Uj Szó, 1953. május (6. évfolyam, 106-132.szám)

1953-05-14 / 117. szám, csütörtök

1953 május 10 UJSZ0 3 Külpolitikai szemle Amikor 1952 februárjában befejeződött az Atlanti Szövetség liszszaboni értekezlete, az amerikai sajtó nem gyözött lelkendezni a ta. nácskozások eredményességén. Washington úgy gondolta, joggal lehet, nek rá elégedettek, hiszen az Atlanti Szövetség valamennyi tagállamára sikerült ráerőszakolniok a nagyszabású amerikai terveket, melyek 1952 végére 50, 1953. végére 75 é

s 1954 végér

e 100 „atlanti"-hadosztály fel állítását irányozták elő. Az idé

n április végén Párizsban az Atlanti Szövetség ismét tanácskozásra gyűlt össze. A tárgyalások néhány nap alatt befejeződtek, de ezúttal a nyugati sajtó egészen más hangot pendített meg, mint tavaly „Amilyen mértékben nő a konferenciák száma — írta például a ,,La Tribuna dea Nations" cimü francia lap — olyan mértékben távolodik a megoldás lehetősége, olyan mértékben súlyosbodnak az ellentmondások és élesednek a problémák. A ,,New York Herald Tribuná"-ban az Alsop-fivérek pedig egyenesen arról írtak, hogy „az Atlanti Szövetség tanácskozása végzetes találkozó volt", mert „megmutatta, milyen mély repedések keletkeztek" az atlanti rendszer alapjaiban. A borúlátó hangok jól tükrözik azt a vereséget, amelyet az atlanti politika a legutóbbi párizsi értekezleten elszenvedett. Ezen az értekezleten ugyanis az történt, hogy áz amerikai küldöttség kénytelen volt meghátrálni a nyugateurópai kormányok elől és tudomásul venni, hogy a lisszaboni konferencián elfogadott fegyverkezési programinot eredeti formájában egyelőre nem teljesitik. Mint a „Yorksihire Post" című angol lap fogalmazta: az Atlanti Szövetség legutóbbi ülésének határozatai „huzamos fegyverkezési hajszát" irányoztak elő, amely által „a fegyverkezés folyamata hosz. szabb időre nyúlik". Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy 1953 végére — mint a „New York Herald Tribúne" írja — az Atlanti Szövetség az eredetileg tervezett 75 hadosztály helyett csak ötvenhatot tud (?) felállítani. • Szemmel láthatóan az atlanti politika nyugateurópai nehézségei késztették arra az amerikai kormányt, hogy meghajoljon „atlanti partnereinek követelései előtt. Ezek a nehézségek egyrészt gazdasági területen jelentkeznek. A lisszaboni értekezleten elfogadott fegyverkezési terhek oly elviselhetetleneknek bizonyultak a nyugateurópai orszá. gok gazdasága számára, s gazdasági helyzetük olyan rohamosan rosszabbodott, hogy a kijelölt úton való továbbhaladás teljesen lehetetlenné vált. ,,A mi eurjpai szövetségeseinket — írta

1 nemrégiben a ,,Star'' című washingtoni lap — új, erős, gazdasági válság fenyegeti. Európai szövetségeseink kijelentik, hogy országaik pénzügyi helyzete nem engedi meg még azokat a korlátozott hozzájárulásokat sem (a fegyverkezési versenyhez. — A szerk), amelyeket a múltban tettek." Nem kisebbek a atlanti rendszer politikai nehézségei sem. Jóllehet már nincsen sok hátra abból a 75 napból, amelyet Dulles februári villámlátogatása során végső határidőként az ,,európai hadseregről" szóló egyezmény ratifikálására kiszabott, mind a mai napig egyetlen nyugateurópai országban sem sikerült megszerezni a hólbarú

s szerződéshez a parlamenti jjváihagyást. Még Nyugat-Németországban is — amelyhez pedig Washingtonban különösen vérme

