelepítési bizottság Len­gyelország, Csehszlovákia, Svédor­szág, Svájo és India képviselőiből álljon, lényegében azt javasolja azonban, hogy csupán. India küld­hessen csapatokat é a rendőrséget az őt nemzet együttes kötelességeinek ellátására, a többi négy nemzet pe­dig csupán egy-egy képviselőt és tíz-tíz főt meg nem haladó segéd­személyzetet küldhessen. Az ameri­kaiak javasolják továbbá, hogy a hadifoglyokat őrizetben tartó fél biztonsági csapatokat é a adminisz­tratív személyzetet küldhessen a helyszínre azon időszak alatt, amíg a hadifoglyok a semleges nem­zetek képviselőiből álló hazatelepí­téai bizottság őrizetében vannak. Nam ír tábornok ezzel a teljes mértékben méltánytalan javaslattal kapcsolatban nyomatékosan hang­súlyozta: a másik fél nemcsak, hogy nem fogadta el a koreai-kinai kül­döttség április 26-án és május 7-én előterjesztett méltányos javaslatait, hanem visszafelé tett egy lépést at­tól a három pontból álló javaslattól, amelyet április 16. i levelében kifej-, tett. A koreai-kínai küldöttség ve­zetője kijelentette: nyilvánvaló, hogy az amerikaiaknak nem lenne szabad ilyen magatartást tanúsitaniok a tárgyalásokon. Az ilyen magatartás alapján előterjesztett javaslat az egész fegyverszüneti tárgyalás ki­menetelét veszélyezteti, Nam Ir tábornok rámutatott, hogy a koreai-kínai küldöttség sem­mjesetre sem fogadhatja el ezt a hadifogoly után egy-egy, de legfel- j javaslatot és kérte az amerikaiakat, jebb öt lehet. A koreai-kínai javas. I hogy vegyék azt újból fontolóra. Sajtóhangok Churchill beszédérői Az ,,Üj Kína" hírügynökség kü­löntudósítója jelenti: A teljes fegyverszüneti küldöttsé­gek legutóbbi ülésén Harrison, az amerikai küldöttség vezetője telje­sen észszerűtlen javaslatot terjesz­tett elő. Ismét olyan javaslattal hozakodott elő, amelyet már a múltban beterjesztett, hogy a tár. gyalások alapjait aláaknázza és amelyet a koreai.kínai küldöttség határozottan elutasított. E javaslat szerint a fegyverszünet hatálybalépésekor a helyszínen kell szabadonbopsátani a koreai néphad­sereg fogságába esett harcosai kö­zül azokat, akiket nem közvetlenül telepítenek haza. Mi több: a javas­lat kimondja, hogy a kínaj népi ön­kéntesek fogságba esett é s nem közvetlenül hazatelepített harcosait át kell adni a semleges nemzetek képviselőiből álló haza telepítési bi­zottság őrizetébe, és mégis két hó­napra csökkenti azt a négyhónapos időszakot, amely alatt — a koreai­kinai küldöttség méltányos ja­vaslata értelmében — az érdekelt fél megbízottai felvilágosító tevé­kenységet fejthetnek ki a hadifog­lyok soraiban. A javaslat végül megszabja, hogy a két hónap eltelte után a helyszínem kell szabadonbo­csátani azokat, akiket még egy-két hónap alatt sem telepitettek haza. Ez az utóbbi rendelkezés helyettesí­teni kívánja a koreai-kínai Javas­latnak aat a pontját, amely szerint e hadifoglyok sorsának rendezését a politikai értekezletre kell bízni. Ez a javaslat az amerikaiak ré­széről nyilvánvalóan kísérlet arra, hogy a helyszínen történő szabadon­booaátás révén megvalósíthassák a koreai-kinai fél fogságbaesett har­cosainak erőszakos visszatartására irányuló politikájukat. A hadifoglyok soraiban kifejten­dő felvilágosító tevékenységet ille­tően az amerikai javaslat a kéthó­napos határidő mellett azt is ki. mondja, hogy a felvilágosítást vég­ző megbízottak száma minden ezer Az angol burzsoá sajtó élénken kommentálja Churchill beszédét. A »Daily Herald« arról ír, hogy Angliában „üdvözlik ChurchilUnek egy nagyhatalmi találkozóra irányuló ja­vaslatát^ A lap véleménye szerint »ha ilyen nagyhatalmi tanácskozá­sokra kerülne sor, akkor ebbe bele kellene vonni Kínát is«. A » Daily Mirror« hasonló véle­ményt fejteget: »A kommunista Kí­nának — írja — előbb utóbb részt kell vennie a nemzetközi kérdések rendezéséről szóló nagyhatalmi ta­nácskozásokon. Az Egyesült Á ,líl,noklla k és Kí­nának előbb-utóbb le kell ülnie a tárgyalóasztalhoz és Csang Kai­seket fel kell számolni. Szükség van arra, hogy Anglia be­folyásolja az Egyesült Á Hámokat, hogy az ismerje fel végre a fennálló tényeket. Churchill beszédének külföldi visszhangjáról írva a ,,Reuter" közli, hogy »Washington hűvösen reagál a javaslatra«. A „Basler _ Nachrichten" című •svájci lap Churchill beszédének a francia közvéleményben támadt visszhangjáról a többi között a kö­vetkezőket írja: ^Franciaországban lelkesedéssel fogadták Churchillnek a zt a felhí­vását, hogy tartsanak nagyhatal­mi értekezletet a Szovjetunió részt­v é te lével... A franciák gyakran gondolnak az orosz-francia szövet­ség régi, szép idejére, ezzel szem­ben az európai hadsereget — még annak nagyon sok híve is — csak szükséges rossznak tekintik.« A ,,Stockholm Tidningen'' című svéd lap így ír az angol miniszter­elnök beszédéről: ^ »Churchíll nyilatkozata hosszú idő óta először ismerteti azt a sa­játos angol állásfoglalást, amely nem követi teljesen az Egyesült < Ä'llamok vonalát.* Újabb halálos Ítéletek kenyai dolgozók ellen s A londoni rádió nairobi jelentése szerint az ottani legfelső bíróság 17 kenyai dolgozót ítélt halálra. Lyttelton angol gyarmatügyi mi­niszter — ez évben immár másodíz­taen — repülőgépen Nairobiba uta­zott, hogy a hatóságokkal intézke­déseket beszéljen meg a kenyai bennszülöttek mozgalmának ,,elfoj­tására."

Next

/
Oldalképek
Tartalom