s reményeket fűztek — váratlan nehézségek támadtak: a bonni parlament felsőházának többsége, a nagy népi ellenállásra való tekintettel egyelőre nem meri jóvábagynj a háborús szerződést. Az amerikai kormány a „kemény kéz" politikájával akar úrrá lenni nehézségein. Dulles ennek jegyében újabb ultimátumot intézett a nyugateurópai kormányokhoz és mint az ,,Information" című párizsi lap megírta — november 30-ában szabta meg azt a végső határidőt, amikor az „európai hadsereg".ről szóló egyezményt ratifikálni kell. Ultimátumában Dulles kijelentette: ha az új határidőre nem hagyják jóvá a szerződést, az Egyesült Államok közvetlenül Bonnal kezd tárgyalni az új Wehrmacht felállításáról. Az ultimátumoknak azonban egyre kevesebb a foganatja. Washingtonnak aligha sikerfil a nyugateurópaj országok közvéleménye előtt bebizonyítania, hogy olyan helyzetben, amikor a Szovjetunió nagyszabású békekezdeményezéseket tesz, a Nyugatnak err

e a fegyverkezési hajsza fokozásával kell válaszolnia. Ezt nem kevésbbé illetékes személyiség ismerte be a napokban, mint maga Dulles. „Sok olyan országban, — mondotta Dulles — amely mindig a nyugati világ és elsősorban az Egyesült Államok félé fordult, mint a legnagyobb erkölcsi és anyagi erőforrás felé, fokozatosan felmerülhet a kérdés vájjon ez az erőközpont nem helyeződött - e át Washingtonból Moszkvába? Még a nyugati világban is vannak nem-kommunista elemek, amelyek a szovjet kommu. nizmussal való megbékélés politikája alapján, vagy legalábbis a Szovjetunió iránt tanúsítandó jóakaratú semlegesség alapján szeretnék a hatalmat kézbevenni." Az amerikai külügyminiszternek ez a beismerése élesen rávilágít arra hogy milyen nagyok az atlanti politika nyugateurópai nehézségei és hogy ennek a politikájának a folytatása osak fokozhatja az atlanti táboron belüli ellentéteket 1300 sztrájk az Egyesült Államokban ez év első három hónapjában A „Pravda"' közli I. Filippov cikkét arról az egyre szélesebb tömegeket átfogó harcról, amelyet az amerikai dolgozók jogaikért folytatnak. Az Egyesült Államok munkaügyi minisztériumának adatai szerint — írja a moszkvai „Pravdában" Fi. lippov — ez év három hónapja során az Egyesült Államokban 1300 sztrájk volt, s e sztrájkokban 550.000 niunkás és alkalmazott vett részt. A sztrájkok következtében 3,350.000 munkanap esett ki. Az áprilisban lezajlott sztrájkok részletes adatai azt mutatják, hogy a sztrájkmozgalom fellendülése folytatódott. Churchill angol miniszterelnök beszéde A „Reuter" hírügynökség jelenti, hogy Cchurchill miniszterelnök, aki Eden betegsége idején a külügyminiszteri funkciókat is ellátja, a képviselőházban külpolitikai beszédet mondott. A Szakszervezeti Világtanács távirata a görög miniszterelnökhöz Szakszervezeti Világtanács követeli a görög dolgozók demokratikus és szakszervezeti szabadságának és jogának helyreállítását és a letartóztatottak szabadonbocsátását. A Szakszervezeti Világtanács a görög miniszterelnökhöz táviratot intézett, amelyben határozottan tiltakozik 49 görög szakszervezeti dolgozó letartóztatása ellen, akik résztvettek a májusi tüntetéseken. A Olaszország a képviselőházi választások előtt A „Messagiero" cimü lap jelentése szerint Olaszországban több mint 600 választási gyűlést tartottak. Az arconaá választási gyűlésen Palmiro Togliatti mondott beszédet. A gyűlésen többezer dolgozó vett részt, akik Ancona tartomány különböző körzeteiből jöttek össze. Togliatti kijelentette, hogy a választások eredménye hosszú évekre dönt az ország sorsáról és felhívta a választókat, hogy az ország közös érdekeit helyezzék saját egyéni érdekeik fölé. Togliatti választási beszéde végén kifejtette a Kommunista Párt programmját és felhívta a választókat, úgy szavazzanak, hogy a kormányból kiessenek azok az emberek, akik a dolgozókkal szemben gyűlöletet táplálnak és akik a nagytöke szolgálatában állanak. Longo, az Olasz Kommunista Párt helyettes főtitkára a Ferrara-i választási gyűlésen mondott beszédet. Ferrarában 50.000 ember vett részt a választási gyűlésen. Longo azzal vádolta a kormányt, hogy idegen csapatok előtt megnyitotta Olaszország kapuit, azért, hogy az olasz nép elleni küzdelmében segítséget kapjon. Longo rámutatott arra. hogy az olasz munkások az életfenntartáshoz szükséges színvonalnál (40—50 százalékkal alacsonyabb, a szegényparasztok életszínvonala pedig 26 százalékkal alacsonyabb az említett határnál. Tömegtüntetés Brüsszelben a német militarizmus feltámasztása ellen Trieszt jugoszláv övezetében katasztrofális az élelmiszerhiány il Paese" cimü olasz lap be- t Az számol Trieszt jugoszláv övezetének katasztrofális közellátási helyzetéről. A súlyos jugoszláv élelmezési válság hullámai már Trieszt „B" övezetét is elérték. Hozzávetőleges számitások szerint a lakosságnak legalább 30 százaléka marad naponta kenyér nélkül. Szó van arról, hogy hamarosan ismét bevezetik a jegyrendszert. Május 10-én Belgium német-fasiszta megszállásának 13. évfordulója alkalmából Brüsszelben tiltakozó tömegtüntetés volt Nyugat-Németország felfegyverzése és a revansvágyó Wehrmacht feltámasztása ellen. A tüntetők ilyen feliratú táblákat vittek: „A mi óhajtásunk — a béke!", „Nem engedjük meg tegnapi hóhérjaink felfegyverzését!", „Ellenezzük az európai hadsereg létrehozását!" „Követeljük a parlamenti képviselőktől és a szenátus tagjaitól, tagadják meg az európai védelmi közösségről szóló szerződés ratifikálását!" A tüntetés gyűléssel fejeződött be, amelyen Allard, a Belga Békevédelmi Bizottság végrehajtó bizottságának tagja, tartott beszédet. Felhívta az összegyűlteket, fokozzák harcukat a békéért, a háborús előkészületek politikája ellen. Druart, volt politikai fogoly a következő szövegű esküt olvasta fel: „Mi, két háború volt katonái, hadifoglyai és hadirokkantjai, politikai üldözöttéi, özvegyek és árvák, az ellenállási mozgalom részvevői esküszünk, hogy összefogunk a bennünket fenyegető új veszély ellen. Sohasem szabad újjászületnie a Wehrmachtnak, amely kétszer szállta meg országunkat. A német militarizmusnak soha többé nem szabad veszélyeztetnie a békét. Esküszünk, hogy megvédjük Belgium biztonságát és függetlenségét. Megvédelmezzük a békét, városaink és falvaink életét, a dolgozók kenyerét és gyermekeink jövőjét. Felhívunk minden belgát, harcoljon velünk együtt. Sohasem egyezünk bele abba, hogy hadseregünket népünk volt hóhérjainak parancsnoksága alá helyezzék. Sohasem egyezünk bele olyan szerződések ratifikálásába, amelyek a Wehrmachtot helyreállítják." Megkezdték Magdeburg újjáépítését Magdeburgban vasárnap ünnepélyes külsőségek között megkezdődött a város nemzeti újjáépítési programmjának végrehajtása. A második világháború idején az angol-amerikai repülök által rommá bombázott Magdeburg újjáépítésének alapkövét Walter Ulbricht elvtárs, Németország Szocialista Egységpártjának főtitkára, miniszterelnökhelyettese rakta le. lizmus gazdasági alaptörvénye teljes terjedelmében hatásosabban érvényesül majd, ha a szocialista termelési viszonyok gyökeret vernek a mezőgazdaság egész területén is, tehát ha majd megszűnnek az elletétes érdekű osztályok és befejezzük a szocializmus építését, — már ma is, a szocializmus építésének idején csak e törvény képezi népgazdaságunk alaptörvényét és e törvény követelményein ellenőrizhetjük — meddig jutottunk a szocializmus építésében. Siroky elvtárs, fentemlített beszédében mondotta ez év május 9-én: s Hogy ma nem a gazdasági hanyatlás és tömeges munkanélküliség feltételei között élűnk, hogy ma nem zárjuk be a gyárakat, hanem újakat építünk, hogy ma Szlovákia népe nem tengődik munka és kereset nélkül, ez annak köszönhető, hogy a dolgozó nép drága pártja, Csehszlovákia Kommunista Pártja és Klement Gottwald elvtárs vezetésével uralomra juttatta a népi demokratikus rendszert Ss új szocialista társadalmi rendet jpít, ahol érvényre jut a sziciaHz•nusnak az egész társadalom álandóan növekvő anyagi és kultú-ális szükségleteinek maximális kielégítésére vonatkozó gazdasági il ap törvény e.« • Ha mármost válaszolni akarunk irra a kérdésre, hogy hogyan érvényesülnek hazánkban a szocializnus gazdasági alaptörvényének igyes követelményei, úgy a tör•ény lényegét és legfontosabb eleieit egyenként kell megvizsgálnunk. Sztálin elvtárs meghatározásában benne van a szocialista termelés fejlődésének valamennyi fő oldala, fó jellegzetessége és valamennyi fő folyamata. Nézzük hát, hogyan érvényesülnek a termelés lényegének fő elemei a mi népgazdaságunkban. Az első jellegzetesség qjpban áll, hogy a szocialista termelésnek az egész társadalom anyagi és kulturális szükségleteit ki kell elégítenie. A társadalom anyagi szükségleteinek kielégítéséhez elsősorban az kell, hogy minden dolgozó embernek munkalehetősége legyen, hogy minden ember becsületes munkájával hozzájárulhasson az anyagi javak termeléséhez. Ezt a követelményt teljesíti társadalmunk: egész népünk dolgozik és nem ismerjük a munkanélküliség rémét. Az anyagi szükségleteket nemcsak a termelés növelésével, hanem ipari termékeinknek, főleg népi demokratikus államok árutermékeire való kicserélésével is fedezzük. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a termelésnek csak egy része oszlik meg közvetlenül a dolgozók között, míg a termelés egy jelentős része az egész társadalom céljaira nyer felhasználást, de ez a rész is közvetve az egyes dolgozók javát szolgálja egészségvédelem, óvodák, bölcsődék, oktatás, tudományos kutatás, stb. formájában. A szocialista termelésnek ezenkívül nemcsak az anyagi, hanem a kultúrális szük ségleteket is fedeznie kell, melyek hasonlíthatatlanul nagyobbak, mint a tőkés rendszerben és a szocialista társadalom fejlettségének arányában egyre növekednek. A kultúrális szükségletek fedezését néhány adattal világíthatjuk meg: Az 1935/36-os tanévben a köztársaságnak 1697 különböző típusú középiskolája volt; ma a tanulók kétszeres száma mellett 2952 középiskolánk van. Ugyanezen idő alatt a szakiskolák száma 84 százalékkal és tanulóik száma 34 százalékkal emelkedett. 1937/38-ban a köztársaságnak 9 főiskolája volt 18.796 hallgatóval ma már 30 főiskolánk van 46.830 hallgatóval, akik közül 6349-en a munkáselőkészítő tanfolyamok végzett növendékei. 1936-ban a bölcsödékkel együtt 1908 óvoda állott fenn 80.299 gyerekkel. 1953-ban csak az óvodákból több mint 7000 van tervbe véve, 290.000 gyerekkel és a bölcsődék száma pedig több mint 2000, bennük több mint 39.000 gyermekkel. 1937-ben 1268 lakosra esett egy orvos, ma 774 lakosra esik egy orvos, 1937-ben a köztársaságnak 18 színháza volt, ma már 63 állandó színházunk van. v Kabes elvtárs mondotta az 1953 évi költségvetési tervezet tárgyalásánáJl: „A szocializmus alaptörvényéből következik az, hogy a szocializmust . építő állaim milyen terjedelemben ős mit ad a lakosságnak. A mi államunk kulturális és szociális célú kiadásai tehát azok a kiadások, amelyek a lakosságot közvetlenül érintik és megszabják magasabb életszínvonalának mértékét, a lakosság által fizetett adók sokszorosát teszik ki. Több tízmilliárdos összeget fordít az állam azokra a célokra, hogy mindenki iskolában tanulhasson, hogy gondoskodás történjék a gyógykezelésről és a betegbiztosítás pénzügyeiről is: nem kevésbbé magas összegek befektetésével biztosítja az állam az agg és rokkant dolgozók életét, lehetővé teszi a gyermekek százezrei számára a rekreációt, minden egyeis dolgozó részére biztosítja fizetett négyhetes szabadságot.® Az állam összes fizetési eszközeiből, amelyeket kulturális-szociális célokra fordít, az 1953-as évben például egy lakosra 8812 Kčs esik, az iskola és népnevelés terén 2692 Kčs, szociális természetű kiadásokra 4159.— Kčs, gyógykezelésre pedig 1961.— Kés. Az 1953. év költ. ségvetésének kiadásaiból kulturálisszociális célokra 25.8 százalék esik. A második" jellegzetesség abban áll, hogy, a szükségletek a szocializmusban állandóan növekednek. Az életszínvonal folyamatos növelése tehát a szocialista társadalmi rend szükségszerű követelménye, mert hiszen a szocialista termelésnek a célja: az emberről való gondoskodás. Ez irányban elég rámutatni arra, hogy például húsfogyasztásunk 1952-ben, 1951-hez viszonyítva 2 százalékkal, 1936-hoz viszonyítva 27.5 százalékkal emelkedett. Az elmúlt évben a sertészsirfogyasztás 9 százalékkal, a kenyérfogyasztás 10 százalékkal, a péksüteményfogyasztás 23 százalékkal, a fagyasz. tott zöldségfogyasztás 17 százalék- i kal, a cigarettafogyasztás 10 szá- I zalékkal emelkedett. 1952-ben több, | mint 25.000 lakást adtunk át a dolgozóknak s az év végén további 34.500 lakás építése volt folyamatban. A kórházakban és klinikákon a fekvőhelyek száma 1953-ban, a mult évvel összehasonlítva 6.5 százalékkal emelkedik, a gyermekotthonok száma 9.8 százalékkal, az óvodákban a gyermekek száma 10.4 százalékkal, a nemzeti és középiskolákban a tanulók száma 10.4 százalékkal, a főiskolai hallgatók száma 11.3 százalékkal. Népi könyvtárainknak 1952-ben 330.000 állandó olvasója volt. 1952-ben a helységek 98 százaléka volt már telefonnal ellátva. 1937-hez viszonyítva a rádióelőfizetők száma 163 százalékkal emelkedett, a színházlátogatók száma 3-ról 10 millióra, a mozüátogatók száma 84-ről 128 millióra emelkedett. Az életszínvonal emelkedését Igazolja az a tény is, hogy míg 1937ben 1000 csecsemőből 157 halt meg, 1952-ben 1000-ből már csak 60. A tuberkulózis-halandóság 1937-tel szemben 43 százalékkal csökkent. A ROH-rekreációk száma 1952-ben 300.000-re emelkedett. A lakosság számszerű emelkedése 1937-ben csak 0.37 százalékot tett ki, míg 1951-ben már 1.13 százalékot ért el. A harmadik jellegzetesség abban áll, hogy a szocializmusban a szükségletek maximális kielégítése biztosítandó. A »Hiaximális« meghatározás természetesen nem úgy értelmezendő, hogy az egyesek, gyakran indokolatlan, túlhajtott, a közérdekre ká-